Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-16 / 19. szám
1987. május 16. SZABAD FÖLDMŰVES' 13 Repcetermesztésimk reflektorfényben Az ésszerű táplálkozás térhódításával az étolajak kerültek előtérbe Érthető, hogy ezzel egyidejűleg nőtt az olajnövények termesztésének a jelentősége is. Hazánkban az étolaj egyik legfontosabb nyersanyaga az őszi repce, ezért nem lehet közömbös a termelés eredményessége és a feldolgozó ipar igényeinek a kielégítése. Sajnos. Szlovákiában az őszi repce termesztésének a helyzete korántsem ad okot az elégedettségre. Számtalan mezőgazdasági üzemben bosszúságot, többletmunkát, sőt ráfizetést jelent a gyakori fagykár,' a gyenge növényzetek felszántása, az újonnan végzett vetés, de nem utolsósorban az átlagon aluli hozamok. A gyenge, ingadozó hozamokat, a számottevő kockázattal járó termesztést sem az éghajlati, sem a termőhelyi adottságaink nem indokolják. A csehországi mezőgazdasági üzemek az őszi repce termesztésében például jóval előbbre vannak Szlovákia színvonalától. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok eredményeiről már nem is beszélve. A Nyitrat (Nitra) Mezőgazdasági Főiskola növénytermesztési kara részletes felmérést végzett Szlovákia repcetermelése lemaradása okainak a feltárására. A helyzetelemzésből leszűrt tapasztalatokról Andrej Karausko professzorral, a mezőgazdasági tudományok doktorával beszélgettünk, aki a mezőgazdasági főiskola növénytermesztési kara munkacsoportjának az élén vezette a felmérést. • Mielőtt ráférnénk az agrotechnikai kérdések boncolására, elöljáróban célszerű lenne tömören jellemezni Szlovákia repcetermelésének alakulását, helyzetét. — Szlovákiában az őszi repce termesztése nem tekint vissza hosszú múltra. Csak kevés gazdaság támaszkodhat többéves hagyományokra, az évek során szerzett tapasztalatokra. A hatvanas évekig az őszi repce termőterülete nem haladta meg az 1500 hektárt, az elért hektárhozamok pedig 1,4 tonna körüliek voltak. Az őszi repce termesztésével nagyobb mértékben Csehországban foglalkoztak, s a hazai termelést az aránylag olcsó behozatalból egészítették ki. Az elmúlt évtizedben azonban a behozatal csökkenésére irányuló intézkedések, valamint az élelmiszer-önellátás egyre sürgetőbb követelménye szükségessé tette Szlovákia viszonylatában Is az őszi repce termelésének a fejlesztését. Ennek következtében vetésterülete olyan termelőkőrzetekre Is kiterjedt, ahol addig a repce termesztésével nem foglalkoztak. Bár a hetvenes évekre a termőterület 20 ezer hektárra, a nyolcvanas évek első felében pedig 26—28 ezer hektárra bővült, a tervezett termelési szintet az előző ötéves tervidőszakok tol várnán nem sikerült elérni. Erre az ötéves tervidőszakra a fő cél a 35 ezer hektárnyi termőterület és a 80 ezer tonnás termelés biztosítása. I Ha a termelés alakulásáról beszélünk. nem feledkezhetünk meg a fajtanemesftés helyzetéről sem. hiszen világviszonylatban ezen a téren messzemenő fejlődés ment végbe. — A korábbi, hagyományos repcefajták eruksavat tartalmaztak, amelynek nehéz emészthetősége rontotta a repceolaj minőségét és korlátozta ételmiszer-ipari hasznosítását. Ezért világviszonylatban a nemesltők az eruksavtől mentes repcefalták előállításán fáradoztak, sikerrel. Az élelralszer-lparl célokra teljes mértékben alkalmas úl fajták termesztésével Csehországban korábban — már 1977- től — kezdtek foglalkozni. Szlovákiába viszont csak 1981-ben kerültek az eruksavmentes fajták a köztermesztésbe. Mivel a hazai nemesítők ezen a téren lemaradtak, kezdetben a vetőmag behozataléra szorultunk. Később ezt a lemaradást nemesítőink behozták, s ma mér bőtermő, eruksavmentes, kiváló tulajdonságú repcefajtákkal rendelkezünk. Ilyenek például a Silesia, a Solida, a Korina, a Belinda. Ezenkívül több ígéretes fajta jelölttel folynak a kísérletek. A nemesítés során azonban egy másik fontos szempontot is figyelembe kell venni. Mégpedig azt a tényt, hogy a repceolaj gyártása során a nyersanyagnak mintegy