Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-16 / 19. szám
1987. május 18. SZABAD FÖLDMŰVÉ« I 4 vasárnap délutánt veszedelem /I ^s csetepaté után, amikor a ^ * csendesség órája bekövetkezett, az asszony levetette hálötnqét, lezuhanyozott; magára öltötte megkopott nadráqlár. csizmáját, hidegtől, széltől ávó bőrkabátját Homlokára húzta egyetlen sapkáját, hogy a teje meg ne lázzon Táskáját kezébe vette, s indulni akart. — Hová rohansz, te őrült — kiáltott rá az Ember számúd hangon, eme gyönyörű megszálítással. — Szerencsét próbálni. — Szeretnél, ml? Nem mégy sehova — hangzott a válasz kemény és öcsmány szavak kíséretében, amire az asszony már oda sem Ügyelt. Azon törte a fejét, hogy jusson ki a lakásból. Szerensére az ajtó nem volt kulcsra zárva. — Ide többet be nem teszed a lábad — hajtotta az asszony, amlq a lépcsőházban a felvonóra várt. Tétován ballagott át az úttesten, azt se bánta volna, ha abban a pillanatban elqázolja őt egy autó. Ügy érezte, számára ez lenne a legjobb megoldás, a legnagyobb szerencse. Bekapott egy nyugtától, amitől egy kicsit megnyugodott, és céltalanul ballagott tovább a széles járdán. Az tlzlet kirakatait figyelgetve magába szívta a friss levegőt, amelyből ktérezte a tavasz illatát. Máqlscsak megérkezett — mormolgatta csakúgy magában —, gumicsizmájában Itt fár a kertek alatt. Mequnta a fölösleges nézelődést: bármit kinézett magának, csak dühös lett attól a gondolattól, hogy soha sincsen pénze. A közeli kocsmában viszont fó. foszlós fnkhaaymás lányost árultak. Vett kettőt, és körülnézett a zsúfolásig telt, füstös helyiségben Fiatal anyák és apák körül auermekeik ugrándoztak, henwereatek, szívták magukba a kocsma bűzét. A vasárnap délutáni pihenés óráiban, a szabadidő hasznos eltöltésének idete alatt a pincérek és pincérnők altg győzték kiszolgálni a vendéaeket. — Hát te hogy kerülsz ide? — szólt az asszonyra régi Ismerőse. — Ahogy te — felelte az asszony. — Én itt lakom e kocsma fölött, könnyen betévedhetek egy pofa sörre, és már nem vagyok egyedül. — En meq csak úqy benéztem — menteaetödzött az asszony. — Ha benéztél, akkor most már ülj le. van még itt eqy üres szék. Mit parančsnlsz? Bort, pálinkát, sört? — Csak sört kérek, mert megszomfaztam. Ínlésére a kedves — már eléggé iá hangulatban levő — plncérnö asz'alra tette a meqrendelt italt. — Szávai rosszul érzed magad egyedül — érdeklődött az asszony. — Nem, én nem vagyok egyedül. — Megnősültél? — Bolond vagyok, elég volt egyszer; jól megférünk mi egymással. — Valakivel együtt élsz? — Nem. — Akkor? — Megmondom Azért vagyunk ketten, mert kettéosztottam magam. A ló és a rossz emberre. Amikor a fó énem azt parancsolta, hogy dolgozzak, akkor mosok, főzök, takarítok stb. Amikor a rossz, a lustább énem diktál, akkor arra hallgatok. Azt mondta• ember, ma vasárnap van, ne moss. ne takaríts, piheniI Ezért ülök Itt, érted most már?' — Értem, fó az önkritikád. — Az asszonuból kitört a nevetés. — Ezt akartam, hogy téged is hagyjon el a szomorúság. Akarsz még egy sört? Az asszony bólintott. Ekkor az asszonnyal szemben illő javakorabell, kalapos férfi is elmosolylnto'ta magát, és megszólalt. — Én jobban tettem, nem nősültem meq. A hűtlen Ede — Miért? — kérdi tőle az asszony. — Ezt nehéz megmagyarázni. — Csalódott? — kíváncsiskodott tovább az asszony. A kalapos férfi elaondolkodott. tekintete messzire Tévedt. — Az élet kacskarlngós, akár az ostor. Hol ide hajlik, hol meg amoda. Előre nem tudjuk kiszámítani, merre csatom. Fiatal koromban én ts amolyan ostoros legény voltam. Mentem erre meg arra. ott dolgoztam, ahol dolgos emberre volt szükség. Szülőfalumban az állami gazdaságban azt csináltam, amit kelleti. Szántottam, vetettem, búzát szállítottam, kombájnnal arattam, szóval amolyan mindenre használható ember voltam. Közben — 1Ü56-han — katona lettem. Elég kemény két év szolgálat volt. ritkán engedtek haza. Egyszer, amikor szabadságra jöttem haza. elmentem a mulatságba, ott összeismerkedtem egy tanítónővel, akt nagyon megtetszett. — Nagy szerelem volt? — Nem tudom, máig sem tudom eldönteni, lehet e annak nevezni. Egy ideig leveleztünk, azután kezdtem unni az egészet Nem hittem neki, se önmagomnak. Arra gondoltam, hogy mi nem vagyunk jegymáshoz valók, ö tanítónő, okosabb, műveltebb mint én, merthát én csak egy sofőr vagyok, s nem tudnánk megeqyeznl. Mire leszereltem, a kapcsolatnak vége szakadt, a tanítónő még a faluból is elment. Közben én ts otthagytam az állami gazdaságot, az épttővállalathoz mentem dolgozni. Tizenöt évig dolgoztam ott mint segédraktáros. Az asszonyokról nem mondtam le. Eelszabadult voltam, nem tartoztam senkihez. Motorblciklivel jártam a környéket, egy este háromnál is megjelentem; menyecskénél, lánynál, mikor hol adódott. Alkalom, az meg mindig akadt. — Akkor miért nem nősült meg? — Meg akartam, főleg fiatal koromban, úqy harminc évig, de nem tudtam választani, vagy engem nem vettek komolyan. Azután múltak az évek: harmincöt, neqyven, negyvenöt; egy lépcsőfokkal mindig lejjebb kerültem. Most az ötvenediknél tartok. Közben két műtétem is volt. Hatvannyolcban gyomorfekélyre operáltak, hetvenkettőben hátaerincsérülés miatt. A'zóta rokkant vagyok. Félállásban éjjeliőrként dolgozom itt a fővárosban. — Hogyan élte át a műtéteket, a kezelést ?— kérdezte az Ismerősöm. — Mire emlékszik vissza? — Semmire, csak arra, hogy rettentően fájt a gyomrom, a hátam, midenem; operáltak, kezeltek, rokkantsáqba tettek az orvosok, de azért nem vanyok elkeseredve, mert egészségesnek érzem magam. Clgarettózok, Iszogatok, asszony ts akad, ha kell, megvan mindenem. — Milyen embernek Ismeri magát? — Nyugodtnak. Olyan nyugodt természet.vagyok, akár a birka, de ha föl idegesítenek, agyon tudnék csapni bárkit. Olyankor még a gyerekbögés is Idegesít. — Végleg úgy döntött, hogy nem nősül? Van valakije? — fogattam tovább a kalapos férfit. — Most is ajánlkoznak az asszonyok, mert van pénzem. Elég lenne egy is, csak jó feleség lenne, én sem lennék hűtlen. De mondja, minek Idegesítsem magam, mert az asszony nagy veszedelem, annyi lyukai csinálna a beleimen, hogy nem bírnám kt. Mondogatom is magamnek: „Te hűtlen Ede. minek nősülnél te meg? Csak azért, hogy legyen asszony, akt elkölti a pénzedet...? Azt te ts el tudod költeni, no nem igaz?“ — Agglegény marad, egyedül. Ha megöregszik, megbetegszik, ki fog gondoskodni magáról? — Az öregotthon. Beszélgetés közben a kedves pincérnő szó nélkül tudta már, mi az óhaja ismerősünknek. Intésére az asztalra tette a nem tudom hányadik sört, pálinkát, cigarettát. Felváltva itta mind a kettőt. Csillogó szemével nézett a semmibe, látszott rajta,hogy jól érzi magát az emberek között, a füstös kocsmában. Neki ennyi Is elég... NAGY TERÉZ C?C? tlETOKET Tarics János felhívás A komáromi fKomárnol Magyar Területi Színház és Thália Színpada színészjelöltek számára felvételt hirdet. jelentkezhetnek azok a fiatalok — fiúk és lányok —, akik tehetséget éreznek magukban e szép és Igényes hivatás betöltésére. Korhatár: 18-tól 25-évig. 1 Felvétel: főiskolai vagy középiskolai végzettség, a magyar nyelv és beszéd kiváló Ismerete. A jelentkezést a következő címre küldjék: Maďarské oblastné divadlo referát KPP Dukllanská 1 945 12 Komárno A felvételi vizsga időpontja és helye: 1987. június 13 (szombat) Komárno a MATESZ székháza. Jelentkezési határidő: 1987. május 22. A felvételi vizsga témakörei: 1. tebetségvizsga; • vers- és prözamondás; • zene — ének; • mozgás — tánc. 2. általános politikai Ismeretek. Örömmel várjuk az érdeklődőket A MATESZ igazgatósága. „Sslnéssnek lenni a legrangosabb dolog a világon. A szln|áték olyan, mint a vallie. föláldozná magad érts. s hirtelen úgy találod hogy nem marad Iddd barátokra, szerelmekre Ezt nehezen értik meg. Nem tndsz már találkozni senkivel- Egyedül maradsz a koncentrációiddal, a képzeleteddel. Ez minden. Színész vagy.“ (lames Deanl tója alkalmával 6 játszotta az Apa szerepét. Csupán azért említem ezt a példát, mert ugyanebben a produkcióban Lőrincz Margit volt a partnere: ő játszotta az Anya szerepét. (Ezek után talán már nem is olyan pehéz kitalálni, hogy ezt az Apa- Anya szerepet az életben is eljátszották — sőt játsszák a mai napig • ••) „... de az embert vágyai vezérlik ...“ A Magyar Területi Színház mindig sok vendégrendezővei dolgozott, különösen az első tíz-tizenöt évben, mert hisz soha sem volt elegendő saját nevelésű rendezője. Konrád József érdemes művész volt az egyedüli, aki harminc éven át kitartott ezen a poszton. Pedig többen is kísérletet tettek erre (pl. Monoszlőy Éva, Szuchy M. Emil stb.). Tarics János neve is ezek között található. Az 1967/68-as szezon végén például 6 rendezte Komáromban (Komárno) Trlnner—Tahi: Nem angyal a feleségem c. játékát. (Ezt megelőzően már több rendezése is volt.) Веке Sándor társul fogadta az akkor alakuló Thália Színpadon. Az 1969/70-es évadban közösen rendezték Gál Sándor A szürke ló c. mesejátékét. — Szintén zenész? — kérdezhetnénk Tarics Jánostól, s azonnal kapnánk is a feleletet: — Igen. Különböző színpadi produkcióknak (a Mateszban és azon kívül) volt a zeneszerzője fSiposs fenő: Bolondos vasárnap), zenésze (zongora, bőgő; de Osztrovszklj: A négylábú is botük c. komédiájának előadásában pl. harmonikán játszott) vagy zenei munkatársa, korrepetitora stb. (Néhány éve operett-gálaest volt a komáromi sportcsarnokban. Szinte a kezdés előtt derült ki, hogy a zenekarnak nem érkezett meg a bőgőse. Vajon kit „akasztottak le" hirtelenjében a szegről? Természetesen Tarics Jánost, aki úgy játszott az est folyamán — még egy rövid szólója is volt —, mintha mindig ennek a zenekarnak lett volna a tagja.) Ogy tűnt 1970-re befejezte hivatásos művészi pályafutását. A Mateszben átveszi a gyártási részleg vezetését, a komáromi műkedvelő színtársulatnál pedig sorozatban rendez sikeresen. Ennek eredményét a Jókai-napok több díja fémjelzi... Ma az ország egyik legjobban működő nyugdíjas klubjában — a komáromiban — vezeti az igen eredményesen működő irodalmi kört, hogy sokrétű munkásságát még színesebbé tegye. Mert aki egyszer játszani kezd, az többé nem tudja abbahagyni — ha nem is lesz színész belőle... Tarics János ts végigjátszotta az életét, de a legtöbb szerepét nem mindig színészként alakította ... Fiatalon került a fiatal Mateszhoz — s mint minden fiatal, természetesen 6 is színésznek jelentkezett. Akkor, a „hőskorban“ szinte természetes is volt (tizenhét évvel később a Thália Színpad magalakulásakor is így történt), hogy mindenkiben buzgóit több-kevesebb színészi ambíció, aki felvételre Jelentkezett, illetve az az akkor alakuló Magyar Területi Színház tagja lett. (Ma is gyakori eset, hogy a fiatal képzőművész, író- és költőjelfllt a színház vonzásterébe kerül, s ha nem is mindig az elképzeléseinek megfelelőt, de valamilyen munkát vállal a színháznál, hogy „művészetközeiben“ maradhasson. Ez a fajta pályakezdés aztán hol szerencsésen folytatódik, hol zsákutcába fut.) A kezdet kezdetén Tarics János sem tudhatta pontosan, mi vonzza őt a színházhoz, hiszen úgy érezhette: ha szükség van rá, akár több poszton is helytállhatna. Jgy lett belőle — a többi között — ügyelő. Az ügyelőnek „művészeti státusa“ van (a súgóval egyetemben 1, így hát nem is okozott különösebb zavart az életében, hogy egyelőre nem színész lett belőle... Közben telt-múlt az idő. Ha belelapozunk a régi műsorfüzetekbe, kibontjuk a megsárgult plakáttekercseket, azt láttuk, hogy Таrice János neve ott szerepel a színészeké között. 1958. lúnius 6-án Dávid Teréz Dödi című művének ősbemuta-Kmeczkó Mihály A Thália májusi műsora V. 1«., Perény (Perín): A vén szerelmes 19.30 V. 17.. Nagyidé (Veľká Ida): A vén szerelmes 19.00 V. 18., Ssepst (Moldava n/B): Bodnárné 19.00 V. 20., Kassa (Košice): A vén szerelmes 19.00 V. 21-Kassa: A vén szerelmes 19.00 V. 22.. Kantapolca (Kunová Teplica): Bodnárné 19.30 VL 23.. Somodi (Drtenovec): Bodnárné 19.30 VL 24., Debrői (Debraď): Kiruccanás a hét közepén 19.30 VL 28., Кама: Bodnárné 10.00 V. 27.. Каем: A vén szerelmes 19.00 V. 28., Nagykapos (Veľké Kapušany): A vén szerelmes 18.00 V. 29.. Csaosom (СиСта): Kiruccanás a hét közepén 19.00 V. 30., Rad: Kiruccanás a hét közepén 19.30 V. 31., Buzita (Basics): Bodnárné М-р Hrnek Vendel: Dana-ág (olaj)---TV --',4 '? 4* ’ 'туу-т; ' v •* Hrnek Vendel: Határút (olaj) (Vass Gyula reprodukciói)
