Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-01-10 / 1. szám

v J Ä természet legyen a minta SZIKLAKÉRT Sok ház körül a kert leg­szebb és leglátványosabb része a sziklakért, függetlenül attól, hogy csupán egy pici foltot, vagy nagyobb területet borit. A )6 sziklakért a terület adott­ságainak figyelembevételével készül. Lejtős területen, köves vidéken a gondolat önként a­­dódik, ilyen helyeken szép természet utánz.6, természeti sziklakertet készíthetünk. TERALAKITŰ kövek Termetes, szép köveket vá­lasszunk, s ezeket arányosan elrendezve süllyesszük a talaj­ba. A terület Így jobbára lép­csős felszínű lesz, talaját a ré­tegesen sorakozó, beásott kö­vek tartják meg. Segítségükkel a felszín lejtése csökken és az öntöző-, illetve esővíz a talajt nem sodorja le. A térkialakítás előtt tervezzük meg a válasz­tott növények helyét Torz látványt kapunk, ha a köveket a felszínre helyezzük, vagy felállítjuk. Ennél már csak az lehet rosszabb, ha sík terepen feikupacolt földből meredeznek ki a belenyomko­dott kövek. Az sem helyes, ha nem a környező vidékre jel­lemző, vagy többféle kőzet­tel dolgozunk. A "kövek díszítő értékük mellett fontos térala­kítók, később pedig — sok esetben — rajtuk állva ültet­jük be és gondozzuk a növé­nyeket. Így az elvirágzott szá­rak. kórók levágása, a kipusz­tult, vagy elvirágzott növények pótlása és a gyomirtás jórésze is anélkül történhet, hogy a növények közé gázolnánk. A természeti sziklakért el­lentéte — vagy éppenséggel kiegészítője a mértani szikla­kért, ahol a geometrikus for­mák érvényesülnek. Mértani kőkertet akkor célszerű kiala­kítanunk, ha kicsi a terüle­tünk és párhuzamos határvo­nalai vannak (pl. házfal, utca­­front, a szomszéd kerítései. Szabálytalan alakú, vagy a­­kár faragott kövekből is jó támfalak készülnek, kötőanyag nélkül (szárazon rakva). A szabálytalan kövekből rakott fal nagyobb hiányait kisebb kövekkel egészítjük, ékeljük ki. A szabályos kőfal alkotóele­meit rétegesen elváló kőzetből válogatjuk össze, vagy ka la páccsal vésővel megtaragjuk. A köveket kifeszített zsinórhoz igazítjuk és tömörítve rögzít­jük. Ebből készülnek a lép­csők, söL sok esetben az utak is lépökövekből állnak. TAVASSZAL IS TELEPÍTHETÜNK Ha az eredeti vagy az oda szállított talaj évelő gyomnö­vények (aprószulák, acat, út­­széli zsázsa) szár- és gyökér­­darabjaival, Illetve tarackbúza, csillagpázsit tarackjaival fertő­zött, ne ültessük be nyomban a területet. Bármilyen gondo­san szedegettük ki azokat, ma­rad ott még bőven. Várjunk tavaszig, addigra mind kihaj­tanak és a beültetés előtt könnyedén eltávolíthatők. Sok bosszúságtól menekülünk meg így, mert a beültetett növé­nyek között már nehezebb a gyomirtás. A növényeket mérsékelten nedves, fellazított talajba ül­tessük. lehetőleg ültetőkanál­lal. A kövek közötti hézagok­ból ácskapocsból készült szer­számmal kaparjuk ki a földet, majd tessékeljük vissza, ha a gyökérzetet már a helyére iga­zítottuk. A növények egymás­tól való távolsága termetüktől függ. Armeria (pázsitszegfű), Draba (daravirág), Festuca (csenkesz). Iris pumila (törpe nőszirom). Phlox subulata (ár­levelű lángvirág), Primula, egyes Saxifragák (kőtörőfü) és Sedumok (varjúháj), Semper­­vivumok (kövirózsa), Silene (habszegfű). Thymusok (ka­kukkfű), kisebb Veronicák és Violák (ibolyák) stb. arasznyi távolságra kerüljenek egymás­tól. Az Alyssum (ternye), Aster dumosus és amellus (csillag­virág), Bergenia (bőrlevéi), Az évelők mellé a kisebb sziklakertbe és a támfal elé elterülő örökzöldek is kerülhetnek közepes Campanulák (harang­virág), Cerastium (madárhúr), Dianthus (szegfű), Filípendula hexapetala (legyezőfü), Gerá­niumok (gólyaorr), Helianthe­­mum (napvirág), Heucliera (tűzeső, Oenothera (ligetszé­­pe), Sedum spectabile, Stachys (nyúlfüle) és Vinca (meténg) stb. 25—30 cm távolságra ül­tetendő. A felsorolt leggyako­ribb növények mellett még igen sok szép növényből válo­gathatunk. Az alacsonyabb növényekből többet ültessünk egy helyre (akár foltokat is). Ha több, színben illő faj! vegyítünk kö­zéjük és az egészet néhány nagyobb magányos növény uralma alá rendeljük, akkor a természetet je'enítjük meg, s ha annak szépségét meg is kö­zelítjük, munkánkban bizonyá­ra sok örömünk lesz. (ksz) A Szovjetuniót a kertek országának is nevezhet­jük. Л statisztikai ada­tok szerint összesen mintegy 47 millió szovjet család vagyis a családok kétharmada foglal­kozik zöldség- és gyümölcster­mesztéssel. A kerttu ajdouosok többsége falvakban vagy kis­városokban él, ahol a ház kö­rül rendszerint van kert. ' Azoknak viszont akik köze­pes vagy nagy városokban nagyrészt emeletes házakban laknak, nincs lehetőségük. A városok, a vállalatok és intéz­mények kertbarát egyesülete­ket alakítanak. A földet a he­lyi tanácsok je'ölik ki (a Szov­jetunióban a föld az á’lamé és nem képezi adás-vétel tárgyá’). A veteményesnek való földet meghatározott időre, a gyű-Kerteszkedok a mnlcsösnek valót állandó hasz­nálatra adják. Ezért a kister­melői gyümölcsösnek nagyobb a vonzereje, mut a vetemé­nyesnek. A kertbarát egyesületek tag­jai maximum 600 négyzetmé­ternyi pare« lát kapnak, ame­lyen saját költségükön kis nyaralót építhetnek. A telek­hez vezető utat, vízvezetéket, terepberendezést stb. építőipari vállalat készfti a kertbarát egyesületek megbízásából, és költségére. A füld megművelé­se viszont már az egyén dolga. Az állam kumoly anyagi se­gítséget nyújt a kertbarátok­nak. Minden igénylőnek maxi­Szovjetunióban mum háromezer rubel összegű hitelt ad, évi 0,5 százalékos kamatra. A törlesztési idő tíz év, a törlesztést a hitel folyó­sítása után három évvel kell elkezdeni. Az állam — m nisztertanácsi határozat értelmében — éven­te 1,2 millióval kívánja növel­ni a parcellák számát, amely még a Szovjetunió 280 millió­nyi lakosságához viszonyítva is nagy szám. jelentősek azok a konkrét feladatok is, amelye­ket a főhatóságok a kertműve­lő kollektívák igényeinek ki­elégítésére írnak elő. A Szovjetunió Á'lami Agrár­ipari Bizottságának és helyi szerveinek például az a fel­adata, hogy megszervezze a kertbarátok egyesületeinek fa­csemete, oltvány, vetőmag és építőanyag-e’látását. Feladatuk még a kertbarátok egyesületei­nek jobb kereskedelmi ellá'á­­sa, a szolgáltatások, a közle­kedés javítása. Türekedniik kell arra. hogy a termelők fö­löslegeiket a fogyasztási szö­vetkezetek révén értékesítsék. Panaszkodnak az akadékos­kodásra, és nem mondható, hogy a hétvégi parcellákon szorgoskodók m’nden segítsé­get megkapnak, de tény, hogy országos viszonylatban is hó­napról hónapra javul a hely­zet. A kertbarátok muzgalma tehát zöld utat kapott. (APNJ 4 család lofásszükséglelét a né­pes baromfiudvar bizlosilia. A tyúkok „terméshozamát* a tél folyamán búzaiáppal és meleg ólkával biztosítom. Pista fiam­nak a juhtartásban és a nyúl­­tenyésztésben vagyok a segít­ségére. Tavaly több mini száz darab lapsifiilest adtunk el a Hrankonak... Klári néni elhúzza a füg­gönyt,--és a kert Irányába mu­tat: — Nézzen oda, kérem,, ha nem volnának állataink, 'akkor is tenne éppen elég ' dolgunk ebben a nagy gyümölcsösben. A 73 éves Kán Józsi bácsi háza a hegyek alá ku­­curodolt falu, Kraszna­­horkaváralfa (Krasnahorské Podhradie I szélén fehértik. a­­honnan már csak az erdőbe siet az út. Lenyomom a kilin­csei. Enged a zár. Megcsikor­­dul a nehéz vaskapu. Az udva­ron vagyok. Alig lépek néhá­nyat, egy tarka kulyus szalad elém ' mókásan csaholva, de szelídsége annyira nyilvánvaló, hogy félelmet sem ébreszt ben­nem. Az ugatós, hangos ven­dégjelzésre a ház ajtajában megjelenik az állatbarátságá­ról ismert gazda: üdvözöl és beljebb invitál. Szándékommal megbékélve kissé elhallgat: emlékeket bont, egyre-másra rakosgatja magá­ban az elmúlt évtizedek cse­répmaradékait. Amikor meg­szólal, szeme kékje szúrósabbra válik és homloka felhőtlenre tisztul. A gyermekkor mezejé­ről csörgedezteti felém a tavat játszó enilékerecskét: — De szerettem gyermek lenni, már hatéves koromban az erdőn, tűz mellett hálni, a­­mikor a hegyi tisztásokra vit­tük az ökröket legeltetni... A tizenhat hektárnyi föld meg­művelésében egy pár ökör és két ló volt a segítségünkre. Korán megtanultam szántani, vetni és aratni. Akkortájt még négy tehenet is tartottunk. Bár a munkából sohasem fogytunk ki, a vasárnapot ünnepként tiszteltük, és mindig pihenés­sel töltöttük el. A nyárnál va­lamivel pihentetőbb „fonóbajá­­rató“ tél volt a legkedvesebb évszakom. Szerettem sokat és jól dolgozni a földeken. Máig sem felejtem el apám bölcs la nítását, miszerint a földnek jó mélyen kell köszönni; sokszor és jókedvűen. Másképpen nem ad elegendő termést. Józsi bácsi haját azóta be­fonta az ősz. Elfáradt és^meg­­fáradt sorsában. Mégis friss­nek, könnyednek és közvetlen­nek látszik. Pedig a nehéz munkavégzés közepette is vi­dáman múló gyermekkorra, bo­rús katonaévek és tárnamély éjszakák következtek . — Hat évig voltom katona; Prágában és Budapesten, majd fogságba estem, ahonnan ha­marosan sikerült megszöknöm. A háborúskodás miatt csak 32 éves koromban tudtam megnő­sülni. A mezőgazdaság szocia lista átépítéséig még a földnek „köszöngettünk", azután a fe leségem a közösben fejőnöként szolgálta a közös ügyet. Én vi­szont elszegődtem bányásznak. Huszonnégy éven át több mint hétezerszer ereszkedtem le a fenyegető veszélyektől komor, csillagtalan vasérc-éjszakába Ugyanakkor a fárasztó bánya munka mellett, jövedelemszer zés céljából hódoltam lovába gyermekkori kedvtelésemnek: tehéntartással, hízómarha- és anyakocaneveléssel töltöttem a szabadidőmet, amihez a takar­­mánynakvaló begyűjtése is hozzátartozik máig is. Tizenkét éve vagyok nyugdíjas. Azóta dolgoztam már a fakitermelés­ben, voltam éjjeliőr, mosianá