ötven százaléka pogácsa formájában visszamarad és beltartalmi értéket tekintve értékes fehérjetartalmú takarmányt képvisel. Sajnos, a hazai fajták sajtolásánál visszamaradt pogácsák kéntartalmú fehérjéket, úgynevezett gltikoszinolátokat tartalmaznak, s ezek az állatok egészségére nézve károsak. Ezért ma e nemesítő munka a kétnullás — az eruksavtől és a kéntartalmú anyagoktól mentes — repcefajták előállítására irányul. Ma már több országban a kétnullás repcefalták nemesítését sikerrel megoldották. Ezért érdemes ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozni hazánkban is, már azért is, mert megfelelő fajtaválaszték kialakításával több tízezer tonna fehérjetartalmú takarmány áll majd rendelkezésünkre, amellyel részben a behozatalból származó szójapogácsa helyettesíthető. A csehországi fajtanemesítők ezen a téren már jelentős előrehaladást értek el, s több mezőgazdasági üzemben prőbakfsérletek folynak a kétnullás repcepogácsák takarmányozásával. Az eredmények ezldáig biztatóak. # Az utóbb! évek Falyntán tehát sok minden megváltozott, de vafnn mi a helyzet a termesztési technológia terén? — Az ú) fajták köztermesztésbe vonása, de a növény élettani igényelnek a mélyrehatóbb tudományos elemzése Is szükségessé tette a hagyományos agrotechnika módosítását. A Prágai Mezőgazdasági Főiskola növénytermesztést karán kidolgozták az őszi repce ű| termesztési technológiáját, amely több változást hozott a hagyományos termesztéssel szemben. Tömören összefoglalva ezek a következők: Az őszi nitrogénes műtrágyázást a minimumra kell csökkenteni. Olyan mértékben, hogy a tápanyagban gazdag talajokon vagy a jő elővetemény után ki is lehet a nitrogén adagolását hagyni. Csupán a gyengébb termőképességei talajokon ajánlatos nitrogénnel trágyázni 20—30 kilogrammos adagban. Kiderült ugyanis, hogy ősszel a nagyobb mennyiségű nitrogén hatására a növényzet erőteljes fejlődésnek indul, s ennek következtében a növényi szövetek megritkulnak. S éppen emiatt érzékenyebbek a fagyokkal szemben. Igazolt tény. hogy rendszerint éppen a nitrogénnel túladagolt repcék fagynak ki a leg* hamarabb. Mivel azonban a repce feledéséhez jelentős mennyiségű nitrogént igényel, alkalmazását a tavaszi időszakra kell időzíteni, de csakis többszöri, osztott adagokban. Kora tavasszal — a gabonafélékhez hasonlóan — el kell végezni az első. úgynevezett regenerációs nitrogénes levéltrágyázást. Körülbelül 21 nap után sorra kerül a második nitrogénes trágyázás amraónlumnltrát formájában. Valamivel későbbi fejlődési szakaszban egy további nitrogénes levéltrágyázás is elvégezhető. Ajánlatos, hogy a talajba juttatott nitrogén összmenynyisége ne haladja meg a 140—160 kg-ot hektáronként. Az új technológia második fontos követelménye a vetőmag mennyiségének az eddigi 8—12 kilóról 4—6 kilóra való csökkentése. Ha a vetőmagmennyiséget a felére csökkentjük, ideális növénysűrűséget kapunk. A sűrűbb növényzetben ugyanis nagyobb a tápanyagért, a vízért, a fényért folytatott versengés, aminek következtében korábban indul be a szárbaszökés, s ez ugyancsak növeli a kifagyás veszélyét. Előnyösebbnek mutatkozik a szfikebb sortávolság. Az eddigi gyakorlatban alkalmazott 35—54 centiméteres sortávolság helyett a 120—250 milliméteres sortávolságot ajánlják a termelési rendszer fejlesztésének szakemberei. Igaz, ehhez speciális vetőgépek szükségesek, s ezek nem mindegyik termelőnek állnak ma a rendelkezésére. További követelmény a vegyszeres gyomirtás. Erre szervesen kapcsolódik az a fontos követelmény, miszerint a tenyészidő folyamén a minimálisra kell csökkenteni a növényzet kezelését. A hagyományos termesztési gyakorlattal ellentétben kerülni kell a növényzet boronálását, kultlvátorozását. mert a többszöri mechanikai beavatkozás következtében gyakran megsérül a növényzet, szabad utat engedve így a gombabetegségek terjedésének. Ennek a módszernek előfeltétele a célszerűen végzett vegyszeres gyomirtás. Ebben a legnagyobb szerenet a gyomirtó szerek preemergens alkalmazása tölti be. De egyes vegyszerek vetés után Is kijuttathatók. Ha az őszí gyomirtás nem éri el a kellő hatását, s tavasszal a növényzet nagyon elgyomosodott. abban az esetben Lontrellel kezelhető. Az engedélyezett gyomirtó szereink közöl ez az egyetlen, amely a levélre is alkalmazható. A desszikálással kapcsolatban a vélemények megegyeznek abban, hogy ha lehetséges, akkor egészségügyi szempontbői ezt kerülni kell. A hazánkban jelenleg forgalmazott desszlkálő szerek alkalmazása — csak kivételes esetben — gyengén beérett, s nagyon elgyomosodott növényzetben indokolt. # Mire utal a felmérés az alapagrotechnika tekintetében? / — Ezen a téren számtalan hiányosság tapasztalható. Hadd említsek közülük néhányat. A repce a semleges kémhatású talajokat kedveli. Szlovákiában viszont a repce termőterületének 43 százaléka savanyú kémhatású talajokon helyezkedik el. Megfelelő talajmeszezést azonban csak nagyon kevés mezőgazdasági üzemben végeznek. A repcénél is a hozamok megalapozása a talalelőkészttésnél kezdődik. Az ebben a munkaszakaszban elkövetett hibákat nem lehet később egyéb intézkedésekkel helyrehozni. Fontos követelmény, hogy az elővetemény betakarítása, a szántás és a szántás elmunkálása között legalább 2—3 hetes időszak legyen. A később vagy közvetlenül a vetés előtt végzett szántás már csökkenti a hozamokat. Agrotechnikai határidőben — vagyis július végéi? — a szántást mindössze a gazdaságoknak 13 százaléka végezte el. Az optimális határidőben és a szeptember elseje után végzett szántás között 1,06 tonnás különbség volt a hektárhozamokban az agrotechnikai határidő betartása javára. Ugyancsak súlyos mulasztásként említhető, hogy a termőterület úgy szólván 20 százalékán agrotechnikai határidő után végezték a vetést. Mindent összevetve, a felsorolt hiányosságokra vezethető vissza, hogy míg Csehország átlagában tavaly 2.46 tonna repcét takarítottak be hektáronként, addig Szlovákiában mindössze 1,97 tonnát. Szükségesnek tartom még megemlíteni, hogy mivel Szlovákia déli, melegebb részein nagyobb mértékben fordulnak elő a repce kártevői, főleg a Nyugat-szlovákiai és a Kelet-szlovákiai kerületben, célszerű lenne a repce termelést körzetét «z északabbra fekvő területekre áthelyezni. Ott a fagykárok veszélye is kisebb, mivel ritkábban fordulnak elő a 10 C-fokot meghaladó hőmérsékletingadozások a nap folyamán és tartósabb a növényzetet védő hótakarő is. 9 Csehországban már eredményesen alkalmazzák a repce termelési rendszerét. Mi a helyzet Szlovákiában? — Szlovákia valamennyi kerületében is megtörténtek az első lépések a termelési rendszer alkalmazására. iEzen a téren a Nyugat-szlovákiai kerületben a legaktívabbak. A Bánovce nad Bebravou-1 Állami Gazdaság a rendszergazda. Tavaly öt járás területén 40 mezőgazdasági üzem bevonásával 5000 hektárt integrált. A termelést rendszert 1985-ben vezették be. így még a beindulással iárő kezdeti nehézségekkel küzdenek. Egyelőre gondot jelent az akadozó anyagi-műszaki ellátás. Komoly probléma azonban a partnergazdaságok görcsös ragaszkodása a hagyományos termesztési technológiához. Nehezen váltanak át az új termelési szemléletre. Am Így is tavaly a termelési rendszer keretében 2,18 tonnás hektárbozamot értek el az 1,97 tonnás szlovákiai átlaggal szemben. A rendszergazdaságban klsparcellás és nagyüzemi kísérletekben az egyes fajtákat, az ígéretes fajtajelölteket, az optimális fápanyagpótlást, az egyes növényvédő szereket próbálják ki, hogy a helyi adottságokhoz igazítsák a termelési rendszert. ** A beszélgetés margójára még ide kívánkozik: nagy kár. hogy a korszerű repcetermesztés technológiájának nyomtatott módszertani utasításait ezidálg nem juttatták el minden termelőhöz. Nem csoda, hogy nem ismerik, s igy nem is alkalmazhatják a progresszív módszereket. Az Érsekújvár! (Nové Zámky) járásban például csupán öt példány áll a termelők, illetve pontosabban a középfokú irányítási szervek rendelkezésére. Talán a rugalmasabb tájékoztatás is hatékonyan segíthetné a tudományosműszaki haladás gyakorlati alkalmazását. KLAMARCSIK MARIA 4У A Nyltra (Nitra) közelében lévő Bábi Dohányipari Kutatóintézet országos hatáskörű. Tevékenységét az ú| fajták nemesítésére és a korszerű tér mBlési technológiák fejlesztésére iissznontosítják. A palántákat fóliaházakban nevelik, majd kiültetik a kísérleti parcellákra. A fóliaházakban a vetés és a palántanevelés sok kézi munkát igényel. (P. Matls felvételei) Ahnsszúéves átlaghoz viszonyítva az idén a tenyészidő beindulása hozzávetőlegesen két hetat késett. Ezért jelenleg I minden járásban gyors ütemben I végzik a tavaszi munkák második ! menetét. Az idén különösen fontos a gazdag termés jó megalapozása, hiszen a mezőgazdászoknak be , keU hozniuk az elmúlt év lemaradását, s mérsékelniük kell a tava, szí munkák kezdetének késedéi- I mét. A mezőgazdászok Szlovákia produktív mezőgazdasági körzeteiben maguk is meggyőződhettek az öntözés hozamnövelő és gazdasági szempontból is kedvező hatásáról, Fokozott figyelmet az öntözésre nemcsak a zöldségfélék és a takarmánynövények, hanem valamennyi szántóföldi növénykultúra termesztésében. A növénytermesztés jelenlegi színvonalából és feladatainak igényességéből kiindulva az öntözés szinte pótolhatatlan szerepet tölt be a termelés belterjesítésében és a hozamok stabilizálásában. Ma már az öntözés nem csupán eszköz a szárazság kedvezőtlen hatásának a mérséklésére, hanem az agrotechnika szerves részévé vált, s alapvetően fontos láncszeme a termelési technológiák munkafolyamatainak. A korszerű öntözésnek nem csupán az a küldetése, hogy megakadályozza a hozamok csökkenését, hanem elsőrendű funkciója az egyes belterjesítő tényezők hatásának a serkentése, s ezáltal az egyes növénykultúrák hozamnövekedési dinamikájának a felgyorsítása. Az így értelmezett öntözés gazdasági szempontból is előnyös. Igazolják ezt az élenjáró öntözőgazdálkodású mezőgazdasági üzemek eredményei. Egyebek küzött a Légi (Lehnice), a Féli (Tomáäov) és a Királyfai (Králové pri Senci) Efsz, valamint az Orföldi (Slovenské Pole) Állami Gazdaság példája. A másik oldalon viszont meg keli említeni azt Is, hogy Szlovákia viszonylatában a 260 ezer hektárnyi területre kiterjedő öntözőberendezéseket nem használjuk ki kellőképpen minden esetben. Ez pedig többnyire szub- I jektív okokra vezethető vissza. Az ilyen hozzáállás nemcsak az üzem, hanem az egész népgazdaság szempontjából is jelentős veszteséget jelent. A jelen időszakban, amikor a mezőgazdasági üzemekben el vannak foglalva a tavaszi munkák végzésével, sem lehet megfeledkezni egy olyan fontos belterjesítő tényezőről, mini az öntözés. Bár a talajok többségén a nedvességtartalom egyelőre kielégítő a növények zavarmentes fejlődéséhez, azonban már most akadnak területek, ahol vízhiány jelentkezik, s azt sem tudhatjuk előre, hogvan alakul maid a későbbiek folyamán az időjárás. Az előző évek tapasztalatai is arra figyelmeztetnek, hogy adottságaink között az öntözési idény előbbre tolódott, s lényegesen tovább tart, mint aze'ott A gyakorlatban, sajnos, az esetek többségében elkésve és vontatottan indítják be az öntözési idényt. A nagy hozatná őszibúzafnjták nemcsak a nagyobb mennyiségű tápanyagellátás.sal szemben igényesek, hanem nagyobb követelményeket támasztanak a vízellátással szemben is. E- zért igen előnyös a hozamnövelés szempontjából — az őszi idény előtti öntözés mellett — a krndus tavaszi öntözés is. A tenyésztő kezdeti szakaszában az öntözésre különösen igényesek az évelő takarmánynövények. De nem lehet megfeledkezni a cukorrépa és a kukorica indító („starler“) öntözéséről sem. hiszen ez az egyik alapvető feltétele az egyenletes és erőteljes kelésnek. Különösen hangsúlyozni kell az őszi keverékek ntán termeszlett szemes, illetve sllékuknr;ca vetés előtti öntözésének a jelentőségét. Michal Santa mérnök, a Bratislava: Talaj-termőképességi Központ Üntözögazdálkodási Kutatóintézetének munkatársa
