Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-08-29 / 34. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, 1987. augusztus 29. 3 Erich Honecker 75 éves Mindaz, ami a Német Demokrati­kus Köztársaságban történik, közelről érint bennünket. Mindazok, akik a mai NDK nemzetközi tekintélyéért, a béke megőrzésében vállalt szerepé­ért küzdenek, figyelmünk és érdek­lődésünk előterében állanak. Nincs ebben semmi különös. Európa szivé­ben élünk, sorsközösséghen a többi néppel, mindazokkal, akik hazánk népével együtt szenvedték át a fasiz­mus által reánk zúdított második vi­lágháborút. Azokkal, akik megfogad­ták, soha többé nem engedik az em­beriség e pusztító pestisét újra feltá­madni. A fasizmus ellen küzdők, annak mérhetetlen veszélyességét ismerők között tartották nyilván már ifjúko­rában a most 75 éves Erich Ho­­neckert, a Német Demokratikus Köz­társaság vezető politikai személyisé­gét, Németország Szocialista Egység­pártja KB főtitkárát, az NDK Állam­tanácsának elnökét. Bányászcsaládból származik, édesapja hatása .alatt nőtt fel. aki Németország Kommunista Pártjának tisztségviselője volt. Erich Honecker korán eljegyezte magát a politikai munkával, először a kommu­nista ifjúsági szövetség, majd a kom­munista párt tagja lett. 1930-ban Moszkvába került, a Kommunista In­­ternacionálé iskolájába. Hazatérése után pártmunkás lett. majd a fasiz­mus előretörése után illegalitásban szervezte a német ifjúság ellenállá­sát. 1935-ben elfogták és másfél év vizsgálati fogság után tíz év szabad­ságvesztésre ítélték. A náci börtönök­ben szenvedett 1945 áprilisáig, akkor szabadította ki a szovjet hadsereg a többi fogollyal együtt. A hitleri fasizmus leverése után a kommunista párt központi bizottságá­nak titkáraként és az Antifasiszta If­júsági Szövetség vezetőjeként kezdett dolgozni. Tevékeny részt vállalt Németország Kommunista Pártja és a Szociálde­mokrata Párt egyesítésében 1946-ban, amikor Németország Szocialista Egy­ségpártja KB-nak és Elnökségének tagjává választották. 1971-től a NSZEP KB első titkára, 1976-tól vezető tit­kára. Nagy érdemei fűződnek az NDK és az NSZ alapvető kapcsolatait sza­bályozó szerződés megkötéséhez, ame­lyet 1972 novemberében írtak alá Berlinben és a nemzetközi jog alap­jára helyezte a két állam viszonyát, az ENSZ Alapokmányában foglalt célokkal és elvekkel összhangban, kiindulva az államok szuverén egyen­jogúságának alapelvéből, az európai béke és biztonság érdekeiből. E szerződés értelmében megálla­podtak abban, hogy az NDK és az NSZK az egyenjogúság alapján nor­mális jószomszédi kapcsolatokat te­remt egymással; a vitás kérdéseket kizárólag békés úton rendezi; meg­erősíti a köztük fennálló határok sérthetetlenségét; g hogy a két állam egyik sem képviselheti nemzetközi té­ren a másikat, valamint támogatni fogják az európai haderő és fegy­verzet csökkentésére tett fáradozáso­kat. Nem kevés előrehaladás történt az utóbbi időszakban az NDK és az NSZK viszonyában, a gazdasági, kul­turális és egyéb kapcsolatokban, így egyebek között humanitárius terüle­ten is. Annak ellenére, hogy az USA a „berlini fal“ kérdésétől kezdve a Pershing—1A rakéták robbanófejéig számtalan akadályt gördít e szerző­désben foglaltak folyamatos és kö­vetkezetes érvényesítése elé, az NDK a maga részéről eddig is — most is — mindent megtesz, hogy a politikai párbeszéd a kapcsolatok tárgyszerű­sége révén is hozzájáruljon annak a felelősségnek a vállalásához, amely a két német államra hárul a béke, az európai enyhülés és leszerelés ügyé­nek