Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-30 / 21. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. május 30, MILYEN KACSÁT TENYÉSSZÜNK? Ä kacsahús népszerűsége ízletességén, szöveti felépítésén alapul. Sokan előnyben részesítik a többi baromfihússal szemben. Persze a házikacsára gondolunk, amelynek több fajtája van ugyan, de ezek sokban hasonlítanak egymáshoz. Legismertebb és legelterjedtebb a pekingi fajta. Kisállattenyésztők, akik szeretik a zsírosabb húst, szívesen tenyésztik. Sokkal igénytelenebb, mint a liba. Gondot okoz azonban a kiskacsák beszerzése. Nem könnyű feladat a kacsák keltetése sem. Ezt a kacsafajtát a tenyésztők jól ismerik, ezért tovább nem jellemezzük termelési tulajdonságait és tenyésztési módját. Ä modern ember életviteléből adódóan azonban egészségügyi követelménnyé vált a zsírokban szegény étrend, s ennek a követelménynek a házikacsa húsa nem minden esetben felel meg. A világban, de nálunk ts terjed a pézsmakacsa tartása, amelyet némnkacsának, japán kacsának és mosusz kacsának ts neveznek. Sajnos, a szakirodalom nem foglalkozik sokat ezzel a nagyon gazdaságosan tartható kacsával. Meg kell említeni, hogy nem egy új kacsafajtáról van szó, hanem egy sajátos fajról, amelyik biológiai szempontból közelebb áll, a lúdhoz, mint a kacsához. Több színváltozatban fordul elő, leggyakrabban fekete vagy fekete tarka. A felső káva tövén kötőszöveti dudort visel. Ettől furcsa bibircsókos a feje, főképpen a gácsérnak, amiért sokan idegenkednek tőle. Egyik előnye viszont, hogy nem hangoskodik, hanem csak sziszeg. Legelőképessége jobb, mint a házikacsáé és a gyomnövényeket is e’fogyasztja. További előnye, hogy fürdőt nem igényel. A tojásokat nem kell összegyűjteni. 15—20 tojás lerakása után a tojó minden probléma nélkül kikelti őket, majd a kicsiket jól vezeti és védi. A tartással szemben is igénytelen. Nincs gond a keltetéssel, bevásárlással és vezetéssel. A tojók átlagban 2,5—3. a gácsérok 4—5 kilósak. A házikacsák gyorsan e'zsírosodnak, a pézsmakacsák nem. A pézsmakacsa húsa vörös színű. Több országban jobban kedvelik. mint a marhahúst. Az irodalmi adatok szerint a pézsmakacsa különösen tavasszal pézsmasz^gú zsírt választ ki, jellegzetes pézsm^szaga van. amiért egyesek nem kedvehk. Húsának pézsmaszagát- hátrányára írják, bár a fiatal kacsa húsán ez nem érezhető. Ügy szintén a kifejlett állatokon sem érezhető akkor, ha levágás után a fetet és a fartőmirigyet eltávolítluk. Mások e'őnvbe helyezik húsának „vadas“ jellegét. A tojók évente legalább kétszer tojnak. Szárnyukat meg kell kurtítani, mert jó repülők. Ha már repülni tudnak, fölszállnak a fára, alacsonyabb épületekre. Tollúk értéktelen. Hat-bét hetes korukban már akkorák, hogy pecsenyekacsának vághatók. A pézsmakacsa jobb takarmánvérték^sítő képességű, mint a többi kacsa fajta. A hús és a zsír aránya kedvezőbb a hús javára. A 9. héten átlagban 2 kg testtömeget ér el, és 1 kg testtőmeg-gvarapodásboz 2.5 kg takarmányt használ fel. Tömni is lehet őket. nagyobb a májuk, mint a házi kacsáké. Máinagvságukkal Tőképpen a gácsérok tűnnek ki. Igénytelen állat, és a betegséggel szemben ellenállóbb. Biotechnológia a növénynemesítesben A biotechnológia olyan eljárásokat jelent, amelyeknél élő szervezetek segítségével új terméket állítunk elő. Ennek egy részét képezi a géntechnológia. Ennek keretében az öröklési anyag hordozóit, a géneket izoláljuk és másik egyed genomjába ültetjük át, hogy azok ott bizonyos anyagot termeljenek. A géntechnológia „vörös“ ága emberi vagy állati anyaggal, elsősorban vérrel, „zöld“ ága növényi szervezetekkel dolgozik. Az ezen a téren folytatott kutatások még a módszerek felderítésénél és kidolgozásánál tartanak. A termést nem egyetlen gén szabályozza. Nem tudjuk meg azt sem, felveszi-e az új szervezet az átültetett gént, és hogy annak öröklődés! információja érvényesül-e. A sejtfúzió (szomatikus hibridizáció) esetében két sejt falát feloldják, a két protoplaszttszt táptalajon egyesítik, majd az osztódással szaporodik és kalluszt fejleszt. így új növény jön létre generatív keresztezés nélkül. Az embrió- és magházkultúrára ott van szükség, ahol virágzásbiológiai okokból kifolyólag az embrió elpusztul. A növekedés leállása előtt az embriót az anyanövényről leválasztjuk és táptalajon továbbneveliük. Az új módszerek nem teszik feleslegessé a hagyományos nővén neme- - sítési eljárásokat, sót új, valóban hatékony megoldások csak a nemesítés eddigi módszereit az új eredményekkel együtt alkalmazva érhetők e! (M. V.) A pézsma gácsér és a kis fehér pekingi tojó, gácsér hibridjének húsformája A nőivarú hibrid hűsformája (A szerző felvételei) Pézsmakacsa és házikacsa fajhibridek előállításával Horn professzor kezdett foglalkozni az ötvenes évek elején. Megállapította, hogy a hibrid utódok növekedési képessége jobb, és hogy nagyobb májat termelnek, mint a kiinduló típusok, tehát az utódoknál hibridhatás jelentkezik. Ezek a megállapítások ma is érvényesek, és az utóbbi tíz évben kisállattenyésztők és mezőgazdasági üzemek is foglalkoznak hibridelőállítással és májra való kacsahizlalással. Ha házikacsa tojókat akarunk keresztezni pézsma gácsérokkal, akkor a megtermékenyítés természetes úton is megoldható. Ebben az esetben ajánlatos a gácsérokat a saját fajú tojóiktól korán elkülöníteni, és hozzászoktatni az idegen fajú tojókhoz. Választási lehetőség esetén a gácsérok a saját fajú tojóikat részesítik előnyben. Az ilyen típusú keresztezésnél a nyert hibridek nőivarú egyedei tojásrakásra alkalmatlanok. Ha a pézsma tojókat akarjuk keresztezni a házikacsa gácsérjaival, akkor ajánlatos mesterséges termékenyítést alkalmazni, mert természetes párosítás esetén nagyon kevés utódot kapunk, vagy egyet sem. Az ilyen típusú párosításból nyert nőivarú utódok tojástermelésre alkalmasak. A tojás nagysága egyharmaddal k’sebb a szokottnál, és a tojások terméketlenek. A hímivarú utódok mindkét keresztezést típusnál kifejlett herékkel, és nemi szervekkel rendelkeznek, és párosodnak is, de teljesen terméketlenek, mert nem képesek ondótermelésre. Több kísérletet tettünk a faihibridek terméketlenségének leküzdésére, de sem a mi próbálkozásaink, sem más kutatóké nem vezettek eredményre. Hibridek előállítása esetén a tojások megtermékenyítés! és kelési száza'éka jóval alacsonyabb. Az utódok a hibridhatás következtében jobban növekednek és hizlalás esetén a májuk is nagyobb. A napos és fiatal hibridkacsák nehezen különíthetők el a hasonló korú pézsmnkacsáktól. Tollúk azonban sokkal sötétebb vagy teljesen fekete. A felnőtt hibridek feje és csőre sötétebb és közepesen fejlett bibircsókkal rendelkeznek. A‘ hibridek neme a bibircsók nagysága, a testtömeg és a pénisz alapján különíthető el. Rendelkezünk olyan gyors és pontos laboratóriumi módszerekkel, amelvek segítségével mindkét szülőtípus és a hibridek is pontosan meghatározhatók vérminták és tojásminták elemzése a’apján. A kelés ideje alapján is elkülöníthetők az utódok, ha tudjuk, hogy a házikacsa 4 hétig, a h'bridek 4 és fél hétig, a pézsmakacsák pedig 5 hétig kelnek. A kacsahibrideket a világirodalomban mulard néven emlegetik. A hibridek húsa csak 16 százalék zsírt tartalmaz, ami a házikacsa 28 százalékos zsírtartalmához viszonyítva Igen alacsony. A hibrid úszik, de nem repül, a hézikacsa zajossága és idegessége eltűnik, az ivadék nyugodtan gyarapítja testtömegét. Testformái kiválóak, melle szé'es. Májtermelő képessége szinte a libáéval vetekszik. Az 500 gramm feletti májak sem ritkák. Franciaországban a májtermelés 70 százalékát a mulard szolgáltatja; A mulardnál a termékenység jelenti a szinte egyetlen komoly nehézséget. Természetes párosításnál alig lehet elérni a 70 százalékos termékenységet. Egy régebbi kísérletünkben, amikor 30 kacsafajhibridet hizlaltunk, 21 napig 1 kg testtömeg-gyarapodáshoz 6—7 kg kukoricát használtunk fel, 1 kg máj előállításához pedig 22—28 kilót. A hizlalást a kacsák 142 napos korában fejeztük be. A hizlalás ideje alatt 52,7 száZ'Vékos testtömeg-gyarapodást értünk el, a nyert májak tömege átlagban 297,2 gramm volt., A 15 jobban hízó kacsa mája átlagban elérte a 421,3 grammot, a testtömeg-gyarapodás pedig a 65,5 százalékot. A közelmúltban az Ivánkái Baromfitenyésztési Kutatóintézetben Baumgartner és munkatársai foglalkoztak kacsafajok közötti keresztezéssel. A pézsma gácsérok és Synta В típusú pekingi kacsák keresztezéséből keletkező utódok 10 hetes korukban 3 ezer 714 gramm átlagos testtömeget értek el, míg a pézsma gácsérok keresztezésekor olyan tojókkal, amelyek Synta В típusú pekingi gácsérok és kisfehér tojók keresztezéséből lőttek létre, a 10 hetes átlagos testtömeg 3 ezer 194 gramm volt. Ha a Synta В pekingi gácsérokat pézsmatojókkal keresztezték, a végtermék testtömege átlagosan elérte a 2 ezer 920 grammot A levágott végtermék belezett testtömege a következő sorrendben alakult: 72,7; 73,4; és 74 3 százalék. A mellhús százalékos aránya a harmadik keresztezést típusnál volt a legnagyobb (13,8 százalék]. A bőr alatti zsírréteg a második keresztezés! típusnál volt a legkisebb. A 14 hetes korban levágott pézsmakacsák átlagos testtömege 3 ezer 693 gramm volt, a belezett testtömeg aránya pedig elérte a 73,4 százalékot. A mellhús aránya 15,4 százalék, a combhúsé pedig 9 százalék körüli volt. A hasűri zsír aránya 1,6 százalék, a bőr alatti zsír aránya pedig 4,2 százalék volt a mellhúson és 3,5 száza’ék a combhúson, ami kétszer kevesebb, mint a 7 hétig hizlal! Synta В típusú pekingi kacsáknál. A hús fehérjetartalma a mellhúsban 21,6 százalék, a combhúsban 21,4 százalék volt. Májtermelés szempontjából legjobb eredményeket a pézsma gácsérok és Synta В típusú pekingi tojókkal érték el. A hizlalási testtömeg átlagban 66 ezer 133 grammot ért el, a máj tömege pedig 560 gramm volt a hímutódoknál és 460 gramm a nőivarú módoknál. Fajták közötti keresztezés esetén, ha a Synta В típusú pekingi gácsérokat keresztezték a kis fehér típusú tojókkal a 7. héten a hizlalási testtömeg az utódoknál elérte a 2 ezer 226 grammot. Ha a szülőkét felcserélték, akkor 2 ezer 126 grammos átlagos testtömeget értek el. A tisztavérű Synta В típusú kacsák 2 ezer 634 gramm testtömeget, míg a kis fehér típusú kacsák 1 ezer 435 gramm testtömeget értek el ugyanebben a korban. A belezett testtömeg 73,0; 74,2; 73,1 és 72,5 százalékot tett ki. A kis fehér kacsák mellhús aránya 7,9 százalék, és combhús aránya volt a legkedvezőbb. Ez a fajta rendelkezett a legkisebb hasűri és bőr alatti zsíraránnyal is. A hús fehérjetartalma a keresztezett végterméknél volt a legmagasabb. Az egyes kacsafajták koponyája sorrendben balról: pekingi tojó, hibrid tojó, hibrid gácsér, pézsma gácsér Baumgartner és mukatársai a fehér kistestű kacsáknál 65,1 százalékos tojástermékenységet figyeltek meg, a Synta В típusú pekingi kacsáknál 48,6, a pézsmakacsáknál pedig 45,9 századékot. Keresztezés esetén, ha a Synta В típusú pekingi gácsérokat keresztezték kis fehér tojókkal, a tojás termékenysége csak 3,1 százalékot ért el. Synta В tojók és a pézsma gácsérok keresztezése esetén természetes megtermékenyítéskor a megtermékenyített tojások aránya 6,2 százalék volt. Ha a Synta В gácsérokat pézsma tojókkal keresztezte, a tojások megtermékenyítési aránya elérte a 26,4 százalékot. Míg a kelési százalék a Synta В típusú pekingi kacsáknál volt a legmagasabb (75,9 százalék), addig a faj'níbrid keresztezés esetében csupán 16,1 százalék. De a tisztavérű pézsmakacsáknál is igen alacsony volt, mindössze 17,3 százalék. Ha a fajhibridek előállításához pézsma gácsérokat párosítottak Synta В típusú pekingi tojókkal, akkor a termékenyítési százalék még alacsonyabb volt, viszont a kelési százalék aránylag kedvezően, 45,9 százalék körül alakult. Fajták közötti keresztezés esetén, ha Synta В gácsérokat pároztattak kistestű fehér tojókkal, a tojások kelési százaléka 70,3, ha a nemeket felcserélték, akkor 60,7 százalék volt. Fajhibridek előállítása esetén Igen magas embrióelhalást figyeltek meg 44,1 százalék értékben, míg a tisztavérű Synta В kacsák keltetése esetén mindössze 3,8 százalékot a keltetés első 10 napja során. Hasonlóan alakultak az eredmények a keltetés további időszakában is. Általában fajhibridek előállítása esetén jelentős hibridhatással számolhatunk, aminek következtében az állatok testtömege, gyarapodásuk, májnagysága nő, takarmányfogyasztása viszont csökken. A megtermékenyítési és kelési százalék is jelentősen csökken, az elhullás! százalék pedig emelkedik, és az utódok terméketlenek lesznek. A hibridhatás kisebb, a tojások megtermékenyítési és kelési százaléka, valamint a testtömeg-gyarapodás növekszik, a takarmányfogyasztás csökken. A nyert utódok termékenyek ugyan, de további szaporításuk nem célszerű. Csuka Gyula mérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, 'az Ivánka pri Dunaji Baromfitenyésztési Kutatóintézet munkatársa AGRÁRVILÁG TakarmánypeSyhesítö A takarmányok emészthetőségének elősegítése, a felszívódás fokozása az egyik lehetséges útja a takarmányértékesítés növelésének, s ezáltal a takarmányozási költségek csökkentésének. A tápanyag-hasznosítást mindenekelőtt a nyersrosttartalum, a megfelelő keményítő- és febérjearánv és az emésztés ideje befolyásolja. A tápanyagok átalakítása, az emésztés akkor tekinthető optimálisnak, ha a keményítőmolekulák minél nagyabb részben kapcsolatba kerülnek az emésztőnedvekkel. így irányult Magyarországon a figyelem az úgynevezett pelyhesítési eljárás alkalmazására. A Tudományos Takarmánygazdálkodás! Kutatási Fejlesztési Társaság az elmúlt év végén a Bncchi cég közreműködésével Olaszországból vásárolt egy speciális gépet. A pelyhesítés valóiában egy olyan termnmechanikai eljárás, amelynek során a gabonafé’ékel és a hüvelyeseket — beltartalmi károsodás nélkül — a Jobb emészthetőség érdekében feltárják. Először gőzzel főzés, majd a hengerszékben két iapítőhengercn való átereszlés során összetevőik egyrészt kémiailag, másrészt fizikailag módosulnak. Közben a keményítő dextrinné ás kevésbé összetett cukormolekulákká alakul, a keményítőszemcsék elvesztik kristályszerkezetüket. és így bekövetkezik a koesonyásodás. A már ismert és hasznosított technológiák, mint a dará’ás, főzés, pellettálás, expandáltatás stb. csak részben teszik lehetővé a kedvező átalakításukat. A gabonfélck és hüvelyesek — az új olasz géppel való — peiybesítése viszont a teljesebb feltárás mellett — elsősorban állatoknál — számos egyéb előnnyel is jár. A kezelés erősíti a tápanyagok étvágyfokozó hatását. Csökkenti a fehérjék bendőfermentácié által előidézett bomlását, és így fokozza a bélben a felszívódást. Mindemellett változatlanul megőrzi a termény fehérje- és vitamintartalmát. Az ily módon előállított takarmánnyal — baromfival és sertéssel — jelenleg már folynak az etetési kísérletek, és a köze’jövőben kiterjesztik azokat a szarvasmarhára is. Az eddigi eredmények biztatók. (M. M.)
