Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-08-22 / 33. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. augusztus 22. X vajáni (Vojany) Jövő Efsz harmlnchektáros búzatábláján négy E 512-es lágyan duruzsolva vágja a tejet hajtő, megszőktllt kalászokat. A barnára sült, olajos gápvezetőknek, a forró mezők aratóinak poros arcából csak a szemek villannak elő csillogva a vakító napfényben. Már régen elmúlt Péter-Pál — a hagyomány szerint az aratás kezdőnapja, amikor apáink fenték a kaszákat —, de ma már az Idősek sem igen tartják számon ezt a napot. Miért? Az aratásabn a gépeké a szó, mondják, nincs már aki kaszát fogjon. így van ez Vajánban is. Az aratást július 17-én kezdték. A szövetkezet elnöke, Dőry Dénes — akivel a tábla szélén, egy gabonaszállító tehergépkocsi mellett beszélgetünk — mondja: — A falu már régen nem arat. Négy község tartozik a szövetkezetünkhöz, mégpedig Vaján, Deregnyő (Drahftov), Bés (Besa) és Iske (IS- kovce). Valamennyiben figyelemmel kísérik n munkát az emberek, tudják, a jövö kenyeréről van szó, de nem pengenek a kaszák, elmúlt a marokszedés, a kévekötés ideje. Most ötven ember dolga a betakarítás. Kombájnosok, szállítók, magtisztítók, szalmalehordók ... — Milyen lesz a termés? — Még van езу kis búza és egy kis rozs, összesen kétszáz hektár körüli aratnivaló. Eddigi eredményeink szerint rekordokat döntünk. Rozsból eddigi hozamunk 4,6 tonna hektáronként. Tavaly rozsból 4,29 tonnás átlagos hektárhozamot értünk el. Az idén 600 tonna vetőmagra kötöttünk szerződést. A többivel, majd meglátjuk, hogy ml lesz. Annyit mondhatok, hogy a rozs iránt óriási az érdeklődés. A búza hektáronként eddig 5,5 tonnával szolgált. Tavaly búzából 4,57 tonnát takarítottunk be egy hek— Mióta arat? — Pontosan 23 éve kombájnolok. Tizenhat évig voltam a szövetkezetben főgépesítő. Különben gépjavító vgyok, de mindenfajta erőgéppel, illetve önjárógéppel dolgozom. Nekem az életem a gép. Boldoggá tesz, ha egy elromlott erőgépet megjavíthatok. Már nyugdíjas vagyok, de még sokáig szeretnék a kollektívában dolgozni. Közben üdítővel kínálják a kombájnost, akin látszik, hogy alaposan megszomjazott. Kiürül a magtartály, üresen forog a szemszállító csiga. A rövid pihenő után frissen ugrik fel a nyeregbe Bodnár Sándor — és indul. Közelünkbe ér egy másik kombájn. Vezetője a tizennyolc éves Kanócz Sándor, a szövetkezet legfiatalabb kombájnosa. Az idén arat először. Fürgén ugrik le az ülésről, javít valamit, már pattanna Is vissza. Megállítjuk. — Mi volt a baj? — Csak az egyik ékszíj lazult meg, de most már jó. — Hol tanulta a kombájnolást? — kérdezem a szimpatikus fiatalembertől. tárról. Ha valami elemi csapás közbe nem jön, akkor az Idén túlteljesítjük búzából a „bűvös“ öttonnás átlagot, ami a ml határunkban eddig még sosem fordult elő. A kombájnok egyike megáll mellettünk és a pótkocsira üríti a magtartály tartalmát. Amíg folyik a búza, a hatvanhárom éves Bodnár Sándor leszáll a kombájn nyergéből, szemléli a gépét: egy jó kombájnos mindig talál tgazítanivalót rajta. — Mikor kezdte a munkát? — A harmat felszáradása után, amikor már nem tekeri a csiga a szalmát, beindítottuk gépeinket, beálltunk a gabonatáblába. Este ameddig tudunk, ameddig látunk, dolgozunk. Váltóink nincsenek, így fárasztó az egésznapos munka/ de megéri. — Medzevben tanultam ki a mezőgazdaságigépjavító-szakmát. Az idén végeztem. Nem akarok dicsekedni, de minden mezőgazdasági gép vezetésére van jogosítványom. Remélem, hogy az Iskolában szerzett szakmai Ismereteimet Itt kamatoztatni fogom. — Milyen a napi teljesítménye? — Azzal kell kezdenem, hogy eddig még teljes napot nem arattunk. Legtöbb harminc tonnát csépeltem ki ezzel a E 512-es masinával. Én egyébként a műhelyben dolgozom. Hívtak aratni, örömmel jöttem. Közben megérkezik a két szalmasodró. Az egyik traktoros, Szathmárl György, a másik Ondó Gyula. Ahogy mondják, a szalma 90 százalékát ketten préselték fel. A kettejük napi teljesítménye 50 hektár. így mindig a kombájnok nyomában járnak. Ä két Hesstont a baráti balmazújvárosi Vörös Csillag Tsz-től kapták. Ezzel a két préssel szedték össze az összes szénát. Egy ilyen Hesston tizenkét sjsalmafelszedő helyett dolgozik. Másrészt a tarlót a kombájn után azonnal le tudják forgatni. Terepjáró kocsinkkal a deregnyől Cseresznyefasor-dűlőhöz érünk, ahol három Claas Dominátor rója a köröket, a már említett kooperációs Balmazújvárosi Tsz-ből érkeztek. Az egyik kombájnos Haltman Péter. — Hogyan érzi itt magát? — Ä többiek nevében Is nyilatkozhatott!.: nagyon jól. Mi most vagyunk itt először, mert minden évben más kombá;jnost küldenek, hogy minél többen megismerkedhessünk a baráti kooperációs szövetkezettel. Elmondhatom, hogy a néhány nap alatt sok érdekes tapasztalatra tettünk szert. — Mondana példát is? — Azt hiszem, hogy az itteni munkaszervezést odahaza is be lehetne vezetni. Valóban, az aratási munkák „forgatókönyv“ szerint folynak. Az aratás után azonnal összegyűjtik a szalmát, a tarlót leszórjűk mészporral. A homokos részeket tárcsával feltörik, és a kötött talajokat ekével szántják. A dinnye, a zöldség és a napraforgó alá már most istállótrágyáznak. Nálunk kimondottan jó talajok vannak. Itt pedig szinte mindenfajta megtalálható, és ennek ellenére kiváló eredményeket érnek el a növénytermesztés szakaszán. Nálunk a legkisebb parcella 110 hektáros, Itt pedig meg 20—40 hektáros táblák vannak, sót ,még kisebbek is. Szóval valóban jól dolgoznak. Most rozsot aratunk. Ilyen szép rozsot én még sosem láttam. De a búzájuk Is szép. Az egyik parcelláról hektáronként hat tonnát csépeltünk. Az elnök kérésére Varga István Is leállítja gépét, hogy tóle ts megtudjunk valamit. — Mit tud ez a gép? — érdekló'dnm. — Hát Itt nem érem el vele a maximumot, mert kicsik a táblák, sokat kell forgolódni, de azért 75 tonnát csépelek vele naponta. — Hány hektárról? — Tegnap 12 hektárról 70,8 tonnát csépeltem ki. — Kívülről nem ts látszik erről a gépről, hogy Ilyen komoly teljesítménye van. — Valóban nem. Pontosan 5,8 méteres a vágóasztala. A tartálya pedig 4.5 tonnás. Naponta már 110 tonnát is ki lehet vele csépelni, persze, kora reEgeltól késő estig. — Hnpv van megelégedve az itteni ellátással? — Itt nem tesznek kivételt, egyformán gondoskodnak mind a hazai, mind a vendégkombájnosokrél. jól főznek, változatosan, jó adagokat adnak, olykor még meg sem bírjuk enni. Naponta ötször étkezünk. Üdítőről Is rendszeresen gondoskodnak. — Ml a véleménye a baráti kapcsolatról? — Én a két gazdaság baráti kapcsolatát hasznosnak tartom, hiszen kölcsönösen sokat tanulhatunk egy„Jót S jól” (Folytatás az 1. oldalról) Minden szava életéből, munkájából jakad. — Amikor dolgozom, mindig azon töprengek, miként lehetne még tökéletesebbé formálni, átszerkeszteni a kezem alatt működő gép egy-egy „ér* zékszervét" vagy „végtagját". Több javaslatom eljutott a kerületi szintű alkalmazásig. Sokat ájitok, és szívesen foglalkozok a műszaki újdonságok otthonossá szelídít ésével. így enyhítgetem újító ötleteimmel tudásszomjam — sárospataki időkből megmaradt — égető sebeit... A munkaidőt pontos óra méri, az ötletei megvalósítására fordított időt csak a saját lelkiismerete. László Dezső — számos tömegszervezet munkájába Is bekapcsolódva — a hangya szorgalmával él. A bátrak és a jól felhasznált élet nyugalmával, a tiszták béketűrö csendlével fogad minden bosszúságot. Nem panaszkodik, cselekedni sohasem haragos. Ismerősei szerint ajkát rossz szó el nem hagyta. Tiszta igényű ember. Nem dohányzik, a kocsmát sem látogatja. Szinte már egy gyanúsan ideális életfeljoqás megtestesítője. De ő valóban ilyen. Akt megfigyeli őt munkavégzés közben, és néhány élményszámba menő Órát sikerül eltöltenie a társaságában — csak megerősítheti a róla készített portrévázlatba foglaltakat. Felesége — akt hajdanában óvónő szeretett volna lenni, de neki sem válhatott valóra gyermekkori álma —, a szövetkezet magtárában dolgozik. Lujza néniről csak annyi jellemzést öltök a riport anyagúhoz, hogy pontosan olyan lény, mintha csak Dezső bácsinak teremtetett volna..> Két gyermekük van. Ottó fiuk a Prágai Műszaki Egyetemen végzett és Magyarországra nősült. Lujza lányuk pedig a Nyitrai f Nitra) Pedagógiai Fakultás hallgatója. 'A gyerekeket sohasem kellett győzködni, noszogatni a tanulásra —< mondja tényszerűen a családapa. — Derűs nyugalmam és örömöm ihletűje a megtalált családi boldogság, és az a valóság, hogy nekik sikerült, ami nekünk annakidején nemi Mert a vágyak és az álmok: csillagok a felhők felett. Ha néha-néha elmerülök évtizedek álmaiba, küzdelmeim emlékeibe — a remény göröngyeit látom-járom újra. S arra gondolok, hogy a múlt mindig áldozatul esik az időnek, a kérlelhetetlen haladásnak, arnelyben a természet ajándékait a technika egyre gyarapodó vívmányaival örököljük, gazdagítjuk, majd örökítjük tovább. — Mennem kell, mert a szárítóban várják a takarmánynakvalót — jelzi sajátságos közvetlenséggel a beszélgetés végét, az élet ismét tovább szólítja új tapasztalatok, új élmények és új munka felé. „Jót s jól" cselekedni: viszi s adja tovább a Kazinczy-intelmet... KORCSMAROS LÁSZLÓ mástól. Másrészt pedig az Idénymunkákat gyorsabban el tudjuk végezni. Remélem, hogy az őszi betakarításkor ismét találkozunk, És nekünk Is sikerülni fog viszonozni az itteniek kedvességét. О • • Kiégett a legelő, szomjas a föld. Annyira, hogy belerepedt, kicserepesedett. Az abarai (Oborín) határban, ahol most járunk, négy kombájn arat A por szürke burokként kíséri a gépeket. A nap már delelőn áll.- Megjött a főgépesítő az ebéddel. Urbán Sándor a málcsi (Malóice) vendéglőből ezúttal húslevest, grillcsirkét, pirított krumplit és uborkasalátát hozott. — Holnapra mi a kívánság? — Nekünk mindegy. Az a fő, hogy jő és sok legyen. Az ebédhez kell egy kis készülődés. Vagy háromszáz méterre van néhány fa, jó árnyékot adnak. güuk van, de ez még mindig , jobb, mintha sártenger lenne, és vonszolni kellene á gépeket. A meleget Illetően nem teljes az egyetértés. A búza beérett, de az esőzések után eléggé hedves. Magas a nedvességtartalma, szárítani kell, ami többletköltséget jelent. Később száll fel a harmat, elég későn kezdhetik az aratást, estére pedig korán abba kell hagyni. A kukoricára, cukorrépára és a zöldségfélékre nagyon kellett az eső. Á kombi mosókat a kemény munka mellett ez a gond Is terheli. Később másról beszélgetünk. Az aratók, akik egy hatalmas fa árnyékában ülve jóízűen ebédelnek, az abarai szövetkezet emberei. A gazL daságnak mintegy ötszáz hektár az aratntvalója. Tamás Zoltán ős Kovács Zoltán egymást váltják. Kovács Árpádtól kérdezem: — Nem nehéz az aratás? Nem fárasztó? •ÍN' \S\NN% — Ott le lehet ülni — mondja a mindig víg kedélyű Urbán Sándor —, nem forr fel az emberben a víz. Amíg mindez történik, ml Papp Gyula elnökkel beszélgetünk Közli, hogy két hete tart már a munka, de eddig még egy rendes napol nem arattak. Igaz, esőzések következtében hat nap kényszerpihenőjük volt. Július utolsó napján 50 hektár borsó, 40 hektár árpa és 244 hektár búza termése lett begyűjtve. Továbbá 1X0 hektár meszezve, 50 hektár istállótrágyázva, vagyis 230 hektárról a szalma begyűjtve, 220 hektáron pedig a tarlóhántás elvégezve. — A kombájnok jól elő voltak készítve — mondja Urbán Sándor. — Néhány ékszíjcsere, csavarhúzás, dobbeállítás, ez volt csak. Ne Is legyen más, bár most nagyon gazosak a táblák, könnyen adódhat törés Is, de vigyáznak a fiúk. Miután a kiadós ebédet üdítővel „lenyomatja“ Bálint Zoltán kombájnos, felváltja társát, Dúczi Gábort, aki egy alkalmas helyet keres a fa alatt az ebédhez. — Régen kombájnol? — Tizenegynéhány éve. Van tapasztalatom. Ez a mostani időjárás az aratásnak nemigen kedvez. Meie— Megszoktuk. Az' aratás a mi dolgunk. A búzát le kell aratni. Mindegy, hogy ki ül a kombájn vezetőfülkéjében, dolgozni kell. Nem hosszú az ebédidő. A gépkocsivezetők sem üldögélhetnek sokáig. Villogó jelzi, hogy megtelt a tariáiy, üríteni kell. — Emlékszem, hogy a korábbi években mindig gondot okozott a szalma, most pedig alig látni szalmát a határban. , — Ez így Igaz mondja Papp Gyula elnök. — Vásároltunk egy körbálázót. És a magyarországi kooperációs szövetkezet is küldött kát Hesston körbálázót. — Még egy utolsó kérdés Milyen hozamok vannak kilátásban? — Nagyon sok a besült szem, így eléggé nagy a vesztesig. A homokos talajainkon gyengébbek a hozamok, a kötött talajainkon pedig rekordterméseket várunk. Tavaly a búza öt tonnát termett hektáronként. Remélem, hogy a tavalyi eredményeinket az Idén is elérjük Eddig az írisz búzafajta hektáronként 7,2 tonnát termett, a leggyengébb hozamot pedig a Košútka adta. ILLÉS BERTALAN (A szerző felvételei) Vagy tízen lehettek a szövetkezet udvarán, valamennyien aggódva lesték az égboltot. A sötét felhők komoran tekintettek vissza rájuk, épphogy csak nem szólaltak meg: „Most még ml uralkodunkГ 'A kombájnosok tovább türelmetlenkedtek. Vártak az újraindulást jelző rajtra, a kenyércsata folytatására. AZ EMBER Micsoda augusztus eleje, sopánkodtak többen. Bezzeg, ha nem így alakul az időjárás, már biztonságban lenne a kenyérnekvaló jelentős része. Igen, a múltkor, július vége felé, csörgött róluk a verejték. Hűvös után áhítottak, a kombájn fülkéjét legszívesebben teljesen leszerelték volna. Minden cseppnyi üdítő jólesett, a fák hűvösében az ebédnek jó volt az íze. Szomjazott ember és föld egyaránt. Csapadékra vágyott a növényzet. Most már megjött a várva várt égi áldás. És szűnni nem akar, szigorú munkafékezőként hat. Pedig a gabona jobb szeretne már a tető alatt lenni. De hát ilyen a természet. Ha kívánja tőle az ember az esőt, bizony, nehezen érkezik. Bs amikor már elég lenne a csapadékból, hogy f oly tat ni lehessen a halaszthatatlan mezőgazdasági munkákat, nap mint nap borús reggelre ébredünk. A szövetkezet udvarán hirtelen felmordultak az aratö:cséplö gépek. Talán folytatni lehet. Mily fű volna utána lenni végre. Nyugodfabban gondolni a jövő évi kenyérre Egy kicsit fellélegezni. Együtt tölteni a családdal az estét. Hát igen. Huszadik századi technika ide, modern videók oda, azért még ma se legyintsünk elhamarkodottan, hg a kényéresabáröl hallunk-olvasunkí .tiszteljük és becsüljük annak hősét, az oly sokat türő-fáradozó EMBER-t. (SU-)
