Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-05-02 / 17. szám

A ZÖLDSÉGES - KERTBEN Eljött az ideje a fóliasátrak­ban és a melegágyakban ne­velt, április végétül edzett pap­rika-, paradicsom-, tojásgyii­­mölcs-, esetleg salátauborka­­-palónták kiültetésének a sza­badföldi ágyasokba. A tavaszi fagyok időszaká­ban—május 12—15-e között — várható lehűlések károsíthat­ják, és el is pusztíthatják a palántákat. Ezért a korábbi ki­­ilitetést, azt Is kisebb mennyi­ségben, csak a legmelegebb te­rületeken lehet ajánlani. E zöldségfélék palántáinak zömét csak május második felétói ül­tessük ki. Előtte a talajt az ül­tetési mé’ységéig lazítsuk fel. Ügyelni kell arra is, hogy a palánta az első lomblevél ma­gasságáig kerüljön a földbe. Csak a paradicsompalánták ül­­tethetük mélyebben. A földbe került szárrész is gyorsan gyö­kereket fejleszt. A nagyobb gyökértömeg a fejlődéshez szükséges vizet és tápanyagot később könnyebben veszi fel. A gyökerek a nedvességre Igé­nyesek. Kiskertben az ültetést ültető lapátka vagy kis kapa segítsé­gévek végezzük. Ezekkel 10— 12 cm mély lyukat csinálunk. Hogy a föld jól átnedvesedjen, minden lyukba 0,5—1 liter vi­­ezt öntünk. A víz pillanatok alatt felszívódik, s megkezd­hetjük az ültetést. Utána a pa­lántát száraz földdel szórjuk körül, hogy a nedves talaj a hirtelen száradástól ne kemé­nyed jen meg. ügyeljünk arra Is, hogy a gyökerek körül ne keletkezzenek légüregek. mert ilyenekben a gyökér elszárad. Ezt könnyen elkerülhetjük, ha ültetéskor a földet gondosan a gyökérzethez nyomkodjuk. A nedves földbe ültetett palánták Jól gyökeresednek. Abban az esetben, ha a tűz­delt paradicsomot a korai sza­badföldi termesztésre még áp­rilisban kiültetjük, május köze­pén fel kell készülni a tavaszi késői fagyok elleni védekezés­re. Nagyobb területeken a fagy ellen védő öntözés, füstölés ajánlható. A kiskertben legegy­szerűbb módszer a főliaalagút­­tal va’ó álmeneti takarás. A fóliasátrakban a paradi­csomhajtások függőleges növe­kedésnek elősegítése érdeké­ben ajánlatos, azokat zsinórok­hoz kötözni. Másik fontos ten­nivaló az oldalhajtások folya­matos eltávolítása. A hajtatás­ban csak egy főhajtás marad­hat meg. a többit megjelenése után rögtön el kell távolítani. A paprika sokkal érzéke­nyebb a h'degge] szemben, mint a paradicsom, ezért pa­lántáinak klültetése csak a fa­­gvosszentek után tanácsos. Az étkezési paprika szebb és na­gyobb bogyókat fejleszt, ha egy fészekbe, egy palántát ül­tetünk Az optimális sor- és tő­távolság a fajta típusától füg­gően 45—60X20—30 cm között van. A korai szabadföldi paprika­­termesztésnél tűzdelt palántá­kat ültetünk. A tápkockás pa­lántanevelés meggyorsítja a fejlődést. A tápkockás palántá­kat májusben, inkább a hónap második felében célszerű vég­leges he'yükre ültetni. A váz nélküli fóliatakarás átmenet a kora' szabadföldi termesztés és a fóliasátrakban történő paprikahajtás között. Jelentősége egyszerűségében és olcsóságában rejlik. Lyuggatott fóliapalástok lefektetésével az energia felhasználó a jobb, és a paprika szedésének ideje 1—2 héttel e'őbbre kerül.' A fóliasátrakba vagy üvegliá­­zakba a hajtatási cé'okra ko­rábban Hitetett paprikánál ne feledkezzünk meg arról, hogy érzékenyen reagál környezete hőmérsékletének változásaira. Itt az optimális 20—25 C-Tokos hőmérsékletet kell megterem­teni. A 20 C-fok körüli hőmér­séklet megtartása éjszaka is aján’atos. A hőszabályozást mindig a fény- és a vízellátás kölcsönhatásában kell végezni. Hiába teremtjük meg az opti­mális hőmérsékletet, ha a ta­lajban nincs elegendő táp­anyag. A tápanyagéiig á ban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a paprika a tői sok nitrogén hatására erőteljes lombot neve!, a virágzás vi­szont késik, az első virágok nem termékenyiilnek. így a ter­més is később szed haló Ha a talajban a tápanyagtartalom a kelleténél nagyobb, akkor a paprika termése apró lesz. A tojásgyümölcs tűzdelés nél kül neveit palántáit is csak május második felében aján'a­­tos végleges helyükre ültetni. Az erőteljes növésű fajtákat 60X40 és 70X60 cm tőtávol­ságra ültetjük. A kisebb növé­­sűeknek 60X30 és 50X40 cm-es tenyészterület Is elég. A palánfázott kobakosokat állandó helyükre május köze­pétől ültetjük ki. A helyre ve­tett görög- és sárgadinnye fészkeit kikelésük után rögtön porhanyítsuk. A májusi fagyok elmú’ta után a fészkek növé­nyeit véglegesen kirilkíljuk, az esetleg elpusztult növényeket pedig pótoljuk. Fészkenként két tövet hagyunk. A pótlásra lehetőleg fö'dkockában vagy virágcserepekben nevelt növé­nyeket használjunk. A friss fogyasztásra hajta­tott uborkánál célszerű a fólia­sátrakba 1000 msenként egy méhcsaládot betelepíteni. A méhek így elősegítik az uhor­­kavirágok jobb megtermékc­­nvü’ését. Az ápolási munkák közül a metszés az első oldal­hajtások eltávolítására, vaey ritkítására szorítkozik. A többi o’dalhajtásnak elegendő a vé­gét visszacsípni. A salátaubor­ka igényes az öntözésre is. Hő­­igénye nagy, ezért a sátor hő­mérsékletét éjjel se engedjük 16 C-fok alá süllyedni. Nappal a legmagasabb hőmérséklet ne ha’adja meg a 28—30 C-fokot. Korai szabadföldi termesztés­re szánt uborkát, a dinnyéhez és a tökhöz hasonlóan, tápkoc­kás vagy cserepezett palántá­ból május elején ültessük ki. Ha már a melegágyak, az üvegházak a palántáktól fel­szabadultak, akkor az eddig említett zöldségfélékkel ezeket is beültethetjük. A fóliasátrakban, az üveghá­zakban és a melegágyakban történő hajtatás igényes a ke­­ze'ésre. Ez főleg szellőztetést, öntözést, talajlazítást, póttrá­gyázást, gyomirtást és növény­védelmet jelent. A korábban vetett, magból neveli gumószellert. nyári­vagy őszi fejeskáposzta- és karfiolpalántákal is végleges helyükre ültetjük. Ilyenkor vet­hető a nyári retek, a nyári sa­láta, a bab. .a csemegekukuri­­ca. a sütőtök, a csillagtök. a kései és a télen táro’ható fe­jessaláta és a téli sárgarépa. Elvetjük továbbá a fodroskelt és a bimbóskelt, amelyek ál­landó helyükön jól telelnek és így télen is frissen fogyaszt­hatok. A cikóriasaláta magve­tésének ideje május vége, jú­nius eleje. Jelentősége abban rejlik, hogy télen, amikor az egyéb fényigényes zöldségfélék hajtatása nem gazdaságos, ol­csó, friss zöldséget nyújt. Eljött a korai zöldségfélék Ideje iá. A rövid tenyészidejű karalábét május elejétől, a ko­rai kelkáposztát pedig május közepétől szedjük. Fogyasztha­tó már a spenót, a hónaposre­tek, a zöldhagyma, a fejes sa­láta és a ri'kított petrezselyem zöldje is. A korai zöldség szedése után a növénymáradékokat e'távolít­­iuk a talajról és komposztál­juk. Az üres ágyasokat óira felássuk, és ha szükséges im'i­­trágyázimk. Utánna a talajt el­egyengetjük. előkészítve azt a további vetésre, ültetésre. MAGDA VALŠ1KOVÄ agrármérnök, kandidátus A GYÜMÖLCSÖSBEN Májusban már sokrétűvé vá­lik a gyümiilcsész munkája. Megjelenik az első gyumo’cs, a szamóca, ugyanakkor a gvU- mö'csfáknál zöldinelszést, 1a­­lafmüvelést. növényvédelmet és öntözést végzünk. Befejezzük - a tavalyi alma tárolását és ki­takarítjuk a gyiimütestárolót. Fáink szempontjából nagyon fontos és döntő a zőldmetszés, a hajtásválogalás megkezdése és folytatása, esetleg kötözés­sel való összekapcsolása. A legtöbbször ugyanis gondokkal jár úgy egyensúlyban tartani a fák koronáját, hogy azok te­remjenek és növekedjenek is, s ugyanakkor sűrűségük opti­mális legyen. Ellenkező eset­ben a beárnyékolt korona rü­gyei nem differenciálódnak, а gyümölcsök nem színeződnek be kellőképpen és a növénvvé­­delmet is csak korlátoltan vé­gezhetjük el. Ezért szinte m n­­den gyümölcsnem esetében, de főképp az almánál, a körténél és az őszibaracknál feltétlenül végezzünk zöldválogatást. E műveletet akkor célszerű elvé­gezni. mikor a hajtások már 10 cm-esek. Ilyenkor helyzetük és növekedést irányuk már iól látható, s mivel még zsengék, kézzel könnyen kitörhefők: sebhelyük gyorsan és szinte nyomtalanul beforr. Alakító zöldmetszéskor n legkedvezőbb helyzetű hajtást hagyjuk meg. amely majd biztosítja a tovább­­növekedést. A kiválasztott haj­tás melletti, azzal versengő (konkurens) hajtásokat tőből távolítsuk el. A rossz irányba növő. sűrűsítő, egymást keresz­tező hajtásokat ugyancsak tő­ből csípjük ki. Fiatal fáink ko­ronájában a merőlegesen föl­felé törő hajtásokból levélko­­szorűra történő metszéssel ter­mőalapokat alakíthatunk k> A hajtást egyszerűen 4—6 levélre visszacslpjűk. A faiskolákban vadalást vég­zünk. Az oltott-szemzett cseme­te alanysarjait eltávolítjuk, to- Л vábbá pedig az összes szemzés # alá jutó alanyokat megbotul­(P. R. illusztrációs felvétele) ИЮ® % 3 m tennivalók juk, hogy 1 szál, Jól fejlett hajtást hozzanak. A most is csalódást okozó fá'nkat dróttal törzsben elszo­ríthatjuk; ehhez legalább 1,5—2 mm-es lágy drótot használ­junk. Ha kertünkben igen be­rakodott példányok (elsősor­ban almafák) is lennének, ak­kor azokat átjárjuk és legko­rábban a hónap végén, vagy inkább csak júniusban termés­válogatást végzünk. Ä GYÜMÖLCSÖS TALAJÄNAK GONDOZÁSA Ugarolás esetében már ese­dékes a második kapá’ás, ill. a gyomok irtása. Füvesítés ese­tén májusban megejtjük az el­ső kaszálást. Ahol nem kellett vegyszert használni, ott a szé­nát összegyűjtjük és takar­mányként hasznosítjuk. Több permetezés esetén a szénát szervestrágyaként használjuk fel. Ha nem tudunk öntözni, akkor mulcskénf a fák alá rak­juk. Ha öntözünk, akkor a komposzttelepre visszük és a­­kár zölden, akár széna formá­jában. N hozzáadásával kom­posztáljuk. Ilyenkor trágyázni már nem szoktunk. Kivételt ké­pez a trágyalé koronacsurgóba történő haszná'ata. Nagy ter­més esetén, kis hajtásnöveke­dés meüett, áranként 2—3 kg gyorsan ható N-trágyát adha­tunk. A levéltrégyák használa­ta azonban még esedékes. Nagy meleg esetén azonban ne al­kalmazzuk. gondoljunk a per­zselés veszélyére. Esős áprilist, májust jósol­­n-k. Ha nem így lenne, akkor b'ztosPani kell a gyümölcsös öntözését. Erre az időszakra, a terméskötés idejére, a kellő csapadék biztosítása azért fon­tos hogy a fa „kényelmesség­ből“ — nélkülözésből ne dobia le, hanem tartsa meg termését. Legrecionálisabban a korona­­csurgóba juttatott víz haszno­sul. A levelek öntözésénél (per­metező öntözés) teret adunk az egyes betegségek elszaporo­dásának és a gyomok fejlődé­sének Májusban intenzív nö­vényvédelmet к ell biztosíta­nunk, mert ilyenkor már a kár­tevők és a betegségek igen nagy spektruma fenyegeti ter­mésünket. Az elszaporodásuk­nak megvannak az optimális feltételei. Az almánál a kali­forniai pajzstetíí, az almalevél­­moly, az almailnnca, az alma­levél törpemoly, s az atkák, a hónap végén pedig az alma­­mo’y károsíthat. A betegségek közül most a varasodás és a lisztbarmnt a légagresszívabb. A körténél a poloskaszagű kör­tedarázs, a hajtáshervasztó da­rázs, a körte-szövődarázs, a körfelevélgtibacsszűnyng, hónap eleién a rügylikasztók és a le­­vélbnlhák jelentkeznek. A kaj­szinál, az őszibaracknál a pajzstetíí. a barackmolv, a ke­leti gyömölcsmoly, a betegsé-A Decemtion EK 2U-at többek között a burgonyabogár, a Fademorf EK 20-at pedig a lisztharmat ellen ajánljuk (P. R. felvétele) gek közül a monília, a levél­­likasztó gomba és a gnumőnia léphetnek fel. Az őszibarack­nál ezen felül májusban még sok a levéltetű is, és számít­hatunk az őszibarack-liszthar­­matra. Meggynél, cseresznyé­nél most kell ügyelni a férge­­sedést okozó cseresznyelégyre, valamint a fekete cseresznye­­-levéltetűre. Ejtsünk szót egy új kártevő­ről a lombosfa fehérmolyról (Leucoptera scitella), amely Dél-Szlovákiában az utóbbi 3—4 évben igen elszaporodott, s az almafáknak félelmetes kártevő­je lett. Száraz évben 3 generá­ciója is kifejlődhet. A kártevő bebábozódott állapotban a fa­törzsön telel át. Ellene legha­­tásobban a lepkék kelése ide­jén védekezhetünk, ez rendsze­rint egybeesik a fa virágzásá­val. Hogy a levél mindkét lap­ja borítást kapjon, sok permet­­anyagot kell kipermetezni. Nem is annyira a készítmény fajtája a döntő, hanem az alkalmazás időszaka. Alkalmazhatjuk -a De­­cis 2,5 ЕС-t, amely a méhekre sem ártalmas. A kártevő lárvá­ja almákat váj a levéllemezbe, majd fejlődése végén a 3,5 mm hosszú, zöldesfehér, barnafejű kukac egy fonálon a földre ereszkedik, hogy ott bebábo­­zódjon. Ez egy „tétovázási idő­szak“, mert a kukacok feltű­nően sokáig „díszelegnek" a fonalokon, s ezt minden ker­tész észreveszi. Ilyenkor —má­sodszor — organofoszfát és pi­­retroid készítményekkel per­metezhetünk. A kártevő spirá­lisan kirágott fészke kívülről az ürüléktől előbb világoszöld, majd a kukac távozása után barnára színeződik. Az első ge­neráció rendszerint'' nem szá­mottevő, de a későbbiek kárté­tele lehangoló. Májusban távolítsuk el a kertből az összegyűlt fanyese­déket, keverjük át a tavaly összegyűlt komposztot és áll­ványokkal. reteszekkel készül­jünk fel az új termés fogadá­sára. BEt.UCZ JÄNOS agrármérnök, kandidátus A SZŐLŐBEN A levegő hőmérsékletétől és a szőlő tápanyagszükségletétől függően májusban megkezdő­dik az intenzív hajtásnöveke­dés időszaka. Mivel a napi haj­tásnövekedés elérheti a 4—5, de a 10—15 cm-t is, az egyes tennivalók — elsősorban a zöldmunkák, a növényvédelem, de a talajművelés is — időhöz kötötté válnak. A szőlőművelés egyik legfon­tosabb mozzanata a hajtásválo­gatás. Ennél a munkánál a fő­szempont az, hogy a tőkén a termővesszők egyenletesen he­lyezkedjenek el, és a tőke szel­­lös legyen. Tőből eltávolítjuk a meddő, a rassz helyen fejlő­dő vagy gyenge hajtásokat. A fej- és a bakművelésű tőkéknél eltávolítjuk a tőke közepéből nőtt hajtásokat. A hajtások a tőkefejen körkörösen — egyen­letes elosztásban — helyezked­jenek el. A magas- és lugas­­művelésű szőlőben a hajtáso­kat egymástól 10—20 centimé­teres távolságra ritkisuk meg. A meddő, elsflrűsitő hajtások eltávolításával a tőke megma­radó vesszőin szebb és na­gyobb fúrtok fejlődnek. A haj­tásválogatást a nem termi) sző­lőben 3—5, a termő szőlőben 15—20 cm-es hajtásokon végez­zük el. akkor, amikor a fiirt­­kezdeményuk már jól láthatók. Haitásválogalásíal a metszés­kor elkövetett hibákat még helyrehozhatjuk. A téli fagyok által károsított szőlőkben a hattásválogntást feltétlenül vé­gezzük el A nem termő kor­ban lévő valamennyi tőkefor­ma kialakításának nélkii’özbe­­tetlen része a hajtásválogalás. A tavaszi munkák során távo­lítsuk el a törzsből előtörő hajtásokat is. Amikor a hajtások elérik a 30—41 cm-es hosszúságot ak­kor végezzük el az első kötö­zést. vagy aggalást. Huzaltá­maszhoz a hajtásokat 8-as ala­kú kötéssel erősffjük, így a kö­tés a hajtás vastagodásakor nem vágja el azokat. Páros huzalok esetén a hajtásokat ä huzalok közé igazítjuk. Időben végzett, rendszeres kötözéssel, elősegíthetjük a fiatal — még nem termő — szőlő hajtásai­nak megfelelő, gyors növeke­dését és fejlődését. Az eredményes növényvéde­lem érdekében rendszeresen figyeljük az időjárási viszonyo­kat, főleg a csapadék és a hő­mérséklet alakulását. Permete­zéshez széles hatásspektrumú — más szerekkel is jól kombi­nálható — permetet kell kivá­lasztanunk. Nedves, hűvös ta­vaszi időjárás esetén szükséges lehet a szőlő feketefoltosságát okozó gomba elleni védekezés. RUgyfakadás után (2—3 leveles állapotban) Dithane M 45, No­­vozir MN 80 0,3 vagy Kuprikul 50 0,6 százalékos oldatával vé­dekezzünk. Május második fe­lében megkezdjük a szőlő !eg­­szedelmesebb gombakártevője, a peronoszpóra elleni harcot. Éghajlati viszonyaink mellett — a virágzásig — általában egyszer permetezünk, akkor, amikor a hajtások elérik a 15 —35 cm-es hosszúságot. A peronoszpóra elleni első per­metezést nem kell elsietni, de a virágzás előtti egyszeri per­metezést feltétlenül végezzük el. Virágzás előtti kétszeri per­metezésre csak az ún. pero­­noszpórás években lehet szük­ség. Elsődleges fertőzés (olaj­­folt) csak azokon a leveleken jöhet létre, amelyeknek a Iég­­zőnyílásaf már kifejlődtek, te­hát legalább 2—5 cm nagysá­gúak. A fertőzés létrejöttének további feltétele a talaj meg­felelő nedvesésgtartalma. Fer­tőzés általában akkor jön lét­re, ha eső után (10 mm vagy nagyobb csapadék) a hőmér­séklet nem csökken 10 C-fok alá, és a levelek 2—7 órán át nedvesek maradnak A virág­zás előtti permetezéshez álta­lában szerves hatóanyagú ké­szítményeket (Dithane M 45, Novozir MN 80, Polyram Combi 0,2—0,3%), erős ha jfásniivske­­dés esetén réztarlalmú készít­ményeket (Kuprikol 50 0,6 %) is használhatunk. A permetlé­­be lisztharmat elleni készít­ményt. a tojásokból kelő tar­ka- és nyerges szőiőmoly her­nyói ellen rovarölő szert is te­gyünk. Lisztharmat elien álta­lában kéntartalmú készítmé­nyeket (Suliból К 0,5 %, Síra 80 WP 0,3 %. Pol-Sutkol Extra 0,3%) használunk, de eredmé­nyesen alkalmazható néhány szerves hatóanyagú készítmény is (Karatbane FN 57 0,1 %, Fademorf 20 ЕС 0,125 %, Bay­leion 25 WP 0,01 %). Liszthar­mat elleni porozásra 2 g/m2 mennyiségben tiszta, finomra őrölt ún. ventilált kénpor (Sí­ra Sf nx) használható. Lehető­leg reggel és szé'cseudes idő­ben porozzunk. A porozást ál­talában virágzás után végez­zük A kéntartalmú készítmé­nyekről tudni kell. hogy hatá­suk csak 16 C-fok felett kielé­gítő. Legkedvezőbb a 20 C-fok körüli hőinárséklot- Hideg Idő­járás esetén hatásuk gyenge, magas hőmérséklet (25 C-fok felett) mellett — vagv a per­­metlé egvenlőt'en klluttatása­(Folytntás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents