Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-16 / 19. szám
1987. május 16. SZABAD FÖLDMŰVES, 3 Káosz a mezőgazdasági termékek világpiacán Richard Lyng amerikai mezőgazdasági miniszter más vezető politikusokkal együtt elsősorban az Egyesült Államokat, az EGK-tagországoket és Japánt hibáztatja a világ mezőgazdasági piacán az utóbbi időben kialakult zűrzavar miatt. A készletek felhalmozódtak, az árak estek, a fő termelők és exportőrök között viták folynak az exportszubvenciókról. Sok mezőgazdasági terméket még a termelési költségeket sem fedező áron értékesítenek. Ez a helyzet nemcsak azokat sültje, akik nem tudják szubvencionálni saját exportjukat, és fgv a gazdasági összeomlás felé haladnak, hanem a nagy mezőgazdasági exportőröket is nyugtalanítja: Ausztráliát, Kanadát. Argentínát. Az exportőrök többsége a mezőgazdasági kereskedelem fokozatos liberalizálását akarja, és a visszatérést a szabadpiaci elvekhez. Ez az EGK- tagországok számára, amelyek mezőgazdasági piaca éveken át elszakadt a világpiactól, a nagy reformok végét jelentené. Ezért is tiltakoztak az ellen, hogy a témát felvessék a GATT-értekezleten. Közben pedig az élelmiszer-felesleg kérdése egyre jobban kicsúszik a kezükből. Szerintük termelési kvótákkal kellene szabályozni mindazt a mezőgazdasági terméket, amelyből felesleg van, és egyúttal külön alapból támogatni a kistermelőket, akiket ezek a kvóták csőddel fenyegetnének. Thatcher miniszterelnök asszony inkább azt javasolja, hogy fizessenek a gazdálkodóknak egy bizonyos kárpótlást, ha földjeik egy részét minden évben megmüveletlenül hagyják. Az EGK közöt mezőgazdasági politikája 28 év alatt kétségkívül hozott eredményeket: megszüntette a mezőgazdasági vállalkozással jápó bizonytalanságot, lassította a munkaerő elvándorlását a mezőgazdaságból az Iparba, és növelte a tagországok önellátását. de ez egyre költségesebb. Tavaly például a 34.5 milliárd amerikai dollárt kitevő költségvetésből 24,1 milliárd dollárt nyeltek el a mezőgazdasági programok és ebből csak a mezőgazdasági termékfelesleg raktározására napi 5.2 millió dollárt fordítottak. 1984-től gyorsan növekedtek ezek a feleslegek, például sovány tejporból 50 százalékkai. vajból a kétszeresére. Jelenleg mintegy 16 miliő tonna gabonát. 645 ezer tonna marhahúst, 375 millió gallon bort tárolnak. Ha a helyzet úgy fejlődik tovább íblnt eddig, a következő öt évben a feleslegek 80 millió tonnát, raktározási költ-Jogi normák Nyikolaj Bazsenov, a Szovjetunió föügyészhelyettese annak kapcsán nyilatkozott az Izvesztyijának, hogy Kari Linnas háborús bűnöst az Egyesült Államok végre kiadta a Szovjetuniónak. Interjúiéban Bazsenov elmondta, hogy a tartui haláltábor egykori parancsnokának kiadása eddig egyedi esetnek számít. Rajta kívül csupán Fedor Fedorenkót, a treblinkai koncentrációs tábor egykori felügyelőjét deportálták az USA-ből, hogy ítélkezhessen fölötte annak a népnek, országnak a hatósága, amelyet kegyetlen módon elárult, amelynek annyi szenvedést okozott. „ Az ENSZ közgyűlésének határozata is kimondja, hogy az emberiesség elleni bűntetteket nem szabad elhallgatni és büntetlenül hagyni. Valóban ségeik évi 3 milliárd dollárt érnek el. Értékesítési lehetőségeik egyre kisebbek. Például a nyugat-európai gabona korábban fontos vásárlói, India és Zimbabwe már exportőrök. A csökkenő takarmányárak sok, eddig nem termelő országban is ösztönzik az állattenyésztés fejlesztését. A „zöld forradalom“, amely Európában a hetvenes években kétszeresére növelte a mezőgazdasági termelési eredményeket, a világ többi részét sem kerülte ki. Ezzel kis kivétellel felbomlottak a korábbi fontos termékpiacok. Ma már Afrika sem tudta m:nd felvenni az Európában keletkezett feleslegeket. A mezőgazdasági világkereskedelem általános válsága nem meglepetés. a fejlett országokban az élelmiszer-termelés már évek óta gyorsabban nő. mint a belpiaci és az exportkereslet. OECD-becslések szerint a szervezet tagországaiban stagnálás várható az élelmiszer-fogyasztásban a munkanélküliség és táplálkozás változása miatt, de az OECD-tagországok korábbi élelmiszerexportjának nagyjából az egvharmadát felvevő fejlődő országok kereslete is csökken, részben eladósodásuk, de saiát termelésük fejlődése miatt Is. Az élelmiszer-ellátás fejlesztésében kiemelkedő példa Kína, amely már exportőr. A szocialista országok is kevesebb mezőgazdasági nyersanyagot vásárolnak már. A FAO szakértői szerint a mezőgazdasági termékek importja még néhány évig, legalább az évtized végéig, lassan fejlődik. — példápl a gabonatmport évi átlagban 1,8 százalékkal növekedhet, míg a hetvenes években 7,1 százalékkal nőtt, az étolajok importja évi 2,9 százalékkal, nagyjából fele annyival, mint az elmúlt évtizedben. A tejtermékek exportjának növekedése a vizsgált időszakban évi 6,4 százalékról mintegy 1,4 százalékra csökken, és ez a kis növekedés “is“ csaknem egészében a fejlődő országokra jut, ami azonban nem jelenti helyzetük túlzott javulását. A világ 32 legszegényebb országában a nyolcvanas években még kisebb lett az alapvető élelmiszerek fogyasztása, mint a hetvenes években volt, Edouard Szauma, a FAO vezérigazgatója, a XX. század legnagyobb botrányának minősíti azt a helyzetet, hogy miközben a vezető exportőr országokban tele vannak a raktárak, az afrikai országokban az egy lakosra jutó évi gabonafogyasztás a nyolcvanas évtizedben 123 kilogrammról 119 kilogrammra csökken. [Svét hospodáfství)- i __________________________ itt lenne az ideje, hogy Ismét érvénybe lépjenek a nemzetközi jogi kapcsolatokban azok a normák, az az együttműködés, amelyet a nürnbergi per előkészítése és lefolyása során alkalmaztak. Sajnos, az eddigi évek során ezt sem az Egyesült Államok, sem Nagy-Britannia nem tartotta tiszteletben. A szigetországban például 37 szovjet állampolgárságú háborús bűnös él. A szovjet hatóságok kiadatási kérelmére eddig nem Is válaszoltak a brit hatóságok. Ogy látszik, sajátos értelmezést kapnak a nyugati országokban ezek a normák, ezek a fogalmak, amelyek pedig minden, a békéért felelősséget vállaló országra egyaránt érvényesek. Az emberiség ellen elkövetett bűntettek pedig nem évülhetnek el, s nem maradhatnak büntetlnül. —m — A WASHINGTONI KORMÁNYZAT TEKINTÉLYE Az amerikai propaganda: — Remélem, így elég hízelgő lesz a kép.., * D. Agajev rajza Most, hogy magasabb szintre emelkednek e csehszlovák-kínai kapcsolatok, és Ľubomír Sfrouga! csehszlovák miniszterelnök kínai hivatalos, baráti látogatása kapcsán is nagyobb érdeklődéssel fordulunk e hatalmas, távoli ország felé, pillantsunk bele Kína mezőgazdaságának legújabbkori helyzetébe, történetébe. Hiszen a nehéz és bonyolult időszakok után most Itt is új lendületet vett a fejlődés. A 80-as évek első felében Kína mezőgazdaságában, az ország egész gazdaságához hasonlóan jelentős változások mentek végbe. A kínai mezőgazdaság fejlődésében új korszak kezdetét jelentette a Kínai Kommunista Párt XI. kongresszusán megválasztott Központi Bizottság III. teljes ülése. A teljes ülések irányt vettek az irányítás gazdasági módszereinek felhasználására, az áru- és pénzviszonyok fejlesztésére és a mezőgazdasági termelés növeléséhez szükséges feltétetek megteremtésére A szervezés alapjaként elfogadták a kollektív munkavállalási rendszert, amelynek legelterjedtebb formája a családi (portai) munkavállalás. Az 1980. év végén a termelő brigádok 15 százaléka dolgozott kollektív munkavállalási formában (a termelői brigád a kínai falvakban a legfontosabb termelési egység), 1983 elejére 78, egy évvel később pedig a brigádok 98 és a parasztporták 94 százaléka. A családi munkavállalás előirányozza földterületek kijelölését az egyes parasztporták számára. A földterület mérete a család nagyságától és a munkaképes családtagok számától függ. A parasztoknak eladták a munkaeszközöket és gépeket, többek között kistraktorokat, amelyeket egy vagy több család vásárolt meg. Minden egyes család köteles stabil felvásárlási áron eladni az állaimnak a megtermelt termékek meghatározott mennyiségét, köteles adót fizetni az államnak és hozzájárulást fizetni a,brigád kollektív alapjába. Az ezen felüli termékeket a parasztok magasabb „terven felüli“ felvásárlási áron adhatják el. az államnak vagy a piacon értékesíthetik. Az 4978 utáni korszakot a kínai mezőgazdaság fejlődésének legeredményesebb szakaszaként értékelhetjük. A hatodik ötéves tervben f 1981 —1985) a bruttó termelés évi átlagos növekedése 8,1 százalék volt. szemben az 1953—1980-as évek 3,5 százalékos és az 1976—1980-as évek 5,1 százalékos éves átlagával. Számos fontos mutató szerint a tervfeladatokat már 1983-ban sikerült teljesíteni vagy túlteljesfteni. A hatodik ötéves terv évei alatt a gabonafélék évi termelése 60 millió tonnával nőtt, és elérte a 379 millió tonnát, a gyapoté másfélszeresére (41 millió tonnára), az olajnövényeké több mint kétszeresére Ilyen Kína mezőgazdasága " IRTA: SZERGEJ SZTYEPANOV. A SZTA SZOCIALISTA VILÁGRENDSZER GAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK MUNKATÁRSA (15,8 millió tonnára) nőtt, a húster- lektív munkavállalási rendszert szémelés közel másfélszeresére (17,5 miiliő tonnára), a cukoré 1,7-szeresére (4,4 millió tonnára). Ennek eredményeként a mezőgazdaság részesedése a nemzeti jövedelemből az 1981. évi 41,6 százalékról 1984-ben 44,3 százalékra nőtt. Megnőtt az ágazat részaránya az ipari és mezőgazdasági össztermék mrnynyiségében: az 1981. évi 30,9 százalékról 1985-ben 34,0 százalékra, az árutermelés aránya pedig az 1978. évi 35.6 százalékról 1984-ig 53,3 százalékra nőtt. A hatodik ötéves terv négy éve alatt a gabonafélék terméshozama egyharmadával, .azaz 0,87 t/ha-ral lett nagyobb, a gyapoté több mint 60 százalékkal, az olajnövényeké pedig közel másfélszeresére nőtt. Beszélhetünk az egész mezőgazdaság helyzetének alapvető változásáról a Kínai Népköztársaságban: a lakosság nagy tömegeinél lényegében megszűnt az éhezés és a krónikus alultápláltság, különös tekintettel a falusi lakosságra; az élelmiszerek többségénél megszűnt a jegyrendszer: jelentősen nőtt a megőgazdasági termékek exportja, 1985 öta az ország élelmiszerexportálóvá vált. A kínai faluban végbement változások elsősorban a kollektív munkavállalásra, elsőrorban a családi munkavállalásra való tömeges áttérésnek és az ennek következtében Jelentős mértékben megnőtt anyagi érdekeltségnek az eredményei! Fontos szerepet játszott természetesen az is, hogy-1978—1983-ban átlagosan másfélszeresére nőttek a felvásárlási árak (ez kb. 30 százalékos tiszta jövedelemnövekedést jelentett a parasztok számára), nőtt a termelés mennyisége, amelyet emelt „terven felült“ árakon és szerződéses árakon értékesítettek 1984-ben (a bruttó termelés kb. egyharmada szemben az 1976.