ban pedig a háztáji gazdaságot vezetem ifjúkori buzgalommal. Közben megérkezik Józsi bá­csi feleségé, Klári néni, aki a faluban lakó gyermekeinél volt ellátni a délutáni teendőkét, hiszen azok csak sötétedéskor érkeznek haza munkahelyük­ről. — Nem tudok kifogyni a munkából, mióla marokszedő kislányként megszoktam az ál­landó dologtevést — mondja derűvel. — be ezt nem panasz­ként említettem, hiszen örö­möm telik a családunkért, ho­zott áldozatvállalásban. Három gyermekünk és üt unokánk van. Valamennyien itt étnek közelünkben, a faluban. Anya­gilag is segítettük és segítjük őket. Az utódokat óvodába vi­szem, iskolába készítem, hiszen a szülőket korán reggel elviszi az autóbusz a városba. így hát most is majdnem olyan korán kell ébrednem — hiszen a ser­téseket is meg kell etetnem —, akárcsak nyugdíjazásom előtt, huszonkét esztendőn keresztül hajnali három órakor csörgött az ébresztő óra. A gazdaságban kezdetben öt évig kézzel kel­lett fejni. Élmunkás voltam. A sok járástól és cipekedéstől A ribizlibokrokon dermedt álom. A iákon túl magasan vi­gyázza a falu békéjét a Krasz­­nahorkai vár. Éppen most ké­szül leesni az este. fózsi bácsi pedig mintha csak egy álmot mesélne felém, így folytatja „oldalbordájának“ kerttörténe­tét: PÉLDÁS ÉLETFORMA megfájdult a lábam. Azóta csak sántikálva engedelmeskedik mindig sietős biztatásomra. + Mikor állítják már „taka r éklángra“ életelemükké he­­vült, örömös, tevékenységre késztető buzgalmukat? — pró­bálom szavukat venni rejtett szándékukról. Előbb Józsi bácsiban formá­lódott szavakká a nyughatat­lan válasz: I — Amíg csak bírok, és amíg kedvem is telik benne: nyü­­zsögtetni fogom magam körül az állatokat. A tejet nem sze­retem, de a gyermekeim, unó kiám óhajára a tehén lés a hízómarha J még nem fogyott ki az udvarunkból. Mind a kél fiam tud kaszálni. Nyaranta közel 10 tonna szénát is össze­gyűjtők a segítségükkel, télire­­való „tejcsinálónak". Amióta csak élek, a disznóknak ts ál­landó szálláshelyük van a por­tán. A hízósertéseken kívül anyakocákat is tartok. Évente mintegy húsz malacot értéke­sítek egy-egy fészakaljból. A — Az addig csak kaszáló­ként használt harminchárom áras területen 1955-ben kezd­tem el a fásítást. Kertészkedé­sem eredményeként mintegy nyolcvan almafa, több tucatnyi dió, meggy, cseresznye és. ba­rack, ligetnyi szilva és — bő­termő — körtefa termesének ajándékában részesülünk. A hullott almát java részi fel­etetjük a szarvasmarhákkal. A maraaékból bori, a szilvából, körtéből, cseresznyéből és meggyből ízletes lekvárt, a fé­két er ibizliből pedig szörpöt ké­szítettünk. Tavaly egy-egy ba­rackjáról kétszáz kilogramm termést szüreteltünk le. A ki­száradt fák helyébe újakat ül­tetek, a régi ízek mellé mosta­ni fajtákat is oltok. Megnyese­getett, féregtelenitett, egészsé­ges, jó termőerőben tartott gyümölcsöst hagyok gyerme­keimre és unokáimra örökség­ként. Odakint már suhogott a holdjény, amikor Klán néni villanyt gyújtott és egyúttal a tévét is bekapcsolta. Ä sötét­ség kiröppent a kertbe, hogy helyet adjon a nagyvilág szí­nes képeinek, amit fózsi bácsi még mindig szívesen fel pártol olvasásra már nehezen bátorít­ható fájós szemeivel. Korcsmárus László

Next

/
Thumbnails
Contents