Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-30 / 21. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. május 30. / Adjunk rangot a szövetségi munkának Beszélgetés OZORÄK JÖZSEF mérnökkel, az SZFSZ Érsekújvár! (Nové Zámky) Járási Bizottságának titkárával Ez év márciusában, a Szövetkezeti látszik, nemigen érdekli őket az, Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bizottságának 9. plenáris ülésén, az elnöki beszámolóban a következők is elhangzottak: „Az SZFSZ-szerveknek, szervezeteinek a jövőben hatványozottan kell hozzájárulniuk a 8. ötéves tervidőszak igényes feladatainak a teljesítéséhez..." Ez a mondat nem véletlenül kapott hangsúlyt az ülésen, mivel sok még az olyan probléma, amely az SZFSZ tevékenységében komoly akadályt jelent. Az alábbi beszélgetés arra keres választ, hogy az SZFSZ Érsekújvári Járási Bizottsága — s ennek alapszervezetei — miként is teljesítik napi feladataikat, hogyan járulnak hozzá társadalmunk gazdasági, szociális fejlesztéséhez. E témakörből eredő kérdéseinkre Ozorák József mérnök válaszolt. # Első kérdésünk járási bizottságuk munkájával kapcsolatos: a sajtó képviselői gyakran fordulnak az SZFSZ járási bizottságaihoz információért, hiszen nagyon sok társadalompolitikai kérdésben éppen ez a szerv az illetékes válaszadó. A probléma ott kezdődik, amikor nincs kitől érdeklődni... Többször * „válasz nélkül maradtam“, akkor, amikor telefonon vagy személyesen érdeklődtem bizonyos ügyben a járási bizottságon. — Semmi esetre sem akarnék kitérni a válaszadás elől, de azt kell hogy mondjam, nem vagyok illetékes ennek a kérdésnek a megválaszolásé ra. Ugyanis engem a titkári funkcióba ez év februárjában iktattak be. Tulajdonképpen őrségváltásra került sor több poszton, ígv addig, amíg üresen állt a titkári poszt, egv politikai dolgozót, Milan Tokár mérnököt bízták meg ideiglenesen a titkári funkcióval ö egy-két emberrel .oltotta a tüzet“, természetesen amenvnyire bírta erővel. Tulajdonképpen most kerülnek felszínre azok a problémák, amelyeket ez a korábbi áldatlan állapot hozott magával. Persze, néhány hónap leforgása alatt igyekeztünk úgy végezni a kiszabott feladatokat. hogy bizottságunk munkája ismét visszanyerje korábbi fénvét. De csakis nagy áldozatok révén tudunk előrehaladni, ugvanis aránylag kevés emberrel dolgozunk. 9 Több járási h'znttságnn szidtak panaszos hangén az utóbb említettről. Gyakorlatilag mit eredményez ezľ — Mindenesetre azt. hogy csak ritkán tudunk é’ni a személyes ráhatás, ügyintézés sok-sok pozitívumot magában rejtő tényével Ha például az a politikai dolgozó, aki leterheltségének következtében nem tud állandó személyes kapcsolatot teremleni a szocialista brigádokkal, nem ts várhatta el azt, hogy az említettek munkájával kapcsolatos információk, szocialista vá'lalásokról szóló jelentések — nrnrien esetben a valóságot tükrözzék. Ha pedig nincs meg ez a kapcsolat, akkor az illetékes szocialista brigád a ml szemünkben olvan lesz. amilyenné az illetékes szövetkezet vezetője formálja — papíron. Persze, a mi tevékenységűnk olvan széles körű. bogv az említett témára ezer példát is fel lehetne hozni A növekvő számú jegyzőkönyvek, jelentések írására lassan egy külön apparátusra lenne szükségünk, de — hadd ne panaszkodjak tovább .. ф Év eleién önök is részt vettek a (árás szövetkezeteinek zárszámadó közgyűlésén. A titkár szemével nézve, mennv're voltak haladást, fejlődést szolgálók ezek a fórumok s milyen hiányosságokat tapasztalt? — Talán kezdjük az utóbbival: némelyik gazdaságban olyan főbeszámolő hangzott el, mitha azt nem is embereknek szánták volna, hanem számokkal táplálkozó gépeknek. Az adatkavalkád elterelte az emberek figyelmét a valóságos problémákról Persze, számos helyen igen parázs vitáknak lehettünk tanúi. Például a zárszámadó előtt — a mi szervezésünkben — lőformán mindenütt megtartották az eeves csoportok értekezleteit, melvekbő1 járásunkban összesen 390 van. Elmondhatom, hogy „késhegyre menő“ viták folytak Itt, az emberek többsége nagvon is bátran szólt az egyes szervezési hiányosságokról, s név szerint említették azoknak a személyeknek a nevét, akik sem a szövetkezeti demokrácia fejlődését, sem pedig a hatékony termelést nem szolgálják. Természetesen mint SZFSZ-titkár nyugtalanított az, hogy számos szövetkezet főbeszámolójában nem esett sző az ott dolgozó szakcsoportok tevékenységéről. Persze, tudomást szereztünk azokról a szövetkezeti elnökökről és vezetőségekről, akiket nem Is igen érdekli a szakcsoportok tevékenysége. Ügy hogy mi a dolgozók véleménye egy-egy termelési kérdésről, a gazdaság szociális programjáról stb. Nem helyes az sem, hogy több gazdaságunk SZFSZ-szakaszbizalmija nem tagja az efsz vezetőségének. Egy ilyen bizalmi, miként tud, „bizalmas“ lenni az emberekhez, ha nincsenek információi. Vagy talán a szakaszbizalml személye nem kívánatos egy-egy vezetőségi gyűlésen? De hadd mondjak néhány konkrét példát is: az Érsekújvári, a Füri (Rúhan), a Szálkái (Salka), a Šuranyi és a Szímői (Zemné) Efsz-ben tevékenykedő szakaszbizalmik — nem vezetőségi tagok 0 Az Érsekújvár! járásban a mezőgazdasági össztermelést az 1990-es évig 11,8 %-kal szükséges növeli». Tudjuk viszont azt is, hogy tavaly a járás mezőgazdasági dolgozói nem teljesítették a gabonaeladási tervet, s az állattenyésztés bizonyos szakaszain is lemaradások mutatkoztak. Az SZFSZ járási bizottsága mit kíván tenni, mit tesz annak érdekében, hogy a járás mezőgazdasága teljesítse a vá'lalt kötelezettségeit? — Minéi sürgősebben meg kell szilárdítanunk alapszervezeteink pozícióját a mezőgazdasági üzemekben annak érdekében, hogv aktivizálva a dolgozókat, minél rövidebb időn belül megoldják azokat a sokszor apróságoknak tűnő problémákat, melyek fékezik a termelést. Emellett továbbra is terjesztjük, hirdetjük az új termelési tapasztalatokat, részt veszünk a feltaláló- és újitómozgalom szervezésében, szervezzük és támogatjuk a szocialista munkamódszer minden formáját... fi Az utóbbiakról hadd halljunk bővebben is... — Járásunkban az efsz ek dolgozóinak 77 százaléka kapcsolódik ba a szocialistám unka-verseny va lám 'Íven formájába. Összesen 239 szocialista brigád fejt ki tevékenységet, melyek 4 ezer embert tömörítenék. Emellett rendelkezünk 12 komplex ésszerűsítő brigáddal is. Itt szervezésileg nagyon sok munka vár még ránk, mert észszerüsítő brigádjaink sok helyen csak név’eges tevékenységet fejtenek ki, tehát lóformán csak papíron léteznek. Ezek, persze, nem homályosíthatják el azoknak a szocialista brigádjainknak a fénvét, melvek valóban kiválóan tevékenykednek. Ezek a csoportok aktívan bekapcsolódnak a szocialista versenybe, s magukévá teszik a különböző felhívásokat is: a Prágai felhívást 6 gazdaságunk fogadta el, bekapcsolódtak a Jampol— Prostéjov-i felhívásba is, miszerint 1 hektár területről 5 tonna cukrot nyernek majd. A Nyugat-szlovákiai kerü'et felhívását — 7 tonna gabonát termelni egy hektáron — négy szövetkezetünk, az udvardi (Dvory nad ŽitavouJ, a köbölkúti (Gbelce), a koltai és a szögyfini (Svodin) fogadta el. Én bízok abban, hogy a jövőben járásunk szövetkezeteiben is egyre nagyobb tekintélye lesz a brigádmozgalomnak, a szocialista versenynek. Ahhoz, persze, hogy ez sehol se zuhanjon bele a formalitások szakadékába, szükség lesz a keményebb belüzemi ellenőrzésre. Erre természetesen csakis úgy kerülhet sor, ha a gazdasági vezetés nem marad passzív, ha a szövetkezetekben rangra emelik az SZFSZ szakcsoportjait. Ф Népgazdaságunkban a gyorsítás időszakát éljük. Ahhoz, persze, hogy az újabb és újabb termelési tapasztalatok rövid idö-n belül a gyakorlatban is hasznosuljanak, szakképzett dolgozókra van szükség — a termelés minden szakaszán .., — Ä korábbi években is, s most Is nagy gondot fordítottunk és fordítunk arra, hogy minél több dolgozó nyerjen szakképesítést. Tavaly járásunkban 160, az idei tervek szerint pedig 200-an szereznek szakképesítést. Összehasonlítva más járásokkal, ezen a területen valóban jó eredményeket értünk el: a szövetkezeti munkaiskolába az állandó dolgozók 95,9 százaléka kapcsolódott be. javulás állt be a Haladó tapasztalatok iskolájának szervezésével kapcsolatban Is. Ugvanis mindig több és több azoknak a szövetkezeteknek a száma, ahol a vezetőség nagy gondot fordít az említettekre Én úgy érzem, hogy ha a szövetkezeteinkkel való kapcsolat — az SZFSZ szerveinek egyre fokozottabb respektálása — úgy fejlődik majd, mint az elmúlt hónapokban, akkor valóban blzakadőan nézhetünk a jövő elé ... Mit is lehetne a titkár eivtárs utolsó mondatához fűzni, ha nem azt: így legyen ... Kalita Gábor Kamienkában zárt sorompó fogad a gazdasági udvar bejáratánál. így is van ez rendjén, hiszen nagy érték van az istállókban s a gazdaság udvarán. Az istállókból fény szűrődik ki, és távolról hallatszik, hogy- a gondozók pontos időben műszakba álltak. Bohumil Páleš mérnök, a szövetkezet elnöke is korán kelt. Ott volt együtt az állattenyésztőkkel, s ahogyan azt Mária Vengalarová fejőnő megjegyezte, gyakran érkezik elsőnek az elnök. Komoly megjelenésű a szövetkezet vezető embere, de van benne valami mackós, ami kedvessé is teszi, s bár nem kimondottan a szavak embere, ha viszont a szakmája kerül szóba, igencsak beszédes tud lenni. Hét évvel ezelőtt került ide Gömörből. Mi tagadás, nem kevés bátorság volt abban, mikor igent mondott a Kamienkai Efsz vezetésére tett ajánlatra. Hitel, veszteség, s előtte sokéves vergődés — ez volt az örökség, amit átvett. — Makacs emberek laknak itt a hegyek között — mondja Bohumil Fáleš —, így aztán nem olyan könynyű itt kezdeni valamit. Nem vakon engedelmeskedök, tudni akarják, mi miért történik, hogyan lesz abból valami. Vagyis ez jobb, hiszen ha tudatosan cselekszenek,. akkor az eredmény mindig megjön. Nem is akármilyen, hiszen az emberek érzik benne saját felelősségüket, részvételüket. Amikor nekikezdtem, szembe kellett nézni személyi kérdésekkel. És meg kellett o'dani azokat. Ki kellett agyaink miként lehet k'keríiini a kátyúból, Az alaptevékenység fellendítésével kezdtük. Az itteni feltételeknek megfelelően az állattenyésztés fejlesztésére fordítottuk a nagy súlyt. Ez a felismerés vezetett oda, lmgy ma a mezőgazdasági tevékenységből 6 millió 700 ezer korona tiszta nyereségünk van. Ma már nincsen banki hitelünk — és jócskán van a számlánkon. Ezt értük el rövid bét év alatt. Mindez nagyon egyszerűnek tűnik. Közben beruháztak gazdasági ' épületekre, többek között korszerű tehenészeti telepet építettek, géneket vásároltak. A nagycétényi (Veľký Cetín) szövetkezettel kooperációs legeltetést hoztak létre. — Volt ebben a kooperációs legeltetésben valami jó a pénzen kívül is. Nevezetesen, hegy a nagycétényi szövetkezet olvan legeHetési fettételeket szabott meg számunkra, amelyek még kumnlv tenyészmunkát, szabályozott pontosságot igényeltek Rájöttünk. ami igaz a partnnrgazőaság esetében, az általánossá kell hogy váliék másutt is. Ezéri szakszerű legelőgazdálkodást alalotot'unk ki. Ma korszerűen termelni, munkát szervezni másként nem lehet, csak akkor, ha m!nden teljesen pontosan folyik. Csak az egymásra épii'ő, a kölcsönös, a korrektséget meghaladó partneri kapcsolat szabályozhatja a munkát. És ez több, erősebb, keményebb, mint bármelyik szabályozó. Beszélünk, s közben kirajzolódik ennek a férfinak a vezetői, emberi arcéle. Mint mondja: a vezetés félig pszichológia, félig gazdálkodás. A sorrend sem mindegy, hiszen az emberekkel olyan kapcsolatot kell kialakítani, hogy a pontosság, a fegyelem, a feladat végrehajtására való szándék életforma legyen. Ne egyszerű kötelesség. így kell aztán tervezni és szervezni a többit. Hét év alatt a szövetkezetünkben a dolgozók jövedelme több mint ötven százalékkal növekedett. A jó kereset tudatában mindenki meg is teszi, ami a dolga. Nem is gond, hogy az itt építkező fiataloknak akár százezer koronás támogatást adjunk, nem gond, hogy segítsük a nyugdíjat, hogy adott esetben segítsünk annak, aki önhibáján kívül nehéz helyzetbe kerül. Én az emberi tényezőnek döntő jelentőséget tulajdonítok. Ebben a szövetkezetben a munkafegyelem természetes dolog. Szigorú az ellenőrzés, kemény az erkölcsi kényszer. A vezetők szembenéznek A SIKER NEM JÖN MAGÁTÓL Mária Kundľová, Mária Lichvárová kisegítők és Juraj Heržák traktoros az ellenzékkel is, ha vitára kerül sor, de minden tettüket fedezi saját tisztességük. Az elnöknél az ajtó mindig nyitva van, az elnök állandóan ott van az emberekkel, az istállókban, a műhelyekben és a határban. És könyörtelenül odaszól a traktorosnak, ha nem szegi be a táblát. Az egyikmeredek táblán — amíg Mária Knndlová, Mária Lichvárová kisegítő és Juraj Heržák traktoros feltöltik a vetőgép magtartályát — az elnöknek mindegyikükhöz van egy kedves szava. — Nem lehet úgy vezetni, ha az ember csak közvetlen információkkal rendelkezik, s főleg nem úgy. hogy nem ismeri azokat, akik belehelyezték a bizalmukat. » ' Ojből az istállókat járjuk. Próbálom a gondozókat „ingerelni“, a szavakat a nehéz viszonyokra terelni. A legidősebb asszony. Ľudmila Chovendžfiková veszi is a lapot. Nem tagadhatja, látja a problémákat, gondokat, tudja, nem könnyű az igényes piac feltételeinek megfelelni. És mégis, mindezek ellenére valahogy optimistának érzem. Mondom neki, hogy mennyivel „rosszabb“ ma, .mint pár évvel ezelőtt. Az asszony érti, mit akarok. Nem áltatja magát, az elnök is biztatja, hogy mondja el a véleményét. — Tudja, könnyű lenne most azt mondani, bizony, nehéz a helyzetünk. Mi ugyanis a tej után vagyunk fizetve, mérvadó pont a tej mennyisége mellett a tej minősége, biológiai tisz tasága, zsírtartalma és így tovább. Hét évvel ezelőtt — szövetkezetünk 2 ezer 280 literes évi fejési átlagot ért el — és 1985-ben már 4 ezer 42 litert, az idén pedig 4 ezer 500 litert tervezünk... — Arról ts beszélj — szól közbe Mária Vengaľarová, hogy 1985-ben az összes kifejt tejnek alig harmincöt százaléka volt eiső osztályú, de tavaly már meghaladta a hatvan százalékot. Néha olyan érzésem van, hogy ha a minőségről van sző, akkor közülünk is sokan siránkoznak, millió kifogást találnak. Önfelmentés szerintem a tunyaság magyarázata. Dolgozni keil, pontosan be kell tartani a higiéniai követelményeket, szóvá] a vezetői utasításokat. Jól emlékszem, amikor az elnökünk bevezette a kétműszakos munkát, sokan itt hagyták az istállót, és bizony elég gyakran a vezetőknek kellett etetni és fejni. Ma pedig már mindenki megszokta. igenis jónak találja a kétműszakos munkát. — Mi Pinzgau-fajta teheneket tartunk, mert ezek felelnek meg a hegyi viszonyainknak a legjobban — veszi át a szót Ľudmila Chorendžáková. — Ezzel a fajtával szlovákiai rekorderek vagyunk, tudjuk, hogy hozzánk hasonló eredményt Szlovákiában egyetlen gazdaságban sem értek el. Aztán vannak kiváló egyedeink. Például tavaly egy tehéntől én 8 ezer 819 litert fejtem ... — Itt van az enyém — újságolja Mária Vengafarová —, eddig 6 ezer 657 litert adott, de még hátra van 130 nap. Talán meg fogja adni a tízezer litert is. Szóval, én is azt mondom, hogy fegyelmezettnek kell lenni. — Mi 2 ezer 280 hektár összterületen gazdálkodunk, melyből csak 470 hektár a szántó — folytatja az elnök. — A földjeink nagyon rosszak, nehezen művelhetők. A szántó 54 százalékán gabonát és 20 százalékán burgonyát termesztünk. Igyekszünk a fö’dalapot gazdaságosan kihasználni — és annak feljavításáról állandóan gondoskodunk. Van pénzünk, beruházunk. építünk, s tisztességesen fizetünk is. Persze, igaz, itt is többet kell dolgozni. De megéri. Amikor idejöttem, volt abban biztos egy kis rizikó is, azt mondtam: te választottad, most mutasd meg, hogy menni fog. Sikerült. Nem az én érdemem. Csak részben. Miért ne sikerülhetne most, amikor nem hitelt nyögünk, amikor pénz van a folyószámlán. Az elnök helemelegszik, látszik, hogy éjszakájának gondolatait adja közre. Azokat, ame:yeket a rendszeres munkaértekezleteken, vezetőségi üléseken, brigádtsnácskozásokon, évzárú közgyűléseken is elmondott, ami a hite, az élete. — Akárki akármit mond, a gazdálkodás minden időben, minden korban, minden körülmények között azt jelentette, hogy az adott körülmények között az optimálisát elérni. Ezt csinálta Józsi bácsi, Pista bácsi a saját kis földjén, azt csinálja a háziasszony, 's ezt nagyban az állam. Ä gazdálkodás mindig megkövetelte a gondolkodást. Nem is hiszi, milyen öröm, hogy nálunk gyakorlatozó fiatal állatorvosok jól érzik magukat, hogy szépek és egészségesek a fiatal növendékállatalnk, hogy kihaitás után a tehenek napról napra több tejet adnak, hogy elégedettek az emberek. Járjuk a gazdaságot. Gazda szeretettével mutogat öltözőt, ebédlőt, a faluban épült szép, új házat, de szemével még az udvaron befogott két lovacskát is megsimogatja. — A gazdálkodáshoz hozzátartozik az ts: érzi ma a kamienkai ember, hogy a Szövetkezet az övé. Mindenki megtalálja itt a számítását. De ha kell, vasárnap, sőt ünnepnapokon is jönnek dolgozni A másik, ügyesnek keik lenni. Nem ügyeskedőnek, A tisztességes pénz, a megdolgozott haszon az, ami örömöt ad. Hát így élünk mi, itt, ebben a hegyvidéki kis községben, ebben nincs semmi csoda. Ma a falu képes megtartani embereit, tudunk holnapot ígérni a fiataloknak. Sok mindent szerettünk volna még elmondani: például szót ejteni a brigádszerű munkaszervezésről és javadalmazásról, nem beszéltünk a szocialistabrigád mozgalomról stb. Egy viszont biztos, mégpedig az hogy a szövetségi kormány és a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának vörös vándorzászlaja jó kezekbe került. Illés Bertalan Mária Vengaľarová és Ľudmila Chorendžáková fejőnők a tejport keverik a borjaknak (Fotó: Jozef Bonk)
