Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-14 / 6. szám
1987. február 14. .SZABAD FÖLDMŰVES. c A nyain '' ..L m i A baromfiudvar népe elcsendesedett: ólakban kuksol a Iábasjószág. Délután van még, de kint már teljesen besötétedett. Anyám megtömte az utolsó, hízókúrára fogott libát Is, szögre akasztja az állatok etetésekor viselt ruháját, s a konyha felé veszi az irányt. Felszítja az alig pislákoló tüzet, aztán vet a szunnyadó parázsra néhány zömök akácfa hasábot. Majd az apám eszkábálta négylábú kisszékre telepedik. Kendőiét, a kivénhedt, ám még mindig hűségesen szolgáló varrógépre veti. Kontyba csavart, egyre ritkuló hajában már temérdek a fakó, ősz szál... Pihen egy kicsit. Elfáradt. Nem is csoda, kora reggeltől lámpaoltásig, állandóan dolgozik. Most is ég a keze alatt a munka, holott már a hatvanötödik esztendejét tapossa. Nem ül soká ölbe tett kézzel, erőt gyűjt, s indul is tovább. Ma még komoly munka vár rá: a kenyérnek való tésztát kell bekovászolnia. A falu kenyérsütő pékműhelyét a földműves-szövetkezet üzemelteti. A Kovács-parti aprócska sülödé újkeletű építmény. Régebben pár méterrel odébb, a Király portával szemben állt a pékház. Az épület hátsó traktusában volt a műhely, elöl pedig Horváth úr, a szikár pékmester lakott törékeny feleségével. Horváth urat megfáradt szíve vitte a sírba, hirtelen halt meg, munka közben kicsúszott kezéből a hoszszúnyelö sütölapát, aztán mire a szobába vitték, már nem volt benne élet. Felesége hamar elköltözött a falunkból, megárvult az épület. Az úf alapiskola építésekor csákány, kapa alá került az omladozó ház. Horváth úr karbidlámpával szokta ellenőrizni, miként sülnek, pirulnak a gondjaira bízott kenyértészlák. Aztán a világításra már alkalmatlan apró karbidkavicsokat a házvégt szemétgödörbe lódította. Mi, suhancok alig vártuk, hogy kiteqye a portáról a lábát, máris a kupacnál teremtünk, s kikotortuk a szürkés hamu alól a számunkra kincset érő diónyl rögöket’. Odahaza aztán, bajt barátomat meg a Nászall testvérekkel munkához láttunk. Üres clpökrémes doboz hátoldalába szöggel lyukat fúrtunk, majd egy darabka karbidot tettünk a pasztatartóba; rápöktünk a karbidra és sebesen rázártuk a dobozkára a tetejét. A lyukhoz égő gyufaszálat tartottunk, mire a belül keletkező gáz hangos pukkanással leröpítette a doboz fedelét. Ártatlan, és azt hiszem, teljesen veszélytelen játék volt, szüleim mégsem nézték jó szemmel ügyködéseinket. Holnap reggel hétre viszi anyám La/os bátyához, a jelenlegi mesterhez a sütni való kenyereket, hát ma, csütörtök este kelt kovászt tennie. Valaha a hét minden napján volt dolga a balogi péknek, de még néhány éve is többször sütött hetente, s ráadásul q szomszédos községekből ugyancsak minálunk sülteitek az ínyenckenyeret kedvelő emberek, fiára már mindössze a hét egyetlen napián kell Lajos bátyánknak az öblös kemencegaratban tüzet raknia. Persze az új. modern élelmiszerboltban is kapni kenyeret, de hát az állami, esküszik rá mindenki, aki csak egyetlen egyszer is megkóstolta q házi sütésüt, még a nyomába se léphet az otthon kidolgozott tésztájú terméknek. Régebben szombaton reggel sütött az anyám, s apánk még aznap délben, az elmaradhatatlan tejfölös bableves mellé meg Is szelte a még langyos, omlós, foszlós bélű kenyeret. Anyu szinte minden alkalommal porolt érte, van még a régiből is egy jó darab, dohogott hétről hétre minduntalan, de apu hajthatatlan maradt. Már-már szertartásszámba ment a szombat déli friss kenyér megkezdése a portán. Gyerekek, ébreszgetett a kenyérsütés reggelén drága jó nagymamám, ki az ágyból szaporán, kész a lányos, s nemsokára lesz friss cipó ts a libatepertő mellé. Mert bizony akkortájt még libazsírban sülő lángost, és disznót épért övei egybegyúrt cipót ts készített anyánk. . Mindez ma már emlék csupán. Azért jó visszagondolni a fölséges izekre, illatokra felnőtt fejjel is. Anyám a konyha közepére penderíti a hosszú lábú hokedlit, s akkurátus mozdulatokkal ráhelyezi a hatalmas piros zománcozott vájdlingot. Előtte fehér kötényt köt, és nagy mű-, gonddal kezet mos. Gyermekkoromban, huszonvalahány esztendővel ezelőtt, még más volt a kenyérsütés menetrendje, bizony egészen más. Szaladj fiam, kért meg kedves szóval anyám péntek estelente, hozd be a pajtából a teknőt, Először kovászt tesz anyám ml alkudozás után megkötötték az üzletet. Sőt, a huncutszemű, zsírosképű cigányt még pincéjébe is meginvitálta nagyapám, saját termésű bort töltött Jóska poharába. Ügy nézzetek am rám, csapott szét még aznap este rajkót között kampós bot/ával a füstösarcú koma, hogy tekintélyes ember vagyok, mert gazdaember borosvermében ittam ma áldomástI Anyám feltúrt blúza ujját és apránként nyolc kiló kenyérlisztet szór a bádogüstbe, aztán kevéske vizet loccsant hozzá. Élesztőt morzsol, meg az előző sütés tésztájából elcsippentett, pár percig langyos tejben áz-A kész tészta vesszőkosarakba kerül (A szerző felvételei) meg a teknőlábat. Később már szólnia sem kellett, tudtam a kötelességemet, szürkületkor figyelmeztetés nélkül ts a verandára készítettem a sütés elengedhetetlen tartozékait. A régi teknőlábat még nagyapám készítette. Igazi falusi ezermester volt, sok mindenhez értett, simult a szerszám a keze alá. Apánk örökölte tehetségét. Mi gyerekek, sajnos, fájától messze esett almának bizonyultunk. Még egy ceruzái sem tudtok meghegyezni Igazán, szokta mondogatni régebben apu. Mostanában már nem példálódzik, ügyetlenek vagyunk, könyvelte el magában végérvényesen a megmásíthatatlan tényt, és felhagyott kézügyességünk csiszolgatásával ts. A legtovább használt teknőláb már lakkos portéka volt, apu keze munkáját dicséri. A jókora fateknőt pedig, amiben éveken át a tésztadagasztás történt, nagyapám vásárolta. Teknős Jóskától, a kis ideig velünk áiellenben lakó cigánytól vette jó pénzért. Sókba került, de öreg szülém a finom áruért nem sajnálta a kiadást. Eltart örökké, dicsérte a cigány is, s leste-várta, hogyan értékeli a nagybajuszú parasztember a portékát. Api alaposan szemügyre vette, frontsérült jobb keze behajtott mutatóujjával végigkopogtatta az eladásra kínátl alkalmatosságot, és nétatait tésztadarabot ád a maszszához, fohászkodik egyet és munkához lát. Már csak két kenyeret süt anyt mostanában, abból is az egyik bátyámék konyhájára kerül. Míg népesebb volt a család, három malomkeréknyi példány készült, s mégis alig-alig érte meg a régiből egy pici darabka ts az új megszületését. Anyám kereken ötven esztendővel ezelőtt dagasztott először kenyeret. Csítrt lány volt még, de édesanyja megbetegedett, s apja megtanította őt a kenyérsütés cseppet sem könnyű tudományára. Merthogy édesapja a katonáskodása Idején pék volt, megismerkedett a kenyérkészítés fortélyaival. Odahaza, a családi háznál saját kemencéjük volt. Az új portán egy ideig nagyanyám d olga volt a kenyérkészítés, ám miután megfáradt teste nem bírta a megerőltető feladatot, édesanyám menyecskefővel az> örökébe lépett. Nem volt persze könnyű a helyzete, hiszen mamika módfelett értett a tészta kidagasztásához. Akkoriban még kilenc darabot sütöttek egyszerre. Mosolygós barna legyen a kenyér, akkor bárkit meg lehet kínálni belőle, vélekedik ma is anyám, nem elég csak gyúrni, gyömöszölni a tésztát, becsülettel ki kell azt dagasztani, s akkor szívet-lelket gyönyörködtető lesz a színe, meg az íze ts, no persze, csak ha a pékmester is úgy akarja, s nem önt fel a kelleténél többet a garatraI Valaha, a kilenc kenyér húsz kiló lisztből készült, s nagyanyám a gabonát, ha nem volt odahaza éppen kedvére való liszt, kosárban a hátán vitte el a szomszédos nagyfalusi molnárhoz megőröltetnt. A sok kész kenyér meg vászonkendőbe bugyolálva a kamra oldalfalára függesztett rácsra került. Nézem, figyelem anyámat. Gyöngyözik a homlqka. Jó lenne tudni, mire gondol. Oj szerzeményünk, a rokonoktól kapott falánk étkű Csöpi kutya a tűzhely mellől lesi buzgólkodósát. Holnap majd neki is jut egy jókora falat az új sütésből. közben anyu végzett a munkával. Keze fejével megtörii az arcát, aztán kezet mos megint. A tésztára vászonterítő, arra pedig házi gyártmányú keresztfa kerül, s most már kelhet, dagadgathat, pihenhet reggelig. Lámpaoltás előtt édes szülém fél ötre igazítja az ébresztőórát __ Hideg van odakint, jégvlrágosak az ablakok. Behcillant a hajnali harangszót. Péntekre virradtunk. Anyu már újfent a vájdling fölött görnyed. Fél Órát dagasztja a tésztát, azután eqy és negyed áráig pihenteti. Közben tüzet gyújt, kiengedi, megeteti az aprójószdgot, bekeveri a hízónak a reggelire szánt moslékot. S ismét az üsthöz áll. Két, kerek kenyérformát gyűr a tésztából, és a székre készített, konyharuhával bélelt vesszőkosarakba rakja. Hamarosan a kétkerekű kocsira kerül a félkész termék, de még mielőtt a pékhez Indulna anyám, kivénhedt berliner kendőjét a kosarakra kanyarítja. Hogy meg ne fázzon a tészta, magyarázza, mert akkor lapos, kovászízű lesi a kenyér. Mindjárt hét Óra,., Kilenckor pedig már hozza ts a ropogás, barnáspiros héjú, ínycsiklandozó ennivalót haza. Délben szokásához híven apám most Is hosszasan mustrálgatja, kóstolgatja az első falatot. Finom lisztből készült, idei termés, érezni az ízén ts, állapítja meg, s Lafos is derekas munkát végzett, fái klfűtötte a kemencét. De azért — csippent felém hamiskásan a szemével — a tésztakészítő mester is értette a dolgát. Mintha lámpa gyűlna, egyszerre kifényesedik anyám arca, ujjaíra réved a tekintete. Látom, örül a kedves szónak, s apró könnycsepp, valódi Igazgyöngy gördül le a szeme szögletén. Ugranom illenék, megcsókolni a két dolgos kezét... ZOLCZER LÁSZLÓ ARDAMICA FERENC: Rokonom tavaly megnősült, a tővárosba költözött. Irt. ha arra tárok, látogassam meg. Rendben, nyugtáztam a meghívást, de mondanom sem kell, hogy nem rohantam. Nemrég azonban hivatalos elintéznivalóim akaütak a fővárosban. Fölutaztam hát, és túltettem magam raltuk. A sok hercehurca után annyira elfáradtam, hogy önálló programkészítésre már nem futotta erőmből. Maradt a rokoni látogatás ... Nos, tehát ma van a napla, hogy „arra tárok“. Most sem rohanok, hullafáradt vagyok. Csetlek-botlok a lakótelep nyomasztó betonrengetegében. Rokonom címét — régi jő szokásom — elveszítettem. Nagy-1 Iából tudom csak, ami azt jelenti, rémlik az utca neve. De kérdem, hol van Itt, ebben a dzsungelben utca? Számokat — én. aki azelőtt kívülről felmondtam a telefonkönyvet — ma már nem tudok megjegyezni. ' A házak egytől egyik talpig szomorúszürkék. Egyenszürkékl Egyenrondákl Ha valaha legalább huszonnégy érára hatalomhoz jutnék az építészeti tárcán belül, rendelettel tiltanám meg a panelházak szürkére mázolását. Hiszen annyi szép, szívet melengető szín, vidám színárnyalat létezik, vegyük csak például a szivárványt, ugye ... Néni marad más hátra, mint kérdezősködni... Idővel kerekké váló, helyre kis mondőkámat hej, de sokszor elismételtem. Sikertelenül! Ez a lakótelep, úgy látszik, az elidegenedés klasszikus példája. Ezek után már csak önmagámra hagyatkoztam. Bejáratba be... Kapucsengőkre, postaládákra flrkantott, írott, nyomtatott nevek, lobbik esetben bekeretezett lakólista... Böngészem. Beiáratból ki... Átgondoltan, szervezetten, kizárásos módszerrel. Be... Ki... KI... Be... Egyszer csak mit látok? No nem. ne Izguljanak. ez még nem о rokonoml Szóval mit? ' Amtt Itt még elképzelni sem tudtami Virágoskertetl Hogy a virágoskert ma már, mai lakótelepeinken Is elég szokványos látvány? i Tudom, de ez a vlrágoskert — hadd mondlam további —* nem mindennapos látvány. Ez a virágoskert — uram bocsá’l — szögesdróttal van körülvéve! KI hallott, látott már Ilyet?! Na ugvel Megrendülve állok. Én eddig — hálistennek — szögesdrótot csak filmeken láttam. Ott Is főleg szigorúan őrzött államhatárokon, harevonalelválasztőként, vagv barikádokon, és végül az emberiség szégyenévé vált koncentrációs táborokon. Haláltáborokon! Nvíió virágok körül még soha! Lábam a földbe gyökerezik. A halálraítélteket választották el szögesdróttal az életbenmaradóktól. A Halált az Élettől. A szögesdrót volt a mezsgye. Ne tartsanak elmaradottnak, de én btzonylsten azt sem tudtam. hogy még ma is gyártunk szögesdrótotl Ugye. milyen naiv vagvok? Márpedig- gyártuntc. És ha gyártunk, biztosan van rá Igény. Kell. Szükséges. Például tolvajok ellen. Vlrágoskert köré. Elgondolkodva, töprengve bámulom. Hol látnám a legszívesebben? Talán ismét haláltáborokon? Csak azért, mert oda való?! Mert ott szoktuk meg?! Vagy — atomtámadás által sújtott területek körül? Nemi Nem! Ezerszer nemi Akkor már inkább itt akadlak rá, Itt állja az utamat, a vfc* rágoskert körüli Olabb gondolat robban az agyamban. Milyen egyszerű volna, ha a mai Időkben hathatósan meg lehetne védeni az Életet — a Halál ellen — szögesdréttal. Akkor én lennék a szögesdrét-gyártás leghívebb szorgalmazóiéi De a Halál ellen — ma — szögesdróttal védekezni nem lehet. A szögesdrét kevés. Na, tessékl Mindig a szögesdrét! Nem bírok tőle elszakadni. Pedig már ldele volnál Átnyúlok ra)ta, és megstmogatom az egyik selymes szirmú rózsát. Amikor visszahúzom a kezem, vérpiros GStk szánt végig ralta... Igen... A szögesdrót. A szögesdrót Ilyen! Jobb ebbe nem belemerülni, állapítom meg. s mentem tovább keresni a rokonomat. Este kilencre meg Is találtam. (Vess Gyula felvétele)
