Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-05-30 / 21. szám

1987. május 30.

SZABAD FÖLDMŰVES

5

ISA, POR ÉS HAMU VAGYUNK...?

I.

Ez esetben nem falufejlesztésről lesz sző, a sző hagyományos értelmében. Egy olyan települést mutatunk be, amely felett évtizedekkel ezelőtt megállt az Idő. A nagyidai (Vefká Ida) lakosság lassan negyedik évtizede „élvezi“ a mostohagyermek szerepét, amelyből az ottaniaknak bizony már kissé elegük van. Szeretik szülőfalujukat, s a jelenleg uralkodó állapotok ellenére ragaszkodnak hozzá. A községben 1960 óta a meglevő kapott építkezési engedélyt, kizárólag csak a meglevő házak kisebb felújítására, de komolyabb átalakításról nem lehet szó. A gigantikus Kelet-szlovákiai Vasmű felépülésével árnyék vetődött a falura. Ma már a gyár által termelt óriási mennyiségű hamu hegyeket alkot, s egyre terjeszkedik, mintha egy nap maga alá akarná temetni mindent. Ugyanakkor tény, hogy a lakosság jelentős része a vasműben dolgozik. De még mielőtt komolyabban elmélyednénk a múlt és a jelen elemzésében, említsünk meg néhány érdekességet a falu történetéből.

II.

írásos emlék bizonyítja, miszerint 1397-ben már állt a nagyidai vár A lakosság ősidőktől fogva kevert volt. Eltek Itt magyarok, szlovákok, zsidók és cigányok. A XVII. században Itt tartották meg a zsidók világkongresszusát. Az írásos emlékek ebben az időszakban mint mezővárost említik Nagyidét. A régi századok hangulatát ma több műemlék, illetve műemlék értékű építmény Idézi és őrzi Ilyen a ma már Igencsak roskatag

# Demko András

állapotban lévő zsinagóga, amelyben a közeljövőben raktárt rendeznek be. Két kastéllyal Is büszkélkedhet a falu. Az egyik 1688-bői, a másik 1824-ből való. Az öregebb kastély mellett található a védetté nyilvánított park. melyben különleges fafajták is találhatók. Az itteni katolikus templomot egy 1275-ben keltezett pápai levél is említi. Itt található Löfler Béla első világháborúról készült emlékműve valamint Ilosvai Selymes Péter házal — melyet furcsa módon semmilyen tábla nem jelöl. (Róla vette fel a nevét a helyi néptánccsoport.) A fentiekben említett várnak még ma Is állnak a falai, annak tőszomszédságában pedig a vízi kendertörő. mely régen rászolgált már. hogy műemlékké nyilvánítsák. Valamikor Itt állt a vízimalom is, de azt az emberi felelőtlenség következtében sosem lehet már felújítani, mivel felsőbb utasításra a vasból készült alkatrészeit egy régebbi hulladékgyűjtés során begyűjtötték.

III.

Snlr Ferenc az új választási időszak elejétől tölti be a hnb elnöki tisztséget, s az új titkár pedig Demko András lett. Mindketten Idevalósiak, tehát érdekük, hogy felébresszék szülőfalujukat mély álmából, hogy bebizonyítsák polgártársaiknak Igenis van jövője Nagyldának, s nem az enyészet vár rá. Elsősorban nekik köszönhetjük, hogy megismerhettük a falut és annak jelenlegi „kilátástalan“ helyzetét. Elmondták, hogy a lélekszám 1970-ben még 3 ezer 200 volt, ugyanakkor ma már csak 2 ezer 600 Az utóbbi egy-két évben némileg csökkent ez a tendencia. Vajon ml Idézhette elő ezt az igencsak gyors létszámcsökkenést? A rejtély csak az Idegenek számára érthetetlen, de aki meghallgatja őket és körülnéz a helyszínen, mindent megért A falu ma úgy néz ki, mint a második világháborút követő években. A háború egyébként Itt is komoly vérveszteséggel járt, hiszen az összes zsidót deportálták, akik sosem tértek vissza. De mások is „elestek“ a hazáért.

A lakosság életszínvonalát illetően némi javulás az ötvenes években, a mezőgazdaság szocialista átépítésének kezdetével állt be. A lakáskörülmények azonban nemigen változtak, mivel 1960-ban megszüntették a magánépítkezéseket. A ma állő házak nagy része még a második világháború előtt épült. Megtörtént már, hogy kidőlt a ház homlokfala, s a járókelők szabad betekintést nyerték a hálószobába. Tíz év telt el úgy, hogy egyetlen Z-akclőra sem került sor a községben. Ennek ellenére az itteniek ragaszkodnak szülőfalujukhoz, ahol mintegy 600 nyugdíjas él. Közben gyerekek születtek, így a község kihalására még várni kell. S hogy milyen a környezet? Rossz a levegő, az ivóvíz, az Ida patakban gyakorlatilag nincs élet, pedig negyven évvel ezelőtt még inni lehetett belőle. Télen nemegyszer arra ébredtek Nagyidán. hogy a szűzies fehér hó vörösre változott. A vasműből állandóan por száll, amely lerakődik a földekre, utakra s azt az erre járó autók felkavarják, az emberek meg beszívják. Am, aki akar, elköltözhet Szepsibe (Moldava nad Bodvou), ahol négyáras telken építkezhet. Érthető, hogy Ilyen előnytelen változtatással nem akarnak élni a nagyidaiak, hiszen állami támogatást sem élveznek. Az elmúlt időszakban a faluban a járási átlaghoz viszonyítva hét százalékkal nőtt a légzőszerv! megbetegedések száma, s tavaly négyen önkezűleg oltották ki életüket.

IV.

A rengeteg nehézség mellett a helyi nemzeti bizottság vezetőségének foglalkoznia kell a cigány lakosság helyzetének javításával. Akik egy kicsit összeszedték magukat, azok elköltöztek. Mintegy harmincán vannak olyanok, akik rendszeresen börtönbüntetésüket töltik. Az Iskola mellett öt (két család számára tervezett) házat adtak át, melyek ma már eléggé lehangoló képet mutatnak. Ezekben a lakásokban jelenleg 123-an laknak; ebből nem nehéz az átlagot kiszámítani. A felnőttek közül 40—50 az írástudatlan. Most mindent az elején kell elkezdeni. Gyerekeik részére óvodát létesítettek, ahova a bejelentett harminc helyett a fele allg-allg jár rendszeresen A cigányok nagy része viszont még ma is a régi viskókban él. Nyolc-tíz négyzetméteren tízen, tizenöten is laknak. Az itt elmondottakról a titkár jóvoltából személyesen Is meggyőződhettünk. Mostoha, sőt embertelen körülmények, amelyeken a falu vezetősége minél hamarabb változtatni kíván.

V.

Az egészben az a legfurcsább, hogy míg a magánépítkezést nem engedélyezték, addig 1975-ben átadták az új, 22 tantermes Iskolát, melyhez tornaterem is tartozik. Ezenkívül gyógyszertár is épült, valamint egészségügyi központ, ahol a nőgyógyászon kívül minden megtalálható. Sőt, öt-hat évvel ezelőtt felújították a villanyhálózatot. A legmeglepőbb talán az, hogy kisüzem Is található Itt, kérdés, mire szolgál? Igényelték a vezetékes gáz bevezetését, de nem engedélyezték. Nem elég, hogy a gyár, de azonkívül nyolcszáz kémény Is füstöl és szennyez. A vezetékes Ivóvíz bevezetésére a vasműtől kaptak ígéretet, de ez még a jövő kérdése. Öj művelődési házra Is szükség lenne, mivel a meglévő még 1953-ban épült, s már akkor sem telelt meg a nagy falu által támasztott követelményeknek. Így nincs hot a lakosságnak Igazán összejönni, pedig. Igény volna rá. Ezt a hiányt kívánja pótolni az öt évvel ezelőtt épült szabadtéri Színpad, ahol minden évben körzeti dal- és táncünnepélyt rendeznek a szlovák nemzeti felkelés tiszteletére.

VI.

Január elején a hnb, a jnb, a Kelet-szlovákiai Vasmű és a Kassa-Saca-i (Košice-Saca) Magtermesztö Állami Gazdaság képviselői közös megbeszélést tartottak, amelyen többek között megvitatták, miként lehetne ésszerű ■megoldást találni az életkörnyezet javítására Nagyidán. Snír Ferenc, a hnb elnöke ismertette a megjelentek előtt a mai helyzetet, s kérte a jelenlévők segítségét és javaslatait, hogy előbbre léphessenek a problémák megoldásában. Az ivóvíz kérdésén kívül a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítéséről is szó esett. Csökkenteni szeretnék a falun áthaladó forgalmat, amely szintén hozzájárul a környezetszennyezéshez. Az elnök örömmel számolt be arról, hogy megkezdték a régebbi kastély felújítását, s a védett park bekerítését.

* *

Ott, ahol évtizedekig bizonytalanságban éltek az emberek, s nem tudták, mit hoz a holnap, minden reménykeltő Intézkedés, Illetve változtatás visszaadja reményüket, hitüket: talán mégiscsak megéri ittmaradni. Eleve megdöbbentő, hogy egy komoly történelmi múlttal rendelkező falut enyészetre ítéltek, de szerencsére olyan emberek kezébe került a sorsa, akik felelősséget éreznek Iránta, s szívügyüknek érzik annak jövőlét.

