Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-27 / 25. szám

f

6

SZABAD FÖLDMŰVES,

1987. jfinias 27.

Talán az első valóban meleg vasárnap volt ez a Június hetediket.

Mindannyian nagyon vártunk már egy kis melege' és napsütést, de ép pen ezen a napon különösen kapóra jött a ffirieknek (Rúbaii). Az emberek egy része így szép időben zarándokolhatott ki a Ciglédbe. miként az itt pünkösdvasárnapon emberemlékezet óta szokás, az inkább a sportot kedvelőket pedig veröf énnyel és

hangos zeneszóval várta már reggel kilenctől az egykori Zichy-kastély hatalmas erdő- Jelentéstételre készen az egyetlen női csapat parkjától övezett

íutballpálya. Ami itt készülődött, és pontban a jelzett időben meg is kezdődött, annak viszont semmi köze nem volt a focihoz. Többről volt szó: öt év után másodszor rendezték meg Fürön az Érsekújvár! (Nové Zámky) járás 3. körzetébe tartozó tűzoltótestületek csapatainak versenyét.

Amikor a pályára értem — kissé késve, innen tudom hogy pontosan kezdtek —. már javában zajlottak az események. A pálya túlsó szélén, derekán vastag tűzoltó-derékszíjjal és az abba betűzött sugárcsővel lélekszakadva loholt az éppen soron lévő versenyző; átvetette magát a két méter magas deszkapalánkon, majd a keskeny, tán ha húsz huszonöt centiméter széles gerendán futott végig, ügyesen egyensúlyozva Innen már csak néhány méter volt hátra a célig; futás közben kirántotta az övé bői a sugárcsövet. és továbbadta a már rajtkészültségben várakozó társának. Bár tűzoltási ismereteim nagyjából odáig terjednek, hogy a tüzet többnyire vízzel szokás oltani, most rögtön rájöttem, hogy Itt váltófutásról van szó. Szakszerűbb magyarázattal a helyi csapat parancsnoka, a verseny egyik főrendezője. Esek Zoltán szolgált;

— Nemrég kezdtünk; ez még csak a második csapat az első versenyszámban. Kilenc meghívott gárda jött el, így a ml két csapatunkkal együtt összesen tizenegy a „team“-ek száma. Az első szám egyébként a 4 X100 méteres váltófutás, melynek során — mutat végig a pályán — a versenyzőknek egy 60X60 centiméteres „ablakon“ kell áttornászniuk magukat egy kétméteres deszkapalánkot átugraniuk. aztán következik a gerenda, majd még néhány feladat: tömlők rákapcsolása az elosztóra, a kézi túzoltókészülék használatának bemutatása és hasonló. A verseny három, Illetve csak két kategóriában folyik, tudniillik a felnőtt férít és az ifjúsági fiúcsapatokon kívül a nők is képviseltetve vannak egy csapattal, Kisújfalurói (Nová Vieska). A váltófutás feltételei ezúttal szervezési okokból mindenki számára azonosuk, de a kiértékelés már természetesen külön történik majd.

A rajthelynél kdzben felsorakozik a következő csapat. Előírásszerűén jelentését adnak, majd várják az indítást jelző vezényszót. A versenybíróság tagjai közben máris pontszámokat vitatnak meg felhangon egymás között: öt. nyolc, négy ...

— Az elért időeredményen kívül más szempontokból is értékeljük a csapatokat — ad magyarázatot Štefan Štrba, a versenybírák egyike. — Ilyen például az alaki bevonulás, a jelentésréiel, vagy a csapatok öltözetének egységessége. Szándékosai) nem mondtam egyenruhát, mivel egy tényleges tűzoltási bevetésnél ez nem követelmény; itt is csupán az egységességet pontozzuk. Ennél a csapatnál például — mutat a rajtot váró gárdára — a lábbelik különbözősége miatt máris kénytelenek voltunk néhány pontot levonni. Ezt természetesen jó időeredménnyel, vagy a verseny második, fő részének számító úgynevezett víztámadásná! bőven be lehet még hozni.

Felhangzik a vezényszó, és a váltó első tagja nekilódul. Ügyesen lendül át a deszkafal közepébe vágott „ablakon“ némi Qggyel-bajjal a kétméteres palánkon Is áttornászta magát, és már a pálya túlsó oldalán fut toA vlztámadás első fázisa: a fecskendő Üzem behelyezése

(A szerző felvételei)

vább, ,a következő akadály felé. Ekkor azonban sípszó harsan, s a magasba emelkedik az egyik versenybíró piros zászlaja. A közönség felmorajlik, a versenyző megtorpan, majd csalódoltan ballag vissza a megálljt parancsolt egyenruhás tüzoltótisztbez. Jómagam ts a „tetthelyre“ sietek.

— Nagyon sajnálom, de kiléptél, bajtárs — mutat a tiszt kérlelhetetlenül a pályát határoló két keskeny szalagra. Majd hozzám fordul, és a bemutatkozás után megtudom, hogy a verseny főblráIához Harcsa Mihályhoz van szerencsém.

— Ez a csapat a váltófutásban már nem lesz értékelve — kommentálja a történteket. —A szabálv az szabály, s a verseny korrektségén nem eshet csorba. A víztámadásnál, remélem, sikerül majd javítaniuk. A többiek számára pedig tanulságos lehet az eset, hogy szemhu.nyásra senki ne számítson, mi itt mindenre ügyelünk.

A váltófűtés hátralévő részében nem is történt hason'ó ^ballépés". A fiúk az éles kanvarokban inkább kissé lassítottak, azért az egy két másodpercért nem látták érdemesnek kockáztatni a kizárást lómagam is tulaidonképpen csak elfkor éreztem át úgy igazából, hogy napfényes vasárnap délelőtt ide, ünnepi hangulat, lactpecsenyés sátor és katlanban Totyogó őzgulyás amoda, távolról sem valamiféle majális vagy népünnepély résztvevője vagyok: verseny folyik itt a javából, kemény, de igazságos harc a pontokért, a másodpercekért I

— De még mennyire hogy így van! — bólogat Király Vendel, a Tűzoltószövetség Érsekújvári járási Bizottságának vezető titkára. A két versenyszám közti szünetben ültünk le a tribün napfénytől átforrósodott deszkáira, egyúttal kihasználva az időt egy darab ropogós sült kolbász elfogyasztására is. Közben a rendezők — nekik kolbászevésre egyelőre nemigen volt idejük — máris serényen készítették elő a terepet a következő, sokkal „tüzoltóibb“ jellegű versenyszámhoz: a víztámadáshoz. A helyére cipelték a nagv teljesítményű benzinmotoros fecskendőt, feltöltöttek a hatalmas kádat, amelyből a vizet szívja majd, ellenőrizték a feltekercselt tömlőket, az elosztókat, miközben né.hányan a pálya túlsó végében felállított kis asztalkákon elhelyezték a két-két üres műanyag flakont. Ezeket kell majd a víztámadás két „finisemberének“ lesepernie a nagy nyomású vízsugárral. Ez! a szakszerű információt már természetesen Király Vendeltől kapom, aki kérésemre kézségesen adott átfogóbb felvilágosítást is a mai versenyt illetőleg:

— Szövetségünkben szinte jelszónak számit; az ember és a technika együttesen a siker feltétele! Az Ilyen versenyek éppen e két tényező, az

Túl a legigényesebb akadályon

emberek és az eszközök felkészültségét hivatottak elbírálni, felmérni. Az időpont sem véletlen: közeledik a tűzbiztonság szempontjából egyik legigényesebb időszak, a gabonnbetakarítás! Annak pedig, hogy az akcióra itt, Fúriin kerül sor, az az oka. hogy az itteni testület a jobbak közé tartozik a körzetben. Jók a feltételek Is, a környezet pedig kimondottan szép; mindez kedvező hatással van a versenyzőkre és kellemes közérzetet jelent a többi résztvevő számára.

— Hadd fűzzek még néhány gondolatot ahhoz, amit Király elvtárs a verseny céljáról mondott — kapcsolódik a beszélgetésbe Danczi Vilmos, a társrendező helyi Vörös Csillag Efsz üzemi pártszervezetének elnöke, aki a szövetkezetét képviselte a rendezvényen. — A tűzoltószövetség testületéi mindig is kulcsfontosságú szerepet töltöttek be a szocialista tulajdon védelmében; nem véletlen, hogy a szövetség a legnagyobb múltú társadalmi szervezetek közé tartozik. Ez a szerep napjainkban — főleg falusi viszonyok között — annál jelentősebb, mivel ma már egy átlagos mezőgazdasági nagyüzem is több mint százmilliós értékkel gazdálkodik, ráadásul tudjuk, hogy a mezőgazdaság a leginkább tűzveszélyes ágazatok közé tartozik. A társadalmi fejlődés a magántulajdon értékének növekedését is magával hozta, s a szövetség ennek védelmében is pótolhatatlan szerepet tölt be. De úgy látom, minden készen áll a folytatásra; nézzük hát a „második félidőt“!

Elköszönünk, a nyakamba kanyarítom a fényképezőgépet, és irány ismét a rajthely, ahol már készülődik az első csapat. Esek Zoltán, a házigazdák parancsnoka siet el mellettem, de arra még van Ideje, hogy futtában odavesse: „Idáig mi vagyunk az elsők!“ Intek, hogy értettem, s hogy én is tovább szorítok a csapatért. Ennyi részrehajlás és elfogultság talán megbocsátható, mert hadd árulom el mégis, hogy én ezen a vasárnapon tulajdonképpen otthon, a szülőfalumban voltam ... Nem örülhettem azonban a földijeim sikerének, mert a sportszerencse ezúttal elpártolt tőlük. A fecskendő beindítása, a tömlők összekötése, az elosztó felszerelése ment, mint a karikacsapás, s a két „frontember“ a sugárcsővel a kezében, türe’metlenül várta, hogy a tömlőket feszessé duzzasztó víz végre kilövelljen a szűk nyíláson. Ki is lövellt, ám ekkor történt a baj. Amíg úgyanis az egyik cső kezelője egyetlen másodperc alatt messze röpítette az asztalról a kél flakont, a másik tömlőjéről nyomban a víz „megérkezése“ után leesett a sugárcső . . . Visszailleszteni a nagy nyomással áramlő víz miatt szinte lehetetlen, így hát a tebetetellenül topogó, a feladatát rég elvégzett másik hazai versenyző reflexszerben megtette azt, amit a szabályok szigorúan tiltanak: társa flakonjait is ö mosta le az asztalról A versenybíróság nem volt, nem ts lehetett könyörületes: kizárta a versenyből az addig fölényesen vezető hazai csapatot... Ilyen a sport. Ilyen a verseny, kommentálta később Király Vendel, aki szemmel láthatólag sajnálta egy kissé a fűrieket. Az eredményhirdetés mégis a legigazibb sportszellemben zajlott le. s eszerint a felnőttek kategóriájában a )ászfa'nsi (Jasová) csapat bizonyult a legjobbnak: a 2. helyen Kisújfalu, (Nová Vieeka), a harmadikon fDvorv nad Žltavou) II. csapata végzett. Az ifjúsági kategóriában az érsekűjvári Elektrosvit III. sz. testületének versenyzői örülhettek a győzelemnek: a iászfalusiak itt a második helyet harcolták ki. a hazaiak pedig az „ifik“ harmadik helyezésével vigasztalódhattak Az egyetlen női csapat természetesen nem vívott versenyt, ám feltétlenül megjegyzendő, hogy elért eredményük alapján nem egv féFficsapatot megelőztek volna. . . A díjak kiosztása után pedig végre versenyzők, szervezők és nézők egyaránt megízlelhették a finom őzgulyást, megihattak rá egy pohár h-bzó sört. Ha ízlett, akár kettőt is; ez már csak adalék volt ehhez a jól sikerült, kellemes, napsütéses vasárnap dél előtthöz. -VASS GYULA

A hazaiak peches pillanata

Jegy - zet

Ha Magyarországon társz, Kedves Olvasó, bizony mily jóleső érzés tölt el, ha van néhány torint a zsebedben t persze, ha óképpen vélekedsz, hogy egy kevés pénz mindenütt jó, még széles e hazában Is, tökéletesen Igazad van). Csakhogy déli szomszédainkhoz nem jutunk el valami gyakran, tehát ott-tartózkodásunk idején ebből kijolyólag ts hatvánoyozottan örülünk, ha a Sors megáld pár forinttal. Hiszen ezt is jó lenne megvenni, oda is el kellene még menni — óhaftozunk, s bizony qyakrun nem válik oalósáqgá hőn áhított vágyunk. A legtöbb esetben azért nem. mert nincs időnk, no meg azért, mert elfogyott a pénzünk. Tehát az idő nem mindig pénzt

E sorok írójával hasonlóan esett meq, amikor legutóbb a magyar fővárosban járt. S képzeld, Becses Olvasó,

az idővel nem is állt olyannyira hadilábon a szóban forgó történet alanya. Ezek után már tudod is Iigaz, nem volt túl nehéz ráfönnif, mivel volt a nagyobb probléma. Igen, a forinttal. Vagyishogy mit beszélek, a forinttal? Hiszen azzal semminemű gondom nem akadt. Mert az elfogyott. Az utolsó fillérig. De — és ezért hála a szebbik nem képviselőiének, ez esetben konkrétan ezen sorok szerzője feleségének — maradt valamiféle tartalék: a várost tömegközlekedésre szóló menetjegyek. Mily okos gondolat volt, hogy inkább gyalog járjuk a várost tnem mintha meg szerettük volna takarítani a menetjegyeket, hanem a célból, hogy minél több üzletbe és butikba betérhessünk). Igaz, e cselekedet helyes voltára csak egy órával a Bratislavába irányuló gyors indulása elölt jött rá igazából a történet férfialanya. Amikor megszomjazott. És volt pénze — eqy iiveq üdítőre. Honnan? Az öt villamosjegy és a hét (?) buszjegy árábólI De légy oly türelmes, Becses Olvasó, s kövesd figyelemmel a fegyvisszaváltás két különböző változatát.

Az egyik újságárusnál e sorok Írója a villamosjegyek visszaváltásával próbálkozott. Es — sikerrel! Öt jegyért zsebre tehetett 10 forintot, s felettébb jóleső érzéssel jogadta az eladó megjegyzését- „,E mb er e к vagyunk, ennyivel igazán tartozunk egymásnak".

A másik bódénál majd az autóbuszjegyekkel próbálkozom, fontolgatta örömmel a történet alanya /csak lapszéli jegyzetként: egy buszjegy ára három forint). Tehát ha hét darab jegyed van. az huszonegy forintot ér. Általában ... Csakhogy annál az újságárusnál, ahol a történet „Főhőse" járt, mindössze tizenöt forintot ért. Méghozzá úgy, hogy a hírlapárus egyenesen kifelentette: пек/ a z nem üzlet, ha hét buszjegyet visszavesz huszoneqy forintért. Hát akkor a hét jegyért legyen szives, adja ötnek at árát.

Es köszönöm a segítökészségét...

S^SLA BÉLA