Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-27 / 25. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 7 1987. június 27. Kis Knlnzs meg Vagy Kolnzs — a marcelházi Prücsiik (A szerző felvételei Részlet a Kisfókusz (első) előadásából Dijzáporos tavasz volt (BESZÁMOLÓ A XII. DUNA MENTI TAVASZRÓL) Gyanakodva szemlélgetttik az idei, XII. Duna Menti Tavasz meghívóit: ugyan mi sül ki ebből? Négy helyszín: Nagymegyer (Čalovo), Somorja (Šamorín), Gaböíkovo, Dunaszerdahely (Dunajská Streda), az ötödik a tábor, Pozsonyeperjesen (Jahodná)... Rendben van, a műsorok lemennek valahogy bárhol ahol egy aprócska színpad van a gyerekek meg- valószínűleg élvezni is fogják az utazgatást, az állandóan változó környezetet — de mi lesz velünk, újságírókkal, és más olyan érdeklődőkkel, akik szeretnének -minél több előadást megnézni? Alighanem bele kell törődnünk, hogy az eddigi rövid délutáni szieszták helyett — amikor még a Duna Menti Tavasz minden történésének színhelye a dunaszerdahelyi művelődési ház volt — most utazgatni fogunk, ki hogyan tudja megoldani, úgy. Ezt a bevezetőt azonban tényleg tekintse mindenki afféle magánmorfondírozásnak. mert az ötnapos rendezvényt végső soron nem nekünk, hanem a gyermekeknek szánták. A hazai magyar tájak végek legjobb gyermekszínjátszóinak, bábosainak, vers- és prózamondóinak, akik itt hivatottak számot adni arról: hol tart ma gyermekszlnjátszásunk. hogyan tudnak gyerekeink verset, prózát mondani? Átfogóbban: milyen színvonalon áll a csehszlovákiai magyor amatőr művészeti mozgalomnak ez a sajátos területe, amely az alapozást, a folytonosságot, egyszóval a jövőt hivatott biztosítani? Nézzük, mit lehetne válaszolni ezekre a kérdésekre az öt napon keresztül látottak-hallottak tükrében. ♦ + + Gyermekek számára verset és prózai szöveget választani nem nehéz feladat; a választék nem férhet. Mert enélkül nem lehetett volna olyan elevenen eljátszani Móricz Zsigmond A kis kuruc című meséjét, ahogy az a füleki (Fiľakovo) Zsibon gó tagjainak sikerült. Külön említést érdemel az ötletes díszlet, amelyért megérdemelten vihették haza a legjobb színpadképért járó díjat. I gyancsak ők kaptak díjat a kollektív alkotómunkáért is. A következő csoport még távolabbról, nevezetesen Kassáról (Košice) érkezett, mégpedig az ottani magyar tannyelvű alapiskola Tinódi Irodalmi Színpada. Arany János A bajusz című verséből készítettek ötletes, szórakoztató színpadi produkciót, amely több elemével átnyúlt — méghozzá jó időzítéssel — napjainkba is. A csoport szép színpadi beszédét a zsűri különdíjjal honorálta, s a kisszínpadok versenyében nekik ítélte a kollektív munkáért járó díjat is. A délelőtti haregyformán szól. Riadt kis egérkéknek tűntek a gyermekek a komor, rendesen még csak ki sem világított színpadon, hogvan tudták volna hát itt szétbinteni maguk körül a tréfás-pajkos szövegeikben bujkáló vidámságot. játékosságot... Hosszúra Is nyúlt a döntő, ki tudja hánved«zor bizonyosodott be az is. hogy egy zsűri ilyenkor kevés, s ennek következtében még az a hallatlan ‘eset is megtörtént, hogy a színlátszók versenyének első előadása úgy folyt le. hogy a bírálóbizottság — nem volt jelen .. A vontatott, hangulattalan versenyben — hangsúlyozom- mindezt nem a gyermekek. Illetve az őket felkészítő pedagógusok címére szánoml — végül is az alábbiak nyerték az első