Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-04 / 13. szám
1987. április 4. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Március elején, amikor Alsopéteren (Dolný Peter) Jártam, még úgyszólván semmi sem Jelezte a tavasz közeledtét. A határban a csőszhegyt, a Jegyzőföldi, és a berekfarki dombokon a zord hideg ellen védelmet nyújtó hótakaró alatt békésen szunnyadt a természet. Nem így az emberek. A szövetkezet szőlészetében Zsidek Vilmosnak, a szőlészeti csoport vezetőjének irányításával szorgalmasan dolgoztak az asszonvok Pedig süvített a szél, minduntalan arcunkba rigta a havat, de a mezei munkához szokott asszonyokat mindez csöppet sem zavarta. Zsidek Vilmos óva Intette a nőket, fejezzék be a munkát, mert megfáznak. Az aszonyok az intő szóra sem hallgattak, tovább csattogott kezükben a metszőolló. ф Nem fáznak? — kérdeztem tőlük? — Még melegünk is van. úgy föl vagyunk öltözködve — jegyezte meg Bálint Mária. — Vigyázunk az egészségűnkre. Kapunk jó meleg kabátot, bélelt csizmát, kesztyűt. A friss levegő meg nem árt a szervezetnek. Nemrég ebédeltünk, jólesett a meleg étel, és a Jó forró tea is átmelegftette testünket. 0 Fárasztó a metszés és a többi munka? — Hát ahogv vesszük. Egész nap szorítani az ollót, tépni az összekuszálódott hajtásokat — belefárad a kéz, eirongyolódik a kesztyű. — Állandóan arra törekszünk, hogv könynyítsük az asszonvok munkáiét — kapcsolódott a beszélgetésbe Zsidek Vilmos. — Mert bizonv nálunk az asszonvok termelik a bornakvalót, s amíg a szőlőből bor lesz, igen sok a szakértelmet kívánó munka. S hogy az ötvenkét tagú csoport nem dolgozik rosszul, azt mi sem bizonvitfa Jobban, mint az elért eredmények, hiszen a sző'észet a szövetkezet egvlk fő Jövedelmi forrása, az alsópéteri bor híres széles e környéken. Ha minden Jól megy, ősszel már pneumatikus ollókkal dolgozunk, ezáltal sokkal könnyebb lesz a munka, — és kevesebb az asszonyok panasza. ф Az Idén milyen terméssel számolnak? — Hát ez az, a cudar Időjárás sokszor bosszant bennünket. A szeszélyes időjárás a múlt évben sem kedvezett a szőlőnek. Most azon fáradoztunk, hogy az idei év több örömet hozzon, mint a tavalyi. A metszést még decemberben megkezdtük, de a Január eleji nagy hidegben leálltunk, mert a rügvek megfagytak. így 30—40 százalékos terméskieséssel számolunk. A gyorsaság helyett inkább a minőségre ügyeltünk, azonban a metszésre legalkalmasabb időt kihasználtuk, de a természet okozta kárt a legjobb szakértelemmel sem tudjuk már helyrehozni. KERTEI.ÉS NÉLKÜL Ä speciális növények termése szintén kevesebb volt a tervezettnél. A jégeső, az erős szél. a változó hőmérséklet következtében kiesés mutatkozott a dinnyénél, a fűszerpaprikánál és a dohánynál. Különösen reménvte’en volt a helyzet a fűszer- és a vastagfalú paprikánál, melyet a Járási bizottság Javaslatára és Jóváhagyására kiszántottak és más növényekkel helyettesítettek. Az elért eredmények boncolgatásakor arra a megállapodásra Jutottak, hogv a paprika vetésterületét csökkentik — és helyette olyan speciális növényeket termesztenek, amelyek a természeti adottságokhoz viszonyítva gazdaságosan termeszthetők. A növénytermesztést részletezve a tavalyi év vonatkozásában szükséges megemlíteni az 1985-ös esztendőt. Ugyanis az elmúlt év gabonatermését nem kis mértékben befolyásolta a 7. ötéves tervidőszak utolsó évének csapadékszegény időjárása. Az öntözés ellenére a száraz, szeles időjárás megtizedelje a búzát, s viszonylag nagy terméskülönbségek voltak az egves parcellák között. Viszont az árpa- és a kukoricatermés Jóval meghaladta a tervezett hektáronkénti hozamot. Az adott tapasztalatokból kiindulva a szakemberek arra a megállapodásra Jutottak, hogy a Jövőbeni nemcsak a kalászos gabona, de a cukorrépa esetében Is felhasználnak minden jó és hasznos technológiát a termésnövelés érdekében. ARANYÉRMESEK A szövetkezet egyik Jövedelmező részlege a tyúkfarm. Ottjártunkkor oda Is ellátogatom. Az II. számú tojócsarnok takarosén berendezett kis szociális helyiségében kellemes meleg fogadott. Mivel ebédszünet volt, az asszonyokkal ott váltottam néhány 'szót. Meglepett, hogy csak ketten voltak, ezért mindjárt meg ts kérdeztem, hogy a többiek hol vannak. — Ebben a csarnokban öten dolgozunk — tájékoztatott Szabó Éva. -- Most csak ketten vagyunk, mert Sajben Dorottya szabadnapos, Veszelke Mária és Kovács Mária pedig a piešťanyi fürdőben vannak gyógykezelésen. ф Gondolom, kettőjüknek van mit csinálni, ha három munkatársukat kell helyettesíteni? — Van bizony — fűzte hozzá Jakab Hona. — Tizenegy órát dolgozunk naponta — reggel hattól délután Í7 óráig — hetedik napja mindennap, mert nem volt szabadnapunk. Munkaidő után otthon vár a második műszak, a család, a háztartási munkák. A munkába mindig be kell jönni, itt kell lenni valakinek, még a legnagyobb hidegben sem állhatott le a termelés, nem szünetelt a munka. — Felelősségteljesen, közös összefogással igyekeztünk és igyekszünk valamennyi prob'émát ügy megoldani, hogy eredményt is tudjunk felmutatni — mondotta Kocsis Sándor, aki egyben a szocialista brigád vezetője. — Nagyon jó, összeszokott kollektíva vagyunk. A szocialista brigád minden tagja szívügyének tekinti a jól végzett munkát. A dolgozók öntudatos fegyelme, hangyaszorgalma hozzájárul ahhoz, hogy kellemetlen meglepetés nem érhet bennünket. A tervteljesftésre vonatkozóan Is mondom ezt. Csakis ilyen feltételek közepette kapcsolódhatunk be a szocialistabrlgád-mozgalomba. Tavaly Is Jó eredményeket értünk el. Féldául az cgv tyúkra eső tolástermelés 287 08 darab volt. Kitermelési tervünk 14 millió darab tojást Irányzott elő, ezzel szemben kitermeltünk 14 millió 912 ezer darabot, vagyis tojásfermelési tervünket 912 ezerrel túlteljesítettük. A felvásárolt tolás 80 százaléka első osztályú volt. A tojás értékesítést ára 85 fillér, az önköltségi ára 72 fil'ér volt, a nvereség 1 darab tojásnál tehát'12—13 Jlllér volt. Az előforduló hibák, fogyatékosságok és problémák ellenére az alsópétepl szövetkezet teljesítette éves tervfeladatát. Sőt ml több. elért eredményeivel az éleniáró gazdaságok közé zárkózott fel a Komáromi (Komárno) járásban. Az e'ért eredményekben az említetteken kívül nagy szerepe volt a gépesítési részlegnek — Holecz Zoltánnak, Vida Vilmosnak, Jfini Lajosnak. Dficzé Sándornak és a kombájnosoknak, e példás dolgozóknak, mindazoknak, akik arról gondoskodtak, hogy a gépek üzemképesek legyenek az egyes termelési szakaszokon. Meg kell még említenünk a szövetkezet melléküzemágának do’gozóit Is, akik szintén nagyban hozzájárultak a szövetkezet jövedelmének gyarapításához, növeléséhez. Mindezt egybevetve leszögezhető, hogy a gazdaság 8 millió 162 ezer korona nyereséggel zárta a tavalyi évet. AZ ELNÖK Mire mindezt megtudtam, lejegyeztem, több emberrel beszélgettem, jó volt hallani azokat az elismerő szavakat is, amelyeket Brányik Györgyről, a szövetkezet elnökéről mondtak. Brányik György 1981-ben állt az akkor még eladósodott szövetkezet élére. Emberszerető, az örökös többet és Jobbat akarás híve, harcosa. Ennek és az űj iránti fogékonyságának, szakmai, politikai felkészültségének köszönhető, hogy a közös gazdálkodás nehézségeit maguk mögött hagyva a tagsággal együtt Jól boldogult. Fáradságot nem ismerve, szívósan és következetesen tör a célra. Magával tudja ragadni mindazokat, akik vele együtt dolgoznak: jó a vezetőség és a tagság közötti összhang. Azt Is megtudtam róla, akkor örül a legjobban, ha a tagság megértő, s az Igényes feladatok teljesítéséért mindent megtesz, ha kell, a napi munkaidőt is megnyújtva, ünnepet Is feláldozva. Fiatalos lendülettel, előrelátóan, mindent jól átgondolva irányítja a gazdaságot, Intézi annak ügyes-bajos dolgait. Felkarolja az újat, a fejlődés kerekét elóre lendítő, haladó módszereket, a tervszerű termelési eljárásokat. — Ebben az évben Is nagy feladatok várnak ránk. Tervezett bevételünk 82 millió 930 ezer korona, a tervezett nyereség pedig 7 millió 30 ezer korona. Ha mindezt el akarjuk érni, lépést kell tartanunk a korszerű technika és technológia követelményeivel. Tehát közben tanulnunk ts kell; javítani és tökéletesíteni a termesztési és tenyésztési eljárásokat. Ez nem könnyű, de közős erővel, a szellemi erőforrásokat is bevetve valóra válthatjuk elképzeléseinket — fejtegette egyebek között Brányik György szövetkezett elnök. NAGY TERÉZ Javában tojribolt a tál, amikor ellátogattam Hegysárra /Hrubý Sár). Az idei, tavaszba nyúló telet emlegetve mindenképpen szükségesnek tartom az időpont konkrétabb meghatározását: egy december eleit napon Indultam útnak a Galántat JGalanta) járás e kis lélekszámú falujába. A házak elölt hóbuckdk, az utcán békés-nyuqodtan közlekedő, kabát-sapka birodalmába meghúzódó emberek. — Hát így élünk mi itt, falun — elegyedett beszédbe egy idősebb férfi, akivel a célból kezdtem a szóváltást, hogy megtudjam: kit érdemes felkeresni, mi kívánkozik tollvégre az általam bizony ritkán látogatott falu életéből. — Érdekesség? Nálunk? Hát azért akad — szerénykedett a már előzőekben megszólaltatott férfi. — Például fómagam is különleges embernek számítok — kacérkodott. — Hiszen drótos vagyok. Ha esetleg nem nem tudná, hogy ml az, edényeket, vödröket, sparherteket foltozok. Errefelé úgy mondják, hogy én vagyok a „drótos-fötos“. De nem szégyen ez ám, hiszen aki dolgozik, annak végképp nincs mit szégyenkeznie. Tessék bátran tovább, cigány vagyok én ugyan, de azért nem harapok ... • • • Miután bel/ebb kerültem Mezei Vendel lakásába, rögvest három apróság vett körül. Nem riadtak meg az idegen érkezése láttán. Egyikük azonnal a kezemet fogta, a másik pedig Mezei Vendel — és a két unoka Drótosnak lenni — Azt mondják, a drótos járja a világot, mégis magányos ... — Hát valóban sok helyüti megfordultam. Miután a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején rokkantsági nyugdíjba kerültem, bizony egy kissé lehangolódtam. De azért nem takarékoskodtam az erőmmel. Éreztem, bennem még rengeteg energia van felhalmozódva, nem lehet tétlenkedni, javítása — és megvolt az emlitett összeg. Mostanság már nem vállalkozom nagyobb munkákra. Eléggé szédülök, kerékpárra szinte jel senj merek ülni. Csak otthon dolgozgatok. Kisebb munkákat vállalok. Pedig milyen nagy szükség lenne még ma is a munkámra. Az ember, legalábbis a be nem avatott, el sem tudja képzelni. Annak ellenére, hogy ma már elég gyorsan kidobják a lyukas edényt, nem nagyon javíttatnak. Inkább rohannak az üzletbe ül fazékért vaqy vödörért. Igazából az idősebbek tudják becsülni a foltozgatást, a régi világ emberei. De azért a napokban is nagy szükség van a drótosra. Csakhogy az egészség nem engedi. A feleségem úgyszintén beteges — cukorbaf, epe, máj, szív. Ezerhatszáz koronát kapunk együtt. Nem dohányzóm, nem iszom. Pedig itt van szemben a kocsma, de engem ott nem nagyon látnak. Néha-néha futok át egy sörre, vagy két deci borra. Pedig fiatalkoromban nagyon szerettem a sört. Naponta hatol-hetet is megittam. Mezei Vendel szerint szórná-Juli, a meny a nadrágomat tépte. — Ezek az én drága unokáim, nagyon szeretem valamennyit — biztatott a házigazda, látván határozatlan lépteimet. — Főleg a két kislányt. Akkor még nem sejtettem, hogy az edény- és vödörjavításon kívül valami egyéb is szóba kerül — éppen a gyermekekkel kapcsolatosan. — fókán tfelka) születtem, 1919-ben — kezdte a szokványos életrajz-részletezést. — Hogy hol tanultam? Csepelen, három évtg. Tizenhatan voltunk testvérek, három öcsém odaveszett a háborúban. A nyilasok kegyetlenek voltak testvéreimmel szemben ts. Három éven keresztül jómagam Is — hasonló korú barátaimmal együtt — koldulni jártam. Tízéves lehettem Amikor nagyon átfáztam. Hát csoda? Jártuk a környéket. Magygrbél JVeTkQ Elel), Cseklész (Bernolákovo), Ivánka, Vinténé... A sok-sok kólészás után következett a szolgálat a parasztoknál. Jókán például Záka Jenőnél szolgáltam. Gazdám egy alkalommal kegyetlenül elpufált. Ügy, hogy bíróság lett a dologból. Fizetett ts ám a paraszt becsületesen, sőt két-három hold JöldJe is ráment a büntetésre. Az egész dolog abból alakult ki, hogy egy szép napon elaludtam a tehenek mellett. És közben megjött a paraszt ...De azért később visszahívott magához. Mert egyébként Jól szolgáltam. — A bádogosszakmához menynyire vonzódott? — Eléggé régóta szeretem ezt a mesterséget. Mint már az előbb említettem, három évig tanultam Csepelen. Harminchéttől. Majd 1941 töl 4ß-ig. katonáskodtam. Hosszú tdö, ugye? Ma már szinte hihetetlennek hangzik. Hiszen a kétéves katonai szolgálat is úgyszólván végtelennek tűnik. Ezerkilencszázöivenkettöben Prágába kerültem, a Vartrovka céghez. szükséges a mindennapi tevés-vevés. és szinte nap mint nap útrakeltem. Kerékpáron, irány a környékbeli falvak és városok: Szene JSenect, Magyarból, Zonctorony (Tureií). Sok ember ismert ám engem. Hiszen a drótos valamikor nagy szó volt egy falu életében. Szaladtak ts ki a gazdasszonyok, ha valahol megjelentem. Ki tudja, hány gyermekem van a világban. Volt olyan nap, hogy a kétezer koronát is megkerestem. Két-három sparhert meg,őt szeretjük a legjobban“ (A szerző felvételei) ra már későn jött a jó világ. Hiszen mostanság inkább gyógyszereken él. De, sajnos, nem csupán ő... — Az előbb már említettem, hogy ezerhatszáz koronát kapunk a feleségemmel együtt. Kettőnknek elég lenne, csakhogy itt a három unoka meg a menyem A fiam — az egyetlen családom hivatalosan —> bizony nincs gyakran otthon. Hol csavarog, hol a börtönben ül. Kitanult ácsnak, ám a mesterségét nem nagyon szerette sosem. Inkább a pálinkásüveg után nyúlt, mintsem a fejszéért vagy a gyaluért. Sőt, az alkoholt gyakran gyógyszerrel keverte. Tényleg ritkán Jár haza. A menyünk, Juli, itt él a három gyerekkel. Igaz, csak kettő az övé, egyet valahol „szerzett" a fiam — és hazahozta. A nagyobbik kislány öt-, a kisebbik meg négyéves. A fiú — az idegenből hozott — meg maholnap kétesztendős lesz. A feleségemmel valóban mindegyiküket nagyon szeretjük. • ® • A mat világ alakulásán, a meg nem adatott lehetőségeken eltűnődő bádogosmester, illetve a három gyermek láttán csupán két gondolat foglalkoztatott: kár, hogy nem szolgál az egykoron oly tevékeny drótosnak az egészsége, s még nagyobb kár. hogy nincs a három csemetének igazi, családi meleget biztosító édesapja. SUSLA BÉLA'
