Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-01-24 / 3. szám

1987. január 24.

SZABAD FÖLDMŰVES

3

Üj feltételek között

A Szovjetunió Legfelsőb Tanácsának a múlt év novemberében megtartott ülésén többek között megállapítást nyert, hogy az agráriparikomplexumban az 1986-os évben növekedett a gabonafélék, a burgonya, a zöldség- és gyümölcsfélék, valamint az állati eredetű termékek termelése és állami alapokba történő felvásárlása. Az agráripari komplexum továbbfejlesztésével kapcsolatban kiemelték, hogy az 1987-es esztendőben számolnak az anyagi-műszaki bázis megszilárdításával és a munka hatékonyságának növelésével, végső soron pedig a lakosság élelmiszer-ellátásának javításával. Amint azt már lapunk múlt évi 48. számában is közöltük, a Szovjetunióban a bruttó mezőgazdasági termelést 1987-ben — az 1985-ös év valóságához viszonyítva — 7,6 százalékkal kell növelni.

A Szovjetunióban az idén is rendkívül nagy figyelmet szentelnek a gabonaprogram megvalósításának. Lényegesen növelik azon területek nagyságát, amelyeken az intenzív termesztéstechnolőgiát valósítják meg. A napraforgó és a burgonya, valamint a zöldség- és gyümölcsfélék esetében a termelés jelentős mértékű növelésével számolnak. Megszilárdítják a takarmánybázist, s azzal számolnak, hogy vágóállatokból elérik az évi 18 'millió tonnás, tejből pedig a 101.5 millió tonnás termelést. Jelentős mértékben növelik a mezőgazdasági termények és termékek felvásárlását és feldolgozását úgy, hogy elérjék az ötéves tervidőszakra tervezett szintet.

Az agráripari komplexum fejlesztésére 1987-ben — beruházások útján — mintegy 5B milliárd rubelt fordítanak. Növelik a kolhozok és a szovhozok műtrágyával, mezőgazdasági gépekkel és berendezésekkel való ellátását Mindez azonban megköveteli a kolhozokban és a szovhozokban, valamint az agráripari komplexum további vállalatainál és szervezeteiben a munkaszervezés színvonalának lényeges emelését. Az áj gazdá'kodási feltételek között — ame’rek 1987. január elsejével léptek hatályba — a legfontosabb feladatok közé a fövede’mezőség növelése, a termékek minőségének javítása és az önköltségek csökkentése tartozik.

A jobb megérthetnség kedvéért néhány gondolat ereiéig felevenítjiik az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának az agráripari komplexum sazdasási mechanizmusa t ovábbi tökéletesítésével kapcsolatos múlt évi határozatát. Ez a határozat .többek között megállapítja. hogy az SZKP XXVII. kongreszszusán kitűzött, a gazdasági és szociális fejlesztés meggyorsításával kapcsolatos feladatok sikeres teljesítése az agráripari komplexum keretében Is Jelentős változásokat igényel, amelyeknek elsősorban a vállalatok és szervezetek tevékenységének javításában, a komplexum gazdasági mechanizmusának tökéletesítésében, a kolhozok és a szovhozok gazdasági önállóságának kiszélesítésében és a tevékenységükért való felelősségérzet elmélyítésében kell megmutatkozniuk.

Az SZKP KB 1982. évi májusi és az

1985. évi áprilisi ülései után bekövetkezett pozitív változások és az Irányítás fokozatos átépítése jó feltételeket teremtettek a termelés növeléséhez, a termékek minőségének és a lakosság élelmiszerekkel való ellátásának lavításáboz. Miért volt szükség az agráripari komplexum gazdasági mechanizmusának tökéletesítésére? Elsősorban azért, mert a korábbi gazdasági mechanizmus, a tervezés korábbi módszerei és gyakorlata, valamint a szabályozó rendszer kevésbé ösztönözte a szovhozokat. a kolhozokat és az agráripari komplexum további szervezeteit, a helyi államhatalmi és gazdasági szerveket a termelési potenciál jobb kihasználására, a tudományos ismeretek és a haladó gyakorlati tapasztalatok teljesebb kihasználására, a veszteségek csökkentésére és a vidék szociális átépítésével kapcsolatos problémák megoldására.

A határozat értelmében a 12. ötéves tervidőszakra évenkénti bontásban meghatározzák — előre megszabott áron — a kolhozoktól, a szovhozoktól, és a továbl állami mezőgazdasági vállalatoktól való állami felvásárlás rögzített tervét, ami lényegében állami megrendelésnek is tekinthető. A mennyiségi mutató gyakorlatilag az 1986. évi terv előirányzatából indul ki. Ha a kolhoz, a szovhoz és a további állami mezőgazdasági vállalat az 1986—1990-es években a 11. ötéves tervidőszak valóságához és a tervelőirányzathoz viszonyítva több gabonát értékesít, a felvásárlási árakhoz 100, ha a korábbi ötéves tervidőszakhoz képest többet értékesít, de nem teljesíti a tervelőirányzatot, akkor pedig 50 százalékos felárat kap. Ezeket a felárakat a kemény búzára, a hajdinára, a borsóra, a kölesre, a babra és a lencsére vonatkoztatva akkor Is kifizetik, ha a vállalatok, üzemek összességében nem, teljesítik a gabonafélék állami alapba történő felvásárlását. Azok a gazdaságok, amelyek túlteljesítik a gabonafélék állami alapba történő felvásárlását, előnyösen juthatnak azon tehergépjárművek, traktorok, néhány mezőgazdasági gép, és további berendezések vásárlásához, amelyek iránt egyébként nagy a kereslet.

A kolhozok, a szovhozok és a további állami mezőgazdasági vállalatok érdekeltségének elmélyítése érdekében — a napraforgó, a szója és a cukorrépa esetében — az 1986-os évi termeléssel kezdődően bevezették a következő változásokat:

— száz kilogramm „pervenyec“ vagy hasonló fajtájú napraforgó értékesítéssével 40 kilogramm extrahált darát és 20 kilogramm keveréktakarmányt;

— száz kilogramm egyéb fajtájú napraforgó értékesítésével 10 kilogramm extrahált darát és 20 kilogramm tápot;

— a 11. ötéves tervidőszak valóságához képest több napraforgó értékesítésével — száz kilénként — további 30 kilogramm extrahált darát és 20 kilogramm tápot;

— száz kilogramm szója értékesítésével 30 kilogramm extrahált darát és 50 kilogramm tápot;

— száz kilogramm cukorrépa értékesítésével 1,5 kilogramm melaszt,

1 kilogramm tápot és 60 kilogramm cukorgyári répaszelete!;

— a 11. ötéves tervidőszak valóságához viszonyítva több cukorrépa értékesítésével — száz kilogrammonként 5 kilogramm melaszt,

2 kilogramm tápot és 80 kilogramm cukorgyári répaszeletet vásárolhatnak vissza.

Döntés született arról is, hogyha a kolhozok, a szovhozok, és a további állami mezőgazdasági vállalatok az állami alapba a 11. ötéves tervidőszak valóságához képest többet értékesítenek, akkor az 1987—1990-es években a felvásárlási árakhoz 50 százalékos felárat adnak a napraforgó, a cukorrépa, a gyapot, a szója, a rostnövények, a burgonya, a tea, a komló, a mustár, a mák, a szőlő, a vörös- és fokhagyma, a lucerna- és vörösheremag, a füfélék magvai, valamint a gazdasági állat- és baromfiállomány, a tej, a gyapjú és a karakul báránybőrök esetében.

(Folytatjuk) Forrásanyagok alapján: BARA LÁS?LÖ

Uj alkotmány Nicaraguában

Daniel Ortega ntcaragual elnök lanuár 9-én írta alá az ország első, forradalom utáni alkotmányát. Nicaragua ezzel megtette a döntő lépést a Somoza diktátor hatalmát 1979 júliusában megdöntő forradalom vívmányainak Intézményesítése felé. v

Az új alkotmány rögzíti a forradalom alapelveit: a politikai pluralizmust, a vegyes gazdaságot és az el nem kötelezett külpolitikát. További cikkeivel is kifejezik a nicaraguai lakosság széles rétegeinek elképzeléseit, társadalmi ideáljait. Fontos szerepet kapott az alkotmányban az atlanti partvidéken élő nemzetiségek autonómiához való jogának elismerése és a lakosoknak az a kötelessége, hogy védjék a hazájukat az agresszió ellen.

Az alkotmány első négy példányának aláírásánál, Managuában, a Forradalom terén jelen voltak a nicaraguaiak ezrei és számos külföldi vendég, köztük a perui elnök és a Kubai Néphatalmi Nemzetgyűlés elnöke. Az ünnepségen mondott beszédében Ortega elnök kifejezte a sandinista kormány békevágyát és hangsúlyozta, hogy Nicaragua kész a párbeszédre és a kapcsolatok normalizálására az Egyesült Államok jelenlegi kormányával is. A mostani helyzetben azonban, a mikor Nicaraguát továbbra Is az Egyesült Államok inváziója fenyegeti, nem lehet megszüntetni az érvényben lévő rendkívüli állapotot.

Az új társadalmi rend alkotmányos építését tehát a haza védelmére készen kell folytatni. A szocialista országok és számos el nem kötelezett ország teljes szolidaritásával támogatja e függetlenségét, szabadságát és békéjét nehéz küzdelmek árán kivívottés őrző országot.

Az ember mindig nagyobb "érdeklődéssel és figyelemmel olvassa egy-egy neves személyiség üzenetét, mint a közleményeket, hiszen az egyéni felelősség és vélemény súlya bizalmat ébreszt és várakozást kelt: az üzenetben feglaltakra majdan válasz Is érkezik. Reményt kelt a tény, hogy amit üzennek, nem marad pusztába kiáltott sző: az emberi hangra emberhez méltó hangon felelnek.

Ilyen érzésekkel és gondolatokkal olvastam Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának Javier Pérez de Cuellarnak, az ENSZ főtitkárának küldött üzenetét, amelyben azokat a kezdeményezéseket vázolja, amelyeket a Szovjetunió az elmúlt év folyamán a béke megőrzése érdekében tett.

„Véget ért az 1936-os esztendő, amelyet az ENSZ nemzetközi békeévnek nyilvánított A világszervezetnek ebben a döntésében tükröződött az emberiségnek az a vágya, hogy megállítsák az évek során egyre növekvő fegyverkezést. Sikerült ezt elérni? Sajnos nem.“ Mutat rá Mihail Gorbacsov üzenete az elmúlt évből az Idei esztendőre testálódott létfontosságú kérdésre, megoldatlanul maradt gondunkra.

Ugyanakkor leszögezi, hogy a világszervezet figyelme még soha nem összpontosult Ilyen nagymértékben a háború és béke ügyére. „Ügy véljük, hogy most, amikor a békeév a történelmi krónikákba kerül, az egyöntetűen elfogadott határozatra adandó válaszként minden államnak a világszervezet elé kellene terješztenie valamilyen jelentést, arról, mit tett ezért, hogy a békeév valóban megfeleljen a nevének“ hangsúlyozza a szovjet főtitkár, mivel kötelességének tartja, hogy tájékoztassa az Egyesült Nemzetek Szervezetét arról, mit tett az említett cél érdekében a Szovjetunió. i

Amikor a Szovjetunió a békeévbe lépett, a nukleáris kísérleti telepeken már öt hónapja csend honolt. Január 15-én egyedülálló kezdeményezést tett, javasolta, hogy az évszázad végéig teremtsék meg az atomfegyverek nélküli világot, számolják fel az összes tömegpusztító fegyvereket, beleértve a vegyi eszközöket is. Az év folyamán meghosszabbították az atomrohbantásokra elrendelt moratóriumot annak ellenére, hogy az USA’ továbbra folytatta a pusztító fegyverek tökéletesítését. A moratórium 1987. január 1. utáni újabb meghoszszabítása egészen az első amerikai robbantásig — további lehetőséget teremt arra, hogy gátat emeljenek a lázas nukleáris fegyverkezés útjába.

Az 1986-os év úgy alakult, hogy rendkívüli erőfeszítéseket k.ellett tenni a lázas fegyverkezés ördögi körének megtörése érdekében. „Ennek tudatában félretettünk mindent, s találkoztunk az USA elnökével, hogy megoldást keressünk a nukleáris és

MIHAIL GORBACSOV

üzenete Perez de Cuellarnak

A Szovjetunió az ENSZ szerepének

növelésére törekszik

űrfegyverkezés kulcsfontosságú kérdéseire. E találkozó eredményei ismeretesek. Nem teljesültek azok a remények, hogy ott gyakorlati eredmények szülessenek. A reykjavíkt párbeszéd azonban rendkívül magas szintre emelte a nukleáris leszerelés kérdéskörét, s ez újabb távlatokat nyitott. Az emberiség azzal a reménynyel tekint erre a perspektívára, hogy az. atomfegyverek radikális csökkentését és teljes felszámolását célzó kitartó törekvések végül is meghozzák a pozitív eredményeket'" szögezi le az üzenet.

Az atomleszerelés ellenfelei gyakran állítják, a Szovjetunió azért törekszik a nukleáris arzenálok felszámolására, hogy ezáltal biztosítsa magának a fölényt a hagyományos fegyveres erők terén. Ez az állítás politikai trükk. A Szovjetunió a Varsói Szerződés többi tagországával közösen 1988 júliusában a budapesti ülésen javaslatot tett a hagyományos fegyverek és fegyveres erők átfogó és következetes csökkentésére Európában, az Atlanti-óceántól egészen az Uraiig. A NATO-országok egyetértő válaszát azonban mindezidáig nem kapták meg.

A Szovjetunió az utóbbi időben javasolta az atomfegyver-kísérletek és a vegyi fegyverek betiltásának, a hagyományos fegyverzetek csökkentésének és az űrfegyverkezés megakadályozásának ellenőrzését. Hajlandó megnyitni a laboratóriumait Is —■ de mindezt csak a kölcsönösség alapján. Nem talál azonban pozitív visszhangot azok részéről, akik nem is olyan régen nagy hangon követelték a legszigorúbb ellenőrzést.

Ismét kijelenti, hogy készek együttműködni mindazokkal az államokkal, amelyek a nemzetközi béke és biztonság erősítésére törekszenek, A Szovjetunió teljes megértéssel válaszolt a delhi hatok felhívására éppúgy, mint az el nem kötelezettek hararei felhívására, s aláírta az atomfegyverek és az erőszak nélküli világ alapelveiről szőlő delhi nyilatkozatot. Tevékenyen támogatott egész sor olyan javaslatot, amely a katonai szembenállás csökkentését szorgalmazza Európa egyes részein, például a balkáni atomfegyvermentes övezetre vonatkozó bolgár és román kezdeményezést, az NDK és Csehszlovákia kormányának felhívását a vegyi fegyverek felszámolására Közép-Európában; az észak-eurőpai atomfegyver» mentes övezet létesítésére vonatkozó finn javaslatot. Hasonlóan teljes mértékben támogatja az el nem kötelezett országok azon Javaslatát, hogy a Földközi-tenger térségét változtassák a tartós béke és együttműködés övezetévé. Ezzel kapcsolatban a Szovjetunió azt ajánlotta, hogy a Földközi-tengerről az USA és a Szovjetunió hívja vissza hadihajóit.

Nem kis erőfeszítéseket tett a Szovjetunió azért is, hogy az Indiai-óceánt nyilvánítsák békeövezetté, s hogy erősítsék Ázsia és a csendes-“ -óceáni térség biztonságát. A Szovjet« uniót aggasztja, hogy a Koreai-fél« sziget déli részén növekszik a militarizmus, támogatja a KNDK-nak az ország békés egyesítésére vonatkozó javaslatát, s azt az igyekezetét, hogy az egész félszigetet nyilvánítsák atomfegyver-mentes övezetté.

Mihail Gorbacsov üzenete foglalkozik az egyes regionális konfliktusok rendezésével is. Síkraszáll az értelmetlen irak—iráni háború befejezéséért, a ciprusi probléma mielőbbf megoldásáért, Namíbia fiigegtlenségéért, s a dél-afrikai apartheid-rezsim felszámolásáért.

„'A Szovjetunió az ENSZ szerepének és hatékonyságának a növelésére törekszik" — hangsúlyozza az üzenet, majd javasolja a gazdasági biz« tonság problémáival foglalkozó világkongresszus összehívását, síkraszáll az emberi, problémák humánus megoldásáért, ennek érdekében ismét Javasolja egy nemzetközi konferencia megrendezését — a szovjet fővárosban — a humanitárius együttműködés fejlesztéséről. Támogatja az ENSZ és a haladó nemzetközi szervezetek Igyekezetét a faji és minden egyéb diszkrimináció felszámolására.

A mindenkire kiterjedő biztonság megteremtésének gondolatát támogatva kíván végezetül sok sikert az üzenetet küldő Mihail Gorbacsov az ENSZ-nek nemes küldetése megvalósításához, és Pérez de Cuellarnak az idei esztendőben reá váré feladatok elvégzéséhez, amelyben a Szovjetunió továbbra is minden erejével támogatni fogja a világszervezetet.

Vajon azok, akik szinte ki sem látnak a háború a csaták egymást pusztító özönéből, tudnak-e erről az üzenetről, eljut-e hozzájuk a béke lehetőségeinek olajága? Jő lenne tudni, hogy igen.

—mészáros—•

KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR

Előszűr diáktüntetések, majd december 10-e úta tartó vasutassztrájk. De sztrájkoltak a tengerészek is, munkabeszüntetésekkel jelzik követeléseiket a gázosok, a villamosipari dolgozók, a postások is. Mi történik Franciaországban?

Semmi új, mondhatnánk, ami ne vetette volna előre az árnyékát azóta, hogy Mitterand elnök a vele szemben támasztott várakozásokkal ellentétben nem tudta felszámolni a munkanélküliséget, s amióta Chirac miniszterelnökkel kénytelen megosztani az ország kormányzását, egyre gyorsabb ütemben „sikerül“ felszámolni az állami szektort, és egész sor demokratikus vívmányt, amely a dolgozók érdekeit segítette.

Miközben a francia sztrájkmozgalom újabb és újabb hullámokat vet, egyik területről a másikra terjed át, növekszik a lakosság nyugtalansága, a sztrájkolok elszántsága, és úgy tűnik, a kormány hajthatatlansága is.

Persze, ez sem teljesen egyértelmű, mert közben részleges engedményekkel taktikázva bomlasztja a sztrájkot, gyengíti a szakszervezetek ellenállását. A tengerész-szakszervezet megbízottja, és az illetékes államtitkár már aláírta az egyezményt a követelések részleges teljesítéséről, s ezzel egyidőben a vasutasok tíz százaléka a részleges eredményeket elfogadva — a munka felvételére szavazott. A kormány a minimális forgalmat a rendőrség segítségével biztosítja a pályaudvarokon.

Chirac a minisztertanácsban és a rádióban is kijelentette, hogy nem enged a sztrájkolok követeléseinek, különösen a bérköveteléseknek, mert

az inflációt eredményezne. Támadta a Francia Kommunista Pártot, és a CGT-t. mert nekik tulajdonít minden szociális „bajt“, de támadta Mitterand elnököt is, amiért fogadta a sztrájkolók küldöttségét. Ami ezidáig is nyilvánvaló volt, a közvélemény „megdolgozására“ és a különböző ágazatokban dolgozó munkásság, valamint a szakszervezetek megosztására törekszik. Szembe akarja állítani az ifjúságot és a munkanélktilieség — jelentette Ы a szocialista párt képviselője is.

A CGT és néhány más szakszervezet a sztrájkmozgalom kiszélesítésére, a francia jobboldali kormány annak elfojtására törekszik.

Aki a munkafelvétel mellett szavazott, gvakorlatban még az sem dolgoz'k. Több szakszervezet újabb munkabeszüntetéseket szervez, tüntetéseket és felvonulásokat helyeznek kilátásba.

Chirac fenyegetőzései és vádaskodásai nem terelik el a figyelmet a lényegről, hogy e lehetetlen „páros“, amelynek egyik tasia jobbra, a másik balra húz — Chirac és Mitterand

Vssütasszirafk vagy pitiéi válság

két a sztrájkolékkal, a kommunistákat és a CGT-t valamennyi párttal, a szakszervezetekkel.

Az éles antikommunista kampány ellenére azonban a Francia Kommunista Párt tagjainak száma az utóbbi időben 45 ezerrel nőtt. Ezt fiatal kommunistákkal találkozva Gaston Plissonier, az FKP KB t'tkára közölte. A párttagság sorainak bővülése az FKP tekintélyének növelését jelzi, s annak eredménye, hogy a párt mind aktívabban vesz részt a jelenlegi jobboldali kormány politikája elleni küzdelemben, a dolgozók jogaiért vívott harcban.

Giscard d’Esteing volt elnök helyteleníti azt a módszert, ahogyan a kormány kezeli a sztrájkolok ügyét, a munkásság követeléseit. A CFDT szakszervezet vezetői szerint a kormány a bomlasztás stratégiáját alkalmazza, miközben halad egy 19S8-as típusú politikai válság felé. A helyzet súlyosbodásáért és megoldatlanságáért — akárcsak a diáktüntetések idején — a kormányt terheli a felel ős— nem haladhat előre Franciaország gazdasági bajainak orvoslásában.

Hogy mibe, milyen megoldásba torkollik majd a parasztok felvonulásával és tüntetésével kezdődő, a diákzavargásokkal folytatódó és további sztrájkokkal fenyegető elégedetlenség, jóslások nélkül is el lehet képzelni. Hiszen nem ritka a Franciaországéhoz hasonló társadalmi szerkezetű államokban a kormánj/átalakítás, egy-egy miniszter lemondása, újabbak megválasztása.

Tény, hogy Chirac éles jobboldali kirohanásai, a baloldalt támadó módszerei nem váltanak ki rokonszenvet a demokratikusabb nézetekén felnőtt dolgozókból, s ez egyre inkább közelíti egymáshoz a baloldal egyes szárnyait, erősíti annak egységét. Hogy a szociális feltételek javításával párhuzamosan hogyan és mikor lesz képes a francia gazdaság is kilábolnl évek óta tartó stagnálásából, azt csak az országban kialakuló erőviszonyok dönthetik el.

—hme—<

1