Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-07 / 5. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. február 7. 0 MÉHÉSZET 0 M^ÉSZET © MÉHÉSZET Ф MÉHÉSZET О MÉHÉSZET « MÉHÉSZET Ф MÉHÉSZET Ф MÉHÉSZET ® MÉHÉSZET • munkásálca a pempőben virágport és mézet is kap a harmadik és negyedik nap között. Később ezt a megállapítást megkérdőjelezték, mivel az újabb Ismeretek alapján az anya már kezdettől fogva más összetételű pempőt kap, mint a munkásálca. Hoffmanová állítása szerint az etető méhek két fajta, különböző összetételű pempőt produkálnak, fehéret és átlátszót. Ezt a két fajta pempőt másmás arányban összetételben kapják Az a méhész, akt 20 vagy enné] több méhcsaláddal méhészkedik, gazdasági szempontból anyanevelésre vagy az anyák vásárlására kényszerül. A természetben az anyanevelésnek két formáját Ismerjük. A rajzás, Illetve anyaváltás alkalmából nevelt anyákat, vagy a családnál lévő anya elvesztése után 1—3 napos álcákból nevelt pótanyákat. Igaz, hogy míg a rajzás alkalmával, a rajbölcsőben fejlődött anyák álcakorukban az első pillanattól, az anyaálcának megfelelő táplálékot kapnak, addig a pótbölcsőkből származók rövidebb vagy hosszabb ideig munkásálcának való táplálékhoz jutnak. Felvetődik a kérdés, hogy milyen hatással van ez a jövendőbeli anyákra, amelyek kezdetben, álcakorukban, rővidebb vagy . hosszabb ideig munkáságának való tápálékot és gondozást kaptak. Mivel a mesterséges anyanevelés a méhészet elválaszthatatlan része. a kutatókat ebben az ágazatban, az utolsó évtizedekben ez foglalkoztatta legtöbbet. Mindkét nevelési módszernek, a petésnek vagy álcásnak megvannak a maga előnyei és hátrányai. ezéri vált olyan vitatottá ez a kérdés a kutatók között. Már Zander kísérlettel megállapította. hogy az egy és félnapos álcákból nevelt anyákat nem szárnyalták túl a rajbölcsőből származó anyák, sőt a . rajbölcsókből származó anyák súlya és teljesítménye Igen eltérő. Szerinte az első napokban az anya és a munkásálca eledele között nincs különbség. A tápál ék közötti különbség csak akkor mutatkozik, amikor a Feles vagy alcás anyaneveles Az új ismeretek alapján a petés nevelés legjobb módszerének a kidolgozásában bizonyos változások Is bekövetkeztek. De a két nevelési módszernek, a petésnek* és áicásnsk összehasonlítása és fejlesztése nem szűnt meg. A kutatók észrevételei ellentmondásosak az egyik vagy pedig a másik nevelési módszer javára. Ennek magyarázata, hogy a kísérlethez vagy bizonyításhoz nem megfelelő vagy kevés mennyiségű anyagot használtak. Zander és tanftványa állításait 1916-ból nem sikerült cáfolni. Ezek szerint az anya vagy munkásálca első napi fejlődésében nincs különbség. Zander tanítványa, Maier, ugyan azt is állította, hogy a petefészek fejlődésében a második naptői már van eltérés, de 1965-ben Wang és Skill ezt nem tudták igazolni, mivel megállapították: csak a harmadik naptól különböző a fejlődés. A későbbiek során sem alakult ki egységes vélemény. Eckert (1934) nem talált semmi különbséget a petecsövecskék számában a 12, 24, 36 és a 72 órás álcákból nevelt anyáknál. Weaver (1957), aki megismételte Zander és Beckera kutatásait, kibővítette ezt az anyák külső jeleire is, szintén nem észlelt különbséget az egynapos és a kétnapos álcákból nevelt anyák között. Sőt, 19 egynapos álcából nevelt anyánál a petecsövecskék száma kevesebb volt (335 átlagosan), mint a 19 kétnapos álcákból nevelt anyák (341 átlagosan) esetében, míg a háromnapos vagy Idősebb álcákból neveit anyáknak már kisebb petefészkük és kevesebb petecsövecskéjük volt. A különbségek az anya külső jelein is mutatkoztak: a szipóka hosszán, a lábakon, és a fullánk fogazatán. A bárom vagy alig Idősebb három és félnapos álcákból nevelt anyáknál, ezek a- külső jelek már nagyon feltűnőek voltak. így nagyrészt az anyára, vagy pedig a munkásméhre hasonlítottak, s 50 százalékuk még a kike’és előtt elpusztult. WolosievíC (1954) öszehasonlította a rajanyákat az egyszeri és újbóli átálcázással nevelt anyákkal és azt áhította, hogy a rajanyáknak nagyobb petefészkük és több petecsövecskéjük van. Kísérletét nem találták azonban elfogadhatónak. Öröst Pál Zoltán (1964) 400 anyát vizsgált meg és megállapította, hogy a petéből nevelt anyák 80 százalékának volt 300-nál több petecsövecskéje. A 18—30 órás álcákból nevelt anyák esetében ez az arány 50 százalékos volt. A 42—54 órás álcákból nevelt anyáknak már csak 39 százalékában volt 300-nál több petecsövecskéjük. Örösi Pál Zoltán kísérleténél ts az egynapos álcákból nevelt anyák 51 százaléka egyenértékű volt a petéből nevelt anyákkal, míg a petéből neveltek 20 százaléka szintén nem volt megfelelő Valószínű, hogy több külső ok is szerepet játszott, mint pl. a hordási viszony alakulása, a nevelő családok ereje és hangulata. Végül VVoyke lengyel tüdős (1971) megállapította a petéből és az 1, 2, 3 és 4 napos álcákból való nevelésnél az összefüggést. Minél idősebbek az álcák, annál kisebb súlyúak az anyák, és ezzel arányosan csökken a petecsövecskék száma. A több évtizedes ellentmondásos kutatások eredményeit dr. Weiss (NSZK 1974) több éves kísérlettel fellenőrizte. Az anyák súlyát, nem a kike'és után, hanem a kikelés előtt mérte. A petecsövecskék számlálását sztereomikroszkóp alatt végezte, (gy a számlálása megbízhatóbb volt elődeinél. A kísérleteit a legfiatalabb álcákkal végezte, mivel a korszerű gyakorlatban ez a módszer a legeN terjedtebb. Vizsgálta azokat a testrészeket s Jeleket, amelyekkel az anya a munkásméhtől különbözik, a petefészkeket, petecsövecskéket, lábakat és a fej formáját. Dr. Weiss nem talált különbséget a petéből vagy az egy és, félnapos álcákból nevelt anyák, .között. A legjobban vitatott petecsőVecskék! száma: setu volt eltérő, ám az idősebb álcák korával arányban az anyák súlya csökkent. Az ő megállapítása a legelfogadhatóbb, s így a legjobb visszhangra talált. Azonban így is felvetődött a kérdés, hogy milyen az anyák teljesítménye közötti különbség. A teljesítmény összehasonlítását 72 petéből nevelt és 74 egy- és másfélnapos álcából nevelt anyákkal végezték Az anyák nevelése, párzása családokhoz való beadása egyforma körülmények között történt. Végül is semmilyen különbséget nem észleltek a petéből vagy álcából származott anyák között. Dr. Weiss bizonyítása alapján nincs különbség a petéből vagy nem idősebb mint egy- és félnapos álcából nevelt anyák között, így teljesen egyenértékűek. Az a méhész, aki az anyanevelésnél nem használ egynapos álcánál idősebbet, biztos lehet benne, hogy teljes értékű anyát kap. Ehhez azonban a nevelés technikája szabályainak betartása szükséges. ANTAL ZOLTÁN-í-SV* Egyes és hatos pároztató kiskaptárak. A hatos pároztatók élelemszükséglete 30 százalékkal kisebb az egyes pároztatókónál (Fotó: A. Z.) Elődeink és a korszerűség Az ember évezredek óta fogyasztja az édes, gyógyító hatású mézet. A saját számára gyűjtött eleségtől megfosztott méhcsalád pádig éli a maga megszokott, csodálatos társas életét. Mintha mit sem türódne a méhészek népes táborával, amelynek tagjai az utolsó száz évben immár nemcsak a méblakások helyét változtatják, hanem annak keretekbe foglalt építményét is mozgathatóvá tették gyökeresen beavatkozva ezzel a méhcsaládok életének legbelsőbb törvényszerűségeibe. A méhészkedés szépsége egyebek között abban rejlik, hogy kér teliesen egyforma módszerrel dolgozó méhész talán nincs Is. A különböző kaptárrendszerek, keretméretek réndkfvül színes skálája különösen tájegységenként változik, Ez sokszor drágítja az eszközök árát, mert kizárja a szabványosítás, sorozatgyártás nyújtotta előnyöket. Régi Igazság azonban, hogy hozzáértő kezében minden keretméret, kaptárrendszer sikerrel használható, mert a természet, a méhcsalád csodálatra méltóan képes az alkalmazkodásra. Az egyébként barátságban élő méhésztársadalom kautárrendszerek szerint Is tagolódik. A Uamocsai fKomo- 6a) Lukács László méhésztársunk például ma is büszkén valila, hogy 6 „Baloghlsta”. Gazdag tapasztalata, igazi méhész híre falujának határán túl is eljutott. Meggyőződéses híve a Balogh kaptárnak. Ez volt látogatásom oka. Balogh a század elején nem számíthatott a méhészek elméleti tudásának nagyobb méretú fokozására. Nem Is akart a természetnél, a méheknél okosabb lenni Ezért a méhcsalád életének törvényszerűségeire építve nagv, osztatlan fészket szerkesztett. A nagyobb hozamok befogadására a kaptár térfogata az alacsony, hizlalt lépesmézterek felhelyezésével korlátlanul bővíthető. Mindezt gvorsan, sorozafszerűen lehet elvégezni Ma ts erre törekszünk, bár a fészket több keretsorra osztjuk. Ba'ogh nézeteit könyveiből és az általa szerkesztett . Méhészetünk” folyóiratból Ismerem. Rendkívül izgatott, hogyan látják mindezt a rend„szörnyű nézni” különösen a fekvőkaptáras méhészetek „agyonkezelt" családjait, amelyeknek temérdek energiájába kerül a méhész „segítségét” helyrehozni. Sokan még akácvirágzás alatt ts turkálnak a fészekben. Balogh Bálint évtizedekig fejtett ki felvilágosító munkát szűkebb hazánkban, Dél-Szlovákiában, főleg a magyar ajkú méhészek körében a kiinynyen elkészíthető, nagy fészkű kaptárért, egyszerű kezelhetőségéért. Népszerűsítette a hizlalt lépet. EWei ma is korszerűek. Ezt hívei, az olyan tiszteletre méltó emberek, mint Lukács László méhésztárs. esete is bizonyítja. aki annak ellenére, hogy nagy felelősséggel Iáró munkahelyen dolgozott, 60—70 méhcsalád kezelését tudta vállalni bonyolultabb jegyzetek nélkül. Mai kaptárain, a fő elvek megtartása mellett, mégiscsak látszik a mesterember esztétikán és pontosságon alapuló javítószándéka. Különlegesnek számít a méhet embertől jól záró. melegtartó felső etető, saját készítésű, vándorláskor megftzethetetlen értékű fogantyú a kaptárakon. Felhajtható a szállódeszka, mérsékeltebb a felsó kijáró nagysága, kissé módosult a tető, szép a kaptárak mázolása. Sorolhatnék még egyéb, a pontos munkáról, és a méhek megbecsüléséről „árulkodó” apróságot, amelyekért száz kilométernél nagyobb távolságból Is megérte a valódi méhészt,. Lukács Lászlót, meglátogatni. Az új utak szüntelen keresése közben a nagy elődöktől és követőiktől van mit tanulnunk. Elveikre és módszereikre építenünk kötelesség. KOVÁCS PÉTER BIRDETSS Értesítjük a tisztelt méhésztársakat, hogy a beküldött viaszból megrendelésre 10,— koronáért — sonkolyból bedig kilónként 12,— koronáért ló minőségű műiépet készítünk, .a azt kívánatra fertőtlenítjük A műiépet megrendelés szerinti méretre vágjuk, < ha partnereink kívánták foszforral feljavítjuk hogy a méhek egészségesen szaporodianak A viaszt, a sonkolyt. s a megrendelést az alábbi cfmre küldjék: Výrohfta mertrisiienok 941 ne leU.ta Telefon: 931-14 J A cikk szerzője a hagyományostól eltérő, felújított nevelőrámát használ. Az anya bölcsőben az anyák természetesebb körülmények között fejlődnek, s az etető méhek „közlekedése” is jobb az anyának vagy munkásnak szánt álcák. Ez vezette a kutatókat arra, hogy az anyák minősége közötti különbséget a peték vagy pedig a fiatal vagy Idősebb munkásálcák okozzák. szerével dolgozó, ma is élő méhésztársak. Manapság is keressük az okszerűbb, olcsóbb és egyszerűbb méhészeti módszereket és az azoknak megfelelő berendezéseket, melyeknek sorában első helyen a kaptár fill. A rakodó rendszer újabb virágkorát éli. Egyre alacsonyabbak a fiókok, egyszerűsödik a kaptárfal. A figyelem a hőszigetelés helyett a méhcsaládok népessége, minősége felé irányul. A szabadidőben végzett méhészkedés során egyszerű, gyors bavatkozásokra van szükség. A 85 életévében levő Lukács László korát meghazudtoló testi és szellemi frissességgel dolgozik méhei körül is. Szívesen beszél a méhészkedés örömeiről, szakmai fogásairól, múltjáról és mai gondjairól. Asztalos szakmája kapcsán került szorosabb kapcsolatba az akkor már ismert méhésszel és szerkesztővel, Balogh Bálinttal, aki m ridiárt az ismeretségük elején próbaként 70 darab mézkamrafiókot készíttetett vele saját méhészete számára. Így ismerte fel asztalosmesteri rátermettségét és azt kaptárkészítő tanfolyamain kamatoztatta is. Lukács méhésztárs szerint Balogh rendkívül egyszerű és hasznos eszközt adott a méhészek kezébe, kipróbált munkamódszerekkel. Kaptárán nem tűrt semmilyen cifraságot. „Ez így született meg, ilyennek kell lennie!” — mondotta határozottan, ha a mester famunkában igényesebb megoldást javasolt, mert úgy már a kaptár nem lett volna bárki által könyse, átfüggesztéssel pedig a fészek rendjének túl korai megbontása miatt szenved kárt a tavaszi fejlődés lendülete. Az átfüggesztés munkaigényes és hosszadalmas. A Balogh-kaptár hizlaltlépes alacsony mézkamráinak felrakása családonként egy-két perc, nyen elkészíthető. Laci bácsi a mé- s a méhek azokat azonnal el Is foghész Balogh Bálintot elveiben hatá- lalják. Ha a hordást viszonyok kedrozott, gyors gondolkodású, kissé vezőek, azokat mézzel meg is töltik. Ideges természetű embernek ismerte A családok egyéni szükséglete sze- Tekintélyt parancsoló típus volt rint új mézkamrákkal egyszerű a bő- Tlyen, méhészeket irányító vagy In- vítés. A tartalék lépkészlet kihasznákább méhészeti rendszereknek irányt lása tökéletesebb, adó, szakmai tekintélyre ma is szűk- Ezt az egyszerű kezelhetőséget saség lenne. A kapiárfalak hőszigeteléséről újra viták folynak. Lukács méhésztárs szerint feleslegesen, mert a 21—22 milliméter vastagságú egyszerű deszkafal is megfelel. Elmondta, hogy 1927/28-ban, talán az évszázad legzordabb telén sem volt emiatt baj. Jól emlékszik, bár annak már lassan 60 éve, hagy akkor 14 családot te'cli be és valamennyi megérte a tavaszt. Az Érsekújvár! (Nové Zámky) Méhészegyesület tavaszi összejövetelén, amikor számbavették a kitelelt családokat, kevés ilyen szerencsés méhész akadt. A nagy keretekben (350X350 mm-es belméret) elraktározott bőséges élelem volt a döntő tényező. A tavaszi fejlődés csúcsán a közepes keretmagasságú, egyenlőlépes rakodókban problémát okoz a mézkamrák megnyitása. Fejeléssel a kaptártérnek a kétszeresére valő növekedőjét, nyolc évi tapasztalatommal is bizonyíthatom. A még hozzáférhető írásokból a „Balogh-eszméket” áttanulmányozva próbát tettem. Tizenkét darab Hunor-íészkű (B méret) kaptáramhoz fé! mézteres fiókokat készítettem. Minden kaptárhoz két fiókot tettem, amelynek együttes magassága az egész keretnek felelt meg. Az átszabott alacsony lépeket (135 mm keretmagasság) a méhek kitünően meghizlalták. Előbb 8. majd 7, s végül csupán 6 db hizlalt félkeretet használtam fiókonként. Ezek a családok a korai hordásokból (gyümölcs, fűz) addigra meghordtak egy fiókot, amíg a többi családok az egész mézkamrák elfoglalásával kínlódtak. Pontos méréseket ugyan nem végeztem, de szemmel láthatóan mindig ezek a családok „fizettek” a legjobban pergetéskor. Az anyarács teljes mellőzésével a kezelés rendkívül leegyszerűsödött. Az újabb módszerek kere• sése és a keretméret egységesítése miatt más kaptárrendszerre tértem át, de a kezelés egyszerűségében nem értem el félmézteres rakodókat. Sokan a Balogh-kaptár hibájául róják fel, hogy a fészekbe már a'kalmatlan lépek mézkamrába történő átfHegesztésével a lépújítás nem valósítható meg. Ez csak részben igaz, mert a 11 keretes Balogh-fészekben mindig van mód a Hasítást nem tar- > talmazó lépek elvételére vagy e selejtezésre- szánt, de egyébként fiasításos lépek fészek szélére helyezésé- > re. Innen a fiasítás kikelése után el- 1 távolíthatók. Ez a művelet egysze- ’ rűbb mint az anyakereséssel egybe- - kötött átfüggesztés. A fiasításos lépek 1 átfüegesztéséve! a fészek egységének < küiönöesn kora tavaszi megbontása 1 általában többet árt mint használ. ( Lukács László, tapasztalt Balogh-kaptáras méhész elmondta, hoev
