Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-18 / 15. szám
1987. áDrilis 18. SZABAD FÖLDMŰVES 7 9. Miszhor A Jaltától tíz kilométernyire fekvő M'szhorba először január 8-án látogattunk el, amikor a helyi poliklinlkán az esedékes kezelésekről és azok lebonyolításáról kaptunk tájékoztatást. Az orvos számomra csak a melegített tengervizű medencében való fürdést ajánlotta, így Miszhorba nem kellett kezelésekre járnom. A medence ugyanis szállodánk mellett volt. Miszhorba még egyszer ellátogattam, mégpedig január 17-én, amikor is egy kicsit körülnéztem a poliklinika körül. Egyébként az autóbuszaink hétköznapokon nríndig 11 órakor indultak Miszhorba és 13—14 óra körül érkeztek vissza. Miszhor is lényegében üdülőkomplexum. Központját a 23 hektár kiterjedésű park képezi, amelyet még a 18. század végén létesítettek. A park térségében számos üdülőintézmény található. Most csak néhányat említek: a Vörös Zászló üdülő, a Miszhor nyaralótelep, az összoroszországi Színművészeti Társaság alkotóháza, a Kommunán szanatórium. Például a Vörös Zászló üdülőben, amely Nyiko-' laj. Krasznov építész terve szerint 1897-ben épült, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségei közül Klara Zetkin, Georgl Dimitrov, Dolores Ibárruri és mások üdültek. Az üdülők megtekintése után a poliklinikától kanyargós utakon, lépcsőkön jutottam a tengerparthoz, ahonnan egyébként gyönyörű volt a kiláA Krím déli partvidékének egyik jellegzetessége a Fecskefészek sebesebb hajót? Azóta a forrásból nem csobog a víz, csak könnyekhez hasonló nehéz cseppek gördülnek alá. A tengeren tűi pedig, a törők szultán háremében ontotta keserű könynyeit a szépséges Arzi. A szultánnak fiúgyermeket szült, de a rabságban, távol hazájától, szerelmétől, semmi nem tudta örömre deríteni. És ponto-A miszhori tengerpart tás a hóborította Aj-Petri-hegyre. A hajóállomáson kél érdekes, bronzból készült szoborcsoport található. Az egyik nem messze a parttól a tengerből kiemelkedő Vízitündér gyermekkel a karján, a parton a másik: Arzi leányzó- korsóval, akit a kőtömb mögül Ali baba, a rabló tart szemmel. A szoboralakok Amandus Adamson észt szobrász terve szerint századunk elején a szépséges Arziról szóló legenda alapján készültek. Íme a legenda: Arzi gyönyörű leány volt. Sok legény szemé megakadt rajta, de neki csak egyetlen tetszett, akit egyszer véletlenül pillantott meg a forrás közelében. A leányra rámosolygott a szerencse mert a legény kérőket küldött. Már az esküvő napját is kitűzték. Arzi utoljára ment a forráshoz vízért. Nem is gyaníthatta, hogy ott leselkedik szolgáival Ali baba, a rabló. Megragadták Arzit, egy kalózhajóra hurcolták, és a nyílt tenger felé száguldottak vele. Amikor értesültek a leányrablásról, a leány apja és rokonsága a tengerpartra rohantak. De kiérheti utol a sirálynál san egy év múlva, elrablásának napján a szeráj tornyából a Boszporus vizébe vetette magát. Még aznap este megjelent a miszhori parton egy vízitündér, karján a gyermekkel. És a kiapadt forrásból újra csobogni kezdett a víz. Mivel visszafelé az első autóbuszra szálltam fel, jutott egy kis időnk arra is, hogy megnézzük a partvidék nevezetességét, a Fecskefészket. A kis kastély valóban fecskefészek módjára tapad a 32 méter magas meredek sziklafalhoz. Bástyáival, lőréseivel és csipkés párkányű várfalaival a megközelíthetetlenség benyomását kelti, A kastély egyébként 1912- ben épült. Az 1927-es nagy krími földrengés következtében az alapzatot tartó sziklaszirt egy része a tengerbe zuhant, és az épületet lezárták. A Fecskefészket az 1968—1971-es években restaurálták, az alatta levő sziklát' pedig betonnal rögzítették. Most kávéház van itt, a turisták kedvelt pihenőhelye. A Fecskefészek rendszeres hajójárattal is megközelíthető. (Folytatjuk) BARA LÄSZLÖ Arzi leányzó korsóval, akit a kőtömb mögül Ali baba, a rabló tart szemmel (A szerző felvételei) Csapnivaló ötlet? Vezércikkben olvasom: a gazdasági mechanizmus átalakítása mindannyiunk ügye. Hm, tehát az enyém is, gondoltam, s azonnyomban mély gondolkodóba estem, miként is bizonyíthatnám részességem ez ügyben. — Átalakítás?!... Nem, ez nem az én asztalom. Három éve vár átalakításra a szekrényemben két ruha meg négy blúz. Pedig ez nem ezernyi tényező fügvénye, csupán két-három szabad délután, no meg némi akarat kérdése. Ez tehát nem jó megközelítés. — Ez az, megvan! 'Nem én leszek a reformer, én legfeljebb a hibakereső szerepét vállalom (vállaltam eddig is, sajnos, nem mindig sikerrel], Nomármost, ha fel akarom tárni azt a temérdek rosszat, ami gazdasági életünket megmételyezi, tájékozódásképpen mindenekelőtt vegyük a kulcsszavakat: a termelés hatékonysága, adásvételi kapcsolatok, a kereslet és kínálat egyensúlya stb. — Puff! Megint zsákutca. Hiszen ezt már megtették helyettem, azok, akik elméleti szinten foglalkoznak az üggyel, lásd: ülések, gazdasági elemzések, vezércikkek. En viszont, töredelmesen bevallom, sokadmagammal a' leggyakorlatibb értelemben vagyok érdekelt a dologban. Mert amíg csak olvasok a kereslet és a kínálat (nem a kínálat irányába) megbillent egyensúlyáról, legfeljebb nem vagyok elragadtatva, mikor azonban a boltban az eladó még véletlenül sem azt kínálja, amit én keresek, akkor már, igenis elragadtatom magam... Immár higgadtan és józanul belátom, hogy a gazdasági élet magas szféráiból leszállva érdemesebb inkább a kiskereskedelem végső fokán vizsgálnom a kölcsönhatásokat. Nevezetesen a vevő és az eladó közti kapcsolatokat. A hentesáru legutóbbi áremelését megelőző közlemények, őszintén szólva, ha nem is lelkesítettek fel, gzért nyújtottak némi vigaszt. Jó, jó, gondoltam, biztos hogy, nem lesz olcsó mulatság, mindazonáltal egyszer s mindenkorra vége a möcsingrágásnok. S valóban, az első hetekben, bár a kiürült pénztárcám miatt, rendszerint lógó orral kandikáltam kifelé a húsboltból, de mire az áru elegáns rostélyos vagy rántott szeletek formájában asztalra került, a háfi múlt ismeretének fontossága (LISZKA JÓZSEF: ÄGAS-BOGAS FA NÉPRAJZI ISMERETEK ALAPFOKON) „Hosszú, mint a Szent Iván-i ének“ — „Rövid, mint a pünkösdi királyság“ — „Nyomtató lónak nem kötik be a száját“ — bizonyára sok gyermeknek, fiatalnak ismerősek ezek a szólások, közmondások, sőt, továbbiakat is fel tudnának sorolni. De vajon hányán gondolkodtak el azon, hogy mi az a Szent Iván-i ének vagy a pünkösdi királyság, mi az a nyomtatás? A mai gyerekek, fiatalok már alig ismerik ezen kifejezések értelmét, de a szülők, vagy még inkább a ziasszonyi hiúság már rég felülkerekedett a korábbi, foghúzáshoz hasonló érzésen. De csakhamar vége szakadt a jóvilágnak. Hovatovább, egyre kevésbé volt egyenes arányosságnak nevezhető az áru és az annak ellenében kifizetett ár közötti összefüggés. Igaz, az áruellátás sem túl kecsegtető, mégsem ez szüli elsősorban a vásárló csalódottságát. Sokkal inkább az, hogy neki, gz átlag vevőnek valahogy mindig átlagon aluli áru jut. — Aha, talán ha nem lennék átlagos vevő?! JEGYZET Mi lenne, ha megjátszanám az előkelő vendéget? Minden szerénytelenség nélkül állítom, hogy évek óta ez volt a legnagyszerűbb és a legizgalmasabbnak ígérkező ötletem. Legközelebb felvettem a legjobb ruhám, frizurát, sminket készítettem, s elegáns lejtésekkel bevoultam a ritka „szép" húsféleségekkel dekorált ,,szalonba". Bizton állítom, a hatás nem maradt el. Az eladó Ifiatalember) túlhajtott udvariassággal, messzemenő előzékenységgel, sőt hódolattal biztosított szolgálatkészségéről: „Kézit csókolom, nagyságosasszonyom, mivel szolgálhatok?^ — Sínen vagyunk, gondoltam, s legott választékos modorban előadtam óhajomat: „Lesz szíves, másfél kiló rövidkarajt, ugyanannyi sertéscomb dióját és eay kiló vesepecsenyét.“ „Üzlettársam“ mély sajnálattal közölte, hogy bizony a rövidkaraj helyett csak egyszerű karajt tud adni, a diója elkelt, már csak a sál maradt, vesepecsenye helyett pedig megteszi a hamis fartő is. — Hát jó, legyen, törődtem bele, elvégre nagyjából valamennyi megfelel a célnak. Olyan ínuencfálatokat varázsolok elő én ebből, hogy a vendégekben még a gyanúja sem merül majd fel annak, hogy nem a legfinomabb alapanyagból készültek. Illúzióim azonban csakhamar szertefoszlottak, mert miután otthon kinagyszülők segíthetnek a megfejtésben. Az iskolában a diákok megismerkednek az uralkodóházak és a főrendek képviselőivel, híres csaták, ütközetek történetével. Ezek kétségkívül fontos részei, de korántsem egyedüli alkotóelemei történelmünknek: A fényes királyi udvarok melleit érdemes egy-egy pillantást vetni a sokaságra, a népre, annak életmódjára, mindennapi munkájára, dolgos hétköznapjaira és vidám ünnepeire — mindezekkel a néprajztudomány foglalkozik. A néprajz tehát a történettudomány része, az egyszerű nép kultúráját kutatja. Ezt a kultúrát (viselkedésmódot, szokásokat, a különféle tárgyak használatát stb.) nem könyvekből tanulták a felnövekvő nemzedékek tagjai, hanem a szülőktől lesték el, valamint a nagyszülők plántálták át az ifjakba, tehát szájról szájra, apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre szálltak az ismeretek — ezt a folyamatot nevezzük hagyományozódásnak. Mindezekről a téma lránt érdeklődők részletesebben olvashatnak a fiatal szlovákiai magyar néprajzkutató és régész szakember, Liszka József közelmúltban megjelent könyvőpakoltam kosaram tartalmát, kiderült, hogy a sertéskaraj szabását körülbelül tizenkét centivel elvétette a hentes az oldalas rovására, a sál ts dupla lett,, mert a vékony húscsíkot vastag sáínyi szalonna melengette, a fartő mélyvörös színéből ítélve pedig, szegény marha, amelynek része volt, bizony matuzsálemi kort érhetett meg. A. kifizetett összegről meg már jobb nem beszélni. Mélylélektani képességeim csődje láttán, csalódott képpel, magamba roskadva ültem alkalmi szerelésemben a konyhaszéken. Hirtelen a nappaliból előtörő bariton rázott fel mélábúmból: — Ismered Hódit, a milliomos bácsit, akinek kétszintes családi háza van a külvárosban?! Iqen, a пуцда.1- mázott, de mindig nyüzsgő kollégám. Túl a hatvanon még igen jő bőrben van. Szóval vele ebédeltem ma. Egy húszfillérest adtam neki kölcsön, mert a leves és a kifli, amit rendelt, összesen kettőhetvenbe került, nála viszont csak kettöötven volt. Ennyi* vei be ts érte, s minthogy én a főételt sem vontam meg magamtól, fejcsóválva megkérdezte, hogy bírok ennyit enni. Nos, ebéd közben elmesélte. hogyan lehet olcsón és jól vásárolnt. ■ Dódi bácsi szerint fontos a megjelenés, a hatáskeltés. (Szkeptikus mosollyal hallgatom, épp az imént győződtem meg róla... hm, hogy milyen naiv ez a Dódi!) Képzeld, elmesélte, hogy toprongyban, szánalmas külsővel betotyogott a húsboltba. A hentes szánakozva véaiamérte, majd barátságosan megszólította: „Mit adhatok. örenapóm?“ — „Szép húst, lelkem, szép húst tizenkét koronáért, mert ennyi a pénzem, egy fillérrel se többi" — A hentesfiút átjárta a részvét, s mintegy háromnegyed kilónyit kikanyarított a marhaszegy szebbik feléből, egy másik papírba pedig összegyűjtötte a szalámivégeket, s a jótékonyság boldog érzésével nyújtotta ót az öregnek ... Megkönnyebbültem: nem Is volt annyira csapnivaló az ötletem, valakinek be ts vált — csak fordított előjellel. GYEPES ARANKA' ben. Ä szerző általános iskolás korú fiatalok számára foglalja össze a néprajzi ismeretek alapjait. A néprajzot az iskolában nem oktatják, ezért szükséges az egyes szavak, szakkifejezések, mint pl. népi kulíúra, folklór, folklorizmus,, néprajzi csoport, tájegység stb. rövid magyarázata. Szöl néhány sorban a tudopányág kutatási módszereiről, majd rátér a paraszti élettér bemutatására, Érinti a településhálózat kialakulását, a falu szerkezetét, a porták rendjét, szél a lakótérről és a házról, valamint a berendezések változásáról, fejlődéséről. Az élettér bemutatása után a parasztélet rendjét, a paraszti munka egyes folyamatait kíséri figyelemmel, így a gazdálkodást, a szántást, a vetést, az állattartást, ezen belül részletesebben szól a disznóölésről és a baromfi tartásről. Mondandóját sok-sok irodalmi utalással és idézettel teszi még érdekesebbé. Hasznos olvasmány e kis könyv minden gyermeknek, fiatalnak és idősebbnek, akik érdeklődnek népünk múltja, egyszerű hétköznapjai iránt, vagy akik csak ezután szeretnének vele közelebbről megismerkedni. Bodnár Mónika „Ház tetején nyeles edény” (TŐRÜK NÉPEK TALÄLÖS KÉRDÉSEI) „A falu hagyományos társas összejövetelein a szórakozás egy fajtáját jelentette a találós kérdések feladása és megfejtése“ — olvashatjuk a Néprajzi Lexikonban. A találós kérdések olyan termékei a népi kultúrának, amelyek alkotóik játékos kedvéről, gazdag fantáziájáról tanúskodnak. Nos, Mándoky László néprajzkutatónak hatalmas „találéskérdés-gyűjtemény“ van a birtokában. Mándoky azonban nemcsak népünk találósainak jé ismerőse, hanem a világ más tájairól is több ilyen népi alkotást gyűjtött össze. Az utóbbi évekből tett közzé egvpár kötetre valót. A Ház tetején nyeles edény című gyűjtemény, amely a Móra Kiadónál jelent meg, a török népek találós kérdéseiből ad ízelítőt. Äz előttünk csak kevésbé Ismert népek — a gagauzok, a krími tatárok, a csuvasok, a baskírok és mások — ma szétszórtan élnek az Adriai-tengertől az Északi Jeges-tengerig, Litviniátöl Kínáig. Találósaikkal érdemes megismerkednünk, hisz általuk a távoli kis népek életmódjáról, gondolatvilágáról Is megtudhatunk egyet s mást. Közben Jól szórakozunk, próbára tesszük fantáziánkat, s nem utolsósorban nyelvileg ts gazdagodunk. Tárgyuk szerint a török népek találós kérdései is sokfélék. Az időjárásra, a természeti jelenségekre vonatkozóakon kívül találunk köztük olyanokat is, melyek az állat- és növényvilág, a gazdálkodás Ismeretköréből „vizsgáztatják“ a kíváncsiakat. Nézzünk most a növényvilágra vonatkozóak közül néhányat: „Vére van, de lelke nincs“ — így hangzik az egyik csuvas találós. Vajon ki gondolná, hogy a cékláról van szó? De ötletes a dinnyével kapcsolatos kérdés Is, melyet Ilyen képszerűen tesznek fel: „A kötélre harminc hízót kötöttem.“ Csodálatosak 'az égitestekkel ás S természeti jelenségekkel foglalkozó „rejtvények“ is. A csillagokra és a holdra vonatkozó találós egyben remek költői kép is: „Kemecében sok pogácsa, középütt meg a kalácska“. A kötet címadó találósa pedig a Göncölszekérre vonatkozik. A baskírok tehát ezt a csillagképet „Ház tetején nyeles edényének látják. A találós, mellyel a dérre kérdeznek, nemcsak érdekes, de szép megszemélyesítéseivel költői alkotásnak is kitűnő. így szól: „Ide-oda szaladtam, ezüst gyűrűm elhagytam. Hold meglátta, nap felkapta“. Úgy tudjuk, a találósok régebbi keletűek. Am, ha fellapozzuk a szóban forgó kiadványt, láthatjuk: ahol a közösségi szórakozásnak ez a fajtája még él, ott új alkotások is keletkezhetnek. Példa erre a gagauzok egyik találósa: „Elöl legeltet, hátul bálát vet“. A kombájnra kérdeznek így távoli barátaink. Idézhetnénk a szebbnél szebb kérdéseket tovább is. De ízelítőnek talán elég ennyi. Csáky Károly
