Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-09-05 / 35. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. szeptember 5. Az állattenyésztés szakaszán a tervezett feladatokat globálisan ezidáig teljesítettük, de nem problémamentesen, ahogyan ez látszatra tűnik. A hiányosságok azonban a jelenlegi időszakban minőségileg egészen más jellegűek, mint az előző ötéves tervidőszakban voltak. Ma már ugyanis nem az a lényeges, hogy az állati eredetű termékekből minden áron maximális tojástermelés esetében az ünellátottság foka meghaladta a száz százalékot. Holott a hetvenes években lényegesen kisebb fogyasztás mellett sem voltunk önellátóak egyetlen állati eredetű termékből sem. A 8. ötéves tervidőszakban — tekintettel az állattenyésztés jelenlegi színvonalára, valamint a hatékonyság és a minőség javításának a szükségmennyiséget termeljünk, hanem a termelés hatékonysága a fontos. Az állattenyésztést a társadalmi követelményekkel összhangban kell fejleszteni, figyelembe véve saját takarmányforrásainkat. A társadalmi követelmények az ésszerű táplálkozás igényeiből indulnak ki, amelyek meghatározzák az optimális energia- és fehérjeszükségletet, a növényi és állati eredetű táplálék arányát, összetételét. Mindamellett persze figyelembe kell venni a jelenlegi gazdasági helyzetet és az életszínvonal alakulását. Az elmúlt 15 esztendő folyamán az egy lakosra jutó húsfogyasztás 13 kilóval nőtt, s elérte a 87 kilót. Tejből és tejtermékekből SO literrel fogyasztunk többet, ami átlagban annyit jelent, hogy egy lakodra számítva úgyszólván 250 litert fogyasztunk. Tojásból pedig 340 darab körüli a fejenkénti fogyasztás, ami hatvannal több, mint másfél évtizeddel azelőtt. Figyelemre méltó az a tény, hogy az említett eredményeket az önellátottság megszilárdítása mellett sikerült elérnünk. így például a hús-, a tej-, és a bi elmélyítésével számol. Megköveteli azonban a központ, valamint a középfokú irányítási szervek részéről a rugalmasabb reagálást, elsősorban a kedvező közgazdasági és anyagi feltételek megteremtése érdekében, főleg azon állattenyésztési ágazatokban, amelyek pillanatnyilag a termelők számára kevésbé hatékonyak. Nem engedhetjük meg, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben nehezen kiharcolt belterjesítési folyamat és az előrehaladás leálljon. A kedvező fejlődési irányzat megtartása érdekében az elkövetkezendő időszakban is'tartani kell a tejtermelés pozitív alakulását, s szükséges növelni a vágósúlyt, valamint a napi súlygyarapodási átlagot. A tojás és a baromfihús-termelés aránylag magas szinten stabilizálódott. Egy tojó évi átlagos tnjáshozama 250 körüli, miközben az 0,18 kilogrammos erőtakarmány-fogyasztással mezőgazdaságunk világviszonylatban is élen jár. Tehát adottak a feltételek ahhoz, hogy az évi feladatokat üzemeink teljesítsék, jelenleg a tojás- és a baromfihús-termelést közgazdasági szabályozóink bizonyos mértékben korlátozzák, mivel az utóbbi években a termelés szintje valamivel meghaladta a reális fogyasztási határt, s így a ráfordított eszközök elértéktelendése forgott kockán. Az állattenyésztésűnk előtt igényes feladat áll: az ésszerű táplálkozással összhangban növelni kell az állati eredetű termékek termelését, egyidejűleg olcsóbban és jobb minőségű termékek előállítására kell törekednünk. (HN) (Tóth József felvételei) az egyes állati eredetű termékek termelési tervének túlteljesítését. Mindez kedvezően befolyásolta az állati eredetű termékek termelését, valamint a hosszú kemény tél aránylag jó átvészelését. Így az állattenyésztési termékek felvásárlási tervének — a sertéshús kivételével, amelynek értékesítési tervét 98,6 százalékra teljesítették — maradéktalanul eleget tett mezőgazdaságunk. A sertéshústermelésnek megvannak a maga sajátosságai. Ez a kérdés megkülönböztetett figyelmet igényel, mert a lakosság táplálkozásában a sertéshús fontos szerepet tölt be. Az