Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-01-31 / 4. szám

Telepítés a házikertben (Fotó: M. S.) О Két év mezsgyéjén Pózba az Érsekújvári (No­vé Zámky) járás legki­sebb falvai közé tarto­zik. Végtggyalogolva az utcá­kon feltűnik, hogy a falu a­­ránylag nagy és egyenetlen te­rületen fekszik. Ilyenkor, ja­nuár végén a hóval lepett, téli álmát alvó kertekben csupasz fóliabordák feketéllenek. A visz­­szavágott szőlővenyigék kato­nás .sorban dermedten mered­nek az égnek. Az életnek sehol semmi nyoma.. Az egyik kert­ben a diófára szögeit madár­etető üresen kínálja magát a didergő madaraknak. Az egyik udvar mélyéről disznóölés illa­ta árad. mely kellemes emléke­ket ébreszt bennünk. Hirtelen ráébredünk, hogy a hasunk­ban már elharangozták a delet. Végre megérkezünk Kiss Pa­lákhoz. Ö a Szlovákiai Kertész­­kedők Szövetsége Pozbai Alap­szervezetének titkára. — Nem­sokára az elnök is megérkezik, addig érjék be személyemmel — jelenti ki mosolyogva a há­zigazda. Rövid ismerkedés után rátértünk jövetelünk céljára. — Idejövet feltűnt nekünk, hogy a falu eléggé egyenetlen terepen fekszik — nem okoz ez gondot a kerészkedőkuek? — Ö, dehogynem. Ám érinél súlvosabb gondunk a víz, hi­szen anélkül nem lehet létez­ni. Sok helyütt nyolc méter mélyen is le kell ásni ahhoz, hogy vízhez jusson az ember. Akik ellenben a közelben csör­gedező patak mentén laknak, azoknak ilyen gondjaik nincse­nek Tudtommal körülbelül a lakosság felének nem áll ren­dé’kezésére annyi víz. ameny­­nvire szüksége lenne. Másik hátránya ennek a vidéknek az, hogy a környező falvakhoz vi­szonyítva — s ez a község fekvésének tudható be — ez a leghidegebb terület. Ennek ve­lejárója hogv elsősorban olyan növényeket termesztünk, ame­lyek bírják ezt a klímát Érde­mes megfigyelni, hogy ebben a faluban nagvon kevesen fóliáz­nak Taián kissé ľurcsán hang­zik de fgv igaz Hogv mivel magyarázható ez? Hozzánk kö­zel — Podhajskában — az efsz-nek legalább harminc hatalmas termálvízzel fűtött üvegháza van. Képtelenség fel­venni a piaci versenyt ilyen konkurrenciával szemben. Akik mégis vállalkoznak rá, azok főleg fejes salátát, karalábét és paradicsomot ültetnek. — Leginkább milyen zöld­ségfélékéi termesztenek erre­felé? — Nálunk a szőlő teszi ki a termelés nagy részét. A felté­telek minden szempontból a­­dottak, s mindamellett eléggé jövedelmező is, s ez sem az utolsó szempont. Igaz, ha vala­ki most ültette el a tőkéket annak legalább 3—4 évig vár­nia kell, amíg vállalkozása nyereségessé válik. Vegyük csak a lugas megépítésének költségeit... Az idén jól sike­rült a szőlő, s ugyanez érvé­nyes a cseresznyepaprikára is, Ugyanakkor a paradicsom, a­­mely kevésbé vízigényes, egy kissé becsapott bennünket. A tepmés jó volt, sőt túl sok ter­mett ahhoz viszonyítva, hogy mennyit vásárolhattunk fel a tagoktól. így a termés nagy részét csak ipari paradicsom­ként vették át, holott a minő­sége minden szempontból meg­felelt az étkezésinek. De ez ilyen nagymértékű túltermelés esetében érthető is. A baj csak az volt, hogy kissé korán le szállították a felvásárlási ára­kat. Ám az uborka is kelendő, s meg is terem a kertieinkben. Az ide! évre is 150 tonna ubor­ka leadását vállaltuk. Ismerek olyan falut a járásban, ahol csak 4 tonnányi értékesítésére vállalkoztak. A tagok termel­nek még sárgarépát, karalábét és fokhagymát is. Ez utóbbiból az idén kevés volt. s jövőre se lesz több mivel az ősszel ke­vés hagymát tudtak az embe­rek elültetni. Pedig bárom év­vel eze’őtt annyi volt a fok­hagyma, hogy közel 150 kilót nem vett át a járási felvásárló­központ. Ez háromezer korona kárt je’entett a tagoknak. — Ön mióta titkára a szer­vezetnek? — Az új vezetőség megala­kulása óta, azaz három éve. Nyugodtan állíthatom, hogy ez az időszak mindenki számára előrelépést jelentett. Eddig a legtöbb munkát a Lehota há­zaspár végezte. A férj a szer­vezet e’nöke, s egyben ők a felvásárlók is. A múlt évi for­galmunk 1 millió 600 ezer ko­rona volt. Közben megérkezett Lehota Jenő az elnök, aki az elhang­zottakkal kapcsolatban a kö­vetkezőket mondta: — A leg­nagyobb gondunkon egy ideig még nem tudunk változtatni, pedig elég biztatóan alakultak a dolgok Az volt ugyanis a tervünk, hogy a Kispozbán lévő felvásárlótelepünket átköltöz­tetjük ide Pozbára. Ugyanis a helyi nemzeti bizottsággal szemben van egy kis, öreg épü­let. Nos, elhatároztuk, hogy azt önerőből rendbehozzuk. Az épü­letet a felújítás után szerettük volna bekeríteni, még az udvar füvesítésére is gondoltunk. E- rősen hittünk abban, hogy ez a tervünk megvalósul, sajnos nem sikerült. Az épületből könyvtár lesz, természetesen arra is szükség van. Gondolják azonban el, milyen kellemes lehet a termelőnek másfél ki­lométeren át cipelni az árut, hogy értékesíthesse! — Hallhatnánk valamit a szervezet tagjairól? — kérdez­tük Lehota Jenőtől. — Összesen 150 tagunk van. Gyakorlatilag a falu minden heted’k lakosa szervezetten kertészkedik. Erre többek kö­zött a kényszer is ráviszi őket, mivel csakis azoktól vásároljuk fel az árut, akik megfizetik az évi tagdíjat. De maga a felvá­sárlás sem könnyű, főleg ami­kor tömegesen érik a zöldség és a szőlő. Néha még éjfélkor is felvásároltunk, nem sajnál­tuk azonban az időt, mert a szervezet érdekei mindennél fontosabbak számunkra. A ta­gok munkájával elégedettek vagyunk. Látniuk kell, hogy a munkájuknak van értelme, ez esetben semmilyen áldozattól sem riadnak vissza. Ámiója át­vettem a szervezet irányítását — a száraz ősz ellenére — ez volt a legjobb évünk. Tavaly összesen 800 tonna paradicso­mot, s mintegy 120 tonna ubor­kát értékesítettünk. A szőlőről nem tudok pontos adatokat adni, mivel a szerződéseket az illető borgazdaságokkal a helyi nemzeti bizottság intézi. — Hol szokták megtartani a gyű’éseket? — Bizonyára hihetetlenül hangzik, de megtiltották ne­künk, hogy a helyi művelődési házban bárminemű összejöve­telt tartsunk — jegyzi meg Kiss Pál. Gyűlésre alkalmas he­lyiségünk nincs, így aztán hol itt nálunk, hol Lehotáék por­táján jövünk össze, persze csak a vezetőség. Aki ismeri a hely­zetet, az belátja, hogy közü­lünk senkinek sincs bármine­mű haszna az egészből, még­sem segítik a munkánkat. — Azért a szórakozásra is gondolunk — szól közbe Leho­ta Jenő mosolyogva, hogy bizo­nyítsa, nem annyira siralmas a helyzet. — Tavaly voltunk kül­földön Is, a Bala­tonnál és Egerben. Az idén el szeret­nénk menni az Olomouci nemzet­közi virágkiállítás­ra, valamint Ma­gyarországra ts. Ä szervezet megtéríti az útiköltséget. — Mit várnak az idei évtől? — Bizakodunk, vagyis nagyon re­méljük, hogy a ta­valyinál is jobb évet zárhatunk majd. A falu minden lakóiának példás összefogásával megvalósítható lenne mindaz, ami­ről az imént szó esett. A szervezet vezetősége min­dent megtesz a fa­luért. Ha ez így lesz fordítva is, akkor nem lesz baj. Kép és szöveg: Macsicza Sándor Lehota Jenő, a szervezet elnöke Kiss Pál, a szervezet titkára ŕ\ Síuiui Vdiaiid ícgaici u u négy évtizedre telepítették, та többször csak fele ennyi időre. Ezt nem a biológiai értelemben vett e’öregedés határozza meg. A Szőlő akár évszázadokig is élhet, bár egyre kevesebb ter­mést ad. Az ú] fajták, az új ter­melési szokások miatt ma rövi­­debb ideig kell fenntartani a telepítéseinket, mint régebben. Azonban így is több évtizedre szóló kultúráról van szó. En­nek sikere vagy kudarca jó­részt már a telepítésnél eldől. Megéri a fáradságot, mert a szőlő egyike a házíkert leghá­­lásabb gyümölcstermő növé­nyednek. MEGFELELŐ HELYRE A szőlő meleget, napot ked­­ve’ő növény, ezért dombvidé­ken a dé'i és az ehhez közel­álló lejtőket válasszuk. Síkvi­déken a könnyen melegedő ho­­moktalaiok a legmegfelelőb­bek Kerüljük a mélyfekvésű részeket, az úgynevezett fagy-­­zugokat, itt a téli, tavaszi ko­ra őszi fagyok egyaránt káro­kat okozhatnak. A házikert­ben lévő épületek, fák által be­árnyékolt részek sem alkalma­sak szőlőte'epítésre. A telepítés szempontjából - döntő jelentőségük van a fa­gyoknak. A téli fagyok káros határából komoly figyelmezte­tőt adott az 1984—1985-ös év. Ilyen lehűlések az 1962—63-as és az 1963—64-es telek óta nem voltak. A közbenső időszak­ban aránylag kis fagyok for­dultak elő. ami túlságosan de­­rű átóvá tette a szőlőtermelő­ket. Az em’ített telek közül egyikre sem illik rá valóban az évszázad tele elnevezés, no­ha annak idején mindegyiket annak nevezték. A legutóbbi mínusz 22—24 C-fokos lehűlé­sek messze vannak az 1928— —29-es és 1941—42-es teleken tapasztalt fagyoktól. Az Alföl­dön, de még a dombvidékek i alján található területeken sem szabad erről megfeledkeznünk. A tavaszi fagyok nem okoz­zák a tőke kifagyását, a vázré­szek pusztulását. Terméskiesé­­. seket okoznak ugyan, de nem i akkora veszedelmet, mint a téli ■ lehűlések. Ugyancsak a mé­■ lye’ob fekvésű területeken for­dulnak elő. A kora őszi fagyok már nem járnak terméskiesésekkel, de a lomb korai pusztulása csök­kenti a termés minőségét, mert leállítja a cukorfelhalmozódást A vesszők beérése is rosszabb lesz, később a téli fagyokkal szembeni ellenállóságot gyen­■ giti. A kora őszi fagyok is a mélyfekvésű területeken veszé­lyeztetik a szőlőt. AZ IDŐPONT i Mindebből nem az követke­zik, hogy sík területen egyálta­lán ne telepítsünk szőlőt, ha­nem az, hogy a fajta megvá­lasztásakor gondoljunk a fagy­tűrésre, és vegyük számításba a téli' fedés szükségességét is. Régen azt tartották a leg­megfelelőbb időpontnak, ami­kor tavasszal a talaj már jól fölmelegedett. Megfigyelhető viszont, hogy minél korábbi a szőlő telepítése, annál hama­rább fakad, és biztonságosab­ban ered erőteljesebben fejlő­dik. Az ültetést már ősszel is elkezdhetjük, de ehhez azjszük­­séges, hogy a talajt idejében készítsük elő. Ha későn, május elején ültetünk, bőséges beön­­tüzéssel a megeredés még jó lehet ugyan, de a szőlő fejlő­dése már nem lesz olyan erő­teljes. Késői ültetéskor, aszá­lyos időben, főleg ha nern tu­dunk öntözni, sok tőke kipusz­tulhat. MÉLYLAZÍTAS. ALAPTRÄGYÄZÄS A fiatal szőlő gyors fejlődé­séhez, a későbbi jó termés el­éréséhez nélkülözhetetlen a 70 cm mély ásás, az úgynevezett forgatás. Erre legtöbbször a kerti munkák befejezést; után van telő. Ezt az is indokolja, 1 NÉGYZETMÉTERNYI TÉR AJÄNLOTT MÖTRÄG Műtrágya Hatóanyag­tartalma, % Szuperfoszfát 18 Kálisó 40 Ha ősszel kevés az időnk, akkor a talajt szalmával, karti hulladékkal takarjuk.-A talaj így nem fagy meg és nem túl erős téli lehűlések idején a fa­gyok beállta után is tudunk forgatni. A forgatáson kívül van még egy fontos művelet, amely sok évre kihat a szőlő fejlődésére: ez az alap- vagy indító trágyá­zás. A foszfor és a kálium mély­re juttatása soha olyan jól nem valósítható meg, mint a telepí­tés ' előtti forgatással, mert ezek a tápanyagok nehezen jutnak le a talaj mélyebb ré­tegeibe. Tíz év is szükséges ahhoz, hogy az elmulasztott alaptrágyázást pótolni tudjuk. Ha semmiképpen sem áll módunkban talajelemzést vé­geztetni, akkor a következő trágyaadagok ajánlhatók: négy­zetméterenként 6 kg (kb. fél vödör) érett istállótrágya és 0,4—0,7 kg különböző műtrá­gya ftáblázat) — a talaj gaz­dagságától függően. Óvakod­junk a túl nagy adagoktól. A túltápláltság. akárcsak az em­beri szervezetnek a szőlőnek sem jó. A műtrágya különösen veszélyes lehet. Ha nem végez­tetünk talajvizsgálatot, feltétle­nül ajánlatos szakember hely­színi tanácsát kikérni. A TELEPÍTÉSI ANYAG Régebben kötött talajra gyö­keres oltványt, a laza, úgyne­vezett immunis homokra, a­­melyben a gyökereket pusztító szőlőgvökértetú (a filoxéra) nem él meg, saját (nemes) gyökerű, oltás nélküli szaporí­tóanyagot ajánlottak. Ojabban hogy a talaj az őszi esőktől eléggé át legyen nedvesedve, mert száraz állapotban nehéz felásni. Ha géppel forgatnánk, az is többnyire szüret után le­hetséges. Házikertben, ha csak egy sor szőlőt ültetünk, akkor elegen­dő a talajt egy ároknyi széles­ségben megforgatni, de a kellő mélységet akkor Is tartsuk be. A megfelelő mélységű forga­tás elmulasztása a későbbek­ben nem pótolható. Ilyenkor a tőkék gyenge fejlődésével, a termőrefordulás elhúzódásával, a későbbi évek gyenge termé­sével kell fizetnünk. Ulet alafträgyäzAsAra YAMENNYISÉG Műtrágya Hatóanyag szükséglet dkg 15—35 2,7—63 15—35 6,0—14,0 mindenfelé oltványokkal tele­pítenek. Az igaz, hogy ameri­kai alanyon (5 BB. 5 C) vala­mivel erősebben fejlődik, de az oltásforradás esetleges hi­bája, a tőkenyak sérülése foly­tán hamarább elgyengülhet, vagy akár el is pusztulhat A' téli fedés elmulasztásakor pe­dig a nemes rész lefagyhat az alanyról, ami ugyancsak a ter­mőtőke pusztulását jelenti. E- zért a mélyfekvésű részeken az oltványtőke alapi részét aján­latos fedni. Homoktalajokon a drágább oltványok használata kevéssé indokolt. Óvakodjunk attól, hogy bi­­zonyta’an származású ültntési anyagot vegyünk, mert gyak­ran csak termőrefordulás után jövőnk rá, hogy valami egé­szen mást kaptunk, mint amit szerettünk volna. Az oltvány­­készítéssel és értékesítéssel foglalkozó üzemek, vállalatok és kistermelők növényegészség­ügy! szempontból is biztonsá­got jelentenek a kiskerttulaj­donos számára. Homoktalajon, szükség ese­tén 50 cm hosszú gyökér nél­küli (sima) vesszővel is tele­píthetünk. Ennek megeredése bizonytalanabb és lassabban fordul termőre. Ehhez csak ak­kor folyamodjunk, ha a termő­tőke, ahonnan származik, meg­nyerte a tetszésünket és jő tu­lajdonságairól megbízhatóan meggyőződhettünk. Ha a szaporítóanyagot nem ültetjük el azonnal, átmeneti­leg is olyan helyen tárolíuk, ahol nem szárad ki. nem pené­­szedik meg Legjobb erre a nedves homok. (Folytatjuk) — K. Sz. — e

Next

/
Thumbnails
Contents