Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-27 / 25. szám
A zöldségeskertben A GYÜMÖLCSÖSBEN A fóliasátrakban, üvegházakban folyamatosan szedjük a pupr kát, a paradicsomot, az uborkát, és e hónap folyamán megkezdjük a szabadföldiek szedését is. Amikor megjönnek a nyári hőségek, leszedhetjük a vázról a fóliasátrakat. Ha ezt a munkát gondosan végezzük, a fóliát vigyázva összehajtogat juk vagy összetekerjük és eltesszük, még jövőre is használható lehet. A fólia tárolásánál az a fontos, hogy ne érje napsütés és télen ne fagyjon meg. A paprika fogyasztható része az egyenletesen beérett, megfelelő nagyságú termés (bogyói. A p aora szánt hosszúkás terméseknek legalább 70, a hajtatottaknak 50 mm-eseknek, a gömbölyű fajtáknak legkevesebb 50 mm (a hajtatottaknak 35 mm-eseknek) nagyságúaknak kell lenniük. Színük az érettség fokától függően különböző. A technikai (piaci) érettség ben lévő, fogyasztásra szedett paprika zöld. sárga vagy sárgásfehér színű, a botan kai (teljes) érettségben lévő paprika telt piros, némelykor narancsszínű vagy sárga. A escresznyepaprikánál a p árrá szánt áru csípős ízű, kiegyenlített nagyságú és alakú. A hosszúkás termések legki sebb hossza 40, a gömbölyüeké 15 mm. A paradicsom fogyasztható része a gömbölyű, lapos vagy hosszúkás, többnyire piros színű, beérett bogyó. Vannak fajták. amelyek érett termése sárga vagy narancsszínű. A minőségi szabvány szerint a piaci parád ésomnak legkevesebb 30 mm (az aprútermésű fajtáknak 20 mm) átmérőjűnek kell lennie. Az eltevésre szánt uborkát nem teljesen kifejlett állapotban szedjük. A konzervipari célokra termesztett uborkát, 5 nagyságrendi csoportba sorolják (30—50 mm, 50—70 mm. 70—90 mm. 90—120 mm és 120 mm-nél hosszabb termések). A fogyasztásra kerülő salátauborka termésének 250—1500 g súlyúnak. 40—90 mm átmérőmnek és legalább 300 mm hoszszúságúnak kell lennie. Júliusban is igen fontos tennivaló a növényápolás. A növények intenzív locsolást, talajlazítást. gyomtalanítást és növényvédelmet igényelnek. Gondolnunk kel! a karós paradicsom oldalhajtásainak eltávolítására is. A dinnyénél és az uborkánál a 4—5-ik levél után pedig csípjük vissza a főhajtást. A burgonyabogár a tojásgyümölcsön (padlizsán), a paradicsomon és a burgonyán okoz nagy kálókat. Ellene 0,2 %-os Sóidén o'dattal permetezünk. Az utasítás szerint a permetezés után a paradicsom és a tojásgyiimölcs 21 napig, a burgonya 7 napig nem szedhető és nem fogyasztható. Mivel az élelmezés-egészségügyi várakolásl idő az említett vegyszernél aránylag hosszú, a permetezés helyett a kis kertekben aján’atos a burgonyabogarnkat és lárváit állandóan szedegetni és elpusztítani. A vöröshagymát, a peronoszpóra és a hagymalégy károsítja. A kártételnek Ditbane (11,3%) és Bi-58-ból (0,1%) készült, kombinált permet ével vehetjük elejét. A kései káposztafélék ültetését már ne halogassuk tovább. Kiültetjük a karalábét, káposztát, karfiolt, kelt és a bimbóskelt. Ültetés előtt ajánlatos a palántákat levéltetű ellen permetezni. A pa'ántanevelö helyen kevés permetlével is eredményes hatást érhetünk el. Az üitetést legjobb az esti órákban végezni. A kitelepített növényeket legtöbbször a földi bolhák és a káposztalepkék károsíthatják. Néhány nappal a lepkék rajzása után feltétlenül szükséges permetezni. Miután a hernyók kikeltek és berágták magukat a növényekbe, a permetezés már nem hatásos. Abban az esetben, ha a korai karfiol szedése még előttünk van, igen fontos a karfiol rózsáinak bámulás elleni védelme. Ha erősen tűző napfény közvetlenül éri a fiatal rózsákat, azok megbámulnák. Eunek eredménye nemcsak elszíneződésben. de a kesernyés ízben is megmutatkozik. A védekezés legegyszerűbb módja, ha a rózsa alatt lévő 2—3 levelet a rózsa tetejével egy magasságban megtörjük, és a levéllemezeket ráborftjnk. A bámulást úgyis megakadályozhatjuk, hogy a leveleket zsinórral a rózsa fölött összekötjük. Az őszi, kései fajtákat nem fenyegeti a bámulás veszélye, mert ilyenkor már nem kapnak sok, közvetlen fényt. A karfiolt meleg, napos időjárás esetén hetenként egyszer, hűvösebb időben 10—14 naponként szedjük. A korai fajták szedésével ne késlekedjünk, mert a rózsák hamar kinyílnak és bámulnák. A brokkolit akkor kezdjük szedni, amikor a hajtásrészek a 20—25 cm hosszúságot már e'érték. de a rajtuk lévő bimbók még nem nyíltak ki. Fogyasztásra szedjük a gvökérzöldségféléket is, pl. a sárgarépát, petrezselymet pasztinákot, feketegyökeret. A vöröshagymát és a fokhagymát már nem trágyázzuk és nem is öntözzük, hogy anyagcseréjük megszűnjék és beérjenek. A fokhagymát akkor szedjük, amikor sárgulni kezd. Koszorúba fűzve, tető alá akasztjuk, hogy megszikkadjon. A vöröshagymát korán, levágott szárral (frissen) kell a piacra szállítani. A hagymák legkisebb átmérője 25 mm lehet. A zöldhagyma leveles szárral, megtisztítva kerül piacra, és hagymájának legkisebb átmérője 15 mm (a hajtatottaké 12 mm). A száraz hagymának pedig jól beszáradt nyakúnak, száraz buroklevelűnek és legalább 30 mm átmérőjűnek kell lennie. A piacra szánt hagymának nem szabad gyökereket és szármaradványokat tartalmaznia. A piacra szánt fokhagyma száraz, hagymuburoklevéllel körülvett, szilárdan zárt gerezdekből áll. A minőségi szabvány a fokhagyma legkisebb átmérőjét 15 mm-ben adja meg. Sor kerül a majoránna szedésére is. Szárítás céljából először a virágbimbők fejlődésének idején nyírjuk. MAGDA VALSIKOVA agrármérnök, kandidátus Ügyeljünk a piacra szánt termények minőségi szabványának betartására (P. R. Illusztrációs felvétele) Júliusban már javában szüreteljük a korai almát, az őszibarackot és a kajszit. A szüret után ápolásban részesítjük a bogyósokat, öntözünk, lazítjuk a talajt, kaszálunk és permetezünk. Mindhárom gyümölcs az alma, az őszibarack és a kajszi utóérő. Ezért a szedési érettség attól függ, hogy a szüret után szállítjuk-e a gyümölcsöt, vagy nem, s ha igen, milyen távolságra. Számoljunk azzal, hogy a korán — 70—80 százalékos érettségben — szedett gyümölcs nem tartalmazza azokat az íz- és zamatanyavokat, m:nt amelyek a fán teljesen bérett gyümölcsben vannak. A gyümölcsöt nyomődásmentesen szedjük. Ne ujjhegygyei, hanem teljes tenyérrel vegyük kézbe. A barackot kocsány nélkül, csavaró mozdulattal választjuk le, ne tépjük, ne szakítsuk. Az almát viszont kocsánnyal szedjük. Az almára szintén jó hatással van a szüret utáni egy hetes, hűvös helyen történő tárolás, így szépen besárgul. Az őszibarack termésének súlya a szedés előtti napokban — főleg akkor, ha kellőképpen öntözzük — még sokat gyarapszik. Az említett gyümölcsök szállításánál ügyeljünk a csomagolásra, mert nagyon sérülékenyek. A bogyósok már leadták termésüket, így most van a legalkalmasabb időpont a termőrészek cseréjére. Ezt azzal indoklom, hogy fölösleges lenne a ribizlinél. a málnánál azokat a letermett, kiöregedett, esetleg beteg hajtásokat tovább tartogatni, és majd csak tavasszal tőből kimetélni, amelyeket úgyis el kell távolitani. Ezzel szemben, ha ezt most megtesszük, akkor a meghagyott vesszők nagvobb életteret kapnak, tavaszig megerősödnek és termőrügyekkel szépen berakodnak. A metszés után legfontosabb teendőnk a kaliforniai pajzstetű lárvái, valamint a lisztharmat elleni védekezés. A növényvédő szerek közül a Bf-58-at válasszuk, mert ez az üvegszárnyú ribizkelepke későn rajzó utódainak elpusztítására Is alkalmas. A málna gondozása — a le termett, elszáradt és beteg vesszők kimetszése — nagyon fontos. A kétszer termő fajtákat pedig tápanyag-utánpótlásban kell részesíteni. Komposztot. műtrágyát adagolunk A málnát meg kall védeni a málna karcsú díszbogár, má'navesszőszúnyog, a gubacsszúnyög, a kis málna levéltetű és a didimellás vesszőfoltnsság ellen is. A leszürfitelt kajszi-, cseresznye- és meggyfákat átjárjuk, lemetéljük a letöredezett ágakat, leszedjük az ottfelejteti gyümölcsöt, hogy a monílla ne terjedjen. Az őszibaracknál ritkító metszést végzünk. A szükségtelen vesszőket tőből ellá volítjuk. a rövid hajtásokat 2—4 levélre visszacsíp jiík. Az tennivalók őszi- és a téli almánál tovább folytatjuk a vízhajtások eltávolítását, öntözzünk és permetezünk. A hónap második felében válik aktuálissá az almamoly második nemzedéke ellen való védekezés. Ugyanakkor az egész hónapban fennáll a kaliforniai pajzstetű, a takácsatka, az almalevél moly, valamint a varrasodás és a lisztharmat ellen való védekezés szükségessége is. A kert talaját tartsuk gyommentesen, kapáljunk és öntözzünk. A füvesített kertben pedig végezzük el a kaszálást A faiskolákban az oltványoknál, valamint az oltásra előkészítendő anyagoknál vadalásit végzünk. A koronás fácskáknál befejezzük a koronakialakítő metszéseket. Üntözünk és permetezünk. Gondoskodunk az új szamúcás helyének kiválasztásáról és a talaj előkészfléséről. Különös gondot fordítunk a meglévő kultúra azon részére, ahonnét szaporítani akarunk. Ügyelünk annek egészségére, és többször megöntözzük, hogy az indák meggyökerezzenek. Az új területet szórjuk meg istállótrágyával. hengerezzük le és hetente öntözzük 30—40 mm vízzel. BELUCZ JÁNOS agrármérnök, kandidátus A SZŐLŐBEN Július a szőlőbogyők növekedésének és fejlődésének fő időszaka. A bogyók növekedését serkenti az eső, a levegő nagy relatív páratartalma, az öntözés, a tápanyagbőség, a kedvező fény és hőviszonyok és az optimális tőketerhelés A szomjazó, hiányos táplál коzású. túlterhelt és beteg tőkék bogyója általában apró, fejletlen marad. Az agrotechnikai munkákat tehát úgy Irányítjuk, hogy azokkal a levélzet zavartalan asszimilációs tevékenységéi és a talajban található tápanyagok felvételét elősegítsük. A levélzet asszimilációs tevékenységét a peronoszpóra. a lisztharmat és a rovarkártevők elleni védekezéssel, valamint a védekezésre szolgáló anyagok ésszerű kijuttatásával segíthetjük elő. Figyelembe véve a szőlő fejlődési szakaszát, valamint az előrejelzéseket, elvégezzük a termőszőlök harmad!k vagy már a negyedik permetezését. Figyelmünket elsősorban a peronoszpóra és a lisztjiarmat elleni harcra összpontosítiuk de fürtzárédás előtt szükséges lehet a szürkerothadás. továbbá július második felében a szőlőmnlvok hernyónak második nemzedéke elleni védekezés is. Peronoszpóra ellen, virágzás után előnyben részesítjük a réztartalmú permeteket, mivel ezek elősegítik a levél és a bogyók bőrszövetének megvastagodását és hatástartamuk is hoszszabb, mint a szerves hatóanyagú készítményeké. Jól bevált peronoszpóra elleni készítmény — 8,5 %-os töménységben — a hazai gyártmányú Kuprikol 50. Ha erős fertőzés fenyeget igen hatásos a felszívódó Ridomil Plus, de termőszőlőben a tenvészidő folyamán csak egyszer ajánlatos használni. A peronoszpóra elleni szereket a lisztharmat ellen kéntartalmú készítményekkel (Sulikol K—0,4—0.5 %, Síra 80 WP—0,3%) kombinátjuk. Fürtzáródás előtt, tehát mielőtt a bogyók növekedése elzárná a fürt belsejét, a szürkerothadás ellen Ronilan 50 WP vagy Sumilez 50 WP 0,1 %-os oldatával védekezünk. A szürkerothadás az erősen trágyázott, intenzív művelésű, nagy termést hozó szőlők egyik legveszedelmesebb betegsége. Július második felében, amikor a bogyók elérik a borsónyi nagyságot, szükséges lehet a szőlőmolyok második nemzedéke elleni védekezés, mivel egyes években tömegesen elszaiíorodva komoly károkat okozhatnak. A szőlőmolyok ellen leghatásosabban a Decis 2,5 ЕС 0,04— 0,05 %-os oldata, de megfelelő hatást érhetünk el a Bi 58 ЕС 0,1 %-os vagy a Metation 0,2 %-os oldatával is. Zivatar vagy jégverés után — 12—18 órán belül —. főleg a szürkerothadás, a peronoszpóra megelőzése céljából is, feltétlenül permetezzünk. A permeianyagok hatásfokát о permctléhez kevert tapadást segítő szerekkel (Citowett, Sandovit, Agral 0,01 —0,02 százalék) növelhetjük. Fiatal szőlőkben az első egy-két évben legtöbbször elegendő, ha csak a peronoszpóra ellen védekezünk rendszeresen. Más kártevő ellen akkor avatkounk be, ha fellépését észleljük. Továbbra Is kellő figyelemmel végezzük a szőlő zöldmunkáit. A karós művelésű telepítésekben elvégezzük a harmadik kötözést. A hajtásokat fokozatosan — kötésről kötésre szorosabban érésűjük a karóhoz, mert a fürtök fejlődésével a kötésnek már nagyobb terhet kell megtartania. A harmadik kötésnél az alsó aggató kötés többnyire már feleslegessé válik, ezért azt levehetjük, s anyagát úiabb kötéshez használhatjuk fel. A magas- és lugasművelésö szőlők hajtásait, hogy a napfény és a levegő Jobban érje a leveleket és a termést, igazítsuk vissza a huzalpárok közé. A kötözéseket a hónai jhajtások viszacsípésévei. később pedig — amikor a hajtások alsó része bámulni kezd — о csonkázással kapcsoljuk egybe. Termőszőlőben a hónaljhajtásokat 1—3 levélre csípjük vissza. Fiatal ültetvényekben — a sima, sebhelyektől mentes törzs kinevelése érdekében — a hónaljha|tásokat időben, tőből távolítsuk el. Az önárnvékotás elkerülése végett amikor a hajtások a támaszt annyira túlnőtték hogy kezdenek már visszaborulnl, végezzük el a csonkázást. A fiatal tőkék hajtásait azonban hagviuk minél hosszabbra növekedni, s ne kénvszerítsük csonkázással természetes növekedésének korábbi befejezésére, ugyanis a gyökérzet a lombozattal arányosan fejlődik. A íüggünymüvelésű szőlők hajtásait fésüljük; a függőleges kordonmüvelésnél pedig elvégezzük a hajtások második csonkázását. Végezzük e! az új telepítések harmatgyökerezésél, száraz időjárás esetén öntözését. A tőke körül kb. 15 cm távolságban kapával kis árkot húzunk, és egy-két vödör vízzel a talajt átitatjuk. A védőhalmokat több részletben, fokozatosan bontsuk le. A talajnedvesség megőrzése céljából a talajt sekély kapálással továbbra is gyommentesen és porhanyósan tartjuk. Ä gyomirtás sekély, sarabolásszerű legyen. Kapáláskor vigyázzunk, nehogy megsértsük a töke nyakát, mert az ilyen sérülés a tőke sínvlödését, majd pusztulását okozhatja. A fiatal ültetvényeket kombinált műtrágyával (Cererit, NPK) fejtrágyázzuk. Rendszeresen ápoljuk a zöldoltásokat. A kötéseket óvatosan lazítsuk fel, a nemes részt kössük a karóhoz, nehogy a szél letörje. Az alanyból előtörő hónalj- és fejhajtásokat rendszeresen távolítsuk el, mert cnélkűl még a megeredt oltások sem fejlődnek ki. Ahol szükséges a meg nem eredt oltásokat szemzés útján újakkal pótolhatjuk. A szemzés nincs annyira a hajtás zsengébb állapotához kötve, ezért a fásodott hajtásokon is Jól ered. Az oltvánfskolát öntözzük, a talajt gyakran porhanyójuk. Rendszeresen védekezünk, főleg a peronoszpöra ellen. Az alanyszőlők hajtásait 7—10 naponként kötözzük és hónaljazzuk. A BOROSPINCÉBEN rendszeresen végezzzük a hordók törölgetését, kénezését, a pince szellőztetését és tisztántartását. Könnyű, üde. természetes szőlőillatban gazdag boraink harmadik fejtését most már fejezzük be Ezzel megakadályozzuk, hogy nem kívánatos fzt kapjanak. Az aljbort a szinbortól különítsük el. Július végén kezdjük meg a szüreti előkészületeket, takarítsuk ki a présházat és a pincét, javítsuk ki. Illetve vásároljuk meg a szürethez és a szőlő feldolgozásához szükséges eszközöket és kellékeket. KORPÄS ANDRÄS mérnök