ös8zhúsfogyasztásban több mint 50 százalékos arányban részesedik. A húsfogyasztás évi növekedéséhez legnagyobb mértékben a sertéshústermelés járul hozzá. Például 1970-től 1980-ig szerűségére — a termelés lassúbb ütemű növekedését irányoztuk elő. Ezzel szemben megszigorítottuk a minőségi mutatók értékelését. A lassúbb ütemű tervnövekedés lehetővé teszi a mezőgazdasági üzemeknek azon szerkezeti változások végrehajtását, amelyek a termelés hatékonyságának növelése érdekében elkerülhetetlenek. Elmondható, hogy e tekintetben kedvezően alakult az állatok termelőképességének növelése és az egységnyi termék előállítására szükséges erőtakarmányfogyasztás. Az állattenyésztés pozitív fejlesztése — amely a nyolcvanas évek elején vette kezdetét s amelyet az árpolitika és a gazdasági szabályozók lendítettek fel — a 8. ötéves tervidőszak első évében is folytatódott, annak ellenére, hogy tavaly a tömegtakarmányok és a gabonafélék gyengébb termése következtében nem jöttek létre kedvező feltételek. Nagyon előrelátó intézkedésnek bizonyult az a határozat, amely előirányozta a tartalékok kialakítását erő- és tömegtakarmányokból, s amely korlátozta KOMMENTÁR a 13,7 kilogrammos húsfogyasztás-növekedésben a marhahúsfogyasztás — beleértve a borjúhúst is — mindöszsze 3,1 kilóval, a sertéshúsfogyasztás viszont 9 kilogrammos növekedéssel képviseltette magát. A sertéshústermelés még nagyobb arányban járult hozzá a húsfogyasztás növekedéséhez az 1982-es évben, amikor az 5 kilogrammos növekedési ütemben 3,2 kilogrammos arányban részesedett. Mivel a jelenlegi árszabályozók aránylag kedvező feltételeket teremtenek a sertéshús termelésének, a termelők igyekeznek a tervbe a lehető legnagyobb mennyiségű sertéshúst iktatni. Viszont nem minden esetben képesek a tervezett termelést a rendelkezésre álló takarmányokból biztosítani. Ez főleg az utóbbi időben jut örvényre, amikor előtérbe került a gazdasági önállóság, s korlátozódott a takarmányok központi elosztása. Az 1985-ös és 1986-os években sikerült az állattenyésztést, de főleg a sertéstenyésztést úgy megszervezni, hogy ennek az alacsonyabb hatékonyságú extenzív jellege intenzivebb és hatékonyabb termelésre váltott át. Ezt a kedvező fejlődési irányzatot bizonyos mértékben negatívan befolyásolták azok a kellőképpen meg nem fontolt döntések, miszerint az értékesítési tervet kisebb vágósúly árán igyekeztek a gazdaságok teljesíteni. Az észlelt hiányosságokban azonban jelentős része van a takarmányiparnak is, mivel nem fordítottak kellő figyelmet a keveréktakarmányok minőségére. Bár minden feltétel adott ahhoz, hogy a sertéshús-értékesítésben tapasztalt lemaradást mezőgazdasági üzemeink a nyári hónapok folyamán behozzák, mégsem lehetünk elnézőek az ilyen hozzáállással szemben. Ez ugyanis arra utal, mennyire igényes a mezőgazdasági termelés hatékony belterjesítésének az útja, s milyen könnyen le lehet róla térni. Az elmúlt időszakban dinamikusan fejlődött a tejtermelés, s az utóbbi években javult a hízómarhák napi súlygyarapodást átlaga. Ebben a nemesítés! .program megvalósítása mellett ugyancsak jelentős szerepet töltött he a szükséges takarmányalap megteremtése, amihez nem csekély mértékben hozzáfárul a korszerű szénatárolók, a szilárdított szilázs- és szenázsvermek építése. Az elmúlt ötéves tervidőszak folyamán a tejtermelés több mint 550 literrel, tavaly pedig további 100 literrel nőtt, így elérte tehenenkénti évi átlagban a 3748 litert. Számtalan mezőgazdasági üzemben ma már nagyobb tejtermelésre képesek, mint ezt a terv megköveteli. Erre a helyzetre a mezőgazdasági üzemekben a tehénállomány csökkentésével reagálnak. Felmerül azonban a kérdés, vajon helyes megoldás ez? Nem utal-e rövidlátó döntésre, amelv később megbosszulhatja magát. A válasz minden bizonnyal nem egyszerű. Igazolja ezt a szarvasmnrha-tenvésztés kérdéseivel kapcsolatban kibontakozott vita. A tökéletesített irányítási rendszer nagyobb teret ad a mezőgazdasági üzemeknek az önálló döntéshez, a másik oldalon viszont nagyobb felelősséget hárít rájuk a társadalmi szükségletek kielégítéséért. A gazdasági irányítási rendszer átalakítása ennek az elvnek a továbKlvesztk a földet a szálából“ — mondták az öregek tíz-tizenöt -i esztendővel ezelőtt, amikor megkezdődött a melioráció Ungvidék vizes, apró táblákkal szabdalt földű vidékén. Az aggodalom néha Jogos volt. A más Irányba terelt árkok, a kiirtott fasorok, a dűlőutak nem mindig illeszkedtek úgy a helyi földrajzi viszonyokhoz, ahogyan azt a tervezők várták. Néha! Mert túlnyomórészt teljesülték a célok: az történt, amit a •melioráció szó maga is Jelent, vagyis Javult a föld termőképessége. Az 5300 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodó nagykaposi (Veľké Kapušany I Béke Egységes Földművesszövetkezetben is másként forgat az eke, mert Jó ütemben halad a melioráció. — Mifelénk is gyanakvással figyelték eleinte a tagok, ami a határban történt — mondta André jános agrármérnök, a közös gazdaság elnöke azon a határszemlén, amelyet számunkra tartott a közelmúltban. Szlrénfalvátôl (Ptrukša) Feketemezőig (Čierne Pole) ezen a húszkilométeres területen, közel a Latorca és az Ortő prtján eltűntek a kis táblák. Ma a földeket csatornák szelik át. Mi elsősorban a megváltozott gazdálkodás eredményeire voltunk kíváncsiak. Tudvalévő ugyanis, hogy még száraz esztendőkben is több milliós korona vízkár keletkezett a földeken. — Tavasszal volt és van a legtöbb problémánk a talajvízzel — tájékoztatott az elnök —, mert csak akkor, illetve olyan későn tudunk a még nem lecsapolt földekre menni, amikor más gazdaságokban már rég elfelejtették a tavaszi vetéseket. Az agrotechnikai határidőket egyszerűen lehetetlen betartani, de ha mégis sikerül néha. akkor kisebb esőzések következtében a vetőmag kiázik. Az őszi búzánál gyakran kell rávetéseket végezni. A nagykaposi szövetkezet 3600 hektár szántóföldjéből 1300 hektárt foglalnak el a gabonafélék. Az ebből adódó növényszerkezet nem okoz gondot az itt dolgozó szakembereknek. Ám az őszi esőzések és a tavaszi talajvizek következtében nem könnyű feladat évről évre úgy megaz újonnan kialakított táblákat Illeti, eddig az első építkezési szakaszban 2300 hektáron húztak alagcsöveket, hogy a rossz vízgazdálkodású földekből elvezessék a nedvességet, ne álljon rajta ősszel és kora tavasszal a belvíz. Learatott búzatáblák mellett haladtunk el. Az elnök örömmel újságolta, hogy a 90 hektáros Klsszél nevű tak aláíratni olyan iratot, ami elvégzett munkát igazolt, holott nem csinálták meg. Feltúrták a határt, pedig nekünk a talajjavít&si munkák közben is termelni kellett. A tervezett határidőben szinte soha nem adtak át egyetlen táblát sem. Ennek következtében évenként nagy területek estek ki a termelésből. Az építővállalat mindig kifogásokat talált abban, Másként forgat az eke választani a vetésforgót, hogy lehetőleg egyetlen táblán se kerüljön búza után búza, hanem mindenütt megfelelő előveteményt kövessen. Ésszerű, kiegyensúlyozott vetésforgót az adott, mereven megszabott és szigorúan kötelező növériyszerkezet mellett lehetetlen bevezetni. Éppen ezért a még nem meliorált terület döntő többségén csak egyszerű rotációt alkalmaznak, mondván, ez is jobb a semminél. Ennek a módszernek megvannak a sajátos előnyei, de közismert hátrányai is. Ök arra törekszenek, s ez nagyrészt sikerül is, hogy az előnyök minél jobban kihangsúlyozódjanak, a hátrányok pedig csökkenjenek. Éppen ezért ha a búza előveteménye a kukorica, akkor azt oly bőségesen trágyázzák, hogy utána Jő termőerőben maradjon a talaj, Jusson a tápanyagból a búzának Is. A gyomirtó szereket nagyon gondosan megválasztják, kizárólag olyanokat használnak, amelyék gyorsan elbomlanak, tehát rövid az utóhatásuk. !gy a vegyszerezett ötszáz hektárnyi kukorica után vetett búza zavartalanul fejlődik, nem károsodik. A gépkocsink fut a szilárdított mezei utakon, amelyből eddig Jő néhány kilométer készült el. Eddig 111 kilométernyi csatorna készült. Ami pedig táblán a Danúbia bűzafajta 5,87 tonnás átlagtermést adott, de a mellette lévő táblán ugyanez a fajta már 6,71 hektárhozammal fizetett. A Viginta búzafajtából Is hektáronként 6,33 tonnát takarítottak be. — Van benne vagy négy tonna — mondom az egyik búzatábláról. Az elnök hozzáteszi: „Van abban 6 tonna is.