évi 8 százalékkal). Kezdetben a termelői brigádoknak még meghagyták szervezési, gazdasági és szociális funkcióikat. A brigádok realizálták az állami felvásárlási terveket, biztosították ehhez az általános gazdasági munkák elvégzését, irányították a kisebb ipari üzemeket, az iskolákat, az oktatást, egészségügyet, szociális ellátást stb. A kollektív munkavállalási rendszer fejlődésével szemben a helyzet megváltozott. A földete a parasztoknak ezután már nem három, hanem 15 vagy még több évre adták. A kollesebben kezdték alkalmazni, nemcsak a mezőgazdaságban, de a halászatban, erdőgazdaságban, építészetben. szállításban stb. Is. Csökkent a kollektív munkavállalás ellenőrzése és szabályozása. 1985-től kezdődően megszüntették a fontosabb mezőgazdasági termékek kötelező felvásárlását, ma már ezek értékesítését szerződéses megállapodások alapján végzik, amelyeket a parasztportákkal kötnek meg. A parasztok magántulajdonába ment át a mezőgazdasági gépek túlnyomó része: 1985 elejére 2,8 miiliő traktor (elsősorban kistraktorok) került a tulajdonukba, vagyis az ország teljes traktorparkjának 68 százaléka, valamint 120 ezer teherautó (a falvakban használtak 33 százaléka). Ennek eredményeként je-? lentősen gyengült a termelői brigádok szervezési-gazdasági funkciója és erősödött a piac szabályozó szerepe és más, az állam által alkalmazott gazdasági össztönzők szerepe. A Kínai Kommunista Párt agrárpolitikája előirányozza a parasztok különböző gazdasági egyesülésekbe való önkéntes belépésének össztönzését. Ezt a sajátos „Ismételt“ kooperációt fokozatosan kell megvalósítani, a falu termelőerőinek fejlődésével párhuzamosan annak érdekében, hagy elkerüljék az előző formális társadalmasítás hibáit. Ezért a parasztok gazdasági egyesüléseinek kialakítási folyamata több éven át lassan haladt előre. Bizonyos kedvező változások csak a hatodik ötéves terv végén következtek be. 1984 végére az országban 487 ezer „új gazdasági egyesülés“ volt három és fél miiliő foglalkoztatottal. Egyelőre azonban csak az ellátási-értékesítési szövetkezetek tömeges Jellegűek, amelyekbe a parasztporták 80 százaléka tartozik és nincs semmi alapja annak a feltételezésnek, hogy az „új gazdasági egyesülések“ a közeljövőben felváltják a korábbi szövetkezeti rendszert. Az utóbbi években a kínai falvakban bővült a magán-.és szövetkezeti szektor a mezőgazdasági termelés infrastruktúráján belül. így 1984‘ben a félmillió szövetkezeti üzemben, amelyekben 3,3 millió ember dolgozott, a Jövedelem 63 százaléka származott ipari és építési tevékenységből, és csak 10 százaléka mezőgazdasági tevékenységből. (Befejező rész a következő számban) KfiLPOLITIKA! KOMMENTAR ! Május ötödikén Genfben megkezdődött a nukleáris és űrfegvverzettel foglalkozó szovjet—amerikai tárgyalások újabb, nyolcadik fordulója. Ehhez a mostani tárgyalássorozathoz nagyobb reményeket főz a világ kiizvé’eménve és a szakértők népes tábora, mint az eddigiekhez, mivel a nemrégiben előterjesztett szovjet leszerelési javaslatok olyan alapot teremtenek a leszerelési megállapodásokhoz, amelyek rugalmasan figyelembe vették a másik fél elképzeléseit is, így az is kénytelen konstruktívan törekedni a megállapodások megkötésére. A tárgyalások kezdetén a két ktildöttségvezetö, Julij Voroncov és Max Kampelman találkozójára került sor, akik derűlátóan nyilatkoztak a mostani tárgyalások várható eredményeiről. Három munkacsoportban tárgyal a két nagyhatalom. A közepes hatótávolságú rakétákról már április 23-án megkezdődött a nyolcadik forduló. Az előterjesztett szovjet és az amerikai megállapodástervezet egyaránt tartalmazza az ilyen eszközök európai felszámolását, ám egyelőre nézeteltérés van abban, hogy mi legyen az ennél rövidebb hatótávolságú rakétákkal. Az eddig nyilvánosságra került elképzelések szerint a Szovjetunió a teljes felszámolást szeretné elérni, az Egyesült Államok viszont a maga fegyvertárát akarja fejleszteni. A genfi tárgyalások másik két témaköre a hadászati eszközök ügye és az űrfegyverkezés. A szovjet küldöttségvezető újságírók kérdésére elmondotta, hogy a közepes hatótávolságú rakétákat illetően „kész, kidolgozott szerződést“ vár ennek a fordulónak a végére, a másik két kérdéskörben pedig „termékeny tárgyalásokra “ számít. Az amerikai küldöttségvezető is érdemi haladás lehetőségeiről nyilatkozott, de utalt a még megoldatlan kérdésekre is, amelyeket nem lehet lebecsülni. Közös megállapodástervezet született azokon a tárgyalásokon, amelyek egy atomtámadás kockázatának mérséklésével foglalkoztak. A küldöttek által előkészített közös tervezet szovjet-amerikai megállopdást irányoz elő olyan központok létrehozásáról, amelyek a nukleáris veszély csökkentésével foglalkoznak. A tervezet A nyolcadik forduló egyeztetett szövegét a két ország kormányai elé terjesztetik jóváhagyásra. Ennek értelmében a központokat mindkét országban vegyes, szovjet—amerikai személyzet fogja működtetni. A központok állandó kapcsolatot, és a tárgyalások lehetőségét teremtik meg minden olyan esetben, ba kétségek merülnének fel valamelyik fél lépéseivel, vagy szándékaival kapcsolatban. Hasonló egyezményt a Szovjetunió és az Egyesült Államok először 1963-ban kötött. Ekkor állapodtak meg az úgynevezett „forrró drót“ létrehozásáról is. 1971-ben pedig kötelezték magukat, hogy kiküszöbölik az ellenőrzésük alatt álló nukleáris eszközök véletlen vagy utasítás nélküli alkalmazását. A mostani egyezmény kidolgozásáról Mihail Gorbacsov és Ronald Reáfpn Genfben állapodott meg 1985 decemberében, a csúcstalálkozón. Ezt az eredményt éppúgy nem lehet figyelmen kívül hagyni, mint a vegyi fegyverek betiltásának kérdésében elért haladást, amely a szovjet kompromisszumos javaslatoknak köszönhető. A nemzetközi konveftció kialakításához még sok akadályt kell leküzdeni, egyebek között az ellenőrzés terén, azonban érdemi viták alakultak ki. amelyek további haladást eredményezhetnek. A fő kérdés azonban most a közepes hatótávolságú fegyverek leszerelése és a hadászati fegyverzetek ügye. Az amerikai elnök előzetes bejelentése szerint Washington egyezménytervezetet terjeszt elő ezzel kapcsolatban. Allftélag az amerikai javaslat a reykjavfki csúcstalálkozón elért megállapodás főbb pontjait tükrözi, s a genfi tárgyalóasztalra kerülő indítványt George Shultz külügyminiszter áprilisi moszkvai útján már ismertették a szovjet vezetőkkel. E tervezet szerint mindkét fél kötelezettséget vállalna, hogy egészen 1994-ig tiszteletben tartja a rakétaelhárító rendszerekről kötött 1972-es ABM-egyezményt, s ezen idő alatt felére csökkenti a hadászati fegyverek számát.' így tehát mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok 6—6 ezer robbanófejet és ezerhatszáz —ezerhatszáz hordozóeszközt tarthatna meg fegyvertárában. 1934-ben után pedig mindkét ország szabadon dönthetne a „védelmi jellegű“ űrfegyverzetek telepítéséről. A most kötendő egyezmény annak „megsértése“, vagy „létfontosságú érdekek veszélyeztetése“ esetén korábban is felmondható, Ä szovjet fél készen áll a javaslatok megvitatására, az álláspontok összeegyeztetésére. Ami azonban az Európában telepített közepes hatótávolságú rakéták kérdését illeti, úgy látszik, a NATO-országok álláspontja korántsem egységes és világos. Ezek „szólhatnak maid bele“, hátráltathatják a megegyezés kidolgozását. Azonban már annak is örülni kell, hogy az „új gondolkodásmódra“, amelyet Mihail Gorbacsov kezdeményez, megvan már a készség a külpolitika legalább néhány vonatkozásában a nyugati nagyhatalmak részéről is. —hme—
