Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-05-30 / 21. szám

1987. május 30.

.SZABAD FÖLDMtTtrrr?.

Emil Svarvas háza egy sziklán állt. Pár éve vette birtokába, apja utáni örökségeként. Régebben kerti lak volt. amelyet lakóházzá bővítettek. Alacsony, de tágas és vaskos, mintha a szikla része lenne. Az udvar egész területét egyetlen hatalmas lenyöfa takarta, amelye' ha felvágnának, három ölet Is kitenne Emil magán viselte apla vonásait, belső tulajdonságait. Apját a munka hallottá görbítette, s Ilyen lett a fia ts. Dolgozott az év tizenegy hónapjában, csak a tizenkettedikben nem. Ez akkor kezdődött, amikor a tavaszi vetés befejeződött, az utolsó burgonya a •földbe került, s akkor végződött, amikor elkezdődött a szénakaszálás. Ebben a szabad időszakban Emil mélyen a pohár fenekére szokott nézni. Máskor józan volt. Mindezektől függetlenül ö volt a nagy és gazdag ház gazdája. A ház megélhetését a föld biztosította, de a legnagyobb jövedelem az almafákból származott.

Az almafákat még apja telepítette a ház melletti szélvédett, katlanszerű völgybe, amelyet magas erdő védett. Pompás iák voltak ezek, és az alma, amit „Svarvas fahéja" néven árultak, száz éves nemesítés eredménye volt. A termést a városba hordták, s az ára a még apai folyószámlára, meg az üvegszekrény üvegjei mögötti pénzesládába került.

Amikor a fák tavasszal virágba borultak, a ház ablakából úgy látszott, hogy a fekete föld fölött fehér ködtenger ül.

MATTI HÄLLI:

Emil nőtlen volt, ded a ház nem nélkülözte a háziaszszonyt, mert vele együtt lakott Sigrid nevű nővére, aki ezt a szerepet töltötte be. Emiltől valamivel Idősebb volt. Azt mondják, hogy fiatal korában csinos volt, kérője is akadt, d ő pártában maradt, ö is gürcölt az év tizenegy hónapjában, mint a többi Svarvas, de a tizenkettedikben nem iszogatott, hanem csak a ház kertjében, erdeiében forgolódott. pihengetett. Meg ts szólták zárkózottságáért, megrögzöttségéért.

Ügy látszott, hogy életével meg van elégedve. Emil viszont nem volt elégedett: bántotta, hogy még nincs örököse Tudta, hogy csúnya. Arcán bibircsókok nőttek, hajlott háta. mesterkélt beszédmódja nem azt a kévét nyújtotta, amit a nők vonzónak tartanak Ezek ellenére találhatott volna feleségnek valót — Ilyen akadt több is —, aki a házáért, meg az almáskertért hozzáment volna. A valódi akadály az volt, hogy nem volt ideje arra, hogy a nők körül forgolódjék. A munka idején el volt foglalva, az ivászal ideién meg gyakran olyan állapotban volt, hogy nem tudta megkülönböztetni a nőt a férfitől.

Az örökös kérdése az idén is szóba került, amikor elültették a krumplit. Emil levetette munkaruháiét, rendbe hozta magát, levágta szakánál. Ezután fontos előkészületet tett: a nyakába akasztott bőrtokba nagyobb bankókat süllyesztett. az aprót a pénztárcájába rakta. Ezt követően a tükör elé állt, és először ebben az évben elneoeUe magát.

Sigrid a ház előtti pádon ült, amikor ö kijött Hajadonfőtt volt, sűrű hala ragyogott a napsütésben. Emil észrevette hogy 0 is ünneplő *uháhnn van. Testhezálló blúza tapos mellet sejtetett. Csupasz csuklót vas'aook voltak, lábai zömbkek, mint a férfiaké De a szemel rtólesek. Szokásuk szerint nem szoktak feleslegesen beszélni, de most ettől eltértek.

— Búcsúzni akarsz? — kérdezte Sigrid nevetve, mert tudta, hogy öccse a tizenkettedik hónapra készül. — Elegáns vagy: kérőbe készülsz? — Maid komolyan hozzátette: — Idestova negyven éves vagy, és még nincs a háznak gazdasszonya:

— Itt vagy te — felelte Emil, majd hozzátette: — De azért ér ic gondoltam erre.

Leült a nővére mellé.

— Te is ilyesmire gondoltál?

Sigrid nem felelt. Emil se faggatta tovább. Arra gondőlt, amiről mindketten tudtak: Sigrid egyszer szerelmes volt egy szélhámosba, akt a pénzéért udvarolt neki. Emilnek most eszébe futott az a kövérkés, sanda férfi, akiben semmi jót nem látott.

,Ак2.1Ьвт} nyíIt a üeTÖce- е9У lány érkezett, kezében táskájával. Emil kérdően nézett a nővérére.

— Talán az új fejőlány — mondta az. — Én írtam nekt, hogy jöjjön el ma.

Emil szemügyre vette a bemutatkozó, zömök, kerek arcú, szőke hajú nőt. Valódi fefőnö. Britának hívták. Azt is megállapította, hogy telt keblű és kíváncsi szemű. E szakértői meglátásai után fejére tette a kalapját és sző nélkül eltávozott. Nem tartotta szükségesnek, hogy a cseléddel tárgyaljon, mivel nem rá tartozott az ügy. Különben is fontosabb ügyei voltak: a tizenkettedik hónan D drimsdq ii.

Am rövidesen az történt, hogy Emil nem oda ment esti szórakozásra, ahová eredetileg tervezte. Helyette palackokkal megrakodva tért haza, és bevonult a hálószobájába Ivás közben rájött, hogy a pálinka nemigen ízlik magányosan, viszont szesztársakat nem akart hívni. Végül a megmaradt palackokat a szekrénybe zárta, s lefeküdt. Másnap a szobájába hozatta az ételt, és az új fejölány lassan gyakrabban kezdett forgolódni a gazda hálószobájában, mint a tehenek között. A nagy mélák ember csak heverészett, lustálkodott, bőven evett és unalmában tüzetesebben kezdte vizsgálni a lányt. Ügy vélte, hogy a lány szívesen mosolyog rá, s ilyenkor nedves az ajka.

Egy napon átkarolta, s mikor látta, hogy többet is tehetne, meg is tette. A fejleményeket Sigrid se rosszallta. sőt, kegyesen szemet hunyt fölöttük. De később, amikor Emil a nősülést kezdte említeni, megváltozott a véleménye. Rá se nézett az öccsére. Később kurtán meakérdezte:

— A cseléddel?

— Igen — felelte Emil.

— Azt nem! Tőlem töltheted a kedved vele, de el nem veszed. Nem közénk való. Ebből a házból nem részesül. Ezért hát ne kapaszkodjék rád. Hogy képzeled, ez a...

Nem mondta ki, de a férfi megértette, hogy mit akar mondani. Látta, hogy nővére igen haragos. Átfutott az agyán, hogy Brita némileg emlékezteti arra a férfira, aki otthagyta Stgridet. Ennek volt is valami alapja. Közben Brita igyekezett mindent elvégezni, amit Sigrid elmulasztott, átvette a szerepét. Sigrid rejtélyes okból visszavonult.

— Gyereke lesz — jelentette be Emil röviden.

— Nem te vagy az első gazda, akttól gyereke lesz egy cselédnek de ami itt nem szükséges, hogy a ház gazdaszszonya leqyen.

■— Miért ne?

— Ha 6 lesz a gazdasszony, én elmegyek — mondta Sigrid, és sötéten nézett a testvérére. Emil dühös lett.

— Itt maradsz, akármi történik. Sn úgy teszek, ahogyan akarok. Brita rendes és dolgos lány. Mi hibát találsz benne? Minek húzzam az időt, a háznak örökösre van szüksége.