“ A tábla végén a csatornába lassan csordogál a víz. A búza pedig olyan, amilyet errefelé csak álmodtak. Bizony, a melioráció előtt még a három tonna körül mozogtak Itt a terméshozamok. A savanyú kémhatású agyagos vályogtalaj és a nagyüzemi művelésre Jószerivel alkalmatlan Latorca menti határ meliorációja sikerrel Járt. Megtudhattuk, milyen viszontagságos dolog egy Ilyen nagyszabású munka végrehajtása. Erre így emlékezik André János: — A meliorációs munkákat a hetvenes évek közepén kezdtük el. Jó is volt, meg keserves is. Ha nem voltunk állandóan a kivitelező cég gépkezelőinek a sarkában, bizony, becsaptak bennünket. Rögvest feljebb emelték a lazító kést, és nem végeztek teljes értékű munkát. így ugyanis gyorsabban haladtak. Sokszor akárhogy kevés technikai eszközzel rendelkeznek. A csatornákkal volt a legtöbb baj, mert a kiemelt földet nem szállították el. A szövetkezet elnöke önbirálőan azt is elmondta, hogy ők sem fordítottak kellő gondot az első szakasz építésére, hiányos volt az ellenőrzés, aminek következtében az építők nem végeztek jó munkát. így a 2300 hektár alagcsövezett területnek csak az ötven százaléka megfelelő. No de hát a múltat ne firtassuk, inkább beszéljünk a jelenről. Ez idő szerint a nagykaposi határban ugyancsak dolgoznak a gépek, hiszen folyamatban van az 5-ös és a 6-os építkezési szakasz, amelyeket 1985-ben kezdtek el, és 1990-ben fejeznek be. Az 5-ös szakasz 1330 hektárt ölel fel. A 45,1 millió koronás befektetésnek 80 százalékát az állam adta, akár csak a 6-os szakaszra a 21,3 milliő koronát, amely 499 hektárra terjed ki, és 1991-ben kell a talajjavítást befejezni. A szövetkezet a költségeknek a 20 százalékát fizeti, ami hatalmas összeg. Két táblán is dolgoznak a gépek. A meliorációs munkákat a mezőgazdasági építkezési vállalat végzi. A munkával kapcsolatban az elnök így nyilatkozott: — Ezt a 389 hektáros területet 1985-ben kezdték az építők alagcsövezni, és már régen át kellett volna adniuk, de a munkákat a mai napig nem fejezték be. Egyébként a munka minőségével nincsen különösebb probléma. Problémánk csak abban van, hogy az alagcsövezett, illetve meliorált területeken a talaj hamar kiszárad, és szárazság idején a növények „szomjaznak“, mert öntözésre nincs lehetőségünk. Ugyan 210 hektáron ki van építve az öntözőhálózat, de azon a területen nincs elvégezve a melioráció, vagyis az alagcsnvezés. Öntözéskor a víz összefut, és nehezen szivárog a talajba, ami annyit jelent, hogy fennáll a kiázős veszélye^ A nagykaposi szövetkezetben ma a meliorációs munkát komplex módon végzik, ami annyit jelent, hogy az alagcsövezett területeket a szövetkezet feljavítja. Ezzel kapcsolatban monta az elnök: — Az átadott területeken a további munkákat az ideális táblák kialakításával folytatjuk. Ezt követi a bokrok irtása, a gödrök betöltése, majd meliorációs meszezést és egyéb talajjavító trágyázást végzünk. A talajjavításra külön tervünk van, amit igyekszünk tölünk telhetőén betartani, hiszen nekünk sem mindegy, hogy mennyit terem a föld. — És mennyit terem? — Hát a jól elvégzett talajjavítás után a termés 35—40 százalékkal nagyobb, mint azokon a terletken, ahol melioráció nem volt végezve. Mit láttunk végül is a nagykaposi határban? André János ezt így kommentálta: „A szántóból szántó lett. a gyepterületeken pedig intenzív legelőket, meg kaszálókat létesítettünk. Ahogy valamikor régen volt. Csak éppen a talaj, meg a vize vált kezelhetőbbé.“ ILLÉS BERTALAN
