Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-08-22 / 33. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES. 1987. augusztus 22. RSDr. Pauliczký Péter a torna szervezőbizottságának elnöke átadja a győztes csapatnak járó kristályserleget (A szerző felvétele) Az Aratási Kupa VL Шуапа A szlovákiai futball (elenlegt fellegvárában — Dunaszerdahelyen. (Dunajská Stredal — július 30- és augusztus 1-je köközütt. hárem napon át rangos ifjúsági labdarúgó-tornára került sor, amelven külföldi csapatok is részt vettek A DAC által rendezett nemzetközi torna fél évtized alatt az egvik legrangosabb hazai ifjúsági sporteseménnyé vált. Az idgj, VI. évfolyam résztvevői Magyarországról a Békés megyei ifi válogatott, a Székesfehérvári Videoton, NDK-ból a Dynamo Berlin, továbbá az 1986'87 évi csehszlovák bajnok, a Baník Ostrava, az 1. ligás ZŤS Košice és a DAC Dunaszerdahely П. ligás ifjúsági csapata voltak. A csoportmérkőzéseket a környékbeli falvakban tartották meg. Csoportgyőztesként a Videnlon és a tőbe. möeöttfik másodikként a Dyn-imo Rerbn kerültek a dön- BanTk Ostrava és a Békés megyei . fiatalok végeztek. A döntő mérkőzésre a szombat déiuíáni órákban a DAC stadionjában ke,ríilt sor Előzőleg azonban a iárási székhely főterén a fiatalok megkoszorúzták a fasizmus világháborús áldoznia inak e rn i é k m fi vét A 3. helyért vívott mérkőzésen a Banfk Ostrava és a Békés megyei válogatott találkozóit. A hazai bajnok csak nehezen tudta elérni a 3:2 végeredményt. A döntőt vitathataianul a torna két legjobb csapata vívta. Az első 20 perc a Dynamo Berlin csapatának enyhe fölényét hozta. Igyekezetüket a 25. percben Merkel göl la) koronázta. Utána a Videoton játéka kissé megélénkült. Közvetlenül a félidő befejezése előtt a csapat kapitányé — ez egyébként keveset mozgő Babai — egyenlített. A második félidőben egy gyors ellentámadás során Babai megszerezte a magyar csapat vezető gólját. Ezt követően a Videoton edzője úgy gondolta. hogv a csapat kapitánya a mérkőzésen, s a tornán is, megtette ami tőle telhet s lecserélte. tehet, hogy ez volt a mérkőzés fordul ópont la — s ezen múlott csapata győzelme A berlini fiatalok ugyanis nem adták fel, és az utolsó negyed-SZKLABONYA (SKLABINA), 1987 júniusa... óra kezdetén Hilgert egyenlített. Már-már úgy látszott, hogy hosszabbításra kerül sor, mikor 2—3 perccel a befejezés előtt Krakowczyk gőlja eldöntötte a mérkőzést, fgy a torna győztese, 3:2 eredménnyel a nagyobb akarással küzdő Dynamo Berlin lett, amely már negyedszer szerepelt a DÁC Aratási Kupán, s csak most sikerült először elnyernie azt. Sajnos, a torna folyamán DAC-győzelemnek a közönség nem tapsolhatott, s a haze) csapat sereghajtóként a 6. helyen végzett. A mérkőzés után nagy nehezen sikerült elcsípnem a torna szervezőbizottságának elnökét RSDr. Pauliczký Pétert, aki elmondta, hogy a torna fő célja, lehetőséget adni a különféle sportiskolák konfroniációjára, elmélyíteni a szocialista orszá gok Ifjúsága közötti sportkapcsolatokat. s nem utolsósorban népszerűsíteni a labdarúgást. „Ennek érdekében sikerült egv olyan lelkes, ma már kellőkép pen összekovácsolódoti rendező gárdát összehoznunk, amely az itt-ott tapasztalható értetlenség ellenére is fanatikusan végzi munkáját Igyekezetünket nagyban megkönnvitik a járás mezőgazdasági üzemed is1 amelyek a torna alkalmával‘szívesen válla)|ák a csapatok védnökségét“ — nyilatkozta lapunknak Pauliczký elvtárs. Végül néhány sorban hadd •ismertessük az eredményeket Is. Selejtezők: Dvnamo Berlint— Békés megve .válogatottja 5.0; Baník Ostrava—ZŤS Košice 2 2; Dynamo Berlin—DAC 3:1; Videoton— Baŕiík Ostrava 1:0. Az 5. helyért folytatott mérkőzésen ZŤS Košice—DAC 4:3 (ez az eredmény a hosszabbításban születetta 3. helyért vívott mérkőzésen Baník Ostrava—Békés megye válogatottja 3:2. A torna legjobb kapusa Kapfinger (Videoton 1. védőjátékosa Vojáfíek (Baník Ostrava), középpályásul Majoros (ZŤS Košice). csatára, s egyben 4 gól lal a torna gólkbátya Babai (Videotont lett. A rínnaszerdabelyieknek — vigaszé. íjként — „A torna legsportszerübb egytít tese“ cím Jutott. —ld.A helyi nemzeti bizottság elnöke azonnal megismer, pedig kerek egy esztendővel ezelőtt találkoztunk. Tavaly Ilyentájt jártam ugyanis — a Míkszáth-ház ügyében — a kies ipolymenti falucskában. Jozef Samson most nem ér rá, módfelett elfoglalt: épp egy sürgős kimutatást, jelentést diktál széles mozdulatok kíséretében titkárnőjének. A kedvemért azért mégis tart egy szusszanásnyi, lélegzetvételnyi szünetet. De látom az arcán, nincs ínyére a látogatásom, egy zsák bolhának is jobban megörült volna... Keressem meg Jana Paholíková népművelőt, javasolja ő majd, akár a múlt esztendőben, ismét elkalauzol a Nagy Palóc emlékházához. Paholíková aszszony azonban nem tartózkodik a hnb épületében, a néhány méterrel odébb álló sokhasznú irodaház egyik helyiségében lelhetem meg. Megyek is, ám nem találom őt sehol. Irodája ajtaján kézzel, sebtében rótt néhány soros szöveg fityeg: „A helyi nemzett bizottságra mentem“. A kör tehát bezárult. A riportról tehát le kell mondanom? Azt azért mégsem! A tikkasztó kánikulai hőségben — mi egyebet is tehetnék? — visszabandukolok a helyi nemzeti bizottság elnökéhez. Ezek után )ozef Samson titkárnője veszi kezébe az ügyemet: „megereszt“ néhány telefont, mire a keresett hölgy ismerősei, rokonai közül néhányan kerékpárra pattannak, gyorsan bejárják a községet, s Iám hamarosan elő Is kerítik a kultúros fiatalasszonyt. Belibeg az ajtón, de nem kér elnézést, se tőlem, se a felettesétől, egyetlen magyarázó szót sem érez szükségesnek. Leakaszt egy szögről egy kulcscsomót, aztán felém int a fejével: indulhatunk. A Mikszálh-porta felé vesszük az irányt. • • • A festékkel gondosan lekent szárnyaskapun lakat éktelenkedik, azonban a kiskapu nincs kulcsra zárva: félig van behajtva csupán, bárki beléphet rajta, Mikszáth-emlékeket látni kívánó honi vagy külföldi turista és katonáséit játszó helybéli kisgyermek egyaránt. Az udvaron vadfü burjánzik. — Mostanság sokat esett — mentegetőzik szörnyülködésem láttán az Ifiasszony —, hát nem csoda, ha elhatalmasodott a gaz, a dudva mindenfelé. Az ormótlan, piszkos fehér színű dísztéglakerítéssel körülölelt virágoskertbe is bekukkantok. Mindössze az egyik szögletben árválkodik néhány virágbokor, másutt mindenfelé térdig érő fű és gyermekláncfű-erdő meredezik az ég felé. — Nincs a kertnek, a háznak. a portának állandó gondnoka — kommentálja a látványt kísérőm. — Ügy néz ki, hogy valamelyik sáklabonyai parasztembertől el kell lesnem a kaszaforgatás tudományát. A homlokzaton, a kétnyelvű emléktábla mellett („Itt élte át — szülei házában — Mikszáth Kálmán gyermek- és Ifjúkorát 1852 és 1872 között) zegzugos, néhol már ujjnyi vastag új repedés fut. Hát, suhan át elmémen hirtelen a felismerés, a tatarozást végző kőművesekre sem bíznám családi ház, de még egy mosőkonyha építését sem. Jana Paholíková elérti a gondolataimat. Tavaly, újságolja, még szinte romos volt az épület. Emlékszem, bizony. Akkor, búcsúzóul azt mondta Jozef Samson hnb-elnök: „... Építőcsoportunk a napokban ismét munkához lát. Gyorsított eljárással, megközelítőleg 35—40 ezer korona ráfordítással, ismét rendbe teszszük a házat és udvarát. Elképzeléseim szerint augusztus utolsó napjaira a Mikszáth-ház ismét megnyithatja kapuit a látogatók előtt“. Csikordul a zárban a kulcs, belépünk a hűs levegőjű első szobába. — Szinte teljesen átépült a kúria három emlékhetyisége — fog magyarázatba jana asszony —, a régi épületből szinte csak a falak maradtak meg. Úgy látszik azonban mesterembereinknek nem sikerült kellőképpen megoldaniuk a szigetelést, mert ősz óta már háromszor kellett újramázolta ínunk a belső falakat. " Közben bejárjuk az aprócska termeket. — Már ismét táskásodik a fái, maliik a vakolat — bök az egyik szöglet irányába —, az ajtók, ablakok tartják magukat leginkább. Az emlékház 1987. április 4-én, Mikszáth születésének 140. évfodulóján, kis ünnepség keretében nyitotta meg újfent kapuit. Előtte egy nappal még építési anyagokkal, vakolattörmelékkel volt tele a Repedezik az újonnan rendbehozott fal, mállik a vakolat tornác. Rohammunkában foly-' tak a befejezési munkálatok. Jómagam is rengeteget dolgoztam társadalmi munkában a falak között, de fáradozásomat még csak meg sem köszönte senki. Pedig volt tennivaló, míg a szobákba végre lerakhattuk az újra kitisztított szőnyegeket, s helyéi e kerültek az író életét, munkásságát idéző falitablók. Bóklászok a helyiségben. Az új pannókon fényképek és fénymásolatok aiá kanyarított kurta-rövid mondatok ismertetik Mikszáth Kálmán életének néhány fontos állomását. A magyarázó szöveg, hiába tette szóvá a vendégkönyv tanúsága szerint szinte minden látogató, továbbra is csupán szlovák nyelven olvasható. A tárlókban szép szöveteken, üveg alatt lapuló félbehajtott könyvek viszont egytől-egvig mind magyar nyelven kiadott példányok* Pedig, ha jól tudom, szinte minden Mikszáth-mű napvilágot látott szlovák kiadásban is. A kultúros fiatalasszony egy ideig még körülöttem táblából, aztán magamra hagy. Közben megjegyzi, hogy 6 személy szerint nem kedveli különösképpen az írót. Rendben van. szó sincs arról, hogy Mtkszáthot kötelező lenne bárkinek szeretni, ám a szkiabonyai kultúrotthon vezetőjének mindenképpen jobban illenék tisztelnie falujuk legnagyobb szülöttének emlékét. Valami ilyesmit készültem mondani, amikor ránéztem, és inkább lenyeltem az egészet. Nem mondtam hat semmit, de a véleményemet azért csak leírom: analfabéta pedagógusnak nincs a katedrán helye! A fatal nő bosszús: — Én vagyok a népművelő, a háznak nincs állandó nyitvatartási ideje, mindenki, aki látni akarja az épületet, engem ráncigái elő. Jana Paholíková két apró gyermek édesanyja. Nagykürtösről (Veľký Krtfšj ingázik naponta. Csemetéi ugyanis Szklabonyán járnak bölcsődébe-óvodába. A szlovákul nem értő látogató csupán az előregyártott, magyar nyelvű, magnetofonszalagra vett „konzerv-tájékoztatőra" támaszkodhat. Azaz, támaszkodhatna, mert a magnó hol működik, hol nem. — Én pedig magyarul nem tudok — tárja szét a karját —, ha magyarországi látogató jön, kézzel-lábbal magyarázok, vagy csak mosolygok, mint pékkutya a forró kiflire ... Felütöm most is a vendégkönyvet. „Tisztelet a nagy írónak, aki egyforma szeretette? tudott gondolni magyarra és szlovákra. A kisemberek iránti vonzalma emelte naggyál — jegyzem ki füzetembe az utolsó bejegyzés megszívlelendő sorait. Meglepődöm viszont azon, hogy ottjártamig a most befejező tanév alatt, a nyitás óta a járás egyetlen alapiskolájának diákjai sem keresték fel az emlékmúzeumot. Pedig a látogatóknak belépőjegyet sem kell váltaniuk ... — Most öt-tíz évig, amig ismét lesz „kerek“ Mikszáth-évforduló — szögezi le Jana Paholíková magabiztosan — nemigen történik az épületben változás. Az udvar hátsó traktusából eltűnt a szemet bántó szeméttelep; a jókora kupacok helyén most tlpusgarázsok •‘piilrmif. • • • A helyi nemzeti bizottság elnöke nem tudott s zámot adni az átépítés költségvetéséről Menjek Kürtösre, a járási nem zeti bizottság kulturális osztá lyára, javasolta, ott majd útba igazítanak. Ezen ne múljon mondtam, de módfelett megleptek szavai. A hnb-elnök nem tud elszámolni saját épitőcsoportjának a munkájáról, az elvégzett feladat értékéről? A jnb kulturális osztályának közgazdásza. Mária Václavova kedvesen fogad: — Az elnöknek — ámul el 6 is Jozef Samson megjegyzésén — igenis tudnia keli: a kiutalt 100 ezer koronából kimutatása alapján az átépítés 81 ezer koronányi összeget igényelt. Hiszen a hnb szakcsoportja végezte a munkálatokat. Szakember véleményét senki nem kérte ki, ezért nem is csoda, hogy Ismét bonyodalmak adódnak az épülettel. A népművelőt sem értem. Mit képzel, a magnó majd magától felsétál ide, mihozxánk, nagyjavításra? Ogy látom, az emberek elkényelmesedtek, nemtörődömmé váltak, elvárják, hogy a szájukba repüljön a süit galamb. Helyeslőén bólogatok, s lassan összecsukom írőmappámat. Kálmán bácsi, mormogom magamban, rá sem ismernél szeretett Szklabonyádral ZOLCZER LÄSZLÖ A ház kertjében gyermeknagyságú „gyom-erdő pompázik“ A pannókon csak szlovák nyelvű tájékoztató szöveg olvasható (A szerző felvételei! % Kálmán bácsi, ezt látnod kellene!
