Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-08-29 / 34. szám

6

SZABAD FÖLDMŰVES,

1987. augusztus 29.

Aki gyorsvonattal érkezik Trend. Teplá vasútállomására, annak még jó negyedórás utat kell megtennie a kis piros, keskeny nyomtávú villamoson, s csak akkor jut el a ma már világszerte ismert fürdővárosba, Trenčianske Tepltcére, a sebesfolyású Teplička folyó völgyében létesült csodálatos mesevárosba, melyet a nagy magyar író, fókái Mór „a Kárpátok gyöngyé“-nek nevezett. A kis állomásépülettől már jól látható a kisváros főutcáfa, ahonnan kitiltották a jármüveket, s így ez az utca egy csendes, mégis mindig élettel teli „sétány“ lett, ahol a fürdővendégek, turisták kisebb-nagyobb csoportjai foglalják el az úttestet.

Ez az utca a TERMÁL üzletközpontnál kezdődik, s a fürdő parkjáig vezet. Az üzletközponttól kiindulva csakhamar szemünkbe ölük a 1ALTA SZÁLLÓ impozáns épülete és a városka legkorszerűbb, ötemeletes szanatóriuma, az 1975-ben épült KRÍM SZANATÓRIUM. Szemben a barátságos, családias hangulatot árasztó KLEPÁC-vendéglő. amely mindig tengernyi ínyenc)alattal, például füstölt ostyepkasajtlal és gombaszögi kolbásszal, nyttrai szalámival, édességekkel. üdítőitalokkal csalogatja az ínyenceket. Tovább haladva balról a HÁROM SZÍV nevű gyógyintézet, majd a S1NA és a VLÁKA gyógyintézetet látjuk, velük szemben pedig a PAX szanatóriumot, s mögötte, az erdők alján húzódik meg az ugyancsak korszerű, még a harmincas években épült MACHNÁC SZANATÓRIUM. Ha ismét jobbra tekintünk, a rendkívül szép és érdekes HAMMANHÁZAT látjuk, amely mór stílusban épült közel száz évvel ezelőtt. Megcsodáljuk még a szemben levő népművészeti bolt szebbnél szebb művészt faragványait, népi hímzéseit, kerámiáit és máris elérkezünk a park bejáratához, ahol a szocialista államok tarka lobogóival díszített kapu felett „A csehszlovák— szovjet barátság parkfa“ felirat díszeleg. Így futunk el a fürdöOalotához, ahol zenei és egyéb kulturális rendezvények várják mindig a fürdőhely látogatóit. Jobbra kanyarodva elérkezünk a szabadtéri színpadhoz, amely szabadtéri hangversenyek színhelye. Ezzel tulajdonképpen a „sétány“ végére értünk, aki tovább akarja folytatni sétáját, annak most már a nagy kiterjedésű és szépen gondozott park zegzugos ösvényei állnak rendelkezésére. Aki a Teplička medrét követő utat választja, sok érdekességet láthat. Többek közt a folyó egyetlen hattyúját, mely a fürdőhely felett ells. A XVI. század elején Mátyás király a Szapolyaiaknak ajándékozta a fürdőt. 1594-ben Illésházy István lett Trencsén várának kapitánya. 1667-ben itt, a kis fürdővárosban került sor a magyar urak (Thököly, Zrínyi, Rákóczi és mások) összeesküvésére, akik török segítséggel szorterülő BARAČKA kirándulóhely távéból szökött meg. Az a tó ugyanis tele van a szép, kecses fehér madarakkal, el is nevezték „hattyúk tavának“.

fómagam a főutcán visszatérőben leültem a Krím szanatórium előtti padok egyikére, fól tettein. A jósors ugyanis régi kedves ismerősömmel hozott össze. Beszélgetés közben érdeklődtem, vajon hol lehetne valami közelebbit megtudni a városka múltjáról. Titokzatos mosollyal az ajkán belém karolt, és magával vitt a Krím szanatórium egyik földszinti folyosójára. Ott egy okos gépre mutatott, egy korona bedobása után meg kell nyomni a négy gomb közül jszlovákul, oroszul, németül, angolul) az egyiket és az automata a választott nyelven „elmesélt“ a fürdőhely történetét. Benyomtam a „szlovákul“ gombot, és a következőkről értesültem:

A városka melegvizű forrásait már időszámításunk kezdetén is ismerték az erre átvonuló északi nomád népek, a kvádok és a markomanok. A II. évszázadban véres harcokat folytattak a római légiókkal, melyek végül is győzedelmeskedtek. 1719-ben a ymai Trenčín helyén római tábor létesült LAUCARICIÖ néven, s a 11. római légió több mint 8G0 katonája őrjáratai során eljutott a Trenčianske Teplice-i meleg források vidékére, a Teplička folyó völgyébe is. Az első írásos feljegyzések a meleg forrásokról 1247-ből valók. Ettől az időtől kezdve a trencséni vár urának birtokát képezték a meleg források

galmazták volna az elszakadást Bécstöl. Illésházy György és Miklós szépen kiépíttették a kis fürdővárost, melyet akkoriban már messzi földön is ismertek. 1766-ban már hét épített fürdő volt a városban. A Sina-család /dúsgazdag osztrák bankárok j később megvásárolta és továbbfejlesztette a fürdőt. 1859-ben ők építették a mai Tri srdcia gyógyintézetet. Ma róluk van elnevezve a Sina-gyógyintézet.

Sina Simon legfiatalabb lánya, IFIGP.N1A tovább fejlesztette a fürdőt. Nevéhez fűződik a vízvezeték, a csatornázás, a járdák építése és a Trenčianska Teplá és Trenčianske Teplice közti keskeny nyomtávú villamosvonal kiépítése. 1909-ben a Magyar Nemzeti Bank tulajdona lett a fürdő, s ez ai fürdőhely további fejlesztését, korszerűsítését jelentette. Az első világháború után a szlovák és cseh tökére támaszkodó Gyógyfürdő Részvénytársaság tulajdonába került a fürdőhely, és ez a fejlődés újabb időszakát jelentette a második világháborúig, A szlovák nemzeti felkelés idején, 1944. szeptember 2-án és 3-án sikeres parttzánharcok folytak a fürdőhelyen és közelében, melyek során

8 partizán és 20 polgári személy esett el, de a fasiszták veszteségei ennél sokkal nagyobbak voltak. A fürdővárost öt nappal Bratislava felszabadítása után, 1945. április 9-én szabadították fel a szovjet és a román csapatok alakulatai. A felszabadulás után államosították a gyógyforrásokat, és Trenčianske Teplioe 1957. ja nuár elsején az állami egészségügyi igazgatóság jogkörébe került hazánk többi gyógyfürdőjével együtt. Azóta korszerűsítették a városka régebbi gyógyintézeteit, s több igen modern szanatórium is épült, pl. 1966-ban a Pax, 1975-ben a Krím, s 1976-ban épült fel az ugyancsak igen korszerű Jalta.

A világszerte ismert kis fürdőváros kultúrtörténetéből az is kiderül, hogy a fürdőhelyen számos kiváló személyiség ts megfordult, pl. I. Lipőt Habsburg uralkodó, Habsburg Ottó trónörökös, Ferdinand Cobung bolgár császár, l. 1. Szreznyevszkij orosz tudós, Henry Sienkiewicz lengyel író, több cseh és szlovák író, valamint Madács Imre és fókái Mór, akit 1893. december 12-én Trencsénfürdő első díszpolgárává 'választották. Az író nagyon szerette ezt a kis mesevárost, ezért nevezte el „a Kárpátok gyöngyé"-nek.

Hát ennyit sikerült megtudnom az okos kis masina segítségével a fürdőváros történetéből. De még egy élmény várt rám. Ismerősöm ugyanis elvitt a Krím szanatórium nappali, klubjába, ahol több fürdővendéggel volt alkalmam megismerkedni. Egyikük egy kuvaiti üzletember volt Ikimondhatatlan névvel) ', ám mégis sikerült beszélgetnem vele. Tört angolsággal próbálkoztam, de csak a fejét rázta: nem érti. Szerencsére megérkezett a lánya, Leila, aki egy brit egyetemen tanul. A lány tolmácsolásával megtudtam, hogy a messziről jött vendég mindennel nagyon meg

van elégedve. Legjobban ezek a szavai vésődtek emlékezetembe: „Csodálatos ország ez a maguké, ahol ezért a gondos gyógykezelésért, az összkomfortos szállodáért és a remek kosztért az önök polgárai semmtt sem fizetnek. Csodálatos ország ... „Wonderful Land“ — ismételgette mosolyogva Leila, akt egyébként igazi keleti szépség volt, váltig érő holló fekete hajjal, villogó sötét szemekkel, rendkívül bájos, szabályos metszésű arccal... Hasonlóképpen nyilatkozott szociális vívmányainkról az NSZK-beli Giessen városból érkezett Hans Joachim Berger úr is, azaz „Herr Berger“, aki hazánk természeti szépségeiről is igén lelkesen beszélt: „Anynyira tetszik nekem az önök országa, hogy tíz esztendeje minden nyarat itt töltök a családommal, bejárjuk az egész országot, s befejezésül itt töltünk három hetet, hogy élvezzük ennek a remek víznek a gyógyító hatását.“ Számomra a legrokonszenvesebb mégis az volt, amit a beszélgetésbe bekapcsolódott, németül kitűnően beszélő Dušan M., az egutk bratislavai nagyüzem szakmunkása mondott: „Rendkívül jól érzem magam itt, a Krím szanatóriumban. Az ember valójában csak ilyen nagyszerű helyen tanulja meg igazán értékelni szocialista vívmányainkat. Hiszen az összkomfortos ellátásért, a szakszerű gyógykezelésért egyetlen fillért sem fizetünk. Eddig is jól igyekeztem végezni munkámat, de ezentúl még jobb munkával fogom megköszönni ezt a gondoskodást. Szakszervezeti üzemi bizottságunknak pedig küldtem egy szép képes-levelezőlapot, megköszöntem, hogy lehetővé tették számomra ezt a háromhetes gyógykezelést.“ Elérkezik a búcsúzás napja. Mielőtt beülök a gépkocsimba, végigjáratom a tekintetemet a napfényben úszó kis fürdővároson, „a Kárpátok gyöngyé“-n. Búcsúzom a várostól, a kedves öreg piros villamostól, amely búcsúzásul még csenget néhányat, s még amikor gépkocsim már az or szágúton iparkodik déli irányban, a Teplička medrét követve, akkor is érzem: nem búcsúztunk el igazán, hiszen ez a kedves kis fürdőváros őrökre ott marad a szívemben ■ >

Ság! Tóth Tibor

A holnap

számára őrizzük a tegnapot

(TÄJHÄZLÄTOGATÄSON KALONDÄN)

Csendes, szinte teljeset! kihalt a Ualondai [Kalonda) tőutca. Árnyékba húzódik most. aki tellett, hisz dél sincs még, s máris hétágra Híz a nap.

A tájház előtt lefékezem a Dáciát.

Simon János katonás léptekkel vág át a gyepes, aprókavicsos udvaron, alig bírom kapkodni utána a lábaimat Majd a háromfokú tornáclépcsőn a bejárati ajtóhoz ér. Míg kék munkaruhája kabátzsebébő1 'Rióba lássza a zárba illő fiileskulcsot. jó gazda módjára körbehordozza tekintetét a portán Azután a szomszéd csűr tetején állapodik meg a tekintete. A gazdasági épület cserépsapkáién újmódi, emberi kéz munkáiét dicsérő „panellakásukban“ népes gólyacsalád ücsörög.

— Lám lám — mosolyinfja el magát a hatvanegy esztendős férfi —, megérfe mégis, nem volt hiábavaló a fáradozás. A régi, ütöti kopott, foszló-bomló fészek helvéhe tavasszal modern lakosztály került s kedves-kedvenc madaraink ‘örömmel költöztek Immáron elnyühelétien „öröklakásukba“.

De már csörren. csikómul a zárban a kulcs, s egy zsebkendőnyi szobába lépünk. A hűs helyiségben a letűnt paraszti életforma mindennapos használati tárgyal sorakoznak.

Korbepillantok. Az ajtó mellett, embermagasságban múltidéző térképet fedezek fel a falon.

— A falualapító és névadó Kalonda György birtokán épült településnek — szólal meg Simon János — nem is olyan régen még félezer lakosa volt Most viszont, ha jól tudom. lélekszámúnk alig haladja meg a kettőszázötven töt. Az első községemlítő írás szerint — bök a cirkalmas vázlatra — már századokkal ezelőtt szívesen laktak emberek ezen a területen.

Simon János tősgyökeres balondaf lakos, a Rapt (Rapovce) Egységes Föld mű vessző vetkezet növénytermesztő részlegén dolgozik. Mostanság fiatalokkal Is foglalkozik, felvállalta ugyanis a pályakezdő lányok és fiúk betanításának cseppet sem hálás reladatát is.

— Néhány éve óvodája és szlovák meg magyar nyelvű alapiskolája is volt a falunak, de a körzetesítés óta a szomszéd községbe járnak gyermekeink a betűvetést tanulni. Nem is csoda ezért, ha az újházasok elkívánkoztak itthonról. A földművesszövetkezet igazi nagygadaság ma már. hat falu határát, mezsgyéit, rétjeit, legelőit, szántóit mondhatjuk a magunkénak. Csemadok-alapszervezefünk viszont töretlen hévvel, lendülettel dolgozik hosszú esztendők ófa. Ma 85 odaadó taggal büszkélkedhetünk

Simon János kereken húsz esztendeje vezeti-irányítja a lelkes gárda munkáját, tevékenységét.

— Nyelvművelésből is Jelesre vizsgázott neves toilforgatónk mondta: „Nyelvében é! a nemzet“. Mi szeretjük anyanyelvűnket, szülőfalunkat, hát számunkra természetes, hogy meg szeretnénk őrizni a holnap számára a tegnapot. Ezért fogtunk a tájház kialakításába is.

Az aranyielvényes Csemadok-elnök Jó ideig a Járási néprajzi szakbizottság elnöki tisztét ts betöltötte Világéletében népi kultúránk fáklyavivője volt: a múltban létező énekkar és tánccsoportt soraiban is ott találhattuk.

Egyszer támadt egy remek ötlete.

A terebélyes falikemencén cserépedények, kézi köpülök és más tárgyak sorakoznak

— Gyűjtsük egybe a falunkban még fellelhető, egykoron minden nap forgatott használati tárgyakat — vetette fel a gyűléséé —. ha találunk alkalmas helyiséget, nyissunk tálházat. A gyűjtésbe és az eszközök elrendezésébe magam is bekapcsolódok, sőt az épületeondnoki teendőket is magamra vállalom.

Nos. az elhatározást tett követte.

—- A mostani tájház épülete valaha nagvgazda lakása, maid később óvoda és isko'a volt A ház elülső része ma Is lakóház, mi csupán a hátsó traktust mondhatjuk magunkénak.

Nézeeetem a tárgyakat. A terebélyes falikemencén mázas korsók kézi köpiilők és szépen plngált füles cserépedények sorakoznak.

— Zsúfolt a helyiség, belátom — menteeetőzfk a gondnok elnök —. de nem akartuk, hogy akár csak egyetlen összegyűltön tárgy is elkallódion, vagy ebek harminnadjára kerüljön. El ne felejtsem megemlíteni fáiháznnkaf tavaly a szlovák nemzett felkelés 42. évfordulód tiszteletére augusztus 28-án nyitottuk meg ünnepélyes keretek között Sokan segítettek a gvöifés sósán Mondhatnám azt. hogy szinte az egész falu összefogott Nagy József Tóth Valéria Gyenes József. Kovács f.ászló és Juhász Edit neve mindenképpen

A családi asztalon „mindeneskönyv“ terpeszkedik

(A szerző felvételei!

említést érdemel. Egy csomó holmit így is a kultúrházban raktározunk.

A Losonci (Lučenec) járás egyetlen tájházát a szomszédos községek tümegszervezetel és diákjai is rendszeresen látogatják.

— Felhívásunkra — ujjong Simon János -- három más településen is hozzálátlak a miénkhez hasonló múltmenekítő múzeum életre hívásához. S ez mindenképpen örvendetes dolog. Én minden érdeklődőnek szívesen adok tanácsot, nincs bennem egy szemernyi irigység sem ... Nincs saját nemzeti bizottságunk, a Rapi Hnb társközsége lettünk, mégsem lehet okom panaszra. Hiszen éppen Albert Béla hnb elnöknek köszönhetjük. hogy ezeket a helyiségeket tájházként használhatjuk.

A nagyszobába indulunk.

Az ugyancsak zsúfolt helyiség egyik szögletében tulipántos láda terpeszkedik, mellette vállfára telt női és férfi ruhák díszelegnek. A szoba közepén álló, házi szőttessel fedett asztalon félbe nyitott jókora „okoskönyv“, a népi kalendárium pihen. Lapjain vakuló lencséjű. drótszárú ..ókulárét" fedezek fel. A mellette lévő jókora kancsóban — okoskodom — friss víz, ünnepnapokon pedig bizonyára saját készítésű borocska állt. Az olvasásért rajongó nagyanyám Jut eszemben. Mamika telente, esténként

gyér világú petróleumlámpa fényénél sem hagyta abba a beíűböngészést. Okos asszony volt, szerettük, kedveltük egymást nagyon.

— A közeljövőben — zökkent viszsza a valóságba alkalmi kalauzom hangja — a kenderfeldolgozás munkaeszközeiből szeretnénk külön tárlatot készíteni. Közhasznú munkámban a gyermekeim Is segítettek. Négy fiam van, s mindannyian Cseriadok-tagok. A legkisebb gyerek az idén érettségizett, hát hamarosan megürül a porta. Azért, amikor hazajönnek, összejövünk, első dolguk, hogy megkérdezzék: „.Mondd, apu. a tájházban történt mostanában valami változás?“

— Úgy tapasztalom, hogy a fiataV lók közül már egyre többen visszakívánkoznak szülőfalujukba. Büszkén elmondhatom- az aprócska Kalonda 18 főiskolát végzett embert adott az országnak.

Emberemlékezet óta szorgos, dolgos kezű népek lakták a községet.

— Mikor gyermekeim az alapiskola befejeztével kirepültek a családi fészekből, jó szót ts kaptak űtravalóul. „Fiaim, tanuljatok szorgalmasan, s mutassátok meg, hogy az eszetek is ér annyit, mint édesapátok két dőlgos keze.“

ZOLCZER LASZLÖ