Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-02 / 17. szám
8 .SZABAD FÖLDMÜVES-1987. május 1. Családi ”KI MIT TUD” „Ki mondja el helyettünk, amit csak mi tudunk elmondani?“ (Rab Zsuzsa: Az illem őreinek) Szobája falán megfakult fotográfia: iskolai csoportkép. — Ez itt középen a Tóth tanító úr — magyarázza, majd sorra veszi a körülötte lévő kisebb-nagyobb nebulókat, minden, gyerekhez egy-két mondatot fűzve. Végül ujja az alsó sorban egy kockás ruhás kislányon áll meg: — ftt meg én vagyok — mondja, s hangjában ott vibrál az emlékezés furcsa varázsa. Míg elmereng a múlton, a kockás ruhás kislányt nézem. Sötét haj, hátul összefogva, barna szempár, értelmes, nyílt tekintet, pici, keskeny ajkak, szabályos, habvány arc. Szinte hihetetlen, hogy ő az én — ma hetvenegy éves — nagyanyám, akinek mesélő szavát hallgatom, hogy életéről továbbvigyek ' számunkra megszívlelendő tanulságokat. Nagyanyám élete úgy Indult, mint egy mese. Élt egyszer egy faluban egy jómódú bíró a feleségével és három szép lányával. A legkisebbiket Vilmának hívták. De amíg a mesék általában fennhéjázó, büszke bírólányokról szólnak, addig az én nagymamámnak lnkáb amolyan Hamupipőke sors jutott. Talán az anyatejjel sztvta magába azt a mérhetetlen tenniakarást és munkaszeretetet, amely egész életében végigkísérte. Alig volt ötéves, már kiskapát fogott a kezébe és ment a szüleivel a szőlőbe. Gyermekkort emléket között elevenen él az a nyári nap is, amely majdnem végzetessé vált számára. — Kenderhányás volt a Karosán — meséli — olyan hatéves lehettem, még iskolába se jártam. Ott sürögtem a felnőttek között. Egyszercsak arra lettek figyelmesek, hogy már nem hallják a hangomat. Ahogy körülnéznek. hát látják, hogy engem már visz a vfz befele. No. lett is nagy riadalom, úgy úszott utánam Zsuzsa éngyö, oszt vonszolt ki a partra. De bizony akkorra már teljesen elaléltam. Akkor a lábamnál fogva felemeltek, hogy jöjjön ki belőlem a víz. Később gyakran gondoltam arra, hogy bár vitt vón el akkor a víz örökre, hogy ne kellett vóna ennyi keserűséget lenyelni, ennyi gyötrelmet kiállni. — Hogy beszélhetsz így — dorgálom meg —, hiszen akkor ml sem lennénk, a sok bánattal együtt a boldog pillanataid is elúsztak volna. — Tudom én azt, fiacskám... — sóhajt nagyot es mesél tovább. —kát mókáztunk. Télen meg, amikor összejöttek az asszonyok a fonóba, édesapám csinált nekem is egy guzsalyt és tanultam fonni. Minden kézimunkát Igen szerettem és tudtam csinálni. Lakott nálunk egy varrónő, tőle ellestem a varrás minden csínját-bínját. Úgy tizennégy éves lehettem, s már gépen varrtam magunknak dunna- meg párnahajat. Mondtam is édesapámnak, hogy- varrónő szeretnék lenni, de ő keményen azt mondta, hogy itt a főd, dógozni kell, nem varrni! A föld, amit dédnagyapám • véres verejtékkel szerzelt meg, háromszor megjárta érte Amerikát. Farmeroknál vállalt munkát, s béréből itthon földet vett, hogy a három lánya jövőjét biztosítsa No. de kanyarodjunk visz-Nagyszüleim, Kasko Ferenc és Kasko Ferencné Szerettem iskolába járni, soha sem mentem felkészületlenül. Leginkább a számtant meg az énekórát kedveltem. Aztán színdarabokat is tanultunk. Az egyiknek az voit a címe, hogy „Az egészséges beteg“. Azt játszottam benn, hogy betegnek tetettem magam. ne kelljen iskolába mennem, merthogy nem tudtam a számtant. Az egyik nótára még most is emlékszem. És csodálatos, tiszta hangján énekelni kezd. Aztán mondja tovább: — Az iskoláskorom nem olyan volt, mint a tiétek. Reggel rámparancsolt a néném, hogy addig el ne próbáljak menni az iskolába, amíg nem vágok egy kosár fát. Délután megint tettem, amit kellett. Összejöttek a cimborák az udvaron, a szomszédból a zsidójányok meg a többi velemidős fiúk, jányok, oszt nekiláttunk kihordani soroglyán a trágyát a jószág alól. Ha kellett, a tehénre vigyáztam a réten, közben sosza a nagymamámhoz! Mint minden gyereknek, neki is nagy élményt jelentett, amikor szüleivel elmehetett a vásárba, amit akkoriban Zemplénben (Zemplín) és Királyhelmecen (Kráf. Chlmec) tartottak. Ma is szívesen merül ei az akkori látnivalók forgatagában: — Csizmadia, szíjgyártó, mézeskalácsos kínálta fennhangon a portékáját. A pecsenyesütő sem hiányozhatott a vásárból. Voltak, akiket a lacipecsenye illata csábított az alkudozó, bámészkodó emberek közé, hogy késő délután egy vidám nap emlékeivel térhessenek haza. Miután nagymamám kijárta az iskolát és a tanító bíztatására sem tanulhatott tovább — itt a főd, dőgozni kell! — egyenrangúként kellett a felnőtt kapálók, (aratáskor a marok szedők sorába állnia. — Ősz volt, egész nap esett az eső — meséli — de ^ trágya már ki volt hordva a Nagyrétre. Hát fogtam magam, derekamra kötöttem az esernyőt, oszt úgy szórtam. — Tán bo-lond vagy te Jányl — kiáltott felém a föld végiből egy ember, aki nem is tudom minek járt arrafelé. Sehol egy lélek, mindenki a fedél alá húzódott, én meg még akkor sem nyughattam. Tizenckilenc éves volt nagyanyám, amikor férjhez ment. A férjét, vagyis a nagyapámat már régtől ismerte, mivel falubeli volt. meg rokoni kapcsolatban is álltak egymással. Kezdetben nagyapámék szüleinél laktak. Itt szülte meg első gyermekét is, apámat, és ez volt életének a legnagyobb öröme. Élete további során már csak keserűségre és bánatra emlékezik. Anyósa, bár jómódban élt, zsugori, rosszindulatú aszony volt. aki mellett a menyecskének csak a tűrés és a hallgatás jutott. Mikor aztán nagyapám megelégelte, hogv fiatal felesége arca mindig bánatos, szóváltásba került a szüleivel. Ennek az lett a vége, hogy éjnek idején kikergették őket a házból, összecsomagolták nagyanyára staffrungját, fogták a bölcsőt a gyerekkel és nagymamám szüleihez mentek. Aztán 1940-ben újra született egy gyermekük, de csak hat hónapig élt. Két évre rá lett,egy kislányuk, de az is csak két hónapot élt. Nagymamám akkor még csak 26 éves volt, de beleőszült a bánatba. Azóta csak fekete ruhában jár. A háború rettegéseit, viszontagságait mindenki ismeri, nagyanyámék is átélték, amit akkor a falu lakosai átéltek. Nagyapám — hadkötelesként — a frontra került, majd fogságba, amiről gyakran mesélt nekünk, menynyit fáztak és éheztek, milyen szenvedések után kerültek végül haza, családjuk körébe. Nehéz volt újrakezdeni az életet. Nagyanyámék is elköltöztek a szüleiktől árendás házba. Később saját házat ékítettek. Amikor községünkben is megalakult az egységes földműves-szövetkezet, ők is a tagok sorába léptek. Nagyapám már négy éve meghalt, de nagymamám emlékeiben elevenen él, s Így őrzöm én is, ahogy mesélő szavai nyomán végigjárom vele hetvenegy éve kevés örömben, sok bánatban és mindig csak munkában eltöltött napjait, s így válik lassan az én életem részévé mindaz, amit ők megéltek. Kasko Zsuzsanna, ' Nagykövesd (Veľký Kamenec) < »r а > u сл Ы > а а 1. A kis barackfa vállig sem ér. De már barack van ága hegyén. Lábujjra állva nyújtja feléd. Mint szűz leányka behunyt szómét. Állj csak elébe: szál derekát hajtja és lépnefutna tovább. Piheg és illeg, melege van. Legyez, legyintget divatosan. Rázza ruhája lebke díszét. Pirulva várja, hogy megdicsérd. Folyton azt nézi, csak ót keresd. Bálterem néki még ez a kert. 2. Estém ott töltöm naponta nála. Holnap is jöjjön, súgja utánam. Fölzizeg lágyan, ha visszatérek. Rá még hatással van a költészet. Drága barackfám, veled álmodtam a zörgő szalmán a hús lugasban. Mesgyénél, kűtnál szét-széttekintve útnak indultál hold-ezüst ingben. Léptél, növelve halkan a csendet. Hoztad ölembe jószága tested. Pirulva nézek feléd azóta. Nézz te is. kérlek, félre pirulva. Selyemblúzok A mindennapi öltözködést változatossá, izgalmassá teszi a jól kiválasztott, mutatós, könnyed selyemblúz. Példák: 1. Színes, fényes szaténból, piékkel, masnival díszítve. 2. Mattfényn santungból. fényes gallérral és zsebfedővel. 3. Mintás twillselyemből. azonos nyakkendővel, farmerhoz. 4. Selyemdzsörzéből. apró kásagvönggyel hímzett gal lérrai. 5. Hófehér zsorzsettből, fényes fekete pasztiiiagombokkal. B. Markáns színekből, nagy gallérral, rejtett gombolással. 7. Fényes csíkozással, aszimmetrikus gombolással. 8. Mintás brokátból, fémes színekben (rézsárga, vasszürke). Lboc Ií out rr Туokfialta В - é 7 Szép jirn.8 műve 1 A feltétele cód két jel» lyukfajta » E - 4 7 Bánat 7 T.yjíkfajta S -* 1 Protaktinium jele iSösaaábsr. van í rttrfue Tyúlcfajta Ä - 5 к Amerikai hír»* OgynSkeág Piactér a régi görögöknél Tyúkfajta R ~ 6 Eiltcszo lyúicfajt® R-7 к Ipszilon Hág XaníV ' erono# hangzói G3r»g bet« Azonee betűt Sziget ая Atlentiócsánbsa Mitikue brit király krre % másik hmTvr#. Ének - angolul — kiejtve . r Kemény anyag Szovjet autót jelzés« az a tény bogy Vaja íí яуег méter > 4 foszfor jel* KettSe fcetŐ Argon, hidrogén Keeíp«f rSv* Portugál tengerész A. rá« szélei klanej francia település ■ Molibdán Kártyaletét £L_ ■ i Csillag - angolul Kilőj» földi város » f pEOSZ ír0 ľárgyreg ... nail, légiposta L —► Argentum, nitrogén Torban van. t r Xg&kápzö З.ЗОЯОЭ betűk utazó 4a felfedező Búr, SUlfÜJP Stel* izesítS llnőalat[szo íadiu® i'agyar špítása íy&faöta Sémái lámal egy • J Az ászaid. ▼ílégtáj jele Antik Ezúttal azonban igazán tavaszi és izgalmas, olyan, amelyet nem lehet a szobában ülve megfejteni, annál könnyebben viszont akkor, ha a röpdöső madarakat figyeljük. Kedves Gyerekek! Azt kérjük tőletek, frjátok meg a rajzokon látható hat madár közül legalább négynek a nevét! A helyes válaszokat postai levelezőlapon küldjétek be szerkesztőségünk címére, amelyre feltétlenül Írjátok rá azt is, hogy hányadik osztályba jártok! MEGFEJTÉS— imimstK Lapunk 14. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „gyertyán, nyár, lucfenyő, jegenye, borókafenyő, nyir, juhar, gesztenye, tölgy, kőris“. Nyertesek: Borzy Bálint, Szalóc (Slavec), Andrásikné Béres Erika, Garamgyörgy (Júr nad Hronom), Krokhely János, Féder (Peder).