sikerre vitelében. Amikor születésnapi köszöntőnek is szánt sorainkat írjuk, a nemzetközi közvélemény érdeklődései várja Erich Honecker NSZK-beli látogatását. Túl­zott követelésekkel, reményekkel hi­ba lenne e látogatás elé tekinteni, hi­szen amerikai érdek, hogy antiköra­­munista rágalomhadjáratra használja fel ezt az alkalmat is. Azonban épp az NDK—NSZK alapszerződés józan helyzetfelismerésében és céljában bíz­va kívánjuk, hogy az NSZEP KB fő­titkárának ez az útja kínáljon lehe­tőséget a két állam kapcsolatainak további javításához, a leszerelés és a fegyverzet-ellenőrzés ügyének előmoz­dításához. Erich Honecker elvtárs következe­tes küzdeni tudását, eddigi céltu­datos tevékenységét ismerve ezért az ügyért, erőt és egészséget kívánunk neki közös célunk érdekében végzett munkájához. Az ember szépbe szőtt hitéért Miért és hogyan? Még nincs ötven éve, hogy szerződésbe foglalták a nagyhatalmak: soha többé пето támadhat gyilkos fasizmus német földről az emberiségre, megtesznek mindent, hogy írmagja se maradjon. Es most nemcsak a kísértete, nemcsak az árnya jár vissza. Ma fiatalokat fertőz, akik egykori „hadfiakkal“ szövetkezve szervezetekbe tömörülhetnek, pro­paganda-eszközökkel ellátva fennen hirdethetik követeléseiket, eszményít­hetik náci „hőseiket“. Az NSZK hatóságai mindezért nem őket, hanem az ellenük, tevékenységük ellen tiltakozókat veszi őrizetbe... Most, hogy meghalt a második számú legnagyobb háborús bűnös, Hitler jobbkeze, Ru­dolf Hess, az NSZK városaiban és Spanyolországban számtalan neonáci tüntetés és akció révén megtudhatta a jóhiszemű világ, még mindig itt van és fenyeget ez az őspatkány-terjesztette kór. A négy nagyhatalom dön­tést hozott, hogy le kell rombolni Hess spandaui börtönét, nehogy a neo­nácik zarándokhelyévé váljon. Bárcsak Ilyen radikálisan rombolnák le azokat az épületeket és falakat is a nyugati nagyhatalmak, amelyek az^ újfasisztákat rejtegetik, védik. —hme A kettős nullamegoldás lehetősége Kelet és Nyugat párbeszéde: Akkor megegyeztünk? — Kezet rá és szent a béke.., A. Abramov rajza A VIETNAMI SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NEMZETI ÜNNEPÉN Előtérben a mezőgazdaság fejlesztése Az elmúlt negyven évben a viet­nami nép teljes erejét a nemzeti fel­szabadító harcra összpontosította. Ma már azonban egészen más feladat áll előtte: egy több évtizedes háború rombolásaitól sújtott ország gazdasá­gi megszilárdítása, felépítése. A gyakorlatban is megkezdődtek Vietnamban azok az átfogó megújí­tási változtatások, amelyekről a Viet­nami Kommunista Párt tavaly decem­beri kongresszusa határozott. Folyta­tódik az egy évvel ezelőtt meghirde­tett kritika-önkritika is, az államap­parátus megtisztítása a szakmailag vagy erkölcsileg alkalmatlan tisztség­­viselőktől. Mint emlékezetes, a párt­­kongresszus nyílt és alapos elemzés­nek vetette alá Vietnam fejlődésének 1975 — az országegyesítés történel­mi győzelme — óta eltelt időszakát. Megállapították, hogy az ország rend­kívül nehéz gazdasági helyzetben van, amelyből csak a gyökeres szem­léletváltás, a gazdaságirányítás átfo­gó reformja, a közélet valós demok­ratizálása jelenthet kiutat. A mostani gazdasági megújulástól azt várják, hogy szakítani kell a vo­­luntarizmussal, s figyelembe veszik az objektív gazdasági törvényszerű­ségeket A kongresszus a következő négy tanulságot vonta íe: a népbői kell kiindulni, tisztelni kell az objek­tív törvényszerűségeket, a nemzet erejét és a korszerűsítést egyesítve kell megújítani a párt vezető munká­ját. A következő években a beruházás­­politikában soron kívüliséget kap a mezőgazdaság, a fogyasztási cikkek és az exportalapok termelésének fej­lesztése. Az idén termelőszövetkezeti szövet­ség is alakul Vietnamban. Az új szer­vezet neve: szövetkezeti parasztok szövetsége. A szövetség a Vietnami Hazafias Front tagszervezete lesz, pártirányítása a politikai-társadalmi tömegszervezetekéhez hasonlóan való­sul meg. A VKP KB titkárságának határozata alapján a szövetség fel­adata lesz, hogy részt vegyen a párt­ós állami agrárpolitika kidolgozásá­ban és végrehajtásában, hogy vállal­ja az agrárszövetkezeti mozgalom ér­dekképviseletét, hogy a gazdasági és politikai döntéseket összehangolja az állami szervekkel, s hogy szervezze a parasztság és a többi társadalmi réteg, illetve szervezeteik együttmű­ködését. A szövetség főleg a falvak — nem pedig a járások vagy felsőbb szintű közigazgatási egységek — szintjén fejti ki tevékenységét. Ennek célja, hogy konkrét földművesszövetkezeti érdekképviselet alakuljon ki. Eleinte állami támogatással, később önfinan­szírozással kell dolgoznia. E szövetség megalakítása nagyon fontos lépés a Vietnami Szocialista Köztársaságban, almi a lakosság nyolcvan százaléka, több mint ötven­millió ember, a mezőgazdaságból él. Az ország északi részén gyakorlati­lag teljesen, a déli részén pedig két­harmadrészt szövetkezeti a mezőgaz­daság. Eddig a szövetkezeteket direkt elosztásos-beszolgáltatási alapon köz­vetlenül, részleges naturálmutatókkal a járási pártbizottság és tanács irá­nyította. A gazdasági megújulás fel­tételei közepette a kötelező mutatók számát fokozatosan csökkentik, és bővül a szövetkezetek beszolgáltatá­son kívüli, felvásárlásra épülő keres­kedelme. A szövetkezetek önálló ér­dekeinek érvényesítése tette szüksé­gessé szövetségük megalakítását. • A kísérletezés időszaka után az év végéig érvényesíteni akarják a vál­lalati önállóságot. Minden termelő­­egység megkapja a pénzügyi-gazdál­kodási önállóságot, s kereskedik majd az állammal, illetve a többi ter­melővel. Szöges ellentétben az eddi­giekkel, az első szempont a nyere­ségesség lesz, amit ä termelés és az árualapok bővítésének kell kísérnie. Megszüntetik mind a szocialista, mind a magánszektor előtti adminisztratív és gazdasági akadályokat, ösztönzik és támogatják a magánkezdeménye­zéseket a három fő gazdasági cél, az élelmiszer-termelés, illetve a fogyasz­­tásicikk-gyártás, továbbá a exportnö­velés minden területén. Ugyanezért 1990-ig nem növelhető a mezőgazda­­sági termelőktől vaió központi elvo­nás, arai azoknak harminc-negyven százalékos hasznot garantál az agrár­ipari termékcserében, összesen mint­egy húsz új jogszabály határozza meg az állami, szövetkezeti és ma­gánvállalkozók gazdasági szerződé­seit, partnerkapcsolatait és együtt­működési formáit. Az idén decemberben kerül a viet­nami nemzetgyűlés elé a KGST-orszá­­gok vietnami beruházásairól szóló törvény tervezete, hiszen Vietnam a KGST tagja és sok értékes trópusi anyag, nyersanyag potenciális terme­lője, ezért meg akarják teremteni az együttműködésnek azokat a feltéte­leit, amelyek a Vietnami Szocialista Köztársaság számára hasznosak. El­sősorban a közlekedési, szállítási, energiatermelő beruházásokkal te­remthetik meg az Ipar fejlesztéséhez szükséges alapokat. Az ország rendkívül bonyolult gaz­dasági helyzetének tárgyilagos feltá­rása, a fejlődés útjának tudományos igényességü kidolgozása, a megvaló­sítás összehangolt és következetes módja, az egész vietnami nép szor­galmas, céltudatos és igényes munká­ja a feltétele annak, hogy a szocia­lista országok — elsősorban a Szov­jetunió — hathatós segítségével a Vietnami Szocialista Köztársaság ki­harcolt békéje után elérje társadalmi fölemelkedésének kitűzött célját is. Az idei év második negyedében a mezőgazdasági nyersanyagok árai különbözőképpen alakultak. Mig az élelmiszerek többségénél az árak csökkenése volt tapasztalható, addig a többi nyersanyag esetében az árak kissé emelkedtek. Kivételt képezett a rizs, amelynek árai az egész máso­dik negyedév alatt magas szinten állandósultak és a szójabab, amelynek árai júniusban az utóbbi tizenkét hónap legmagasabb szintjét érték el. A cukor, a szemes kávé és a kakaóbab árai ezzel szemben lényegesen csökkentek. A nem élelmiszer-ipari jellegű mezőgazdasági nyersanyagok közül a figyelem elsősorban a gyapotra összpontosult, amelynek árai je­lentős mértékben emelkedtek. Ez elsősorban a kereslet növekedésével és a kínálat csökkenésével indokolható. Hasonlóan növekvő tendenciát mu­tattak a nyers bőrök és a gyapjú árai is. GABONAFÉLÉK A helyzet a piacokon továbbra is kedvezőtlen, annak ellenére, hogy né­hány gabonaféle esetében a második negyedévben az árak mérsékelten megszilárdultak. A búza árai például a chicagói börzén kezdetben növek­vő tendenciát mutattak, a legmaga­sabb szintet május közepén értek el, amikor néhány nap folyamán a pszi­chológiai határ — három dollár bus­­helenként — fölött mozogtak, de június elején ismét az idei év legala­csonyabb szintjére csökkentek, s ez az irányzat a félév végéig tartott. A ku­korica árai az első negyedévhez vi­szonyítva emelkedtek, de továbbra is két dollár alatt maradtak bnshelen­­ként (egy bushel az Egyesült Álla­mokban 35,24 liternek felel meg). Míg a rozs árai a második negyedévben emelkedtek, addig az árpa órai kis­sé csökkentek. A búza árainak emelkedését kez­detben a Kínából és az Egyesült Ál­lamokból érkező, a korábbihoz víszo­­nyitva módosított jelentések befolyá­solták. Az előbb említett országban a hosszan tartó esőzések károsítot­ták a növényzetet és akadályozták a betakarítást, ami végső soron Kína búzavásárlási igényeinek növekedésé­ben csúcsosodott ki, az utóbb említett országban pedig csökkent a búza ve­tésterülete. Az árak megszilárdításá­hoz az IWC, a Nemzetközi Búzatanács Is hozzájárult, amikor felfelé módo­sította a Szovjetuniónak az 1988/87-es idényre (július—júniusi vonatkozó ga­­bonaimport-javaslatát. Június első he­tében a világpiaci árak csökkenését a Közös Piac illetékes bizottságának előrejelzése idézte elő, melynek ér­telmében a Közös Piac országaiban az idén a múlt év valóságához viszo­nyítva 8 millió tonnával 79 millió tonnára növelik a gabonafélék ter­melését. A kukorica árainak emelkedését az is befolyásolta, hogy az Egyesült Ál­lamokban és Argentínában az Idén ki­sebb termést takarítanak be és hogy növekszik az Igény kukoricabehoza­talra a Szovjetunió, Japán, Dél-Korea és Egyiptom részéről. Az Egyesült Ál­lamokban termelt kukorica iránti ke­reslet főleg azért növekedett, hogy csökkent a dollár árfolyama. A rizs árai például a hongkongi piacon az egész második negyedév­ben azon a szinten maradtak, ahová március második felében kerültek, te­hát körülbelül 213 dollárra tonnán­ként. Az idei termelést a szakértők 461 millió tonnára feltételezik. Az NSZK-beli kereskedelmi körök előre­jelzése szerint a hántolatlan rizs vi­lágkereskedelme nem lépi túl a 11,5 millió tonnát. A thaiföldi kormány jelentős mennyiségű rizst vásárolt meg azzal a céllal, hogy állandósítsa a világpiaci árakat. Az ország az idei év első negyedében 78 ezer tonna hántolt rizst exportált, mintegy 6 szá­zalékkal kevesebbet, mint a múlt év hasonló időszakában. Mindez az Egye­sült Államokat Juttatta előnyhöz, ahonnan a kivitelt 178 ezer tonnával növelték. Az amerikai rizs kiviteli szubvenciója egyébként 50 százalékos. OLAJOS MAGVAK A második negyedévben a helyzet némileg javult, főleg a szójabab és a szójaliszt, vagy szójadara esetében, ahol a világpiaci árak június köze­péig jelentős mértékben, az előző ti­zenkét hónap legmagasabb szintjére emelkedtek, június második felében az árak ugyan kissé csökkentek, de még ennek ellenére is magasak ma­radtak. Az árak emelkedéséhez a nem várt nagyarányú szovjet vásárlás is hozzájárult. Mivel Dél-Amerika nem tudott elegendő mennyiséget kínálni, a Szovjetnnió a nyugat-európai orszá­gokból is vásárolt. A lenmag árai gyakorlatilag az egész negyedévben növekvő tendenciát mutattak. Ugyan­akkor megszilárdultak a napraforgó- és repceolaj árai, a pálmaolaj árai viszont csökkentek. Az olajos magvak vllágkinálata már több mint elég, mert az Idei ter­melését az 1986/87-és idényben 61 évi, rekord nagyságú készleteket is. Itt mindenekelőtt az Egyesült Álla­mok szójabab-, Kanada repce- és len-, Kína repce- és földimogyoró-készletei­re kell gondolni. Az olajos magvak kínálatát 220 millió tonnára becsü­lik. A feldolgozott magvak terjedel­me azonban az előző év_ valóságához viszonyítva csupán 2,3 százalékkal nö­­veszlk. Az olajos magvak készleteit a jelenlegi idény végén, azaz szep­tember 30-án 29 millió tonnára felté­telezik, ami nagyobb, mint az egy év­vel korábbi. Az olajok és zsiradékok világter­melését az 1986/87-es idényben 61 millió tonnára feltételezik, ami any­­nyit jelent, hogy az előző év szintje alatt marad. Ez a mennyiség azonban nem fedezi a világ keresletét. Jelen­tős termeléscsökkenéssel számolnak a pálma- és a kókuszolaj, mérsékel­tebb csökkenéssel a gyapotolaj és a faggyú esetében. Ezzel szemben nö­vekszik a repce- és a szójaolaj ter­melése. A kínálat központja Délke­­let-Azsíában fokozatosan az Egyesült Államokba, Dél-Amerikába, Európéba> és Kanadába helyeződik át. GYAPOT A gyapot árai április elejétől jelen­tős mértékben emelkedtek. A csúcs­pontot június közepén érték el, utá­na továbbra is nagyon magas szin­ten állandósultak. A gyapjú árai a csúcspontot már április első dekád­­jában elérték, utána csökkenő ten­­dencáit mutattak, a második negyed­év végén ismét kissé emelkedtek. A gyapot világpiaci árainak fejlő­dését főleg azok az adatok befolyá­solták, amelyek értelmében az 1987/ 88-as idényben csökken a vetésterü­let és a gyapot vllágkinálata az 1986/ 87-es idény (Július—június) végén mindössze 34,16 millió csomagra csök­kent. Az előzetes becslések 40 millió csomagról szóltak. Ugyanakkor az 1986/87-es Idényben a betakarított mennyiség az előző Idény valóságá­hoz viszonyítva 12 százalékkal 69,5 millió csomagra csökkent, holott a gyapot iránti kereslet egyre na­gyobb. Figyelembe vették azt Is, hogy Kína — mint a világ legnagyobb gya­­potklvitelezö országa — jelentős mértékben növelte a hazai fogyasz­tást és ennek megfelelően csökken­tette a kivitelt. Az 1987/88-as idény elején a gyapot világkészletét 34 mil­lió csomagra feltételezik, ami az elő­ző év valóságához viszonyítva 25 szá­zalékkal kevesebb. A készletek a gyapotklvitelező országokban — Pa­kisztán kivételével — csökkenték. (Folytatjuk) A világpiaci árak alakulása

Next

/
Thumbnails
Contents