Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-09-26 / 38. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. szeptember 26. Ki mint vet... A vajáni (Vojany) Jövő Egységes Földműves-szövetkezetben szeptember közepétől — jelképesen szólva — zöldet mutat a Jelzőlámpa: szabad az út a vetőgépek szamara Közel ötszáz hektárnyi, körültekintő gonddal előkészített magágy szolgálja a „felvonulási“ területet. Elsőnek a rozs vetésének kibontakozását alapozták meg. \ vajáni Jövő Efsz napraforgótábláján Ignác Janák, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára (balról a negyedik) is meggyőződött a rekord terméshozamról. (A szerző felvétele) KI mint vet ,űgy arat — tartja a közmondás. Vajánban a termés javítása érdekében sokat tettek. Nagy gondot fordítottak a betakarítás megszervezésére és az előirányzott agrotechnikai követelmények biztosítására. Az Idén a rozs hektáronként 4,85, a búza pedig 5,2 tonnát termett. A szövetkezet történetében a legnagyobb átlagos terméshozamot érték el. Ennek ellenére Dőrv Dénes elnök elégedetlen a hozamokkal. A múlt őszön késett a talaj előkészítés, Így természetesen eltolódott a vetésidő. s a munka minősége sem volt kifogástalan. Súlyosbította a helyzetet, hogy nem mindenütt került megfelelő területre a búza: sok volt a fagyzugos, alacsony fekvésű terület, ami meg Is bosszulta a gondatlanságot. Érdekesnek ígérkezik a kérdés: Mit lesz a vezetés, hogy ne ismétlődjön meg a mólt es7»anr]ei я—•«? Reegell munkaszervezés közben Kecskés Ferenc agrármérnök, a szövetkezet növénytermesztési ágazatvezetője az idénymunkálatok mérlegét foglalta össze. Ebből derült ki. hogy az őszi munkálatok az előre elkészített tervek alapján haladnak, sőt, több mint egyhetes előnyben vannak. — Sokkal jobban állunk az őszi munkákkal* mint tavaly ilyenkor. Az idén 50П hektáron vetünk kalászos gabonafélét a 150 hektárnyi rozs vetése befejezéséhez közeledik А гогз iránt nagy az igény. Az idén 350 tonna vetőmag előállítása volt a tervünk, a valóságban azonban 680 tonnát értékesítettünk. Rozsból a bevételünket egymillió koronával túlteljesítettük Remélem, hogy szeptember végére befejezzük a búza vetését is, ebből 350 hektárt tervezünk. A jobb fajtákat Kecskés Ferenc határozottan szögezi le: lom, a reménykedés kérdése: tenni, nagyon sokat kell ezért tenni. A talaj-előkészítés, a tápanyag-utánpótlás jól sikerült. A rozs vetése is nagyon jól sikerült. Néhány milliméter csapadék is hullott a földekre. Most már a búza vetésminősége lesz fontos meg az időjárás, de ez már nem a szövetkezeten múlik. — Rajtunk is, hogy csökkentsük szerepét — egészíti ki közbevetésemet az ágazatvezető. — Igyekeztünk úgy megválasztani a búzafajtákat, hogy azok télállósága, érési ideje a mi körülményeinknek a legjobban megfeleljen. Nagyobb részben olyan fajtákat vetünk, melyek az utóbbi két-három évben 6,5—7 tonnás átlagos hektárhozammal szolgáltak. Néhány új fajtát is sikerült beszereznünk, ezért bízunk a jó termésben. A szövetkezet elvégeztette a szükséges talajvizsgálatokat, és ennek ismeretében választotta Ki a legmegfelelőbb bűzafajtákat, a szükséges mütrágyaféléket, illetve -mennyiségeket, ami valóban nagy előny. Tavaly a vajáni szövetkezet dolgozói nyereséggel gazdálkodtak. Hogy mit várnak az idei évtől, erről Dőry Dénes így nyilatkozott: — Eddig' van vagy három-négymillió korona nyereségünk. Jól sikerült a korai burgonya, a dinnye, az ötven hektár zöldséges is nyereséges, a dohány is rekordtermést adott, akárcsak a rozs és a búza. Nagyon szép termést takarítottunk be az Idén napraforgóból, nálunk legalábbis annak számít, eddig 2,5—3 tonna körül mozog hektáronként szárított, tisztított állapotban, de majd meglátjuk, ha végzünk a betakarításával. Folyamatban van a silókukorica betakarítása és a szemes kukoricát is rövidesen törjük. Őszi remények Abarán Kihalt az’abarai (Ohorfn) Virágzás Egységes Földműves-szövetkezet gépműhelyének udvara. Az udvar közepén három kombájn pihen. Nem mészsze tőlük egy S—180-as traktort ellenőriznek a szerelők A többi gép kint van a határban, szántanak, vet nek, silóznak, takarmányt szállítanak. — Én Is csak néhány percre tértem be — egyenesedik fel az SPS— 420-as önjáró silókombájn mellől Dúczi Gábor. — A határ túlsó szélében végeztünk egy kisebb táblával, s most menet közben beugrottam ide az udvarra, hogy ellenőrizzük a motort Azt hittem, komolyabb lesz a hiba, de egyedül Is veleboldogulok. Különben is a sllózással három-négy nap alatt végzünk. Az idén csak közepes termést takarítottunk be. Szerintem a tervezett mennyiség nem lesz meg, no de hát pótolni fogjuk a másodvetésből a hiánvzó mennyiséget. • Mit csinál, amikor nem silözik? — Én gépjavító vagyok, annak tanultam ki, idényben aratok, vagy önjáró gépekkel dolgozom. Nekem mindegy, hogy mit csinálok, mert értek a gépekhez. Urbán Sándor gépesítési ágazatvezető az udvar hátsó részéből kerül elő. A kölcsönös baráti üdvözlés után mondja: — A gabona betakarítását követően át kell vizsgálnunk a gépeket, hiszen a kukorica betakarítása sem kevésbé fontos, most arra „hangoljuk“ a kombájnokat. Ilyenkor még van Idő a javításra, a hibás alkatrészek kicserélésére. Különben a fiúk az imént jöttek meg a Bardejovi járás Kobylyi Etsz-éböl, ahol viszonozták a segítséget. A búza aratásánál segédkeztek. 9 Mennyire viselte meg az aratás a gépeket? — A szokásos rutinvizs]gá!aton kívül alig kell javítani a kombájnokon — válaszol Kovács Arpád, a szövetkezet legjobb kombájnosa. — Különben tíz éve vagyok kombájnos, egyébként traktoros vagyok. A fiúk rászerelik a kombájnomra a kukoricaadaptert, addig a K—-700-as traktorral szántani fogok. A műhely előtt álló KSZ 6—В típusú cukorrépakombájn átvizsgálását nemrég fejezték be a gépszerelők. Turca Barnabás kombájnvezető a következőket mondta: — Egyszerre 6 sort ás ez a gép, jó erős. Tavaly nagyon nehéz volt a munka, sok répa beletört. Remélem az idén könnyebb lesz a munka, gyorsabban fog menni a betakarítás. Az őszi munkákról Urbán Sándor így tájékoztat: — Kétezerötszáz hektáron gazdálkodunk és csak alaptevékenységet folytatunk. A mezőgazdasági termelésből igyekszünk nyereséget elérni. Van 22 hektár dohány, nincs hozzá elegendő műszárító. Ilyen nagy területhez azonban elengedhetetlen a betakarító gépsor, aminek a beszerzése most még bizonytalan. Arról van sző, hogy a 30 hektár szántóföldizöldség-termesztésünk Is nagyon sok kézi erőt igényel. A száz hektár cukorrépa betakarítása nem okoz gondot, mert elegendő gépi eszközzel rendelkezünk. Cukorrépából harmincöt tonnás hektárhozamot terveztünk, jó hozammal számolunk. Száz hektár a szemes kukoricánk. Előtte még el kell vetnünk a búzát. Dőry Lóránd a legmegbízhatóbb vetők közé tartozik. Ű már 64 hektár területen elvetette a lóherét. A búza vetését nyújtott műszakban végzi, akárcsak a többi kollégája. ILLÉS BERTALAN ERZSI NÉNI Rubint Erzsébet serény, dolgos kezű, termetes asszony. Falun született, így korán belekóstolt az emberpróbáló paraszti munkába. — Életem ötvenötödik esztendejét taposom — fog mesélésbe —, de M segítőtársam, munkaeszközöm, a kezem ez ideig még soha nem hagyott cserben. Erzsi nént kalondai fKalonda) lakos, s a Rappi [Rapovce) Egységes Földműves-szövetkezet dolgozója. — Özvegyasszony vagyok ■— mondja, s egy pillanattá élfátyolosodik a szeme —, három éve temettem el a férjemet. Áldott jó lélek volt, még a légynek sem tudott ártani. Harmincegy esztendeig éltünk együtt megértésben, békében-boldogságban. Traktoros volt, igyekvő fajta, szerette a földet, soha nem ért rá unatkozni. Még halála után is kapott kitüntetést ... Elhallgat, látom az arcán, gondolatban messze, másutt jár. — Sok kilométernyire innen, Bátorkeszin fVojnicel születtem — folytatja kis idő elteltével a múltidézést épp, amikor befejeztem az általános Iskolát, akkortájt alakult meg nálunk a szövetkezet. Természetes hát, hogy a közösben kerestem munkát magamnak. Sajnos, eleinte botladozva, döcögve ment a közös gazdálkodás, kevés volt a munkaegység, kis fizetéseket kaptam, ezért azonnal változtattam, mikor is tátrai szállodákba verbuváltak a környékünkön szobaasszonyokat. Húszéves fejjel Tatranská Lomnicára kerültem. Szüleim nagyon féltettek, „lányom — sírta el magát az induláskor édesanyám elveszel az idegenben, De még mindig nem késő, meggondolhatod magad, maradj Idehaza, a tieid között.“ „A, hagyd el a siránkozást anyjuk — vigasztalta édesapa anyukát —, menjen csak, ha annyira akar, legalább világot lát egy kicsit." Elindultam, nekivágtam az útnak, pedig egy árva szót sem tudtam szlovákul eladdig. Nyolcán mentünk, magyar lányok mind. Néhány hónap múltán már elég jól megértettem az idegen szót. Szabadidőmben ismerkedtem a Tátrával, és hosszú-hosszú leveleket írtam haza, a szüleimnek. A mi szállodánkba szinte kizárólag szövetkezett dolgozók járnak üdülni. Tavasszal, amikor már sebes patakokban szaladt le a csúcsokról a hóié — újabb csoport érkezett. Palóc emberek jöttek, örültem nekik, hisz ók is az anyanyelvemen beszéltek. Az egyik barátságos fiatalember különösképpen tetszett, de megfigyeltem ám a szemem sarkából, hogy ő is figyelget, gyakorta rajtam felejti ä tekintetét. Aztán egyszer félénken meg is szólított. Jó volt beszélgetni vele: tisztességesen viselkedett, s szépen rakta egymás mellé a szavakat. Erzsi néni hirtelen elpirult. — Egymásba szerettünk, no, megesett ilyesmi már másokkal is. Csoportjával együtt egy hétig volt a vendégünk. A hazautazást követően még két ízben találkoztunk, aztán megkérte a kezemet. Boldogan mondtam neki igent. Még abban az évben — ősz eleién — megtartottuk az esküvőt. Hát így lett belőlem kalondai lakos... Szövetkezeti dolgozó lettem én is. Er rejelé a gazdaságokban mindig is megbecsülték a munkásokat, szépen kerestünk, az összespórolt pénzünkből új fészket építettünk magunknak. — Most — sóhajt — egyedül élek, ám nem tétlenkedem. Immáron 31 esztendeje a közösben dolgozom Gyalogmunkás vagyok, most többnyire a dohánytermesztő részlegen tevékenykedem. Rubint Erzsébetnek két gyermeke van. A f iú megnősült,t és asszony lett már a lányból is. — Négy nagyon eleven, virgonc unokám van — jelenti ki büszkén —, a közelben laknak, ezért gyakorta ellátogatnak hozzám, a nagyihoz. Hej, ilyenkor csatatér a lakás, mégis nagyon ritkán ptrongatom meg őket, hadd jut kár ózzanak, érezzék a portán otthonosan magukat. A szövetkezeti munka után odahaza is találok elfoglaltságot magamnak: malacot nevelek, aprőjöszágot tartok, meg a kertben is akad tennivaló min■ dig. A férfimunkát elvégzi a fiam meg a vöm, arra gondom nincs egy általán, az asszonyok meg takarítanának, sokszor már szégyellem is érte magamat. Hadd dicsekedjem el vele: májusban „A mezőgazdaság és élelmezésügy érdemes dolgozója" kitüntetéssel jutalmazták sokéves, hűséges, fáradságos munkámat, igyekezetemet. Ha eljönnek a gyerekek, mert autója van mind a kettőnek, könnyen mozdulhatnak, az unokák szája íze szerint sütök-főzök mindig. A fiam meg is jegyezte a minap: „Anyuka, te mikor pihensz valójában?“ Ha látom, hogy jól érzitek magatokat nálam, vágtam rá azonnal, menten elfelejtem a gyötrődést, a fáradságot. Ami igaz, az igaz: a nyelvemet jól felvágták ám, nem ijedek meg a saját árnyékomtól ... Rubint Erzsébet életvidám, tréfás kedvű asszony. Zolczer László (A szerző felvétele) S ocialista társadalmunk eredmé- 7 nyes építésének egyik fontos “■ összetevője a megfelelő munkahelyi környezet. Számos esetben annak alakításától függnek egy-egy üzem, illetve vállalat gazdálkodási mutatói. A szóban forgó folyamat nélkülözhetetlen eleme a munkabiztonság, a dolgozók egészségének védelme. Hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy a kor igényes követelményeihez csakis teljes erejükben levő, munkaképes emberekkel tudunk kellőképpen igazodni. Tehát a munkabiztonságot végképp nem választhatjuk el a termelési folyamattól, s éppúgy a tudományos-műszaki haladástól. De tulajdonképpen mennyit tesznek az üzemekben azért, hogv ne rontsanak az ország baleseti statisztikáján? Vajon teljes mértékbeli felkésziilnek-e az egyes részlegek vezetői és dolgozói, amikor éppen egy új műszaki vívmány gyakorlati alkalmazásának lehetőségét fontolgatják? Tisztában vannak-e a gépsorok működésének elvével? Köztudott, hogy a baleseti statisztikák bizony sok esetben — sajnos — teljesen egyértelműen adnak választ az előzőekben megfogalmazott kérdésekre. És felettébb elszomorító, hogy általában negativ vonatkozásban. Vessünk néhány pillantást a kimutatásokba. A Szlovák Szocialista Köztársaságban az IflBB-ns évben 100 dolgozóra számítva 2,11 munkabaleset történt. Csökkent a munkabalesetek következtében megsérült dolgozók .munkanapkiesése — az 1985- ös évvel összefüggésben. De tulajdonképpen miért is nyúltunk a tavalyi, illetve tavalyelőtti adatok után? Tettük ezt annak érdekében, hogy viszonyítsunk. Mégpedig az előző időszak néhány mutatóját az idei esztendő első feléitek valóságával. Amint azt a nemrégiben Bratislavában megtartott sajtótájékoztatón Otto Moncman, a Szlovákiai Munkabiztonsági Hivatal igazgatója elmondotta, szlovákiai méretek közepette az 1987-es év első felében újfent növekedett mind a munka-, mind pedig az egyéb balesetek száma az előző esztendő hasonló időszakához viszonyítva. Az említett kérdéskörrel a néhány héttel ezelőtt megtartott ülésén az SZSZK kormánya is külön foglalkozott. Szlovákiában az idei év első felében 27 ezer 309 munkabalesetet könyveltek el, s napi átlagban 4 ezer 411 dolgozó hiányzott munkahelyéről — a munka- és egyéb balesetek következményeként. Ami pedig a legelszomorítóbb: 113-an többé nem tértek vissza családtagjaik körébe munkahelyükről. Ha ezt az adatot százalékra vetítjük át, valóban megdöbbentő a növekedés az elmúlt esztendőhöz viszonyítva: 19 százalék. Halálos baleset főleg 41— 50 év közötti férfiakat ért, ami az esetek összességének 27,7 százalékát jelenti. Ogyszintén aggasztó, hogy az egyéb balesetek — otthoni munkavégzés, turisztika, kulturális rendezvények stb. — következtében az idei esztendő első hat hónapja alatt csaknem 1400-an vesztették életüket. Szembetűnő, hogy a szóban forgó időszakban ismét növekedett a munkabalesetek száma az SZSZK fővárosában, Bratislavában (a tavalyi év első félévéhez viszonyítva 10,52 százalékkal). Most pedig néhány szót arról, ami az egyes népgazdasági ágazatokat illeti a balesetek viszonylatában. Amíg tavaly a legtöbb munkabaleset a nemzeti bizottságok által irányított szervezeteknél fordult elő (100 dolgozóra 3,46), az idén az első félévben, sajnos, a mezőgazdasági és élelmezésügyi reszorttal van a legtöbb probléma (a tavalyi év valóságát figyelembe véve 100 dolgozóra 3,37 munkabaleset jutott). Ugyancsak szilárdan „tartja“ pozícióját az építőipar, amely az 1987-es első féléves munkabaleseti statisztikában a harmadik helyet foglalja el. Persze, ha a helyzeten javítani szeretnénk — amire már valóban óriási szükség lenne —, nem elégedhetünk meg a számokba, az adatok világába történő bepillantással. Szólni szükséges a baleseteket kiváltó tényezőkről, annak érdekében, hogy az elkövetkezendő időszakban azokat mindenképpen figyelmeztetőnek tekintsük. A sajtótájékoztatón Moncman elvtárs aláhúzta, hogy a munkabalesetek okozói több csoportba sorolhatók. Az egyik ilyen az ellenőrzés hiánya. Az illetékesek nagyon gyakran nem követik figyelemmel a termelési folyamat egyes szakaszait, mozzanatait. Ebből kifolyólag a dolgozók részéről nem nyilvánul meg olyannyira az igyekezet, az odafigyelés — s ezek nélkül bizony könnyen bekövetkezik a baleset. Ha a szomorú statisztikákat mellőzni kiváltjuk, sokkal hatékonyabb ellenőrzésre lesz szükség a vezető dolgozók részéről. A további fájó — és állandóan ismétlődő — pont: a formális nevelés. Jól tudjuk, a modern technika vívmányainak kezelése fegyelmezett, szakértő embereket követel meg. Tehát a különböző szakmai továbbképzések résztvevői ne a vasárnapi labdarúgó-mérkőzés helyzeteit vitassák meg, vagy esetleg kártyapartikat rendezzenek, hanem ki-ki figyeljen oda gépének, munkaeszközének kezelési módjára, gyakorlati alkalmazására. Most pedig egy külön fejezet: az alkohol. Lássuk előbb a tavalyi adatokat. A Szlováiai Munkabiztonsági Hivatal 1986-ban 218 halálos munkabalesetet, valamint 389 sólyos munkabalesetet könyvelt el. A halálos baleseteket illetően az esetek 27,5 százalékában az alkohol játszotta a döntő szerepet (60 áldozat). Az alkoholt illetően az idei esztendő első fölében sem volt kedvezőbb a helyzet. A halálos kimenetelű munkabaJesetek 26 százaléka történt ittasság következtében. Az elmondottakból, illetve a fentiekben leírtakból egyértelműen kiviláglik, hogy a biztonságosabb munkavégzés érdekében még nagyon sokat kell tennünk. Elsősorban felettébb égető probléma a munkafegyelem .megszigorítása. Arra szükséges törekedni, hogy a műszaki-gazdasági dolgozók minél szélesebb tömegeit vonjuk be az ellenőrzési folyamatba. Azt is kellőképpen tudatosítani szükséges, hogy csakis a megfelelő felkészültségű szakemberek nyúljanak a bonyolult mechanizmuson alapuló gépekhez. Persze, a munkabalesetek gyakori okozói az elavult gépek, illetve gépi berendezések is. Tehát a korkövetelmény világos, egyértelmű: az eredményes termelés érdekében szükség van a technika új vívmányaira, de ezzel párhuzamosan a szakképzett emberre is. Ha előre akarunk lépni, a buktatóktól végképp nem mentes úton. tudatosítanunk szükséges: ha nem alakítjuk, fejlesztjük munkahelyi környezetünket, ha nem ügyelünk a munkabiztonságra, a dolgozók egészségvédelmére, lemaradunk. S ezen lépéshátránynak valamennyien kárát látjuk. SUSLA BÉLA —A búza optimális vetésicieje ok' tóber 1-je és 25-e között van. A tervezett terület talajmunkálatalva] majdnem végeztünk, sajnos, a szárazság miatt nehezen ment a talaj-előkészítés. Igyekeztünk Időben be takarítani az előveteményt. Biztosítottuk tehát a föld kéthetes pihenőjét, így bízunk a Jó termésben. Persze, a jé termés nem a biza
