Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-04-18 / 15. szám

6

SZABAD FÖLDMŰVES,

1987. április 18.

A könyvhőnap bratlslaval rendezvényei közül talán a legismertebb a Könyvszemle, amely gyakorlatilag március elejétől végéig tart. Iellegzetessége. bogy a bő négy hét során valamennyi kiadó megrendezi a maga „naplát“, amikor dolgozói, illetve az ott rendszeresen publikáló szerzők találkoznak az olvasóközönséggel, hogy véleményt cseréljenek, tájékoztassák egymást az elvárásokról, tervekről, lehetőségekről Ilyen „kiadói napot“ a Madách Könyv- és Lapkiadó is rendszeresen szervez, s természetesen nem volt ez másként az idén sem. Ami a kiállított műveket, s ezeken keresztül a kiadó egy évi tevékenységének ' keresztmetszetét illeti, erről lapunk 13. számában már áttekintést adtunk; ezúttal a kiadó képviselőinek, szerzőinek az olvasókkal való találkozásáról, illetve az ott kialakult eszmecseréről szeretnénk vázlatosan beszámolni. Annál is inkább, mert az idén — kellemesen csalódtunk. Az elmúlt években ugyanis nemegyszer előfordult már, hogy ezek az író—olvasó találkozók bántóan formálisak voltak, sőt olykor a kínos fiaskó határát súrolták. Az olvasóközönség ugyan most is „szervezett“ volt — a bratislavai magyar gimnázium tanulói alkották —, de felkészültségéhez (vagy felkészítéséhez) ezúttal kétség nem férhetett. Valószínűleg része volt ebben annak is, hogy az idén először a legfiatalabb írónemzedék tagjai is иф/i vehettek a találkozón; természetes, hogy az ő író! világuk, valóságszemléletük sokkal közelebb áll a fiatalokhoz, mint akár az írói középnemzedék képviselőié. Az egykori Iródiából országos fórummá erősödött új nemzedéket Farnbauer Gábor, Hizsnyai Zoltán és Tálamon Alfonz képviselte; a beszélgetés többi résztvevője a kiadó részéről Turczel Lajos, Grendel Lajos és Dávid Teréz volt. Az eszmecserét Duba Gyula, a Madách Kiadó főszerkesztője vezette.

Az első részben a kiadó egész évi tevékenységének eredményeiről volt sző; erről, mint már említettük, lapunk 13. számában közöltünk cikket, a Madách egyik dolgozójának tollából. A második rész hivatott a kérdések számára teret biztosítani — amelyekben ezúttal valóban nem volt hiány. Nagyjából két témakör köré csoportosultak- a Próbaút című antológia megvitatása, illetve a csehszlovákiai magyar irodalom képviselőinek felszólalásai a Szlovákiai Írók Szövetségének nemrég lezajlott V kongresszusán. Főleg az utóbbi különösen örvendetes tény. mivel hzt bízonyltla. hogy Irodalmi életünk történései, az irodalom és a társadalom kapcsolatának kérdései a fiatal nemzedéket is egyrf jobban érdeklik.

Bebizonyosodott, hogy a pályakezdő Irók-költők Próbaút című antológiája nagy visszhangra talált a fiatalok körében. A tizenegy szerző közül ugyan szervezési és egyéb okok miatt csak hárman jelenhettek meg, de kétségkívül sikerre számíthatna egy író—olvasó találkozó a teljes szerzőgárda vaj. A kérdések többsége Farnbauer

■ A Madách által kiadott könyveket érdeklődéssel lapozgatták a fiatalok.

lásra csak azért, mert nemzetiségi közegben, nemzetiségi alkotó tollából született. Ez így óhatatlanul beszűküléshez, sőt provincializmushoz vezetne; az egyetemes mérce kizárólag q már említett általános irodalmi értékrendszer lehet csupán, az adott kor és társadalom függvényében. Nem hallgatta el azt sem, hogy a csehszlovákiai magyar irodalomnak ezen a téren nem kis adósságai vannak. Ezek közül az első helyen a biztos szakmai alapokon áll, objektív, elfogulatlan kritika hiányát említette, ami, mint jelenség, részben a lentebb elmondottak egyenes következménye. A kritika szempontjai ugyanis, elsősorban éppen Irodalmunk nemzetiségi jellegéből kifolyólag, meglehetősen bizonytalanná váltak, s a legtöbbször egészen mást — például a szerző személyével szemben megnyilvánuló elfogultságot — tükröznek, mint a mű valódi értékét. Márpedig tárgyilagos, szigorú kritikára nagy szükségünk' van — hangsúlyozta nyomatékosan, s egyben a reményét fejezte ki, hogy a nemrég kötettel is bemutatkozott fiatal alkotógárda tagjai közül „kinevelődik“ egy-két egészséges szemléletű műítész is; tehetségük, stílus- és formaérzékük többüknek Is megvan hozzá. Ezt követően — mintegy kapcsolódva az előző kérdéscsokorra — elégedettségének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a Szlovákiai írók Szövetsége magyar szekcióján belül megalakult a Fiatal írók Köre. Mint mondotta, erről Is szólt az írókongresszuson, ahol kihangsúlyozta a kör létrejöttének jelentőségét irodalmunk folytonossága, illetve a hathatós .szakmai irányítás szempontjából. Végezetül néhány mondattal egy olyan problémára mutatott rá, amely nagyban hátráltatja a csehszlovákiai magyar irodalmi .alkotások beépülését a hazai irodalmi élet egészébe: kevés a fordító, a kellően képzett hungarista, akik ezeket a műveket cseh vagy szlovák nyelvre átültethetnék. Pedig egyre több olyan alkotás születik nemzetiségi irodalmunkban, amely joggal tarthatna számot szélesebb érdeklődésre.

* *

Nagyjából ezek voltak — természetesen dióhéjba sűrítve — irodalmi életünk azon időszerű eseményei, kérdései, gondjai, problémái, amelyekről az Idei Könyvszemle alkalmával szó esett. Nem vitás, hogy a témákat tekintve a rendezvény súlya egyre nő, s hogy egykori formális jellegét egyre inkább őszinte érdeklődés, élénk vitaszellem váltja fel. Szeretnénk hinni, hogy ez nemcsak — pontosabban: nem elsősorban — a szervezők előkészítő munkáiénak eredményességéből ered, hanem az irodalmi életünkre való nagyobb odafigyelés régóta hiányolt, őszinte jele.

VASS GYULA

(Egy figyelemreméltó múzeum megnyitásáról és első kiállításáról)

Gábornak volt címezve, aki néhány meghökkentően eredeti versével érdemelte ki ezt a megkülönböztetetl figyelmet. Hizsnyai Zoltánnak szintén „meg kellett magyaráznia" néhány sorát és gondolatát — sajnálatos víszont, hogy az új nemzedék legtehet ségesebb prózafrója, Tálamon Alfont igényes színvonalú elbeszéléseiben * fiatal olvasók semmi olyasmit nerr találtak, ami legalább egy kérdés’ megérdemelt volna ...

Rendkívül időszerű volt viszont f kérdés, amely a csehszlovákiai ma gyár írók véleménynyilvánítására lrá nyúlt a Szlovákiát írók Szövetség« legfelsőbb fórumán.. A válaszadásrí Grendel Lajos vállalkozott, aki egyéb ként a kongresszuson felszólalók egyl ke volt, s e felszólalásának főbb gon dolatait Ismertette most a jelenlevők kel.

Elsőként nemzetiségi irodalmunk egyik nagy dilemmájára mutatott rá, amely a nemzetiségi és etnikai sajátságok, Illetve a korszerű iroda lom általános értékrendszeréből következik. Nyomatékosan kihangsúlyozta: egyetlen irodalmi alkotás sem jogosult megkülönböztetett figyelemre vagy az általános esztétikai szempontokat figyelmen kívül hagyó elbírágyarországi Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője mondott ünnepi beszédet:

— „Gömör: Magyarország kicsiben“- így tartották a rég ek. A történelmi Magyarország legnagyobb — több nemzetiség által lakott — vármegyéje, gazdag néprajzi és folklórja révén (is) a leghomogénebb földrajzi egység A kutatás a muzeológta eszközeivel és -módszereivel tárja tel a táj rendezett tárgyi emlékeit. A várossá Izmosodó Putnok nagyközségben létrehozott múzeum tudományos igényességgel bizonyítja a történelem igazságait, szolgálja a közművelődést, a Gömörben élő magyar kisebbség nemzetiségi egzisztenciájának találkozási pontját jelenti, és az együttműködés hídját alkotja a szomszédos testvérnépek, Illetve a két szocialista ország között.

Bodnár Mónika, lelkes múzeu-m,vezető, a Gömöri Múzeumnak a táj kulturális életében betöltött feladatairól

beszélt:

— Eme Intézménynek a feladata, hogy az egykori Gömör történetét és népéletét kutassa, a még fellelhető tárgyi és dokumentációs emlékek összegyűjtésével és megőrzésével“foglalkozzon, kiállításain, pedig elsősorban az egykori vármegye déli, főként magyarlaktá területének történelméből, néprajzából villantson fel jellemző képeket. Gömör népe vegyes nemzetiségű, túlnyomórészt magyarok és szlovákok lakják. A trianoni békeszerződés után a történelmi vármegye 281 településéből 21 került Magyarországhoz. Ezzel Gömör, mint önálló vármegye megszűnt, de magyarlakta területét továbbra is néprajzilag ön* álló tájegységként kezelt a kutatás, hiszen az itt élőket a közös múlt, a hasonló gazdasági-társadalmi feltéte- I lek, az egyező kulturális örökség köti

■ össze, jelen kiállításunk elsősorban ! az egykori Gömör déli része, a Ma, gyarországon található területi egy- I ség, a 21 település történetének, nép• rajzának bemutatásával indul, s ter■ mészetszerűleg felidézi a régmúlt em- i lékeit is. A táj történetének bemuta, fásával párhuzamosan -megelevened- 1 nek a kiállításon a nép mindennapi ) életének fontosabb területei is. Teret

biztosítottunk az állattartás, a parasztművészet bemutatására Is. A ki- I állítás egyik részlegében pedig a gö- 1 mörí fazekasság termékeinek repre- zentatív darabjait tárjuk a látogoatók- elé-A gyűjtéssel egyidőben megkezdték

■ az anyag tudományos feldolgozását, i Biztatóan gyarapszik az intézmény ar• chívuma: fotókon és dlapozitfvokon- mentik át a jövő számára a pusztu:- lásra ítélt tárgyakat, épületeket sth., a a levéltárakban összegyűjtik a Gö;, mörre vonatkozó adalékokat, és a saj\ tóban megjelenő Ilyen tárgyú lrásoil kát. A múzeum Baráti Köre munkájának jobb megszervezésével akarják kiterjeszteni a tárgyak, dokumentu:1 шок és szellemi értékek módszeres у gyűjtését. Ennek érdekében még gyü- mölcsözöbbé szeretnék fejleszteni •- kapcsolataikat a rimaszombati Gömö- I- ri Múzeummal, a rozsnyól Bányászn múzeummal és a Gömöri Honismereti к Társasággal. Bíznak abban, hogy a- jövőben elmélyülhetnek és összehan-5. golódhatnak a tudományos kutatások, t- s hogy közös Lesere) kiállításokat és

tudományos tanácskozásokat rendezhetnek, a nemzeti tartással erősített jl internacionalizmus szép példáiként, ő

A putnokl Gömöri Múzeum létrehozásával ama sokat emlegetett „híd“ У egyik pillérét igyekeztek megalkotni. !■ Az összetartozás és a kölcsönösség szép eszméje viszont csak akkor tel- 5- jesedhet ki és érheti el célját, ha n kellően megismerjük és megértjük i- egymást. Ha képesek vagyunk meg*' szüntetni a köztünk lévő ellentéteket, -s az egymással szembeni ellenérzéssel két. Sajnos, a rozsnyőt Bányászmú- I* zeum Dél-Gömör néprajzának kutatási sához, az idevonatkozó tárgyi és szela* leml dokumentumok hozzáférhetővé á- tételéhez (például: állandó kiállítások 1У rendezése, tanulmányok, monográfiák ti- kiadása stb.) a hangzatos szavakon •I. túl még nem sok mindennel járult á- hozzá... Csak remélni tudjuk, hogy lN a néprajzilag önálló gömöri tájegység a Magyarországon lévő huszonegy falujának kezdeményezésére a Szlovákia területén fekvő kettőszázhatvan tele-6, pülés is bepótolja mulasztását, ik

a- Korcsmáros László

Az új kültőnemzedék egyik képviselője, Farnbauer Gábor (balról).

(A szerző felvételei)

megtudtam a szövetkezetről, amtt reggel az elnöktől akartam kérdezni. A zárszámadó közgyűlés elnöki beszámolóját Is megkaptam. Megtudtam az alacsony tejelékenység okait, a tavaszt munkálatokra való jelkészülés problémáiról is áttekintést nyertem. Mint eső előtt a hangyaboly, hemzsegtek az adatok.

Ekkor belépett egy férft. Ügy jött ez nekem, mint derült égből a hátbavágás. A jérji ugyanis közölte, kicsoda, micsoda és hogy valamilyen járást ellenőrzési képviselet. A szőke tündér előbb csak merően nézett, aztán hervadni kezdett a mosoly, majd lehullott i az arcáról; akkorát koppant a parketf tán, hogy beleremegtem.

? — Hát akkor maga kicsoda? — szí■ szegte kígyóként a fülembe.

— Ja, ezt majdnem el is felejtettem — mondtam derűsen. — En vagyok az, aki reggel telefonált az elnöknek.

Illés Bertalan

Jelentős néprajzi eseményre került | or a magyarországi Putnok nagyköz- i légben: olyan kulturális intézmény ] árta ki kapuját, amely a hajdani Ganör vármegye — a történelmi Ma»yarország egyik legnagyobb megyéje i — kulturális emlékeit hivatott feldézni. A putnoki Gömöri Múzeum negpyitása nemcsak az odaáti Boriod-Abaúj-Zemplén megye, hanem egyken az egész, összefogó néprajzi etnlsum: a mai Rimaszombati (Rimavská sobota) és Rozsnyói (Rožňava) járá- i sok területén élő magyar nemzetiségű - lakosság ünnepe is.

Az ünnepélyes megnyitást megelőzően tanácskozásra gyűlt ösáze a múzeum Baráti Köre, amelyen dr. UJváry Zoltán, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetének tanszékvezető professzora „Eredmények és feladatok Gömör kutatásában“ címmel tartott dokumentumértékű előadást.

— A gömöri kutatásokat 1979-ben kezdtük el Intézményesített keretek között, s már akkor felmerült a múzeum létesítésének gondolata — mondotta a Szlovákiában is jól Ismert egyetemi tanár. Ezután részletes elemzés formájában áttekintette a múlt századi és századunk elejére áthajlő kutatások fontosabb eredményeit. Külön vizsgálat tárgyává tette a két világháború közötti Időszakot, amikor a két nagy szellemi központban — Rimaszombatban és Rozsnyón — az értelmiség megritkult, és mire újra megizmosodott volna, jött a kényszerű kitelepítés, és Gömör magyar értelmisége szétesett.

— Napjainkban is nagy erőfeszítéseket kell tenni a kulturális emlékek megmentésére. A gömöri kutatással elkötelezetten foglalkozók közül B. Kovács István és Böszörményi István nevét kell kiemelni. Ugyanakkor azokról az eredményekről sem szabad megfeledkezni, amelyek Czakó Mária, Méry Margit, Takács András, Ulman Lajosné, Horváth Lajos és mások nevéhez kapcsolódnak. A szlovákiai Irodalmi Szemle gömöri száma 1977-ben némi reményt sugallt a publikálásra, azonban az eltelt tíz év a néprajzi tárgyú közlések terén lényegesebb változást nem hozott.

A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a gömöri tájnak kiváló honismereti gyűjtői vannak. Azokról a Csemadoktisztségvlselőkről Is szólt, akik a korábbi években végzett gyűjtőmunkájukat, helyszíni kutatásaikat elősegítették. Eredményeiket nekik is köszönhetik: a Medvesaiján Somoskői Í7ollánnénak, Mag Elzának. Agócs Gé! zánénak és Agócs Ernőnek; a Csermosnya völgyében a Gsemadnk Lőcskai (Lúčka) Helyi Szervezetének; a Murány völgyében Antal Józsefnek, Brocko Józsefnek és másoknak. A helyszíni kutatások során rendkívül gazdag néprajzi anyag gyűlt össze.

— Megindítottuk a Gömöri Néprajzi Sorozatot, amelynek eddig tizenegy kötete került nyomdába, illetve kiadásra — folytatta. — További tervünkben tanulmányok és téma-monográfiák kiadása is szerepel. Btzom abban, hogy a szervezett kutatások megkezdésének 10. évfordulóján — 1989-ben — Gömör Néprajzának 25 kötetét Is letehetjük a tudomány asztalára.

é

Dr. Dám László Dél-Gömőr népi építészetéről tartott figyelemkeltf diavetítéses előadást:

— Gömör népi építészete, emelj sajnos még nincsen egészen feldől gozva, rendkívül tagolt; olyan sok színű és változatos, mint maga a gö möri táj. A kutatás alapján négy ilyer táji változás figyelhető meg: a Med vesalja vidéke, a Rima és a Sajó völ gyének területe, a Gömöri Erdőhát éi az Aggteleki Karszt, a barlanghá nyugati falvaival. A dél-gömörl fal vak nagyon gazdag paraszti építészet

; formavilággal rendelkeznek. Egy pa raszti közösség a saját ízlésének, lgé nyének megfelelően kialakított eg

■ esztétikai értékrendet is, és anélkül hogy meg tudták volna magyarázni

■ ezzel az értékrenddel építették a há zaikat, varrták a varrottasaikat, szőt

■ ték a szőtteseiket, és díszítették . mángorlóikat.

i

L A putnoki Gömöri Múzeum elsC GÖMÖRI KÉPEK című kiállításána 5 megnyitóján Villangó István, a ma

Felhívtam a szövetkezet elnökét. Fel is vette, bele Is szólt, megismertem a hangját. Bemutatkoztam, elmondtam, niit akarok, erre kijelentette, az elnök elvtárs momentán nincs bent. Zsebrevágtam a jegyzetfüzetet, a tollat, nyakkendőt kötöttem és elmentem személyesen.

Utálom a nyakkendőt, de most a hatalomhoz megyek látogatóba. Es hát a látszat meg miegymás.

Az előszobában fennakadtam a bájos titkárnő beidegződött keskeny mosolyán. A hölgy szőke volt, vonzó és kötelességtudó. Türelemre intett, kávéval kínált és csevegett, hogy ne unatkozzam. Közölte:

— Nem Is tudom, lesz-e ideje most az elnökünknek. Különben is ideges. Az történt, hoqy reggel felhívta egy illető és az elnök letagadta maqát.

— Nincs ebben semmi rendkívüli — mondjam —, számtalanszor megtörténtk itt is, ott is, meq akárhol.

— Ezzel nyugtattam én is a főnököt, de ő azt mondta: gyanítja, hogy az illető a hangjáról felismerte és ez egy szörnyű blamázs. Szörnyű az, ha egy ember nem mondhatja az ilyen alaknak, hogy menjen a... — szóval tudja.

A mosoly .tágult, mert egyetértőén ' bólogattam és azt találtam mondani . a szőkeségnek, hogy szeretnék vele I egy kissé bizalmasabban elbeszélgetni. Azt jelelte, hogy van itt a közel. ben egy kis cukrászda és hogy dél■ után ötkor. Ebben maradtunk.

Röpke félórában a szívélyes és a - kölcsönös bizalom jegyében mindent

к időszerűség jegyében