Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-08-15 / 32. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1987. augusztus 13 6-Tóth Olivér határőr szerint az árnyékban még ki lehet valahogy bírni Autójavító határőrök (A szerző felvételei) JEGYZET Srácok az éjszakában... Gyönyörű napos időben érkeztem a campingbe. Most aztán két napig vígan sütkérezhetek. Mondom én. de nem így az égtek. Estére már beborult, s nemsokára eleredt AíS, s egész étjei zuhogott, megállás nélkül. Legtöbben a nyári időszakban töltik a szabadságukat külföldön. Ilyenkor természetesen a határforgalom is nagyobb. Hogy érvényes iratok nélkül, jogtalanul senki ne léphesse át az államhatárt, arról a határőr alakulatok katonái gondoskodnak. A komáromi (Komárno) nemzetközi határátkelőhely hazánkban az egyetlen, ahol vízi, közúti és vasúti átkelés ts lehetséges a Dunán. Itt utaznak át mindazok, akik Magyarországra, vagy azon keresztül valamelyik délebbre fekvő államba igyekeznek. A közelmúltban a Komáromi Határőr Alakulatnál jártunk, ahol több Illetékes személlyel találkoztunk és beszélgettünk az államhatár szilárd védelmének fontosságáról. Viktor Gallo ezredes, a Szlovák Nemzeti Felkelés Határőr Alakulat parancsnoka egyebek között elmondta, hogy az államhatárok védelme az 1951. június 11-én kiadott, máig is érvényes rendelet alapján történik. Szólt az alakulat érdemeiről és elismeréseiről. Elmondta, hogy a határt egészen Ipolyságig (Šahy) ők védik. Igaz, munkájukat jelentős mértékben segítik az önkéntes határőrök. Ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy tavaly a Példás határmenti község megtisztelő cím eléréséért mintegy 145 falu nevezett be, melyek közül öt kapta meg ezt a megtisztelő címet, köztük Gaböíkovo. és immár nyolc év után újra Csallóközaranyos (Zlatná na Ostrove). Az eredmények értékelésénél figyelembe vették a Nemzeti Front választási programjának teljesítését, a falufejlesztésben elért eredményeket, s nem1»utolsósorban az önkéntes határőrök áldozatos munkáját. A találkozó vendége volt Mahunka Tibor alezredes Is, akt a Győri Határőr Alakulat politikai osztályának parancsnoka. Tájékoztatóan hangsúlyozta, hogy több mint huszonöt éve példamutató és eredményes baráti kapcsolat áll fenn a Győri és a Komáromi Határőr Alakulat között. Az alezredes kitért a szolgálat alatti együttműködés jelentőségére is, valamint arra is utalt, hogy a határvédő katonatisztek évente kétszer találkoznak egymással, amikor elsősorban szakmai jellegű eszmecserére kerül sor. Hasonló módon a két alakulat közkatonái Is rendszeresen ellátogatnak egymáshoz. Ilyenkor általában a Duuaj dal- és táncegyüttes is fellép. Rendszeresek a sporttalálkozók is, sőt a fiatal sorkatonák esküjére is ellátogatnak. — Büszkén elmondhatjuk, hogy a határvédelem mindkét oldalon százszázalékos — jelentette ki az alezredes, majd reményét fejezte ki, miszerint a két határőr alakulat közötti együttműködés továbbra ts Ilyen virágzó lesz, melyhez minden feltétel adott. \ A továbbiakban felszólalt még Štefan Ďurček mérnök, az SZSZK Állami Hajózási Hivatalának igazgatója, aki felhívta a figyelmet azokra a beru-MINDIG házásokra, amelyekkel korszerűbbé szeretnék tenni a mintegy 189 hektáron elterülő bratislavai kikötőt. Ezután arra is rámutatott, hogy a Gab- Cíkovo—Nagymaros Vízlépcsőrendszer felépítésével javulnak majd a Dunán a hajózási feltételek és lehetőségek. Mindaz, amiről az alábbiakban szó lesz, bizonyára, fokozottan érdekel majd mindenkit. Ugyanis a nap második részében lehetőségünk nyílt arra, hogy személyesen is meggyőződjünk a komáromi nemzetközi közúti átkelőhely útlevélellenőrzési osztályon szolgáló tisztek és közkatonák igényes és felelősségteljes munkájáról. Juraj Kiš főhadnaggyal, az osztály parancsnokhelyettesével és Jaroslav Kovalík müszakvezető századossal a helyszínen beszélgettünk. A fullasztó hőség ellenére a szolgálatban' lévőknek állandóan volt munkájuk bőven. Sőt, az egyik Magyarországra utazó turistacsoportnak még a lerobbant autó megjavításában is segítettek. Lám, ez is a határőrség életéhez tartozik, nemcsak az ellenőrzés. A főhadnagytól egyébként megtudtuk, hogy egy nap leforgása alatt közel 5—6 ezer autós turista kelt át Komáromnál a határon. Ugyanakkor vasúton mintegy két és fél-háromezren. Néhány évvel ezelőtt — amikor még több gyorsvonat járt ezen a vonalon — 7—8 ezer volt a napi átlag. Tavaly vízen, vasúton és közúton ősz szesen 5 millió 800 ezer turista lépte át Itt a határt, ugyanakkor Magyarország felöl csak másfél milliónyian. Ezekből a számadatokból is kitűnik, hogy a határőröknek ezen a helyen fokozottan ügyelniük kell a rendszabályok, előírások betartására, hogy jogtalanul senki se juthasson át a határon. Az átkelési körülmények javítása érdekében a kamionforgalom két éve — a híd felújítása óta — Komárom helyett Medvén (Medveďov) keresztül bonyolódik. Azóta az autósoknak lényegesen kevesebbet kell a sorukra várni. S arai talán még ennél is fontosabb, a városi forgalmat nem akadályozzák már a levegőt szennyező, zajos teherautók. Ugyanis valamikor az ellenőrzésre váró kamionok hoszszú sora egészen a város központjáig nyúlt, akadályozva így a forgalmat és szennyezve a levegőt. Juraj KiS főhadnagy azt is elmondta, hogy az átkelőhely 24 órán át tart nyitva. Hétköznap általában húsz percet kell várniuk az autósoknak, amíg átesnek az útlevél- és vámvizsgálaton. Elmagyarázta, hogy a forgalom a hét utolsó három napján a legsűrűbb. Ilyenkor a hét többi napjához viszonyítva a várakozási Idő is jóval hosszabb. Ezek után az átkelőhelyen található szolgáltatásokról is szó esett. A parancsnokhelyettes egyben a turisták nevében is kifejezte sajnálkozását, miszerint az utazók az átkelőhelyen csak, a pénzváltás lehetőségével élhetnek. Igaz, a vizsgálati térség bejáratánál van egy kis büfé, ám ez csak néhány szomjazó és éhes utas kiszolgálására elegendő. Autó sem állhat meg előtte, mert akadályozná a forgalmat. Más szolgáltatások a turisták részére nincsenek. Fodrász vagy vendéglő szintén elkelne. Ez utóbbi csak a határőrök részére van, az átkelőhely alatti szinten. Mellette valutabolt — Ismert nevén Tuzex — is található, ahol élelmiszert, kozmetikumokat és iparcikkeket vásárolhatnak a valutával rendelkezők. Jaroslav Kovalík századostól szerzett értesüléseinket elsősorban azon kedves olvasóink figyelmébe ajánljuk, akik a közeljövőben külföldre szándékoznak utazni, s szeretnének tisztában lenni azzal, milyen iratok érvényességét kell ellenőrizniük, ml ' előtt útra kelnének. Ugyanis — amint az a beszélgetésünkből is kiderült — mindig akad egy-egy turista, akinek nincsenek rendben az iratai. Sokan megfeledkeznek az útlevél érvényességét ellenőrizni, s az ilyeneket a lelkiismeretesen szolgáló határőrök a legnagyobb jóindulat ellenéye is kénytelenek visszaküldeni. Naponta általában 8—10 esetben kell Ily módon eljárniuk. — Körülbelül egy évvel ezelőtt szemtanúja lehettem egy esetnek — kezdte mosolyogva egy példa szemléltetését a százados, majd így folytatta: — A Karlovy Varybói utazó ismeretlen férfi tévedésből a felesége útlevelét hozta magával, s azzal próbálta magát igazolni. Persze őt Is visszaküldtük. Gyakran megtörténik az is, hogy a kisgyerekek kezébe kerül a szülők útlevele, s az játékból megrongálja. Mit tesz ilyenkor a kétségbeesett szülő? Maga ragasztja meg, s aztán csodálkozik, amikor a határon feltartóztatjuk. Tudni kellene ugyanis, hogy a hivatalos okmányba történő ilyen jellegű beavatkozás törvényellenes cselekedetnek minősül. Egyszer az is megrtőrtént, hogy egy naiv turista 18 éve érvénytelen személyi igazolvánnyal próbált átkelni: Mint kiderült, az útlevélvizsgálat során gyakran okoz gondot az utasok azonosítása fénykép alapján. Amenynyiben az útlevél-tulajdonos a fénykép alapján nehezen ismerhető fel, nem folytathatja az útját. Jaroslav KoValík szerint felesleges gondot okoznak maguknak a Jugoszláviába utazó hazai férfi állampolgárok azzal, hogy nem hoznak maguknak igazolást arról, miszerint a járási ka*onai parancsnokságon leadták a katonakönyvüket. Miközben beszélgettünk, a forgalom egy pillanatra sem állt meg. A szolgálatos tiszteknek és a közkatonáknak állandóan volt dolguk. Lám, a legtöbb esetben a mi tudatlanságunk vagy hanyagságunk a bajok okozója. Az elmondottakból okulva jegyezzük meg: sose feledkezzünk meg utazás előtt akár kétszer is ellenőrizni, rendben vannak-e az irataink. Ezzel nagymértékben megkönnyitjük a határőrök és saját magunk dolgát, s kevesebb idegességgel járhat az uta-MACSICZA SÁNDOR Reggel barátnőimmel reménykedve tekingettünk ki a sátor lapjai alól. vaion kisüt e még a nap? A délután sem hozott jobb Időt, napozni nem lehetett, már azon törtük a jelünket, hogy szedjük a „sátorfánkat“, s irány hazafeléi Hosszas tanakodás után végül is úgy döntöttünk, hogy maradunk még egy napol. Elvégre nem olyan fából faraglak bennünket, hogy ilyen könnyen feladtuk. S hogy az idő jobban teljen, s mivel már az eső sem zuhogott annyira, meg aztán egy jó forró kávé sem esett volna rosszul, felfedező útra indultunk. Csak úgy, a magunk megnyugtatására megállapítottuk, hogy a camping többi lakója sem ttsfti hasznosabban az idejét nálunk. Fiatal srácok egy csoportja közeledett felénk. Mikor meghallották, hogy magyarul beszélünk, rögtön körülvettek bennünket. A neonlámpa fényénél megállapítottam, úgy 17—.18 évesek lehetnek, s még egy megállapítás, részegek. Hadonásznak egymás szavába vágva, majd közülük az egyik elég durván értésünkre adja, hogy szórakozni akarnak, föl eltölteni az éjszakát. Ijedten hátrálok, mikor, áz egyik a váltamra teszi .a kezét.' Akaratlanul is arra gondolok, a fiam lehetne. A nőket illetően a véleményük eléggé lehangoló. Nézem az eltorzult arcukat, az üveges tekintetüket, és Sajnálom őket. Sajnálom, hogy ilyen haszontalanul, részegeskedéssel töltik az idejüket. Hiszen még félig gyerekek, srácok, akik elindultak az éjszakába, hogy ismerkedjenek az élettel. Vajon otthon tudják-e hol vannak? Hogy így részegen esetleg valami baj is érheti őket. Mikor látják, hogy feleslegesen töltik velünk az idejüket, csípős megjegyzések közepette lemaradnak mögöttünk, tanakodnak egy ideig, majd eltűnnek az éjszakában. Papp Mária Adunaszerdahelyi (Dun. Streda) Csallóközi Múzeum környékén zöldellő pázsitra egyre többen felfigyelnek az utóbbi időben a járókelők közül. Nem is csoda, hiszen aki betekint a múzeum kapufának rácsain, meglepődve tapasztalja, hogy „benépesült“ az épület parkja. Öt szobor, különböző témájú és nagyságú kompozíció hirdeti, hogy valami különlegesen érdekes rendezvény lehet a múzeumban, illetve az új kiállító csarnokban A parkban lévó szobrok közül a hatalmas méretű Ló ekével, vagy a kisebb figurális kompozíciók mint a Képzelet, Bálványimádó, Hepp és a gyökerek fölötti hatalmas fáTSrzsbe, megformált Bartók fej egyaránt ámulatba ejti mind a látogatókat, mind a véletlenül betévedő kíváncsiskodó jáí&kelőket. (Reméljük, a kiállítás befejezése után is a parkban maradhatnak e szép alkotások, lesz a múzeumnak módja és lehetősége az egész szabadtéri tárlat megvásárlására, hiszen úgy beillenek a környezetbe, mintha kezdettől fogva itt lettek volna.) A szabadtéri tárlat minden darabja — a kiállító csarnokban megtekinthető 60 szoborral és számos vázlattal együtt — a járásunkban élő őstehetséggel megáldott szobrászművész Lipcsey György alkotása. Ez az első igazi önálló életmű kiállítása a Dunaszerdahelyen élő és a várostól 2 km-re lévő Hegyétén fKútníkyl a szülői ház udvarán épült műtermében dolgozó fiatal szobrásznak. Fiatal kora ellenére már húsz Vonzó kiállítás éve, hogy a belső kényszertől feszített es ihletett tehetség a kezébe adta a szobrászvésőt. Vagyis gyermekkorától töretlen szorgalommal farag és vés, eleveníti meg, kelti életre gazdag fantáziájának alakjait. S bizony az évek során jóval száz fölé emelkedett a Lipcsey plasztikák száma, ezért egyáltalán nem volt könnyű dolguk a kiállítás anyagát válogatóknak, mert a legszívesebben valamennyit a közönség elé tárták volna, de ez lehetetlen volt, mert még a nagy kiállító csarnok méretei is végesek. A kiállítás megteklntői igy is átfogó képet kapnak Lipcsey György munkásságáról, végigkísérhetik művészi pályája egyes mozzanatait, legfontosabb állomásait. Kezdetben — ahogy a művész magáról is vall — a közvetlen környezetében észlelt, falust, paraszti témák — tipikus paraszti munkafolyamatok — örökítődtek meg, vagy keltek életre szobrászvésője nyomán. Ezeken a figurákon különös hangsúlyt fordított a kéz és az arc megmintázására. És mivel a paraszti munka a múltban egyike volt a legmegerőltetőbb munkáknak, a művész e nehéz életet szobrainak nem finoman elsimított kidolgozásával tétté rendkívül érzékenyen kézzelfoghatóvá, Csodálatosan megfigyelhetők ezek a jellegzetesen tipikus, sajátságos Lipcsey-jegyek a Kaszakalapálás, Földhözkötöttek, Paraszt Don-Lipcsev György (Mészáros József felvétele) Quijote és a Napraforgó alkotásain. A későbbiek folyamán — munkásságának jelenlegi szakaszában — a kompozícióra, a szobor egészének harmóniájára helyezi a fő hangsúlyt, s igy fejezi ki, — s meg kell mondani, hogy szintén mesterien — a tartalmat. Nagyszerűen érzékelhető a művész ily irányú törekvése a Merengő, Titok, Szerelem és egyéb — az utóbbi néhány évben készüli alkotásain. A kiállításon számos portrét ts szemügyre vehet a látogató, (Kodály Zoltán, Vámbéry Ármin, Apám. Nagyapám stb.), amelyekre a forma és tartalom közötti harmónia jellemző. E portrék — és egyáltalán minden Lipcsey pbrtré — az érdekes megmunkálás mellett feltárja a látogató előtt a megmintázott személy sajátos karakterét és egyéni tulajdonságait is. Kissé meghökkenve áll meg a látogató a legújabb alkotások előtt, amelyek mind formai, mind tartalmi és megmunkálási szempontból eltérnek az eddig ismert és megszokott Lip csey alkotásoktól. E csoportba sorolhatjuk a DK—28000 I. és II. vagy a ZXY—028 című alkotásait. E művek gondolkodásra, töprengésre késztetik a látogatót. Érdekes megoldások, ikon-szerű kiképzések, újságpapír rádolgozások, mind-mind az alkotó sajátos látásmódjának és kifejezési eszközeinek a bizonyságai. A ZXY—-026 művén az egymásba illeszkedő kisebb-nagyobb fogaskerekek tömkelegé pedig az emberek egymásra utaltságának és összetartozásának magasztos eszméjét hirdeti. A kiállított plasztikákon kívül számos rajzot, vázlatot, papírra vetett előtanulmányt Is megtekinthet a látogató. Ezek segítségével nyomon követheti minden érdeklődő, hogyan lesz az Ihletből vázlat, a vázlatból pedig szobor. E rajzok jól kiegészítik a plasztikákat, így válik szerves egésszé, egységessé a kiállítás. E tárlat kapcsán talán érdemes szólnunk a megnyitó ünnepségről is. Talán még soha nem volt ily nagy érdeklődés megnyitó Iránt, amit az Is bizonyít, hogy közel háromszázan jöttek el, köztük járásunk és városunk vezető tisztségviselői is. Védnökséget a tárlat fölött a szülőfalu szövetkezete, a minden tekintetben élenjáró Hegyétei Egységes Földműves-szövetkezet vátlait. Ügy érzem végezetül szólnom kell a kiállítás látogatottságáról is. Minden bizonnyal új látogatási csúcs születik, hiszen a megnyitó óta eltelt egy hónap alatt kétezerötszáznál is többen tekintették meg. Reméljük, hogy szeptember közepéig még sokan betérnek a kiállító csarnokba, hiszen a kellemes időtöltés mellett igazan felemelően szép és tartós élményt Is nyújt e csodálatos tárlat minden látogatónak. Dr. MAG GYULA, a Csallóközi Múzeum igazgatója
