Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-04 / 13. szám
8 SZABAD FÖLDMŰVES. 1987. április 4. Családi ”KI MIT TUD? ^ íi. - ■" MW >.... У Л 1915-ben Születtem, szüleim korán meghaltak, öten maradtunk árván. Bátyáin bognárinasnak, két nővérem pedig szolgálni ment. A fiatalabbik bátyám a nagybátyánkhoz került, én meg az anyai nagyanyámhoz. Megkezdődött az életünk kálváriája. Téten Iskola, nyáron pedig libákat őriztem májustól szeptemberig, azaz kisasszony napjáig. Akkor az ostort kiclfráztam, és annak a gazdasszonynak adtam, akitől a legtöbbször kaptam reggelente enni. A nagyanyám tarisznyája, amit a nyakamba adott ebéddel együtt, bizony elég lapos volt. Nem kedvezett, mint az édesanyánk. Sokszor úgy fájt a szívem, én is úgy megettem volna valami jobbat. úgy. mint a többi barátném. De kiváltképp az, hogy senkihez sem tartozom, senki sem szeret. Ä testvéreimmel a hányán voltunk annyifelé szóródtunk. Pedig énutánam fizetett az árvaszék. mégsem szeretett a nagyanyám. Búcsúkor mindig adott húsz fillért. Egyszer, amikor ötven fillért adott, nem mertem hazamenni, féltem, hogy visszaveszi. Nyáron azért jó volt, sok a szederfa, én meg ügyes mászó voltam, de sokszor jóllaktam Így. Nagynénémnél volt az otthonom, ahol jószivvel tették elém az ennivalót. Iskola után szolgálni mentem, mint a többi szegény lány. Közben tizenhat éves lettem, és férjhez mentem azért, hogy legyen otthonom. Jött egy egészen új élet, egy népes családban Nem is voltunk sokan, csak tízen — velünk együtt. Aztán már többen lettünk. Férjem öccsének családjában — akikkel együtt volt az esküvőnk — kisfiú született. nálunk kislány. Tizenkét évig laktunk velük, együtt is dolgoztunk. Arattunk, dohányt kapáltunk a gazdaságban. De ruhát nem kaptunk, csak enni. Már úgy tudtuk, hogy hétfőn tészta, kedden hús, szerdán kalács, csütörtökön hús, pénteken pogácsa vagy más tészta. Már egészen jól ment volna minden, ha nem jött volna közbe egy szomorú családi esemény. A férjem öccsét véletlenül agyonlőtték, amikor katona volt. Anyósom a hír hallatán összeesett és meghalt. Kettőt temettünk egyszerre, anyát és fiát. Ekkortájt felesben dolgoztunk az após földjén, aztán vettünk a faluban egy családi házat, örültünk, hogy a magunk gazdái leszünk. De jött a szörnyű háború. A férjem megkapta a sasos behívót, elvitték. Egy hétre rá a lovunkat is elvették, Surányba (Šurany) kellett elvínnem. Visszafelé végigsírtam az utat. Se férfikéz, se ló, mivel, hogyan fogom egyedül megművelni a földet. Vettem egy szép. fiatal lovat, de nem soká örültem, éppen csak hogy az árpát elvetettem. Egy szép reggel a németek elvitték szerszámostól. De még ezután következett a legnehezebb. Kihirdették. hogy a faluból mindenkinek ki kell hurcolkodnia, ott lesz a főhadiszállás. Se ember, se Igavonó — mi lesz velünk? Jött a bácsikám a kocsijával, egy rossz gebével, meg sántával. De kettővel, s utánakötöttük az én kocsimat, és elindult a karaván sírva. Most már az otthonunk se volt, sírt a két gyerek, sírtam én is. ahogy nézem őket. látom, hogy a kutyánk jön a kocsi után. Az szegény nem hagyta el a gazdáit a bajban, pedig meg is feledkeztünk róla. A bátyámékhoz húsvét vasárnapján értünk. A fáradt lovak, kocsin a gyerekek, a kocsi mellett a kutya — végig a főutcán. amikor jöttek az emberek a templomból. Ebéddel vártak, fedelet adtak. Két hétig voltunk náluk, amíg elmúltak a legrosszabb napok. Vége lett a háborúnak. Fértem felől se hír, se levél. Azért csak újra kellett kezdeni. Vettem egy lovacskát, legyen valami az istállóban a tehénke «mellett. Elmúlt a nyár, jött az üzenet, hogy férjem jön a fogságból. Dupla erővel dolgoztunk, a gyerekek nőttek, volt miért élni. Ötvenkettőben szívszorongva beálltunk a közösbe, mint sokan mások, mert ugye, ilyen kisparaszt annyira szerette a földet, hogy szinte imádta. Megint egy más világ kezdődött. A gyerekek lassan kirepültek, van saját otthonuk. Olyan lakások, olyan berendezések, én olyanról soha nem is álmodtam. Alig győzi követni az ember, melyik mit tanult, milyen titulusa van, milyen iskolát végez éppen. De szépen élnek, érvényesülnek, jól végzik a munkájukat, örül a szülő szíve, ha látja. Ennyi a beszámoló, de csak dióhéjban. Nekünk öregebb családi házunk van, már csak kettecskén lakunk benne. Férjem 83 éves, én meg 72 éves vagyok. Húsz évig volt az efsz-ben kocsis, nyugdíjba ment hatszázegy koronával, bizony kevéske volt. Elment a mezőgazdasági iskolába portásnak, kapott 1200 koronát, ott volt tíz évig, most itthon van, élvezi a nyugdíját. Ketten kapunk ezerliatszSz koronát, nem sok, de azért beosztva elégnék kell lenni. Van még egy kis szőlőnk is. Még hála istennek, jó egészségben vagyunk, és a víg kedélyünk sem hiányzik. Énnekem külön nincs nyugdíjam, mert én, mint maszek szobafestő jártam a falut harminc évig. Ez igen nagy hobbim volt, főleg amikor még virágokat is raktunk, de most újra divatba jött a faluban. Volt egy szobor, szent Flórián, a főtéren. A tűzoltók védőszentje, és igen rossz állapotban volt ez a szobor. Áttették egy új helyre, sok javítást kellett végezni rajta, szépen megcsináltam, kifestettem. Kötelességemnek éreztem, hogy ingyen megcsináljam, mert a férjem is tűzoltó már 1928 óta. Mondom, ez a hobbim. Meg az ének, a öanolás. Ugyanis az énekkarban voltam, most meg a rokkantak szövetségének helyi szervezetében — ott is van énekkar — szólót énekelek. Minden évben van farsangi mulatságunk. Sokszor csodálkozom, hogy a mi korunkban még mindig szeretünk a férjemmel mulatságba járni, és bizony még a táncot is eljárjuk a magunk módján. Hát így éltünk. így élünk. Bocsánat, hogy ennyire belemerültem a mesélésbe, de azért nem veszik rossznéven? Tisztelettel Nagy Istvánná szül. Lebo Etelka Udvard (Dvory nad 2itavoü)’ Leányunk az unokájával KEDVES OLVASÖINKÍ —-----------------------------------------------———— ---Kérdéseikre válaszolva közöljük, hogy továbbra is érdeklődéssel várjuk beszámolóikat saját életükről, vagy kedvteléseikről, családtagjaik felfigyeltetö képességeiről.érdekes munkájáról, arról, akire a családban a legbüszkébbek — nagyszülők, szülők, gyermekek — rejtett vagy csak szfikebb körben ismert tehetségéről. Levelükhöz ne felejtsenek el képet mellékelni a bemutatott családtagról. Kérjük. pontosan tüntessék fel saját címüket (korukat és foglalkozásuakt is), hogy a munkájukért járó honoráriumot elküldhessük. A legjobb, legérdekesebb írások beküldőit könyvjutalomban is részesítjük. A borítékra írják fel vetélkedőnk címét: Családi „ki mit tud“! Az elmúlt napokban heves vitát váltott ki a Szálkái Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pedagógiai tanácsának ülésén egy látszólag — pedagógiai szempontból — nem „alapvető“ kérdás. Iskoláink pionírszervezetei ugyanis minden tavasszal részt vesznek a tavaszi nagytakarításban, összegyűjtik a vas-, papír- és textühulladékot. A mi iskolánk Jüiies Fučík nevét viselő pionírcsapata mindig az élen jár ebben a népgazdasági szempontból — a pionirszervezet anyagi szempontjából is — hasznos tevékenységben. Ilyen gazdagok vagyunk? A legnagyobb bökkenő ott van, hogy az összegyűjtött hulladékokat a hulladékqytijtő vállalat már évek óta nem szállította el. Még a vas is szanaszét hever. Ront/a a falu képét, meg a pionírok kedvét, akik e hanyagság miatt nem kaptak még egy fillért sem fáradozásukért, pedig ök is tervezett költségvetéssel dolgoznak. Milyen kedvvel indulhatnak ezek után az idén, ha kezdődik a nagytakarítás? Mire neveli — mégiscsak pedagógiai kérdés! — az ifjúságot az ilyen felelőtlenség, nemtörődömség? Olyan gazdagok vagyunk, hogy már nincs a másodlagos nyersanyagokra szüksége népgazdaságunknak? Vagy tartalmatlanná vált a gyermekek és felnőtt lakosok által értelmesnek és valóban hasznosnak tartott „tavaszi műszak“? A becsületes munkának, a lelkesen és szívesen végzett falu- és városszépítésnek a lebecsülése, a semmibe vevésp az ilyen hozzáállás. Szerelnénk tudni, kit — kiket — terhel a felelősség? Majerszky Márton Tavasszal alig várjuk, hogy végre könnyebben öltözködhessünk, de az idő bizony sokszor még csalóka. Jól változtatható réteges öltözködéssel alkalmazkodjunk az időjáráshoz. A költséges és nem mindig kedvünk szerint beszerezhető kosztümöket jól helyettesíthetjük két — egymás fölött viselt — szövetblúzzal, kabátkával. A rajzokon látható különböző összeállítások, öltözékek azonos szabásrajz alapján készülhetnek. Az álul viselt bl^izt varrásráhagyás nélkül, a felsőt másfél centiméter varrásráhagyással szabjuk. Duha, vékony, gyapjühatású szövetet válasszunk, amely nem tapad túlságosan. Divatos színösszeáüí *s a különböző árnyalatú szürke lilával, szegfűrózsaszínnel vagy feliéi rel. (Ca. L.) Kévütő Talajművelő eszkBz Felkapott színész leb j* « hálóban Bánat f T Y T Y Y Johéss Gyűl» elbeszélése Kinéztem Juh ás# Jyula Iciareg-Jay K8l név liter Kist«« к ľoar-tó-ô fajt» KStSszo Páholt kié faléi У eref oais »elyneki Juhász Gyula i* siavésra Sslovát k 61 tbt Juhász Gytolftácsol Siirogán, f ex-rum « f » V Fájlal ' Puskázik. Juhász Gyijia prózai kStete к ■ i Juh á s a, 3ynla verse# kötete XettSa betű Lakásban van 1 E.&.H. yiietcesgéz Щ «&?£3» múzsa íjctvüsfcSvé esteti Bel járás kytrÓ-eezkáS Г mišmaši • öeyen . . Kas* í*li • %íz*X*a lyömBlcaía Illetve, rav. kätHazo Tárgyra# Kálium Isbô# falú szer* ■Jbháess Gyal* muzsájs szimatig Kutrlea íitaain Somániái «agyar építés* ftstn. * *Шк*а Zenei bang Oodra Reményben van1 P* Férfi— kabát Téa*. txoise«» к '»»ахая, 4*1* -Szellás Színleli 3.S.A. .íďtŕáss бу «öve ászai: к MEGFEJTÉSNYERTESEK Lapunk 10. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „A szorgalom hatalmas támasz a közép szerű tehetséges részére is.“ Nyertesek: Abaházi Dóra, Bacska (Васка), Hangya Irén, Kisgyarmat (Sikeniűka), Szépvölgyi Lajos, Kajal. Kérjük kedves Olvasóinkat, megfejtéseiket postai levelezőlapon küldjék be szerkesztőségünk címére.
