Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-09-26 / 38. szám

1987. szeptember 28. SZABAD FÖLDMŰVÉ'-. 7 B ďM&ŕkáitytieŕek, a régi Komárom OLÄH MIHÄLYNÉ PERE A kamocsai boszorkány, Oláh Mihályné. szül Baronyal Kata, körülbelül ВО esztendős korá­ban akadt fenn a törvény háló­­ián. melyen a nnqy halak köny­­nyedén átúsztak, a kicsinyek viszont könyörtelenül fennakad­tak . .. Szegény, nehéz sorsú, de értelmes asszony volt. S a­­mikor a törvény kezére került, tudta, milyen sors vár rá. Meg­kezdődött a tárgyalás: — Miért ragadtatott meg, s ezen Nemes Vármegyének fog­ságába hozattatott? — Azért ragadtatott meg, hogy Boszorkáénak lenni tarta­­tottl — hangzott a feletet. S a tanúvallomásokból „kide­rült“. hogy „boszorkánsáqbéll gonosz F.lethen éló Asszonyi ál­lat“ volt Ctláhné Baronyai KataI Az emberi butaságnak jellem­ző példája lehetne, de ez nem csupán butaság volt. hanem fő­ként elvetemült ségl „Bírák Ura­­imék“ ugyanis nem riadtak vissza semmitől, s a vádlott va­lószínűleg gyengeelméjű és biz­tosan halálra rémített kislá­nyából mindjárt az első kihall­gatásnál eqy olyan vallomást csikartak ki. miszerint anyjával sokszor elment a világ végére, és ott nagy vendégségben vol­tak. Utána leszálltak a vizek mélyére, és ott is gazdagon megvendégelték őket ... A kilencéves kislány vallo­mása egy beteg agy terméke, álom vagy mese? Az éhező vármegyében (2) gyermek dús lakomákról, finom falatokról álmodik? Vagy azok­rólt mesél neki az anyja, aki ritkán lakathatta őt jól?... Ki tudja? Egy másik tanú — akinek a vádlott a fájós lábát gyógyítot­ta meg — azt látta, hogy Oláh­­né egyszer alaposan eldönget­­te részeges jérjét. Más tanúk szerint az állataikat gonosz mesterkedésekkel meguaditolla. A tehenek például „csaknem a maguk borjait is megh ették". Ebben a mondatban tegyük a hangsúlyt a „csaknem“-re! Egy másik asszony, aki szintén adó­sa maradt a gyógyítás árúval, amikor halva hozta világra gyermekét, ezért szintén Oláh­­nét hibáztatta. Egy böbeszédő menyecske elmondja, Oláhné panaszkodott neki, hogy Kamo­­csán boszorkánynak tartják öt. A bírák biztosak akartak len­ni a dolgukban, napokig foglal­koztak a tanúk kihallgatásával, akik közül a huszadik a vád­lottat „mindenkor boszorkán­­sághrul való szóbeli Asszon­­nak" ismerte. Mivel indokolja állítását? A vádlott egyszer szí­vességet kért tőle, de ő nem teljesítette kérését, lukács Már­ton — a tanú — másnap dél­­tájban „kas Ikosár! fonyássál munkálkodott, hát hirtelen mind a két térde kalácsa kifor­dult a helyébuľ Oláh Mihálu­­néra gyanakodott, aki aztán meg is gyógyította a térdét.. . Hát még ez sem bizonyíték?! Vádként hozták fel ellene még a gyógymódot is, amivel az ízületi bántalmakat gyógyí­tott. A gyógymód bizony nem valami gusztusos, de a tanúk szerint hatásos volt. Röviden a következő: „... jó Tüzet rakván üsd kétfelé s az parsajában (para­zsában f hentergesd megh a mosogató ruhát s avval kösd s a magha ganéfával...“ Két napig Kamocsán hallgat­ták ki a tanúkat, azután Mar­toson folytatták a vizsgálatot. Az egyik martost tanú nyilat­kozatából: „... boszorkánságh­­rul való feslett élete miatt min­den gonosz hírben s névben él úgy ő előtte, mint mások előtt közönséghes volt a gyanú­­ságh“. Egy martost asszony is elmondja, hogy kétszer pofon „sújtotta“ részeges férjét, mire Oláh Mihály megfenyegette: ,Várj te Boszorkán, Újvárba (Érsekújvár) elviszlek tégedet, magam veszek egy kocsi fát és avval meghégettlekŕ Máskor elbitangolt marha miatt mentek az állítólagos bo­szorkány után, s az akkor is segített a hozzá folyamodókon. Amilyen fazékban vacso­rát vittek nekik, azt a fazékét beborítván Oláh Mihályné az ura süvegével, a kemence szá­jába befödözte és az kályhás kemence üstekében szúrta a varró tűtt“. S az elcsavargott marha mindig megkerült... Oláh Mihályné mindezen vá­dak ellenére sem ismeri be bű­nösségét ... Micsoda elvete­mültség! ... Erre az ügyész indítványozta a vádlottnak „tortúra útján vallomásra kényszerítését“. Az indítvány egyhangúlag elfogad­tatott... A jegyzőkönyvben a­­zonban nincs nyoma, hogyan csigázza meg a hóhér, de az azt követő vallomásból ítélve, ki­próbálhatta rajta „tiszteletre méltó“ mesterségének minden „tudományát“. Az agyongyötört Oláh Mihályné töredelmesen beismeri, hogy Igenis volt az ördöggel szövetsége, s az „Ör­­dögh emberi ábrázatban né­met h ruházatiján nékie megh jelent és boszorkánnyá avatta, majd így folytatja vallomását: ,... Mindenkor hol eczer hol kétcer egy hétbben hozzája já­rulván véle együtt közöskö­dött és fajtalankodott.. A törvényszék ítéletéből: „... elsőben különféle tortú­ráknak vettessék alá, azután penigh feje vétessék, teste pe­­nigh máglyán égettessék megh. Ha penigh a kínvallatás rend­jén bevallaná az ördöggel kö­tött gonosz szövetségét, élve égetendő megh"! Amint látjuk, a szerencsétlen mindent bevallott, amit csak a szájába rágtak, hogy minél előbb megszabaduljon az em­bertelen kínzástól. 1728. január 14-én kínozták meg őt, s csak­hamar meggyújtották alatta a borsószalmás máglyát... Ha a tekintetes vármegye akarja, megy minden, mtnt a karikacsapás. És miért ne akar­ná, hiszen a szomszédos vár­megyékben, az egész országban — és Európa többi országában is — ugyanezt teszik a „bölcs" bírák?... Láncszemenként kapcsolód­nak egymásba ezek a boszor­kányperek, hiszen a kínzással kicsikart vallomásokban mindig felbukkan еду-két új név, me­lyet a szerencsétlen áldozat csak azért mond ki, hogy mi­­előbb szabaduljon kínzói kezei közül. (Folytatjuk) Összegyűjtötte és feldogozta: N. László Endre Mivel Is kezdhetné a Ma­tesz kassai (Košice) Thália Színpada a szín­ház jubileumi évadját — hát természetesen a Llllomflval! Miért? Mert Szigligeti Edének ez a klasszikus szépségű darabja a magyar színészet hőskorába vezeti a színházlátogatót. Ami­kor a színház még templom, népgyűlés. Iskola és farsangi mulatság volt együtt és egy­ezerre. Amikor a színpadról el­hangzó szó olykor kemény po­litikai tett Is volt, amikor a színjátszás egyben az anyanyelv ápolását Is jelentette. Amikor a színpadi hősök — legalábbis ma Így hisszük — még erköl­csi példaképek voltak, amikor a mulatság nemcsak azt jelen­tette, hogy a közönség — még a tragédiákban Isi — kinevette azokat a színpadi figurákat, amelyek nem nyerték el a ro­­konszenvét, hanem a színházi előadást a legtöbb esetben jó­kedvű közösségi mulatság — bál — követte... A magyar aj­­kö emberek körében soha nem volt még olyan becsülete a színháznak mint abban a kor­ban. amikor a Uliomfinak tap­solhatott az ..ősközönség“. A múlt század első feléről — annak Is Inkább a második ne­gyedéről — van szó, amelyet általában reformkornak neve­zünk Ebben az időben élt Szé­chenyi István, aki gazdasági­lag akarta naggyá tenni az or­szágot, és Kossuth Lajos, aki előbb politikai, Illetve nemzeti függetlenség kivívását szorgal­mazta. .. Ekkor élt Vörösmarty Mihály — a veretes nyelvű nagy nemzeti eposzok (köztük Liliomfi a Zalán futása) és drámák (pl. a Czlllei és a Hunyadiak c. tra­gédia) szerzője — ekkor írta Arany János a mindnyájunk által kedvelt Toldi-trilógiát és ekkor halt hősi halált legna­gyobb nemzeti költőnk, Petőfi Sándor, akinek egyik másik versét ma már szinte népdal­ként lemérjük (pl. a Fa leszek, ha fának vagy virága kezde­tűt). és költeményei világszer­te közklnccsé váltak ... Milyen különös, hogy a Li­­llomfi éppen abban az évben született — 1849 ben —, ami­kor Petőfit „ünnepélyes, lassú gyász-zenével“ és „fátyolos zászlók kíséretében" (...) „egy közös sírnak“ adták, mert meg­halt a „szent világszabadság“­­-ért... Tulajdonképpen ebben a kor­ban születtek a magyar nem­zeti dráma legszebb darabjai (talán elég, ha most csak Ka­tona József Bánk bánjára uta­lok, amelyet az évad során a Matesz komáromi társulata ké­szül bemutatni). Szigligeti Ede Llllomflját több okból Is szívesen tűzik műsorukra a műkedvelő és a hivatásos együttesek egyaránt. Például az Idei Jókai Napokon éppen kassai iparisták arattak nagy sikert a Lillomfival, an­nak diákos-kópés előadásá­val ... A színházak azért is kedvelik ezt a darabot, mert a színészkedésről szól (Liliomfi, a játék címszereplője maga is színész), és mert ez a darab a „tévedések mesteri vígjátéka“. Azonkívül az a fiatalos báj, a­­mely a darabból árad, szinte minden közönségréteg számára népszerűvé varázsolja ezt a szellemesen megírt játékot. Az őszinte, romantikus hév s a darab „jó vége“ biztosítja a közönség együttérzését a há­nyatott sorsú szerelmesekkel... A Matesz Thália Színpada zenés produkcióként tűzte mű­sorára ezt a színjátékot, és ját­szani szeretné az egész évad során. Az évforduló alkalmával rendezett ünnepi játékhéten (január végén és február ele­jén) ezzel mutatkozik majd be mindenekelőtt a komáromi kö­zönségnek. A kassai premierre október elsején, csütörtökön este hét órakor kerül sor a Thália Színpadon. Az előadás rendezője az a Miskovics László, aki a hatva­nas években a Magyar Területi Színház színésze volt, s ma a bratislaval Nová scéna (Oj Színpad) operett-társulatának tagja. Színészként, rendezőként is ismert. A címszerepet — az előzetes tervek szerint — fel­váltva játssza majd Dudás Pé­ter és Mikola Róbert (aki jú­niusban fejezte be a Bratisla­­val Színművészeti Főiskolát, s így színészdiplomáján még alig száradt meg a festék...) Az idősebb korosztály tagjai, akik az 1955-ben készült filmet is látták, talán most némi nosz­talgiával ülnek be a székso­rokba. A fiatal generáció kép­viselői viszont egy régi világ ltjaival ismerkedhetnek meg, akik olykor szakasztottan olya­nok mint ők — a maiak ... Kmeczkó Mihály CSEPÉCZ SZILVIA versei: Félúton Mint összekuszált üvegszálak beleszürkülnek az árva ágak a lecsúszott égbe dér riadozik az orgonabokron fegyverrel fogad az áhított otthon megtértél végre Hihetted-e hogy visszatérnek a ■ rózsaszínből szőtt gyermek-éjek látva a fákat? Fészeknyi álmot karcolnak a ködbe magyarázva hogy most már örökre hiába lázadsz. Az utolsó délután Az utolsó délután Üresen futnak a szavak megriadt hajjal őszi lámpások kiabálnak megsárgult az utolsó szerelmes ének a csöndre tegnapi törpék vigyáznak Cseréppel játszik nagyapó marokba fogott hajam felesel a széllel elfelejtené összetartozásunk pipacs-szívekből jegenyék csipegetnek hússzínű tóból fenyőmag ízek temetik utolsó délutánunk am Faulkner (1897 -1962) „Ügy érzem, ez a díj nem személyemet, az embert illeti, hanem munkámat — egy élet munkáját, amely az emberi szellem kínszenvedésével és verejtékével adózott, nem di­csőségért és legkevésbé sem a haszonért, hanem azért, hogy az emberi szellem anyagából megteremtsen valamit, ami az­­idáig nem volt.“ — Ezekkel a szavakkal vette át 1950-ben a Nobel-díjat William Faulkner, az amerikai Dél legnagyobb írója... De amíg a Nobel-díjlg elju­tott, viszontagságos életútat járt be. Kilencven évvel ez­előtt, 1897. szeptember 25-én született Mississsippi államban, egy elszegényedett ültetvényes gyermekeként. Az első világhá­borúban repülősként vett részt, leszerelése után a legkülönbö­zőbb foglalkozásokkal próbál­kozott. Volt postás, asztalos, szénlapátoló, könyvkereskedő­­-segéd, újságíró. írói pályáját közepes színvonalú versekkel kezdte, majd prózával kísérle­­letezett. A harmincas évek ele­jén megjelent harmadik regé­nyében sikerült megtalálnia azt a témát, amely egész éle­tére kiapadhatatlan forrásanya­gává vált. S ez nem volt egyéb, mint a világháborút megjárt fiatalság jelenkorának és a déli országrész múltjának az ötvözése. Faulkner regényeit ültetvényes arisztokraták, elsze­gényedett fehérek, néger rab­szolgák, félvérek, kereskedők, papok és gengszterek népesítik be. Műveiben megelevenedik az a számunkra csak közvetve (filmek, könyvek nyomán) is­mert faji gyűlölet, amely elvi­selhetetlen viszonyt alakít ki fehérek és négerek között. Re­gényei — Sartoris, A hang és a téboly, Míg fekszem kiterít­ve, Szentély, Megszületik au­gusztusban, Fiam, Absolon... stb. — A Dél lakóinak szoká­sait, életformáját, társadalmi berendezéseit és ellentmondá­sait tükrözik, szinte elemi erő­vel. Faulknert nemcsak „az ame rikai Dél legnagyobb írójaként" emlegetik, de egyesek „a tor­mabontás művésze" megtisztelő cimet ajándékozták neki. Egyik művében az időrendet bontotta fel, a másikban a nézőponto­kat változtatta meg; akad olyan alkotása is, amelynek ér­­telmezése nagyrészt az olvasó­tól függ. A hang és a téboly című regénye négy fejezetből tevődik össze, mindegyik u­­gyanazt az eseménysort meséli el: először egy idióta szemével láttatja a történteket, majd egy testvérszerelem elől öngyilkos­ságba menekülő személy lát­­szögéből mondja el ugyanazt, aztán a mindenben az egyéni hasznot látó amerikai „üzlet­ember“, végül egy személyte­len szereplő nézőpontjából.. i A négy fejezet tulajdonképpen négy nyelv, a töredékességtől a művészi bravúrig minden ár­nyalatával ... William Faulkner az első si­kerek anyagi Jövedelméből Ox­­fordban farmot vásárolt, s Ide­jét teljes visszavonultságban az írás és a gazdálkodás közt osz­totta meg. A XX. századi klasz-> szikus nagyepika szinte egye­dülálló mestere lett — életmű­ve húsz regény és öt novellás­­kötet. Nagyszabásúvá azonban nem a terjedelem teszi, hanem a szerkezet, az, hogy a köny­vek legtöbbje egybe tartozik, egymást bővítve, kiegészítve szerves egésszé... William Faulkner munkássá­ga teljében, a Zsiványok című művének megjelenése után két nappal halt meg, 1962. július 6-án. Műveiben, s az olvasók millióiban azonban tovább él, nélküle, munkái nélkül nem lenne teljes századunk első fe­lének irodalomtörténete. Neve és életműve már végérvényes igénnyel foglalta el helyét a XX. század világirodalmának első vonulatában. Dr. Pénzes István Jül működő, hathatósan támogatott és sikeres gyermektánc­­c: riportunk a štúrovúi Kisbojtár a? Idei zselizi (Želiezovce) verseny győztese Felvételeinken- a csoport „leánykoszorújá­nak“ egy része (1|. ílégli Marianna pedagógus, a csoport ve­zetője utasításokét ad (2), és az együttes szintén gyermekek­ből álló zenekera (3) (Vass Gyula felvételei) ¥

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents