Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-23 / 20. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. május 23. Mennyiség, minőség és hatékonyság a szarvasmarha-tenyésztésben * Július Varga, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere (Jobbról a harmadik) “munkalátngatása során elégedetten konstatálta a Dióspatonyi Élsz szarvasmarhatenyésztésben elért eredményeit Állattenyésztésünk egyik ágazatában, a marhahústermelésben Is szükség van a valós céiok megállapítására, a célok eléréséhez elengedhetetlenül szükséges feltételek megteremtésére, továbbá a tenyésztői munka rendszeres, tárgyilagos értékelésére. Mindezt szükségszerűvé teszi a mezőgazdasági termelés koncentráciő)ának növekedése, melynek nyomán megfigyelhető a termelés szakosodásának folyamata egyrészt ez adott természeti, közgazdasági és üzemi adottságok Jó kihasználása, másrészt az egyes termelési ágakra ható kedvezőtlen körülmények hátrányos következményeinek kikerülése céljából. Fokozatosan az állattenyésztésben Is specializálódnak az üzemek olyan állati termékek előállítására, amelyeket nagy mennyiségben, klválő minőségben és versenyképes áron, jövedelmezően értékesíthetnek. — A hízómarhatartás kulcsfontosságú, s a feladata kettős: az eddiginél olcsóbban és Jobb minőségben termeljen marhahúst — mondja Pöthe Ferenc mérnök, a dióspatonyi (Orechová Potóö) Barátság Efsz közgazdásza, majd hozzáfűzi; — Egyre jobban látjuk környezetünk ökológiai teherbíró képességének kirajzolódó határait, ami újabb gondok, úfabb kiadások forrása. A nagyobb költségek, a nagyobb ráfordítás növeli az agrártermelés közgazdasági érzékenységét, a termelési kockázat nagyságát. A költség—hozam arányokat az állattenyésztési főágazatban nemcsak egyensúlyban kell tartani, hanem az utóbbi pozícióját lényegesen javítani kell. Kétszeres a fontossága tehát annak, hogy a termelési tényezők összhangjára ügyeljünk. A gyakran emlegetett belterjességi foknak Is nagy szerepe van abban, hogy az önköltség hogyan alakul. Az elmondottakból Is kitetszik, hogy az üzem- és munkaszervezésnek, valamint a közgazdasági szemléletnek kiemelkedő feladatokat kell megoldani. — A követelményrendszer ismert, a hogyanra viszont már lényegesen nehezebb a válasz, már csak azért is, mert számtalan a célravezető, jó megoldás. Egy dolog ezzel kapcsolatban vitaihatatlan: hallatlanul nagy a Jelentősége az apróságnak tetsző részleteknek. A belőlük levonható következtetés mégsem az, hogy miután apróságokról van szó, könnyű a feladat. Ellenkezőleg: a sok kicsi sokra megy a szarvasmarhatenyésztésben — ezen belül a marhahústermelésben is — magas szakmai követelményeket állít elénk. Az állattenyésztést úgy irányítani, s ezen belül úgy termelni, hogy az megfeleljen a mezőgazdasággal szemben támasztott és a párthatározatok által megfogalmazott követelményeknek, rendkívül nehéz. A mit, miért, hogyan kérdések, s az ezekre adott helyes válaszok megtalálása olyan vezetési és munkastílust követel a termelésbn. s a termelésen belül minden részlegnél, munkaterületen, amely sok tekintetben új — szövi tovább a közgazdász gondolatmenetét, a gyakorlati szakenjber véleménynyilvánításával Varga Imre, az efsz állattenyésztési főágazat-vezetöje. A SZLOVÁK TARKA FAJTÄRA ALAPOZNAK A témával kapcsolatos kérdéseket a legcélravezetőbb a Dióspatonyi Efsz-ben elért termelékenységi