Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-06 / 22. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1987. június 6, Ezer tonna csirkehús Lépést tartani Bizonyára Pólyán (Poľany/községben is sokan emlékeznek azokra az időkre, amikor a kukoricatáblák gyomirtását kizárólag kapával végezték, a gabonát pedig kaszával vágták le. Akkoriban a téli mezőgazdasági tanfolyamokon arról kellett beszélni az embereknek, mit* hányszor kell megkapálni, az aratást mikor, kell kezdeni. Sokszor egy-egy új agrotechnikai módszer bevezetéséért nemcsak beszélni, már-már hadakozni kellett. Hogy példát is említsek, az a szólásmondás járta a faluban: a kukoricatöveket annyira meg kell ritkítani, hogy egy tehén nyugodtan közéjük feküdhessen. A sovány, kötött talajú földeken többékevésbé indokolt volt a kíméletlen ritkítás, de később, amikor nagyobb mennyiségű műtrágya jutott Pólyánba is, változtatni kellett az addigi módszeren. Csakhogy nem ment ez egyik napról a másikra, akadt olyan is, aki kikérte magának, hogy tanácsot adjanak neki. Ez persze — mint mondani szokták — már a múlté. A géppel vetett kukoricát most gyomirtó szerrel kezelik, a kapálás ki is marad a növényápolási munkálatok közül. Hogy miért kerül a kukorica két vaqy több egymás utáni évben ugyanarra a' helyre? Mostanában épp az efféléket kell megmagyarázni az embereknek. Takács Miklós elnök i% qyomirtó szerek tulajdonságainak ismertetésével szokta kezdeni tájékoztatóit. Traktorosoknak, csoportvezetőknek elmagyarázza például, hogy a gyomirtó szert jól elművelt talajba kell juttatni még a kukorica elvetése előtt. A vegyszer két évig hat, ezért a második évben is kukoricát kell vetni ugyanarra a helyre, a búza csak azután következhet. A gabonánál viszont nem a földbe, hanem a levélre kell juttatni a vegyszert, jóllehet, a különféle vegyszerek kezelésével és keverésével rendszerint egy, e célra külön is kiképzett embert bíznak meg. A Pólyáni Efsz vezetősége ragaszkodik ahhoz, hogy lehetőleg az összes traktoros tudja, növényenként milyen hígítású oldatot kell használni. A rjövénytermesztésben — az elnök szavai szerint — a legnagyobb „harc“ a növénysürűség betartásáén folyik. Sokan a cukorrépát most is jobban megritkítják a kelleténél, mert így ősszel kevesebbet kell megtisztítani. Ha az első kapáláskor jól megritkítjuk, akkor a második kapálás már csak játék, mondogatják a pólyá* niak, de az efféle ritkításba mégsem nyugodhat bele a szövetkezet vezetősége. Hiszan az elmúlt évben is olyan ritka volt a cukorrépa, hogy hektáronkénti átlagban csak 22.6 tonna termést értek el. A szövetkezett munkaiskola keretében nagyon sok szó esett a cukorrépa agrotechnikájáról, akárcsak a többi növény termesztéséről. Érthető is, hiszen a növénytermesztés szakaszán komoly hiányosságok voltak. Tehát ilyen s ehhez hasonló kérdéseket tárgyaltak meg a pólyáni szövetkezet dolgozói a téli oktalás ideje alatt. Reméljük, az eredmény nem marad el — és az elméleti ismereteket a termelésben mihamarabb kamatoztatni fogiák. (illés) A komáromi (Komárno) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság főzootechnikusa elégedetten bóllntgatott akkor, amikor az újságíró a körzet baromfitenyésztéséről érdeklődött. Mikuláš Lehotský az említett bólintást egy hirtelen „megszerkesztett“ mondattal egészítette ki: — Vannak eredményeink ... — említette, majd röviden összefoglalta a felvetett témával kapcsolatos mondanivalót: — A hetvenes évek elején kidolgoztunk egy tervezetet, amely baromfifarmjaink korszerűsítésével, valamint új telepek építésével volt kapcsolatos. Azóta eltelt jó néhány év, sok-sok problémán kellett magunkat keresztülrágni addig, amíg — az általános színvonalat tekintve — szlovákiai méretekben is komoly eredményeket sikerült elérnünk. Az elmondottakat hadd támasszam alá konkrét számokkal, adatokkal: a gútal (Kolárovo) szövetkezet brojlercsirke keltetésével, tenyésztésével foglalkozó telepén 182 ezer tojótyúkkal rendelkeznek, s évente 45 millió tojást keltetnek ki, majd forgalmazzák a csibéket. A Komáromi Állami Gazdaságban évente 16 millió 190 ezer tojást keltetnek. A búcsi (Búő) és az elsópéteri (Dolný Peter) szövetkezeten kívül a Csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) Efsz foglalkozik baromfitenyésztéssel. 0 Foglalkoznak-e a bővítés, illetve az esetleges leépítés témájával? — Leépítésről szó sincs, esetleg átszervezésről. Jelen pillanatban az állami elvárásokhoz mérten folyik a baromfitenyésztés. A jövő azt diktálja, hogy idővel szó lehet bővítésekről, ugyanis előreláthatólag mindig nagyobb lesz az érdeklődés a baromfitermékek — legyen sző húsról, tojásról vagy konzervről — iránt... ★ A csirkefarm szocialista brigádja Fehér András mérnök, a farm vezetője, egyben a kooperációs tanács elnöke kockába foglalva mondja el azokat a fő adatokat, tényeket, amelyek megismertetnek bennünket ennek a termelőegységnek a konkrét tevékenységével — s egyben eredményeivel. — Tulajdonképpen pecsenyecsirkék tenyésztésével foglalkozunk olyan Hurbanovóból szállítjuk. A tavaly szállított keverékekkel valóban meg voltunk elégedve. Ahhoz viszonyítva az idei szállítmányok már csak átlagos minőségűek. Máskülönben 1 kilogrammos súly eléréséhez 2,46 kilogramm takarmányt használunk fel. • Említette, hogy átlagban 1,46 kilogramm súlyra hizlalják fel a pecsenyecsirkéket. Az európai norma ettől jóval kisebb súlyt, maximálisan 1,10 kilogrammot jelöl meg ... — Igen, de én úgy látom, hogy ez nemcsak a minőséggel, de az étkezési szokásokkal js összefüggésben van. Ha ökonómiai összefüggéseiben nézzük a dolgot, akkor a mi részünkről a nehezebb csirke az „érdekesebb“. Hadd mondjam el azt Is, hogy a minőségi ellenőrzéseket végző szakemberek bizonyíthatják a leginkább: az optimális mértékben nehezebb pecsenyecsirke-hús is „megtartja“ standard minőségét. Amikor a csallóközaranyosi szövetkezet cslrkefarmjának zootechnikusától, Cernek Erikától a telep keletkezéséről, tehát az indulásról érdeklődtem. б — nem kis meglepetésemre — sertéstelepről beszélt: — A történet rövid, s nem is lehet vele senki előtt dicsekedni: 1974-ben — egy alacsonyabb szintű kooperáció keretén belül — itt Felsőaranyoson (Horná Zlatná) egy sertésfarmot adtak át, melynek az üzemeltető gazdasága — a mi szövetkezetünk lett. A próbaüzemeltetés után 1976-ban 760 darab Kahyb típusú sertéssel rendelkeztünk. A szakvezetés nagy hibájának következtében összekeveredtek a „Kahyb-vonalak“, tehát degenerációra került sor. Ez természetesen megmutatkozott az eredményekben Is. Csupán egy adatot említenék: 1981- ben már 35 százalékos elhullást jegyzett az akkori főzootechnlkus. A rendszergazdák javasolták a telep felszámolását, amire 1982-ben sor is került. 0 Mikor „vált" csirkefarmrafi a sertéstelep? \ ' — Pontosan 1983 tavaszán. A farm közös vezetősége úgy döntött, hogy a telepet cslrkefamrmá alakítja át. A gazdaság maga építette át a telepet, ami bizony korántsem volt egyszerű: a flaztatôketreceket s más berendezéseket likvidálni kellett, HoliCből szereztük be a DV-Ideal jelzésű eépsort, valamint az automata kalapos itatőkat. Számos berendezést gazdaságunk maga gyártott le. A kemény átalakítási munkálatok után elkezdődhetett a csirkenevelés ... • A laikus is tudja, hogy az eredeti pavilonok (óval szélesebbek az előírtnál. Nem fokozza az elhullást ez a tényező? — Eleinte felléptek ilyen gondok, de miután dolgozóink Is „beletanultak“ a szakmába, tehát felismerték a teendőket, ez a probléma megoldódott. Eredményeink hűen bizonyítják, hogy jő munkakollektfvával valóban szép sikereket lehet elérni,,. 4r Fehér András mérnök alapon, hogy más vállalatoktól vásároljuk fel a brojlercsirkéket, majd ezeket hizlaljuk fel átlagban 1,48 kilogramm súlyra. A nyolc pavilonunkban egyszerre 160 ezer csirkét nevelünk fel — 49—52 nap alatt. A szállítás folyamatosan két hétig tart. Ez alatt áz idő alatt végezzük el a pavilonők tisztítási munkálatait, s egyben a fertőtlenítést. 0 Egy ilyen farm sikere vagy sikertelensége nagyban függ a takarmánykeverékek minőségétől... — Igen, természetesen ettől is függ, de a siker titka nemcsak ebben fogantatik. Maradjunk azonban a takarmányoknál: mi saját takarmánykeverő-állomással nem rendelkezünk. A BR-l-es keveréket Nemesőcsáról [Zemianska Oléa), a BR-2-est viszont Amikor a telep vezetőjével a pavilonok között bolyongtunk, meggyőződhettem a következőkről: a csirkefarm környékét a rend, a tisztaság uralta. Virág, gyep, sövény csak azokat a területeket nem díszítette, melyeken — Időközönként feltört a talajvíz. 0 Amint ezt a jmi főzootechnikusa is megemlítette, a csallóközaranyosi csirkefarm a járás legjobb eredményeket elérő telepe, jó munkaeredményeket csakis jó kollektívával lehet elérni... — Akkor — fejtegette Fehér elvtárs —, amikor átvettem ennek a telepnek a vezetését, azt a célt tűztem ki magam elé, hogy egy olyan szocialista brigádot alakítok majd ki telepünkön, amelyik valóban képes lesz a jó termelési eredmények elérésére. Ugyanis ha egy munkacsoportban nem uralkodik összhang, ha olyan személyekből tevődik össze, akik több energiát fordítanak a feszültségkeltésre mint a munkára, az összhangra, ott szép eredmények nem születhettek. Én úgy érzem, hogy a fentiekben felsoroltakat sikerült elkerülnünk. Három évvel ezelőtt mi is „beléptünk“ a szocialista versenymozgalomba, ahol olyan eredményeket mutathattunk fel a későbbiek folyamán, melyek feljogosították csoportunkat a következőkre: a bronz után átvehettük az ezüstöt. Tehát ma már egy jól működő, s korántsem „alibi-eredményeket“ felmutató ezüstérmes szocialista brigáddal rendelkezünk. i Zsemlye Ilona és Zsemlye Ferenc a telep megalakulása óta itt dolgozik. Kollégáik mondták el rőluk azt, hogy ez a házaspár valóban jó példát mutat mindenki előtt, hiszen mindig is a munka nehezebbik végét fogják meg. Vagyis?!... — Mi rendszerint az éjszakai műszakot választjuk — szólt Feri bácsi, majd így folytatta: — Tudja, vannak itt gyerekes anyák Is, akik az említett műszakokat nem tudják vállalni, így hát azt mondtuk az asszonnyal: miért ne segítenénk egymáson, ha tudunk. Nekünk, ugye, már nem sírnak otthon a gyerekek, s azok a szabadnapok is jól jönnek, amit az éjszakai műszakokért kapunk. Mi elégedettek vagyunk, hiszen egy olyan munkacsoportban dolgozunk, olyan szocialista brigádban, amelyiknek minden tagja dolgos, szorgalmas ember. Illés Pál szintén az éjszakai műszakot választotta, mondván: — Amellett, hogy az éjszakai munkavállalással segítjük fiatalabb kollégáinkat, olyan haszna is van a dolognak, hogy napközben otthon — a szabadnapok alkalmával — többet foglalatoskodhatok a kertben, több időm jut a háziállatokra. Komlósi Ilona szintén a szocialista brigád legjobb tagjai közé tartozik, ő a munka öröméről így szólt: — Őszintén mondom, úgy jövök mindennap a munkahelyemre, mintha csak haza érkeznék. Nemcsak a munkatársaim, de még a csirkéim is jól ismernek már: ha az ember megjelenik benn a pavilonban, szinte minden csirke azt lesi: na, mi is történik most, a gondozó „néni“ megszid-e minket, vagy esetleg — friss vizet enged...-fc A karbantartó csoport tagjai — munka közben ** A brigádnaplóban sok-sok bejegyzés, ^fényképek közös kirándulásokról, társadalmi munkáról. Jóleső érzés tudatosítani azt, hogy a vállalások — mint oly sok helyen — nem tartalmaznak olyan tételeket, melyek rajta szerepelnek a napi feladatvégzés „listáján“. Egy hivatalos iratból tudom meg azt, hogy ez a 32 ember évente átlagban ezer tonna csirkehúst termel. Ugye, mindannyiunk véleményét tolmácsolom, ha azt mondom: Ez igen, csak Így tovább... KALITA GABOR Фс A pavilonok (A szerző felvétele^
