Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-09-12 / 36. szám
1987. szeptember 12. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Az aratás befejeződött. S bár a szalma egy részének letakarítását és kazlazását kissé késletette a sok eső, ennek ellenére a muzslai (Mužla) Béke Egységes Földműves-szövetkezet tagjai augusztus közepén már megengedhették maguknak azt a „fényűzést“, hogy két napot közös müvük, fejlett mezőgazdasági nagyüzemük ünneplésének szenteljenek. Helyszűke miatt ünnepelt két napon keresztül a szövetkezet tagsága. Ez alatt a két nap alatt lényegében három ünnepi taggyűlést kellett tartani. Egyet az ebedi (Obid) részlegen, kettőt pedjg a szövetkezet székhelyén, Muzslán. Az ünnepi taggyűléseket a muzslai és az ebedi szövetkezet megalakulása 35. évfordulójának jegyében tartották. Ugyanis harmincöt évvel ezelőtt, vagyis ezerkilencszázötvenkettőben jöttek létre a feltételei mind Ebeden, mind pedig Muzslán annak, hogy az egyéni és maradi kistermelést szocialista szövetkezeti nagyüzemi termeléssel váltsák fel. Ebben az esztendőben a Muzslai Efsz-nek már négyszázharmincöt tagja volt. A közös gazdálkodás pedig kiterjedt a község határának nyolcttzed részére, vagyis közel kétezerháromszáz hektár mezőgazdasági területre. Megközelítőleg hasonló volt a helyzet Ebeden Is, ahol 1952. április 12-én döntöttek a harmadik típusú szövetkezet mellett. S az év végére a szövetkezetnek kétszáznyolcvan-Viaf fanlo tnfk A* r, A szövetkezet elnöke ünnepi beszédét tartja ta a szövetkezet elnöke. — Ezért a község politikai és közigazgatási szervei — a már közös termelést folytató szövetkezeti tagokkal egyetértésben — 1950. szeptember elején úgy döntöttek, hogy a százötven hektáros szövetkezetét harmadik típusúvá alakítják át. Ekkor a szövetkezetnek, amely az első évben nagyon kedvezőtlen feltételek között gazdálkodott, negyvenhat tagja volt. A termelési eredmények mind a muzslai, mind pedig az ebedi szövetkezetben gyengék voltak. Még nem tükrözték meggyőzően a nagyüzemi mezőgazdasági termelés előnyeit. Az egyéni termeléssel szembeni előnyök A szövetkezet elnöke és az üzemi pártbizottság elnöke a járási pártbizottság titkárával átveszi a szövetkezetnek adományozott elismerő oklevelet. lényegében be is feleződött. A következő esztendőben ez a szövetkezet már ezernyolcszáz hektárnyi mezőgazdasági területen gazdálkodott. Harmincöt évvel ezelőtt tehát mindkét szövetkezet fejlődésének ama szakaszához érkezett, amikor mind a növénytermesztésben, mind pedig az állattenyésztésben a közös munka érvényesült. S mindkét szövetkezeti nagyüzemet már be lehetett iktatni ” a szocialista vállalatok állami nyilvántartásába. A szövetkezet még élő alapító tagjainak és a több mint negyed évszázada a szövetkezetben dolgozó tagoknak a részvételével tartott ünnepi gyűlésen ]án Andruskónak, a járási pártbizottság titkárának vezetésével jelen volt az SZLKP járási bizottságának, a Nemzeti Front járási bizottságának, a járási nemzeti bizottság és a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bizottságának, valamint járási bizottságának közös küldöttsége is. Az ünnepi taggyűlést Benyő János növénytermesztési ágazatvezető, a szövetkezet üzemi pártbizottságának elnöke nyitotta meg és vezette. Az ünnepi beszédet Koiíuch Rudolf mérnök, a szövetkezet elnöke terjesztette elő. A szövetkezet megalakulásának Időszakát felidézve a főbeszámolőban kiemelte, hogy a szövetkezeti gondolat terjesztése és a szövetkezeti gazdaság alapjainak lerakása Muzslán már 1949 ben, Ebeden pedig 1950-ben megkezdődött. Ezerkllencszáznyegyvenkilenc őszén megalakult az első típusú egységes földmüves-szövetkezet, amely egyrészt célul tűzte maga elé az egyéni növénytermesztés dülőnkénti összpontosítása által, az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok együttműködésének kibontakoztatását, másrészt pedig azt ,hogy az egyházi és a községi földeken, körülbelül százötven hektáron — a szövetkezetbe jelentkezett volt agrárproletárok közreműködésével — lerakja egy magasabb tfpusú mezőgazdasági termelőszövetkezet alapjait. — A szövetkezeti gazdálkodásnak ez a kettős jellege azonban nem bizonyult életképesnek — hangsúlyozpesltés nyomán mutatkoztak meg. Az alapító tagok áldozatkészsége, pél dás helytállása, valamint a meggyő ző érvekkel telített politikai-felvilá gosítö munka — s persze, az egyé nileg gazdálkodók többségének kilá tástalan helyzete is — vezetett oda, hogy 1951—52-ben gyors ütemben növekedett mindkét községben a szövetkezeti tagok száma. Az 1952—1965 közötti években mindkét szövetkezet fejlődését két szakasz: a szövetkezet szervezeti és gazdasági szilárdításának, valamint a termelés céltudatos fejlesztésének időszaka jellemzi. Az ünnepi beszámoló részletesen kitért a két szövetkezet egyesülése őta eltelt időszak értékelésére. Megállapította, hogy 1966. január elsejével új szakasz kezdődött a két község szövetkezeti tagjainak életében. — A termelés- és gazdaságfejlesztésben — az egyesülés óta eltelt huszonkét esztendő folyamán — elért eredmények és a gazdag tapasztalatok feljogosítanak bennünket arra, hogy egyértelműen hasznosnak minősítsük a két szövetkezetnek а Веке Egységes Földműves-szövetkezetbe való egyesülését — mondotta a szövetkezet elnöke. Az egyesüléssel lehetőség nyílt a termelés tudományos-műszaki fejlesztésének meggyorsítására. A szövetkezet fejlődését a következő adatokkal bizonyította: például a szövetkezet 1985-ben 1800 tonna gabonával, 242 tonna vágóállattal és 1 mlllíő 610 ezer liter tejjel adott el többet: a szövetkezet összteljesítménye 36 mllliő 507 ezer, tiszta jövedelme 3 millió 229 ezer, vagyonának értéke pedig 117 millió 228 ezer koronával volt több, mint az egyesülés első évében. Ez alatt az Idő alatt a szövetkezeti tagok személyi jövedelme, havi átlagkeresete pedig 833 koronával növekedett. — Termelési eredményeink azonban, sajnos, nem mindig alakultak -úgy, ahogyan szerettük volna. Ugyanis a téli és a tavaszi fagyok, a gyakran ismétlődő rendkívüli és hosszan tartó, esőmentes forróság eredményzsugorító hatását nem tudtud kivédeni. A kedvezőtlen természeti tényezők hatására többször került hullámvölgybe szövetkezetünk — hangsúlyozta a szövetkezet elnöke. Majd megemlítette a munkaszervezésben és a munkához való viszonyban előforduló fogyatékosságokát is. — A fogyatékosságok ellenére azonban joggal állíthatjuk, hogy szövetkezetünk tagsága, a tagok túlnyomó többsége gazdaként viszonyult szövetkezeti gazdaságunkhoz. Csak ezért formálódhatott harmincöt éve alakult szövetkezetünk fejlett szocialista mezőgazdasági nagyüzemmé. Ján Andrusko, az SZLKP Érsekújvár! (Nové Zámky) Járási Bizottságának titkára üdvözlő beszédében közvetítette a járási pártbizottság és a további járási szervek jókívánságait. Általánosságban jellemezte a szövetkezetek megalakításának, fejlesztésük első szakaszának körülményeit. Pozitívan értékelte azokat az eredményeket, amelyeket a járás mezőgazdasági üzemei — köztük a muzslai Béke Efsz is — elértek a gabonaprogram teljesítésében, a növénytermesztési ágazat elsődleges létrehozásában. Befejezésként köszönetét mondott az efsz tagjainak becsületes helytállásukért és sok sikert kívánt termelés- és gazdaságfejlesztési munkájukhoz. Az ünnepi és az üdvözlő beszéd elhangzása után a kitüntetések átadására került sor. A járási pártbizottság titkára — az egész szövetkezeti tagság példás helytállása elismerésének jeléül — a szövetkezet elnökének átadta a járási pártbizottság elismerését kifejező oklevelét. Hasonló kitüntetésben részesültek: Benyú János növénytermesztési ágazatvezető, Gál Kálmán nyugdíjas, Michal Flekáö nyugdíjas fejő, Koiíuch Rudolf mérnök, szövetkezeti elnök, Kusicky Imre traktoros, Levicsek Julianna, Mészáros Géza, Porubszky Boldizsár és Sulci Géza nyugalmazott szövetkezeti tagok is. A szövetkezet méltóképpen megjutalmazta az egykori, az évfordulót megérő alapitó tagjait, ötvennyolcán kaptak értékes kristályvázát, kétszázötvennégyen emlékplakettet. PATHÖ KAROLY Három évtized Bizony, harmincegy esztendő egy ember életében — nagyon hosszú idő. Hány gondoktól terhes nap, mennyi nyugtalan étszaka, de természetesen örömteli pillanatok, felemelő életszituációk. Varga fultanna már több mint három évtizede dolgozik a mezőgazdaságban. Emlékezik. A nehéz hetekre-hőnapokra, az emberpróbáló időszakokra. Az állattenyésztést részlegen Immár huszonkét éve fejt ki szorgalmas, áldozatkész munkát. Neki a koránkelés már nem fárasztó. Olyannyira megszokta. Két évtized a borjúneveidében. A szövetkezet állattenyésztési részegén van igazán otthon, az ott végzett munka jelenti számára a megélhetést. Nem akar munkahelyet változtatni. Kajaion született, 1935-ben. A galántai [Galantaf Május 9. Egységes Földműves-szövetkezet dolgozója, a kajali részlegen tevékenykedik. Munkáját felettébb szereti. Mindig is vallotta, hogy akt azt szívből nem végzi, tulajdonképpen nem végez semmit. öten dolgoznak egy kollektívában. Munkatársaitól értesültem felőle: Varga Juliannát kedvelik. Hiszen megértó, mindenkihez van néhány jó szava, problémáit nem gyűrt magába, szívesen jógád el tanácsokat másoktól. A szövetkezet vezetősége szintén elégedettségét fejezte ki mind munkavégzésével, mind pedig magatartásával kapcsolatban. Varga fulianna a továbbiakban elmondotta, hogy a kollektívájára bízott állatállomány nem stabil, de 330 darabnál kevesebb borját nem gondoznak. Természetesen 6 Is inkább a jó időt áhítja. Az még annyira nem baj, ha kicsit hűvösebb van, csak eső ne legyen. A szó szoros értelmében 6 a családfenntartó. Férje immár húsz éve rokkantsági nyugdíjban van, a hátgerincét műtötték annak ideién. A család megszokta az anya korai ébresztőjét — s ugyanúgy a késő estébe nem nyúló nyugovóratérést. Fia harminchárom éves, a Galántai Mezőgazdasági Szaktanintézet dolgozója. Leánya két esztendővel fiatalabb, 6 bérelszámoló a Sládkoviíovói Agrokémiai Vállalatnál. A három unoka mindig szívesen látogatja meg a nagyit, aki szintén örül a gyermekek érkezésének. Igaz, gyakran csu• pán kurta ideje marad a szóváltás■< та, de azért valamennyi gyerekkel tiszta szívből elbeszélget. A háztáji szintén viszonylag sok Idejét elrabolja Varga Juliannának, Hajnali négykor már a munkahelyén van, dél körül tér haza, délután főz, mos, vasal, vagy éppen a kertben foglalatoskodik. Azt mondja, a mun■> káján és a családján kívül még egy hobbija van: a pihenés. Ez alatt természetesen nem valamiféle tétlen üU dögélést ért, hanem a kézimunkázást• Amit vállaltam, csinálni kell, vallja. Igen, Varga Julianna valóban végzi dolgát — odaadóan, példamutatóan, A Galántai Efsz állatgondozőfa nemrégiben „A mezőgazdaság és az élelmezésügy kiváló dolgozója“ ágazott kitüntetésben részesült. (sb) Eredményes életűt Júliusi hétköznap. Meleg délután. Perzselő a nap. Árnyékban Is harminc fokot mutat a