Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-27 / 25. szám

4 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. június 27. Mik szocialista mm a javuló feltételekkel (Folytatás аг 1. oldalról) Pál Lajos és Pavol Bogár (A szerző felvétele) Versenyben az aranyért Lapunk hasábjain már több alkalommal fejtegettük a szo­cialista brigádok tevékenységét és szereóét az egységed földműves-szövetkezetek és állami gazdaságok viszonylatá­ban. Nemegyszer hangsúlyoztuk, mily értékeket hozhatnak létre ezen mozgalom tagjai, ha aktívan viszonyulnak a fel­adatokhoz, ha az irányítás szigorú kezekben van, ha a szö­vetkezet vezetősége is, kell óképpen támogatja a szóban for­gó csoportok működését, ha... De számtalan esetben azt is aláhúztuk, hogy gyakran bizony viszonylag sok a ha. lemezzé, kérem, azokat az intézkedé­seket, melyek az idén, illetye a jövő évben kerülnek bevezetésre. 2 — Az első szakasz az anvai külde­tés betöltésének és az egészséges fia­tal nemzedék nevelésének feltételeit javítja. Ez év július elsejétől a nők 28 hetes fizetett szülési szabadságra lesznek Jogosultak. Azoknak az a­­nyáknak, akik 1987. december 31-e után szülik meg második, illetve utá­na következő gyermeküket, a gyer­­mekgondozdási segélyt a jelenlegi két év helyett három évig folyósítják. A gyermekgondozási segély havi ösz­­szege a harmadik és az utána követ­kező gyermekek gondozásáért 600-ról 800 koronára emelkedik. Minden bi­zonnyal elősegíti majd a gyermekek egészségesebb fejlődését, hogy az ed­digi három helyett öt munkanapig kaphatja a szülő a családápolási táp­pénzt, s szükség esetén ez az idő to­vábbi két nappal — önkéntesen — meghosszabbítható. A fiatal házasok szociális helyzetének Javítását szol­gálja az ifjúházaskölcsön felső hatá­rának ötvenezer koronára való eme­lése, s a törlesztési idő 15 évre való kiterjesztése, amelyre azért volt szük­ség, mert ezekben a családokban az anya általában nem dolgozik, hanem a gyermekeiről gondoskodik. A köl­csönhöz gyermek születése esetén to­vábbra Is változatlan összegű állami támogatás jár, jóváírás formájában. Ez év október ''-fői emelkedik a­­zoknak a nyugdíjaknak az alsó hatá­ra, amelyek egyetlen megélhetési for­rásul szolgálnak: egyedülálló személy esetén 1000 koronára, 1700 koronára pedig akkor, ha a járadékból még egy családtagot eltart a jogosult. Ugyanakkor a szociális intézmények­ben növekszik az étkeztelési hozzá­járulás összege Is. Ä második szakaszban — 1988. ok­tóber elsejétől — minden eddig meg­állapított nyugdíj összegét felemelik, mégpedig differenciáltan havonta 140—40 koronával. Az eddiginél ked­vezőbb lesz a nyugdíj összegének alapjául szolgáló jövedelem megálla­pítása. Változik a nyugdíj kiszámítá­sának módja is. Felemelkednek az ed­dig érvényes korlátozó jellegű maxi­mális határok, ugyanakkor érvényes marad az eddigi munkakategóriák szerinti differenciáltság. A további intézkedések az ellenállás egykori résztvevői, illetve hozzátartozóik, va­lamint a fiatal rokkantnyugdíjasok, a Tűzhet a nap, eshet az eső, tehet hófúvás, Nap József minden nap haj­nalán felül a biciklijére, s elkereke­zik a lakóhelyétől hat kilométerre levő munkahelyére, a Zselizi (Želie­zovce) Állami Gazdaság Árok nevű telepére. S ez így folyik már — 1949 óta... Ez az állami gazdaság is, mint a többi mezőgazdasági üzem annak ide­jén, a kezdett években nehéz idő­ket élt át. Am ennek ellenére min­den reggel előkerült egy bicikli, ame­lyik — az Árok felé vette az irányt... — 'Akkor sokan az iparban keres­tek menedéket. Ott a pénz, az biztos volt, nálunk... Mit tagadjam, akkor fizettek, amikor volt miből. De én mindig reméltem, bíztam a tálpraál­­lásban. Meg aztán azt tartottam, hogy a saját anyajöldfe sohase hagyja cserben az embert. Ha netán keve­sebbet is ad, a miénket adja, s a sa­ját vérei között élhet az ember. S szá­momra szinte ez minden ... Józsi bácsi a továbbiak folyamán így emlékezett vissza a gyerekkorra, valamtnt a mezőgazdaság szocialista átépítésének éveire: ■— Munkásé sál ádbúl származom, hatan voltunk testvérek. Jól emlék­szem, gyermekkoromban mindig is bognár szerettem volna lenni, de hát a család ezt nem bírta pénzzel. A há­ború után a Lekéri fčajakovo) Álla­mi Gazdasághoz tartozott a telep, a­­hol ma is dolgozom. Kezdetben ök­rökkel jártam, szántottam, fuvaroz­tam. Aztán a bikáknál voltam állat­­gondozó vagy öt évig, majd felüliet­tek a gőzekére. Ekés voltam, akkori­munkások és további kiemelt ágaza­tokban dolgozók nyugdíjbiztosítását javítják majd. A harmadik szakaszban — a 8. öt­éves tervidőszak végén — a nyugdí­jak valorizálásával számolunk, vagyis azzal, hogy fokozatosan összhangba hozzuk azokat az emelkedő átlagos munkabérekkel. Tervezzük még, hogy a három-, illetve ennél több gyerme­kes anyák pótszabadságra lesznek jo­gosultak évi öt munkanap terjedelem­ben. Щ M!n!szter elvtárs, miért éopen a háromgyermekes családokat támogat­ják? Nem kellene, hogv ezek az in­tézkedések vonatkozzanak az egy­­vagy kétgyermekesekre is? — Amennyiben ezek az intézkedé­sek már je'enleg is átfogóbban érin­tenék ez egy- vagy kétgyermekes anyákat is, a néneazdasácban olvan nagy létszámcsökkenés keletkezne ugrásszerűen, amelvre még jelenleg nem vagyunk felkészülve és esősor­ban az úgynevezett tipikusan női ága­zatokban megoldhatatlan lenne a he­lyettesítésük. Hangsúlyozni szeretném, hogy minden elkéozelés egyszerre nem oldható meg. Első lépésként a legfontosabbat, a népszaporulatot kedvezően befolyásoló tényezőt he­lyeztük előtérbe. Gyakorlatilag ugyan­is azt akarjuk, hogv főként a három­­gyermekes családok száma növeked­jen. Ugyanis a családonkénti két gyermek nem elegendő az egyszerű reprodukcióra sem. Ha a jelenlegi helyzet a gyermekvállalás terén nem változna, fokozatosan csökkenne ha­zánk lakosságának száma. И Irányítási rend“zeriinl< S*éní*éso tatihek közt azt is célozza, hoyv nö­­vekediék a munka. e'-nüméiv'étiH füg­gő anvaei érdekesség. Hogyan nyil­vánul meg ez az elv a szoc’ábs gon­doskodásban? — Az állandó érvényű „mijidenki­­nek érdemei szerint“ elvet társadal­munkban szükségszerűen ki kell egé­szítenünk a „mindenkinek szükségle­tei szerint“, pontosabban a szociális ráutaltság elvével. Éppen ezért a „mindenkinek az el­végzett munka szerint“ elve egvre következetesebben mutatkozik meg a nyugdíjpolitfkában is. Alapiában véve arrfil van sző, hogv a produktív é’et­­korban, a gazdaságilag aktív időben az ember munkájával, értékek terem­ban így hívták ezt a mesterséget, ül­tem egy pádon az eke tetejét, amit egy kötélen vontatott a gőzeke agg­regátora. En arra ügyeltem, hogy egyenes irányban haladjon a hatal­mas súlyos eke... Aztán lovakat kap­tam, s ahogy ml mondjuk a munka­helyen, takarmányos lettem. Azóta is ezen a munkaszakaszon, a növény­­termesztést részleg alkalmazottjaként dolgozom ugyanott, az Árokban. Nap József nem az az ember, akt azt tartja: „történjen a környezetem­ben bármi, lényeg az, hogy meglé­tesével „megkereste“ a nvugdíjrava­­lót is, s ennek alapján született meg a javaslat a beszámítható kereset fel­ső határának emelésére, illetve egyes korlátozó szabályok eltörlésére, s a nyugdíj kiszámításának új módszeré­re, melyet már a Jövő esztendőben be akarunk vezetni. Tehát az érdemsze­­ríntiség elvét, melyet a munkabér tükröz, a tőié függő nyugdíjban is méltányolni akarjuk. Olvasóink, persze, ellenvethetnék, hogy így megsértjük a szociális igaz­ságosságot, hiszen a lakosság egy ré sze különböző oknál fogva — például egészségügyi vagy gyermekneve'ésl —• nem dolgozhat, az ő szociális jö­vedelme így jóval kevesebb. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznám, hogy az ő szociális helyzetük megoldásá­ra és életszínvonaluk emelésére szé­les körű szociális gondoskodási rend­szer szolgál, különféle járadékok és szociális szolgáltatások formájában. A nemzeti bizottságok dolga, hogy mindezeket időben, helyesen, igazsá­gosan és törvényszerűen nyújtsák is az arra rászorulóknak. ■ A készülő szociálpolitikai válto­zások valójában tökéletesítik eddigi szociális biztosítási rendszerünket. Miniszter elvtárs, száinninak-e a jö­vőben ennek alapvető átépítésével társadalmi fejlődésünk szociális-öko­nómiai hosszá távú prognózisainak kidolgozásakor? — Állandóan hangsúlyozzuk, ho.gy a mostani és a további szociális in­tézkedések gazdasági helyzetünk függvényei. Vagyis: ez mfndannyíunk munkája. Népgazdasági Irányítórend­szerünk átépítésével kapcsolatban várható, hogy megnő a szociálpoli­tika autoritása, küldetése és feladata is. Ez törvényszerű, hiszen a gazda­ság, a szociálpolitika és a szociális fejlődés egymástól elválaszthatatlan. Fejlődésünkben tartós összhangot kell teremtenünk. Szocialista hazánk szociálpolitikájának elsőrendű hosz­­szútávú célja, hogy kedvezően befo­lyásolja a népszaporulatot, a demog­­gráfiai fejlődést, s az össztársadalmi forrásokat így hasznosítsa lakossá­gunk szociális biztonságának további szilárdítására, életszínvonalának to­vábbi emelésére. gyen a nyugalmam meg a pénzem..." Ugyanis mindig részt vett a közélet­ben, s oda állt, ahol szükség volt a munkájára. Az ötvenes években párt­­feladatként Zalabán (Zalába j végzett agitációs munkát. Később többször kitüntették „A vállalat legjobb dol­gozója" címmel, 1974-161 ' kezdődően az üzemi szakszervezeti bizottság el­nöki posztjával bízzák meg, mely funkciót a mai napig betölti. Nap József nem lepődött meg ak­kor, amikor megemlítettem neki: az a hír Járja, hogy nem minden kollé­gája kedveli... — Nem bizony ...De csak az nem, aki a munkahelyet holmiféle sétatér­nek, esetleg kocsmának nézi. En ugyanis mindig a becsületesen elvég­zett munka híve voltam és vagyok. és hát fel is emelem a hangomat olyankor, ha felelőtlenséggel, vagy iszákossággal találkozom. Ugyanis ezek az emberek csak azt engedik meg maauknak, amit — megenged­hetnek. Tehát azt, amit a körnueze­­tük — jobb a nyugalom olapián — elhallgat. Persze, azt is el kell mon­danom. hogy nincs túl sok harago­som. Munkatársaim zöme rendes, be­csületes ember, olyanok, akikre a aazdaság vezetősége mindig számít­hat. A növénytermesztési csoport dolgo­zója Zselizen él feleségépei, aki az állami gazdaság állattenyésztési dol­gozója. A két gyerek már családot alapított. Nap József nemrég vehette át „A mezőgazdaság és az élelmezésügy érdemes dolgozója“ reszort kitünte­tést. KALITA GÄBOR (A szerző felvétele) Nemrégiben a vágfarkasdi (Vi­llany) Haladás Efsz-ben Jártunk, s ott Is rákérdeztünk: milyen a helyzet a szövetkezetben a szocia­lista brigádokat illetően. És meg­ismerkedtünk a műszaki szogálta­­tások szocialista brigádiának ve­zetőjével, annak helyettesével — s rajtuk keresztül a brigád ered­ményeivel és gondjaival. — Szocialista brigádunknak hu­szonhárom tagia van — kezdte a beszélgetést Pál Lajos brigádveze­tő. — Közülük tizenhatan az ezüst-, négyen pedig a bronzfoko­zat viselői. A többiek versenyben vannak a bronzfokozEtért. — Lassan benevezünk az arany­­fokozatért kiirt versenybe — fűz­te hozzá büszkén Pavol Bogár, a brigádvezető helyettese. — Tudjuk, ott a feladatok már valóban Igé­nyesek, de, úgy érezzük, megbir­kózunk velük. Ф Miéta működik ez a szocia­lista brigád? — Ezerkilencszázhetvenhatban alakultunk. Azóta természetesen egy-két ember elment, újak is jöt­tek, de alapjában véve nem vál­tozott a gárda. Jómagam 196C-tól dolgozom a szövetkezetben, s ele­jétől kezdve én vagyok a brigád­­vezető — vallja Pál Lajos. — Het­venkilenc óta a helyettesem Pa­vol. Ennyi idő alatt már viszony­lag jól megszoktuk egymást. Ha nekem közbejön valami, mindig nagyszerűen helyettesít. Igazán minden téren lehet rá számítani. # Néhány gondolat erejéig tér­jünk át az itt működő brigádok általános jellemzésére... — Szövetkezetünkben természe­tesen több szocialista brigád fejt ki tevékenységet. Nem dicsekvés képpen mondom, de a miénk a legeredményesebb. Hogy miért? Talán azért, mert brigádtagjaink valóban aktívan viszonyulnak a feladatok megoldásához. Sokan általában úgy vélekednek: mi el­végeztük a munkánkat, mehetünk haza. Tudjuk, nem mi vagyunk e értékteremtő mozgalom úttörői, de azért — ha eljönnének utánunk a brigádvezetők — szívesen szol­gálnánk néhány jó tanáccsal, az előrelépéshez szükséges biztató szóval. Mi végezzük a dolgunkat, persze, ezzel végképp nem azt akarom mondani, hogy teljesen elzárkózva. És azt sem, hogy min­dennap itt maradunk munkaidő után — brigádügyben Szóval sze­rintünk szükséges lenne a szoro­sabb kapcsolatteremtés, az együtt­működés, a véleménycsere. Ezál­tal még sikeresebb lehetne szövet­kezetünkben a szocialistabrigád­­-mozgalom. # Miben rejlik tehát az Önök sikere? — Ügy gondoljuk, nincs semmi­féle titkunk. Kégi vezérelvünk, hogy nem a papíron való kimuta­tás az elsődleges, hanem a konk­rét, gyakorlati tevékenység. Erre szükséges összpontosítanil, s ak­kor az eredmények nem marad­hatnak el. ф Széliünk néhány szét az idei kötelezettségvállalásokról. — A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszte­letére vállaltuk, hogy mintegy 100 ezer korona értékben felújítjuk az elhasználódott alkatrészeket. Bri­gádunknak talán éppen ez a spe­cialitása. Tudjuk, a pótalkatrész­­-ellátás több helyütt problémákat okoz. Éppen ezért szükség van a gépjavítók fürge észjárására, talá­lékonyságára. Ilyen vonatkozásban mi valóban nem panaszkodhatunk. További vállalásunk e jelentős év­forduló tiszteletére: három újítási javaslat előterjesztése, 10 ezer ko­rona értékben. S kellőképnen oda­figyelünk a nyersanyagokkal, va­lamint az üzemanyagokkal való ésszerű gazdálkodásra. Ezérl ily­nemű kötelezettvállalást is előter­jesztettünk. A munkacsúcsok ide­jén aktívan bekapcsolódunk a ha­laszthatatlan munkafolyamatokba. Vállaltuk továbbá, hogy 184 órát dolgozunk le társadalmi munká­ban. Az említett felajánlások tu­lajdonképpen munkahelyünkkel, Illetve munkánkkal kapcsolatosak. Elmondhatjuk azonban, hogy más •téren is fejtünk ki tevékenységet. Falunknak mind a magyar, mind pedig a szlovák tannyelvű óvodája felett védnökséget vállaltunk. Szí­vesen járunk el gyerekek közé Ha kell, megjavítjuk a játékaikat, a nemzetközi gyermeknap alkalmá­ból ajándékokat vásárlunk nekik, a Vág mentén — gulyás mellett — beszé’getéseket szervezünk stb. Nem feledkezünk meg a kirán­dulásokról sem. Tavaly például Banská Bystricával és környéké­vel ismerkedtünk, „A szlovák nem­zeti felkelés nyomdokaiban“ elne­vezésű kirándulás keretén belül. Brigádtagjaink körében valóban nagy elégedettséget váltott ki ez a körút, valamennyien számos él­ménnyel és ismereteinket gyara­pítva tértünk haza. Még talán megemlíteném, hogy ugyancsak tavaly kötöttünk megállapodást a vá3sellyei (Šafa) Duslo nemzeti vállalat egyik részlegének szocia­lista brigádiával, melynek keretén belül különböző sportrendezvé­nyekre kerül sor — az egyik év­ben nálunk, a következőben pedig Vágsellyén. Miközben a példásan vezetett krónikát nézegettük, a brigádve­zető megemlítette a leeszorgalma­­sabbak, a legodaodóbbak nevét: Cslfáry Károlyét, Varga Dezsőét, Molnár Béláét és Masaryk Tiborét. Persze, hozzáfűzte rögvest, hogy a Csehszlovák-Szovjet Barátság nevet viselő brigád va^mennyi tagjáról csokis az elismerés hang­ján lehet szólni. A beszélgetést köszöni: CSIBA LÄSZLÖ MINDENFÉLE IDŐBEN (susla)

Next

/
Thumbnails
Contents