Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-07 / 5. szám

1987. fefiruár 7. SZABAD FÖLDMŰVES.-13 ínyencfalatok készítői Idény utáni mérlegelés Ä* elmúlt ér nem kedvezett a cukorrépa-termesztőknek. Ez persze korántsem jelenti azt, bogy a tervezettnél jóval sze­rényebb terméshozamok csak az időjárás számláfára írhatók. Termesztők és feldolgozók ön­magokat csapnák be, ha azt állítanák, hogy e népgazdasági szempontból meghatározóan fontos termény körül minden rendben van. A szakemberek kísérletez­nek, mérlegelnek, terveznek, hogy miként lehetne viszony­lag rövid idő alatt a cukorré­pa-termesztést gazdaságosabbá, jövedelmezőbbé tenni. Ezzel ugyanis megoldódna az egyik legnagyobb gond, s a mezőgaz­dasági üzemek képviselői nem ódzkodnának a fontos ipari nö­vény nagvohb területen való termesztésétől. Sajnos, a kül­földi tapasztalatok kamatozta­tása, s a hazai laboratór'nmi kísér'etek széles körű gyakor­lati alkalmazása nagyon lassú ütemű. A másutt sikereket ho­zó termesztési módszerekkel és technológiákkal nálunk csak részeredményeket érünk el, s néhány kivételtől eltekintve a termesztés színvonala még a nemzetközi átlagot sem köze­líti meg. Az elmúlt év átlagos hektárhozama szlovákiai vi­szonylatban alig haladta meg a harminc tonnát, ami termé­szetesen kedvezőtlen hatással volt a felvásárlási eredménvek alakulására. így az előirány­zott cukorrépa-felvásárlási mu­tatót csak 82.7 százalékra sike­rült teljesíteni. A fent leírtakkal magyaráz­ható, hogy Szlovákia tíz cukor­gyára közül mindössze a Tren­čianska Teplá-iban húzódott el a fe'dnlgozási idény január ötödikéig. Amint azt Peter Forgáö mérnöktől, az Édes­ipari Tröszt vezérigazgatóságá­nak képviselőjétől megtudtam, Dunaszerdaheiyen fDunajská Streda) és Seredben volt a legrövidebb az idény, mivel mindössze 72 napig tartott. Ez­zel szemben a Trenčianska Teplá-i Cukorgyárban tartott a feldolgozás a legtovább, ahol 98 napos volt az idény. Annak ellenére, hogy a cu­korrépa-termesztők az elmált évben nem értek e! jó eredmé­nyeket, az Édesipari Tröszt képvise'őivel folytatott beszél­getés nem volt pesszimista hangvételű. Ez mindenekelőtt a nagyon kedvező cnkorrépa­­-feldolgozási eredményeknek köszönhető. Elsősorban a cu­korgyárak kapacitásnormájának teljesítése terén volt észlelhető számottevő javulás A nem ép­pen ideális műszaki körülmé­nyek között dolgozó cukorgyá­raknak csaknem száz száza­lékra (99.531 sikerült teljesíte­niük a feldolgozási kapacitás e’őirányzott tervét, ami a ko­rábbi idényhez viszonyítva je­lentős előrelépést matat Ilyen nagyszerű -4'edmények­­re az utóbbi másfél évtizedben nem volt példa. Ez természete­sen nem lehet a véletlen mü­ve. Minden jel arra mutat, hogy az idény során végre si­került kamatoztatni a korábbi években szerzett tapasztalato­kat, s a hiányosságokat kikü­szöbölni. Az előző évekhez vi­szonyítva 36 millióval nagyobb A felvételek a Trenčianska Teplá-i Cukorgyárban készültek (Fotó: CSTK) anyagi értékű, idény előtti, fel­újítási, illetve korszerűsítési munkálatok szakszerű elvégzése is nagymértékben hozzájárult a sikerek eléréséhez. Az össze­hangolt felkészülési munkák­nak, a műszaki berendezések jobb minőségű előkészítésének köszönhetően a cukorrépa-fel­dolgozási veszteségek nem ha­ladták meg a megengedett szintet. A cukorgyárak dolgozóinak sikerült megfelelő körülmények között tárolniuk a cukorrépát. Ennek legékesebb bizonyítéka, hogy a felvásárolt, illetve fel­dolgozásra került alapanyag cukortartalma között mindösz­­sze 0,42 százalék volt a kü­lönbség. Az elmúlt idény során az átlagos cnkortartaiom meg­haladta a 14,66 százalékot, a­­mi a korábbi szezonhoz képest szintén javulást mutat. A leg­magasabb cukortartalmat a ri­maszombatiak (Rimavská Sobo­ta) érték el (15,96%), míg a Suranyban volt a legalacso­nyabb (13,84%). A tröszt képviselői szerint összesen egymillió 683 ezer 829 tonna cukorrépát dolgoztak fel a mögöttünk levő idény során. A tervezettnél lényegesen ala­csonyabb átlagos hektárhozam­nak köszönhetően a leidolgo­zási tervet csak 86 százalékra sikerült teljesíteni. Itt szüksé­ges megjegyezni azonban, hogy a Trenčianska Teplá-i Cukor­gyár dolgozói kilenc, a Nyitrai (Nitra) Cukorgyár képviselői pedig két százalékkal túltelje­sítették az előirányzott feldol­gozási mutatót. • Ezenkivül a Seredi, Trnavai, Sládkovičovo! és Šurany! Cu­korgyárban sikerült teljesíteni a cukorrépa íe'dolgozás tervét. Szlovákia tfz cukorgyárából nyolcban a korábbi éveknél jó­val sikeresebb idényt zártak, kivételt csak a rimaszombatiak és a tóketerebesiek (Trebišov) képeznek, akik 2,2, illetve 2,5 százalékkal gyengébb ered­ményt voltak kénytelenek el­könyvelni. A kelet-szlovákiaiak esetében figyelembe kell venni a nagy­szabású felújítási munkálatok végzését, amely hátráltatta, pontosabban megnehezítette az előirányzott tervmutatók telje­sítését. Az ój berendezések üzemeltetési zavarai és a ré­gebbi gépsorok meghibásodásai jelentős mértékben megnehezí­tették a folyamatos feldolgo­zást. Emellett azonban mindkét cukorgyárban jobban figyelem­mel kellene kísérni a cukorré­pa-betakarítás, -szállítás és -feldolgozás ütemét, a nehéz­ségeket okozó, hátráltató té­nyezők kiküszöbölésének mód­ját. El kellene gondolkozni azon is, hogy a többi cukor­gyárban bevált technológiai el­járások, irányítási módszerek bevezetésével miként lehetne a legrövidebb idő alatt felzár­kózni az élmezőnyhöz. A felzárkózásra jó példa a dunaszerdahelyiek esete. A csallóköziek a korábbi évek gyenge teljesítményéhez képest ugrásszerű javnlásról gondos­kodtak. A szervezési és irányí­tási hiányosságok felszámolá­sához nem restellték kikérni Szlovákia legjobb feldolgozó­üzeme, a Trenčianska Taplá-1 Cukorgyár vezetőjének vélemé­nyét. A tapasztalt szakember nagyszerűen együttműködve a megfiatalított dunaszerdahelyi vezetőséggel elévülhetetlen ér­demeket szerzett az idény so­­ráp elért sikerekben. A koráb­bi feldolgozási idény folyamán elkönyvelt 1,42 %-os cukortar­talom-különbséget az idén 0.43 százalékra sikerült lefaragni. A minimális veszteségek a megfelelő hozzáállást tükrözik. Nagyon jól tudatosítják azt a juhocnkor vezetői és dolgozói, hogy Szlovákia legnagyobb fel­­dolgozási kapacitású cukorgyá­ra jelentős mértékben befolyá­solja az egész ágazatban elért eredmények alakulását. Éppen ezért örvendetes az idei, évad utáni értékelés, amely a csal­lóköziek előrelépéséről is be­számol. Mindenütt, ahol a cukorrépa tárolására és rngalmas feldol­gozására kel!ő figyelmet fordí­tottak, általában sikerült a veszteségeket csökkenteni. A szállítási ütemtervek pontos betartása, illetve ellenőrzése is sok esetben elősegítette a ter­vek teljesítését. Újra beigazoló­dott, hogy a cukorrépa útjának figyelemmel követése, a tech­nológiai folyamat előírásainak következetes betartása a legjö­­vede'mezóbb. anyagi befekte­tést nem igénylő módszer. Az Édesipari Tröszt vezér­­igazgatóságának képviselői az utóbbi két évtized legjobb idé­nyének befejezését követően sem feledkeznek meg a hiá­nyosságokról, az eddig még nem hasznosított tartalékokról, A legnagyobb problémát to­vábbra is a munkaerőhiány okozza. Az idény jellegű ter­melés következtében évek óta felmerülő problémákra az ága­zat vezetői nem nagyon tudnak kielégítő megoldást találni. A szakemberek többsége szerint az egyedüli járható út: az ál­landó dolgozók számának nö­velése. Ez viszont az idény jel­legű munka megszüntetése nél­kül elképzelhetetlen. A számos tisztázatlan kérdésre remélhe­tőleg mielőbb sikerül választ adni, s így megoldani a tröszt legégetőbb gondját. A jelenlegi Időszakban min­denekelőtt a mérlegeléseket végzik, s elemzik a feldolgo­zási idényt. A tavaly] év során jól bevált gyakorlatot az idén is folytatni szeretnék, fgy va­lamennyi cnkorgyár vezetőivel külön elemzik a legfontosabb feladatok és mutatók teljesí­tését. A tapasztalatok kamatoz­tatásával remélhetőleg sikerül a megkezdett sikeres utat foly­tatni. Az Édesipari Tröszt képvise­lői, a cukorgyárak dolgozói, néhány kivételtől eltekintve, nagyon sikeres idényt zártak. Ideje lenne már, ha a mező­­gazdasági üzemek cnkorrépa­­termesztői is végre megembe­relnék magukat, hogy mérlege­léskor nekik se kelljen szé­gyenkezniük a gyenge gazda­sági eredmények miatt. A tö­kéletesített gazdasági irányítá­si rendszerben rejló tartalékok kihaszná’ása, az együttműkö­dés javítása minden esetben lehetőséget nyújt a felzárkó­zásra, a jövedelmezőbb cnkor­­répa-termesztésre. Számos kül­földi példa bizonyltja, hogy csakis közös összefogással, a termesztők és feldolgozók gyü­mölcsözőbb együttműködésével lehetséges az évek óta problé­mákat okozó nehézségeket le­küzdeni. BARDOS GYULA A hatalmas, korszerűen be­rendezett és felszerelt konyhá­ban annyi az alapanyag és kel­lék, hogy megszámolni sem győzi az ember. Fazekak, lába­sok, serpenyők, tányérok, po­harak, edények között, a gáz­tűzhely körül nagy a sürgés­­-forgás. Ügyes kezű szakácsok darabolják a csirkét, pulykát, halat, szeletelik a sertés- és marhahúst; zöldséget, krump­lit pucolnak, húst töltenek, tej­színt kevernek. Egyszóval: ber­regnek a háztartási gépek, fű a leves, sül a hús. Perceken belül olyan lnvcsiklandoző il­lat árad a levegőben, hogy még a legrosszabb evőnek is meg­jön az étvágya. Az e'készitett ételeket, italokat, desszerteket, süteményeket stb. népviseletbe öltözött fiatal pincérlányok és -legények tálalják fel a vendé­gek kívánsága szerint. Egy-egy pincér mosolygós arccal gyak­ran nyit ajtőt az érkezőknek. A vendéget udvariasan ellátják jő tanáccsal, közük vele; bol nem foglalt még az asztal. Az­után türelmesen várnak, amíg a kedves vendég kiválasztja az étlapon feltünteti Italok és éte­lek közül a legmegfelelőbbet. Viliam Vakoviö, Bibiana Mlstrf­­ková, Ivan luraj és a többi pincér szakszerű mozdulatok­kal teszi asztalra az ételt, italt. Arra törekszenek, hogy a ven­dég jől érezze magát. Ügy vé­lem, a felszolgálóknak, a kony­hai személyzetnek bőven akad tennivalója, különösen ebédidő alatt, amikor az ízlésesen dí­szített kis étterem zsúfolásig megtelik vendéggel. Fokozato­san asztalra kerülnek a jobb­nál jobb ínvencfalatok, az Ízlé­sesen díszített hideg és meleg ételek, levesek, baromfi- és halételek, frissensültek, tész­ták, desszertek, saláták, befőt­tek, borok, sörök, pezsgők. Olyan ünnepélyes, meghitt a hangulat, mintha lakodalmat ünnepelnének az emberek. Ké­sőbb Kollár mérnök, a vendég­látóegység vezetője Is előke­rül valahonnan, tőle tudom meg, hogy, mi történik Itt a Bajkálban tulajdonképpen. — Az Idén másodszor rend­­deztük meg a magyar konyha hetét a Bajká! étterem föld­szinti részében — válaszolja vendéglátóm. — Megvalósításá­hoz nagyban hozzájárultak a Bratislava! Fogyasztási Szövet­kezet és a Győri Általános Fo­gyasztási és Értékesítési Szö­vetkezet dolgozót. A magyar ételkülönlegességeket a Győrt Vagongyár reptéri éttermének szakácsai készítették a Bajkál étterem szakácsaival közösen. Ügy vélem, az ötlet jó volt, mert a napi kapacitás teljes mértékben ki van használva. Amint látja, elég sok a vendég, így a befektetés bizonyára megtérül. Viszont, ha nagyobb gondot fordítottunk volna a pro­pagálásra, a zord Időjárás el­lenére Is több lett volna a ven­dég. Ismétlem, így sem panasz­kodhatunk. Mivel ez a külföldi kapcsolatunk Jónak és hasz­nosnak bizonyult, ezért a jövő­ben még tovább szeretnénk mélyíteni az együtttműködést. A közeljövőben (február máso­dik felében) az ittenihez ha­sonló, egyhetes szlovák konyha hetét tartjuk Győrben, így a magyarországi vendégek is megízlelhetik Rigó Dániel, Ma­rian Nátič és Peter КгйГ (fő­szakács) főztjét. A konyhában, különösen ebéd­idő alatt annyi a munka, hogy a háromtagú kis magyar csa­patot: Csete Miklós, Weisz Jó­zsef és Eperjesi József szaká­csot alig lehet megköze'Iteni. Amikor kicsit alábbhagy a mun­­ka'áz. Eperjesi Józsefet, a fő­szakácsot igyekeztem szóra bírni. Menetközben elmondta magáról, hogy harminc éve dolgozik a szakmában. Jelenleg a Győri Vagongyár reptéri ét­termének konyhavezetője. Sza­kácsként barátaival együtt többször járt külföldön. Húsz évvel ezelőtt például, mint fia­tal szakács Prágában a Buda­pest étterem konyhájában hosz­­szabb ideig dolgozott. Csere­akciók keretében a magyar konyha hete alkalmából fősze­replő volt Ausztriában, Len­gyelországban, Finnországban. Hazánkban Dunaszerdaheiyen (Dunajská Streda) és most Itt Bratislavában, a Bajkál étte­remben főzött. Щ МПуеп körülményeket te­remtettek Szlovákia fővárosá­ban? — Csak dicsérni tudom Kol­lár üzemvezetőt és Vakonits étteremvezetőt, Mühlhandl Zsu­zsát és a többi szervezőt, ren­dezőt, mivel k'váló körülmé­nyeket biztosítottak számunkra. Az ételek készítéséhez megvan minden alapanyag, amire szük­ségünk van. Mi magunkkal tu­lajdonképpen csak fűszerkü­lönlegességeket hoztunk, ami­vel speciális ételeinket fűsze­rezzük, Ízesítjük. Cl Mi a véleménye erről a kapcsolatról? — Jő az együttműködés. Jől megértjük egymást a szlovákiai szakácsokkal és a személyzet többi tagjával. A napi forga­lom megfelelő, még a rossz Időjárás ellenére Is sok a ven­dég. Reggel 8 őrétől este 10-ig dolgozunk, tehát van mit csi­nálnunk. Az ételeinket szívesen fogyasztják, sokszor a terve­zett napi adagot ki kell egészí­teni, hogy az érdeklődők igé­nyeit kielégíthessük. # Melyek a legkedveltebb ételek? Miből fogy a legtöbb? — Ezt nehéz egyértelműen meghatározni, mert szinte min­den elfogy, amit készítünk. A gödöllői csirkecomb, a jürltott csirkemáj, a szigetközi gombás ponty, a székelygulyás éppúgy keresett, mint a kisalföldi puly­kamelltekercs, amelyből egy nap alatt kilencvensét adag fogy el átlagosan. Amikor elbúcsúztam a ked­ves vendégektől, az járt az eszemben: éttermeinkben, tal­ponállóinkban, miért csak olyan ritkán kedvesek, udvariasak a pincérek. Miért nem olyan szín­vonalú a felszolgálás, mint azon az öt januári napon a Bajkál étteremben. NAGY TERÉZ A magyarországi élelmiszer-ipari termékek is nagyon keresettek — ———- (Archív felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents