Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-07-11 / 27. szám
/ 1987. Július 11. Xľ-SZABAD FÖLDMŰVES 3 A forradalom útja Világszerte milliók várták remények és kétségek között az 1917-es évet. Az első világháború harmadik éve volt ez; az emberek mindenütt a békéről álmodtak, a békét akarták, de úgy tűnt, erre egyre kevesebb az esély. Ügy tűnt, sosem lesz vége az értelmetlen vérontásnak ,a lövészárkokba kényszerűéit katonák szenvedésének, a hátországban élők nyomorúságának. S talán sehol sem volt olyan Irtózatos a nyomor, olyan elviselhetetlen az elnyomatás, mint a cárok Oroszországában. És sehol sem volt olyan fenyegető a lázadás ttlze, olyan közeli a hatalom birtokosai által rettegett forradalom, mint a Romanovok birodalmában. Figyeljük az eseményeket... Március 8. — Pétervár viborgl kerületében üléseznek a bolsevikok képviselői. Az ülésen döntés születik: a nép erejét a cári rendszer elleni harcra kell forradalom azonban diadalmaskodott, a szovjetek egyre több városban vették át a hatalmat. Március 15-én 'II. Miklós cár lemondott a trónról — a cárizmus sok évszázados rendszere megsemmisült. A harc azonban nem ért véget. A proletariátus győzelméne.k a burzsoázia lett a haszonélvezője, s hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az Ideiglenes Kormány a munkásság ellenfeleit képviseli és a hábo rút, melyet folytatni akart. Március 17-én a fővárosban ismét megjelent a bolsevik párt lapja, a Pravda; ez a politikai élet demokratizálódásának újabb jele volt. Ezen a napon a Pétervári szovjet bejelentette az általános sztrájk befejeződését, ám a bejelentést a dolgozók tiltakozása fogadta: munkásönkormányzatot és nyolcórás munkanapot követeltek. Március 19 a és április 8-a között a svájci emigrációban mozgósítani. A döntés helyességét a következő napok igazolják: március 9-én 200 ezer ember sztrájkol a fővárosban, a következő napon március 10-én pedig kezdetét veszt az általános sztrájk; a jelszavak a háború befejezését, a cár távozását, a zsarnoki uralom megdöntését követelik. A bolsevik párt központi bizottsága elhatározza a fegyveres felkelés kirobbantását. S a cár? Semmit sem értett az események jelentőségéből: parancsot küldött a pétervári helyőrség parancsnokának, hogy vessen véget a „lázadásnak“. De a „lázadásnak“ most már nem lehetett véget vetni... Március II-én a rendőrség számos munkásvezért letartóztatott, a Znamenszktj téren a tüntetőkre lőttek, de mindez nem változtathatott semmin: március 12-én a reggeli órákban a cári hadsereg elit egysége, a voihiniaf ezred átállt a tüntetőkhöz, s a nap folyamén 60 ezer katona csatlakozott a kibontakozó forradalom erőihez. A kormánynak már nem volt befolyása az események menetére, a katonaság átállása a forradalom győzelmét biztosította. Ezen a napon kezdődött meg a politikai foglyok kiszabadítása, a cár miniszteterelnek letartóztatása. A bolsevik párt központi bizottsága kiáltványa Jelentette be az ön kényuralom bukását s a nép győzelmét. A kiáltvány egyúttal kijelölte a munkásosztály soron következő feladataithangsúlyozta a forradalmi kormány létrehozásának szükségességét, a nagybirtokok felosztását. az élelmezés gondjainak megoldását, s mindenekelőtt a béke megkötését. Ugyanezen a napon általános sztrájk kezdődött az ország második legnagyobb városában. Moszkvában: Pétervárott 'megkezdték működésűket a munkástanácsok, a szovjetek, e szovjetek túlnyomó része azonban a reformista és opportunista eszerek és a mensevikek befolyása alatt állt. Március 13-án megkezdődött a hadsereg demokratizálása. Ekkor már a forradalom számos városban győzelmet aratott országszerte szovjetek alakultak. A nemrég még mindenható cár hatalma semmivé foszlott. A következő napon, március 14-én megalakult az Ideiglenes Kormány, élén az urakodőbáz liberális tagjával, Lvov herceggel. A kormány a burzsoáziát képviselte, mely kétségkívül ügyesen használta ki a politikai tapasztalatait, s a hatalom megragadására, a forradalom elfojtására, a gazdagok társadalmi pozícióinak megerősítésére törekedett. Mindazonáltal az Ideiglenes Kormánynak -számolnia kellett a munkások és a katonák képviselőiből alakult szovjetekkel, legk'iváít a pétervárival, mely követkfezetesen harcolt a demokratikus átalakulásért. így jött létre az ún. kettőshatalom: a burzsoázia nem volt elég erős az egyeduralom megvalósításához. ám a kispolgári, mensevik és eszer elemek által befolyásolt munkásság sem tudta — egyelőre — gyózelem— Zürichben — élő V. I. Len:n megírta „Levelek a távolból“ című művét, amelyben a. cárizmust megdöntő forradalmat az orosz forradalom első szaka* szaként értékelte, Ezt a szakaszt — hangsúlyozta a bolsevikok vezetője — törvényszerűen kell követnie a másodiknak. mely a szocializmus győzelmét hozza majd magával. Lenin leleplezte az Ideiglenes Kormány hangzatos jelszavai mögött megbújó reakeionizmust és antidemokratízmust s felhívta a figyelmet az igazságos bé ke megkötésének fontosságára. Március 21-én az Ideiglenes Kormány — mintha csak igazolni akarná Lenin megállapításainak helyességét — olyan lépést tett, mely egyértelműen népetlenes volt: megtorló Intézkedéseket hozott a földet önhatalmúlag lefoglaló szegényparasztok ellen. A földkérdés Igazságos megoldását ígérte ugyan, de a gvakorlatban a nagybirtokok és a kulákok érdekeit védte. Március 26-án a pétervári szovjet mely vitathatatlanul a munkásság legfontosabb és legbefolyásosabb hatalmi szerve volt — a „Világ népeihez" címmel felhívást adott ki, amelyben lépéseket sürgetett a béke érdekében. De az Ideiglenes Kormány nem kívánta a békét, mivel úgy vélte, hatalmát a háború fogja konszolidálni, mindemellett szívesebben látta a forradalmi hangulatú munkásokat a lövészárkokban és a csatatereken, mint az üzemekben és az utcákon... A burzsoázia szándékait nyilvánvalóvá tette Mfljukov külügyminiszter nyilatkozata, akt április 4-én kijelentette, hogy Oroszország csupán az Osztrák—Magyar Monarchia elnyomott népeinek felszabadításáért folytatja a hadviselést. Ez átlátszó hazugság volt; a dolgozók felháborodással fogadták az Imperialista háború folytatását. Ezen a napon temették el a forradalom hősi halottait. Te metésük hatalmas tömegtüntetéssé változott, mely újfent bizonyította: a szovjetek döntő befolyást gyakorolnak a munkásságra. De: ezek a szovjetek még nem a bolsevikok irányvonalát képviselték, eszer és mensevik tagjaik a megalkuvás és az óvatos reformizmus szószólói voltak. Az ő káros befolyásuk nyilvánult meg a munkások és a katonák szovjetéinek első összoroszországi tanácskozásén Pétervárott, április 10-től 15-ig, amelyen elérték, hogy a tanácskozáson résztvevő küldöttek az Ideiglenes Kormányt támogató határozatot fogadjanak el. Április 15-én visszatért a száműzetésből Vlagyimir Iijics Lenin; s ezzel új időszak kezdődött. re vinni a szormüsta forradai(Folytatjuk) mat. A burzsoá demokratikus O. KOVÁCS LASZLŰ A szovjet gazdaság gyökeres reformjának feltételei iparban átlagosan 4,4 százalékos, a mezőgazdaságban pedig 3 századékos volt. A társadalomban végbemenő forradalmi átalakítások előtérbe állították a megújulás,» az alkotókészség, a kezdeményezés és konzervatizmus, a tehetetlenség és az önző érdekek közötti ellentmondást — mutatott rá Mihail Gorbacsov.. „Ennek egyik megjelenési formája, hogy a tömegek növekvő aktivitása nincs összhangban a legkülönbözőbb területeken még meglevő bürokratikus munkastílussal, az átalakítás befagyasztására Irányuló kísérletekkel. Ennek az ellentmondásnak a felszámolása gyors és határozott Intézkedéseket tesz szükségessé a káderpolitikában, s megkövetelt, hogy a párt-, az állami és társadalmi életben új gondolkodásmód és normák honosodjanak meg. A problémák, nehézségek és akadályok ellenére az átalakítás eszmei és erkölcsi győzelmet aratott, kiterjedt és mélyre hatolt" — állapította meg. „Am e felelősségteljes értékeléskor nem bocsátkozhatunk túlzásokba, még kevésbé eshetünk az önáltatás hibájába. Valójában még csak az átalakítás első fellendülésének időszakában vagyunk. Ez a hullám azonban megmozgatta az állóvizet.“ Beszédében a főtitkár bírálta azokat в helyi párt- és tanácsi szerveket, amelyek még nem kapcsolódtak be tevékenyen az átalakításba. Az átalakítás elsőrendű fontosságú feladatai közé sorolja az élelmiszerekkel, lakással és közszükségleti cikkekkel való ellátás problémáinak megoldását. Ennek mindig a gazdasági szervek figyelmének középpontjában kell állnia. Ez érvényes az egészségügyre és a környezetvédelemre is. Az e területeken kialakult helyzetnek az elmúlt két évben a politikai bizottság és a kormány megkülönböztetett figyelmet szentelt. A társadalom további demokratizálásának útjait áttekintve érintette az ellenőrzés kérdését A gazdaság' életben az utóbbi években feltárt visszaélések és bűncselekmények arról tanúskodnak, hogy az ellenőrzés kialakult rendszere nem hatékony. Mihail Gorbacsov kijelentette: el kell gondolkodni egy egységes, átfogó ellenőrzési rendszer kilakításáról, amely a népi ellenőrzési bizottság bázisán jönne létre. Az ország gazdasági irányításában végrehajtandó gyökeres reform lényegével foglalkozva a főtitkár megállapította, hogy az 1970-es és 1980-as június utolsó hetében tárgyalta meg as SZKP KB a párt feladatait a szovjet gazdaságirányítás radikális átalakításában. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára több érás beszámolójában áttekintette a Szovjetunióban folyó átalakítást, a- XXVII. pártkongresszuson hozott határozatok végrehajtásának menetét, majd részletesen taglalta a gazdaságirányítás gyökeres reformjának feltételeit Az okóbert forradalom jubileumára emlékeztetve hangoztatta: a Szovjetunióban napjainkban a lenini tanítás szellemében kibontakozó megújulás folytatja a forradalom ügyét. „Ma megvizsgáljuk az átalakítás egvik kulcsfontosságú kérdését. Ez a gazdaságirányítás radikális reformja, a gazdasági mechanizmus rendszerének minőségi megváltoztatása. Olvan változtatásokról van szó, amelyek új lehetőségeket nyitnak a szocialista társadalmi rend előnyeinek hasznosításához“ — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. Ezután az 1985. áprilist plénum őta megtett útra visszatekintve. és az átalakítás eddigi útjának politikai értékelését adva, hangsúlyozta, ' hogy a helyzet a legutóbbi két évben lénvegesen megváltozott a Szovjetunióban. Mind mélyebb annak megértése, hogy az átalakítást a társadalom fejlődésének ellentmondásai hívták életre; ezek az ellentmondások fokozatosan felhalmozódtak, és minthogy idejében nem oldották fel őket. lényegében válság előtti formát öltöttek. Ebben a helyzetben dolgozta ki a párt az átalakítás irányvonalát, amely mindenekelőtt arra iránvtil, hogv feloldja azokat az ellentmondásokat, amelyek a fő fékező mechanizmusokat kialakították, s ezzel visszafordíthatatlan és erőteljes ösztönzést adjon a társadalmi fejlődés meggyorsításának. Ezt nemcsak a megváltozott belső és külsó körülmények követelik meg; a cél a szocialista társadalom űj minőségi állapotának kialakítása. A Szovjetunióban jelenleg széles körben kibontakozik és elmélyül a demokratizálás folyamata az élet minden területén. Mindinkább elterjednek a demokratikus módszerek a termelésirányításban. Az SZKP KB főtitkára rámutatott, hogy az új követelmények hatással vannak a gazdasági eredményekre is. Gyorsabb ütemben növekszik a munka termelékenysége. Az elmúlt két év alatt ez az ütem az iparban és az építőiparban 1,3-szerese. a mezőgazdaságban kétszerese, a vasúti szállításban pedig háromszorosa volt a 11. ötéves terv átlagának. A termelés növekedésének üteme 1985—1986-ban az évek fordulóján csökkent a gazdasági növekedés üteme. Számottevő változtatások kellettek volna a szerkezetpolitikában és a beruházási eszközök elosztásában, de mindez nem történt meg A szovjet gazdaság kivezetése a létrejött válság előtti állapotból megköveteli a mélyreható, forradalmi változtatásokat. E célok jegyében az utóbbi két év folyamán megtörténtek az első lépések azoknak az új gazdálkodási módszereknek a bevezetésére, amelyeket az 1970-es és 1980-as évek fordulójára kialakult helyzet elemzése és nagyszabású gazdasági kísérletek sorozata alapján dolgoztak ki. Az eddig végbement változások még nem átfogóak. A fékező mechanizmust még nem sikerült felszámolni és a gyorsítás mechanizmusával felváltani. Ezért elsőrendű, halaszthatatlan feladattá vált a gazdaságirányítás egységes, hatékony, rugalmas rendszerének létrehozása. A szovjet gazdaságirányítás gvökeres átalakításának tervéről szélve Mihail Gorbacsov rámutatott: a gazdasági növekedést a végső, társadalmilag lényeges eredmények elérésének. a társadalmi szükségletek kielégítésének, az emberek sokoldalú fejlődésének szolgálatába kell állítani, a tudományos-műszaki haladást a gazdasági növekedés fő tényezőzéjé kell tenni, s ki kell alakítani a ráfordítások csökkentésének megbízhatóan működő mechanizmusát., Mindezek érdekében minden szinten át kell térni a főkénpen adminisztratív módszerekkel való vezetésről a túlnyomóan közgazdasági módszerekkel való vezetésre, az irányítás széles körű demokratizálására, az emberi tényező minden lehető mádon való aktivizálására. Az ilyen áttérés — mondotta Mihail Gorbacsov — a kővetkezőket foglalja magában: Először — az egyesülések és vállalatok önállósága határainak lényeges kiterjesztését, az önelszámolásra való átállításukat; a legmagasabb végső eredményekért, a felhasználókkal szembeni kötelezettségek teljesítéséért viselt felelősségük fokozását; a kollektíva jövedelmi szintiének közvetlen függését a végzett munka hatékonyságától; a munkában a kollektív vállalkozás széles körű fejlesztését. Másodszor — a központosított gazdasági vezetés gyökeres átalakítását, minőségi színvonalának emelését a fő, meghatározó stratégiai Jelentőségű folyamatokra, a minőségre, ей egész népgazdaság fejlődési ütemére és arányaira, egyensúlyára való összpontosítást; s annak megszüntetését, hogy a központ beavatkozzon az alsóbb szintű gazdasági egységek tevékenységébe. Harmadszor — a tervezés, az árképzés, a pénzügyi és hitelmechanizmus átfogó reformját: a termelőeszköz-nagykereskedelemre való rátérést; valamint a tudományos-műszaki haladás, a külgazdasági kapcsolatok, a munkaügyi és szociális folyamatok irányításának átalakítását. Negyedszer — olyan új szervezeti struktúrák létrehozását, amelyek lehetővé teszik a szakosítás elmélyítését és a kooperációs kapcsolatok megbízhatóbbá tételét; a tudománynak a termelésbe való közvetlen bekapcsolását és ennek alapján a világszínvonal elérését. ötödször — a tűlközpontosftott, utasításokra épülő Irányítási rendszerről a demokratikusra való áttérést, az önigazgatás fejlesztését; az emberi személyiségben rejlő erők mozgósítási mechanizmusának kialakítását; a párt-, a tanácsi és a gazdasági szervek hatáskörének pontos elhatárolását, tevékenységük stílusának és módszereinek gyökeres megváltoztatását. A gazdaságirányítás átalakítása fontos összetevőjének minősítette Mihail Gorbacsov az árképzés gyökeres reformját is. Az árképzés reformjával szorosan összefügg a nén»»zdaság anyagi-műszaki ellátási rendszerének átalakítása. Nagyszabású feladatokat kell megoldani a pénzügyi és hitelmechanizmusban, valamint a pénzforgalomban. Felhívta a figyelmet: olyan gyökeres pénzügyi reformra van szükség, amely a költségvetés és a vállalatok viszonyának normatív alapokra helyezésén, továbbá azon alapul, hogy a termelők csupán az áru végső eladását követően juthassanak jövedelemhez. Az SZKP KB főtitkára kiemelte; za átalakítás céljainak megvalósítása, a ga^dasá® ’modernizálása nemcsak a Szovjetunió és szövetségesei j^vát szolgálná, hanem mindazokét, akik érdekeltek abban, hogy új, sokkal kedvezőbb feltételek közepette folytassanak együttműködést az országgal. Rámutatott: a gazdálkodási mechanizmus átalakítása arra hivatott, hogy kedvező gazdasági és szervezeti-jogi feltételeket teremtsen a szovjet néDeazdaság és a testvéri szocialista országok népgazdasága mélyre ható Integrációjához. fii törvények ez átalakítás Az SZKP KB ülését követően tartotta meg tizenegyedik megbízatási időszakának hetedik ülését a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, hogy a szovjet parlament mindkét házának együttes tanácskozásán, az SZKP és a szovjet állam legfelsőbb vezetői részvételével megvitassák és jóváhagyják a gazdaságirányítás átalakítását érintő törvénytervezeteket. Három törvényjavaslat szerepelt a napirenden: az állami vállalatról (egyesülésről), az állam életének fontos kérdéseivel kapcsolatos össztársadalmi vitáról és a törvénytelen eszközöket alkalmazó és az állampolgárok jogait korlátozó hivatalos személyiségek elleni büntető eljárásról szóló tervezet. Az állami vállalatról szélé törvény alapjaiban változtatja meg a szovjet üzemek és gyárak, az egész népgazdasági rendszer gyakorlati tevékenységét. Az új törvény bővíti a vállalatok jogkörét és önállóságát. Stabilizálja és módosítja a vállalat és az állam kölcsönös kapcsolatait. Az üzemek sorsa most már nem függ tel- 1 jes mértékben a minisztériumoktól és a főhatóságoktól jövő irányelvektől, a vállalatok gazdaságilag önálló termelőegységekké válnak. A vállalat munkája továbbra is az állami tervből indul ki, de a teljes önelszámolás, rentabilitás és az önfinanszírozás elveihez tartja magát. Ez azt jelenti, hogy a vállalat kollektívája élén a maga által választott vezető dolgozókkal önállóan oldja meg a termelést jellegő és a szociális fejlesztéssel összefüggő valamennyi kérdést. Ezzel tehát — ahogyan Mihail Gorbacsov az SZKP KB illésén mondotta — elkezdődhet a gazdasági mechanizmus gyökeres átalakítása a gazdaság alapvető láncszeménél — a vállalatnál és az egyesülésnél. Az új törvény javaslatát tudósok, párttisztségviselők, munkások, mérnökök és ipari vezetők dolgozták ki. s közel fél évig folyt róla a társadalmi vita, melynek során 140 ezernél töb javítást, kiegészítést és megjegyzést fűztek a javaslathoz, hogy a törvény végső szövege minden lényeges szempontra kiterjedjen. szenemében Az állami élet fontos kérdéseivel kapcsolatos össztársadalmi vitáról szóló törvény az alkotmánynak azokat a cikkelyeit fejleszti tovább, amelyek a szovjet állampolgároknak a társadalom és az állam ügyei irányításában való részvételével foglalkoznak. Ennek értelmében vitára bocsájtiák az ország politikai, gazdasági és szociális fejlesztése fő irányaival, az alkotmányos jogok, szabadságjogok és kötelességek érvényesítésével összefüggő kérdéseket, ami nemcsak az össz-szövetségi, hanem a köztársasági. területi és helyi kérdések megvitatására Is érvényes lesz. Az alkotmány két cikkelyét egészíti ki ez a törvény: az első szerint az ország élete legfontosabb kérdéseit megvitatásra az egész nép elé kell terjeszteni, a másik cikkely pedig rögzíti az állampolgárok jogát arra, hogy részt vegyenek a társadalom és az állam ügyeinek irányításában, az elfogadáara kerülő törvények és döntések megvitatásában, Az emberi jogok sokoldalú védelme a szocialista rendszer valódi értékeinek fontos alkotóeleme, a szovjet társadalom egyik legfontosabb politikai, erkölcsi és jogi követelménye — mondották azzal az új törvénnyel kapcsolatban, amelynek értelmében minden szovjef állampolgár panaszt tehet a bíróságon e hivatalos személyiségek vagy az általuk képviselt szervek eljárása ellen. Az Ilyen jellegű panaszokat ezentúl a bíróságoknak tíz napon belül kell elbírálniuk. A gyakorlat-^ ban ugyanis még mindig előfordul a jogi normák megsértése, még nem sikerült megszüntetni a bürokratikus, adminisztratív huzavonákat a* emberekhez való távolról sem felelősségteljes viszonyulást. Az űj törvény értelmében ad állampolgár akkor fordulhat a bírósághoz, ha a vádolt személy felettese vagy feletted szerve az állampolgár panaszát nem intézte el megnyugtatóan. Az előterjesztés szerint az új törvény 1988 jauár elsején lép hatályba. A szocialista demokrácia feltételeinek alapvető és széled körű megteremtését szolgálják a most elfogadott új törvények;