MACSICZA SÄNDOR

# A cigánygyerekek részére épült óvoda

• Ebben a házban tanított Ilosvai Selymes Péter

# A művelődési ház főbejárata (A szerző felvételei)

Lh

TÖREDÉKEK

Veri az anyós (a

— Újságíró? Melyik laptól iött? A Szabad Földművestől? Nagyon örülnék, ha meghallgatná egy panaszomat. Igazán nem leszek hosszú, fis nyugodtan, szó szerint meg lehet mindent Imi. Ilyen dolgok Is történnek az életben. S bizonyára nem is ritkán... fin becsületes ember vagyok. Nincs miért szégyenkeznem. De nekik? Bezzeg, ók igazán pirulhatnak azért, amit tettek.

Harmadik éve már, hogy nem élek együtt a feleségemmel. Igaz, el nem váltunk. Nem voltam neki elég, szeretőt tartott. Ogy gondolta, hogy ezt

el tudja titkolni. Csakhogy az én eszemen nem olyan egyszerű túljárni. Rájöttem tehát, hogy viszonya van egy másik férfivel. Egyébként két lányom van. Az egyik hetvenkettőben, a másik pedig Í9?4-ben született. Jómagam a lányok születésekor már nem voltam éppen fiatal. Viszonylag későn nősültem. 193l-es születésű vagyok. De hogy konkrétan a dologra térfek. Az anyósom a kert másik végében lakik. Most már ott a lakhelye a feleségemnek és a két lányomnak Is. Meg ott a nagymama. A drágalátos mama... fin meg itt lakom, ni,

ebben az emeletes házban, egyedül. Ilyen sorsra futottam. De miért? Hát mert nem tűrtem, hogy a feleségem szeretőt tartson. Csakis ebből tört ki a botrány. Botrány? Igen, így is nevezhetem. Meg szeretném még fegyezni, hogy a lányaimmal jó viszonyban vagyok. Főleg a fiatalabbik szeret, mindennap átjön hozzám. Szóval a feleségem negyvenhárom éves, a kicsapongó életmódot negyvenéves korában kezdte.

A mostani balhé, amiért én tulajdonképpen az egész történetet önnek elmeséleyi, azzal kezdődött, a szomszédom — igazán jóindulatból — szólt, hogy a disznóólam túl közel van a kerítéshez, egy kicsit arrébb tehetném. Tehát nekem szükség volt a helyre. Közben az anyósom már előzőleg mindenképpen le akarta rövidíteni a kertemet — s a „geodéziailag“ levert karót fáz én rovásomra) nem egy alkalommal, a saját elgondolása szerint, áthelyezte. Ezt bizony nem tűrtem huzamosabb Ideig. Hát ha hivatalosan van meghatározva, mién folyamodik ilyen eljáráshoz

az anyósom, gondoltam. S a karót visszatettem az eredeti helyére.

Nagyszombat volt, április tizennyolcadika. A nagymama meglátta, hogy én a karót a helyére teszem. Az biztos, hogy az a karó nem marad ott, kiáltott át az öregasszony. S talán negyed óra sem telt el, máris rohant az anyósom, feltépte a földből a karót — odahafította az ajtóm elé. Mint kutyának a csontot. De az még mind nem volt elég. Metszöollóvál a kezében rámtámadott. Megdöglesz, leszúrlak, kiabálta. Védekeznem kellett, elkaptam a kezét, kicsavartam belőle az ollót. Akkor is véged, te... ordí tóttá. Közben a feleségem is odarohant, hasonlóan kiabált, mint az anyós. Mindez úgy öt-fél hat között történhetett. Olyannyira heves lett a dolog, hogy még a nadrágomat Is letépték. Közben elestem, s kénytetelen voltam segítségért kiabálni. Ekkor már deszkával ütöttek. Tessék, hat öltés van a fejemen. A segítséghívásra a szomszédom lánya, M. jött, az anyósom azonban elkergette őt. Miután némileg csitult a helyzet, a

szövetkezet személyzeti osztályának a vezetője hívott orvost. Azonnal kórházba szállítottak. Persze, közben a rendőrségen is voltunk. Tudja, az egész dolog akkor történt, amikor én még betegállományban voltam. Hiszen csütörtökön vették le a gipszet.. ■ Ezért is volt nehéz a védekezés.

A szövetkezetben vagyok állatgondozó. Négy esztendeje kerültem Ide. Az itteni négy évből három magányosan telt el. Sajnos, akkor szombaton is magamra maradtam. Egyedül mosok, főzök, vasalok... Egymagám éldegélek ebben a nagy házban. Higgye el, meg lehet szokni. Csak ilyen zűrök ne lennének. A lányaimat nagyon szeretem. Tulajdonképpen csak értük van az életemnek értelme. Tessék csak úgy megírni a dolgokat, ahogyan azokat elmeséltem. Én nem szégyellem. Nincs mit. S ha majd lesz több ideje, mesélek még egyebet is életem alakulásáról. Hisz oly sokat tudnék én még ám önnek mondani...

Lejegyezte: Susla Béla