Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-07-11 / 27. szám

2 f .SZABAD FÖLDMŰVES 1987. július 11 Éltető föld ’87 A közelmúltban a sajtó munkatár­sai Bratislavában részletes tájékoz­tatót kaptak a České Budéjovice-i Éltető Föld országos mezőgazdasági kiállítás előkészületeiről. Ebből adunk egy kis Ízelítőt az olvasók, a mezőgazdasági dolgozók és szakem­berek, valamint a kiállításra elláto­gatni készülők részére. Az idén az országos mezőgazdasági kiállítást 15. alkalommal és nemzet­közi részvétellel rendezik meg. Az eddigi 14 kiállítást összesen 8 millió 726 ezer, a múlt évben 705 ezer láto­gató tekintette meg. Az idei kiállí­tás központi jelszava: „önellátás az élelmezésben — a mezőgazdasági­­élelmiszer-ipari komplexum döntő feladata“. A kiállítás tematikája a mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari termelés belterjes fejlesztésére, mi­nőségének lényeges növelésére és jö­vedelmezőségének növelésére irányul. Fő küldetése, hogy népszerűsíti a mezőgazdasági-élelmiszer-ipari komp­lexum és a népgazdaság kiválasztott ágazatainak eredményeit és kilátá­sait. Az országos mezőgazdasági ki­állítás figyelemmel kíséri a mezőgaz­dasági termelés alapvető nyersanya­gainak hatékony felhasználását, ez anyagtakarékossággal kapcsolatos tartalékok mozgósítását és a veszte­ségek csökkentését. A 34 hektár területű parkerdőben létesített kiállításon több mint 240 mezőgazdasági, élelmiszer-ipari, erdő­­gazdasági, gépinari, vízgazdálkodási és vegyipari vállalat, üzem, valanrnt a Nemzeti Front kiválasztott szerve­zeteinek részvételével szántóinak. A nemzetközi részvételt a Szovietuniő, Bulgária, Magyarország, az NDK és Lengyelország biztosítja. Az Idei jubileumi kiállítás hét té­makört ölel fel: 1. Élelmiszeripar. Már a kiállítás központi jelszavából Is következtetni lehet, hogy az élelmiszeripar priori­tást élvez. A gépek és a technológiai berendezések, valamint az élelmiszer­­ipari termékek bemutatójára főleg a G és az N csarnokban kerül sor. 2. A tudomány és kutatás a lakos­ság élelmezésének szolgálatában. A Csehszlovák Tudományos Akadé­mia (T-l) és a Csehszlovák Mezőgaz­dasági Akadémia (V) e mezőgazda­­sági jellegű kutatóintézetekkel kar­öltve — a tudományos-műszaki hala­dás legújabb vívmányainak gyakorla­ti hasznosításával — rendszeresen hozzájárulnak a belterjesítés elmélyí­téséhez és az élelmiszer-termelés gazdaságosabbá tételéhez. A kiállítá­son megkülönböztetett figyelmet for­dítanak a biotechnológiai fejlesztés eredményeinek. 3. Növénytermesztés. A mezőgazda­sági termelései^ belül a növényter­mesztés (P,' T-2) továbbra Is priori­tást élvez az állattenyésztéssel szem­ben. Kulcsfeladata a gabonatermelés és a hektárhozamok növelése, vala­mint a betakarítási veszteségek csök­kentése. Ennek elérése érdekében nö­velni kell a talaj termőképességét, nagy gondot keli fordítani a táp­anyag-utánpótlásra és a növényvéde­lemre. i 4. Állattenyésztés. Előtérbe kerül a piac állati termékekkel való ellá­tásának iavítása, továbbá a szaporo­dásbiológia, a számítástechnika és a biotechnológia adta lehetőségek jobb kihasználása (A. D-l—5, D-7, T-41. 