Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-08-22 / 33. szám

1987. augusztus 22. SZABAD FÖLDMŰVES Aranysárga kalászok illata... A Rimaszombati (Rimavská Sobo­ta) járásban 19 ezer hektárról kell betakarítani a kalászos gabonafélé­ket. Ehhez az erőpróbához 220 saját arató-csépló géppel láttak hozzá a mezőgazdasági üzemek. Emellett száz vendégkombájn, több mint félszáz szalmabálázó és 160 felszedőkocsi 1з segíti a betakarítást. A négy felvá­sárlóközpont folyamatosén veszi át a termést. Peter Krajňák, a járási mezőgaz­dasági Igazgatóság főagronómusa szerint a szokatlanul száraz, meleg időtárás miatt a vártnál kevesebb lett a termés Elégedettek lesznek, ha ilyen körülmények között elérik a tervezett 4,5 tonnás átlagos hektár­hozamot. A csapadékban szegény nvári időjárás miatt a szálastakar­mányok java részét csak egyszer le­hetett kaszálni. A hiányzó mennyisé­get részben pótlandó, 7 ezer 200 hek­táron vetnek tarlókeveréket, ebből mintegy 3 ezer hektárnyit tudnak majd öntözni. Feltéve, ha lesz ele­gendő víz a víztározókban, folyók­ban és patakokban. A T.énSrtfalvai (Lenártovee) Egysé­ges Földműves-szövetkezet határában a friss kazlakba . hányt árpaszalma majdhogy lángra nem lobban a déli tűzben. A határban három csoportban aratnak a kombájnok. Egyelőre csak hat saját géppel vágják a gabonát, mert a másik hat Magyarországon „vendégeskedik“. Napokon bejül kénytelenek ezeket is — Idő előtt — hazarendelni. Hiába; az idén nincsen időeltolódás a kalászok érésében, mint a földrajzi eltérésből adódóan várható volna, összesen 870 hektár búzát, 230 hektár tavászl árpát és 140 hektár babot kell learatniuk. A termést nem kell szárítani, viszont a kenvérnekvató háza tisztításától most sem tekinthetnek el. A 40 hektáros Krtzsany nevű dűlőn Fűkű László és tenkei Zoltán eev E 516-ossak vágja a bűzát. A nagy forróság elviselésén kívül nehéz dol­guk van. mert törik a kalász fa mo­tollát hátrább állították), a tarló sem lehPt magas, no meg a szem­veszteség sem baladhatja meg az egy százalékot. Az előző nap a kény­szerűség diktálta lassú tempó ellené­re 65 tonnányi termést „kalászoltak“ össze. Az aratók között Szűcs László agronómus teljesít szolgálatot. Pilla­natok alatt kapcsolatot tud teremte­ni a magtárral, a gazdasági központ­tal vagy a mozgóműhellyel, amelyben Pásztor István és Ifjú Madarász Lajos tart egésznapos ügyeletet . — Több mint egy hónapja nem esett eső vidékünkön — panaszolja kísérőm. Madarász Sándor, a szövet­kezet elnöke. Emiatt a szemek nem teltek kf, bár a béltartalom nem vál­tozott (a fa (súlya jő). A 120 hektár­ról begyü|tött takarmányborsó apró­ra „sikerült“, s a tervezett hekár­­hozam 500 kilogrammal lett keve­sebb. A lóbabbal Is hasonló a hely­zet; mivel nem fejlődtek ki rendesen a magvak, ezért szárastul a szárító­ra „tettük. Az aratók a harmattalan mezőn kora reggeltől este nyolc-ktlenc óráig teszik a dolgukat. Ebben a gaz­daságban nincsen mozgókonyha. A helyi tapasztalatok és viszonyok alapján egyszerűbb, ha a kombájno­­sokat felváltva, egy furgonnal bevi­szik az üzem! étterembe. A kicsépelt gabona elszállítása azonban már kö­rülményesebb. A jesenskéi és a Safá­­rikovói felvásárlóüzemek motorolaj­­hiányra panaszkodva vonakodnak, késlekednek a napi 300 tonnányi ga­bona elszállításában. Az aratás me­netét ez szerencsére nem fékezi, mi­vel a gazdaság elegendő raktártérrel rendelkezik. A szalmát nyolc felszedőköcslval, egy bálakötővel és szalmalehúzőkkal takarítják le a tarlókról. Háromszáz­hatvan hektáron folyamatosan vetik a tarlókeveréket. Öntözésére alig van esély: kevés és erősen szennyezett a folyóvíz, gyakori az öntözőberende­zés meghibásodása. A szomszédos Királyi (Kráf) Egy­séges Földműves-szövetkezetben öt E 512-es és két E 516-os réja a ga­bonatáblákat. További négy arató­­-cséplő gépükkel Magyarországon aratnak, ahonnan négy kombájnnal, két Hesston bálázóval és egy IH­­-tárcsával térnek majd vissza koope­rációs aratőútjukról. A salát gépeikkel permetezett ga­bonatáblák tiszták, sehol egy gyom­növény vagy üres folt. A lerövidült vegetációs idő alatt kényszerűen be­érett árpa és búza — ha nem is hoz­za Ugyan a tavalyi, járási elsőséget jelentő hattonnás rekordot —, a ter­vezett (árpából 5,2, búzából 5,8 ton­na) értéket valószínűleg „megadja“. A szépen fejlődő szemes kukorica 330 hektáron várja az esőt. A Safárlkovöi Állami Gazdaságban hat csoportban 40 kombájnnal kezd­ték meg (1478 hektáros területen) az aratást. A gabona hirtelen érése miatt a 10, magyarországi vendégaratásra induló gépet Is vissza kellett tartani. A Pop­­rádi járásból 9, a Spišská NováVes­­-iből pedig 7 arató-cséplő gépből és szállító jármű vekből álló aratőcsoport érkezett A Nyitrai (Nitra) Mezőgaz­dasági Főiskoláról pedig huszonöt fiú jött Ide öthetes társadalmi mun­kára. „Itt inkább megszáradt, mint meg­érett a termés“ — mondták a gazda­ság vezetőt. Ráadásul a lucerna sze­­názsolásának befejezése előtt kö­szöntött rájuk a nagy nyárt erőpró­ba, így megosztva két „fronton" fo­lyik a csata. Ä mezőről a kicsépelt szem egy részét egyenesen a felvásárlőüzembe szállítják. A gazdaság raktáraiba fu­varozott termést pedig az éjszakai órákban továbbítják az állami gyűj­tőhelyre. A termény tisztítását — az állami gazdaság kérésére — a fel­vásárlók vállalták magukra. A szal­ma begyűjtésében az állattenyészté­st részleg dolgozót ts részt vállalnak. A kazlakat, párosával, úgy helyezik el, hogy azok ősszel a cukorrépatej sztlázsolásához mesterséges támasz­falként szolgáljanak. Ahol eltűnik a szalma, ott tarlóhántó tárcsa, utána siet a vetőgép... 'Az aratók részére három üzemi konyhán főznek. Az ebéden kívül reggelit, uzsonnát és vacsorát ts ké­szítenek. Amikor ezeket a sorokat Írom dol­gozószobámban, már zuhog az éltető, a kukorica és a cukorrépa számára tömeget biztosító — az aratás mene­tében rövid megtorpanást, de egyben őhajtott pihenőt Is jelentő — eső... K. L. Rendezett udvar, szép, gondozott kert, takaros ház. A lángvörös rózsa­­bokor szirmát az utcára nyíló ablak párkányára hallanak. Ilyen környezetben lakik Bordács Ilona, Nová Dedlnkában. Itt született. Az Iskola bejeleztével dolgozott Bra­­tlslavában, a cérnagyárban, majd a mezőgazdaság nőtt a legközelebb a szívéhez. A Magyarbélt IVeľký Btell Egységes Földműves-szövetkezetben ismerkedett a mezőgazdasági mun­kákkal. De a tulaldonképpem első lé­pések még a szülői háznál történtek. Már gyermekkorában szerette az ál­latokat és a kerti munkát. Tizenöt éves korában jött a bratislavai „csá­bítás", amely azonban nem tartott Továbbra is eredményesen sokáig. Teltek-múltak az évek, szaporodott a család. Három gyermeket szilit, két fiút és egy lányt. S a hétköznapi gondok és örömök áradatában szinte észre sem vette: nagymama lett. Öt unokája van. Annak meg felettébb örül, hogy az idősebbik fia szintén a szövetkezetben dolgozik, etetőként. — Most negyvenkét tehén van rdm bízva. Bizonyos idő elteltével meg­szokja az állatokat az ember. Volt úgy, hogy hét-kilenc éven keresztül fejtem egy-egy ieheAet. Bizony, néha elértem a 30—32 literes fejésl átla­got ts naponta egy tehéntől. Huszon­két tagú a kollektívánk, az etetőkkel együtt. Összetartunk, úgy érzem, ló társaság vagyunk . Bordács Ilona a brlqádvezetö. 'A kollektíva az ezüst]okozatot mond­hatja magáénak. Augusztus óta Bordács Ilona nyug­díjjogosult. Az a kívánsága, hogy to­vábbra is szolgáljon az egészsége — s eredményesen, a köz javát szol­gálva tudja folytatni a munkát. Hi­szen — ahogy vallja — el sem tudja képzelni már az életét a szövetkezet nélkül. Annál ts inkább Óhaja, hogy a jö­vőben Is egészséges legyen, mert fér­je évek óta rokkantsági nyugdíjban van. i A lejönök korán kelnek. Bordács Ilona sem kivétel. Hajnalt négykor már a szövetkezetben tartózkodik, hogy elvégezze reggeli teendö/ét. S nyolckor hazamegy, hogy folytassa a dologtevést. A kertben foglalatos­kodik, főz, vasal, mos. Amikor úgy érzi, elfáradt már nagyon, egy kicsit lepihen. A szundítás csakis kurta időtartamú lehet, mert délután négy­kor újfent indulás a gazdaságba... Este kimerültén érkezik haza. Nem néz tévét, a fejönök azt nemigen ) szokták. Az újságokat azonban rész­letesen átolvassa. Nem tartozik a késön nyugovóra lérők táborába, ľud­ia, másnap csakis kipihenve, ül erő­vel lehet teljes értékű munkát végez­ni. Ha meglátogatják öt az unokák, fáradtságát a képzeletbeli felszínről a mélyre süllyeszti. De a gyermekek is nagyon jól tudják, a nagymamá­nak másnap korai az ébresztője, ezért nem időznek sokáig. Bordács Ilona ez ideig is sok áldo­zatot vállalt a szocialista mezőgaz­daság fejlesztése érdekében. Az elis­merés nem maradhatott el: a Nová Dedinka-t szövetkezet jejőnöje „A mezőgazdaság és az élelmezésügy kiváló dolgozója" ágazati kitüntetés­ben részesült. (tusla) (A szerző felvétele) Hajnali félálomban hallant vé­lem a kalapácsütések morze­jeleit. Ahogy apám kezében Jár a szerszám, ütemesen lecsapva az akácröngbe ágyazott kis acélüllő­re fektetett hosszú pengére. Hogy jó éle legyen a kaszának. Az erős csa­pófa a nyélre erősítve, hogy zilálás nélkül, takarosán döntse a rendet. S amikor az első teendővel végzett apám. bejött az alacsony tornáeos házba, kelteni a családot. De fölesett volna még a hús, agyagpadlós szobában, a vászonlepe­­dős ágyon szunyókálni. Am a hatá­rozott kőltögetés visszautasíthatatla­­nul hatott. Két lovunk a legelőn gyűjtötte az erőt a behordáshoz. Így az apostolok szekerén indultunk a­­ratnl a távolt határba. S mlndónknek Jutott valami, amit vittünk. Miután kihajtották a csordát és a kondát, munkára indultunk. Apám kaszált, anyám szedte a markot. Én kévskötéshez gyfirkőztem. Apám ka­szálás közben „kicsi“ kötelet sodort és terített a kéve alá. A homokosabb halárrészeken egy kis rozs, a jobb földeken búza és a tavaszi árpa, kö­tött talajokon pedig zab várta, hogy learassuk. Keserves neklfeszüléssel Igyekez­tünk. Heledmagával sütött a kániku­lai nap; legalábbis úgy éreztük. Szel­lő sem rebbent. Szakadatlanul Izzad­tunk, nemigen lehetett testünknek pontnyi száraz része Mind több por rakódott ránk, csípte bőrünket, mint rengeteg pióca. Valamiféle szimbolikus szent aka­rattal hajtottuk magunkat — a ke­nyérért. Annak mindig kellett és kell lennie! Drága minden szem gabona, el ne vesszen. Időközönként sziszegett apám ke­zében a fenőkő, ahogy ú)ra élesítette a kaszát. Nagy előnyt vitt. és földig borotválta a tarlót. Anyámnak ugyan­csak Igyekeznie kellett a roaroksze­­déssel. Cgv kilenc óra tájban, amikor már a szomszédos V3gy távolabbi parcel­lákon fflstcsővákat láttunk, reggeliz­ni kezdtünk, ami szalonnasütésből állott. Volt retek, hagyma, paprika és paradicsom. Fenséges reggeli volt. Egymás mellé tettük a kévéket, úgy sütöttük a szalonnát, és úgy ettünk. A tűző napon. Kereszt ott még nem volt rakva, sem fa a közeiben, hogy árnyékba húzódhattunk volna. Hamar reggeli után apám kézzel vágott dohányból cigarettát csavart, hogy legalább félig szívhassa. Miután nagyokat ittunk a cserépkorsóból, fáradt, meggyötört Ízületekkel, ropo­gó derékkal felálltunk a kévékrőls Görcsös nekibuzdulással folytattuk az aratást délig. A déli harangszó után hazamen­tünk, mert hát az aprójószágot el kellett látni eledellel és vízzel. Amíg anyám valamit főzött, addig apám verte a kaszát, én enni adtam a disz­nónak, a csirkéknek és a kacsáknak. Anyám nagyon ügyelt a főzésre, az év legsürgősebb és legnagyobb mun­kájában, hogy oda ne szédüljünk a tarlóra, nagyon kellett a dűsabb ka­lória. Mikor habart szemes babot, meg szilvalekváros fánkot készített, mikor újkrumpl! volt, paprikás zsír­ral leöntve, gyakran volt petrezse­lvemleves meg az azévl csirkéből tej­fölös paprikás. Az ebéd után egy órácskára lefe­küdtünk. Apám a méhesben, én a csűrben a szénára, anyám meg a szo­bában feküdt le. Délután úgy fél há­rom óra tájban nagy nekibuzdulással folytattuk az aratást. Házi vászonöltözetünkből (hogy kíméljük a Jobb ruhánkat) facsarni lehetett kikényszerülő verejtékünket. Anyám homloka elé húzta viseltes fejkendőjét, minél kevesebb napfény .érje az arcát. A fájdalmasan szűró­­-horzsoló tarló ellen agyonhasznált, rossz lábbelit húztunk. Naplemente, vagyis csordahajtás előtt anyám hazament, hogy az álla­tokat behajtsa, mi meg keresztbe raktuk, amit tegnap learattunk. Ti­zennyolc kévét tettünk egy kereszt­be. összegereblyéztük az elhullott, száratört kalászokat, s ezt is kis ké­vékbe kötöttük. Akkor indultunk ml is haza. A nagyon hosszúnak tetsző nap után. A kicsit hűvösebb alko­nyaiban. Mire hazaértünk, anyám a kocát, a malacokat megetette s a te­henet megfejte, a baromfit ellátta. Az esti mosakodás, rövid vacsora után nem volt kedvünk felesleges tétlenkedésre, beszélgetésre. Gyorsan lefeküdtünk. Mert másnap számunkra ismét korán virradt. Miután elhang­zottak apám kalapácsütéseinek mor­zejelei. Akik akkor arattak, nem volt közöttük elhízott, feleslegesen kövér eipber. Lehullottak a terhes kilók. Most újra aratás van. Ez más. Száz meg száz fáradhatatlan gépmonstrum zümmög- duruzsol az érett gabona­táblákban. De velük is ott vannak az emberek. Am ők nem kényszerűség­ből cselekszenek. Felkészültek, szak­képzettek, Jó részük mint gyakorlott mester. És fgy jobb. Könnyebb a nyár legsürgetőbb, legnehezebb munkája. A mindennapi kenyérért. Csak az a másik aratás. Akármeny­­nylre nehéz és fárasztó ts volt, most az aratás megkezdése után felesz­méltetek hajnali félálomban. Akkor kezdődött nekem, mint minden élet­ben a legszebb: az Ifjúságom. db) Zajos a határ július végén a Lévai (Levice) járás gabonatáblái gépek zajától hangosak A jövő kenyerének betakarítása ja­vában folyik a járás északi terüle­tein ts. Erről győződtünk meg kőr­útunkon. mely a Žemberovcei, a Báti (Bátovce) és a Nová Dedina-i Egy­séges Földmúves-szövetkezetet érin­tette. Még mielőtt útnak Indultunk. Emi) Krajői mérnök, a járási mezőgazda­­sági igazgatóság egyik vezető agro­­nömusa és Vojtech Hoták, a hontl kooperációs körzet titkára a követ­kezőkről tájékoztatott: „A hosszan tartó hőség következtében szinte egy­szerre érett kasza alá a gabona a járás déli és északi vidékein is. Igaz, északon néhány nappal később kezd­ték az aratást, de^a munkák mene­tével elégedettek vagyunk“. Első megállónk a 2emberoveel Egységes Földműves-szövetkezet. Mi­lan Sloboda mérnök, a szövetkezet elnöke épp utasításokat ad a növény­­termesztési ágazatvezetőnek, aki köz­ben a határba veszi útját, majd tájé­koztat bennünket az aratás meneté­ről: — Kombájnosainknak, a 13 saját és a Banská Bystrica i Gép- és Trak­­torállomásrő! érkezett 6 kooperációs aratő-cséplő géppel, összesen 1470 hektárról kell biztonsága helyezniük a kalászos gabonaféléket, 250 hek­tárról a borsót, 330 hektárról pedig az őszi repcét. Az utóbbi utolsó szá­lai július 19-én kerültek fedél alá. A begyűjtési munka menetével és mi­nőségével elégedettek vagyunk, hi­szen a termést három nap alatt si­került biztonságba helyeznünk. A repce begyűjtésében a legjobb ered­ményt — 28,2 hektár teljesítménnyel — a Ladislav Klaéko—Pavol' Malié­­kay kombájnoskettős érte el, máso­dik helyen (21,8 hektárral) a Milan Тегей és Miroslav Vajda kettős vég­zett, a harmadikra pedig (19,3 hek­tárral) a Milan Beilina és Miroslav Krupélk ke.ttős került. A borsó utol­só hektárait épp most vágják a kom­bájnok у Az elnöktől megtudtuk többek kö­zött azt Is, hogy arató-cséplő gépeik 3 csoportba osztva dolgoznak, tgy a szóban forgó napig a búza is 273 hektárrról fedél alá került. A gabona begyűjtésével egy időben folyik a szalma betakarítása, a 172 hektár másodnövény vetéséhez ez Ideig még nem láttak hozzá, várták, hogy az időjárás megemberli magát, s meg­öntözi e szomjas földet. Kívánságuk a bét végén teljesült is. Zemberovcétől elbúcsúzva, még utolsó pillantást vetve az útmenti gabonatáblára, Bát felé vesszük az Irányt. Dantei Buknven a szövetkezet elnöke tájékoztat bennünket a mun­­iákról: — Szövetkezetünk a mezőgazdasá­gi területet Illetően a járás legna­gyobb mezőgazdasági üzemel közé tartozik. Gabonafélét összesen 2 ezer 500 hektáron termesztünk. Már biz­tonságba helyeztük a 100 hektár bor­sót, mely hektáronként átlagosan 1,87 tonna termést adott. Fedél alá került — hektáronkénti 2,6 tonna át­laghozammal — a 220 hektáron ter­mesztett őszi repce Is. Az 1400 hek­tár búzából Július 23-ig 359 hektárt vágtunk le. Kasza alá érett a 730 hektáron termesztett árpa ts, fgy be­gyűjtéséhez még a mai nap folyamán hozzálátunk. Még egy utolsó pillantást vetőnk a búzatengerre, melyen a távolodó kombájnok közül már csak egyet látni, a többi már a domb túlsó ol­dalán nyeli a kalászokat. Következő állomásunk a Nová Dedina-i Efsz. Megállunk a szövetkezet Irodaháza előtt, de mindenki a határban tar­tózkodik. A folyosón elhelyezett pro­­pagandatábláről viszont tudomást szerzünk arról, hogy a 420 hektáron termesztett búzának már több mint fele fedél alá került, a 300 hektár árpa begyűjtéséhez még nem láttak hozzá. Pedig már az Is kasza alá érett, erről győződünk meg útban hazafelé az egyik árpatáblánál meg­állva Tóth Ilona <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents