Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-09-19 / 37. szám
i 1987. szeptember 19. SZABAD FÖT.niyrÜVR«\ 7 Д zt tartja egy régi-régi komáromi mondás, hogy: „Ahova az ördög maga el nem mehet, oda egy vén banyát küld el maga helyetti“ Hát ez a banya, aki nem mindig vén és rút, a boszorkány!... A bennük való hit talán egyidős az emberrel. Ma már alig hihető, pedig való igaz, hogy kétszáz-kétszázötven évvel ezelőtt Itt, ezen a vidéken is elég volt a puszta gyanú, hogy valakit boszorkányság vádjával kell, hogy egy-egy Ilyen gyalá zatos boszorkánypernek az esetek túlnyomó többségében, halálos ítélet lett a végei... A kegyetlen kínvallatás során, melynek embertelen módszereit csak beteg agyú örültek eszeihették ki, azt csikarták ki szerencsétlen áldozatukból, amit éppen hallani akartak... S utána pedig „nyugodt lelkiismerettel“ fojtották vízbe vagy küldték máglyára áldozatukat. Az itt közreadott néhány tragikus eset jól példázza talán a minden áron való boszorkányfogást, de fényt vet a kor erkölcsére és gondolkodásmőda térde kalácsát vettem ki... ... pila, annyi sokan vagyunk megh hogy az ideji búzábul csináltunk egy mérő csikmákott az szent Gellet hegyen és abból csak egy egy szál futott egyre, de az bor sem lesz böv mert azt is elittuk .. Az asszony azzal kezdte vallomását, hogy nem ö, hanem a kővetkezők a boszorkányok! Felsorolt jónéhány nevet. Abban a hiszemben van, hogy mások hátán könnyebben kigázol a hínárból, s ezért vall, mint a vízfolyás?... Csupán a saját bőrét akarja menteni, vagy bosszúból magával akar ránta-3dil0<rkányne/'clz^ perbe fogjanak. Sok mindent beszéltek róluk akkoriban, de még jóval később is. Például azt. hogy valakit boszorkánnyá avathassanak,' az istent meg kellett tagadnia. A Miatyánkból ki kellett hagyni ezt a részt, „ ... de szabadíts meg minket a gonosztól...* Az ilyen személy még csak keresztet sem vethetett magára, mert „keresztvetéskor a boszorkány eltűnik ...“ Sok kemény próbán ment át az a „megátalkodott nöszemély", akt boszorkánnyá akart lenni, amíg az ördög személyesen' a bal ágyékára sütötte a Sátán pecsétjét és megkeresztelte a „csúnya vfzzel“- Az ilyen „fertelmes nőszemély“ kötelezte magát „éjieltáncokra és vigasságokra és ördögi mesterségeknek végbevilelére szorgalmatosán eljárni, és velük (ördögökkel) fôrtelmnskftdnľ. Lovagolt hordón, söprflnvélen. teknőben, bakkecskén és kandisznón, vagy éppen egy megbabonázott férfi hátán, mulatozott a Gelérthegyen és „más efféle helyeken“.. A vérmesehb|e minden nap hajnalán 'a férje hálán nyargalt ki a mezőre harmatot szedni, „melynek megivása által mindig fiatal és |ó erőben marad, mig a férje elsatnvui" Harmattal dagaszt kenyeret megesapol|a a szőlőtőkét, megfeji a kútágast... Ha valakinek véres telet adóit a tebpne, hirtelen megbetegedett a gyermeke, esapodár lett a férje, megdagadt a lába, s valaki elkezdte a suttogást, bog ez vagy az a haj okozóla rendszerint a falu javasasszonyára esett a gyanú Pedig a XVIII század első felében még minden falunak és városnak volt egy vagy több Javasaszszonya, aki kent, fürösztött, ráolvasott és még sok más boszorkányos dolgot művelt. S a vármegye ural, hogy a kuruc—labanc háborúlran megingott tekintélyüket megszilárdítsák, a népeket megfélemlítsék, tözzelvassal pusztították az ilyen mondvacsinált boszorkányokat, akiket az emberi butaság és rosszindulat adott kezükre. Talán mondanom sem A No1 КОМАМ VARMEGYEBEN Jára, a vallási vezetők vakságára is. ♦ ♦ ♦ TÓTH MÄRTONNÉ PERE Komárom vármegye tömlöcéből 1714. március 24-én elővezetik Tóth Mártonnét, született Soós Erzsébetet, a hetvenkét éves megtört öregasszonyt. Egy mindenki által féleszönek tartott leány vallonfsn alapján fogják perbe, mivel 6 a mocsal boszorkány állítólag tanította őt a mesterségére ... A halálra rémített öregaszszony — teljesen esélytelenül — kétségbeesetten harcolt az életéért. Hiszen az ellene elhangzott. gondosan jegyzőkönyvezett vádak fele is elég arra, hogy — szörnyű kínzások után — máglyán fejezze be az életét Hogy magát mentse, tucatnyi asszonyt — köztük a mocsal plébános. Szombath Miklós édesanvlát, de még az Igmándl bírót Is — boszorkánysággal vádolt! De ml Is előzte meg ezt a pert? Az iratokból tudjuk, hogy Tóth Mártonná Császár község birájának, Fülöp Mihálynak a feljelentése alapján került tömlőébe. Az említett bíró egy fél' eszű leány f pila) kihallgatása után frta a végzetes levelet. Az érdekesség kedvéért álljon Itt a levél néhány sora. melyből megtudjuk. hogy az Illető leányt hogyan oktatta mesterségére a mocsal boszorkány: .... mongya vén asszony az leánnak. te pila, ha az Asszon• nők gyermeke leszen. tudom hogy férfi gyermek leszen, az két ufóddal húzd meg a lábalt háromszor annak minden csőntya a kezedben marad azt osztón ad nekem én teneked százz forintot! adok érette ... ... ha penlgh valakit meg akarsz veszteni legh elsőbb valami Atyád fiat köl megh veszteni, mert én is legh elsőbb az öcsémén tanultam ... hogy ni egy tucatnyi asszonyt, s ráadásul még az Igmándl bírót?. ., Lehet, hogy szájába rágtak minden szót... A halálfélelem is találékonynyá tette az öregasszonyt, altit Igazán nem mindennapi képzelőerővel áldott vagy vert meg a természet. Elmondta, hogy egy nagy eszem-iszom után „egymással azon összegyűlt boszorkányok paráználkodtanak és mezítelenen táncoltanak“, ő — természetesen — nem táncolt, nem paráználkodott veltik, s ogy kevéske „égetett bornál“ (pálinka) többet nem ivott. Ez eddig még igaz Is lehet nagyjából, hiszen mindig és mindenhol voltak kikapós lányok és menyecskék, de sokkal fantasztikusabb a vallomás következő része. Elmondja ugyanis, hogy arra a helyre a boszorkányok repülve mentek, és hogy őt — „nem akarván velek menni re pUlve“ — két karján megragadva, repülve vitték magukkal!... A vármegye urai március 26-án kihallgatják a bolond leányt, azután a többi bevádoltat, majd megtörténik a szembesítés ... És Itt végződnek a periratok, mármint a megmaradt perira tok. A boszorkányper szereplőinek további sorsát nem ismertük. Az biztos, hogy Tóth Mártonnő kezére rátették . a vármegye bilincsét, s az életében már aligha került le róla. Valószínűleg máglyán végezte a szerencsétlen, mint olyan sokan abban az időben... ♦ + + ÖZV. BEXCZE ISTVÄNNÉ PERE Hét évvel később, 1721. augusztus 21-én egy vénségesen vén anyóka került boszorkányság vádjával a nemes vármegye Ítélő bírál elé: özvegy Bencze Istvánná, született Barta Kata. A száztizenöt éves madarl boszorkánynak alig volt már jártányl ereje, de azért nehéz bilincsek csörögtek kezén-lábán. A bírák talán attól léitek, hogy fogja magát és — huss — elrepül... A tanúvallomásokból a mai ember azt olvassa ki, hogy inkább a tanúkat és az ítélő bírákat kellett volna hóhérkézre adni, mint őt. De összefogott ellene mindenki. Többek között egy olyan lány is, akinek a beteg lábát meggyógyította! Ez ugyanis azt vallotta, hogy Barta Kata „bika képiben bőgve“ támadt rá, hogy felöklelje. Szerencsére azonban még időben ott termett egy lovagias férfiú, egy Széki János nevezetű madari ember, s az öklelte, azaz védelmezte meg őt!... Bizonyára ez a nevetséges vád volt a gyógyításért járó tiszteletéi) a szerencsétlen Barta Katának... Egy asszonyság szerint Barta Kata azzal dicsekedett neki, hogy Istentói olyan tudománya vagyon, mellyel az ördögöt kiűzi az emberbül“... Ogy látszik, ez Is halálos bűnnek számított akkor, mert ördögűzéssel csak a papok foglalkozhattak ... A beidézett tanúk túlnyomó többsége kimondottan rosszindulatú, aljas rágalmazó, vagy rettentően buta, és egy ostoba törvény által végrehajtott gyilkosság szentesítöje volt... Szinte csupa olyan falusi asszony és férfi, akit valamikor bajából, betegségéből klgyőgyított, s amikor ő a fizetséget kérte, egyszerűen elkergették, vagy a. szemébe nevettek. Ezt pedig aligha merték volna megtenni, ha hisznek ártó erejében Is! Ha azután később valamilyen betegségbe estek, annak előidézője csak Barta Kata lehetett,.. Ha egy gyerek Madáron nyavalyatörős lett, vagy egy asszonynak megdagadt a lába, esetleg holt gyermeket szült, vagy lidárcnyomásos álma volt a disznótoros vacsora után, Barta Kata tette, senki más! A vádirat egy része a maga eredetiségében: „.,. Ml módon az personaliter adstans 1) nem tudatik, honnénd Indíttatván és mlnémú Istentelen rosszra ingerlő természetiül viseltetvén, mint> Isten eő Sz. Fölsége mint peniqh e világ az iránt való Törvényét és Súlyos büntetését félre tévén s azokkal nem gondolván, sőt maga Teremtőiének ingyen való kegyelmét el tapadván, ellene pártolni és az ördöggel szövetséget vetni s magát boszorkányságra adnyl és az által bizonyos, az Tekintetes Törvény Szék előtt bővebb declarálandó személyeknak különb-különb féle képpen ártani és őket ugyanis ördögi cslnálmánnyal megh szorítani, némelyeket pediqh az után újabban hasonló ördöngösséggel és trtöztató gonoszságokkal elkövetnyi merészlett Kivánnya azért, hogy az többször Irtt in vincuiis per sollt er adstans 1. tllyesmi szemtelenségeért maga megérdemelt büntetésére, másoknak pentgh rettentő példájára tűzre $ követ kelendőképpen hatálra ítéltessék.“ Ráadásul a vádirat még hozzáteszi, hogy többi vétkeinek kipuliatolása céljából a vádlott a hazat törvénykezési szabályok értelmében a szokásos tortúrának vettessék alál... Két nappal az ítélet kihirdetése után kegyetlenül megklnozták a szerencsétlen öregasszonyt, s az azt követő napon pedig fejét vette a hóhér, kit vármegyénkben Mesternek tituláltak... (Folytatjuk) Összegyűjtötte és feldolgozta: N. LÄSZL0 ENDRE A Nové Méstn nad Metnjí i kastély a barokk építészet egyik legszebb műemléke hazánkban Impozáns tornya fi) szinte a városka minden pontiáról látható. A kastélyt körülvevő park sétányai és fllagóriái .szintén érdekes építészeti megoldásúak (2) (Vass Gyula felvételei) FARNBAUER GÁBOR versei: GYUFASZÁL Megbabonáz ez a parány. Fölsercen mint megvilágosodás. A szabadság optikáján át az ég ernyőjére vetül, nappá a napok közé. Terpeszük a lét fesztávolsága. AZ ELEKTRON* DALA Nem vagyok. És az is hogy hol? Eleve hűtlen és öntevékeny. És tlsztázhatatlan önmagámmal szemben. Senki-alanyiságom terjedelmével magam sem tudhatom, mit teszek velem. A mindenség mozdul bennem aki — mit is tegyen... Tehát szükségszerű a véletlen! * De azért a protonnal magunkhoz vettük az összes szentséget, és összeházasodtunk ... MUTASS NEKEM... Mutass nekem egy normális embert! Mutass nekem egy normális embert! aki őszintén verset olvas! A vers nem normális embereké. A vers őrült költők pszeudoteljessége. A vers félretoltak kínos különútja, vagy lelkiségbe szublimált akarata. A vers közel sem a legteljesebb mozdulat. Kisiklott emberek vágánya a vers, meg bepörgöttek fránya, meg nyavalyás emberek vánkosába gyűrt hajnal... Vers az, hogy föl kell szürcsölni a szabadságra harmatozó eget. • A szerző szolidáris vele Ernyővel vagyok Az esernyőmet én emberként kezelem. Társam. Zuhéban, zivatarban, avagy csendes esőben fölém simul, öv, véd, ml több oltalmaz. Ernyőm... Igen, így mondom. Ernyőkém, de fő hogy vdgy, hogy vagyunk. Egymásnak, egymásért. Te ernyőm, te szürke egyszerűség, akt ha fölöttem vagy, úgy nézek kt alólad erre a kába világ- « та, mint a megtestesült elégedettség. 'Az összecsukható ernyőmet én szeretem. Szerettem a fogantyúját is, de az már letört. De mit számit egy fogantyú? Szerettem az ernyő tokját ts, de azt már elhagytam. Illetve nem én, a tok hagyott el engem. A hűtlen. Ez kimondottan nem ts bánt, mert „gombház se), ha leszakad, egy helyébe ezer is akad...“ Szóval lesz még tok. Ha akarom. De nem akarom. A tokra, arra mindig vigyázni kell. Szóval szeretem az ernyőmet, a kissé már görbe nyelét, a selymet merevítő acélpálcikákat. Két ilyen pálcika már elpattant. Sajnos, az acél természete a pattanás. Elpattan, megpattan, de ettől az ernyő még szuperál. Attól a néhány lyuktól is, ami a selymén van. A lyuktól függetlenül ts ernyő az ernyő. Egy a lényeg. Ha esik, ne álljunk a lyuk alá. Csak az ernyő alá álljunk. Ogy általában. Es kerüljük a lyukakat, akkor nem ázunk meg. Hogy miként álljunk az ernyő alá? Azt most szépen bemutathatom, éppen esik. De még mennyire! Mintha dézsából öntenék. Tehát jogom az ernyőt és kinyitom. t Hagy on egyszerű. Bal kézben aj. ernyő nyele. Szorítom. 1 főbb kezem mutatója a gombon és megnyomom. Nyomom. Persze, hogy nyomom. Hogy miért nem nylltk? Mert nyomni nem mindig úgy kei, ahogy én nyomok. Az első nyomás az lágy volt, lagymatag, erőtlen és bizonytalan. Az én hibám. A gomb ‘az ilyet nem szereti. A gomb a férfias, a határozott nyomást kedveli. Tehát úllent nyomom, de most már komolyan. Ez a gomb úgy látszik beragadt. De semmi vész. Van ellenszere. Ilyenkor megrázzuk az ernyőt. Nem dühösen, csak határozottan. Ha egy rázás nem elég. kétszer, sőt többször rázzuk. Hogy közben esik? Mit számit az? Nem az első eset, hogy az ember egy kissé meaázik. Ellenben most jön majd a csodái Földhöz vágom az ernyőt. Nem nagyon. Csak annyira, hogy az ernyő meg a föld koccanva találkozzék. Ez többnyire használ. Az ernyő ilyenkor szinte magától nyit... Most nem. Most csak az eső esik egyre jobban. Mit tegyek? Csak türelem. Gombnyomás, rázás, földhözvágás ... Most már sorozatban ... Hogy mit csinálok? Nem látják? Taposom az ernyőt. Ogy kell nekiI Sőt több is kell nektl Taposom, tépem, cibálom. Kit érdekel, hogy esik? Ha bőrig ázom. az az én bajom. Micsoda népek vannakI Hadd essen csak az az eső. Kinek mi köze hozzá? Különben is ernyővel vagyok. ILLÉS BERTALAN a J