5. Tudomány és technika. A mező­­gazdasági gépek és berendezések, fő­leg az újdonságok bemutatója fZ, III-l, III-4, III-6, IV-5). Az újdonsá­gok mindenekelőtt a betakarítási veszteségek csökkentését, az üzem­anyag-takarékosságot, a munkaterme­lékenység fokozását és a fizikai mun­ka csökkentését szorgalmazzák. 6. Kedvtelés és haszon. A Nemzeti Frontba tömörülő társadalmi szerve­zetek és szövetségek tagjai — kis­állattenyésztők. kertészkedö-k, méhé­szek, horgászok és vadászok — je­lentős szerepet töltenek be a piac gazdagításában, a természet védelmé­ben és az ifiúság e nemes célra való megnyerésében (A, D-9, T-4, U-2j. 7. Külföldi részvétel. A szocialista közösség öt országa — a Szovjetunió (B-4), a Bolgár Népköztársaság fii, a Magyar Népköztársaság fFI, a Né­met Demokratikus Köztársaság [Hl és a Lengyel Népköztársaság (P-3j — a KGST-tagországok* 2000-ig teriedő komplex tudományos-műszaki fellesz­­tésl programjából kiindulva bemutat­ja a mezőgazdaságban és az élelmi­szeriparban elért eredményeket, kü­lönös tekintettel az élelmiszerprog­­ram megvalósítására. Az említetteken kívül még kiemel­hető a tudománvos-mfiszaki foilesztés az efsz-ekben fB-l 1, az elektronika (E-l) és a jő ötletek börzéje fIII-51 elnevezési! kiállítási részleg. A kiál­lítás Idején számos szakmai lellegű akclőra kerül sor. Közülük csak né­hányat említünk meg. A számítás­technika napjai faugusztus 24—25.), a lézer és a vetőmagvak faugusztus 25.1, a mezőgazdasági gépek napla (szeptember 3.1 stb. A České Budéjoviee-I Éltető Eüld országos mezőgazdasági kiállítás 1987. augusztus 22-től szeptember B-áig naponta 9-től 18 Óráig tekint­hető meg. A rendezők a látogatók kulturális és egyéb igényeinek a. ki­elégítéséről Is gondoskodnak. (bara) A szemléletváltás. Az eddig elha­nyagolt, ám annál fontosabb szem­pontok fokozottabb figvelembevétele. Hogy a devizaforrást lelentő külföl­di piac megtartása fontos szemnont. azt nem kívániuk vitatni. De itt is van egy határ, amelyet ba tetxz:k, ba nem, respektálnunk kell! Ez nedie — a közvélemény, a helyzet szülte álta­lános politikai hangulat. Az, amely — mondiuk ki nyíltan — az egyre áldatlanabb helyzet következtében evyre komorul. Nem lehet ez más­ként, amikor naoonta ezrek kémesei­nek hiába az alkatrészboltokben, az autóíavító infihel vekben, miközben kocsijuk már hetek, esetleg h"nanok éta üzemképtelen. Vigasztalhatia-e tán ezeket az embereket az a tény, hogy tavaly Svédországba négyezer­­ötszáz, Svájcba pedig ötezer személy­­gépkocsit exportáltunk? Nem; ők nem az exnorttáblázat mutatóival, hanem az alkatrészboltok elárusítanak vagv az aiitéfavftá vállalatok dolgozóinak tagadé fejmozdnlatalval találkoznak nan nap után. Ami, már csak az érin­tettek számát tekintve Is, jelentős közvéleményformálő tényező. S ha a szocialista társadalomban való­­ba'n fontos szerepet tulajdonítunk a tudatformálásért vívott harcnak, végre komolyan fontolftra kell ven­nünk, hol van az a bizonyos határ, amelyen túl a vélt vagy valfts gazda­sági előnyök megszerzése már ftha­­tatlannl az ország közérzetének rom­lását vonja maga után. Megismételhetjük a kérdést; ml te­hát a teendő? A választ azonban ezek ntán másokra kell bíznunk. Azokra, akik a problémát, az okokat, sőt a következményeket Is legalábl annyira Ismerik, mint ml, újságlrúk akik részt vettünk egy protokolláris sajtfttájékoztatftn; a különbség talár csak annyi, hogy ml az ott elhang zottakbftl kiindulva csupán ennyit te hetünk. Ok viszont — többet is te hetnének. S reméljük, tesznek Is. Ér denies megismételni: az ország han gulata a tét (Vass; Felkészülten várják a kenyércsatát (Folytatás az 1. oldalról 1 ságosabb, mintha az aratást később kezdenék el, amikor már a begyűjtési veszteségek lényegesen magasabbak. Az aratás időbeni elkezdése tehát nem jelent türelmetlenséget, úgy kell rá tekinteni, mint korszerű és éssze­rű eljárásra, amely nagy mértékben befolyásolja annak sikeres lebonyolí­tását és eredményességét is. Ezért az aratás elkezdésekor nyert minden óra több napos előnyt jelenthet a be­fejezéskor. A kezdés természetesen alapos és komplex felkészülést igé­nyel, ahol az egyes részterületek egy­másra vannak utalva, és kölcsönö­sen kiegészítik egymást. A mezőgaz­dasági üzemektől megkövetelik, hogy aratási tervüket egyeztessék és össz­hangba hozzák valamennyi érdekelt partnergazdasággal. Az idei aratást a járásban 342 kom­bájn végzi, ebből 189 saját, 153 pedig vendég- és partnergazdaságokhól ér­zik. A kommájnok összetételében is minőségi változás történt: 152 darab E 512-es, 14 pedig E 514-ee, 104 da­rab E 516-os és 51 Bizon. Mindössze 11 az SZK 5-ös és 6-os. Az idén ki­sebb az előző évekhez viszonyba az egy kombájnra eső begyűjtési terület: hetven hektárt tesz ki. Ez egyúttal lehetőséget nyújt arra, hogy a mun­kálatokat „hajrázás“ nélkül, jó minő­ségben és minimális veszteséggel vé­gezhessék el. Az aratási aktíván elismeréssel szóltak a géppark javításáról és elő­készítéséről. A javítási munkálatok az előző évekkel összehasonlítva tervszerűbben és gördülékenyebben fo'ytak. Ez annak is tuplajdonítható, hogy minden mezőgazdasági üzemben időben felmérték a meghibásodásokat és igényeiket jelezték az illetékesek­nek. Annak ellenére, hogy ebben az évben is voltak problémák néhány alkatrész-típus beszerzésével, (főleg az E 512-es kombájnoknál a TGL csapágyak, ékszíjak és egyéb alkat­részek) az elmúlt évhez viszonyítva bizonyos javulás tapasztalható. Fon­tos lenne azonban, hogy az Agrotech­nika n. v., valamint a Gép- és Traktor­­állomások vezérigazgatósága gyor­sabban és hatékonyabban számolják fel a még fellelhető hiányosságokat ezen a téren. Minden mezőgezdaságl üzem ele­gendő mennyiségű üzemanyaggal és kenőanyaggal rendelkezik. Ugyanak­kor fontos, hogy maximálisan be­tartsák a takarékossági intézkedése­ket és a gépparkot gazdaságosán üze­meltessék. Л gabona elszállítását a mezőgazdasági üzemek 162 tehergép­kocsival és 116 pótkocsival ellátott traktorral fogják végezni. Az aratást előkészületek szerves részét képezi a gabona szárítása, rak­tározása és utókezelése. Ennek meg­felelő előkészítése annál Inkább is előtérbe kerül, mivel az eddigi kilá­tások alapján nagy mennyiségben kell biztosítani ezen munkálatok el­végzését, hiszen jő termést érlel a határ. A szakemberek előzetes becs­lése szerint 153 ezer 728 tonna gabo­natermés várható, ebből 116 ezer 134 tonna búza, 1858 tonna őszi árpa, 35 ezer 496 tonna tavaszi árpa és 240 tonna zab. Ezenkívül 1941 tonna rep­ce, 3 ezer 268 tonna borsó, 52 tonna bab, 1459 tonna lencse és 86 tonna bükköny betakarításával számolnak. Az előző évek gyakorlatából tudják, hogy a begyűjtési munkálatok végzé­sét nagyban befolyásolja a gabona szárítása. Ennélfogva kulcsfontosságú a szárftókapacltások üzemeltetésének maximális kihasználásai A Mezőgaz­dasági Felvásárló és Ellátó Vállalat naponta 8 ezer 990 tonna, a szövet­kezetek és állami gazdaságok 3 ezer 670 tonna, egyéb kapacitások által pedig 1100 tonna gabona szárítását tudják végezni. Ilyen kapacitás mel­lett tehát elengedhetetlenül szüksé­géé ezen berendezések két- és három­műszakos üzemeltetése. Ezért intéz­kedéseket foganatosítottak az egyes gazdaságok közötti hatékony együtt­működésre és a kidolgozott harmo­nogram következetes betartására. A mezőgazdasági üzemeknek aratási munkatervükben a kombájnok napi teljesítménye mellett fel kell tüntet­niük a szárítási kapacitásukat ts és szükség esetén szerződésileg kell biz­tosítani a gabona szárítását. Különleges gondoskodást igényel a vetőmagvak kezelése. A járásban a kísérleti parcellákon és a kijelölt helyeken ebben az évben összesen 8 ezer 796 tonna vetőmagot termel­nek, ebből 6 ezer tonna a búza, 1500 tonna a tavaszi árpa, 300 tonna az őszi árpa és 150 tonna a zab. Ezen­kívül még 65 tonna lencse, 350 tonna borsó, 61 tonna bükköny vetőmagot kell megfelelő minőségben utánke­­zelni. Természetesen ezeknek a ter­ményeknek a begyűjtésére is maxi­málisan oda kell figyelni, hiszen a vetőmagtermesztés jelentősége messze túlnő a járás határain, és nagyban meghatározza a gabonaprogram telje­sítését az elkövetkező években. Egyre nagyobb igényeket támaszt a mezőgazdasági üzemekkel szemben a megtermelt gabona raktározása. A Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat raktárkapacitása 152 ezer 550 tonna, míg az egyes mezőgazdasági üzemek összesen 121 ezer 430 tonna elraktározását tudják biztosítani. An­nak ellenére, bogy mennyiségileg összhang van a tervezett termés­­mennyiség és a raktározási lehetősé­gek között, mégis szükséges, hogy jó szervezőmunkával biztosítsák a felvásárlás folyamatos menetét. A já­rási Mezőgazdasági Felvásárló és El­látó Vállalat óránként 680 tonna,, na­ponta 9 ezer tonna gabonát tud fel­vásárolni. Figyelembe kell venni a­­zonban azt is, hogy ezzel egyidőben folyik a kenyérgabona és a sörárpa felvásárlása Is. s ezek külön raktá­rozást igényelnek. A munkaszervezés színvonala nagy­ban kihat a szalmagyűjtésre is. Az idei év tapasztalatai igazolják, meny­nyire fontos az állatok etetésére és aimozására való elegendő mennyisé­gű és jóminőségű szalma biztosítása. A tanulságokat le kell vonni és már az aratáskor meg kell alapozni a szalmakészletek biztosítását. E célbői szükséges a legjobban bevált techno­lógia alkalmazása, a szalma gyors és jó minőségű kážalozása. Az aratási munkatervekből ezért nem hiányoz­hatnak a begyűjtésnek ezek a krité­riumát, a megfelelő munkaerő, és a technikai felkészültség elemzése. A kazlak helyét előre ki kell jelölni a közlekedési távolságok és lehetősé­gek figyelembe vételével. A műszaki ellátottság ezen a téren is megfelelő, hiszen 55 magasnyomású és 5 nagy teljesítményű prés áll rendelkezésre, ezekkel naponta 300 hektáron végez­hető el a szalmagyűjtés. Ezenkívül va­lamennyi technikai berendezést ki­használnak, hogy a szalmagyűjtsét és a kazalozást jó minőségben elvégez­hessék. Az aratási munkálatok gyors és jó minőségű elvégzésével egyidőben el kell kezdeni a tarlóhántást és a má­sodvetést. Az őszi keverékek nagy mértékben meghatározzák a takar­­rpányalap biztosítását. Ennek megfe­lelően az Idén 5 ezer 556 hektáron vetnek másodnövényeket, ez 1 ezer 124 hektárral több, mint tavaly volt. Vetésüket rögtön a repce és a tava­szi árpa betakarítása után fogják elő­­előkészíteni, főleg azokban a mező­­gazdasági üzemekben, ahol biztosíta­ni tudják öntözésüket. 'Az aratási munkálatok magas szin­tű lebonyolítása nem képzelhető el a dolgozó emberekről való gondosko­dás, a munkakörülmények Javítása nélkül. Ezzel egyidőben ellenőrzik a munkavédelmi előírások, tűzbiztonsá­gi rendelkezések betartását. A járási aratási aktívaértekezleten többször is elhangzott, hogy a mező­­gazdasági üzemeknek kedvező vagy kedvezőtlen időjárás esetén egyaránt helyt kell állni, ezért aratási tervük­nek tartalmaznia kell mindkét válto­zatot. A járás és a mezőgazdasági üzemek vezetői tudatosítják, hogy az aratás nemcsak a gazdasági-műszaki felada­tok teljesítését jelenti, hanem fontos pulitikai feladat is, amely növekvő igényeket és elvárásokat támaszt a mezőgazdasági üzemek pártbizottsá­gai, a gazdaságok vezetésével, az egyes kollektívákkal és egyénekkel szemben is. Ezt figyelembe véve min­dent megtesznek annak érdekében, h°gy az idei gazdag termés mielőbb jő minőségben biztos helyre kerüljön. SVINGER ISTVÁN \ Aligha kell bárkinek bizonygatni, hogy hazánkban a személygép­kocsipark nagyobbik hányadát a hazai gyártmányú Skoda személy­autók képezik. Egészen pontosan: az 1PÖ6-OS kimutatások szernt a ha­zánkban magántulajdonban lévő sze­mélygépkocsik 63 százaléka Skoda márkájú volt, vagyis a túlsúly a többi márkával szemhen több mint nyíl- 1 vánvaló. Az alább következők tehát I a hazai autósok többségét érintik közvetlenül, és — sajnos — valószí­nűleg kellemetlenül. A Skoda-személygépkncsik pótal­katrész-ellátásának problémáiról lesz sző; erről a témáról tartottak a kö­zelmúltban sajtótájékoztatót a Moto­­techna n. v. vezető dolgozói. Az egész értekezlet alaphangját az autó­sok számára sajnos túlságosan is iól Ismert probléma adta meg: a már­­már akuttá váló, s egyre több alkat­részre kiterjedő hiány. A listát fel­sorolni e helyütt nemcsak fölösleges lenne, hanem lehetetlen is, hiszen jelenleg 196 — írd és mondd: száz­kilencvenhat — azoknak a Skoda­­pótalkatrészeknek a száma, amelyek a belföldi piacon hiánycikknek szá­mítanak. A Skoda-tulaidnnosok már gondolkodás nélkül fújhatnák is: kuplungtárcsa és -csapágy, k'pufogá, H 4-es égő, vízszivattyú-tömítés, szél­védő üveg, lég- és olajszűrőbetét, „ti­­zennégyes“ gumiabroncs és Így to­vább ... Ha ilyen állapotok közepette az illetékesek nyilatkozni kívánnak, érthető, hogy felcsillan a remény: javulás várható végre. Ne keltsünk azonban fölöslegesen illúziókat, mert nem ez történt. Szó se rftla: a Mototechna vezető dolgozói meglehetős részletességgel feltárták a bajok okait. Megtudhat­tuk, hogy a vállalat csupán a „köz­bülső láncszem“ szerepét tölti be az alkatrészellátás mechanizmusában, mivel csupán felvásárolja, elosztja és árusítja, de nem állítja elő a termé­keket. Ebből pedig egyenesen követ­kezik, hogy mind a mennyiség, mind a minőség terén ki van téve a gyártó