Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-13 / 23. szám
A tudományban rejlő lehetőségek A korszerű mezőgazdaság és az azt szolgáló tudományok a mezőgazdaság szocialista átépítésének első évtizedeiben igyekeztek a maximumot kimeríteni abból az erőforrásból, amelyet a természet felkínált. Nem tették meg azonban azt a kis. de óriási jelentősége lépést, mely mesterséges konstrukciók előállítását tette volna lehetővé. Az újabb és újabb faiták előállításával, végül is csak azzal a természet adta erőforrással gazdálkodtunk. amely az évszázadok során kialakult Földünkön. Ez jelentős korlátozó tényezőnek bizonyult, mert az élővilág produktivitásának javítását csak egy sziík keretben tette lehetővé. Ezek a korlátok már a közelmúltban láthatóvá váltak — figyelemmel a produktivitás növelése genetikai és gazdaságossági tartalékaira —, napjainkban egvre élesebben rajzolódnak ki. A ma mezőgazdasága tehát szédületes gyorsasággal közeledik ahhoz a ponthoz, ahol a természet adta lehetőségek megálljt parancsolnak. Az elmondottakkal párhuzamban a gazdasági és szociális fejlesztés céljainak valóra váltása érdekében valamennyiünk számára ismert az alábbi követelmény is: meg kell szilárdítani és továbbfejleszteni a mezőgazdasági—élelmiszer-ipari komplexumot. Éppen ezért „A CSSZSZK gazdasáei és szociális fejlesztésének fő Irányai az 1388—1330-es évekre és kilátások a 2000-ig terjedő időszakra" címíí dokumentum, valamint a CSKP Központi Bizottsága 3. ölesének határozatai egyértelműén megjelölik: a mezőgazdasági tudományokét a termelési alapok fejlesztésére szükséges összpontosítani a mezőgazdasági—élelmiszer-ipari koraplexnm állandó tökéletesítése és hatékonysága növelése céljából. Főképpen oda kell figyelni a genetikai és a növényfiziolőgiára, a szerves anyagok képződésére és akkumulációjára a különböző tanrendszerekben, az agrotechnika áj módszereire. valamint az élelmiszer-ipari és biotechnológiai folyamatokra. A fentiek gyakorlati megvalósítására a biológusok, mindenekelőtt i növényfizinlógusnk alkotó közreműködése szükséges, annál is inkább, mert gyakorlattá válik a lombtrágyák felhasználása és a rendszeres mikroelemutánpótlás. A növénytermesztésben mind nagyobb szerepet kapnak a különböző nüvekedésszabáiyozók. a talaj tápanvagkészletét mobilizáló szerek, a cellulózbontásl elősegítő kemikáliák, valamint a mnanyagbontó élőéloyek. A növények tényleges génsebészeti manipulációjára napjainkban még nincs lehetőség. A módszer egyes lépései hazánkban ismertek ugyan, azonban még sok alapkutatási problémát kell megoldani ahhoz, hogy a módszer széles körben alkalmazható legyen a gazdasági növényeknél. A levegő nitrogénjének megkötésére, a nap sugárzó energiáját nagyobb hatékonysággal megkötni képes növények előállítása szintén számos elméleti és gvakoiati kérdés megoldását igényli. Széles körben alkalmazhatók viszont s növénytermesztés gyakorlatában a növények vírusmentesítésének és általában в kórokozók mentesítésének, raikroszaporításának. tárolásának in vitro techn'kái. Ezek a módszerek tulajdonképpen nem tartoznak a legújabb biotechnológiai vívmányok közé. azok módszereinek tökéletesítése során a gyakorlatban is alkalmazható részeredményeknek tekinthetők. Ez természetesen semmit sem von le a módszerek gazdasági jelentőségéből, amit a szegfűnél orchideáknál, eerberánál sth. elért üzemi eredmények is bizonyítanak. Különösen figyelemre méltóak a burgonyával kapcsolatos kísérletek A merisztémás tenyésztésre alapozott vírusmentesítés és mikroszaporííás technikájával feltehetően még ebben az évtizedben megoldhatóvá válik az egészséges vetőgumó-előállítás. A hazai igények alakulása és a világkereslet növekedési üteme egyaránt arra matat, hogy fokozódik a fehérjékben dúsabb élelmiszerek iránti kereslet Ennek megfelelően az állattenyésztésben feltétlenül szükséges a genetikai szelekciós bázis kiszélesítése, lehetőleg integrált tenyésztési központokban. A nemesítés! központok létesítése melleit arra is szükség van. bogy biztosítsák a nagyobb termelékenységű átlatpopulációk igényeinek megfelelő technológiák kialakítását. Minden gazdasági állatfai nemesítésében a szaporodás meggyorsítására, a kü’önbözn diagnosztikai, feórfeilődéstani kutatási eredményekre, új vakcinák előállítására és gyakorlati adaptálására kell törekedni. A tudomány és a kntatás feladata — a párthatározatok tükrében — az elmondottaknál sokkal több rétfi. Tömören fogalmazva, nagyobb hozamú és értékesebb nyersanyagok termesztését elősegítő eljárásokat kel] kidolgozni, egyre több fajt és fajtát kell bevonni az élelmiszer termelés nyersanyagai közé Konkrét megfogalmazásban tehát úgy kell halni a mezőgazdaságra. hogy a táplálkozás-élettan! és élelmiszer-ipari szempontból legértékesebb nyersanyagokat termessze. Olyan gvirtástechnológiákaf kell kidolgozni és a gyakorlatban meghonosítani, amelyek biztosítják, hogy az értékes tápanyagok csak kevéssé károsodjanak s a hiinvzó. fontos anyagokat tjótolni tudják, s ne képződjenek, illetve eltávozzanak az egészségre káros anyagok. A pártirányítás s a legfelsőbb mezdgazdasági és élelmiszer-ipari szakirányítás. valamint az országos tervezőmunka mindjobban igényli a kutatók javaslatait kezdeményezéseit Ojabban e termelési rendszerek közreműködésével mezőgazdasági üzemeink mind gyorsabban és szervezettebben alkalmazzák a kész kutatási eredményeket a gyakorlatban. Vannak azonban még ágazatok, területek, ahol a kutatási eredmények gyakorlatban való elterjedése szervezetlen és nehézségekbe ütközik, s azért a tudomány művelői és a gyakorlati szakemberek is felelősek. A problémák megoldását — a kooperáción kívül — jelentős mértékben segíthetik a céltársulások. Ezek a termelési-tudományos társulások megteremthetik a közös érdekeltséget, esetenként a kölcsönös kockázatvállalást a kutatási eredmények alkalmazásában közép- és hosszú távú kutatási-fejlesztési feladatok vállalásában. Erőforrásainknak a lehetőségek szerinti legjobb, a termelési céloknak megfelelő, a helvi adottságokhoz alkalmazkodó kihasználásához elengedhetetlen a termelőerők komplex kutatása is. A rendelkezésre álló rrőforrások és ezek arányainak ismeretében ugyanis nagyobb biztonsággal határozható meg és alakítható a termelés növelését mind hatékonyabban biztosító termelési és termékszerkezet, továbbá a termelés területi elhelyezése is. Ugyanakkor a párthatározatokból kiindulva az is megfogalmazható, hogy az embert я gazdálkodás, egyúttal a termelés és műszaki fejlesztés legfontosabb elemének kell tekinteni. Ezt domináns tényezőként kell figyelembe venni, mivel esek olyan emberek hasznosíthatják hatékonyan a tudomány és a technika legújabb vívmányait, akik egv-eev szükebb terület ismeretében jártasak, de ismerik az agrártermelés egészére vonatkozó összefüggéseket is A tudomány és я technika is csak a lehetőségeket adja az ember kezébe, önmaga eredményeket nem produkál. CSIBA lASZLÖ A mostoha tavasz kedvezőtlenül befolyásolta a lucernaszéna mennyiségét és minőségét. A takarmányalap biztosítása szempontjából a hegyvidéki körzetekben is nagy szükség van a nagy értéket képviselő széna betakarítására 9 Ŕ szakember szava Találkoztam vele, még mielőtt híres ember lett volna, amikor még a járási pártbizottság apparátusában dolgozott. Annak idején, amikor elnöknek választoták, én is ott ültem S'ztrovecz Géza agrármérnök mellett, amikor még töprengve osztották-szorozták a Bolyt /BoT) Ejsz helyzetét, a vezetőség gondjait. Az akkori vezetőség tagjai széles gesztusokkal magyarázták, hogy mi volt az oka az előző évek gyenge eredményeinek, a ráfizetéses gazdálkodásnak. Azon a gyűlésen sok mindenről szó esett. A sikereién gazdálkodás okát sok mindennel igyekeztek az emberek alátámasztani, de a legfontosabbról, az emberi tényezőről nem szóltak. Az újdonsült elnök, a fiatal szakember hamar felismerte a bajok okait, de a megoldás lehetőségeit is. A tagokkal beszélgetvet elmagyarázta, hogy a gazdálkodásban mindenki megtalál-* hatja a számításait, csak fegyelmezettebben, ésszerűbben, korszerűbben kell gazdálkodni. Továbbá nagy gondot kell fordítani a közös vagyon védelmére és a munkafegyelem betartására. A termelési értekezleteken pontos számítások alapján bebizonyította. hogy a rejtett tartalékok' feltárásával olcsóbbá lehet tenni a termelést. Ez volt a kezdet. — Bizony nehéz volt akkor, de most sem könnyű — emlékezik Szi rovecz Géza. A szellemi töke mellett a sikerek elérésében legfontosabb dologként említi a munkaszervezés korszerűsítését. Mert ma már nem olyan egyszerű a gazdálkodás, mint régen, hogy szántanak, vetnek és and terem. learatják. Ma már a szakembernek is terrnésnövetö a szava. A több tudás mellett a tudomány és a technika is hozzájárul — nem is kevéssel — a terméshozamok növeléséhez. A szakosodás mellett elsősorban azzal nyertek a bolylak, hogy nagy gondot fordítottak a korszerű agrotechnika bevezetésére, kezdve a tápanyagait ánpötlástól, folytatva a jö magágy-előkészítéssel. Nem feledkeztek meg a legjobb fajták vetömagvainak beszerzéséről sem. sőt szem előtt tartották a vetésnél az agrotechnikai határidők betartásál. Növényvédelem, szakszerű betakarítás és így tovább, egészen addig, hogy a különböző munkákért a dolgozók mennyi bért kapnak. Az új vezetőség kezdetben sokat küszködött a laza munkafegyelem miatt. Megrótták azokat, akik ittasan jelentek meg a munkahelyen, vagy egyáltalán nem jelentek meg. Megrovás fárt a hanyag munkáért, a többszöri késésért. Néhányon meg is szöktek, egy-két embert pedig a vezetőségnek kellett eltanácsolni. Ma már mindenki előre tudja, nú a teendője, s ha azt elvégzi, mit kap érte, Az eredmények természetesen nem maradtak el. Tavaly például búzából hektáronként 5.16, rozsból 4,49, tavaszi árpából 4.46, lóbabból 2,5, őszt repcéből 2,68, kukoricából 6,05 tonna termett, de a cukorrépa ts megadta a hektáronkénti 40 tonnát. . Az elnök szerint az idén is megmaradtak a bevált fajtáknál, de most többet várnak tőlük, mert az eddiginél is nagyobb gondot fordítottak a magágy-előkészítésre. Búzát pedig csak cukorrépa, kukorica és pillangósok után vetettek. De nemcsak a kenyérgabonával törődtek. A tavasziakat is jól előkészített talajba vetették. A kukorica szépen sorol, de a többi növény is szépen fejlődik. Az esők után szép képet mutat a határ, és ez az őszi kalászosokkal kapcsolatban is elmondható. Sztrovecz Géza nagyra értékeli az emberek igyekezetét. Ám abban, hogy a hozamok az' évek alatt szépen növekedhettek, szerinte döntő szerepe van a gépeknek meg a növényvédő szereknek. Az emberi hozzájárulás fő értéke az, hogy jól tudnak bánni a korszerű agrártudomány eszközeivel. A szakember akkor jó szakember, ha ezt a szellemet meg tudja honosítani a tagság körében. Saját magáról keveset beszél, pedig volna mit mondania. Nem ígérget meggondolatlanul, őszintén■ megmondja, mennyit várhatnak az emberek, s hogy az eredmény, a kereset, a saját munkájuktól függ. Talán éppen ezért van súlya a szavainak. A munkaszervezés javítása, a szellemi tőke tervszerű, ésszerű hasznosítása — sojr egyéb mellett — voltak azok a „csodaszerek ', amelyekkel több mint 2 millió korona értékű tiszta nyereséget értek el A növénytermesztési főágazat 2 millió 60S ezer, a melléküzemági ágazat pedig 3 millió 299 ezer korona értékű tiszta nyereséget ért el. A.z állattenyésztési ágazat is feljövőben van, de azért ezen a szakaszon még sok a tennivaló. Tavaly például a tej 85,7 százalékát első osztályban értékesítették, ami l millió 599 literi tett ki, 45 ezer liter, azaz a tej 2,4 százaléka a standard minőséget sem érte el. Sak baj van még az állatok elhullása terén is, hiszen tavaly őszszesen 731 állat pusztult cl. Természetesen a költségek is növekedtek, hiszen sokkal nagyobb bejektetéssel érték el az eredményeket, de a többlettermelés ezt bőven fedezte. A távlati tervük szerint a szántóföldi növénytermesztésben azr eddigieknél nagyobb helyet fog elfoglalni a szálastakarmánij-termesztés. Az állattenyésztésben pedig főleg a szarvasmarha-tenyésztés dominál majd. Olyan üzemet szeretnének kialakítani, ha lehet területnövekedéssel, de anélkül is, amely évenként a mezőgazdasági tevékenységből legalább 5 millió korona értékű tiszta nyereséget állít elő. Ilyen nagyságrend az. ahol a. korszerű technikát már gazdaságosan is lehet alkalmazni. A melléküzemági tevékenységből is az ötmillió korona értékű tiszta nyereség elérésére törekednek. Közben csörög a telefon. A vonal túlsó végéről, az SZLKP KB mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottságának ülésére hívják. Elnézést kér az elnök, de csomagolnia kell, mert reggel kilenckor már Bratislavában kell lennie. Ígértem, hogy máskor folytatjuk a félbaszakadt beszélgetést, de annyi időnk még maradt, hogy gratuláljak a „Kiváló munkáért“ állami kitüntetéshez, amelyet a májusi ünnepségek alkalmából kapott. ILLÉS BERTALAN 7
