Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-09-26 / 38. szám

19B7. szeptember 28.

/

.SZABAD FÖLDMŰVES.

gereken és a nemzetközi légitérben előforduló incidensek elhárításáról : 1972. május 25-én kötött szovjet—amerikai kormányközi egyezmény 6. cikkelyének első pontja alapján felbocsátott ballisztikus rakéták kilövéséről.

Az új szerződés nagy jelentőségét az adja meg. hogy mindkét fél saját belátása alap|án jóakaratot tanúsíthat. és a bizalom megszilárdítása érdekében a központok útján az említetteken kívül további jelentéseket is továbbíthat.

Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió és az Egyesült ÁtíSmok között létrejön az operatív kapcsolat további módja olyan kérdésekben, amelyek közvetlenül érintik a stabilitást és a kölcsönös bizatnut.

1 Hangsúlyozni kell, hogy a központok munkája semmi esetre sem helyettesíti a Moszkva és Washington között már meglévő „forró drótot“, amely lehetővé teszi a közvetlen kapcsolatok azonnali felvételét a két ország vezetői között rendkívüli körülmények fölmerülése esetén.

A központok létrehozásáról szőlő egyezmény megkötése pozitív lépés a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlesztésében és az eg'ísz nemzetközi politikában, mivel az atomháború vészé lyének csökkentését célzó intézkedő sek hozzájárulnak a nemzetközi biz tonság megszilárdításához.

„Először járt NDK-államfó és NSZEP-főtltkár az NSZK-ban ... Először került sor arra, hogy katonai tiszteletadással köszöntötték a „másik“ Németországból jött vendéget... Először játszották el a két német állam himnuszát a bonni kancellári hivatal udvarán*... Ilyen és ehhez hasonló bevezetőkkel hívták fel a figyelmet az újságok Erich Honecker és Helmut Kohl kétnapos, összesen tizenkét órán át tartó tárgyalásaira, amelyek enélkül az érdekes „előszőrök“ nélkül is rendkívüli jelentőségűek voltak, hiszen a közeledés és enyhülés útját nem először keresik, viszont a megbeszélések eredményeiből úgy tűnik, most megtalálták.

A nagy nézet különbségek ellenére is lehetséges és szükséges a két német állam kapcsolatainak sokrétű fejlesztése. Ebben a gondolatban foglalható össze az Erich Honecker bonni látogatásáról kiadott NDK—NSZK közös közlemény lényege. A hivatalos, csúcsszintű tárgyalásokról kiadott dokumentum kedvező teret biztosit a gyakorlati politika, a két ország európai jelentőségű együttműködése bővítése számára.

A közös közlemény szerint Honecker és Kohl tárgyszerű és nyílt légkörben folytatott átfogó véleménycserét nemzetközi kérdésekről és a kétoldalú kapcsolatokról, s visszautal a két vezető korábbi nyilatkozatára, miszerint német földről nem szabad többé háborúnak kiindulnia. Az NDK és az NSZK kapcsolatainak stabilizáló szerepel kell betölteniük Kelet és Nyugat viszonyában. A közlemény síkraszáll valamennyi európai ország szuverenitása és területi integritása mellett, amit аг NSZK politikai életének jobbszárnyén többen ma is vitatnak.

A dokumentum kulcsfontosságé megállapítása: a nemzeti kérdésber vallott gyökeresen eltérő állásponi ellenére a feleknek az a szándéka hogy alapszerződésük szelleméber normális, jószomszédi viszonyt alakítsanak ki, és e megállapodást minél tökéletesebben aknázzák kt. A közlemény üdvözli a két állam turisztikai együttműködésének bővülését, a partnervárosi kapcsolatokat, és mint leszögezi, a két ország ösztönözni kívánja az újságírók kölcsönös tevékenységét.

Megvitattak humanitárius kérdéseket is, a két ország határán zajló Időnkénti súlyosabb esetek megoldását. A nyilatkozat hangoztatja, hogy Erich Honecker és Helmut Kohl elégedetten vette tudomásul a gazdasági kapcsolatok pozitív fejlődését, egyúttal szükségesnek nevezték a kereskedelem szerkezetének javítását. Végezetül Erich Honecker hivatalos NDK beli látogatásra htvta meg Kohl kancellárt, aki a meghívást köszönettel elfogadta.

Az enyhülés és a közeledés útját kijelölő dokumentum tehát megszületett. ám a kapcsolatok normalizálásának folyamata nem napok kérdése, hanem évek következetes és szívós munkájának eredménye lehet csak. A hivatalos álláspont változása még korántsem jelenti, hogy az újnácik abbahagyják az NDK rágalmazását, vagy régi követeléseik hangoztatását. De a közvélemény döntő többsége az NSZK-ban is felfigyelt Erich Honeckernek a Saar-vidéki iá togatásán most elhangzott kijelentésére: „Ha közösen arra törekszünk hogy a Bonnban most aláirt közleménynek megtelelően továbbhaladjunk a békés együttműködésben, akkor eljön majd az a nap, amikor a határok nem választanak el, hanem összehoznak bennünket, ahogyan azl az NDK és a Lengyel Népköztársaság közti halár teszi.

VÁLTOZNAK az idők

A háború istene: — Munkát keresek...

A béke istennője: — Nálunk csak szakmai átképzés után dolgozhat!

K. Rlbalko rajza

KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR

! „A huszadik század utolsó negyedére életünk anyagi alapjának változásai jellemzőek, e változások tar: talmukat és jelentőségüket tekintve i forradalmiak. A történelemben az em, beriség először volt képes sok olyan- probléma megoldására, amelyek év■ századokon keresztül fékezték fejlő- dését. Az eddigi és az újonnan létre- I jövő erőforrások és technológiák- szempontjából nincs akadálya annak,

hnvv я tnhh milllárrlns laknssépnak

Az ENSZ 42. ülésszaka

Kölcsönös érdek

Világszerte pozitív visszhangot ki váltó megállapodás aláírásával kezdő dött meg Eduard Sevardnadze szovje külügyminiszter washingtoni látoga tésa.

Az előzetes tervek szerint Sevard nadze és Shultz külügyminiszterei aláírták a Szovjetunió és az Egyesüli Államok közötti szerződési a nukleá ris kockázatcsökkentő központok lét rehozásáról, amelynek célja hogj operatívan tájékoztassák egymást as érvényben lévő szovjet—amerikai egyezmények, alapján az olyan katonai tevékenységről, amelyet a másik fél helytelenül magyarázhatna, < ami a háborús veszély megnövekedéséhez vezethetne.

A megállapodás szerint mindkét fél fővárosában nemzeti nukleáris kockázatcsökkentő központot létesítenek, amely a kormány megbízásából é£ ellenőrzése alatt fejti ki tevékenységét. A központ személyzetéről az azt létrehozó fél fog dönteni úgy, hogy biztosítsák zavartalan működését. A jelenlegi időszakban ezeket a központokat a ballisztikus rakéták fellövésével kapcsolatos Információk átadására használlák fel az atomháború veszélyének csökkentését célzó Intézkedésekről 1971. szeptember 30-án megkötött szovjet—amerikai megállapodás 4. cikkelye értelmében. Ezenkívül a központok segítségével a felek tájékoztatják egymást a nyílt ten-Ä NUKLEÁRIS KOCKÁZATCSÖKKENTŐ KÖZPONTOK LÉTESÍTÉSÉRŐL

Megállapodás született az európai közepes hatótávolságú

rakéták felszámolásáról

fi eptember 15-én nyílt meg az ENSZ őszi, 42. ülésszaka amelyen a 159 tagállam képviselői 150 kérdés megvitatását tűzték napirendre. Ennek az ülésszaknak a jelentőségét növeli az a körülmény, hogy kezdete egybeesik a szovjet külügyminiszter washingtoni látogatásával és a világ békéjének, biztonságának szempontjából rendkívül jelentős megállapodások és szerződések megkötésével.

A nemzetközi vagy a regionális konfliktusok, válságok időszakaiban gyakran feltesszük a kérdést, mit tehet ezek megoldásáért, rendezéséért az ENSZ? S határozatait vajon menynyire kötelesek tiszteletben tartani az érintettek? Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a 42. ülésszak kapcsán „A biztonságos világ megteremtésének garanciái“ címmel irt cikket a moszkvai Pravdában, éppen az ENSZ tekintélye és hatásköre növelésének feltételeit elemezve.

A cikk a bevezetőben megállapítja, hogy az objektív folyamatok abba az irányba hatnak, hogy bonyolult és sokszínű világunk kölcsönös függősége, összefonódottsága egyre erősödik. Mindinkább szükség van egy olyan mechanizmusra, amely képes lenne felelősségteljesen és reprezentatív színvonalon megvitatni a közös problémákat. közösen törekedve az államok és népek különböző, akár ellentétes. de reális érdekeinek összehangolására. egyensúlyának megteremtésére. Alapelveit és küldetését tekintve az Egyesült Nemzetek Szervezete képezi ezt a mechanizmust.

A szovjet vezetés hasznosnak tartja, hogy éppeD akkor, amikor a leszerelés terén fo.itos döntések körvonalazódnak, tájékoztatást adjon a huszadik száz'1 végének fő világpolitikai kérdéseivel kapcsolatos nézeteiről.

Egyúttal véleménycserére szólító felhívásnak is szánják ezt a tájékoztatást az ENSZ-tagországok és a világ közvéleménye felé.

tekintélyét és szerepét“ — figyelmeztet a cikk, majd 'ölveti annak lehetőségét, hogy kozmikus világszervezetet hozzanak létre, mely az ENSZ rendszerének autonóm részeként távlatilag szorosan együttműködne az ENSZ- szel. Az ENSZ szakosított intézmé- nyeinek is a nemzetköz) folyamatok- szabályozóivá kellene válniuk. A gen! fi leszerelési konferenciának olyan fő- rummá kellene válnia, amelyen i nemzetközi szinten történnének erő- feszítések a nukleáris fegyverek és- erőszak nélküli világ megteremtésé■ re.

: Emlékeztet a Hágai Nemzetközi Bí, róság lehetőségeire is, hogy az ENSZ[ közgyűlésnek és a Biztonsági Tanács-Most valóban történelminek nevezhető megállapodás született, de gyakran használt kifejezéseink, minősítéseink kevésbé felfigyeltetek, mint maga a tény: Washingtonban háromnapos tárgyalássorozat után, a szeptember 18-i késő esti órákban bejelentették; Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és George Shultz, az Amerikai Egyesült Államok küliigyminesztere intenzív előkészítő munkája, megbeszélései után megszületett az elvi megállapodás az európai közepes hatótávolságú és harcászati-hadműveleti rakéták felszámolásáról.

A kiadott közös zárónyilatkozat megállapítja, hogy a külügyminiszterek a nukleáris és a hagyományos fegyverek korlátozására és csökkentésére, valamint a vegyi fegyverek problémáira vonatkozó kérdések egész kórét vitatták meg. A közepes és rövid hatótávolságú rakétákat illetően megállapodtak a szerződés megkötésében. Mindkét ország Genf* ben tárgyaló küldöttsége utasítást kapott, tegyék intenzívebbé a tárgyalásokat a még megoldásra váró technikai kérdésekről és mielőbb fejezzék be a szerzodésjavaslat szövegének előkészítését.

A Szovjetunió és az USA külügyminisztere egyetértett abban, hogy a genfi tárgyalásokon ugyancsak aktívan keli törekedni a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentésére vonatkozó szerződés kidolgozására

A két fél megvitatta a nukleáris kísérletek kérdéseit és megállapodott, hogy 1987. december elsején komplex tárgyalásokat kezdenek több szakaszban. s ezek közös fórum keretében valósainak meg. A regionális problémákkal Is foglalkoztak, és megvitatták a kétoldalú kapcsolatok kérdéseinek széles körét. Egyeztették az 1987—1988-as évekre azon akciók programját, melyek célja az együttes eljárás további szorgalmazása a szovjet—amerikai együttműködés különböző területein.

Megállapodás született arról, hogy Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára találkozik Ronald Reagannel, az Egyesült Államok elnökével. Ezen a találkozón aláírják a közepes és rövid hatótávolságú rakétákról szóló szerződést és megvitatják a két ország közti kölcsönös kapcsolatok kérdéseinek egész skáláját. A csúcstalálkozóra az idén ősszel kerül sor, pontos Időpontját a külügyminiszterek októberi moszkvai tárgyalásai idején állapítják meg.

Az amerikai elnök sajtóértekezleten mondott köszönetét a két külügyminiszternek, valamint küldöttségeiknek a bárom napon kifejtett erőfeszítéseikért.

Eduard Sevardnadze az amerikai fővárosban tartott sajtóértekezletén egyebek között hangoztatta, hogy az út a megállapodáshoz jóval bonyolultabb volt, mint azt várni lehetett. A nukleáris fegyverek, pontosabban mondva a Szovjetunió és az USA közötti katonai konfrontáció egész történetében most először sikerült megállapodásra jutni az atomfegyverek' két osztályának felszámolásáról. Ez vitathatatlanul olyan kezdet, amely után legalábbis reméljük, további lépések fognak következni.

A továbbiakban rámutatott, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közös sikere a megállapodás, amely hasznára válik majd az egész emberiségnek.

A Szovjetunió kezdettől fogva hitt a sikerben, s ez a hit a kor törvényszerűségeinek a megértéséből fakad. Helyes politikai, erkölcsi értékrendszerünk van, s a legkritikusabb pillanatban hatalmas szellemi támogatást kaptunk, utalt a külügyminiszter Mihail Gorbacsov szeptember 17-i cikkére.

Majd az előzményekre emlékeztetett: a genfi és a reykjavíki csúcstalálkozóra. Felhívta a figyelmet arra, hogy a megállapodás érdekében a Szovjetunió félretette a brit és a francia nukleáris arzenálok kérdését. Fslbontotta azt az ismert csomagot, bár ma Is a leszereléssel kapcsolatos kérdések átfogó megoldásának híve. Hozzáláttak a közepes hatótávolságú és a harcászati-hadműveleti rakéták problémájának globális nullamegoldásához. Elébe ment az ázsiai államok óhajának, és egyetértett azzal, hogy az ebbe az osztályba tartozó/ nukleáris eszközeiket az ország ázsiai részében felszámolják. Végül tehát a nukleáris robbanófejek nagyobb menynyiségét számolják fel, mint NATO-partnereik.

Majd azt hangsúlyozta, hogy aligha érhettek volna el haladást a Szovjetunió szövetségesei, — elsősorban az NDK és Csehszlovákia — támogatása nélkül, amelyeknek területén vannak elhelyezve a harcászati-hadműveleti rakéták. Megemlítette az NSZK-ban lévő Pershing 1A rakéták kérdésének kölcsönösen elfogadható megoldását is, amely Kohl kancellár

pozitív magatartása révén születhetett rtieg. Megállapodtak, hogy a rakétákhoz tartozó amerikai robbanófejekre ugyanolyan procedúra fog vonatkozni, mint a közepes hatótávolságú és harcászati-hadműveleti rakéták robbanófejeire Ez a megoldás megfelel mindkét fél érdekeinek

A mostani tárgyalások pozitívumai ‘ közé tartozik az a megállapodás is, amelyet a nukleáris kockázatcsökkentő központok létrehozásáról írtak alá. Hasznos és Ígéretes volt a vegyi vegyverek betiltásáról folytatott véleménycsere is.

Összefoglalva a szovjet külügyminiszter kijelentette, hogy az egyetértésnek olyan fokára jutottak el. amilyen ma egyáltalán lehetséges. Ezért derűlátóak, habár a szovjet—amerikai viszonyban sok még a nehézség és az ellentét.

Világszerte nagy visszhangot keltett a megállapodás, a tárgyalások higgadt, konstruktív, bizalomerősítő hangneme, lavier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára azt emelte ki, hogy először kerül sor a nukleáris potenciálok csökkéntésére, s leraklák a fegyverkezés nemzetközi ellenőrzésének alapjait. Helmut Kohl, az NSZK kancellárja mindkét félnek gratulált, és mély megelégedését fejezte ki a szovjet—amerikai tárgyalásokon élért áttöréssel kapcsolatban. Ugyancsak üdvözölte az eredményeket a japán, a görög és számos más kormányfő.

A pozitív visszhangtól jócskán elüt a jobboldali Tacques Chirac francia kormányfő nyilatkozata, aki attól fél, hogy Európa „védelem nélkül marad“ a Szovjetunióval szemben, s csökkenteni igyekszik a megállapodás jelentőségét. A francia kommunisták lapja szerint ezzel a véleménnyel „Párizs a háború fővárosává vált“. Természetesen, nem várható, hogy az erőpolitika főhadiszállásain, a jobboldal központjaiban, a militarista körökben ujjongjanak most. Jelenlétüket, törekvéseiket, szándékaikat tudomásul véve és ismerve azonban még intenzívebben kell törekedni minden olyan megállapodás, minden olyan szerződés megkötésére, amely csökkenti a nukleáris háború veszélyét és növeli Földünk lakóinak biztonságát.

elegendő élelme legyen, megszerezze a műveltséget, hogy biztosítsák számára a lakásfeltételeket és az egészségügyi gondoskodást“ — mutat rá cikkében Mihail Gorbacsov.

Ugyanakkor olyan veszély keletkezett. amely az emberi nem halhatatlanságát veszélyezteti. Ezért elkerülhetetlenül szükséges bolygónkon bevezetni az együttélés új szabályait, amelyek megfelelnek az űj szükségleteknek és a megváltozott feltételeknek. Ezt tudatosítva terjesztette elő a Szovjetunió az atomfegyverek fokozatos felszámolásának konkrét programját, valamint a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszerének létrehozására vonatkozó javaslatokat.

E javaslatok lényegére visszautalva a cikk hangsúlyozza, hogy ezeket ez ENSZ égisze alatt kellene megvalósítani, az emberiség békéjének, biztonságának, kulturális és egészségügyi fejlődésének, jogainak nemzetközi szavatolásának.

„Az általános biztonság rendszere csak abban a mértékben lesz hatékony, amennyire hatékonyan fog működni az ENSZ, annak biztonsági Tanácsa, valamint más nemzetközi intézmények és mechanizmusok. Lényegesen növelni kell az ENSZ és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség

nak gyakrabban kellene hozzáfordulnia a vitás nemzetközi jogi kérdésekben. mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsának az ENSZ-alapokmánnyal összhangban jelentős jogkörei vannak.

Az SZKP KB főtitkára sürgetően hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az ENSZ-ben megegyezés alapján jóváhagyott jelentős politikai dokumentumok erkölcsi és politikai szempontból is nagyobb mértékben váljanak kötelezővé. Emlékeztet rá, hogy egyebek között ide tartozik az ENSZ-közgyfilés első rendkívüli leszerelési ülésszakának záródokumentuma. az államok gazdasági jogainak és kötelességeinek chartája és mások.

„Ha azt akarjuk, hogy az ENSZ és szakosított szervezetei hatékonyan dolgozzanak, tudatosítanunk kell, hogy pénzügyi eszközökkel nem szabad rájuk nyomást gyakorolni. A Szovjetunió aktívan fog együttműködni az ENSZ pénzügyi nehézségeinek leküzdésében“ — szögezte le cikkében Mihail Gorbacsov.

Biztatás és ösztönzés, segítség és támogatás, „jó szél az ENSZ vitorláiba" ez a szovjet álláspont, s ez most azzal a reménnyel kecsegtet, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete nyugodtabb vizekre kormányozhatja az emberiség hajóját <^bme-<