vállalatok kénye-kedvének. Ékesszó­lóan beszélnek erről a legutóbbi — a tavalyi, illetve az idei első negyed­évi — statisztikai adatok, amelyek szerint a Mototechna n. v. által meg­rendelt pótalkatrészeket a különböző gyártó vállalatok érték és tételszám tekintetében egyaránt átlagosan csu­pán 60—65 százalékban tudták le­szállítani . . . Ráadásul az amúgy sem elegendő, a hazai szükségletet sem fedő mennyiség elosztásánál mind a mai napig feltétlen előnyben részesül a külföld, ti. azok az országok, ame­lyekbe személygépkocsikat exportá­lunk; ott az akadozó pótalkatrész­­ellátás szükségszerűen a piac elvesz­tését vonná maga után. Ezek ntán önként adódik a nagyon is egyszerű kérdés: miért van kevés mindenből? A válasz sajnos — ugyanilyen egyszerű: a gépkocsigyár­tást a növekvő igények miatt évről évre bővítenünk kell, a devizaforrást jelentő export növelésénél is élünk nťnden új piaci lehetőséggel, s meg­feledkezünk arról, hogy mindezzel a pótalkatrészgyártásnak és a szerviz­hálózatnak is lépést kellene tartania. Ez megoldhatatlan, ha a gyártókapaci­tás hosszú évek éta változatlan s egyre jobban elmarad az igények mögött. Jelenleg tehát nagyjából így fest a helyzet: a gyártó vállalatok kapaci­tását egyre Jobban lekötik a készter­mékek, vagyis az egyre több úi gép­kocsi előállítása, m>nek következté­fiz ország fiamiiaia a tét ben egyre kisebb mennyiségben tud­nak pótalkatrészt előállítani; ennek az egyre fogyó mennyiségnek egyre nagyobb hányadát vagyunk kénytele­nek külföldre szállítani; a határain­kon beiül maradt, egyre kisebb kész­letre évről évre bővülő géppark jut. ördögi kör, látszólag kiúttalan hely­zet, sőt a jelenlegi állapotokat te­kintve nemcsak látszólag; az elkerül­hetetlen következményt, a már kré nikussá vált alkatrészhiányt egyre gyakrabban és egyre többen érezzüi a saját bőrünkön. Ez az a pont, ahol akár be Is fe jezhetnénk, ha csupán ama bizonyos sajtótájékoztatón elhangzottakról é reznénk kötelességünknek beszámol ni. A jelenség Ismert, az okokra rá mutattunk — de szabad-e Itt megáll nunk? Megoldhatő-e egy százezreké érintő probléma pusztán az okok fel tárásával? A válasz teljesen nyilván való: nem. Ez legfeljebb az első lé pés lehet. Másodikként okvetlenül fe kell tennünk a kérdést: mi a teendő' fi Jlasznosm" szellemében (Folytatás az 1. oldalról) ra, állásfoglalásra, véleménynyilvání­tásra, vitára késztetik az olvasót. Szavatolnunk kell továbbá azt, hogy ezek a vélemények napvilágot is lát­nak — elvégre, ha nyíltságról és de­mokratizmusról beszélünk, annak ez a legelemibb feltétele. Ne felejtsük el: egy országban élünk, ezért fog­lalkozásra. társadalmi pozícióra való tekintet nélkül a céljaink is csak egyek lehetnek. A megvalósításukhoz már természetesen ki-ki a maga szak­területén, a maga lehetőségeihez ké­pesti járuljon bozzá elsősorban, de van ennek egy olyan metszete, talál­kozási pontja, amely mindenki szá­mára azonos lehetőségeket jelent. Az állásfoglalás, a véleménynyilvánítás szabadsága, amely a társadalom egyik legnagyobb megtisztító ereje. Teret kell biztosítanánk számára, ösztönöznünk, építenünk kell: nem­csak kongreszsusunk határozatai, de a társadalom legalapvetőbb érdekei is ezt várják el tőlünk. VASS SYULA

Next

/
Thumbnails
Contents