hőmérő. Kihalt a falu, az emberek dolgoznak, s aki itthon van, hűvös szobába menekül a kánikula elől. Az egyik udvarban kád körül, vakációzó gyerekek hancúroznak. A kocsma még zárva, mindössze két ember ücsörög a bejárati lépcsőn. Nem csoda, ha megszomjaztak. Kecskék ballagnak át az úttesten a lapos felé. Egy villanyoszlopon gőlya kelepei. Majd hirtelen teherautó zavarja meg a falusi idillt... Zsoldos József nyugdíjas szövetkezeti elnök kamuján a csengőt keresem. Nem működik, hát megzörgetem a vaskaput. Kisvártatva megjelenik a házigazda. A kertjébe Invitál. Bö termést mutatnak az almafák. A kertben négy fóliasátor. Háromban paprika, egyben paradicsom. A paprikát már június eleje őta folyamatosan szedi. De uborka is jutott a felvásárlónak az üvegházböl. Szőlő Is van a kertben. — Hosszabb hajtásokat hagytam, de hiába. A kemény tél megtette a magáét — int lemondóan. Majd végigtekint a kerten. — Az én munkám — mondja megelégedéssel. — Életelemem a kert. Jól érzem magam benne. A konyhába húzódunk a meleg elől. — Szüleim nincstelen zsellérek voltak. Faluról falura vándoroltak munka után. Végül 1931-ben jöttek haza, s végleg letelepedtek Izsapon (Ižop), anyám szülőházában. Hatan voltunk testvérek. Szűkösen éltünk. A kenyérszegésnek megvolt a maga ideje... Ahogy cseperedett, kivette részét a munkából. Kezdetben libákat őrzött. Tizenhárom éves korában egy gazdához szegődött. Ott étkezett, s kevéske pénzzel segíteni is tudta szüleit. — A háború után a Nagymegyeri (Calnvo) Állami Gazdaságban dolgoztam. Csoportvezető voltam. Ott ismerkedtem meg a nagyüzemi termelés előnyeivel. 1952-ben megalakult az izsapi szövetkezet, s a tagság Zsoldos Józsefet választotta elnöknek. — Kezdetben huszonhat gazda al..mill Az ünnepi taggyűlés résztvevőinek egy része (Fotó: Csepregi Zoltán) kotta a szövetkezetét. Háromszáznyolcvanöt hektáron gazdálkodtunk. Mint elnök mindenben példát mutattam. Aratáskor együtt , arattam a többiekkel. Lucernakaszáláskor én voltam az első kaszás... Az első év végén már pénzt is — nyolc koronát — tudtunk adni egy munkaegységre. A kis szövetkezet Zsoldos József irányításával évről évre gyarapodott. Az ötvenes évek végén a Járás harmadik legjobb szövetkezete lett. — 1962-ben, a járási pártbizottság akkori vezető titkára, Ferenczei elvtárs behívott magához. Kérte, hogy vállaljam el a széthullás ^állapotában lévő nagymegyeri szövetkezetben az elnöki tisztséget. Zsoldos elvtárs, látunk benned annyi erőt, hogy a feladattal megbirkózol, mondta. Jő, feleltem, de előbb kikérem szövetkezetünk tagságának véleményét. A tagság úgy döntött, hogy vállaljam a nagymegyeri szövetkezet vezetését, de egyben az izsapi szövetkezetnek is maradjak az elnöke. Ha ennyire ragaszkodik hozzád a tagság, hát legyen, mondta Ferenczei elvtárs. így lettem egyszerre két szövetkezet elnöke. Oj embereket nem vitt magával. A régi vezetőséggel dolgozott. Elsőrendű feladata a munkaerőhiány megszüntetése, a munkafegyelem megszilárdítása volt. Továbbá meg kellett teremtenie a teltételeket a Jő minőségű és kellő mennyiségű tömegtakarmány termesztésére. Tíz éven belül a két szövetkezet egyesítéséig a nagymegyeri szövetkezetnek sikerült felzárkóznia a járás legjobb gazdaságai közé. 1980-ig volt a közös gazdaság elnöke. Utána piég két évig mint alelnök dolgozott, majd nyugdíjba ment. — Nem volt felsőfokú képesítésem. De jő szervezőkészséggel rendelkeztem. Sikerült mindenkit mozgósítani és megnyerni a cél érdekében ... Pályáját több kitüntetés és oklevél fémjelzi. Köztük a köztársasági elnök által odaítélt oklevél, a munkában szerzett érdemeiért. MARTON IVAN
