Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-05-16 / 19. szám

f* a német juhászkutyák tábora népes, do- több bokszért és do­­bermannt Is megcsodálhatnak a kutyakedvelök. A munkakutyák legjobbjai a „Kerületi győztes“ címet, a-te­rületi versenyben résztvevők az egyes korosztályok győzte­seinek kijáró Ctmet, a klubver­senyek győztesei pedig a CAC címet kapják meg. Az egyes korosztályok díjazottjai bejut­nak a Galánta győztese titulu­sért folyó küzdelembe is. A délutáni órákban került sor a legszebb kutvapárosok, valamint a ..Gyerek és a kutya" című versenyre — közölte velünk Jozef Krajčovič a kiállítás ve­zetője. A rendezvényt a Nemzeti Front járási bizottságának tit­kára Miroslav Valení nyitotta meg. A pontozások 15 körben {Möl a koradélutáni órákig folytak. Annak ellenére, hogy nagy kutyabarát vagyok, őszin­tén bevallom még soha nem (ártani kutynkiállttáson. Falusi gyerekként közömbös voltam a pedigrés arisztokra­tákkal szemben, de mivel min­dig tartottunk kutyát, ösztönös szimpátiát érzek minden csa­holó. farkcsóváló vagy akár acsarkodó (ezeket persze elke­rülöm!! négylábúval szemben. (Persze #/ ember falud azt Is megtanulja, bogy „Aki kutyá­val játszik, annak bot legven a kezébenl") Mivel egy kutyaktálKtásról nem lehet csak úgy, mindén alapismeret nélkül tudósítani, megkértem ezért Csömör Bélát, aki tapasztalt tenyésztő, s el­sősorban a magyar fajták el­ismert szakértője, hogy katau­­zonjon végig az április 26 án Galántán (Galanta | megtartott kettős ..kutyarangadón“. Mi­előtt azonban a Kiállítást vé­gigjártuk volna, megálltunk néhány szóra Jozef Krajüovifc­­nái, az ÁSZSZ Galántai (Galan­ta) fB elnökénél, a Kiállítás igazgatójánál, aki elmondotta, hogy a IX. területi — és a vele párhuzamosan folyó II. kerü­leti kutyakíállítást a Honvédel­mi Szövetséggel közösen, a vá­ros fennállásának 750., s fel­­szabadulásának 42. évfordulója tiszteletére rendezték. A terü­leti kiállításon különböző ritka fajtákkal vesznek részt a te­nyésztők. ezeken kívül bemuta­tásra kerülnek a bernáthegyi kutyákat, valamint a dogokat tenyésztő klubok tagjainak kedvencei Is. Összesen 41 fajta 276 példányát nevezték be eb­be a versenybe. A kerületi „kutyaraugadón“ a munkakutyák 9 fajtájából (bokszerböl, német juhászku­tyából. új-i'undlandiból, dober­­mannból stb.) 236-ot láthattak az érdeklődők. Közöttük főleg &Ш és a kisgazdám Nem sajnálja kalitkában tartani azt a szegény áll a lot? A gazdik és kedvenceik közti összhang tökéletes volt. (Ez itt-ott kölcsönösen fizmgnóruiá­­jukban is megmutatkozott.) Megkapó volt látni azt a féltő gondoskodást és azt a kölcsö­nös figyelmet, amely kutya és ember közötw kialakult. E mel­lett azonban egy megrázó él­ményben is volt részem. A mik­rofonban vagy ötször elismé­telték azt a fölhívást, melyben egy galántai rendszámú Moszk­­vics-Combi tulajdonosát arra kérték, menjen az autójához, amelyben kutyáját hagyta, u­­gyanls az állat a felhevüjt ko­csiban levegöhiány következté­ben kritikus állapotban van — fuldoklik. P. R. — Az egyes kutyafajtákat csak azok a bírák pontozhat­ják. akiknek az adott fajtára képesítésük van. Nem fordul­hat elő például az, hogy bér-, náthegyikre szakosodott bíró pekingi pincsit pontozzon — tájékoztatott kísérőm. Kérdé­semre elmagyarázta, hogy az elbírálás alapja az, hogy a ku­tya mennyiben felel meg fajtája jellemző bélyegeinek. Milyen az alakja, a marmagassága, a fejformája, a fülek tartása — formája, milyenek a szemek, a fogazat, milyen az orr pignten­­tációja stb. Az angol bulldog­nál például ilyen standard Je­gyek a karakterisztikus „mopsz fej“, a szimmetrikus ráncok a széles homlokon, hútrabicsakló, rózsás végíi fülek, kifelé for­duló lábujjak stb. Az egyik körben' arra leltem figyelmes, hogy míg belül a Mi az oka annak, hogy egyes fajták jobban, mások kevésbé elterjedtek? Vajon a divathó­bort (a kutya mint státusz­szimbólum) okozza, hogy né­melyiküket fölkapják, másokat alig tenyésztik? — Kétségtelenül ez is közre­játszik, bizonyos fajoknál, a­­zonban korlátozottak a beszer­zési lehetőségek. Szaporításuk ugyanis rendkívül nehéz, sok szakértelmet, türelmet követel. Ilyen problematikus fajta az angol bulldog. A kölykezéskor a fajta jegyeiből adódóan (nagy fej széles mellkas) nehézségek lépnek fel. ezért gyakran kell császármetszéshez folyamodni — mondotta Csömör Béla. A kiállítás iránt óriási volt az érdeklődés. A színhely — a matúškovói labdarúgópálya — környékén lévő utcákban leg­alább 200—300 személygépko­csi parkolt. A látogatók száma bizonyára özek többszöröse volt. A rendezők valószínűleg nem számítottak ekkora érdek­lődésre, mert a színvonalas szervezés, a versenyek tökéle­tes lefolyása ellenére is becsú­szott egy apró szépséghiba. A cigánypecsenyét, sült kolbászt, italt árusító két sátor nem volt elég, ilyen nagy tömeg ellátá­sára. ezért félórákig kellett ácsorogni, míg az ember étel­hez, frissítőhöz jutott. Kutyarangadó kutyák egy felvezetővel futnak vagy állnak, addig más szemé­lyek a körűn kívül futnuk vagy szöiftgaljúk az állatokat. Elő­ször valami kis „csalásra" gya­nakodtam, barátom azonban megmagyarázta, hogy ez meg­engedett dolog. A kutyákat ál­talában a tulajdonos valame­lyik ismerőse vezeti fel. A gaz­da a körönkívü! tartózkodik és onnan szólongatja kedvencét. Az állat Ilyenkor íajtájánuk megfelelő, figyelő tartási vesz fel, fülel, s így kitűnnek jel­lemző jegyei. Folyik a pontozás A nálunk ritkábban tenyész­tett fajok közül másolt mellett látható volt itt a nagytestű, szürkés színű nápolyi masztin, a berni pásztorkutya, a Jack Lon­don regényeiből ismert alasz­kai szánhúzókutya (maiamul), a mppsz, a welsch corgi pem­­brok. az angol bulldog, a ko­mondor stb. / Reggel 6 órakor, mikor bekopogtam az Állatte­nyésztők Szlovákiai Szö­vetsége Dunaszerdahelyi (Du­najská Strqda) járási Bizottsá­gának ajtaján, Hodúr Imre tit­kár már javában intézte a szervezet ügyeit. Hellyel kínált és arra kért, hogy várjak, míg megbeszéli a teendőket Szama­­ránszky Károllyal, a járási bi­zottság cseresznyéskertjének vezetőjével. A megbeszélés befejeztével kérdésemre elmondotta, hogy évekkel ezelőtt az ÄSZSZ KB az Udvarnoki útban megvásárolt egy kb. 9 hektáros gyümöl­csöst, ahol egy ideig többféle tisztavérű kaparóbaromfi te­nyésztésével foglalkoztak. Ké­sőbb ezt felszámolták. A terü­let telét átadták a KSZSZ Du­­naszerdalmlyi JB-nek, másik felét pedig ml kaptuk — kö­zöltéi a titkár. Majd elmondot­ta, hogy a termés felét a szö­vetség tagjai felesbe szedik le. A további tervünk az — hang­súlyozta Hodúr Imre —, hogy a birtokunkban lévő 4 hektár­nyi területet azoknak a tagok­nak adjuk ki. akik a faluból a városba “költözve az állattar­tást nem akarják feladni. Per­sze, itt csak olyan állatokat tarthatnak majd (pl. galambot, baromfit, díszmadarakat), ame­lyeket a város statútuma meg­enged. ■ Tudomásnál szerint a köz­ponti biznttság — a jövőre gon­dolva — nagy fontosságot tu­lajdonít annak, hogy minél több iskolás korú gyereket nyerjen meg n szervezett állat­­tenyésztés számára. Mi a hely­zet Önöknél? Kielégflö-e az if­júság részaránya? — jelenleg Kovács Károly el­nök vezetésével 4 ezer 350 tag fejt ki tenyésztői tevékenysé­get. Sajnos, a 18 évnél fiata­­labbbak részaránya nem éri el a 7 százalékot sem. ■I Mi lehet ennek az oka? Kiveszett volna a falusi gyere­keknek az áltatok iránti ösztö­nös vonzalma? Jött helyette a tévé, a Lego és az elektromos játékok? — Nem. A gyerekek érdeklő­dése változatlanul fennáll. Pél­dául a nagyudvarnoki (V, Dvor­­níky) alapiskola igazgatója kö­zölte velünk, hogy az érdeklő­dőkből az iskola mellett két kört is tudnának szervezni. Olyan gyerekek is érdeklőd­nek, ahol a szülők nem tarta­nak állatot. Véleményem sze­rint a 'hiba az, hogy kevés az olyan felnőtt tág, aki ért a gyerekek nyelvén és hajlandó szabadidejét feláldozni arra, hogy velük foglalkozzon. Igyek­szünk azonban megoldást .talál­ni. A kisudvarnoki (M. Dvor­­níky) helyi szervezetből már kiszemeltük az erre leginkább alkalmas embereket. A somorjai (Samorín) pionír­házban már két éve működik ilyen szakkör, és nemsokára a nagymegyeri (Calovoj pionír­­házban is megkezdi munkáját. Távlati terveink szerint minden évben újabb két alapszervezet mellett szervezzük meg az tfjú tenyésztők körét. A körök ve­zetésére azokat a szülőket sze­retnénk megnyerni, akik meg felelő szakmai tapasztalatokkal rendelkeznek, és hasonló ér-Gondoinsk ez deklődésű, iskolás korú gyere­kük van. Az iskoláknál, pionírházaknál közös telepeket akarunk létre­hozni, míg a helyi szervezetek mellett működő köröknél a gyerekek otthon tarthatják ál­lataikat. В Az eddig elmondottak alapján arra a következtetésre jutottam, hugy az erkölcsi tá­mogatás terén megvannak a lehetőségek. Vajon mennyiben tudják ezt az ifjúsági munkát anyagiakban is támogatni? — Habár korlátozott mérték­ben, de erre is megvannak”*! járási bizottság lehetőségei. Az induláshoz 500 koronát adha­tunk. Ezt tenyészállatok, szak­könyvek vásárlására fordíthat­ják. Az alapszervezetek — le­hetőségeikhez mérten — folya­matos támogatást biztosíthat­nak. Többek között az ifjúsági körök tagjai ugyanúgy igényt tarthatnak a tápra, mint a ren­des tagok. A somorjai pionírliáz igaz­gatója, Fekete Imre elmondot­ta, hogy náluk 19—12 gyerek vesz részt rendszeresen az ifjú tenyésztők körének munkájá­ban. Eddig csak az egzotikus madarakkal foglalkoztak, de lassan beindul az akvarisztika is. A közeljövőben kerül jóvá­hagyásra egy kölcsönösen elő­nyös szerződés a somorjai he­lyi szervezettet, anie’yuek ér­telmében a gyerekek a felnőt­tektől szakmai segítséget, ta­karmányt kapnak. Ennek költ­ségeit részben a kitenyésztett madarak eladásából származó jövedelemből biztosítják. A nugymegyeri (Calovoj he­lyi szervezetben Blahút István és Pálífy György vezetésével jól megy a fajtatiszta uyúíte­ifjúságra is nyésztés és az állatok törzs­könyvezése. Az Ifjúság érdek lődése itt a nyúltenyésztés felé fordult, ez elsősorban Blahút István érdeme — hangsúlyozta a titkár. A jelen'eg működő szakbi­zottságaink közül az utóbbi években Varga György vezeté­sével az ifjúsági működik a legaktívabban, ezért merem re mélni, hogy az eredmények nem maradnak el. В A pecsenyenyul-tenyész­­tésben megindított szocialista munkaversany terén a járás í 986-ban az első helyen vég­zett. (Szükséges azonban meg­említeni azt, hogy a tervezett mennyiséget ennek ellenére sem tudták n bebiztosítani.) Mi a helyzet más területeken? — Az összeredményeket te­kintve, ahol a szervezeti. élet minden mozzanatát értékelik — országos viszonylatban 1985- -ben a harmadik helyen végez­tünk. Nagy riválisaink a nyit­­rai (Nitra) és a lévai (Levice) tenyésztők. A tavalyi év ered­ményeinek értékelése még fo­lyamatban van. Tudomásom szőriül munkánk alapján az el­ső vagy második hely meg­szerzésére is esélyünk van. já­rási viszonylatban sorrendben a legeredményesebbek az egy­­házkarcsai (Kost. KraCany 1, a pódafai (Povoda) és a gabčíko­­vói helyi szervezet voltak. A tenyésztői tevékenységet ille­tően a legsikeresebb a pódafai szervezetünk. Ez bizonyára an­nak köszönhető, hogy olyan európai szintű tenyésztők él­nek a faluban, mint Zdenek Pichlík, aki az Exota Olomouc c. rendezvényen öt éven ke­resztül folyamatosan a legjobb volt, és így véglegesen birto­kába került az évi győztesnek kijáró vándorserleg. Sikeres kutyatenyésztő és szakértő is. Ugyancsak Pódafán él Benkov­­sky Milán is, aki neves ga­lamb-, baromfi- és kutyate­nyésztő. A nehézségekkel kapcsolatos kérdésemre elmondotta, hogy a járásban visszaesett a nutria- és a kékrókatenyésztés. Az utóbbinál a táplálék (többek között a marhahús) beszerzése okoz problémát. Sajnálattal kö­zölte, hogy mindeddig nem si­került beindítani a prémfesátla­­tok tenyésztésével foglálkozó szakbizottság munkáját. Sajnos, a pecsenyenyúl-tenyésztésben még a tavalyi gyenge évhez vi­szonyítva is lemaradás van. Ennek felszámolása érdekében a Branko Közös Mezőgazdasági Vállalat Illetékeseivel együtt megteszik a szükséges intézke­déseket. A szervezeti élettel kapcso­latban felvetett kérdésemre Ho­dúr elvtárs beszámolt a terve­zett kiállításokról, elmondotta továbbá, hogy nagyon népsze­rűek a járási bizottság által a különféle nemzeti és országos kiállításokra szervezett tanul­mányi kirándulások. В Végezetül afelűt érdeklőd­tem. hogy a tagság körében mennyire ismert és olvasott lapunk, s milyen e'varások vannak a Kertészet és Kisállat­­tenyésztés c. melléklettel kap­csolatban? — Véleményem szerint több­ségük olvassa a lapot, s a kö­zölt írások színvonalával is megvannak elégedve. Beszé getésünk tanúja volt Bertalan Gábor, a helyi szer­vezet tagja, aki megjegyezte, hogy a tenyésztők körében na­gyobb érdeklődésre tartanak számot a gyakorlatban szer­zett, ellesett „fogások“, mint a szakkönyvekböl átvett általá­nos tudnivalók. Pomichal R. \

Next

/
Thumbnails
Contents