Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-05-30 / 21. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES. 1987. május 30. it Izgalmas pillanat: melyik kérdés lesz a borítékban? Verseny - vesztesek nélkül A Csemadok Központi Bizottsága művelődéspolitikai rendezvényeinek egyike a Fábry Zolién nevével fém­jelzett iroda Imi-tört éneimi vetélkedő. Küldetése, hogy fiatalok és idősebbek bevonásával minél szélesebb körben megismertesse hazánk magyar nem­zetiségű lakosságával a csehszlovákiai magyar Irodalom és közírás e mind máig legnagyobb alakiénak életét, munkásságát. Immár hagyománynak számít, hogy a Galántai (Gaiantal tá­rásban évek óta nagy érdeklődés kí­séri ezt a versenysorozatot, s a rész­vétel pici túlzással akár tömegesnek is nevezhető. Nem volt ez másként az idén sem: a közelmúltban zajlottak le a járási döntőt megelőző körzeti versenyek, éspedig nem kevesebb, mint négy helyszínen: Vízkeleten ICierny Brod), Galántán, Deákin (üia­­kovee) és Vágsellyén (Sala). A négy helyszín közül mi Galántára látogaot­­tunk el, ahol a helyt magyar tanítási nyelvű gimnázium tanulót mérték össze tudásukat. Itt kell még elmon­danunk, hogy a körzeti vetélkedőket a járásban évente megrendezett kor­társ költészet és próza napjai kere­tében rendezte meg a Csemadok já­rási bizottsága. A viszonylag népes mezőny izgal­mas versenyt tgért, hiszen nem keve­sebb, mint hat csoport várta a pódiu­mon, hogy a vetélkedőt vezető Szabó Frigye*, a Csemadok Járás) bizottsága munkatársának kezéből kihúzhassa az első kérdést. Előbb azonban Sipos Béla, a Galántai Magyar Tannyelvű alapiskola Igazgatója, a zsűri elnöke mondott rövid bevezetőt. Hangsúlyoz­ta, hogy a rendezvénysorozatnak az idén az ad külön jelentőséget, hogy ebben az évben ünnepeljük Fábry Zoltán születésének 90. évfordulóját. Örömmel nyugtázta, hogy a galántai gimnázium tanulói az idén is hűek maradtak a hagyományokhoz, és is­mét széles körben bekapcsolódtak a versenybe. Végezetül hozzátette: en­nek a versenynek vesztesei nem lesz­nek. csak győztesei, hiszen mindenki: a résztvevők és a nézők egyaránt új ismeretekkel gazdagodnak általa. Ezek után már valóban megkezdő­dött a tulajdonképpeni verseny, amely Szabó Frigyes avatott irányításának köszönhetően mindvégig pergőn, len­dületesen. üresjáratok nélkül folyt. A csapatok váltakozó sikerre) birkóz­tak a könnyűnek általában nem ne­vezhető kérdésekkel: akadt jó néhány valamelyik csapat kénytelen volt „be­dobni a törülközőt“... Egyszóval: a verseny objektivitásához, vagy ha úgy tetszik, tisztességes voltához egy pil­lanatig se-m férhetett kétség. Ami azonban még ennél ts örvendő­­■esetib volt, és feltétlenül megéretem**’ egy rövid kitérő, az a zsűri működé­sem volt alternatív, sőt csaknem mindegyik hosszabb, több területet érintő, dialektikus kifejtést igényelt. Egy ilyen kérdésre adott felelet nyil­ván még hiányos volta esetén is kap­hat viszonylag magas pontszámot, s értékelését ezzel akár befejezettnek is tehet tekinteni. A háromtagú bírá­lóbizottság — a már említett Sípos Béla és két pedagógus kollégája — azonban egyetlen egy esetben sem érte be ennyivel! A válaszok hézagait tömör, pontos információkkal töltöt­ték ki, rámutatva a tények közötti összefüggésekre, érzékeltetve a kor társadalmi atmoszféráját, egyszóval: komplex tematikus egységgé egészítve ki egy-egy kérdéscsoportot. Tették pedig mindezt imponáló tárgyismeret­tel és szakmai biztonsággal; ha a résztvevők ismeretei valóban gyara­podtak Fábry Zoltánt és a kort Ille­tően, az elsősorban nekik volt kö­szönhető. A három-három Irodalmi és négy­négy történelmi témájú kérdésből álló versenyt végül is a III. C osztály csa­pata nyerte. A három fiú — Csadi Attila, Molnár Zsolt és Sípos Szilárd — az egyik „férficsapatot“ alkotta a kettő közül, így sikerük annál érté­kesebbnek tekinthető. A nagy izgal­mak után egy rövidke beszélgetésre invitáltam őket, amelyet — természe­tesen — gratulációval kezdtem. # Rutinos csapatnak látszotok: fel­— Az idén már harmadszor kapcso­lódunk be, tehát gyakorlatilag azóta csináljuk, amióta gimnazisták va­gyunk. Egy változástól eltekintve a csapat összetétele Is ugyanaz. ф Az eddigi eredmények? — Két járási győzelem — mondják szerényen, de mégis jogos büszkeség­gel. Ф A mostani esélyeiteket a továb­biakban milyennek látjátok? — Ezen még nem gondolkoztunk; mindenesetre alaposan felkészülünk majd. több tesz rá az idő, mint most volt. ф Már csak arra lennék kíváncsi: melyik egy irodalmi-történelmi vetél­kedőbe rendszeresen bekapcsolódó gimnazista kedvBnc tantárgya? — A számítástechnika — adja első­ként a kissé meglepő választ Attila. Zsolt csak bólint, tehát nyilván neki is. Csak Szilárd „lóg ki a sorból“: ő a történelem mellett tette le a voksát. A fíűk tehát sokoldalúak, több dolog iránt érdeklődnek, de végtére is, így van ez rendjén egy mai fiatalnál. To­vábbi sikereket kívánva búcsúztam el tőlük, hogy jusson még Idő néhány szót váltani a zsűri elnökével, Sípos Bélával is: — Korrekt, objektív erőmérés volt — önti szavakba azt, ami korábban már bennem ts megfogalmazódott. — N&gyra értékelem, lvogy a kérdések nem lexikális, holt ismereteket, ha­nem elemzőkészséget, történelmi lá­tásmódöt,. dialektikus gondolkodást igényeltek. Ez meglátszik az eredmé­nyen Is: nem alakult ki holtverseny, s a csapatok tudássztntjét jól tükröz­ték az elért pontszámok. Egyet vi­szont el kell mondanom, éspedig a rendezők, a Csemadok KB címére: jó­val korábban kellett volna a résztve­vők tudomására hozni a verseny fel­tételeit, illetve eljuttatni hozzájuk a módszertani segédanyagot. Mindez most gyakorlatilag az utolsó pillanat­ban történt, ami nagyban hátráltatta a felkészülést, s nyílván az eredmé­nyeken Is éreztette a hatását. Ha ezt is tekintetbe vesszük, azt hiszem, a gyerekek teljesítményével meg lehe­tünk elégedve. Esélyekről én sem tu­dok nyilatkozni, talán csak azt mond­hatnám mégegyszer, amit már az ele­jén. a bevezetőben elmondottam: eb­ben a versenyben nem a győzelem a fontos. Ф Köszönöm, és kívánom, hogy 8 többi körzeti, majd a járási verseny is sikeres legyen. VASS GYULA lóerők megzabolázói Nagykürtösön (Veľký Krtíšl és kör­nyéken, az akkori kékkőt (Modrý Ка­тей) járásban az ölvenes évek elején indult el hódító útjára a motorsport. Meghonosítót, népszerűsítői a Dolina bánya sportszervezetének tagjai vol­tak. Ma már a terepkerékpározás a legnépszerűbb a vidéken. A verseny­zők megállják a helyüket a rangos, országos éremosztó, pontszerző erő­próbákon is. Ennek is köszönhető, hogy már néhány éve Nagykürtös és a Maié Straciny-i dombokon rendezik többek között a 250 és 5Q0 köbcentis motocross-gépek szlovákiai döntőiét. Az autósport szerelmesei később eszméltek. Csupán a hetvenes évek derekán állt ugyanis első ízben rajt­vonalhoz — már az újonnan alakult kürtösi járás képviseletében — az el­ső versenyző. — Eleinte — magyarázza Frant'šek Mikiás, a Honvédelmi Szövetség Nagy­­kiirtosi Járási Bizottságának elnöke — csupán kisebb „szárnypróbálgatások­ra“ került sor. Kevésbé jelentős terü­leti viadalokon indultak a bátrak sportjának hívei, ám egyre több ta­pasztalatot gyűjtöttek, s így már ran­gosabb versenyeken is csatasorba áll­hatták. Elsősorban Július Bystriansky érdeme, hogy egyre népszerűbbé vált a huszonéves fiatalok körében a ver­senyautózás. Bystriansky egyébként többszörös szlovákiai bajnok. A Nagykürtöst járásban 72 HSZ- alapszervezet működik. Saját „istálló­val“ azonban csak a járási székhely nagyobb üzemeinek autóklubjai ren­delkeznek. A Dolina bányán kívül a UAZ, a Csehszlovák Autójavító Vál­lalat nógrádszentpéteri (Pótor) üze­me és Nagykürtös büszkélkedhet au­tóversenyző szakosztállyal. Vidéken a Stredné Plachtince-i, valamint azalsó­­sztregovái (Dolná Strehová) szervezet jeleskedik. Néhol az egységes földmű­ves-szövetkezet gépkarbantartó műhe­lye segít a versenyzők járműveinek gondos előkészítéséljen, másutt vi­szont, mint példának okáért Ipoly­­balogon (Balog nad Ipfom) a honvé­delmi alapszervezet saját gépi felsze­retését bocsátja a lelkes „pilóták“ rendelkezésére. — A UAZ kürtösi szakközépiskolá­jában — újságolja büszkén František Mtkláš — ifjú technikusok központja alakult, ahol pionírok és középiskolás, valamint munkásfiatalok Ismerkedhet­nek az autóversenyzés alapjaival is. Az autójavító vállalat pőtorl üzemé­ben működik egyébként az autó-mo­torsport közép-szlovákiai módszertant központja. A szervezetet, talán mon­danom sem kell, az örökmozgó július Bystriansky irányítja. Évente néhány amolyan járási házibajnokságot ren­dezünk, a legnevesebb azonban a Nagykürtöst Rallye nevű rendezvé­nyünk, melynek — mintegy 120 ver­senyző részvételével — tavaly már a nyolcadik évfolyamára került sor. Szükebb pátriánkban ismert még a robogók zsélyi (Želovce) ügyességi vetélkedője Is. Sajnos, anyagilag alig­­alig tudjuk támogatni a sportág mű­velőit, sokukat azonban a nehézsé­gek, gondok sem tántorítanak el kedv­telésüktől. Apátűjfaluba.n (Opatovská Nová Ves) többen Is foglalkoznak versenyautózással. Celleng János. He­gedűs József vagy Básti János több rangos hazai találkozón bizonyította már rátermettségét, tehetségét, ügyes­ségét. Ismerkedjünk meg közülük pél­dául a huszonkilenc éves Básti János­sal, aki 1978 óta foglalkozik autó­­versenyzéssel. — A gépek, a motorok — mondja — már kicsi korom óta érdekeltek. Az alapiskola befejeztével négy esz­tendeig a Kassai (Košice) Gépipari Szakközépiskolában tanultam. Közben persze már vezettem, s btttykölgettem a családi Skodát Is. Alig vártam, hogy munkába léphessek, s megvalósíthas­sam életem nagy álmát. Veszek, ter­vezgettem. egy kimustrált kocsit, amit versenyautóvá alakítok. Básti jános vágya 1978 tavaszán tel­jesült. Élete első versenyén, Dolný Kubínban, rémesen izgult. — Kezdő voltam, zöldfülű, a kocsi sem volt kellően előkészítve, hát nem csoda, ha a vert mezőnyben végez­tem. Nem teltem viszont utolsó, sami még ennél Is 'ontosabó, sok neves autóversenyzővel ismerkedtem meg, akik közül többen önzetlenül néhány apró, ám jelentős műhelytitkot, ver­senyzői .fortélyt- is elárultak. Haza­térve, újult erővel láttam munkához. Most már II. kategóriás versenyfő va­gyok, 1979-től a nagykürtösl Tesla apátújfalusi iizemrészlegében dolgo­zom. Helyben ts lakom, nem fecsérlek utazgatásra sok időt, minden szabad it — Drága, ám szép sport az autó­­versenyzés — állítja Básti János (A szerző felvétele) percentet kedvtelésem tökéletesítésére fordítom. A fiatalember ezldági mintegy 50 különböző rendű és rangú versenyen szerepelt. Az A/2—1300-as kategóriá­ban először 1982-ben Eperjesen (Pre­šov) — hegyi viadalon — szlovákiai bajnoki címet nyert. Azóta több baj­noki futam után állhatott fel a dobo­gó legmagasabb fokára. — Számomra mégis az egyik kerü­leti győzelmem a legemlékezetesebb —- meséli. — Az Ipolysági (Šahy) ral­­lyn ugyanis vadonatúj, szinte még be­járatién motorral lettem abszolút ka­tegóriagyőztes. Kár, hogy szinte min­den évben más segítőtárs után kell néznem. Hiába — sóbajt —, költséges sport az autóversenyzés, kevesen ál­doznak pénzt ilyen célra. Nekem ez a hobbi ezidálg már megközelítőleg másfélszázezer koronámba került. Űj házat építhettem volna abból a pénz­ből, amit autóm karbantartására, al­katrészekre, meg üzemanyagra költöt­tem. Feleségem korhol ts eleget. Anyu nem szól semmit, édesapám viszont kimondottan büszke eredményeimre. Anyagi támogatást szinte sehonnan nem kapok, Ígéretekkel elhalmoznak az egyes üzemek, de amikor konkrét tervekkel, számlákkal, költségvetéssel állok elő, csak hümmögnek, s keresik a kibúvókat a támogatás alól. A helyi szervezet is adhatna pár koronát... Talán nagyképűen hangzik, de állítom, igaz: ha megfelelő kocsival Indulhat­nék a versenyeken, még Jobb ered­ményekre lennék képes. Ezideig a szabadságom rovására jártam az egyes futamokra, s délután meg éj­szakákon át szereltem, javítottam az autómat, most viszont már erre a célra a Teslától szabadnapokat kapok. Básti János három apró gyermek édesapja. — Ha a lányaim nem is, de talán a fiam a nyomdokaimba lép — biza­kodik —, s neki ipar nem kell majd az enyémhez hasonló „filléres gon­dokkal“ küzdenie. Remél jükl ZOLCZER LÄSZLÖ se. A kérdések között egyetlen egy ★ Egy kis „válaszkiegészltés“ a zsűritől: középen Sípos Béla tízpontos „telitalálat“, de az is meg- tehetőleg nem első Ízben vesztek történt, nem ts egv esetben, hogy részt ezen a vetélkedőn. . . it Megérdemelt gratuláció a győzte* csapatnak IA szerző felvételei) Üj követelmények a mezőgazdasági oktatásban Az elméleti oktatás iskoláinkban a mai napig többnyire hagyományos módon folyik: az osztályközösség hallgatja a tanár magyarázatát- A kü­lönféle segédeszközökkel nyilván szé­lesíthető ez a kommunikációs csator­na, ám a lényeg gyakorlatilag válto­zatlan: a diák tanulja meg az adott tananyagot. A mezőgazdaság növekvő súlyát és jelentőségét tekintve egyre nagyobb figyelmet érdemelnek ebben a kérdés­ben a mezőgazdasági iskolák. Már ko­rábban is neves pedagógusok foglal­koztak az itt folyó oktatás tökélete­sítésével. s ők is felismerték, hogy elsősorban az elméleti oktatás szín­vonalán és módszerein van Javítani­való. ngyanakkor egyre nagyobb az igény az elmélet és a gyakorlat szer­ves összekapcsolására is. Ennek egyik formája a tanulmányi kirándulások szervezése, amelyek során a tanuló jobban megismerheti az adott tan­anyaggal. kérdéskörrel kapcsolatos gyakorlati kérdéseket. A laikus — mezőgazdaságról lévén szó — tanul­mányi kirándulás alatt bizonyára szántóföldi termények, rétek, legelők, esetleg mezőgazdasági épületek meg­tekintését érti, ám a valóság ennél összetettebb. A mezőgazdasági terme­lésben is egyre nagyobb szerep Jut a gépeknek, így az azokkal kapcsola­tos ismeretek hatékony oktatása elke­rülhetetlen. A másik dolog: napjaink mezőgazdasági termelése — s vonat­kozik ez még inkább a Jövőre —olyan bonyolult rendszert alkot, amelyben a termelés egyes szakaszai, fázisai szer­vesen kapcsolódnak egymásra. Bár­mely szakaszban lépnek fel funkcin­­nális fogyatékosságok — például za­varok a műtrágya- vagy az energia­­ellátásban. a tárolásban a pótalkat­részek szállításában —. erők az egész folyamat hatékonyságát károsan be­folyásolják. A mezőgazdasági terme­lés az idevonatkozó tudományos ku­tatómunka színvonalától, a szakosítás elmélyítésétől, a szállítás, valamint a termelő-felvásárlói kapcsolatok mi­lyenségétől is függ. Feltétlenül szük­séges tehát az iskolák oktatási prog­ramját a mezőgazdaság mai gyakorla­tával kibővíteni, s biztosítani pl. a mezőgazdasági kutatóintézetek, szak­­kiállítások stb. rendszeres látogatását. A CSKP XVII. kongresszusa a mező­­gazdaság számára is meghatározta a fejlődés fő irányvonalát. Ebből kiin­dulva a mezőgazdasági oktatással fog­lalkozó intézmények dolgozóira, min­denekelőtt tehát a mezőgazdasági is­kolák tanáraira olyan feladatok há­rulnak, amelyek megvalósításához szervesen ötvözniük kell az elméleti oktatást a legkorszerűbb gyakorlattal. Az elméletileg és gyakorlatilag egy­aránt képzett szakember ma korköve­telmény minden szakterületen, s nincs ez másként a mezőgazdaságban sem. Csak így lehet eleget tenni napjaink megnövekedett követelményeinek és igényeinek. PATAY PÉTER agrármérnök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents