Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-27 / 25. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. Június 27, Korszerű nagyüzem a hegyek tövében Ä* Alansony-Tátra zordon hegyvonulata és a Liptói-dombság szelfdebb erdős-gyepes lankái között a Vág két partján húzódik a több mint hét­ezer hektárnyi mezőgazdasági területű Liptovský Ondrej-i Csehszlovák- Szovjet Barátság és Má|us 1. Egységes Földműves-szövetkezet. A Liptov­ský Mikulási járás második legnagyobb mezőgazdasági üzeme a hatvanas évek derekán 18 község mezőgazdasági területének összevonásával iött létre. A közel ezer állandó dolgozót foglalkoztató gigantikus szövetkezet megteremtette a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés feltételeit, s igazolta, hogy kedvezőtlen termőhelyi adottságok között is lehet ered­ményesen gazdálkodni. Ahol hajdan ában a zord körülmények között az apró tanyasi gazdaságokon a mindennapi betevő falatot alig tudták meg­teremteni és a taviskók fedele alatt állandó tanyát vert a nyomor, ott ma a jólét jelelt lépten-nyomon tükröző virágzó falvak terebélyesednek a he­gyekkel övezett völgyekben. A termőhelyi adottságokhoz igazo­dó termelési szerkezet kialakítása, továbbá az ésszerű összpontosítás és szakosítás, a célszerű munkaszerve­zés és irányítás, valamint a legújabb technológiák és a tudományos-műsza­ki Ismeretek alkalmazása révén a múltban lemaradozó gazdaság ma az élenjáró mezőgazdasági üzemek kö­zött foglalja el méltó helyét. Az öt gazdasági központra és 12 részlegre tagolódó gigantikus szövetkezetben a belíizemi önelszámoláson alapuló te­rületi irányítási rendszert alkalmaz­zák. Ez a módszer — a gazdaság ter­jedelmét és széttagoltságát tekintve — alkalmasabbnak bizonyult a múlt­ban alkalmazott ágazati irányítással szemben. Az utóbbi években a brigád­szerű munkaszervezést és javadal­mazást Is eredményesen alkalmazzák. Szinte hihetetlen, hogy Szlovákia egyik legjelentősebb turistaközpont­jának a szivében, kimondottan hegy­vidéki termelő kör­zetben Intenzív me­zőgazdasági terme­lés folyik. A szö­vetkezet alig 2000 hektárnyi szántó­­területe a tenger­felszíntől hatszáz­tól ktlencszáz mé­terig terledő ma­gasságban helyez­kedik el. A növény­­termesztés szerke­zete a termőhelyi adottságokhoz és ez álfattenyésztés követelményeihez igazodik. A szán­tóterületnek több mint a felén gabo­naféléket — búzát, rozsot és árpát — termesztenek, nem is akármilyen ered­ménnyel. Tavaly például gabonafé­lékből hektáron­kénti átlagban öt tonnát takarítót- ^ Nehéz munka tak be. s ezzel az eredménnyel járási viszonylatban a másodikok lettek. A legjövedelmezőbb növénykultú­rájuk a burgonya, ezt 250 hektáron termesztik A terület kétharmadán ültető burgonyát termelnek. Tavaly 26,5 tonnás hektárhozamot értek el. Äm az előző évek átlagában elköny­velt 22 tonna körüli átlaghozamok is tanúsítják, hogy a burgonyatermelés­nek nagy mesterei. Ján Paciga agrár­mérnöktől, az efsz alelnökétől és egy­ben állattenyésztési ágazatvezetőjétől azonban azt is megtudtuk, hogy a burgonyatermesztés számtalan nehéz­ségbe ütközik. Közülük talán a leg­súlyosabb a gyenge fajtaválaszték. A pillanatnyilag rendelkezésre álló öt szlovákiai nemesítésű fajta nem felel meg a követelményeknek, ezért csak­is csehországi, holland és NSZK-beli fajtákat ültetnek. A burgonyatermesz­tésben bevezették a brigádszerű mun­kaszervezést és javadalmazást. Ered­a juhok kézi fejése (Archívumi felvételek) ményes működésének azonban egyik alapfeltétele a hiánytalan anyagi-mű­szaki ellátás. Emiatt nem csekély gondot jelent a szükséges növényvé­dő szerek huzamos hiánya. A minő­ségi követelmények betartása érdeké­ben egy korszerű burgonvatárolót szeretnének építeni. A tárolás és a betakarítás utáni kezelés tapasztala­tait Csehországban gyűjtik. A tekintélyes állatállomány számá­ra tetemes mennyiségű tömegtakar­­mányt kell megtermelni. Ezért a szán­tóterület több mint 25 százalékán ta­karmánynövényeket — vörösherét, herefüves keveréket, az utóbbi évek­ben pedig kisebb területen silókuko­ricát és lucernát — termesztenek. A zöldanyagból szénát, szilázst, sze­­názst, takarmánylisztet ős szemcsé­­zett takarmányt készítenek. Nagy gondot fordítanak a rétek és legelők kezelésére, főleg műtrágyázására. Ezt a munkaműveletet többnyire repülő­gépek segítségévei végzik. A rendsze­resen kaszált rétekről hektáronként 7 tonna szénát takarítanak be. A le­gelőkön a szakaszos legeltetést kez­dik alkalmazni. Említést érdemel, hogy míg a korábbi években a vize­nyős területek lecsapolására fordítot­tak legtöbb pénzeszközt, addig nap­jainkban az öntözőberendezések épí­tését szorgalmazzák. Az öntözésnek köszönhetően a tehenészeti telepe­ken intenzív legelőket létesítettek. A szövetkezet állattenyésztésének legjövedelmezőbb ágazata a tehené­szet és a sertéstenyésztés. Pillanat­nyilag hatezer szarvasmarhát, ebből 1700 tehenet tartanak. Tavaly az egyedenkénti évi átlagban elért 3683 literes tejtermeléssel az első helyre kerültek a járásán. A szarvasmarha­állományt a hegyvidéki körülmények­hez legjobban alkalmazkodó pinzgaui marha alkotja. Az utóbbi években azonban — mivel magasabb szintre emelték a takarmánytermelást — az Igényesebb tejelő marhák tartását is megengedhetik maguknak. Ezért ha­szonállat-előállító keresztezést vé­geznek az ayrshire fajtával. Az egyik tehenészeti telepen pedig kimondot­tan tejhasznú lapály feketetarka mar­ha tenyésztésével Is próbálkoznak. Ezen a telepen a fejésí átlag megha­ladja a négyezer litert. De találhatók itt tehenek, amelyek hétezer literen felül telelnek. A korszerű, kötött tar­­tású, almozott és természetes szel­­lőztetésű Istállóban az erőtakarmá­nyokat automatizáltan — egyeden­ként — adagolják. A hatékonyabb tenyésztői munka érdekében a Nyit­­rat (Nttra) Állattenyésztési Kutató- Intézettel együttműködve az embrió­átültetést Is alkalmazzák. A gazdaságban immár negyedik éve-A- A szálastakarmányok begyűjtése készülnek a tej szigorított minőségi szabványának a bevezetésére. A tej tisztaságát már két éve a saját agro­­leboratóriumukban ellenőrzik. Tavaly a kifejt tej 87,5 százalékát az első osztályban értékesítették. Ez év első negyedében pedig a tejnek 92 száza­léka érte el az első osztályú minősé­get. Érdemes a tehenészettel foglal­kozni — vallják a szövetkezet veze­tői. Ján Veselovský mérnök,, az efsz közgazdásza ezt számokkal Is alátá­masztja. Míg egy liter tej önköltsége 4,20 korona körüli, addig az értéke­sítési ára — a differenciális árpótlé­­kt>t beleszámítva — eléri a 7,50 ko­ronát. Ugyancsak jói jövedelmez a gazda­ságnak a hétezer darab sertés tartá­sa. A sertéshizlalásban egy kilő ser­téshús kitermelésére jutó költségek kiteszik a 13 koronát, az értékesítési ár azonban eléri a 23 koronát. A ter­melési költségek csökkentéséhez nagymértékben hozzájárult a sertés­hizlalásnak egy gazdasági részlegre való összpontosítása, továbbá a szá­raz takarmányozásról a nedves takar­mányozásra való átállás. Ez lehetővé tette, hogy a napi takarmányadagot tejsavóval egészítsék ki. ló eredmé­nyeket érnek el a szaporodásbioló­giában Is. Néhány éve alkalmazzák a kocák mesterséges termékenyítését. Egy kocától átlagban 19,1 malacot választanak el. A nyári időszakban több mint két­ezer darab juhot legeltetnek a nagy kiterjedésű meredek legelőkön. Télen úgy nyolcszáz darabot tartanak. A juhtenyésztés szerves része a hegy­vidéki tájegységnek, ám több gondot okoz, mint a szarvasmarha- és a ser­téstenyésztés együttvéve — vallják a szövetkezet vezetői. A juhászattat csak azért foglalkoznak, hogy kihasz­nálják a nehezen hozzáférhető lege­lőket. Hiszen áz állattenyésztésnek ez a legmostohább ágazata. A terme­lés a mai felvásárlási árak mellett nem jövedelmező, a gépesítés mini­mális, s a nehéz, primitív körülmé­nyek között végzett munkára — még ha jól is fizetnek — nehezen talál­nak munkaerőt. A gazdaság túlnyomóan mezőgaz­dasági termelésből teremti elő jöve­delmét. A melléküzemági termelés — ahol kesztyűk varrásával foglalkoz­nak — csupán a csökkentett munka­­képességű dolgozók számára nyújt megélhetési lehetőséget. Gazdasági eredményeik így is figyelemremél­tóak. Tavaly az összteljesítmények értéke elérte a 140 millió, az áruter­melésé pedig a 62 millió koronát. A jövedelmezőség foka 11 százalék kö­rüli volt. A beruházások terén a pénzeszkö­zöket elsősorban a szénatárolők, síió­­venmek és trágyatelepek építésére és az állattartó telepek korszerűsítésére összpontosítják. Jelentős összegeket fordítanak azonban lakásépítésre is, mivel elsőrendű céljuk a dolgozók stabilizálása. A komplex szociális program alapvetően fontos szerepet tölt be a szövetkezetben. A korszerű szociális létesítmények, üzemi étkez­tetés, óvodák, a közeljövőben egy üze­mi bölcsőde átadása, egészségügyi központ, sportolási lehetőségek, élénk kulturális élet, ez mind könnyebbé és vonzóbbá teszt főleg a fiatalok számára a mezőgazdasági munkát és mérsékli a falusi és városi élet kö­zötti különbséget. KLAMARCSIK MARIA ЯМ étségtelen, hogy a burgonya nélkülözhetetlen élelmezési * ^ cikkünk: „második kenye­rünk" — szokták mondani róla, és joggal. A táplálkozástudomány hatá­rozott állásfoglalása szerint a burgo­nya az egyik legértékeseb ételünk. A Rozsnyói (Rožňava) járásban az elmúlt évben bőséges burgonyater­mést értek el. A bő hozam azonban eddig nem vo't jellemző a járás bur­gonyatermelésére, bár bizonyos jelek arra ntalnak. hogy a járási pártkon­ferencia határozatára támaszkodva a termelőknek talán sikerűi elérni és állandósítani a 20 tonnás termésho­zamot. Az előző évek, hozamalakulásának elemzéséből kiderült, hogy a 7. öt­éves tervidőszakban — a 6. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva — a Járás­ban a burgonya termelése 18, hektár­hozama pedig 26 százalékkal nőtt. Ä tervezett termelést azonban 91,3, az értékesítési tervet pedig csupán 87 százalékra teljesítették. A burgonya termőterülete az utóbbi években a szántóterületnek nem egészen öt szá­zalékát tette ki. Az alacsony rész­arány ellenére viszont a Rozsnyói já­rás régóta hagyományos és Jelentős termőtája a burgonyának. Mindezt egybevetve nehezen egyeztethetők össze a Járás burgonyatermelő hagyo­mányai és kedvező termőhelyi adott­ságai az utóbbi évek gyenge ered­ményeivel. A' nyolcvanas évek elejé­től 1986-ig 117 hektárral csökkentet­ték a burgonya területét. Tavaly a burgonyát mindössze 710 hektáron termelték. A termést tekintve 1981- től 1985-lg — az évjáratok sorrendjé­ben — 10, 10, 13, 17 és 13 tonnás hektfirhozamot értek el. A betakarí­tott burgonyának 46 százaléka volt alkalmas étkezésre, illetve Ipari fel­dolgozásra. A hátralévő mennyiség takarmányozásra szolgált. Ä járásban tizenhárom mezőgazda­­sági üzem foglalkozik a burgonya temesztésével; a legnagyobb terüle­ten — 135 hektáron — a Rozsnyói Állami Gazdaság. A legjobb és legki­egyensúlyozottabb eredményekkel a Gemerská Poloma-i Egységes Földmű­ves-szövetkezet büszkélkedhet, ahol Marosi Ottó növénytermesztési főága­­zatvezető Irányításával hosszú évek óta — akár esős, akár aszályos az időjárás — 20 tonnán felüli termést takarítanak be hektáronkénti Külön­ben az egyes gazdaságok és évjára­tok között rendkívül szélsőséges érté­kek között ingadoznak a hozamok. Az utóbbi fél évtized folyamán a Tel­­šavai Állami Gazdaságban érték el a leggyengébb hektárhozamot: 5,2 ton­nát. A legtöbb gazdaságban az egy-Ä járás burgonyatermelésének irá­nyításával megbízott szakemberek „friss“ helyzetelemzéséből kiindulva, derűlátó következtetéseket vonhatunk le Egy korszerű burgonyatároló tömb fe'építésével áttértek a vetöburgonya biztonságos, nagyüzemi tárolására. Az is kedvező előjelnek tekinthető, hogy — a morvaországi és szepességi bur­gonyatermelőkkel kötött hosszútávű szerződés alapján — ezentúl elegen­dő mennyiségű és kiváló biológiai ér­tékű, egészséges ültetőanyagboz jut­nak. Az előbbrelépést e’ősegíti az is, hogy évról évre korszerűbb ültető- és betakarító gépek állnak a termelők táridőben elvégezni. Eredetileg húsz hektáron szándékoztak korai burgo­nyát termeszteni. De mivel a felvá­sárló vállalat nem kötelezte el magát a termés átvételére, az értékesítési nehézségektől tartva csak tíz hektár­ral merték -vállalni a kockázatot, jó bevételre tehát nem számíthatnak, holott erre annál is inkább nagy szükségük volna, mivel 18 tonnán aluli hektárhozam esetén állami tá­mogatással is ráfizetéses a kései bur­gonya termesztése Egyszer már elér­ték a jövedelmezőséget biztosító 20— 22 tonnás hektárhozamot, de az utób­bi két esztendőben csak a 15 tonnás Ha burgonya, akkor legyen jó és sok mást követő esztendők termésátlaga közötti különbség eléri, vagy megkö­zelíti a száz százalékot. De amint ezt a Gemerská Poloma-i Efsz példája Igazolja, a gyenge hozamokért nem minden esetben az Időjárás okolható. Persze, attól sem lehet eltekinteni, hogy a burgonyatövek „kötésének“ időszakában uralkodó szárazság je­lentős terméscsökkentő tényező. Ä hosszan tartó csapadékos időjárás is kedvez a gombabetegségeknek, ami ugyancsak kedvezőtlenül befolyásol­hatja a zsákokba kerülő termés mennyiségét. Azonban megfelelő ag­rotechnikával és fajtaválasztékkal, a kíméletes betakarítással és a száraz­sággal a felsorolt kedvezőtlen hatá­sok egyre sikeresebben kivédhetők, vagy legalábbis nagymértékben mér­sékelhetők. Tavaly — az előző évek sorozato­san gyenge hozamaihoz képest — 19,2 tonnás rekordtermést takarítot­tak be. A Járási átlagot a következő gazdaságok múlták felül: Rostár 23,8, Gemerská Poloma 23 7,- Vlachovo 22,8 tonnás hektárhozammal. Sajnos, a burgonya minősége több panaszra adott okot. Viszonylag sok volt a be- I takarítás közben sérült gumók ará­nya, de a magas nitráttartalom is ér­tékesítési gondokat okozott. rendelkezésére. Sajnos, a többnyire kavicsos talajok, és a meredek terü­letek szűk határt szabnak a burgo­nyakombájnok alkalmazásának. Ezért, főleg az egysoros forgóvillás gépek­kel kénytelenek megoldani a termés kíszántását. A burgonyafelszedés tár­sadalmi munka igénybevételével, kéz­zel történik. A megfelelő talajműveléshez, saj­nos, nem tudják biztosítani a korai burgonya öntözését. A korszerű nö­vényvédelemről sem beszélhetünk ad­dig, amíg a gombabetegségek ellen nem állnak a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére a leghatékonyabb nö­vényvédő szerek elegendő mennyi­ségben. A termelési színvonalon min­den bizonnyal sokat lendítene, ha a burgonyát a magyarországi termelési rendszer keretében termesztenék. Ezekután ismerkedjünk meg két burgonyatermelő gazdaság tapaszta­lataival. A Szilicei Efsz-ben 35 hektáron termesztik a burgonyát. Az idén első ízben tizhektáros területen próbál­koztak a korai burgonya ültetésével. Üjkeletű vállalkozásuk indítéka: A burgonya az őszi gabona elővetemé­­nye. S mivel a betakarítás gyakori el­húzódása miatt előfordult, hogy a vetést nem tudták agrotechnikai ha­átlagot közelítették meg. A mészkö­ves aljazatú talajokon a növényzet megsínyli a szárazságot. Esős nyara­kon pedig négy-ötszöri permetezéssel sem mindig tudják megmenteni a ter­mést a száraz és a nedves rothadás­tól. Környezetvédelmi szempontból kevés műtrágyát használhatnak fel, így a hiányzó hatóanyagot hektáron­ként 50—70 tonna istállótrágya be­­szántásával igyekeznek pótolni. A burgonya termesztésére fordUett költségek legnagyobb tételét a táro­lási költségek képezik. A burgonva­tárolót üzemeltető Rozsnyói Állami Gazdaság tonnánként 600 korona tá­rolási díjat számol fel. Ugyanakkor ősszel a szövetkezet a saját költségén oldja meg a vagonokban érkező ül­tetőanyag kirakását és raktározását. Tavasszal pedig ugyancsak az efsz gondja a burgonya válogatása és az elszállítás. Mindent összevetve: a tá­rolási költségek tonnánként elérik az ültetőanyag árának a felét, azaz 1200 koronát. Ezt az összeget érdemes összevetni az első osztályú télire való étkezési burgonya 1400 koronás fel­vásárlási árával. A betakarítás Szili­­cén is körülményes és időigényes: a kézi szedésben főleg a középiskolák diákságára vannak utalva. Szerencsé­re a zsákoktól „megszabadultak“, s a földekről immár hatodik esztendeje fémpaleltőkban szállítják el a ter­mést. A hozamnövelő tartalékaik kö­zül hadd említsem meg a két legfon­tosabbat: a jobb fajtamegválasztás és hatásosabb mechanikai-kémiai nö­vényvédelem. A Rozsnyói Állami Gazdaságban az utóbbi években a járási átlagon aluli eredményeket értek el a burgonya termesztésében. A hektárhozamok alakulása 1983 óta: 12,2; 11,9; és 1986-ban 18 tonna. Az itt dolgozó szakemberek nyilatkozata szerint most van folyamatban a nagyüzemi termesztési technológiára való átál­lás. Meg kell oldani a talajvizsgála­tok eredményein alapuló tápanyag­­-utánpótlást. Bevezetésre vár az in­tegrált növényvédelem. A betakarítá­si veszteségek csökkentése is sürge­tővé vált. A gazdaság négy részlegén — eltérő színvonalon — folyik a ter­melés. A technológiai fegyelem meg­szilárdítására, valamint felelősségi 1- jesebb munkaszervezésre és ellenőr­zésre Is szükség mutatkozik. • • • Meg kell említeni, hoev a hurgn­­nyatermesztésben indokolatlanul n-'gv késedelemmel a'kalmazzák a külföldi és az élvonalbeli hazai terme'űk ha­ladó tapasztalatait. A problémák fe­letti szemhnnyás, vagv azok meddő hangoztatása és a magyarázkodásuk oda vezettek, hogy a termelők több­sége e hozamok alacsony színvona­lon történő állandósulását egyfalta önigazolásként értelmezte, mondván: ők mindent megtettek, ami csak tőlük te'Iett, tehát rajtuk kívül á4Í) okok miatt terem annyit-amonnyit a fö'd. Részükről minden további igvekezet fölösleges erőlködésnek számít... Csak remélhetjük, hogy a jövőben céltudatosabb, hozzáértőbb igyekezet­tel, nagyobb hozamok olérésévol eme­lik a burgonyatermelés színvonalát. KORCSMAROS LÄSZL0

Next

/
Thumbnails
Contents