Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-08-29 / 34. szám

1987. augusztus 29. .SZABAD FÖLDMŰVES ESŠSZONETšEN Orge Gábor tűagronómus (Л szerző felvételeit л eňdes, szerény. Szóra bírni f в nem egyszerű. Munkáiéi fe­­v'< lettébb szereti, önmagáról vi­szont — mint a későbbiekben tó né­hányszor kifejti — nem szívesen be­szél. Sándor István a cslllzradványt iCiliiská Radvaňf székhelyű Csiliz­­köz Egységes Földműves-szövetkezet traktorosa. Az indulásról, az első lé­pésekről ekképpen vélekedik: — A kovácsmesterséget tanultam ki, ezerkilencszáznegyvennyolcban mentem inasnak. Apám szintén e szakmának hódolt, tehát mellette szorgoskodtam. Ötvenben kerültem a Nemesócsai tZemianska Olial Giv­es Traktorállomásra. Ott igazából be­lelendültem a munkába. Mindig be­„Mit ér a pénz, ha...” csületesen elvégeztem a rám bízott teendőket. A társulást kővetően a pal­­kovléovói részlegre kerültem. Azóta megszakítás nélkül szolgálja a Cstltzköz Efsz-t. Megszokta és meg­szerette a munkát, az a sió szoros értelmében a szivéhez nőtt. — Munka nélkül el sem tudnám képzelni az életemet. Örömmel járok a szövetkezetbe, eszem ágában sincs munkahelyet változtatni. Ameddig csak bírni fogom, dolgozom. Szeren­csére az egészség szolgál, azt hi­szem, ez a legfontosabb. Hiszen mit ér a pénz, a vagyon, ha az ember beteges... A továbbiakban a szövetkezet veze­tőségével kapcsolatosan szól elége­dett hangnemben. Majd ugyanígy vé­lekedik a szociális gondoskodásról is. A Csilizközben valóban nagyon odafigyelnek az emberre. Kedvezőek a munkahelyi feltételek, gyakran szerveznek kirándulásokat, biztosít­ják a gyógyfürdői kezelési, a tanul­mányi kirándulásokat. Fersze, azért vannak még tartalékok a szervezést illetően is. Idénymunkák idején 12—13 órát tölt a gépen. Ezt már a családja is teljesen megszokta. — Feleségem tudja, milyen is va­lójában a mezőgazdasági munka. Régebben ugyanis kertészetben dol­gozott, több éven keresztül. Három fiam közül a két Idősebb géplakatos, a legfiatalabb meg asztalos Itt, a Csi­­lizköz Efsz-ben. Tehát számukra sem Idegen a mezőgazdasági munka. En­nek nagyon örülök, mert mindig azt óhajtottam, hogy a családban meg­maradjon a mezőgazdasághoz való vonzalom. Sándor István ezen kijelentésekor felsöhajt, majd elmosolyodik. Ekkor látjuk-érezzük Igazán, mtt jelent szá­mára a föld, a gép, a gabona — az élet. S azt is rögvest tudatosítjuk, hogy „A mezőgazdaság és az élelme­zésügy kiváló dogozója“ ágazati ki­tüntetésre mennyire rászolgált a esi­­lizradványl szövetkezet traktorosa. isb) A legjobbak között Ä Szövetkezeti Földművesek Szö­vetségének Lévai (Levice) Járási Bizottsága már hagyományosan az aratás során is meghirdeti a szocialistamunka-versenyt, mely­nek célja a kiváló munkavégzés, a szemveszteség csökkentése és számos, a betakarítási és az azt követő munkák minőségének és időbeni végzésének a szem előtt tartása, annak elősegítése. A szoclalistamunka-verseny va­lóban egy olyan ösztönzőerővé vált, amely nagymértékben befo­lyásolja a munka menetét, s je­lentősen Javítja a minőséget. Az idei betakarítás során a legjob­bak értékelésére első alkalommal augusztus elején került sor, ami­kor az aratás még korántsem ért véget, hiszen a csapadékos időjá­rás fékezte a munka menetét. E- zen értékelés alapján a legjobb, a szoclalistamunka-verseny köve­telményeinek eleget tett korabáj­­nosok, traktorosok, t&rlóhántók elismerésben részesültek. A kom­­bájnosok közül Jutalmat kapott Eugen Cornák, Ján Sfpoš. Franti­­iek Gubfk és Dominik Kosorln, az Alsószecsel (Dolná Seč) Egy­séges Földműves-szövetkezetből, Seéo Milan és ifj. Szabó Zoltán a Lévai (Levice) Efsz-ből, Robert Bielik és Vladimír Bielik. a Kú­rált (Kuraíany) Efsz kombájnosket­­tőse, Tóth Tibor az Alsópéli j Dol­ný Piai) Efsz-ből, Kecskés József, Kyszel János, Nagy József és Re­ménység Pál a Farnadi (Farná) Efsz-ből. valamint Szrna Béla és Bnhák Ferdlnánd a kurall szövet­kezetből. A szalmabegyűjtők kö­zül Ján Tomašovský és Fruntiáek Malota az Alsószecsel Efsz-ből bi­zonyult a legjobbnak. A legjobb tarlóhántő ls az alsószecsel szö­vetkezetből került ki, Alexander Meühart személyében. Az egész­séges versengés a földeken még tovább tart, s ahogy arról Pavol Bukovan, az SZFSZ járási bizott­ságának titkára is tájékoztatott, a végső értékelésre csak a nyári munkák befejezése után kerül sor. -ti— 4 Ä Galántai (Galanta) járás mező­gazdasági üzemeinek többségében augusztus hatodikára befejeződött az aratás. Azonban még ebben az idő­szakban is találtunk olyan szövetke­zeteket, amelyekben a szeszélyes időjárás következtében még mindig volt álló gabona a határban. Ezek közé tartozott a Sókszelöcei (Selice) Egységes Földműves-szövetkezet is, ahol immár három hete lesz, hogy felzúgtak az első arató-cséplő gépek. A részletekről Tamaskovics Károly elnököt kérdeztük, aki elfoglaltsága ellenére készséggel állt rendelkezé­sünkre. — összesen 1350 hektárról I hektáron a Hana hozott. Ellenben ugyanezek a fajták a vízzel sújtott táblákon 3,7, illetve 4,1 tonnát te­remtek. A búza után a tavaszi árpáról Is szó esett, melyet szintén nem kímélt a belvíz. — A mintegy 110 hektáros árpatábla — amely a negyedl (Ne­­ded) részlegen található — tavasszal néhány napig a Vág vize alatt volt, helyesebben az átfolyt rajta, mégis, 3,1 tonnát termett hektáronként. A 67 hektáron, kedvező körülmények között termesztett Rubin 6,?3 tonnát termett, amivel nagyon elégedettek vagyunk. Megemlíteném még a Jas-Tamaskovics Károly elnök kellett a kalászos gabonaféléket be­takarítanunk. Ebből 1257 hektárról már a tárolókba került az értékes termés, viszont az esós Időjárás miatt 93 hektárról eddig nem tudták learatni a vetőmagnak szánt búzát. A minőség szempontéból Is Indokolt lenne, hogy minél hamarabb végez­zünk. A végén még annak is örülni fogunk, ha a vetőmagból Jó minősé­gű kenyérgabona lesz. Az aratás első és második hetében két-két napon át álltak a gépek. Teg­napelőtt is 25 milliméter csapadék hullott, így a puha talaj nem bírta el a kombájnokat. Azonkívül a búza nedvességtartalma Is 20—22 százalék között Ingadozik. Ez tehát jóval ma­gasabb az optimális 15 %-nál. Tény viszont az ts, hogy nagy nedvesség­tartalom esetén a vetőmag szárítása sokkal tovább tartana, mivel a jó csírázóképesség megőrzése végett csak alacsony hómérsékleten szárít­hatják. — Ma már csak nosztalgiával tu­dok arra az évre gondolni, amikor a vetőmag nedvességtartalma 13 % volt — magyarázta az elnök. — Ugyanak­kor tavaly a kedvezőtlen időjárás és a búza gyenge csírázása hatott ked­vezőtlenül a kultúrák fejlődésére, s egyben a hozamok alakulására is. A kalászosoknál a tervezett 6 tonnás átlagos hektárhozammal szemben öt tonnás eredménnyel kellett beérnünk. Bármily hihetetlen, ezek a hozamok járási szinten akkor a legjobbak kö­zé tartoztak. Nézzük, mi a helyzet az idén! Annak ellenére, hogy a vető­magnak szánt gabona betakarításával még nem végeztünk, a kenyérgabo­nák hozamairól már némi áttekintést tudok nyújtani. De nem szeretnék a dolgok közepébe vágni, ezért hadd mondjam el, hogy az idei évet első­sorban a rengeteg belvíz tette nehéz­zé. Véleményem szerint, ha ez nem következik be, akkor az idén rekord­hozamokat érhettünk volna el. Erre enged következtetni az Is, hogy azo­kon a táblákon, melyeken nem volt belvíz, egyszer annyit teremtek a gabonák, mint a viz által sújtottak. Körülbelül 200 hektáron — hasonló tényezők hatására — a gabona mi­nimális termést hozott. Volt olyan dűlőnk, amelyen a sok víz hatására annyira elburjánzott a nád és a he­re, hogy messziről nem lehetett meg­különböztetni, milyen tábla mellett állunk. Szerencsére azért nem min­denütt volt ilyen kiábrándító a hely­zet. Ugyanis az egyik 134 hektáros táblán Vlgintát termesztettünk, a­­mely 7,15 tonnás hektárhozammal lepett meg bennünket. Ugyanilyen termést hozott a 31 hektáron ter­mesztett Iris is. Mégis, a legkiemel­kedőbb hozamot — 7,29 tonnát — 96 plst, melyből 73 hektáron 5,81 tonnás átlaghozamot értünk el. A sókszelöcei szövetkezetben az aratást a borsó betakarításával kezd­ték meg. Aránylag jó eredményt ér­tek el, hiszen 80 hektáros tábláról 280 tonna borsót szedtek le, ami 3,5 tonnás hektárhozamnak felel meg. A kenyérgabona aratásának megkezdé­se előtt nyolc vendégkombájnos ér­kezett a Vyškovi Efsz-ból, akik a ve­tőmagnak való learatását már nem várhatták meg, mivel a kötelesség ha­­zaszőlftotta őket. A helybélieknek ez komoly gondot okoz annál az egysze­rű oknál fogva, hogy amíg nem vé­geznek a vetőmagbúza learatásával, addig nem segíthetnek a baráti szö­vetkezetnek, amire azok joggal tar­tanak Igényt. A magas talajvíz nagy kárt okozott a kukoricaföldeken is. Az egyik 343 hektáros táblán talán még takarmá­nyozásra sem lesz alkalmas a szemes kukorica. Ugyanakkor 707 hektárról jó minőségű terméssel számolnak. A következőkben az aratást követő munkákra terelődött a szó. Megtud­tuk, hogy a tarlóhántást e sorok írá­sáig 460 hektáron végezték el. Ugyan­ennyi hektárról kazalba rakták a préselt szalmát. A másodnövényeket 20 hektár híján mind elvetették. Az egyik 70 hektáros táblán elvetett ta­karmányozási célokra szánt borsóból a sok esőzés következtében a legjobb esetben Is csak zöldtrágya lesz. — Nagy érték ma a szalma, me­lyet _ ha az Időjárás is megengedi — minél rövidebb időn belül és mi­nél jobb minőségben szeretnénk be­gyűjteni. A tarlőhántást ungyanis a betakarítás után minél hamarabb el szeretnénk végezni, mivel ha késünk vele, a talaj megkeményedik, s jelen­tős mennyiségű vizet párologtat el, és a tábla elgyomosodik —• magya­rázta az elnök gondterhelt arccal, majd így folytatta: — Jelenleg nagy figyelmet szentelünk a lucerna har­madik kaszálásának, mivel erre ál­lattenyésztésünknek rendkívül nagy szüksége van. Ugyanis az állatte­nyésztést ágazat az első félév tervét nem teljesítette, fgy csakis jő minő­ségű takarmánnyal pótolhatjuk a ki­esést. Gond és tennivaló van bőven, melyek orvoslására elsősorban az kell, hogy az időjárás jelentősen megjavuljon, hogy végre a vetőma­got Is learathassák. • •• Ezt követően a Zsigárdi (Ziharec) Egységes Földműves-szövetkezetbe látogattunk el, ahol már túl vannak az aratás gondjain. Minderről Ürge Gábor főagronómustől kaptunk átfo­gó képet. Tájékoztatása szerint leg­belvíz. Ilyen szempontból csak a Far­­kasdi (VlCanyj Efsz-ben rosszabb a helyzet. A miénkhez hasonló cipőben jár a Tešedíkovói és a Sókszelöcei Efsz is. — A kenyérgabona betakarításához három saját és három vendégkom­­bájnnal fogtunk hozzá — magyaráz­za Ürge Gábor. — Az egyik a Seni­ca! Efsz-ből, a másik kettő pedig a Galántai Gép- és Traktorállomásról érkezett. Nem szívesen teszek kü­lönbséget az egyes búzafajták között, viszont tény, hogy az idén a Danúbia és a Viginta sikerült nekünk a leg­jobban. Az egyikből 6,7, a másikból 6,5 tonna termett. Ha az esó miatt a gépeknek nem kellett volna állniuk, akkor hat nap alatt is végeztünk vol­na az aratással. Elismeréssel kell szólnom dolgozóink odaadásáról, akik méltóképpen helytálltak, a kenyér­csatában. Gondolom, megérdemlik, hogy legalább a nevüket megemlít­sük: Udvaros Gusztáv—Habán lápét, Hladký József—Dóra István, valamint Gyalog Tibor—Cirok Péter kettősök. A búza sütőipari minőségével elé­gedettek. Az árpa nagy részét sörár­paként értékesítették. A gabonát egyébként — a sókszelöcei szövetke­zethez hasonlóan — a Vágsellyei fSal'a) Mezőgazdasági Terményfelvá­sárló és Ellátó Vállalatnak adták el. Az állandóan ismétlődő esőzések miatt a szalmának eddig csak a felét több gondot náluk is a belvíz okoz­ta. Igaz, kalászos gabonafélék ter­mesztése szempontjából járási szin­ten a legkisebb szövetkezetek közé tartoznak, viszont gondjaik talán a legnagyobbak. Tavasszal az egyik 120 hektáros búzatáblából a magas talaj­víz és a sok csapadék 90 hektárt tett tönkre, amit természetesen ki kellett szántani. Egyébként az őszi búza és a sörárpa összterülete 469 hektár volt. Ebből 129 hektár árpa és 250 hektár búza hozott termést. A szövetkezetnek 1458 hektár szán­tóterülete van, melynek 67 százalé­kán gabonaféléket termesztenek. En­nek csaknem a felén kukoricát, a többln pedig búzát, árpát és borsót. A gondokat, csak tovább szaporította, hogy késön kezdődött a vegetáció. Kora tavasszal az egész terület 24 százalékán kisebb-nagyobb „tavak“ voltak. A kiesés ezáltal jelentős lett, mivel a tervezett hektárhozamok bú­zából 6,5, árpából 5,5 tonna helyett 5,5 és 4,4 tonna lett, tehát a terve­zettől egy egész tonnával maradtak el. Sajnos, más kultúrák tekintetében sem kedvezőbb a helyzet. A talajvíz 135 hektár cukorrépából 35 hektárt, s a kukorica összterületének 20 %-át tette tönkre. Ezeken a kilúgozott területeken — melyeket Június ele­jén vetettek be — termésre nem szá­míthatnak. A főagronómus véleménye szerint ezekről a területekről csu­pán gyengébb minőségű takarmányt gyűjthetnek majd be. — Az aratást július 18-án kezdtük el. Főpróbaként a borsót vágtuk le 30 hektáron. Az átlaghozam 2,35 tonna volt, amely nagyobb is lehetett volna, ha mintegy 5 hektárnyi terü­leten a termés nem lett volna a várt­nál sokkal kisebb. Az ok szintén a takarították be, amibe három „ven­dégprés“ is besegített, kettő a Seni­­cai, egy pedtg a Nové Mesto nad Vá­­hom-i Efsz-ből. De vissza kellett menniük, mivel odahaza is arattak már. Az aratási visszatekintés után a most folyó munkákra terelődött a sző. Eddig — mintegy 70 hektáron — takarmányozási célból kukorica, nap­raforgó és Perko keveréket vetettek. Most folyik 60 hektáron az istállótrá­gya leszántása. valamint 40 hektáron elvégezték már a középszántást ez őszi búza alá. Az ősszel 340 hektáron vetnek búzát, ebből 200 hektáron már szétszórták az NPK-műtrágyát. Mivel az elmúlt napokban 36 milli­méter eső esett, szüneteltetik az ön­tözést. Azelőtt naponta 60 hektáron öntöztek két műszakban. A zsigárdi szövetkezetben 40 hek­táron termesztenek zöldségféléket. A kedvezőtlen objektív tényezők követ­keztében a kilátások sem túl kedve­zőek. A zeller eladási tervét előrelát­hatólag csak 70, a káposztáét pedig 80—90 °/o-ra tudják majd teljesíteni Természetesen ezeken a területeken is kimutatható a belvíz okozta kár. Ilyen körülmények között valóban nehéz a Zsigárdi Efsz dolgozóinak olyan eredményeket elérniük, ame­lyekkel elégedettek lehetnének, s já­rási szinten Is felhívhatnák magukra a figyelmet. • •• A látogatásunkat kővető hét elején felhívtuk Tamaskovics Károlyt, a Sókszelöcei Efsz elnökét, akitől meg­tudtuk, hogy az előző hétvégén sike­resen learatták a 93 hektár vetőmag­nak valót, ürömmel adta tudtunkra, hogy a vetőmag minősége |ó„ s beta­karításakor nedvességtartalma nem haladta meg a 16 százalékot. Kifeje zetten örvendetes, hogy az egyik táb­lán 7,4 tonnás átlaghozamot értek el, ami járási viszonylatban Is kiemelke­dő eredménynek számít. Minden Jó, ha a vége jól MACSICZA SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents