Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-08-29 / 34. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. augusztus 29. Citerának lágy hangja Я fűutcától félreesik a kis ház. Pák dús lombjai szolgáltatnak hűvöset a mesébe ts beillő ablakoknak. Az alacsony fakerítés romantikusabbá varázsolta a környezetet. A huszadik századi nagyvároshoz viszonyítva valóságos idill: semmiféle kulcsrazárás, így tehát a csengőt sem kell keresni. Az udvaron néhány olyan tárgy, amely már több nyarat megért: öreg szekér ott arrébb, emitt meg vén fatönk, melyben fejsze szomorodik. Nincs k'iWn baromfiudvar, az еду-két tyúk kénye-kedve szerint szaladgál, hol a bejárati ajtó előtt kapirgál, hol pedig a szekérre röppen fel. Ahogy szemlélem a pogrányi fPohranice) Ptndes András háza táját, nagymamámnál eltöltött gyermekkori nyaraim idéződnek fel emlékezetemben. A friss széna illata, a lassan-békésen tovahaladó folyócska, a kakasok kukorékolása... S az emlékezést ekkor félbeszakítja egy kutyus, kissé bátortalanul ugatva a messziről jött idegenre. Közben Andris bácsihoz kopogtatok. Ajtót nyit, félénken, bizonytalanul. Most nem ér rá, mondja, jöjjek máskor. Tudom, akkor sem lesz több Ideje, csak most meghökkent. Tovább próbálkozom: én nem járok errefelé nap mint nap, érvelek, beszélgessünk el egy kicsit ma. — Mégis mi érdekelné? — közeledik hozzám egy kissé bizalmasabb tekintettel. — Elsósorban Is citerakészítd mesterségéről szeretnék megtudni egyet*-mást.,. Majdnem közbevág, de még hozzáfűzöm: —... no meg életének alakulására ts kíváncsi vagyok. Vontatottan indul a dolog, nyugtázom, de nem első ízben tapasztalok hasonlókat. András bácsi megtörli homlokát ,mintha egy kicsit simítani szeretne a nyolcvanegy esztendő ráncain. — 'A fiatal éveimről...? Keveset tudok én arról mondani. Hatan voltunk testvérek. Nem volt jó anyám. Velem nagyon könyörtelenül bánt. Állandóan űtött-vert. Sokszor mondtam is neki, amikor már nagyobb lettem, születtem, de ne lettem volna. Andris bácsi egyik citerájával —' Nekem csak hat elemim van. Hiszen nem volt Idő akkor a tanulásra. Április elejétől novemberig általában az aljöldön szorgoskodtam apámmal, iskolába csak télen jártam. Igaz, jól ment a tanulás. Emlékszem, a jó előmenetelért egy alkalommal koronás könyvet kaptam. Micsoda érték volt az akkoriban.. Abban a könyvben volt minden ... földrajz, történelem. Az elemi után? Közel a Zobor, olt vincellérkedtem. Persze, miután egy kicsit beletanultam a szőlőmesterségbe. Ez az itteni emberek számára valójában közeli volt. Tizenkét éven át voltam pincemester. Nekünk egyébként egy hektár szőlőnk volt, tehát munka akadt bőven. Még napszámosokat ts fogadtunk. Persze, dolgoztam én ám egyéb helyeken is. Ott volt például Ctling József bíró. Nála öt évig szolgáltam. Marhákra, disznókra vigyáztam. Igazi parasztember lettem. De kőbányában is tevékenykedtem, nyolc vagy kilenc évig. Huszonnyolcban nősültem. Katonának nem vittek el, akkoriban valahogy nem nagyon kellettünk. Emlékszem, negyvenhármán voltunk a sorozáson, s csak hármat veitek be. Ma meg..,. Még talán visszatérnék a nősülés körüli problémákhoz. Említettem, szolgasorsban Is éltem néhány évig. Ez alatt az idő alatt viszonylag sok pénzt összegyűjtöttem. Vagyishogy összeqyűjtheltem volna. Csakhogy az anyám azt is elvette tőlem. Így hát alig akadt vőlegényt ruhára. Anyám mtndtg mérges volt, mint Heródes. Többször agyonvert, a csontjaimat összetörte. Apám sokkal jobb ember volt. — Hogy futott el egy vincellér a ctterakészítésíg? — Gyermekkoromban rengetegei fúrtam-faragtam. Szerettem a fával piszmogni. Ehhez tudni kell, hogy a kádároknál sokat tanultam. A citerakészítést meg Molnár asztalostól lestem el, legalábbis az alapokat. Majd vettem egy citerát, s annak alapján kezdtem csinálni saját magam a többit. Kezdetben egyszerűbbeket, majd tökéletesebbeket. Az általam készített eiterákról például azt szükséges tudni, hogy négyoktávosak. Molnár asztalos csak ketteseket készített. Nem csináltam sokat: eddig — s azt hiszem, több már nem lesz — húszat. — Nem valószínű, hogy én esetleg valamikor citerát fogok „gyártani“. • de nagyon kíváncsi vagyok e mester■ ség egynéhány titkára. — Először is: a lehető legkemé; nyebb fenyőből kell készíteni, ügyel‘ ni szükséges arra, hogy a fa ne le’ gyen purhás. Ez az alap. Továbbá az , anyagnak száraznak kell lenni, any’ nyira, hogy kongjon, mint a harang. ! Jómagam öreg padlásokon szoktam • gyűjteni az alapanyagot. 'A cltera vé• gélt iharfából kell elkészíteni, a fet fékét pedig a legkeményebb bükkfá' ból. Amit lehet, enyvvel összefogni- szögeiül csak a legszükségesebb heг lyeken.- — Most mennyi van a citerákból? Kettő. Az egyik C-, a másik pes dig E-dúros. A többit eladtam. Egyébként a hangolást is egyedül végez... és a műhelyben (A szerző felvételei) Miért vállaltatok? Miért nemzettetek? Azért, hogy folyvást üssetek? A többiekkel törődtek, csak valahogy velem nem. A testvéreim általában minden rossztevést rám fogtak. Apám szorgos munkásgazda volt. Sok helyütt megforduld Gyakran jártunk mi ám az alföldre. Jómagam tizenkét•tizenhárom éves koromban már arattam. Arait ám? Ezt mostanában nevezik így. Kaszáltam. Az volt annak a dologtevésnek az tgazi neve. A munkából nekem bőven kijutott. Arra jó voltam. Egyik testvérem, Gábor, suszter volt. Az bizony nemigen szakadt meg a munkában. Azt lehet mondani, hogy én dolgoztam rá. lusta fráter volt, nagyon rossz testvér, isten előtt is megmondom ezt. jani, a legidősebb, nem ijedt meg a munkától Útkarbantartóként dolgozott, önné: vonult nyugdíjba. Különben, ha mái említettem, hogy hatan voltunk, hoz záfüzném: az egyik gyerek rögtön e szülés után meghalt, egy meg kéthó napos korában... — Valamiféle szakmát tanult-i Andris bácsi? tem a clterákón. Tudom, a 250 korona egy citeráért tényleg kevés. Drágábban is adhattam volna őket. De hát... — Mostanság már nem vállalkozik arra,, hogy egy új citerát készítsen? — Tudja, a kezem. Még vincellérkedésem idején elfagyott az egyik ujjam. Most érzem ám igazán. Inkább egyszerűbb munkákat vállatok. Kaszanyelet, fürésznyelet, sámlit készítek, abbamaradt a hordó- és a eltér akészltés egyaránt. Mert valahogy az anyaggal is bajok vannak. Nincs jó fa. Ä mostani deszkából csak ágy csurog a víz. Nincsenek rendesen kiszárítva. — Gondolom, egy citerakészító nem hiányozhatott a falu népi zenekarából ... — Hej, micsoda évek voltak azok. Tessék elképzelni, huszonhat esztendőn át látszottam zenekarban. Kimondottan pogrányi zenekarról volt szó, az itteni zenészek fogtak össze. Az érdekesség az, hogy klarinéton játszottam. Mint a sárgarigó. A pogrányi zenekarban hatan voltunk klarinétosok. Nagyszerű zenét tudtunk produkálni. Elvezettel játszottunk, szívünket-lelkünket kiöntve. És nem a pénz érdekelt elsósorban, hanem annak örültünk, hogy együtt vagyunk, hogy jól szórakozunk — és szórakoztatunk. — Általában egyedül evilékezik. Megszokta a magányt? — Feleségemet W64-ben temettem el. Azóta egyedül élek. Tehát úgy is mondhatnám: volt időm megszokni a maaányt. Ebben a hitvány viskóban. fó itt nekem. Eay lánuom Poqrányban él a család Iával, ók sokszor hívtak magukhoz. Hagyjatok békén, feleltem nekik mindig, jól érzem magam. Van egy fiam is, ö fínnská Bystricában talált manónak párt. Miért kellett egészen olyan messzire nősülnie? A környéken is akadt volna számára lány. Ok évente eayszer -kétszer jönnek haza meglátogatni Szó, ami szó, nem valami sok. Tudom. messze van, de azért örülnék, ha gyakrabban hazalátogatnának .. Itt félbeszakítom Andris bácsit — nagyokat nyelve. Nem akarom, hogy jegyzetfüzetemmel és toliammal könnyeket fakasszak riportalanyom szemében. 'Azt javaslom, nézzük meg a műhelynek szolgáló sopát, a szerszámokat. Örömmel egyezik bele, máris nyikordul az ajtó. Büszkén mu togatja, hogy még most ts milyen szerszámnyeleket tud készíteni, hangsúlyozza, mennyire szerette — és szereti — szerszámai között is a rendet. Igazi pedáns hangszerkészítő módjára. Búcsúzásképpen — mintegy szimbolikusan —- pendít két megmaradt citerája egyikén. Látom, nehezére esik kezében tartani a hangszert. S azt ts érzem, mily szívesen nótáz gatna citerazene kíséretében. Csak hát a nyolc évtized... És a vincellérnek valamikor elfagyott az ujja. Nagy kár, hogy Ptndes András az utolsó pogrányi citerakészító. ______ SUSLÄ BÉLA „A jó megjelenésű fiatalember feláll, kimegy az elnökségi asztal elé, majd gratulációk, meleg kézfogások, s egy aranyérem ... A teremben tartózkodók tapsolnak, ezzel fejezik ki elismerésüket...“ A fentiekben szavakba foglalt esemény alkalmával találkoztam első alkalommal Styndl Károly mérnökkel, a Szenei (Senec) Állami Gazdaság állattenyésztési részlegének gépesítőjével Ö a mezőgazdasági újítómozgalom Idei értékelő gyűlésén átvehette azt a érmet, amely az Aranyérmes újító cím viselésére jogosítja fel őt. Styndl Károly beszélgetésünkkor így szólt újítói tevékenységéről: — Mint az állattenyésztési részleg gépesítője 1976 óta dolgozom az állami gazdaságban. Itt sokszor találkozhattam olyan gépesítési problémával, mety a sző szoros értelmében falhoz állított, a termelés folyamatosságát akadályozta. Hogy mit is tesz ilyenkor az ember? Próbál „kintről“ segítséget kérni, alkatrészt, új berendezést, ötletet... Ara az említett segítség csak ritkán érkezik, ennek ellenére — lépni kell. Aztán jön az ötlet, s a szakember a következőket tapasztalja: a rébusz csak az első látásra rébusz, ugyanis minden problémának megvan a saját „gyengéje“. Aztán nő a bátorság, a kezdeti sikerek erőt szolgáltatnak. Hát valahogy így kezdődött az én újítói pályafutásom Is... Styndl Károly összesen 30 elfogadott és előterjesztett ötlet tulajdonosa, melyek közül kettő találmány. E- zek között az újítások között sok az olyan is, melynek alkatrészpótlő szerepe van. Am a valódi siker 1985-ben érett be: — Az ALFA-LAVAL típusú fejöberendezéselnk tejtisztftó filterei nem funkcionáltak úgv. ahogyan ml azt elvártuk volna. Emellett a felületes tisztításra vonatkozó eredményeket Is csak úgy érhettük el, ha valutáért behozott alkatrészeket használunk. Aztán némi töprengés után beugrott az ötlet, s hazai nyersanyagból sikerült előállítanom a tej mechanikus tisztítására szolgáló betétet. Ugye, magunkon segítettünk, de más hasonló gondokkal küszködő mezőgazdasági termelőegységek nem használhatták ki a berendezés előnyeit. Így hát elkezdtem a kilíncselést... A gépesítési szakembernek másfél éves — mint ő mondta — idegeskedésbe került, míg az említett alkatrészeket hivatalosan Is kipróbálták, míg végül az utolsó szükséges pecsét Is rákerült az okmányra. A találmány társadalmi értékét egyelőre 4,5 millió koronában határozták meg. Az ilyen újítói teljesít-Styndl Károly mérnök ményt anyagiakban is értékelni kellene ... — Hát Igen. Kellene... Állami gazdaságunk ezen a téren megtette a tőle telhetőt, ám az az üzleti szerv, amelyik forgalmazza ezt a keresett alkatrészt — nem. Ugyanis létezik egy olyan szabály, miszerint bizonyos mennyiségű eladott alkatrész után egy bizonyos összeg illeti a feltalálót. Engem erről az illetékesek „elfelejtettek“ értesíteni . . — Mint az Aranyérmes újító cím viselőjének mi a véleménye a mezőgazdasági újítőmozgalomrúi? — Természetesen azokat a szép eredményeket, melyeket elért ez a mozgatom, értékelni, becsülni kell. Am nem szabad elnézni afelett sem, hogy nagyon sokan vannak még azok a gáncsoskodők, akik nem jó szemmel nézik, ha valaki olyat tesz. ami esetleg becsületére, társadalmunknak hasznára válik. A szervezés területén sok még a hiányosság, az újítók szótárából nem tudjuk kiiktatni a vontatottság, a felületesség szavakat. Lehet, hihetetlennek tűnik, de egy tényt említek meg: ha csak napokat csúszik egy-egy országos méretekben használható újítás terjesztése, továbbadást, tízezrekben mérhető károk keletkeznek. Szerintem mindenkinek félre kellene tennie a szakmai féltékenységét, rosszindulatú cselekedeteit. Ugyanis a világ kereke csakis akkor forog előre, ha teret nyújtunk, lehetőséget biztosítunk a rátermett, újért harcoló embertársainknak, ha magunk is igyekszünk ezek nyomába szegődni. + + + Molnár Imre mérnök (A szerző felvételei) Molnár Imre mérnök, a Szímői (Zemné) Efsz beruházási osztályának vezetője 15 éve van a gazdaságban. Ez alatt az Idő alatt számos Jő ötlettel segítette termelőegységét, a mezőgazdaságot annak érdekében, hogy az teljesítse Jövőt megcélzó feladatait. A sok kisebb Jelentőségű újítás mellett születtek olyanok Is, melyek „kerítésen túlra“ kívánkoztak: az elmúlt évben például egyik újítása járási viszonylatban a legtöbb népgazdasági hasznot hozta a konyhára, szlovákiai viszonylatban — az említettek vonalán — az előkelő hetedik helyen végzett. De erről a jól hasznosítható ötletről hadd szóljon maga az újító: — Tavaly az Agrokomplex országos mezőgazdasági kiállításún is bemutatták azt a könnyűszerkezetű tetőt, amely a silógödör védelmét szolgálja. Nekünk 5П0 ezer korona befektetéssel sikerült létrehozni ezt az újítást, ami — az állattenyésztők véleménye szerint is — csak töredéke annak a használati értéknek, melyet a tető használata eredményez. Magam is bizonyíthatom, hogy a szakemberek részéről óriási érdeklődés övezte a silógödör betonfalának a peremére szerelhető tetőszerkezetet. A gond csupán az, hogy évekbe telik, míg a gyártók kielégítik a piac szükségleteit. Molnár Imre nevéhez természetesen több más újítás is fűződik. Például a mezőgazdaságban alkalmazott, a föld felszíne alatt épült víztározók építési technológiáiéval kapcsolatban Is több újítása volt. A fejlesztési osztály vezetője egyben az újítási előadó posztját is betölti, ami egyben azt jelenti: szemé lyes példamutatással is igyekszik reklámot csinálni az űjítómozgalomnak, vagyis munkatársait az új Iránti fogékonyságra ösztönzi. — Mit jelent ma sikeres úiítőuak lenni? — kérdezem a mérnököt. — Gyötrelmet... De félretéve a viccet: az űjítómozgalommal kapcsolatban annyi jó határozat születik, de, sajnos, ezt a napi tevékenységünkben nemigen érezzük. Sokszor olyan banális „kisszerűségekkel“ kell megküzdentink, ami fékezi munkánkat. Gondoljunk csak az újítások terjesztésére, azok honorálására stb. A ml gazdaságunkban annyiban jó a helyzet, hogy a vezetőség maximálisan támogatja az itteni üjítómozgalmat, így határozottan gyengül azoknak a rosszakaróknak a pozíciója, akik szeretik az. „állóvizet“, akik nem akarnak s nem is tesznek semmit az újért, az előbbreléVésért. A mi szövetkezetünkben szerencsére nagyon sokan vannak olyanok, akik tisztelik az újítómozgalmat, s tesznek Is azért, hogy ez a nemes mozgalom eredményeket mutathasson fel. KALITA GABOR r Élenjáró újítók