díjakat: Versmondás — I. kategória: Pongó Szilvia, Kistárkány (Maié Trakany); TI. kategória: Racska Gábor, Köbölkút (Gbelce); III. kategória: Éledik tívia, Vágsellye (Šaľa). Prózamondás — I. kategória: Erdélyi Adrianna. Vaján (Vojany); II. kategória: Auxt Erika, Rimaszombat (Rimavská Sobota); III. kategória: Stubendek Katalin, Komárom (Komárno). ök hatan voltak tehát a legjobbak a hatvan közül. Kívánjunk nekik és társaiknak — ha Idejutnak — Jövőre jobb körülményeket. ♦ + ♦ Ä fentebb leírtak Dunaszerdahelyen történtek, beleértve a zsűri nélkül lefolyt előadást Is (a sors iróniája, hogy az „érintett“ együttes éppen a hazai Kisfókusz volt). Ilyen első nap után el voltunk készülve a legrosszabbakra, legalábbis szervezésHeg: szerencsére azonban távolról sem így folytatódott az egész. Alig „lépte át“ ugyanis a rendezvénysorolát, egy füzérre való szellemes ötlettel. A rozsnyöi (Rožiiava) Mandikó tagjai ugyanis bevonták az előadásba a közönséget, mégpedig távolról sem csupán formálisan, hanem alkotó módon: ha a vándorlegény megkérdezte, merre van a helyes út, és a közönség kórusban kiabálta, hogy balra, ő valóban balra indult, még akkor is, ha számára nem az volt a bal oldal, ami a közönségnek... A zsűri mégsém a tulajdonképpeni előadást értékelte az 6 esetükben, hanem azt a kitartó munkát, amelyet a csoport két vezetője, Klobušnik Sarolta és Zabari Béla fejt ki annak érdekében, hogy Rozsnyón a gyermekszínjátszás hagyománya folyamatos maradjon. A Mandikó után következő Stúrovói Csángóié ezúttal kissé csalódást okozott. A gyermekek vontaott Játéka mögött azonban látszott az a rendezői és dramaturgiai munka, amelyet vezetőik „belefektettek“ a darabba, s amely most — a gyerek, mint már egyszer hangsúlyoztuk, nem gépi — valahol mégis elsikkadt... Mindenesetre éppen ezért, tehát a dramaturgiai munkáért, illetve a legjobb képzőművészeti meg-A lévaiak nagydíjas előadásának egy pillanata madik előadást a lévai (Levice) Dömdödöm gyermekcsoportnak köszönhettük — de akár azt is mondhattuk volna, hogy az Idei Duna Menti Tavasz eddigi legszebb élményét. Csukás István Gyalogcsillag című darabját hozták el a fesztiválra, és a sző legszorosabb értelmében korszerű színházat produkáltakl A kulcsszereplők jellemformálása annyira érzékeny volt, Jiogy nem lehetett nem észrevenni mögötte az Igazi tehetséget. Sikeresen kerülték el a gyermekszínjátszás legtöbb buktatóját, például azt, amikor az átélést és a szerepértelmezést a gyermek egyfajta, végig egyforma hangerejű, rosszul hangsúlyozott harsány kiabálással igyekszik pótolni... Egy szó mint száz: jő kezekbe került a színjátszó csoportok versenyének nagydíja, mert azt minden különösebb vita nélkül a lévaiak nyerték. S hogy ebben mennyire találkozott a zsűri szigorú szakmai ítélete a gyermekek ösztönös ízlésével, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a gyermekzsűri díja is a Dömdödöm vitrinjébe vándorolt... Két őrá szünet, amely alatt kisebbfajta népvándorlás Indult Gabőlkovóra. Aki késve érkezett — mert itt pontosan kezdtek ám! —>, az is egykettőre rájött, „hogy a színpadon pergő történet Mátyás királyról szól. Csakhamar azt is örömmel konstatálhatta, hogy megint egv kitűnő produkciót Stubendek Katalin álveszi a prózamondók III. kategóriájának első díját Dunajský Gézától .Itt járt Mátyás király“ — Mandikó óriást Nem is volt ezzel baj — pontosabban ezzel nem Is volt baj — a vers- és prózamondók versenyében. S hogy mivel? Rendezők, szervezők, színpadmesterek, világosítók mintha összebeszéltek volna, hogy ignoráljanak egy alap tényt: azt hogy Itt gyerekek fognak szerepelni. Akik számára egy kis hangulat kell akiknek a környezet ridegsége vagy barátságos volta sokkal nagyobb súllyal esik latba, mint a már elkérgesedett lelkű felnőtteknél... Hogy a gyermek nem r ádlőkészüiék, amelvet; ha ugyanarra a hangerőre állítunk, helyezhetünk bárhová. oldásért Járó díjjal kárpótolhatta magát a csoport. Másnap Ismét új színhely: Somorja. Az első fellépő a kísszínpadok kategóriájában szereplő másik csoport, a szepsl (Moldava nad Bodvou) Bódvácska volt. Az a tény azonban, hogy csak ketten voltak, mit sem von le győzelmük értékéből. Mert ők nyerték a nagydíjat, mégpedig azzal a lendületes, végig üresjáratok nélküli játékkal, amellyel a Pásztorjátékok című összeállítást előadták. A mérce utánuk sem került sokkal alacsonyabbra: a nagydaróci (Veľké Dravce) Jópalócok modern, élő eszközöket (beszéd, mozgás) előtérbe helyező színjátszást produkálva mutatták be Erben: Az aranyhajú című meséjének átiratát A legjobb szövegfeldolgozásén járó díjat kapták. A soron következő előadás kezdete előtt itt Is, ott is hangok hallatszottak a Jobbára gyermekekből állfi közönség soraiból: „De hisz ezt már egyszer láttuk!“ Tényleg, el lehetne gondolkodni afelett, hogy megengedhető-e két csoportnak ugyanazzal a darabbal fellépni egy országos verseny döntőjében. Lehet persze mellette is érvelni: hogyan értelmezi ugyanazt a témát, szöveganyagot egy másik csoport, csakhogy ilyen alapon akár valamennyi csoport számára előírhatnánk kötelezően ugyanazt a darabot. Sőt, csak ebben az esetben válhatnának valóban létjogosulttá ilyen szempontok zat Dunaszerdahely határait, mint egy varázsvessző suhintására, egyszeriben simán, pontosan kezdett működni minden, s egyúttal az egész valahogy tarkábbá, színesebbé, gyermekibbé vált... A nagymegyeri, a somorjai és a gabőíkovől művelődési ház előtt egyaránt színes zászlócskák libegtek vidáman a langyos szélben, s az ablakokat, bejárati ajtókat színes gyermekrajzok ékesítették... Barátságosan, melegen fogadta a kis színjátszókat a két kisváros és a nagyközség, s hogy ez a fogadtatás, ez a környezet hatással volt a telfesftménvtikre is. rlthnr kétség az értékelésben. Egy szó mint száz: nem tartom szerencsésnek a darabísmétlődést a versenysorozat folyamán. Már csak azért sem — és miért ne lehetne ez is szemponti? —, hogy a gyermekek így eggyel kevesebb megelevelített mesét láthatnak ... De hogy miről is van tulajdonképpen szó: a királyhelmeci (Kráľ. Cblmec) Bodrogközi Aprószínpad ugyancsak a Mátyás királyról szóló történet mellett döntött, s be kell vallani, hogy a Mandikőval való összehasonlítás nem az ő előnyükre szolgált. Szerencsére akadt még egy további ts a díjak kimeríthetetlennek látszó tarisznyájában, mégpedig „a cselekvő hozzéálláért“ járó díj; a zsűri ezt egyhangúlag nekik ítélte. Na és ne feledkezzünk meg az első napon önhibáján kívül póruljárt Kisfókuszróí sem: mi mást tehettek, kénytelenek voltak ismét bemutatni az Öz, a nagy varázsló című darabot. Szerencsére a gyerekek már ismét „feltöltödtek“, s így az előadás ugyanolyan pergő, szellemes, eredeti ötletektől sziporkázó volt, mint két nappal ezelőtt: Az eredmény: a legjobb zenei és mozgáskultúra díja a csoportnak, és a legjobb rendezésért járó díj vezetőjüknek, Jarábik Gabriellának. ♦ ♦ ♦ A fesztivál hátralévő két versenynapján hat bábegyüttes mérte össze tudását. Az elsőként fellépő vajáni Szivárványról sajnos nem sok jót mondhatunk: álmos, vontatott volt a mese a világ legszebb fájáról, hamisan és erőtlenül szólt az ének, amely inkább el is maradhatott volna... Nem bántani akarjuk ä csoportot, hiszen a darabba fektetett munkát mindenképpen érezni lehetett és méltányolni kell, de hát versenyen, méghozzá országos döntőn léptek fel... A színpadi pedagógiai munkáért járó díj viszont, amit megkaptak, nagyjából kifejezte azt, hogy a gyermekek nagyobb rutinja, bátorsága esetén mit láthattunk volna... Élő, hús-vér, illetve kőc-rongy mivoltukban láttuk utána az tzsai (Iža) Margaréta csoport bájos, szépen öltöztetett bábuit, hallottuk a paraván mögül tisztán csengő éneket, amelyet olykor — és mennyire Illett hozzál — citera kísért... A zsűrinek azonban más tetszett a játékukban, és a csoport a hagyományos bábjáték ötletes megvalósításáért, valamint a szép magyar beszédért kapott különdíjat. Szó se róla. ezekért is megérdemelték .Egyébként 11 v lyés Gyula: Tündérszép Ilona és Argyélus című meséjét adták elő. Ugyancsak Illyés egy ismert meséjét, a Kis Kolozs meg Nagy Kolozst vitte színpadra a marcelházi (Marcelová) Prücsök, Soóky László ötiratában. A briliáns dramaturgiai rendezői és szcenikai ötletektől valósággal hemzsegő darabot a gyerkekek önfeledt örömmel játszották: a játék öröme szinte bábjaikba is lelket lehelt... Vitán felül megérdemelték a bábcsoportok kategóriájának nagydíját, rendezőjük, Gál Lívia pedig a legjobb rendezésért járó díjat. Az utolsó napon a macskaevő egér történetét játszották el a szarvai (Rohovce) Csibészek; s hogy semmi esetre sem roszszul, arról a játékos színpadi megvalósításért Járó különdíj tanúskodik. A komáromi Napsugár a változatosság kedvéért kutyatörténettel jutott az országos döntőbe, s vitte h^za az előadás legjobb képzőművészeti megoldásáért járó díjat. A Štúrovoi Nevenincs bábegyüttesnek, nevével ellentétben Igenis neve van a szakmában; szintén Argyélus királyfi és Tündér Ilona történetét dolgozták fel. kissé más formában, hogy egy egész csomó díiat kapjanak érte: a képzőművészeti megoldásért, az ötletes színpadravttelért, no meg a legfontosabbat: a gyermekzsűr) díját... Vezetőjük, Góra Гопа pedig — a Csibészek „éltetőjével“, Csépi Zsuzsával eeyütt — elismerő oklevelet kapott a sokéves eredményes csoportvezetői munkáért. ♦ + ♦ Nagyjából ennyi tehát а XII. Duna menti Tavasz krónikája. Mit tegyünk még hozzá? Talán annyit, hogy szép előadásokat, méltányolható rendezői ötleteket, ízlésesen kivitelezett díszleteket szerencsére az eddig megszokottnál többet láttunk, de mégis — kicsit sok volt Itt már a díj. Mindenért, mindenféle erőltetett cím alatt, s ennek következtében csaknem mindenkinek. Milyen értékük — valódi értékük — van már az ilyen díjaknak? Ösztönözni hivatottak? Azt nem ilyen kétes értékű, az értékeket egyrészt összemosó, másrészt mesterségesen felaprózó módszerekkel kéne elérni. Enynyit feltétlenül szükségesnek láttunk hozzátenni — Javító szándékkal természetesen — öt egyébként szép és eredményes nap krónikájához. VASS GYULA i
