Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-07-11 / 27. szám
1987. július 11. SZABAD FÖLDMŰVES 5 A nyugállományba vonult emberek a megmondhatót annak, hogy a munkaköteles Évek után bizony nem könnyű a váltás. Sokan tétlenségre ítélt etet leknek érzik magukat, mások tartalmason, úgymond alkotó módon töltik el a megérdemelt pihenő napfalt. A hatvanhét éves Szalma Gyulával telfesen véletlenül hozott össze a sors, amikor egy háromnapos riportút alkalmával meglátogattam egy kedves kis falut. A Kétyi fKvetná) Hnb-n az ottant történésekről érdeklődtem. Az egyik alkalmazott megemlítette: „Ha kedve tarifa, menfen el Szalma Gyula bácsihoz. Érdekes ember, a falu dolgaival kapcsolatban is tájékoztatja majd...“ A szimpatikus hölgy azt Is elmondta, hogy „beajánlott“ riportalanyom agronómus, s még — sok minden más... A kíváncsiság tehát elvezetett Gyula bácsihoz. Miközben a Szalma-portát kerestem, a falu lakóitól sok mindent megtudtam róla. így aztán amikor egy asztalhoz ültem le Gyula bácsival, volt ts bizony már előkészítve néhány kérdésem. — 'A falubeli „hírközlő szolgálat* jelentése alapján Gyula bácsi mindennek a mestere, Így hirtelenjében nem ts tudom, melyikről beszéljünk előbb... — Hát vágjunk a közepébe — mondta erélyesnek tűnő szelídséggel Szalma Gyula, majd így folytatta: — Vtlágéletemben érdeklődő ember voltam, ami bizony sokszor nyugtalanná tett: napokon, éjszakákon keresztül azon spekuláltam, hogyan ts lehetne ezt vagy azt elkészíteni. Es hát magam előtt ts be akartam bizonyítani, hogy Igenis, képes vagyok olyan dolgokat véghez vinni, amire nem jogosított fel mestert szakoklevél, egyetem... Kezdtük a sort akkor a szabóskodásával... Egy agronómus - nyugdí — Volt a faluban egy szabó, akit, nem is tudom, milyen célból — meglátogattam. Este aztán, lefekvés előtt azon meditáltam, miért ne készíthetnék én is nadrágot vagy, mondjuk, egy nagykabátot. Hát leültem a varrógéphez, szabtam-varrtam, és sikerült ts az, amit elterveztem. Varrtam magamnak nágykabátot, öltönyt, nadrágokat, az asszonynak ruhákat, kabátot. A feleségemnek van egy olyan általam készített nagykabátja, amit a mai napig ts visel. — Ha valaki fel akar öltözni, cipőre ts szüksége van... — Igen ám, de ingre Is... Régebben azt is varrtam magamnak, egy tucatra valót. A cipőkészítésre — többé kevésbé — a kényszer vitt rá. A háború alatt, de közvetlen utána is, bizony hiány volt cipőből, a suszter pedig jó árat elkért a lábbeliért. Így hát magam készítette cipészszerszámok segítségével nekiláttam ennek a mesterségnek Is. Nemcsak magamnak, de a feleségemnek meg a szomszéd asszonynak ts olyan szép fekete topánt készítettem, amit csakis ünnep alkalmával vettek fel... , — A szomszédok mondták el, hogy ezen a szép családi házon is minden munkát jóformán maga végzett el... — Tudja, nemigen volt pénzünk kőművesre. Így hát ebbe ts belefogtam, falaztam, vakoltam, én végeztem az ácsmunkát, sőt, az asztalosmunka iavo részét is. Aztán hívtak máshová ts. A faluban több olyan ház van, amelyik építésénél én voltam a „szakember“. — De ha már a házépítésnél tartunk, szólhatna néhány szót a szobafestő mivoltáról is... — Ezt a mesterséget a mat napig szívesen gyakorlom. Azt már nem is mondom, hogy a mi lakásunkat is én festem ki időközönként, emellett persze — főleg akkor, amikor még fiatalabb voltam — a rokonok, Ismerősök sem panaszkodhatnak. Ha hívtak, hát mentem, s festettem ... — Amíg Gyula bácsi egy pillanatra kiment a konyhából, megnéztem a szobában lévő olajfestményeket, amelyeken milyen más szignót találhattam volna, ha nem azt, hogy Szalma... I — Hát Igen. Nagy bánatom, hogy a piktorságot — annak idején — abbahagytam. Amikor már kezdtem érezni a színt, a formát, amikor több, aránylag sikerült képem született, „lemerevedtem“. Talán az lehetett az oka ennek, hogy az „tttragadástól’ tartottam? Hogy a többi szakmámat nem folytathatom tovább? Nem tudom ... Az Is lehet, egyszer újra ecsetet veszek a kezembe ... Míg Szalma Gyula bácsi megtöltötte a két poharat pincehűs borral, a könyvespolc tartalmát vizsgálgatva — hadd legyek őszinte — majdnem visszahuppantam a székre. Egy kutatómunkával foglalkozó történész is megirigyelhetné ezt a gyűjteményt. Aztán hirtelen az jutott az eszembe, hogy a család valamelyik fiatalabb tagja, komoly érdeklődést tanúsít a történelem iránt... Am amikor Gyula bácsi az asztalra tett egy köteg levéltári iratot, kezdett a dolog gyanússá válni... ‘— Tudja, egy amatőr történésznek is, aki komoly munkát szeretne végezni, be kell gyűjtenie minden olyan hozzáférhető alapanyagot, ami segíti munkájában. En személy szerint a mt falunknak és közvetlen környékének történelmét választoltam vizsgálódásom tárgyául. Ennek az amatőr kutató munkának a folyamán járást városunkkal, Lévával f Levice j kapcsolatban is sok olyan történelmi ismeretre, tényre bukkantam, melyek eddig még nemigen voltak feltárva, publikálva... — Tudom, hogy engedély szerzése a levéltári „böngészésre“ nem egyszerű dolog, hiszen rendszerint csakis a hivatásos történészek élvezhetik ezt a privilégiumot. Egy volt agronómus, jelenlegi státuszát nézve, egy nyugdíjas miként, milyen körülmények között ju be egy levéltárba? — Természetesen csakis hivatalo-Szalma Gyula „nagykönyve“ sok érdekes történelmi adatot tartalmaz A régi Kéty emlékét Ilyen öreg házak őrzik (A' szerző felvételei) san, ezen belül csakis kapcsolatok révén. A szakmájukért égő, hivatásos történészek rendszerint szívesen segítik az olyan faluját, környezetét szerető embereket, mint én vagyok, akinek nem mindegy, hogy a község történelme miként ts van jeltárva. Én közvetlen kapcsolatban állok a budapesti Tardt Lajos történész profeszszorral, akt már több alkalommal is lehetővé tette számomra, hogy feljegyzéseket végezhessek az egyes levéltárakban. Sok érdekes adatot találtam például a Pápai Levéltárban, ám a legtöbb értékes információt az Esztergomi Levéltárban való kutatásaim nyomán szereztem. Ezenkívül jártam a Brnót és a Vágsellyei /Sala) Levéltárban ts, ahol több utalást találtam falunkkal, liléivé annak környékével kapcsolatban. Gyula bácsi könyvespolcán ott található „Az Árpád-kort Magyarország történeti földrajza“ című mű ez ideig kiadott két kötete. Az amatőr történész eldicsekedett a következőkkel: ezek a kötetek még ki sem voltak nyomtatva, a Kétyre vonatkozó rész már Gyula bácsi tulajdonában volt — kézirat formájában. Így sor kerülhetett .bizonyos adatok korrigálására, bővítésére ts. Belelapozva a hatalmas, kézírással vezetett, fülszövegekkel ellátott krónikába, számos tényre lettem figyelmes. Mivel még címszavakban is hosszadalmas lenne felsorolni az itt feljegyzett adatokat, eseményeket, Szalma Gyula így foglalta össze —> röviden a falu kezdeti történetét: ~ A régebbi ásatások bizonyítják, hogy a mai Kéty helyén már a kőkorszakban ts éltek emberek. A faluval kapcsolatban az első írásos emlékek 1293-ból valók. A település „Chet" (Kéty) név alatt szerepelt, s az esztergomi érsek és a Hont-Pázmány nemzetség birtoka volt'. A 14, században a falu és környéke a De - veki család tulajdona volt. A bejegyzések szerint 1420-ban a község már az esztergomi hercegprímás tulajdona. 1701-ben már 58 család lakta. ♦ ♦ ♦ Nincs meg hozzá a korom, de még csak valamiféle , „égi felhatalmazásom“ se, hogy idős embereket oktassak életstílusról, a szabad idő ésszerű kihasználásának „tudományából“. Egyet azonban megjegyeznék: jó lenne, ha a fenti írást olyan nyugdíjasok ts elolvasnák, akik napokig képesek a betegségeikről beszélni, akik ölhetett kézzel várják az öregkor örömeinek eljövetelét. Hogy mire ts gondolok? Egy aprá példaként hadd Idézzem ismét Gyula bácsit: „Tudja, délelőtt vacakolt a vesém, ám amint lapoztam az egyik 1730-ban kiadott könyvben és találtam egy Kétyre vonatkozó adatot, minden bajomat elfelejtettem. KALITA GABOR Késel tavaszérkezés Ide, sopánkodás a kedvezőtlenül alakulő időjáráson oda — ismét Itt a megmérettetés: a mezőgazdasági dolgozók előtt áll a kenyércsata. Az egységes földműves-szövefkezetekben és állami gazdaságokban a napokban az utolsó összpontosítás folyik, még elhangzik egy két kiegészítő szó — s Ismét beindul ember és gép. Tudjuk, a gabonabetakarítás jelentős mértékben függ a hatékony, részletes előkészületektől. Június huszonhatodikén e Szenei (Senec) Allamt Gazdaságban jártunk, hogy szrtt váltsunk többek között ezen lényeges munkafolyamat előzményeiről. A tálékoztatást Kollárlk Ferenctől, a növénytermesztési ágazat vezetőjétől kaptuk. AMI BETAKARÍTÁSRA VÄR —A Idén 950 hektárnyi területen van búzánk. A legtöbb a Vtginta és a Danúbla. Ezekre a fajtákra összpontosítottunk az utóbbi években. De van még íriszünk, Agránk és Hanánk. Nálunk a tavaszi ellenőrzések folyamán mennyiségi kieséseket nem voltunk kénytelenek elkönyvelni. Mármint a búzát Illetően. A zord tél Ilyen összefüggésben nem okozott különösebb problémákat. Persze, a késés tetemes — s ezt tulajdonképpen most Is teljes mértékben érezzük. Ha minden rendben, elképzeléseink szerint folytatódik, araté-cséplő gépeink úgy július huszonötödiké körül Indulhatnak a gabonatáblákra. Ami az árpát Illeti, nagyon későn vetettünk. Április húszadika körül. E- gyébként 223 hektáron van Bonus és Krystal fajta. Százötven hektáron van borsónk, ebből a terv szerint 150 tonnát étkezésiként kell szállítani. Hangsúlyozni szeretném, hogy a borsó ná-Kombájnok indulására várva lünk évek éta beválik, nagyon jó elővetemény a búza alá. Főképpen a Smaragd fajta termesztését szorgalmazzuk. Szemes kukoricát 650, silókukoricát pedig 704 hektáron termesztünk. Kombájnjaink számára a főpróbát a mintegy 50 hektárnyi Perko fogja jelenteni. A kukoricák (egyébként tagjai vagyunk az IKR-nek), mit mondjak — sírnak. Ha már a betakarítást részletezzük, megemlíteném, hogy második kaszálását végezzük a takarmányoknak. Az elsőből van ezer tonna szénánk és 3 ezer 500 tonna szenázsunk. KOMBÁJNOK, TEHERGÉPKOCSIK, KOOPERÁCIÓ — Az aratási munkákra ebben az évben is részletes politlkai-szervezési-műszak! tervet dolgoztunk ki. Ennek keretén belül fokozott figyelmet tulajdonítunk a gépek és gépi eszközök előkészítésének. Egy kombájnra mintegy ötven hektár gabona learatása vár. Nekünk tíz saját kombájnunk van, a továbbiak — a személyzettel együtt — a kooperációs gazdaságokból és üzemekből érkeznek. Négy E 512-es és egy E 514-es a Krómétól Efsz-bői. öt E 516-os a Chahafovlcel Gép- és Traktorállomásről, három E 512-es a Vetešovicef Efsz-ből és négy Bizon a Peztnokl Gép- és Traktorállomásről. Skoda 706-osokat ugyancsak küldenek kisegítésképpen: hármat a Krómétól Egységes Földműves-szövetkezetből. Állami gazdaságunknak van öt darab T 148- -asa, egy T 138 asa és három IFA tehergépkocsija. Hogyan lehetne nyilatkozni a kooperációról? Ez Ideig mindig bevált. Ha úgy látnánk, hogy nem megfelelő, természetesen abbahagynánk, s új partnereket keresnénk. A velešovicei szövetkezettel az Idei aratást • mintegy kezdetként fogjuk elkönyvelni, bár tavaly már az ottani szövetkezet dolgozói segítettek a cukorrépa betakarításánál. Ami pedig a segítségnyújtók ellátását illett: ez Ideig nem voltak különösebb panaszok az általunk biztosított szociális ellátásra. Mindig volt számukra jé minőségű étel, megfelelő szálláshely, üdítő stb. Gépeinket is — legalábbis úgy gondoljuk — megfelelően előkészítettük a kenvércsatához. \-МгШжШШшЬ ■ ■'ь/МшШЩШк Pontosabban mondva, a Pezinokl Gép- és Traktorállomás dolgozói végzik az utóbbi években a szóban forgó munkálatokat, megelégedésünkre. A Chabafovcei Gép- és Traktorállomás dolgozói szintén megbízhatóan végzik gépjavító munkájukat. Problémákkal természetesen mindig számolni kell. A legyakrabban általában az ékszíjak okoznak gondot — vagyis azok hiánya. A munkavédelmi és tűzbiztonsági kérdésekkel kapcsolatosan az aratásban részt vévé valamennyi dolgozó számára gyűlést tartunk. Amint beindulnak az araté-cséplő gépek, azonnal kivonul a határba két tüzn'trtkocsi. (Archívumi felvétel) SZALMABEGYÜJTÉS, SZOCIALISTA VERSENY — Óriási figyelmet kell szentelnünk в szalma betakarításának 1s. Nem gondolkodhatunk akképpen, hogy magtárban a szem, a szalma' begyűjtése csupán másodlagos tennivaló. Rögvest az aratással egy időben kezdjük begyűjteni a szalmát, mégpedig nagy gonddal, hiszen állami gazdaságunknak sok a tehene. Ebben az évben már február éta vásároljuk a szalmát, Igaz, a tavalyt esztendó valóban szegénynek bizonyult Ilyen vonatkozásban Is. 3 ezer 942 hektár szántóterületen gazdálkodó állami gazdaságunkban ez évben Is meghirdettük a szocialista versenyt az aratás időszakára .Elsősorban arra keli törekedni, hogy minimális veszteséggel kerüljön totó alá a gabona. Itt talán megemlíteném, hogy tavaly búzából 4,2, árpából pedig 48 tonnát takarítottunk be hektáronként. Bízunk abban, bogy az idén nagyobb hozamokat érünk el. A szocialista versenyt ez évben is több munkafolyamatra kiterjesztjük. Mindenekelőtt — ahogy már említettem — a minimális szemveszteségre szükséges összpontosítani. Szocialista versenyt hirdettünk továbbá a szaimabegyfljtést. a bálázást és a gabonaszállítási illetően, valamint megjutalmazzuk a legjobb gépjavítókat. • • • Ahogy Szencen láttuk-hallottuW, az állami gazdaság dolgozói kellőképpen felkészültek az aratásra. Most már csak a kedvező időjárásban reménykednek — ízgatottan-türelmetlenüj várják, hogy beinduljanak a kombájnok, s egy sikeres kenyércsatá részesei lehessenek .., SUSLÄ BÉLA! I 4
