Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-27 / 25. szám
1987. június 27. SZABAD FÖLDMŰVES 3 TESTVÉRPÁRTOK ÉLETÉBŐL Új pártprogram A párt fő feladata a finn társadalom demokratikus jegyeinek erősítése; e célból rendezni kell, meg kell erősíteni a párt sorait és a más baloldali pártokhoz, haladó mozgalmakhoz fűződő kapcsolatokat — ez volt a legfőbb gondolata a Finn Kommunista Párt június közepén Helsinkiben megtartott XXI. kongresszusának. A kongresszuson a 223 küldöttön és a meghívott vendégeken kívül 29 testvérpárt, illetve demokratikus mozgalom delegációja v«tt részt. A CSKP küldöttségét Miroslav Müller, a CSKP KB osztályvezetője vezette. A központi bizottság beszámolója, amelyet Arvo Aalto, a párt elnöke terjesztett elő, hangsúlyozta, hogy a finn kommunistáknak előre kell tekinteniük, meg keli határozniuk a párt programját és közvetlen feladatait. Részletesen szólt a világpolitikában minden korábbinál érzékelhetőbben kirajzolódó két ellentétes irányvonalról; a világuralomra törő, a fegyverkezési hajszát a világűrre is kiterjeszteni szándékozó Imperializmusról és vele szemben a Szovjetuniót átható új szellemről, Mihail Gorbacsov kimagasló szerepéről, amely a lakosság minden rétegében mély benyomást kelt. Részletesen szólt az országban márciusban tartott választásról, aminek eredményeként előrenyomultak a polgári erők. Hangsúlyozta: ez felidézi azt a-lehetőséget. hogy az ország még inkább a nagy tőkés országok és szervezetek függvénye lesz. Holott — mutatott rá — a Szovjetunióval, a KGST-országokkal fenntartott gazdasági kapcsolatok garantálják az ország függetlenségét, biztonságát, fejlődését. Kritikusan foglalkozott a beszámoló a párt belső helyzetével. Utalt rá, hogy a központi bizottság a múlt kongresszus óta képtelen volt szervezett intézkedést hozni a pártegység helyreállítása, egyértelmű politika kialakítása végett. Ez vérveszteséggel járt, de megnőtt a szervezeti egység, vele a rokonszenv a párt iránt, s valamelyest máris növekszik a taglétszám. A párt ajtaja nyitva van mindenki, egykori és jövendő párttagok előtt, akik felismerik a kommunista párthoz való tartozás jelentőségét — fejezte be a szónok. — Csak erős kommunista párt töltheti be a demokrácia továbbfejlesztésében, a majdani szocialista társadalom megalapozásában rá váró szerepet. A központi bizottság beszámolója feletti kétnapos vitát illetően, a teljes üléseken és a munkabizottságokban több mint kétszáz felszólalás hangzott el. Valamennyi felszólaló helyeselte a KB beszámolójában kifejtett fő Irányvonalat, és szólt arról, hogy a legutóbbi kongresszus óta eszközölt szervezeti intézkedések, bármilyen fájdalmasak, de elvszerüek és szükségesek voltak A munkabizottságok közül különösen annak a kettőnek az ülését kfsérte nagy érdeklődés, amely a párt programtervezetéhez és a szervezeti szabályzat módosításához beérkezett, illetve ott elhangzott javaslatokat elemezte, összegezte. A programbizottság megállapította, hogy a párt általános politikája, a kitűzött célok tekintetében nem volt módosító javaslat, annál több volt olyan, amely egyegy ponthoz kiegészítést, árnyaltabb megfogalmazást tartott szükségesnek. A szervezeti szabályzat módosításáról folyt vita figyelemre méltó eredményt hozott. A bizottság gondos vizsgálata megállapította, hogy a pártot megrendítő és már túlhaladott fejleményekben semmiféle szerepe sem volt a szervezeti szabályzatnak, az minden, tekintetben megfelelt a lenini elveknek és a Finn KP hagyományainak. A tartalmas vitát Arvo Aalto pártelnök foglalta össze, majd a kongresszus egyenként elfogadta a beterjesztett határozati javaslatokat, megerősítette a szervezett szabályzatot, s külön határozatot hozott a nagy októberi szocialista forradalom és a Finn Köztársaság megalakulása idei, 70. évfordulójának méltó megünneplésére. Az elfogadott új pártprogram részletesen kifejti, hogyan kívánják továbbfejleszteni a finn kommunisták országuk békeszerető, semlegességl politikáját. A program tartalmazza azt is, hogy a Finn KP a szocialista országok testvérpárjaival való együttműködés révén alaposan megismerkedik a szocializmus építésének tapasztalataival, vívmányaival és problémáival. A következő fejezet a mai Finnország belső melyzetét elemzi. A Finn KP arra törekszik, bogy a bankok, a biztosítótársaságok és a nagy iparvállalatok a társadalom tulajdonába kerüljenek. Elemzésében a dokumentum kimutatja: az a körülmény, hogy a külkereskedelemnek több mint kétharmada a tőkés országokkal bonyolódik le, nagymértékben összekapcsolja az országot az imperialista világgazdasággal, és szűkül a gazdaságpolitika mozgástere. A Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával fenntartott gazdasági kapcsolat viszont növeli a nemzeti mozgásteret, erősíti a függetlenséget. Ezért a párt síkraszáll az egész nemzetgazdaságot irányító demokratikus tervezés és döntéshozatal mellett. A szocialista Finnországban a hatalom a népé lesz, nemcsak az alkotmányban rögzített elvként, hanem a gyakorlatban is. Az ember képes lesz a szabadságra, — mondja végezetül a Finn Kommunista Párt új programja. A küldöttek megválasztották az új központi bizottság ötven tagját és tizenöt póttagját. A KB-tagok negyven százaléka új, az átlagéletkor alig több negyven évnél, s a tagok egyharmada nő. Az új KB első ülésén megválasztotta vezető tisztségviselőit, a politikai bizottságot és a titkárságot. Az ezt követő nyílt ülésen ismertették a névsorokat. A párt elnökévé újjáválasztották Arvo Aaltót, a párt alelnöke Arvo Kemppainen és Heljö Tammisola, főtitkára továbbra is Esko Vainionpää. — Már a fogait Is kitörte, de állandóan ilyen alakú bifszteket rendel. D. Agajes rajza Ä gyengénfejlettség felszámolásáról ás az új gazdasági világrend megteremtéséről azért, hogy e kapcsolatok ne válhassanak a politikai nyomás és a belügyekbe való beavatkozás eszközévé, továbbá az eladósodottság problémájának igazságos rendezéséért. A tagállamok úgy Ítélik meg, hogy a külső eladósodottság problémáját csak olyan átfogó és igazságos módon lehet rendezni, amely figyelembe veszi a fejlődő országok fejlődésének és a világgazdaság stabil, harmonikus fejlődésének érdekeit. A nemzetközi kapcsolatokban kf kell küszöbölni az önkényességet, a törvénytelen embargót, a bojkottot, a kereskedelmi, hitelezési és technológiai blokádot, a gazdasági kapcsolatoknak a politikai nyomás fegyvereként való felhasználását, a megkülönböztető intézkedéseket és gyakorlatot, a protekcionista korlátozásokat és akadályokat. Elengedhetetlenül fontos biztosítani a termékeknek a nemzetközi piacokra való szabad bejutását, a nyersanyagok, a mezőgazdasági eredetű árucikkek és az ipari termékek árának igazságos arányát, az élenjáró technológiákhoz, a tudomány és technika legújabb vívmányaihoz való akadálytalan hozzáférhetőségét A fejlődő országok számára aktív segítséget kell nyújtani a nemzetközi szakemberkiképzés területén, szigorú intézkedéseket kell tenni elvándorlásukkal szemben. A Varsói Szerződés tagállamai támogatják a gyarmatosítás végleges felszámolásának folyamatát, kötelességüknek tartják a széles körű, aktiv gazdasági együttműködést az összes fejlődő országgal a kölcsönös előnyök és a teljes egyenlőség alapján. A tagállamok a fejlődő országokkal fenntartott kapcsolataikban a jövőben is tántoríthatatlanul tiszteletben tartják a nemzeti függetlenségnek és szuverenitásnak. a belügyekbe való be nem avatkozásnak, az erőszakról és az erővel történő fenyegetésről való lemondásnak, a teljes egyenjogúságnak, a nemzeti érdekek tiszteletben tartásának, a népek önrendelkezési jogának, a kölcsönös előnyök, a diszkriminációmentesség, a legnagyobb kedvezmény alkalmazásának elveit. Figyelembe véve, hogy a gyengénfejlettség, amely bolygónk lakosságának kétharmadát közvetlenül érinti, felszámolása és a globális gazdasági problémák megoldása csak a világ összes országának bevonásával érhető el, a Varsói Szerződés tagállamai felhívnak minden kis és nagy országot, hogy társadalmi berendezésüktől és fejlettségi szintűiktől függetlenül egyesítsék erőfeszítéseiket, és aktivan működjenek közre e célok elérésében. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR BTv*ľ-*-.'*--'• .ť'' t '• A Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének május 28—29-én megtartott berlini ülésszakán dokumentumot fogadtak el a gyengénfejlettség felszámolásáról és az új gazdasági világrend megteremtéséről. A tagállamok — konstatálva a világgazdaság helyzetének további romj lását és a nemzetközi feszültség fennmaradását — behatóan átlekmtették a fejlődő országok gyengénfejlettsége j leküzdésének problémáit, az úi gazdasági világrend megteremtésében való előrehaladás hiányának okait és a problémák megoldásának útjait. A tagállamok úgy vélik, hogy a béke megőrzésének, a nemzetközi helyj zet egészségesebbé tételének és az I emberiséget érintő súlyos gazdasági • problémák eredményes megoldásának j elengedhetetlen feltételei a fegyver; zetcsükkentés és a leszerelés terén i teendő gyakorlati lépések, í A Varsói Szerződés tagállamai teljes határozottsággal fellépnek azért, hogy a leszerelés területén hozott konkrét intézkedéseket a katonai kiadások megfelelő csökkentése kisérje. Az ily módon felszabadult forrásokat az érintett országok gazdasági és társadalmi fejlődésének meggyorsításához, továbbá a világ különböző részein meglévő gazdasági elmaradottság felszámolásához kell felhasználni. A tagállamok támogatásukról biztosítják az államok gazdasági jogairól és kötelezettségeiről szóló chartát, az új gazdasági világrend megteremtéséről szóló nyilatkozatot és annak cselekvési programját, az el nem kötelezett országok hararei gazdasági nyilatkozatát, és sikraszálinak ezen dokumentumok gyakorlati megvalósításáért. A tagállamok úgy ítélik meg, hogy a gyengénfejlettség a fejlődő országokat hosszú időn át sújtó gyarmati kizsákmányolás eredménye. Az. hogy a második világháborút követően újabb államok nyerték el függetlenségüket, különösen nagy jelentőséggel birú folyamat volt a gyarmati uralom alatt levő népek önálló, szabad fejlődése szempontjából. Közülük számos állam jelenleg is neokolonialista kizsákmányolástól szenved, ami szociális és gazdasági helyzetük romlásához vezetett és vezet. Napjainkban az imperializmus rendszere jelentős mértéiben a fejlődő országok kirablásának és lehető legkönyörtelenebb kizsákmányolásának következtében tartia fenn magát. A multinacionális monopóliumok és a finánctőke különösen az utóbbi években tovább fokozta az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai fejlődő országok kizsákmányolását, rájuk hárítva a világgazdasági válság fő terheit, és ezá'tal fékezve társadalmi-gazdasági fejlődésüket. A kialakult helyzet legfőbb okai a valutáris-pénzügyi válság elhúzódásában, a magas kamatlábat megszabó politikában, a pénzügyi tartlékoknak a fejlődő országokból való elszívásában, az emberi tartalékoknak ezekből az országokból történő elvándorlásában, a fejlett tókés országok által alkalmazott egyenlőtlen kereskedelmi kapcsolatokban keresendők. Az iparilag fejlett tőkés országok álláspontja azt mutatja, hogy változatlanul a finánctőke. az imnerializmus uralkodó helyzetének fenntartására törekednek. figyelmen kívül hagvva a több' nép, különösképpen a fejlődő országok népeinek érdekeit. * Ugyanakkor a fegyverkezési verseny további fokozódása óriási pénzügyi, anyagi, emberi, tudományosműszaki tartalékokat emészt tel. melyek felhasználhatók lennének a világ minden országa, mindenekelőtt a fejlődő országok társadalmi-gazdasági előrehaladásának felgyorsításához. A Varsói Szerződés tagállamai úgy vélik, hogy lehetetlen biztosítani a gazdasági és politikai stabilitást, az egész világ békéjét, ha határozott intézkedésekkel nem akadályozzák meg a fejlődő országok helyzetének további romlását, ha nem tesznek határozott intézkedéseket a gyengénfejlettség felszámolására. Napjainkban számos ország, mindenekelőtt a fejlődő országok egyik legkiélezettebb problémája a külső eladósodottság. E probléma a gyarmatosítás és a neokoloniaiizmns súlyos következménye, ugyanakkor a nemzetközi életet bonyolító tényező. A nyugati országok kizsákmányoló kölcsönpolitikáia és a kereskedelemnek a fejlődő országok számára kedvezőtlen feltételei a fejlődő országok olyan mérvű eladósodottságához vezettek, amely meghaladja az egy billió dollárt. A törlesztések napjainkban a fejlődő országok felhalmozási alapjának egyötödét, exportbevételeiknek egyharmadát emésztik fel. A Varsói Szerződés tagállamai síkraszállnak a nemzetközi valntárispénzügyi kapcsolatok rendezéséért, A konzervatív párt saját várakozásait is felülmúló fölényes választási győzelme után Thatcher asszony személyében 170 év óta először ismét olyan miniszterelnöke van Nagy-Británniának, aki három egymást követő parlamenti cikluson át tölti be ezt a posztot. Ugyanakkor már e példátlan siker első pillanataiban politikusok és kommentátorok sora figyelmeztetett annak veszélyére, hogy a kormányfő által eddig folytatott gazdaság- és szociálpolitika a választási eredmények tanúsága szerint Is súlyosan megosztotta az országot. Míg a konzervátívok nagyjából a magukénak mondhatják a jómódú — és a szerkezetváltásból Is szerencsésen profitáló — félt, addig Anglia északi vidékén, Walesben és Skóciában, ahol a hagyományos Iparágak sorvadóban vannak, és az országos átlagnál jóval nagyobb a munkanélküliség, a Munkáspárt szerzett elsöprő többséget. Lehet, hogy ennek hatására említette nyilatkozatában Thatcher asszony a sürgős teendők között első ízben a nagy iparvárosok gondjainak enyhítését Is? A Konzervatív Párt 375-őt, a Munkáspárt pedig 220 mandátumot szerzet. A 650 tagú törvényhozásban 326 mandátum ad abszolút többséget. A számokba konzervatívok győzelme ellenére a kormánypárt nimbuszának halványulására, a Munkáspárt —■ reméltnél szerényebb — térnyerésére, pozíciójának fokozatos újjáépüléséra utal. A nagy vesztes a Liberális-Szociáldemokrata pártszövetség, amelytől délen jobbra, északon balra szakadtak le a szavazók. A Munkáspártból az évtized elején kivált négy egykori alapító és volt miniszter közül egyedül David Owen szociáldemokrata pártvezér tudta megtartani képviselői mandátumát. Mindenesetre tény, hogy az ellenzék megosztottsága a kormánypárt esélyeit javította. Végül Is a Munkáspárt és a Liberális-Szociáldemokrata szövetség együttesen mind százalékarányban, mind abszolút számban lényegesen nagyobb szavazótábort tudhat maga mögött, mint a toryk. (Több mint 16 milliót, 12 és fél millióval szemben). A The Economist, az üzleti körök tekintélyes heti-Konzervatív győzelem lapja A győzelemre épített figyelmeztetés című vezércikkében arra emlékezteti Thatcher asszonyt,. hogy ellene még mindig többen szavaztak, mint mellette, s ha nem ad valami gazdasági és szociális esélyt a „lent“ lévő tömegeknek, a jövőben komoly veszélybe kerülhetnek a konzervatívok pozíciói. Neil Kínnock munkáspárti vezér nyilatkozatában maga is úgy vélekedett, hogy azok közül, akik azt hitték: egyéni gazdasági boldogulásukat segítik, ha Thatcher asszonyt választják, az Idő és a boom múlásával rá fognak ébredni, hogy nyertesekből maguk Is vesztesek lettek. Ami a Munkáspártot illeti, konzervatív politikusok és kommentátorok is úgy ítélik meg, hogy Kinnock vezetésével a párt a választásokra visszaszerezte hajdani nagy tekintélyét. Hogy az az igen hatásos korteshadjárat ellenére sem tükröződött a mandátumok számában, azt e források két tényezőnek tulajdonítják. Az egyik az, hogy a Munkáspárt egyoldalú nukleáris leszerelési programját a lakosság nagy része nem tudja elfogadni. A másik az. hogy a párt radikális balszárnyával kirobbant belső viták sok potenciális választót elriasztottak. Maga Kinnock televíziónyilatkozatában válaszolt mindkét érvre. A nukleáris fegyvereket Illetően azt hangsúlyozta, hogy a hagyományos fegyverzetekre való áttérés előbb-utőbb elkerülhetetlen lesz, egyébként, miként más vonatkozásban, úgy Itt sem a munkáspárti program feladásával, hanem megértésével kívánják a maguk oldalára állítani a többséget. A radikális balszárnyat Illetően (egyik ismert személyisége Ken Livingston most először jutott be a parlamentbe), a Munkáspárt vezére világossá tette, hogy Itt Ideológiai nézetkülönbségekről van szó. és azokat a vezetés a demokratikus szocializmus melletti egyértelmű állásfoglalásával a maga részéről lezártnak tekinti. Mindent egybevetve, a választások — a már említett arányeltolódásoktól eltekintve — nem módosítottak alapvetően, a brit pártpolitikai erőviszonyokon, jóllehet még nem tudni, hogy a Liberális-Szociáldemokrata szövetség túléli-e mai formájában a kudarcot. Maga Thatcher asszony, aki interjút adott a BBC televíziónak, az eddigi kormánypolitika folyamatosságát ígérte, de <-! személyi változásokal. —Ng—■