mutatókkal megközelíteni. Tavaly a 274 állományszámú hízómarhánál 1,040 kg-os egyedenkénti napi súlygyarapodást terveztek — a Járási átlag az egységes földműves-szövetkezetek vonatkozásában 0,978 kg volt —, s a valóságban 1,223 kg-ot(!) értek el. A 18 dekagrammos napi felhízásl többletnek köszönve évi eladási tervüket 23 tonnával túlteljesítették. Egy kilogramm tömeggyarapodáshoz — az engedélyezett normából kiindulva — 2,19 kilogramm abraktakarmányt terveztek, s a valóságban 1,85 kilogrammot használtak fel, ami gyakorlatilag 34 dkg-os megtakarítást — pénzben kifejezve 90 ezer koronát — jelent. Az 1985-ben elért, 1,112 kg-os, szintén figyelemre méltó napi súlygyarapodást 11 dekagrammal növelték, s ezzel a dinamikus előrelépéssel e tekintetben a kerület egyik legérdemenyesebb gazdaságává léptek elő. — A marhahüstermelésben olyan termelési technológiát sikerült meghonosítanunk, amelyben a genetikai, a tartási és az ökonómiai intézkedések szerves egységet képeznek és a termelékenység növelésére irányulnak — érvel az alapkérdés szemszögéből Tóth Zoltán agrármérnök, az efsz elnöke. — A marhahústermelésre természetesen minden szarvasmarhafajta képes. Az állatfajták között azonban jelentős típusbeli, ökonómiai, esztétikai természetű különbségek vannak, és a termelékenység eredményei, gazdaságossága, a termékek minősége sokban függ az állatfajták, az állatok tulajdonságától. A hízómarhának azt a típusát részesítettük előnyben, amely Jól alkalmazkodik tartási körülményeinkhez és közgazdasági adottságainkhoz; amely a részére biztosított tartási körülmények között nagy termelékenységű és )ö szaporaságú; amely gazdaságosan hasznosítja a tenyésztéshez szükséges ráfordításokat; amely a számunkra szükséges minőségű termékeket szolgáltatja. Hízómarha-tenyésztésünk alapfajtája a szlovák tarka. Ebben nem a konzervativizmusunk a meghatározó, hanem számos gyakorlati — úgy Is mondhatnám: „zsebbevágó“ felismerés. Kettős hasznosságú, ami gyakorlatilag azt telentl, hogy menynyiségl és minőségi szempontból megfelel a tejtermelés! követelményeknek — gazdaságunk viszonylatában a tehenenkénti évi fejési átlag 4 ezer liter körüli, a tej 99,5 százalékát első osztályban értékesítjük —, a szaporodásbiológiái elvárásoknak (száz tehénre számítva átlagosan 106 borjút választunk el), a bikautódok jó hústermelők és kiváló húsmlnőségüek — fogalmaz meggyőződéssel Varga Imre. BELTERJES HIZLALÁS Az egészséges borjak — a borjúnevelés olcsóbb, bevált módozatainak hasznosítása után — 6 hónapos korban, 200— 220 kilogrammos élőtömegben kerülnek véghizlalásba, ahol belterjes hizlalást alkalmaznak. Ez utóbbi gyakorlati előnye az, hogy a befektetést gyorsan megtéríti, s az állandó költségterhet — súlyegységre vonatkoztatva — csökkenti. Az abraktakarmányon kívül, szárítmányokböi, lucernaszénából és szllázsból — kukorica- és vegyesszilázs — tevődik össze a napi takarmányadag. Az abraktakarmányt — kettős megfontoltságból — hígított állapotban etetik. Ez az etetési módszer plusz munkával, de kettős eredménnyel jár. Kisebb a pazarlás, a könnyebb emészthetőség pedig a nagyobb súlygyarapodást feltételezi. A hlzómarhák 560 kilogrammos vágósúlyben kerülnek eladásra. A marhahizalásban a tejhasznosításhoz képest sokkal tisztábban és egyértelműbben kitűnik, hogy a legfontosabb teendő a szaporaság elsőségének megteremtése. Nem véletlen, hogy éppen ezt e tényezőt állították a tenyésztői munka középpontjába, s gyakorlatilag ennek a sikerét hivatott elősegíteni a további három tényező: a tartás, a takarmányozás és az állategészségügy. Ez azt Jelenti, hogy a szaporodás szempontjából kritikus hónapokban — elles előtt két héttől a fogamzásig — optimálisra Igyekszenek biztosítani a fenti tényezőket. Erre annál Is Inkább szükség van, mert a hízómarhánál a hiányos takarmányozás, elmaradt itatás, betegség stb. esetén hiányzik a naponként férhető tejcsökkenés figyelmeztető jelzése. Itt csak a kondíció romlása, az élősködők elszaporodása, s főleg a súlygyarapodási mutatók esése lehet „kórjelző“. A biológiai tényezők kielégítését tehát csak akkor lehet némileg és lassan csökkenteni, ha a termelékenység zavartalan. SZERVEZETT ÉRDEKELTSÉG Ahhoz, hogy egy vezető teljes felelősséggel irányítani tudjon, rendelkeznie kell a döntés jogával is, sőt előre látnia kell a gazdaságon belüli változásokat. Ugyanakkor a dolgozó jogosan elvárja, hogy a munkában elért eredmények anyagilag és erkölcsileg is kifejeződjenek. Az elmondottakból kiindulva a Dióspatonyi Efsz hízómarha-tenyésztésében eredményesen alkalmazzák a belüzemi önelszámolás brígádszerű jutalmazási formáját. Az év elején kollektív szerződésben rögzítik a gazdasági vezetés kötelezettségeit: tervezett állatállomány, a megfelelő mennyiségű és minőségű takarmány, az állategészségügy és a megfelelő munkavédelmi feltételek biztosítása; valamint az ágazatban dolgozók iránt támasztott követelményeket:' tervezett napi súlygyarapodás elérése, a takarmányfelhasználási normák betartása, a tisztaság biztosítása és az elhullások csökkentése. Az elmondottakból kiindulva a dolgozók bértömege két részre oszlik: alapbérre és a jutalmazást tartalmazó mozgóbérre. Ez utóbbi az alapbér 25 százalékát teszi ki, melyet a brlgádvezetó az eredményterv teljesítése vagy túlteljesítése esetén — eredmények és érdemek szerint — havonta szétoszt a brigádtagok között. Ez a módszer sok olyan energiát szabadít fel, melynek nagy része rejtve maradt volna, ha kitartanak az egyenlősdi mellett. De milyen új energiák ezek? Mindenekelőtt azok, amelyeket a belső és a külső körülmények kikényszerítenek a vezetőből, dolgozóból egyaránt. Aki pedig a szabályozás által közvetített eredményeket képes továbbadni és hajtóerővé alakítani, az egyaránt jól szolgálja a kis és a nagy közösség érdekeit. Ennek pedig mindössze annyi a feltétele, hogy a lehetőségek és a követelmények jól körülhatároltak és egyértelműek legyenek. Kl-ki feleljen azért — jövedelmével is — amiért tehet valamit. Örömteli, hogy a hízómarhatartás terén elért kiváló eredmények a Dióspatonyi Efsz-ben az idei év első negyedében Is tovább folytatódtak. A zord tél okozta problémák ellenére — a napi súlygyarapodást Illetően — 10 dekagrammal a járási átlag fölött vannak. Az élenjáró szarvasmarha-tenyésztést dolgozók — Budis Péter, Kiss István, Németh László, Mezei Miklós, László Péter, Lelkes Csaba, Belkovics Sándor stb. — példamutatása nyomán, a többi dolgozó gondolkodásmódjában tapasztalható haladás, az eddig szerzett tapasztalatok mind-mind jogossá teszik a bizakodást: az efsz tagsága az eddiginél Is jobban alkalmazkodik az új körülményekhez, az ezekhez kötődő új követelményekhez. CSIBA LASZLÖ $ Németh László $ Budis Péter Kiss István (Tánczos Dénes felvételei)
