Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-20 / 24. szám

1987. Június 20. SZABAD FÖLDMŰVES 5 // Л htí J&jo'üt ЬмйнЬ и Néhány hónappal ezelőtt talán sen­ki sem mert arra gondolni, hogy az idén a májusi eső aranyat ér helyett egyre gyakrabban tesszük majd tel a kérdést: májusi napsugár, hol vagy? Még most, június első dekádjában sem lehetünk elégedettek az idő]á­­rással, változatlanul kevés a nap fény. Hasonló gondolatokkal fogadott bennünket Mózes György, a féli (To­­máiov) Barátság Éfsz zöldségkert­­szete helyt részlegének vezetője. Itt a valamikori uradalmt kertészetben virágot termesztettek, majd egy ideig a mezőgazdaság szocialista átépítésé­nek kezdetén is. Mózes György fiatalkora ellenére immár tizenöt éve dolgozik a kerté­szetben. A Komáromi (Komárno) Me­zőgazdasági Szaktanintézet elvégzése után jött a szövetkezetbe. Évekig a vőki (Vlky) részlegen gyűjtött hasz­nos tapasztalatokat. Jól ismeri a két részleg talajadottságai közti különb­séget. Vökön homokos, s a zöldségek könnyebb megművelni, s a zöldségek is korábban beérnek ott. Félben azon­ban kötött talajon gazdálkodnak. Ha kiszárad, megkeménvedlk. nehezebb megművelni. A két részleg vezetője szorosan együttműködik Félben ne­velik a palántákat, s Vökön ültetik ki azokat. Jelenleg éppen a paprika- és az uborkapaténtákkal történik mindez. Kétségkívül komoly gondot okoz számukra az, hogy az elmúlt évek alatt jelentősen csökkent az itt dolgozrtk száma, ellenben a tervfel­adatok évről évre Igényesebbek, mi­közben a munkafeltételek és körül­mények csöppet sem változtak. A féli részlegen nemrég még tizenkét fős csoport serénykedett, ma már csak nyolcán vannak: hat nő és két férfi. Nyugdíj katonaság, betegség, ezek a tényezők morzsolták te a létszámot. Az üvegház mögött sínylődik a ka­­ralábé, melynek fejlődése a többi zöldségféléhez hasonlóan legalább kéthetes késésben van. A korai kék és fehér csemegekaralábé többsége a hideg időjárás és a gyakori esőzések következtében megrepedt. A zellerrel sem lehetnek elégedettek, mivel a hi­deg hatására egészen megsárgultak a levelei. Amennyiben ezekben a na­pokban az időjárásban kedvező vál­tozás áll be, akkor csak másfél, két hét múlva lesz a karalábé piacképes. A karfiolnak is csak a levelei látsza­nak. Még várni kell ahhoz, hogy vi­rágai húsosán megvastagodjanak, s félgömb alakú rizsát képezzenek. Ez­zel szemben Vökön már megkezdték a karfiol vágását. Teliét még ilyen időjárási viszonyok mellett is fennáll a különbség a két részleg között a zöldségek érését illetően. Mózes György azt is elmondta, hogy a kara­lábé esetében — a viszonylag rövid tenyészidő miatt — indokolt lenne a nitrogénéi fejtrágyázás, viszont az elmúlt évekhez hasonlóan az idén sem alkalmazzák ezt. Az üvegházban január tized'kén fű­töttek be először. A fűtőberendezésre is ráférne már a felújítás, ugyanis a vezetékekből több helyen szivárog a víz.' Gondot jelentettek a jól fejlett palánták, ame’yeket a kedvezőtlen időjárás miatt nem ültethettek ki idő­ben. Ezáltal teljesen zsúfolttá vált az üvegház, s a torlódás késleltette a munkákat. Ez elsősorban a korai ká posztaféléket érintette. A palántane­­vefő ágyakból csupán április végén ültették ki a palánták nagy részét. A már kiültetett paradicsompalánták levelei szintén szűrazak, sárgák, mint­ha megfáztak vagy megégtek volna. Beszélgetésünk során a dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsüléséről is szó esett. — Tény, bogy az itt dolgozó nők végzik a legnehezebb munkát. A ker­tészetben nemcsak a munka nehéz (ládaemelgetés, hajlongás, kapálás stb.J, hanem mindamellett az időjá­rás viszontagságainak is ki vannak téve. Ennek ellenére szorgalmasak és szeretik a munkájukat. Ezt a munkát valúban csak az tudja becsületesen végezni, akinek mindennapi tevékeny­ségét a munka szeretete hatja át. A fiata'okból ez hiányzik. Ök inkább elmennek az iparba dolgozni. Cgy tű­nik nekem, hogy képtelenek a nö­vénnyel egyllttérezni. Enélkiil viszont a napi nehéz feladatok teljesítése el­képzelhetetlen — magyarázza Mézes György kissé elkeseredve, A Féli Egységes Földműves-szövet­kezet zöldségkertészete két részlegé­nek dolgozói nincsenek irigv’ésre méltó helyzetben az idén sem. hiszen az áruértékesítési tervüket 300 ezer koronával emelték, amely így 1 mil­lió 800 ezer koronát tesz ki. Ezenkí­vül a helyzet arra kényszeríti ókét, hogy. minél több zöldségféle ter­mesztésével foglalkozzanak, ezáltal viszont szétaprózódik az erejük. Au­gusztusban például egyidőben kerül sor a zeller és a paradicsom szedé­sére, valamint az őszi palánták kapá­lására. A mindössze négyhektáros félt részlegen bóven akad munka mindig. A fő hangsáiyt a munka minőségére és a teljesítményre helyezik. Ennek alapján értékelik a dolgozókat. A fel­sorolt nehézségek ellenére az itt dol­gozó kollektíva tagjai szoros egység­be kovácsolódtak. Nem rajtuk múlik az idei tervfeladatok telejsítése... MACSICZA SÁNDOR Az egyik verőfényes április végi délutánon Iugye, az idei esztendő szélsőséges — s felettébb kedvezőt­len — idölárőst állandóan szidva szinte hihetetlen, hogy a szóban for­gó hónapban végkép sütött a nap) érkeztünk Kétyre /Kvetná). Első meg­állónk — mint oly annyiszor- riportéit­­;aink során — a helyi nemzeti bizott­ság volt. Ott kaptuk a következő út­baigazítást. Kosárfonó, 'nálunk? Hát a Téglás t.aios. Őt keressék fel, a Lajos bácsit. De nem állítjuk, hogy otthon talál­ják. Hiszen 6 a falu mindenese... A részletezést nem vártuk meg, iz­gatottan indultunk szerenlcsét pró­bálni. S Fortuna velünk jött, Kéty bi­rodalma ezúttal nem ragadta magá­val otthonról az idős embert, aki a Lévai I Levice f fárás ezen békés falu­jában szinte mindenki Lajos bácsija. Kts, takaros portája előtt tett-vetl, amikor megleptük őt. Vagyishogy in­kább a mi számunkra volt furcsa, mily határozottan lépett gépkocsink ajta­jához. — Jó napot, mi járatban errefelé? — vette át egy pillanat erejéig az új­ságíró kérdező-szerepét. ф Azt mondják, idős Téglás Lajost ritkaság otthon találni. Ügy látszik, nekünk szerencsénk van ... — Éppen az előbb főttem meg, egy idős néninél segítettem. De tessék beljebb jönni. Amikor megláttuk frisses mozgását, s rögvest tapasztaltuk határozott ész­járását fno meg természetesen az is megütötte a fiilünket, hogy Idős né­niről szólt, nem gondoltuk: Lafos bá­csi immár nyolcvankét nyarat ért meg. — 1905-ben születtem itt, Kétyen. Ennyi idő alatt, gondolhatják, mily közel nőtt a szívemhez ez a falu. Va­lóban itt az én egyetlen nyugodt he­lyem, itt a barátok, ismerősök. Itt jártam kt a hat elemit, ebben a falu­ban tudtam meg. a pusztán milyen nehéz megkeresni a kenyérrevalót. Az akkori majorban tsmerkedtem meg a parasztmunkával. Negyvenig ott tevékenykedtem, ott is laktunk. Azt követően főttünk a faluba. Apám föl­deket bérelt, tehát unatkozásra nem volt idő. Szinte ma is emlékszem a hajnali kelésre, a sokszor ' álmos-fá­radt indulásokra, a reqgell nyuaodt, üde mezőre,, a délelőtt' vere/tékre, eszembe jutnak a déli szalonnaevések a fák hűvösében ... Higgyék el, erről a vidékről nem is nagyon távolodtam el. Persze, a katonai szolgálat hu­szonötben egy kissé távolabbra szólí­tott — Csehországba. Ezerkilencszáz­­övenkilenctöl megszakítás nélkül a helyi szövetkezetben dolgozom, tehát 27 éve vagyok étjeltör a kacsáknál. Hál’ Isten, nz egészség szolgál. Igaz, talán tíz éve annak, hogy átvészel­tem egy kisebb szívszélhűdést. • A kosárfonás csín iát- bin fát ki­től leste el, Lajos bácsi? — Barátoktól, ismerősöktől. Ügy húszéves korom öt a csinálom. Ennek a mesterségnek nem volt hagyomá­nya a családomban. így tehát kény­telen voltam másoktól tanulni. A vesszőt is általában egyedül gyüitöt­­tem. Még ma ts sok megrendelő akad. Van, aki tyúkkast, a másik éppen borkast vagy füleskast óhajt. Csak tenne anyag. A legnagyobb probléma éppen az, hogy' manapság már igazán kevés errefelé a vessző. A fó minő­ségű. Mert a mi szakmánkra is érvé­nyes, hogy a fó munka kiindulópont­ja a megfelelő alapanyag. 9 Milyen érzés a falu kedvencé­nek lenni? — Tessék elhinni, ezen még nem gondolkodtam. Tudom, érzem, hogy szeretnek és becsülnek. En mindezt azért csinálom, mert nagyon tiszte­lem az embereket. Az igaz, jóravalá embereket. És szerencsére ebben a faluban sok ilyen él.. Néhányon mon­dogat fák, ez a Lajos mindenkit kt­­szolgál, fűnek-fának megcsinál min­dent. De kérdem én: mtért ne, ktnek ártok én ezzel? Elmegyek a boltba kenyérért, veszek négyet-ötöt — s ház­hoz viszem. Vagy az egyedül élő, be­teg embereknek segítek ásni, fát vág­ni. Hát ezért mondták rólam, hogy ritkán vagyok otthon. És ha esetleg mégis, akkor itt ts teszek-veszek min­dig valamit. En már más nem leszek, csak Hyen örökmozgó. % A család kiröppent a fészekből, Ketten élnek a feleségével... — Bizony, már régóta vagyunk há­zasok. Pontosan 1930. november 16-án esküdtünk. Van egy lányunk meg egy fiunk. És három unokánk, dédunokák­ra még várni kell. Feleségem most hetvenöt éves. Hogyan éldegélünk?. Hát eddig is arról meséltem. Látják, tévénk nincs, rádiót azonban hallga­tunk és újságot is olvasunk. Jómagam leginkább a keresztrejtvényt és hu­mort szeretem. Könyvet ts szívesen kézbe veszek, a látásommal nincs semmi probléma. Es kimondottan imá­dom a focit. Valóságos ünnep szá­momra, amikor vasárnap otthon ját­szik a csapat. Nélkülem talán nem ts kezdené el a bíró. Valamikor idegen­be is elkísértem a csapatot, de ma ar­ra már nem vállalkozom, Bezzeg, mi­kor fiatal vlotam ... 9 A mai fiatalok nem képesek olyan tettekre, mint egykor Lajos bá­csi kororsztálya? — Dehogynem. Biztosan. Tisztelem és becsülöm a jelenkor ifjú gensrá­­cióiát. Tudom, müveitek a fiatalok, meg hogy nekik is megvan a saját gondjuk-bajuk. De azt is látom, ta­pasztalom, hogy igényesek. Sok eset­ben elhamarkodva cselekszenek, nem gondolva az esetleges következmé­nyekre. Es én úgy érzem, hogy a pénzt végképp nem tudják becsülni, Talán éppen az a legnagyobb hiba. Az udvaron higgadtan kísért végig. Minden pontosan a helyén volt, szét­dobált holmit nem kellett kikerülni, A napsugarak élesen világították meg homlokát, s szinte magunk előtt lát­tuk Lajos bácsi gondolatait: itt rend van, de nem fogok tétlenkedni, hiszen a faluban számítanak rám. Es a gépkocsiba szállva, a látotta­­kon-hallottakon még egy Ideig szótla­nul eltűnődtünk... SUSLA BÉLA' Kicsi még a karalábé (A szerző felvételei) ASzlovák Karszt legdélibb lankáin elterülő gflrgői-kört­­vélvesl (Hrhov-Hrufcov) borvidék nagyüzemi ültetvé­nyein már a tél eleién megkezdődött a tőkék metszése, s az öt-nyolc, javarészben nyugdíias dolgozó még a zimankős időben sem tette le a metszőollőt Ahol fagykárt szenvedett a szőlő, ott a szokottnál is nagyobb gonddal metszettek. Több termőrügyet hagytak a tőkéken, s majd ha kiderül, hogy miként teleltek az ültetvények, akkor a rügyfakadás után el­távolítják a felesleges hajtásokat. Az Almás-Görgői (Tablonov nad Turnou-Hrhov) Egységes Földműves-szövetkezetben a hetvenes évek eleién fogtak hozzá a nagyüzemi szőlőtelepítéshez. Ezerkilencszáznyolcvanegyig összesen 119 hektár leltős, köves, gyenge termőerelfl földet ültettek be szőlővel, amiből ez ideig 10 hektár fordult termő­re. Mivel a Rozsnyói (Rožňava) járásnak csak ebben a szög­letében adottak a teltételek (talaj, időjárás, domborzat] a szőlőtermesztéshez, a szőlészeti kutatóintézetek felmérése alapién a szövetkezet határában 500 hektárra lehetne bővíteni a szőlőültetvényt. Részben a meredek, hasznavehetetlen lege­lők, részben a kisbozamű leitős területek teraszolásával, ma­ximális gépesítés és hatékony vegyszeres növényvédelem mel­lett a legiobb termőföldekkel egyenértékű hasznot hozhatná­nak a gazdaságnak Például a 14—15 fokos lejtésű parcellá­kon nyolcezer korona értékű gabona terem egy hektáron. Ugyanezeken a területeken szőlőből a 6—7 tonnás átlagos hektárhozamot is elérhetnék, s ez már többszörös tövedelme­­zőséeet jelentene. A legelők esetében pedig ennél Is többet. Elméletileg. S itt áll lünk meg egy rövid helyzetelemzésre. A 7. ötéves tervidőszakban — rekultiválással — újabb negy­ven hektáron készítették elő a telepítést, Immár a gépi szüre­telés feltételeinek megfelelően, részben elvégezve a teraszo­lást. De mível nem kapták meg a MÉM által ígért pénzügyi támogatást, elmaradt a telepítés. A szövetkezet vezetősége eldöntötte: önerőből csak olyan ütemben folytatja a telepítést. ElttKEDES - SZÖLŐDGVBEN amennyiben annak költségét az eladott szőlőtermés tiszta Jö­vedelméből fedezni tudja... Am a szőlőtermesztés — az évek óta egymást követő súlyos fagykártételek miatt — nem hogy rentábilis, de magasan ráfizetéses. A rendkívül hideg telek az alanyokban tettek pusztítást, a határon végigseprő iégesök a termést apasztották, az erős szélviharok pedig a növényzet levélzetét tették tönkre. Ennek következményeként például az 1977—1981 között telepített, alig termőre forduló 38 hektáros Réna elnevezésű dűlőről 1986-ban mindössze 40 tonna termést „csipegethettek“ össze! összességében pedig a 600 tonnával szemben csak 280 tonna termést szüreteltek. így a termelés­­kiesésből származó összeg megközelítette a kétmllló koronát. Ilyen módon félő, hogy sohasem Jutnak el a telepítésben a tervezett 500 hektárig. Mi ebből a tanulság? Mindig a lehető­ségektől, ez Intézmények közötti összehangoltságtól, az össz­társadalmi érdekek egyiránvúsításától függ a gazdasági fej­lődés folytonossága. Óriási értékek vesznek el azáltal is, hogy a negyvenhektáros rekulttvált dűlőre — anyagi támogatás hiá­nyában — nem kerülhetett szőlő. Ezt követően a befektetendő összeg többszörösét kell maid áldozni a telepítés befejezésé­hez. Ha egyáltalán sor kerül még erre... Ugyanis erről van sző, hogy újabban a mezőgazdasági üzemek részéről a szőlő­telepítés Iránt Szlovákta-szerte egyfajta elidegenedés, vissza­húzódás tapasztalható. Oknyomozó írások témája lehetne az Indokok hátterének feltárása. Mindenesetre tény, hogy a borüzemek egymás után történő felépítése „gombhoz varrlák a nadrágot“ helyzetet teremtett a szőlőtermesztés—borfeldol­gozás területén, miután az újabb telepítések megkezdését a \ Bratislava! Borászati Kutatóintézetnek — megalapozottan, vagy megalapozetlanul — most már Igazolni és szorgalmaznia kell. Ignác István mérnök, a szövetkezet „szőlőgazdája“ szerint a megnevezett kutatóintézet garantálja a szőlőtermesztés jöve­delmezőségét. amennyiben az általuk kidolgozott technológia szerint hajtják végre a telepítést, és betartják a növény vé­delmére és gondozására vonatkozó speciális utasításokat. Nos, riportalanyom segítségével fordítsunk néhány mondatnyi fi­gyelmet a tudományos útmutatások betarthatóságának elem­zésére. — A szőlőnek nem úr kell. hanem szolga, hallom mindun­talan az itteni szőlősgazdáktól. A parasztbölcsességre adandó gyakorlati válaszunk: évről évre kevesebb a kézi munkaerő. Utolsó lehetőségként tehát marad (na) a gépesítő# színvonalá­nak a növelése. A köves tala|ok szakszerű megműveléséhez további speciális gépekre lenne szükség, beszerzésükhöz nénz kellene, viszont ahhoz, hogy erre pénzt fordíthassunk, (öve­­delmezővé kellene tenni a szőlőtermesztést stb. S ezzel be­zárul a bűvös kör. Ráadásul a gyenge szelekcióból származó öltetőanyagot is nagyon drágán árusítják. Remélhetőleg ezen a téren már a közel iövőben érezhető minőségi (avulás vár­­ható, miután Szlovákia néhány szaporítótelepén megkezdik a termoterápiával gyógyított vírusmentes klónanyagok felhasz­nálásával előállított alanyok árusítását. Ezektől a Jelenleginél akár ötven százalékkal is magasabb termés várható. A tavasz érkeztéve! befelezett metszést követe munkafolya­matként helyreállítják a szél által kidöntött betonoszlopokat. A növényzetet lemosó permetléve] kezelik, ma|d megkezdik a gyomirtó vegyszerezést, amit közel kéthektáros területen csak háti permetezővel végezhetnek el. Az idén először ki­próbálják az újdonságnak számító, folyékony növényvédő szer­rel megtölthető, hatásosnak ígérkező, praktikus kézi vegv­­szerkapát. KORCSMÄROS LÄSZLÖ Sínylődő növények közön Mózes György ellenőrzi a fóliazsákukban nevelt paprikapalánták fejlődését

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents