Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-08-22 / 33. szám

1S87. augusztus 22.

SZABAD FÖLDMŰVES

3

Mozgalmas belpolitikai ősz

ROMANIA NEMZETI ÜNNEPÉN

Ä negyvenhárom évvel ezelőtt, 1944. augusztus 23-án Bukarestben kirobbant a fasisztaellenes felkelés a román nép újkori történelmének egyik legjelentősebb, korszakmeghatározó eseménye. A baloldal által vezetett román hazafias erők akkor néhány napon belül megdöntötték Ion Antonescu marsall katonai-fasiszta diktatúráját és felbontották a náci Németországgal kötött szövetséget, melyért az ország népe oly nagy árat fizetett. A felkelés sikerének zálogát azok a kedvező nemzetközi feltételek teremtették meg, melyek a Vörös Hadsereg győzelmes előrenyomulása következtében jöttek létre. A szovjet csapatok ugyanis a jászvárosi—kisinyovi hadművelet során észak-keletről mélyen behatoltak Romániába és megkezdték az ország felszabadítását, ami aktívabb cselekvésre ösztönözte a román ellenállást is. A Vörös Hadsereg és a hozzá csatlakozott román felkelők, kiknek fő erejét a katonaság átállt egységei alkották, ezután két hőnap leforgása alatt megtisztították az országot a fasisztáktól és 1944. október 25-én az erdélyi Nagykároly városának bevételével az egész Románia ismét szabad lett. A felkelés kezdetének idönontja. augusztus 23-a, ma Románia nemzeti ünnepe.

Az elmúlt több mint négy évtized alatt Románia együttműködve a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal elmaradt agrárállamból korszerű ipari-mezőgazdasági állammá fejlődött. A termelőerők hatalmas fejlődéséről tanúskodik egyebek közt az a tény is, hogy jelenleg az ipari termelés évi mennyisége mintegy hatvanszor nagyobb, mint 1938-ban — a második világháború előtti időszak legeredményesebb évében — volt. Ä mezőgazdasági termelés ugyanakkor a hétszeresére, míg a nemzeti jövedelem a harmincháromszorosára emelkedett.

Románia ielenleg a Román Kommunista Párt 1984 novemberében Bukarestben megtartott XIII. kongresszusán elfogadott társadalmi-gazdasági programot teljesíti, mely továbbra is legfőbb célként jelöli meg a népgazdaság átállítását az extenzív fejlődés útjáról az intenzívre. A hosszfitavű és nagyon igényes feladatok teljesítése közben a nyolcvanas évek első felében a sikerek mellett fokozott mértékben megmutatkozott a román népgazdaság néhány régebbi problémája és hiányossága is.

Napjainkban a legnagyobb gondot a komoly nyersanyag- és energiahiány, a mezőgazdasági termelés alacsony hatékonysága, s az ennek következtében keletkezett súlyos zavarok a lakosság élelmiszerellátásában, illetve az ország külföldi adósságterhe! jelentik. Mindez természetesen negatívan érezteti hatását a mindennapi életben is.

A román párt- és állami vezetés több tervet is kidolgozott már a felmerült nehézségek orvoslásába, amelyek megvalósítása most van folyamatban. Ezek egyebek között Románia és a többi szocialista ország közti kapcsolatok további kiszélesítésével és elmélyítésével kiemelten számolnak az elkövetkező években. Ilyen szempontból különösen fontos és figyelemre méltó esemény volt az SZKP KB főtitkárának Mihail Gorbacsovnak bukaresti látogatása és megbeszélései a legfelsőbb román párt- és állami vezetővel. Nicolae Ceausescuval. Az eszmecsere alkalmával mindkét fél rámutatott a román— szovjet gazdasági együttműködés tartalékaira és hangsúlyozta, hogy a kapcsolatok fejlesztése közös érdek.

Ugyanez mondható el a csehszlovák-román gazdasági együttműködésről. Az országaink közötti évi árucsereforgalom átlagos értéke elérte a 700 millió rubelt,, és minden lehetőség adott további növekedéséhez. A hagyományos együttműködési formák mellett egyre nagyobb tér jut a legkorszerűbbeknek, a termelési kooperációnak és a gyártásszakosításnak, amelyek elsősorban a gép; iparban, az elektrotechnikában, a vegyiparban és a kohászatban érvényesülnek a leggyorsabban. A csehszlovák-román kapcsolatok további fejlesztéséről legutóbb a két ország legmagasabb vezetője [Gustáv Husák és Nicolae Ceausescu) az idén Prágában tárgyalt.

Bukarestben december 2—4-e között országos pártkonferenciára kerül sor, melvnek előkészületei már elkezdődtek. A magas pártfórum RKP KB júniusi döntése alapján elemzi majd a román társadalom XIII. kongresszusa (1984. november) utáni fejlődését, és kitűzi a következő évek legfontosabb feladatait. Ezt megelőzően szeptember és október folyamán, az alap;, a városi- és a megyei pártszervezetek rendkívüli üléseire kerül sor, melyeken megvitatják a helyi és országos problémákat és megválasztják a konferencia küldötteit. A pártkonferenciát követően Romániában megemlékeznek az ottani királyi monarchia megszüntetésének és a köztársaság kikiáltásának (1947. december 30.) 40. évfordulójáról is. Ezek alapján nyugodtan állíthafiuk: Romániában mozgalmas belpolitikai ósz eié néznek.

Kilencven napon belül hatályba lép az az egyezmény,, amelyet Guatemala városban írtak alá a közép-amerikai válság békés rendezése érdekében.

Öt ország — Costa Rica. Guatemala, Honduras, Nicaragua és Salvador államfői kétnapos csúcstalálkozón fogadták el azt a béketervet, amely tűzszünetre szólít fel Közép-Amerikában, s amnesztiát ígér azoknak a kormányellenes erőknek, amelyek készek letenni e fegyvert. A dokumentum követeli a térség államaiban működő kormányellenes erők külső támogatásának beszüntetétését, s felszólítja a mozgalmakat, hogy ne fogadjanak el fegyvereket külföldről, ezenkívül demokratikus reformokat sürget a térségben.

Az „Esquipulas Il.-nek nevezett értekezlet eredménye óriási visszhangot keltett, mivel a várakozások, az előrejelzések — az előzmények alapján — nem jósoltak sok sikert a Guatemala városba összehívott csúcstalálkozónak. Tavaly ugyanis már tárgyalt az öt térségbeli ország, a guatemalai Esquípulas-ban, ahol abban jutottak akkor közös nevezőre, hogy mindannyiuk érdekeinek megfelelő, békés megoldásra van szükség Közép-Amerikában. Csakhogy akkor a Contadora-csoport (Kolumbia, Mexikó, Panama, Venezuela) javaslata feküdt a tárgyalóasztalon és a Nicaraguával határos országok nem vállalták ennek támogatását, vagyis az Egyesült Államok agresszív közép-amerikai politikáját korlátozó tervezet elfogadását.

Eredetileg az idén június 25—25-án kellett volna találkoznia az öt közép-amerikai államfőnek egy úlabb, ezúttal a Costa Rica részéről összeállított megállapodás-tervezet megvitatására. Mtvel látva a Contadora-folyamat teljes megtorpanását. Arias, Costa Rica elnöke januárban ismertetett egy olyan rendezési tervet, amely teljes mértékben élvezte az amerikai kormány támogatását. Röviddel ezután, februárban Arias módosította a tervet, s ekkor született megállapodás, hogy júniusban, csúcsértekezleten találkozik az öt államfő. Az Arias-terv nemzeti megbékélést, amnesztiát, „autentikus“, demokratikus választásokat és változásokat sürget azokban a térségbeli országokban, amelyekben évek óta elhúzódó fegyveres konfliktusok zajlanak — vagyis az Arias-féle terv került most elfogadásra.

Az a különös helyzet állt tehát elő, hogy az Egyesült Államoknak gazdaságilag rendkívül kiszolgáltatott Costa Rica egy olyan tervezetet igyekezett elfogadtatni, amely több ponton is keresztezte az Egyesült Államok érdekeit. Ez év márciusától már számos jel mutatott arra, hogy van reális alapja a Costa Rtca-i számításoknak. Az amerikai szenátus elsöprő többségű márciusi szavazással bizto-Nem kell találgatnunk, miért éppen most küldtek választ a hatok csoportjához tartozó államok vezetői arra a levélre, amelyet Gustáv Husák, köztársaságunk elnöke és Erich Honecker, az NDK Államtanácsának elnöke intézett hozzájuk a középeurópai atomfegyvermenteg folyosó létrehozásával kapcsolatban.

Hiszen amikor már karnyújtásnyira lenne a genfi szovjet—amerikai megegyezés a közepes hatótávolságú és harcászati-hadműveleti rakéták leszereléséről. Ismét akadályt támasztott Bonn és Washington a Pershing-1A rakéták 72 robbanófejének ügyével. Most az USA azt állítja, a Pershing—1A rakéták nem tartoznak a szovjet—amerikai leszerelési tárgyalások körébe.

Sem az NSZK lakosságának nagyobb részét, sem más országokat nem lelkesítenek ezek a körülmények. hogy a nukleáris leszerelés történelmi lehetősége a nyugatnémet Bundeswehr birtokában levő, de amerikai robbanófejekkel felszerelt 72 rakéta miatt kudarcba fulladhat.

Egyre inkább megfogalmazódik Európa országaiban az a sürgető igény, hogy a nukleáris rakétáknak el kell tűnniük Európából, és ezzel kapcsolatban világosan ki kell mondaniuk az igent vagy a nemet.

Erre ntal Miguel de la Madridnak, b Mexikói Egyesült Államok elnökének levele is. amelyben kiemeli, hogy a Mexikói Egyesült Államok kormánya nagy rokonszenvvel fogadta a csehszlovák—NDK javaslatot. Hangsúlyozza, hogy Mexikó az atomfegyvermentes övezetek létrehozását fontos lépésnek tartja a hatékony nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtott általános és teljes leszerelés útján.

Nagyra értékeli Csehszlovákiának és az NDK-nak az atomfegyverek Európából való eltávolítására tett kezdeményezését, ami azért rendkívül fontos, mert a világnak ezen a részén nagymértékben összpontosul-Kokes jános

Szemlélet kérdése

Az alapkérdés az volt, hogy ki adjon menedékjogot annak a tizennégy chilei hazafinak, akiket a Pinochet-rendszer börtönzött be, s halálbüntetéssel fenyeget. Es akik talán élhetnek — a nemzetközi közvélemény nyomására — a száműzetés lehetőségével, ha valaki befogadja őket.

Az NSZK került szóba először. A demokratikus közvélemény a menedékjog megadása mellett foglalt állást, azonban Franz Josef Strauss bajor miniszterelnök — a bonni koalíciós Keresztényszociális Unió fSCUj elnöke — nemcsak hogy elemezte ezt, hanem tévényilatkozatában terroristáknak nevezte a chilei hazafiakat.

A következő — mondhatnánk úgyis, a fő — kérdés ebből adódhat. Ki a terrorista? Szerintünk és általunk forgatott Idegen szavak és kifejezések szótára szerint g terrorista „1. az a személy, akt politikai célokból rémtetteket fgyilkosság, bombamerénylet stb.j követ el, 2. erőszakoskodó, zsarnokoskodó, a megfélemlítés eszközeivel élő személy "

Szerintünk — és a világ emberi értékeit- becsülő közvéleménye szerint — a chilei junta összes tette és egész. léte a terrorista, hiszen a fasiszta diktatúra csupán a hatalomra jutásától (1973 szeptemberétől) eltelt egy hónap alatt /1973 októberéig) mintegy 23 ezer embert gyilkolt és gyilkoltatott meg és hurcoltatott börtönbe. Nyomtalanul „eltűnt 1200 hazafi, s ez nemzetközi felháborodást váltott ki. Strauss szerint valószínűleg ők is „terroristák“ voltak, hiszen már tíz évvel ezelőtti chilei látogatása alkalmával is „eredeti" nézetet vallott. Nagyra értékelte az 1973-as fasiszta puccsot, mondván, hogy az „erős csapás volt a nemzetközi kommunizmusra", s hozzátette még, hogy „értelmetlen arról beszélni, hogy Chilében embereket kínoznak és gyilkolnak."

Kár is idézőjelekkel bíbelődni, hogy nézetkülönbségeket hangsúlyozzunk, vagy véleményünket hangsúlyozzuk. Hiszen szemlélet kérdése az egész. Arról van szó, hogy van az embert kultúra, a nemes erkölcsi értékeket becsülő humanista világ, s van, ami ennek ellentéte, pusztítója: a fasizmus. Az emberi fogokért, a demokráciáért, a szabadságért és a haladásért síkraszállók tudják, hogy a fasizmusnak mindenütt és mindenkor egyforma arca van, pusztítson bár — német földről indulva — a második világháborúban, vaay fenyegessen Chilében és Dél-Afrikában. Aki a fogtiprást, a fajüldözést, hazafiak meggyilkolását meg akarja akadályozni, ez ellen küzd, az antifasiszta. Így vélik ezt Olaszországban is, ahol tudják — mert megtanulták —, ml a fasizmus, és mi az ellenállás, és menedékjogot kínáltak fel a tizennégy chilei hazafinak. Strauss fogalomzavarát és szemléletét nyilván nem változtatja meg semmi és senki. Az azonban az emberiség jövőjére nézve nem mindegy, hogy az NSZK ifjúsága kit tekint hazafinak, • és kit terroristának.

H. Mészáros Erzsébet

sította támogatásáról az Arias-tervet. Több mint száz amerikai képviselő intézett hasonló tartalmú levelet Reagan elnökhöz. Ezzel egyidőben azonban Reagan márciusban kérte és megkapta a szenátus jóváhagyását ahhoz, hogy rendelkezhessék az eilenforradalmároknak szánt idei százmillió dolláros segély utolsó, negyvenmilliós tételével is. Egyidejűleg értésre adta, hogy szeptembertől újra beveti teljes fegyvertárát annak érdekében, hogy újabb, ezúttal 105 millió dolláros segélyt csikarjon ki a törvényhozástól a nicaraguai kontrák számára.

Ezek az akciók és az Arias-terv tehát nem voltak összeegyezteíhedeznl kell, mint ahogy meg keli szüntetni a salvadori gerillák külső támogatását. Daniel Ortega nicaraguai államfő felmérhetetlen jelentőségűnek tartja az egyezményt, viszont a niacaraguai külügyminisztérium tisztségviselője, Alejandro Benanda szerint az egyezmény sikere az Egyesült Államok szándékától függ.

Pérez de Cuellar ENSZ-Iőtitkár példa nélkül állé lehetőségnek minősítette a megállapodást, s kifejtette, személyesen kívánja figyelemmel kísérni az aláírt dokumentumban foglaltak megvalósítását, é* kész e folyamat érdekében minden erőfeszítésre.

Példa nélkül álló lehetősén

tök. Az Egyesült Államoknak teljesen kiszolgáltatott Salvador és az általuk irányított Honduras kormánya szerint — az amerikai irányítás hatására — „finomítani“ kellett az Arías-tervet, amelyet Nicaragua konstruktívnak, megfelelő tárgyalási alapnak tekintett. Június közeledtével térségbeli körútra Indult Habib, amerikai elnöki különmegbízott, hogy „meggyőzze“ a térségbeli államfőket, nem szabad olyan kötelezettségeket vállalniuk, amelyek korlátoznák Washington mozgásterét Közép Amerikában. *

Nicaragua kérésére (látva azArlas-terv amerikai blokádját), újraéledt az annyiszor eltemetett Contadora-csoport és a limai csoport (Argentína, Brazília, Peru, Uruguay) tevékenysége. A Contadora-országok a júniust csúcstalálkozó megtorpedózása után álltak ki egyértelműen a Costa Rica-1 tervezet mellett. Ortega Panama városi látogatása után megindult az augusztust csúcs érdem! előkészítése, hiszen Nicaraguának, már-már válságos gazdasági helyzetében rugalmasságra van szüksége, hogy az eilenforradalmárok külső segélyének -felfüggesztésével „'lélegzetvételhez“ jusson. A nyár eleji hónapokban enyhült a Nicaragua és Costa Rica között két év óta igen feszült viszony, s most, a megállapodás megszületésének függvénye, hogy Nicaragua visszavonja a hágai Nemzetközi Bírósághoz Costa Rica ellen beterjesztett panaszát, és három hónapra „befagyasztja“ Honduras elleni keresetét is. Mindkét panaszt amiatt nyújtották be, hogy ez a két ország támogatást nyújtott a nícaraguai ellenforradalmároknak.

Árias — a megegyezés előkészítője — most nyilatkozatban mondta el, hogy a kontrák ügyét éppúgy ren-KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR

nak a fegyveres erők és a fegyverzetek. Mexikó mint a latin-amerikai atomfegyvermentes övezetek létrehozásának fő kezdeményezője célszerűnek tartja, hogy az európai államok a javasolt folyosóval kapcsolatban olyan megállapodásokat kössenek, amelyek elvezetnek a harcászati atomfegyverek teljes megsemmisítéséhez, valamint az európai konvenciunális

Teljes egyetértését fejezte ki a közös levélnek azzal a megállapításával, hogy a javasolt folyosó létrehozása egyúttal hozzájárulna minden nukleáris fegyver Európából való eltávolításáról szóló átfogó magállapodás eléréséhez, s elősegítené a fegyveres erők és a konvencionális fegyverzetek állományának csökkentését földrészünkön.

A közép-európai atomfegyvermentes folyosó jelentősége

Egyúttal rámutatott, hogy az őszszes közepes hatótávolságú európai atomrakéta megsemmisftésére tett legutóbbi szovjet javaslatokat kövatöen rendkívül kedvező a jelenlegi Időszak a közép-európai atomfegyvermentes folyosó eszméjének megvalósítására.

Ezek az erkölcsi és politikai támogatást jelentő levelek nagymérték' ben elősegíthetik azt, hogy a nemzetközi közvéleménynek egyre nagyobb része álljon a leszerelés ügye, az atomfegyvermentes folyosó eszméje mellé. A tevékeny támogatás nyilván újabb követőkre talál itt, Európában éppúgy, mint a világ más tájain is, mindenütt, ahol aggódnak Földünk békéjéért, s ezen belül a legérzékenyebb pont, Európa bizton—haraszti—

A dokumentum aláírását követőé* a brazíliai Sao Paulában tárgyalóasztalhoz ültek a Contadora-csoporthoz tartozó, valamint az úgynevezett támogató limai csoport országok külügyminiszterei, hogy a latin-amerikai térség népességének kilencven százalékát képviselve megbeszéljék a közép-amerikai egyezmény szerinti feladatukat: a kormányellenes erők fegyverletételéről folytatandó tárgyalásokat. És hogy a latin-amerikai országok gazdasági integrációjáról, valamint a térség nagyarányú adósságainak problémájáról tárgyaljanak.

Nagy eredmény ez, még akkor is, ha a megvalósítás útjára az USA számtalan akadályt gördíthet: de maga a tény, hogy e térség országai felismerték, ellentéteik oka éppen Washington Imperialista törekvéseiben rejlik, s csak ennek közömbösítésével távolfthatják el a feszültséggócokat: reményt és bizakodást kelt szerte a világon, de a leginkább talán e térség annyira hasonló sorsú népeiben.

A szovjet kormány nyilatkozatot adott ki, amelyben leszögezi, bogy a közép-amerikai találkozón elért megállapodások bizonnyftják a Contadora-csopnrt erőfeszítéseinek életképességet és hatékonyságát és azt a törekvést, hogy a közép-amerikai igazságos rendezést maguk a latin-amerikai országok érjék el. szigorúan tiszteletben tartva az érintett országok szuverenitását, a be nem avatkozás elvét és minden egyes állam jogát arra, hogy maga döntsön saját fejlődéséről. A Guatemalában aláírt dokumentum lehetővé teszi a konfliktus megoldásának megkezdését és a stabil, békés feltételek kialakítását, melyek minden egyes ország és az egész térség égető szociális és gazdasági problémáinak megoldásához szükségesek.

haderők és fegyverzetek állományának csökkentéséhez.

Hasonló levelet küldött a kezde- 1 ményezésre válaszolva Andreasz Papandreu görög miniszterelnök is, aki ' nagyra értékeli és teljes támogatásé- : ről biztosítja ezt a javaslatot, s hang- ! súlyozza, hogy a görög kormány mindig támogatott és tett olyan kezdeményezéseket. amelyek végső célja a nukleáris fegyverek eltávolítása az ; európai földrészről. Ebben a szellemben a szomszédos országokkal együtt : atom- és vegyifegyvermentes öveze- 1 tét, valamint béke- és egyöttmöködé- ' si zóna létrehozására törekszik a Balkánon. Az észak-aurópai és a balkáni atomfegyvermentes övezetet, va- 1 lamint a közép-európai atomfegyver- j mentes folyosót Görögország a leg- J megfelelőbb intézkedésnek tartja, hogy erősödjön a kelet-nyugati bi- 1 zalom és csökkenjen a katonai konfrontáció kockázata.