Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-24 / 3. szám
4 szabad földműves' 1Э87. január 24. Vegyipar kontra mezőgazdaság Ha a hétköznapok forgatagában Vágsellyét (Šaľa) hozzuk szóba, mindenekelőtt a Duslo nemzeti vállalat részvételét eiemezziik-fejtegetjük a tudományas-mőszaki fejlesztései kapcsolatosan. És ha már a vegyipar e jelentős szlovákiai központja a beszédtéma, úgyszólván automatikusan arra is gondolunk, vajon mely üzemek és vállalatok „élnek“ leginkább a Duslo-termékekkel. S ilyen összefüggésben természetesen szóba kerül a mezőgazdasági termetes is. beszámolójában egyebek között kiemelte, hogy a Vágsellyei Efsz 3 ezer 489 hektár szántóterületen gazdálkodik. Ez az összterület 71,8 százaléka. S vajon miképpen alakultak gazdálkodási viszonyaik és az eredmények? A szövetkezet elnöke aláhúzta, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak a termőtalaj gondozásának. Ebből kifolyólag kellőképpen odafigye'nek az öntözésre és az istállótrágyázásra. Az elmúlt évben például a szántóterület 25 százalékát látták el szerves trá-Emil Dúfala mérnök, a tudományok kandidátusa előterjeszti a főbeszámolót Ezen gondolatok közepette vettem kezembe az elmúlt év decemberében a meghívót, s indultam útnak a valóban nagy jelentőségű vegyipari városba — de ezúttal a mezőgazdaság ünnepére: a vágsellyei Barátság Efsz ugyanis a 7. ötéves tervidőszakban, valamint a 8. ötéves tervidőszak első évében elért eredményeiért a Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumától megkapta „A szocialista munka egységes fö'dmnves-szövetkezete“ kitüntetést. Az ünnepélyes keretekbe foglalt gyűlésen többek között megjelent fán Sabík, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterének helyettese, Éles Károiv a galántai (Galanta) járási pártbizottság titkára, Alžbeta Králiknvá, a járási mezőgazdasági igazgatósáé dolgozója, és Martin Macák mérnök, a Duslo nemzeti vállalat igazgatója. A rövird kultúrműsor után — amelyet a helybeli alapiskolátok adtak elő — elsőként a szövetkezet elnöke, Emii Dúfala mérnök, a tudományok kandidátusa emelkedett szólásra. Fogyóval. A megfelelő gondoskodás eredményei után persze nem szükséges különösképpen kutatni. Hiszen figyeljük meg a 7. ötéves tervidőszak néhány mutatóját. Elsőként szóljunk talán a gabonafélékről. Gabonatermesztési tervüket 5.1 százalékkal túlteljesítették az elmúlt ötéves tervidőszakában, ami hektáronkénti vonatkozásban 8,52 tonna gabonát jelent. A kukorica átlagos hektárhozamát a tervezetthez viszonyítva 1.09 tonnával toldották meg. A VágseFvei Efsz történetében a gabonatermesztést ilietően 1985-ben érték el a rekordot — 7,24 tonna termést szállítottak tető alá egy hektárról. A szövetkezet elnöke a továbbiakban megemlítette, hogy a másodnövénvek GPS-módszeres termesztése szintén nagvon jól bevált. Ami viszont nem mindig sikerült úgv, ahogyan elképzelték: az étkezési bab, A cuknrrépa-termesztést illetően az 1980;—1984-es években 40 tonnán felüli átlagos hektárhozámokat könvve’bettek el. 1985-ben azonban áttértek a cukorrépa ipari termesztésének módszerére. A zöldtermnsztéssel kapcsolatosan az elmúlt ötéves tervidőszakban nem voltak különösebb problémáik — több mint 9 százalékkal teljesítették túl a tervelőirányzatot. A gyümölcstermesztés vonatkozásában elsősorban a szőlő került részletesebb elemzésre. Az okok bizonyára ismertek: 1982-ben és 1985-ben a Vágsellyei Efsz szőlőtermő vidékeit sem kerülték el az erős fagyok. Az állattenyésztésben is elértek néhány kiemelkedő eredményt. Az elmúlt ötéves tervidőszakban például a tej 96 százalékát értékesítették első minőségi osztályban. Száz tehéntől átlagosan 107 borjút választottak el, s a tervidőszak végére elérték a 4 ezer 303 Uteres átlagos tejhozamot egy tehéntől. A Vágsellyei Efsz-ben nagy figyelmet fordítanak a dolgozók komplex gondoskodására is. Az elmúlt ötéves tervidőszakban 562 szövetkezeti dolgozó részesült hazai és külfö'di üdültetésben, míg a szövetkezeti tagok 289 gyermeke üdült pionírtáborokban. A szövetkezeti elnök főbeszámolóját követően szót kértek a meghívott vendégek is. Közülük elsőként Ján Šabík. az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterének helyettese méltatta a vágsellyei szövetkezet vezetőségének és dolgozóinak igyekezetét és tenniakarását. Egyebek mellett kiemelte, hogy a szövetkezet óriási szerepet tölt be a Bábolnai A legjobbakat kitüntették Iparszerű Kukoricatermesztési Rendszer hazai rendszergazdájaként. A szóban forgó kukoricatermesztési rendszer egyébként Szlovákia mindhárom kerü!etében meghonosodott, sőt, már Csehországban is végezlek kísérleteket. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes a továbbiakban sok sikert kívánt a vágselyjycieknek a további aktív tevékenységhez, majd átadta Emil Dufalának a kitüntetést. Az ünnepi aktus végén természetesen a legjobb dolgozók is kitüntetésben részesültek. „Az efsz példás dolgozója“ kitüntetést kapták: Csengéi Ernő, Pozsonyi Dezső, Torlska Tibor, Paop József, Ladislav Okenka. Jaroslav Ba'uška és Vladimir Nejedlík. „Az efsz érdemes dolgozója“ kitüntetést öten vehették át: M’kus Rozália, Takács Mihály, Mészáros Vilmos Štefan Okenka és František Špán!k. Ä járási mezőgazdasági igazgatóság és az SZFSZ járási bizottságának elismerését a következő dolgozók érdemelték ki: Szabó László, Pintér József, Ľudovít Hlavatý, Michal Hladký és Vojtech Orišfeo. Az ünnepi ülés után a knltúrházból k'jüvet akarva-akaratlan ismét a füstölgő gyárkéményekre lettem figyelmes. De rögvest tudatosítottam, hogy a huszadik század végének rohamosan fejlődő iparága — a vegyipar — mellett azért létezik Vágsellyéii egy olyan egységes földműves-szövetkezet is, amely kitűnően gazdálkodó. Hiszen mindezeket az előbb is hallottam ... SUSLA BÉLA Ján Sabík miniszterhelyettes is felszólalt a vitában (Štefan Krajčovič felvételei) Igazi téli kép: a pozbai határ, amerre a szem ellát, fehér takaró alá bújt. A mély csendet a varjűkórus hangos rikácsolása töri meg. Mélyen pihen a föld, a tavaszi ébredés még messze van. Addig is kevesebb a mezőgazdászok munkája a szabadban Az istállókban és a műhelyekben viszont élénk élet folyik. Sőt, a gépjavítók ilyenkor a legfoglalkoztatottabbak. Lassan már két hónap eltelt, hogy az utolsó őszi munkákat Is befejezték, s ha az Időjárás úgy alakul, akkor bő két hónap múlva egy új vegetációs év kezdődik. A ..világ“ szeme most a gépjavítókon van, s ezt ők is tudják. A Barátság Efsz baracskai (Bardnňvo) telepén tévő javítóműhelyben Bahfk János műhelyvezetővel és Kovács Elekkel, a szövetkezet elnökhelyettesével beszélgettünk Elmondták, hogy az őszi munkák során a gépek kevésbé rongálódtak meg. mint az előző évben. — Amint november húszadikán végeztünk a szántással, minden gépet alaposan átellenőriztünk — magvarázza a mühe'yvezető. maid így folytatja: — Az alapgépek többségét már megjavítottuk, beleértve az ekéket, vetőgéueket. boronákat stb. Még néhány kerekes és lánctalpas traktort kell rendbehozni. Bahík János állítása szerint a tavaszi munkákat akár holnap Is elkezdhetnék. Ezután a gépek „telelfetése" felől érdeklődtünk. — Tető alatt négy E—512-es aratőcséplő gépet tartunk, kettőt azopban szabad ég alatt. — jegyzi meg Kovács Elek bekapcsolódva beszélgetésünkbe: — A kinn álló gépeket igaz letakartuk fóliával, de a szél könnyén belekap és letépi róluk, ezért állandóan ellenőrizni kell, takarva vannak-e. Sajnos, tgy a gépek gyorsabban kopnak s az élettartamuk ts rövidül. Az Időjárás viszontagságai ellen Ilyen egyszerű módon nem lehet védekezni. Pedig van egv őriás gépszínünk, amelybe 2 ezer tonna gabona elfér, mondanom se kell, most is gabonát tárolunk benne, mivel a mezőgazdasági terményfelvásárlő és ellátó vállalat járási üzeme nem képes annak tárolására ke’lő mennyiségű raktár híján. — És ez így megfelel Önöknek? — Egválta'án nem, de jobb megoldást nem tudunk kiötleni — folytatja Bahík János: Sajnos, a műhelyünk is elavult már egy kissé, akár méreteire, akár a felszereltségére gondolunk. Ugyanakkor ez csak ideiglenes megoldás annak ellenére, hogy már 1972-től itt do'gozunk. S bármily furcsa, egyhamar nagy változással nem számolhatunk, mivel ebben az ötéves tervidőszakban az állattenyésztést kívánjuk a szövetkezetben fejleszteni, s a legjobb esetben ts csak a következő ötéves tervidőszakban számíthatunk javulásra ezen a téren. Pedtg mindenképpen szükség lesz egy korszerűbb javítóműhelyre hiszen a tudományos műszaki haladás elénk is komoly feladatokat állít. Igaz egy új, minden igényt kielégítő műhely felépítése 10 millió koronás beruházást igényel. Tudtommal Palárikovőban és Komjáton (Komiatice) van ilyen műhely. Gondoljon csak bele: nincs megfelelő műszerünk a fékberendezések vizsgálatára. a hidraulikus rendszerek kipróbálására; frézánk, sőt emelődarunk sincs, ame’lyel a motorokat kiemelhetnénk az erőgépből. Lám ilyen nehézségek ellenére is teljesítjük évi tervünket — Fe'tételczem itt is kihasználják télvíz idején a gépjavításhoz értő traktorosok és kombáinasok segítségét? — Természetesen mi is élünk ezzel a lehetőséggel — feleli TÉLI MŰHELYPILLANATOK egyetértőén Kovács Elek. — Akik pedig nem tudnak segíteni, azok most a szőlő metszését végzik. Egyébként az állandó gépjavítóink többsége fiatal. Ök évente továbbképző tanfolyamon vesznek részt. Munkájukkal elégedettek vagyunk — Vajon milyen a helyzet az alkatrészellátást illetően? — Aránylag jónak mondható — folytatja az elnökhelyettes —, de azért vannak még hiányosságok. Talán kissé sablonosán hangzik, de hadd magyarázzam meg miről Is van szó. Például egy traktorunk fél éve üzemképtelen, mivel az elromlott fogaskereket (2-es és 3-as) máig sem tudtuk beszerezni. Ezúton szeretnénk a lap olvasóit kérni, hogy aki segíteni tud, kérjük vegye fel velünk a kapcsolatot. Bizonyos alkatrészeket melléküzemágon belül készítünk el, ám csodát mi se tudunk művelni. Ugyancsak most kellene egy К—700-as traktorban főtengelyt cserélni. Ennek beszerzése szinntén nehéz lesz. Kisebb nagyobb hegesztéseket mi magunk is el tudunk végezni. A legnagyobb munkacsúcsok idején sokszor még az éjjeli órákban is dolgozunk, hiszen akkor nem lehet valamilyen kisebb meghibásodás miatt leállni a munkával, olyankor minden pillanat drága. Talán a mi munkánknak is köszönhető, hogy szövetkezetünk az őszi munkákban több munkaterületen is az elsők között végzett. Ez mindnyájunkat büszkeséggel tölti el. Pedig a száraz ősz eléggé megnehezítette a talaj-előkészítők dolgát. Néhol ötször, hatszor Is végig kellett menni a boronával a talajon. A gépek szerencsére jól bírták a megterhelést. Az évet sikerült némi üzemanyag megtakarítássá1 zárni. A tavalyelőtti évhez viszonyítva a múlt évben 28 ezer 473 liter gázolajat takarítottunk meg. Talán ezért van az, hogy az idei évre csupán 528 ezer litert, míg tavaly 555 ezer liter gázolajat kaptunk. Őszintén szólva, én magam sem értem miért. Mi lesz, ha nehéz évünk lesz, és több lesz a fogyasztás? — Milyen a munkatársi viszony a kollektívában? — Erről csak jót mondhatok — hangsúlyozza Bahfk János, aki mint megtudtuk, egyben a szocialista brigád vezetője ts. — A dolgozók közti kölcsönös megbecsülés és együttműködés a teljesítményben és a munkaerkölcsben is megmutatkozik. Büszkén kijelenthetem, hogy a múlt év elején alakult szocialista brigád tagjai igen komolyan veszik a feladataikat, s ez az eredményekben is megmutatkozik. Bahík János azon vezetők közé tartozik, aki ért a dolgozók nyelvén is. Alkotó együttműködésük eredménye, hogy szocialista vállalásaikat rendszeresen túlteljesítik. Beszélgetésünket terepszemlével zártak. A műhelycsarnokba lépve a munkába elmerült dolgozók alig vettek észre bennünket. Mindenki a saját feladatával, gondjával volt elfogadva. „Kibelezett“ traktor állt tátongva előttünk. Szűcs T'bor a traktor első kerekei közt kopácsolt és egy kézlegyintéssel üdvözölt bennünket. Alexander Snboűa és Tóth Tmre egy kiemelt motor „vérkeringési“ zavarának okát keresték. A hely szemmel láthatóan szűk. Egy nagyobb teherautó már be sem férne. Pedig a Mohi (Mochovce) Armabeton teherautóit is ők javítják szerződéses alapon. Hogy hogyan? Mostoha körülmények között. A műhelyvezető ígérete szerint február végére a tervezett 24 traktor javításával elkészülnek, azt követően pedig a kombájnok javítására kerül sor. Ha megérkeznek a megrendelt pótalkatrészek, akkor nem lesz különösebb gond. A műhely kapuján alig léptünk ki, s benn már újra nagy zajjal folytatódik tovább a javítás. A műhely tavaszvárő légköréből kilépve kissé furcsán hatott a természeten uralkodó tél mozdulatlansága. Az épületek közül hirtelen előrohanó szél kacagva belekapott a némán ácsorgó kombájnok „köpenyébe“. Kép és szöveg: MACSICZA SÁNDOR \