— Övéi lesznek az almafák is?

— Az almafák is — jelentette ki Emil.

Ezután magába zárkózott. Leginkább csak Brita körül forgolódott. Néha kiment az almáskertbe, hogy megszemlélje, ápolja a kedvenc fáit. Különöset nem tapasztalt, ha csak azt nem. hogy Sigrid feltűnően sokat jár az almafák között. Eleinte valami gyanút érzett, de ezt később elaltatta.

Az őszön elvette Britát. Az összegyűlt násznép látta, hogy a házaspárnak nem szükséges mihamarabbi örököst kívánnia.

Egy őszutói napon eltűnt Sigrid. Senki nem látta, mikor ment el, írást se hagyott maga után. Emil eleinte kerestette, de később belátta, hogy fáradozása hiábavaló.

Eljött a tavasz. A nap meleg sugarával elárasztotta a házat, és a völgy almafáit. De hiába sütött a nap, hiába esett az eső, a fák feketék maradtak. Emil vette észre először, hogy valamennyi élettelen. Járkált a fák között, figyelte kérgüket, megturkálta gyökerük táfát, de semmi gyanúsai nem talált. De 0 alapos volt. Elővette az ásót, megásta pár fa tövét. Valami fehér por bukkant elő a gyökerek közül; felcsípett belőle, megkóstolta. Maró, keserű ízt érzett. í .

Finnből fordította: Szabó Zoltán

NoTNo

„Színésznek lenni a legrangosabb Uolog a világon. A színjáték olvsn. mint a vallás, föláldozod maead érte, s hirtelen úrv találod hoRV nem marad Időd barátokra, szerelmekre Ezt nehezen értik meg. Nem todss már találkozni senkivel. Egyedül maradsz a koncentrációiddal. ■ képzeleteddel. Ez minden. Színész vagy." flames Dean]

Lovicsek Béla, a drámaíró az 6 felfedezettje volt. Klimits Lajos Budapesten, Melichárek Jana ^czsonyban tanult dramaturgiát. Gál Sándor volt a Tháüa Színpad első dramaturgja. Slposs Jenő a Matesz színészeként, Szuchy M. Emil a Duna Menti Múzeum művészeti előadójaként, Macsuga Gizella pedig a Divadelný ústav (Színházi intézet) munkatársaként vonult nyugdíjba. (A Divadelný ústav azóta beleolvadt a szélesebb munkaköri tevékenységet végző Ostav umeleckej kritiky a divadelnej dokumentácie nevű Intézménybe.)

Az idősebb évjáratú díszlet- és Jelmeztervezők soraiba tartozott Bocsekné Gesztes Zsuzsa, aki a Szlovák Nemzeti Színház tagjaként vonult nyugdíjba (de dolgozott a film és a televízió

Ők is végigjátszottak.,.- de emlékszünk-e még rájuk?

Az 1952. október 1-én megalakult Magyar Területi Színháznak Fellegi István volt az első Igazgatója. Azok’ közé az emberek közé tartozott, akikre ma azt mondjuk: egyéniség. Megjárta Párizst, ő volt a Csemadok KB első vezető titkára, majd három és fél év múlva a Matesz első Igazgatója — és első rendezője. (Utódja, dr. Krivosík István is hasonló egyéniség volt. Ő a Mateszból külügyi — diplomáciai

— szolgálatba lépett.)

★ Dávid Teréz Írónő volt a Matesz első dramaturgjainak egyike

Műnk István haláláig, 1962-ig volt a Matesz rendezője, sőt Fellegi István nyugdíjba vonulása után egy rövid ideig az igazgatói teendőket is ellátta. Rajta kívül a következők voltak színnázunk rendezői az első Időszakban: Krausz (Kozma) Zoltán (aki Budapesten tanult filmrendezést és ma Rozsnyón él); Riszdorfer László, Jurij Seregi (aki később az Ukrán Nemzeti Színház tagja lett) és Viktor Lukáö, az első kísérletező rendező a Matesz soraiban. Riszdorfer és Seregi egyúttal művészeti vezetők Is voltak. (A többi rendezővel: akik vagy vendégként működtek közre a Mateszban, vagy a fiatalabb évjárathoz tartoznak, tehát még rendeznek, ha nem Is tagjai már színházunknak — most nem foglalkozunk.)

A dramaturgok (és lektorok — irodalmi titkárok) sorában ott találjuk Bábi Tibort (aki igazgató szeretett volna inkább lenni, ezért rövidesen meg Is vált a színháztól), Hégely Ferencet, Dávid Terézt, Siposs Jenőt, Macsuga Gizellát, Szuchy M. Emilt, Gál Sándort, Klimits Lajost és Melichárek Janát. Dávid Teréz írónő volt az első dramaturg, aki „felkarolta“ a csehszlovákiai magyar színjátszást.

számára is), Harmos Károly, az országos hírű festőművész (Komárom jelesebb szülötteinek egyike), Keszler Artúr Jelmeztervező, Vécsei Valentin József, Štefan Bunta és Zora Nováková-Mathtmová tervezőművészek.

Annak Idején a Szlovák Nemzet! Színház és más szlovák színházak tagjai az elsők között siettek a fiatal Matesz „megsegítésére“ — ezért található a kezdeti években ennyi szlovák nemzetiségű művész neve a Matesz-tagok sorában. Meg kell jegyezni azonban, hogy ennél még hosszabb a magyarországi vendégművészek névsora. KMECZKÖ MIHÁLY

Család (homokkő)

Laokoén (márvány)

Cséfalvai Kázmér 1964-ben született Bratislavában. Kőszobrásznak tanult, majd tanulmányai befejeztével Nagyfödémesre (Veľké Ol'any) költözött; jelenleg is ott él és dolgozik. Kedvenc nyersanyaga a homokkő és a márvány, alkotásait a tematikus sokrétűség ieliemzi. Szobrait, nlasztikáit és reliéfieit a közelmúltban Galántán (Galanta) állította ki; az alábbi három müvét is ott láttak.

(Kép és szöveg: —ss)

Akt (márvány)

Ákom, bákom, berkenye

Ez a címe annak a magyar népi , gyermekköltészetből készült válogatásnak, amelyet a budapesti Móré Fe■renc Ifjúsági Könyvkiadó nemrégiben jelentetett meg. A jelenből a jövő felé vezető út a múltból érkezik. S ha tisztán és gazdagon akarunk haladni azon az úton, akkor merítenünk kell a múlt értékes kiforrásainak vizébe.

Ez a szándék vezette Nyakasné Túri Klárát, amikor összeválpgatott a magyar népi gyermekköltészet műfajaiból (dajkarímek, mondókák, népszokások költészete, találós kérdések) egy kötetre valót. A felhasznált Irodalom Jegyzékében olvasható, hogy a könyvben közölt néhány értékes darab a mi vidékünkről való, éspedig Gágyor József: Szól a rigó kiskorában című kötetéből, valamint a Kis Építő néhány számából. Az utóbbi évtizedben néphagyományalnk ápolása új, nagyobb hangsúlyt kapott.

Űsi kincseink, amelyek a nép gazdag gondolat- és érzelemvtlégának bizonyítékai, ma már talán veszendőbe mennének, az idős emberekkel együtt ezek is örökre eltűnnének a feledés egyre sűrűbb homályában. Nagy szükség van tehát az ilyen és hasonló könyvekre. Köztudott, hogy a népköltészet — mint az anyanyelvi oktatás alappillére — jelentős szerepet játszik az óvodai és az Iskolai oktatásban. Ezért Is ajánljuk valamennyi szülőnek, pedagógusnak, nevelőnek, néprajzi szakembernek ezt a rendkívül értékes, szép kiállítású könyvet.

SZÁRAZ РАС

J